Zsombolya I.
 
 
     Zsombolyáról az első említés CHUMBUL  név alatt az 1332 – 1337 évi pápai tizedjegyzékben történik 1333-ban. Egy 1489-es oklevélben COMBOL név alatt szerepel (Nagy Combol, Középcombol és Belső Combol formában) és ekkor a Csombolyiak birtokaként magyar fennhatóság alatt van.A török uralom alatt (1552 – 1718), lakatlan terület. 1723-ban a Mercy-féle térképen Schumbul név alatt, rétként szerepel.
 
 
     A bánság osztrák fennhatóság alá kerülését követően Zsombolyára a második nagy telepítési hullámban érkeztek a svábok, Mária Terézia (1740 – 1780) uralkodása alatt. Ekkor Johann Wilhelm von Hildebrand közigazgatási tanácsos javaslatára 402 házat építenek a jövevények számára a hajdani Schumbul, Rabi és Bederta rétek helyén. A telepesek 1766 június 11-én érkeznek meg Johann Franz Sebastian Anton Blencknek katolikus plébános vezetésével: Trier, Pfalz, Mainz, Lotaringia és Luxemburg tartományokból (lásd Stefan Jäger festő alkotását, a „Svábok betelepítése a Bánságba” című triptichont). 
     A telepesek május 1-re gyűltek össze Regensburgnál, majd május 12-én érkeznek Pancsovára. Itt betegség miatt karanténban töltötték el az időt június 9-ig.
 
     Letelepedéskor a helység két részből állott: a keleti rész a templommal, Landestreu néven és a nyugati rész, Hatzfeld néven.
     1768-ban Mária Terézia elrendeli a két rész egyesítését HATZFELD név alatt. A helység nevét Mária Terézia miniszterelnökéről, Karl Friedrich Anton Graf von Hatzfeld-Gleichen-ről (1718 – 1793) kapta.
    1778-ban kerül magyar közigazgatás alá és először Temes, majd 1779-től Torontál vármegyéhez tartozik.
     Húsz évig Csekonics József (1757 – 1824) horvát származású osztrák tábornok bérli, majd 1800-ban megveszi a Zsombolya körüli területeket a helységgel együtt.
     Zsombolya 1786-tól kapja meg a hetivásárok, majd 1791-től az évi vásárok tartásának jogát.
     Az 1848-as harcok alatt tizenöt zsombolyai veszti életét. A zsombolyai temetőben nyugszik Maderspach Ferenc ’48-as hős, Fehértemplom védője.
     1857-ben megépül a Temesvár-Zsombolya vasúti pálya.
     1863-ban kezdik meg Ybl Miklós tervei alapján a helység déli részén a Csitó (Csekonics) kastély építését.
     1864-ben Bohn Stefan felépíti cserépgyárát. Ez az első zsombolyai ipari létesítmény.
     1868-ban létesül az első pénzügyi intézmény Hatzfelder Sparkassa A. G. Név alatt.
     1870-ben felépül az első gőzmalom, a későbbi Prohászka malom.
     1878-ban épül a Csekonics féle közigazgatási épület (a belső kastély) amelyben ma a Polgármesteri Hivatal valamint a gimnázium működik.
 
 
     1879-ben épül a főleg magyarok által lakott Futok negyed (kolónia).
     1883-ban megjelenik az első újság a Hatzfelder Sontags-Zeitung.
     1899-ben áthelyezik az állomás mellől a temetőt. A helység hivatalos elnevezése: Zsombolya.
     1902-ben épül a Jesuleum leányiskola, ma líceum.
     1918-ban a háború következtében Zsombolya a Szerb Királyság részévé válik.
     1924 április 10-én – az 1923 november 24-i belgrádi egyezmény alapján, cserében a főleg szerbeklakta Módos és Párkány falvakért, Románia megkapja Zsombolyát.
     1937-ben a Csekonics család gazdasági nehézségek miatt lebontatja a Csitó kastélyt, ugyanakkor a belső kastélyt megveszi a város és ide költözik a Polgármesteri Hivatal.
     1938 augusztus 28-án a tűz martalékává válik az utolsó 1766-ban épült telepes ház is.
     Az 1940 szeptember 5-én lemondásra kényszerített II. Károly román király Svájcba tartó különvonatát, a Vasgárda szeptember 7-én itt megtámadta, lövéseket adva le rá.
   1942-ben felépül az ortodox templom.
    1948-ban államosítják az összes zsombolyai ipari létesítményt, majd megalakul 2.400 hektáron az állami gazdaság is.
     1989-ben Zsombolyán is elindult a demokratizálódási folyamat.
                                                  
             
Pálkovács István

Forrás: Útjelző  I. évfolyam 3. szám  2001 december, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.