Zsombolya II.
 
     A Szent Flórián szobor
     Szent Flórián a tűz és természeti csapások elleni megelőzés védőszentje.
     Flórián k.sz. 240 körül a mai Zeilesmaner (Alsóausztriai) községben, a római hadseregben, századosként szolgált. A Diokléciánusz féle keresztényüldözés áldozatává esett. Aquilinusz norinemi helytartó, 40 keresztény katonával együtt elfogatta, majd Lorch mellett az Enns folyóba vetette 304-ben. Ahol holttestét kifogták a vízből, 1071-ben Ágostonrendi szabályozott kanonokok részére kolostort alapítottak.
     A műemlék 6,76 méter magas, három részből áll:
- alapzat – 1,75 méter magas és nyolcszögletű, kerülete 8,5 méter
- oszlop – 2,6 méter magas és négyszögletű
- maga a szobor – 2,41 méter magas, amelyből 2,2 méter az emberi alak mely férfit ábrázol római katonai vérttel és sisakkal, egyik kezében zászló, a másikban edény (cseber vagy dézsa) amelyből vizet önt a lábánál lévő égő házra
     Felirata: „1866” – a németek letelepítésének és Zsombolya születésének 100. évfordulója, de nem lehet pontosan tudni mikor is állították.
     Több Közép-Európai község és falu vallja védőszentjének Szent Flóriánt, ezért az említett terület több helységében megtalálható a szobra. De szobra van például Aradon és Szabadkán is. Egy kolozsvári kutató 110 Szent Flórián szoborról tud.

     A Maderspach Ferenc síremlék
     Még a szabadságharc megkezdése előtt a szerb lázongások elfojtására a temesvári hadparancsnokság  kiküldi Maderspach Ferenc századost és Phillipovszky Támás tűzérhadnagyot Fehértemplomba, a helyi nemzetőrcsapat megszervezésére. A többrendbeli, Fehértemplomért vívott hősies tetteiért, mint:

 

- a város elsáncolása 1848 június végén,
- összecsapás a várost megtámadó szerbekkel aug. 2-án (miután a császári csapatok augusztus 4-én elhagyják a várost – Maderspach Ferenc kis csapatával egyedül védi meg azt véres összecsapások után),
- sikeres ellentámadás szeptember 7-én és a vracsegáji szerb tábor szétverése,
- a szerbek kiűzése a Karas melletti táborból nov. 30-án,
megkapja a „Fehértemplom védője” megtisztelő címet.
     Végül is a szerencsétlen kimenetelű pancsovai csatában – 1849 január 3 – megsebesült és így érkezik meg Zsombolyára, ahol belehal sérülésébe s a közben megkapott tüdőgyulladásba. Zsombolyán temették el.
     Amint Haynau a Delvidékre érkezett elrendelte, hogy a nemzethez hű, volt császári tisztnek a sírját felássák és csontjait felakasszák. Az általa kiküldött vadászokat e tettük végrehajtásában megakadályozta a zsombolyai németek tiltakozása. Haynau végül is elállt szándékától, de Maderspach özvegye, a parancs hallatára megőrült.
     Egy magyar szabadságharchoz hű osztrák származású család tragédiájához tartozik az a tény is, melyet többféleképpen mesélnek. Maderspach Ferenc sógornőjét, Maderspach Károlynét Ruszkabánya piacán, az egyik változat szerint azért mert az a debreceni függetlenségi nyilatkozat után kidobta V.Ferdinánd szobrát, az osztrák katonai főparancsnokság tisztje, Gröber őrnagy megvesszőztette. Egy másik változat szerint az ok az volt, hogy Maderspach Károlyné vendégül látta házában Bem és Kmetty tábornokokat. Felesége nyilvános megvesszőztetésének szégyenét Maderspach Károly nem tudta elviselni és főbelőtte magát.
 
 
                                                 Pálkovács István

Forrás: Útjelző  II. évfolyam 4. szám  2002 március, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.