Versec története 1900-ig
 
     A török uralom felszámolásakor, 1717-ben, 70 háza volt. Ekkor kerületi székhely lett. Az új osztrák hatalom az elnéptelenedett helységbe moselvidéki németeket telepített akik külön falut alapítottak, a szerbektől lakott falu mellett. A németek három utcában helyezkedtek el amelyek számozva voltak: 1-es számú utca (a későbbi Petőfi utca), a 2-es számú utca (a későbbi Feketetemplomi út), valamint a 3-as számú utca (a későbbi Ostheimer utca). A két különálló falu között – Német Versec és Szerb Versec – volt a kincstári tiszttartósági épület (a későbbi Ansrássy-sétány helyén) s a kerületi magtár épülete. A szerb község előljáróját knéz-nek, a németét schultheis-nek nevezték. A letelepített németek földet is kaptak, amelyen főleg szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
1723-ban alapították a római katolikus parókiát, 1727-ben az iskolát.
     A kőtemplom 1728-ban épült.
     A helysége(ke)t a XVIII. Században több szerencsétlenség érte. Az 1738 – 39-es osztrák-török háború alkalmával románok megtámadják, feldúlják és kirabolják. 1739-ben pestis pusztítja a lakosokat, amely elmúltának emlékére épült a Szent Rókus kápolna.
     1749-ben Georgievich püspök visszahelyezi a püspöki széket Versecre. Ennek következtében számos szerb települ a községbe. 1759-ben épült a püspöki székház. 1761-ben építette Nikolics Elek az Alexi-templomot.
     1773-ban épült a kincstári selyemgyár.
     1776-ban 700 házával, Versec a tartomány legnépesebb településévé nőtte ki magát.
     1779-ben, miután megszűnik a Temesi Bánság, csatolják Magyarországhoz és ennek keretében Temes vármegye része lesz. 1792-ben már 8.400 lakosa van, ezek közül 3.140 római katolikus, 5.212 görög keleti, 5 evangélikus és 45 izraelita vallású.
     A két Versec 1795-ben egyesült. A rohamosan fejlődő helység 1804 január 27-én lett mezőváros, majd 1817 október 9-én elnyeri a szabad királyi város rangot. A XIX. Század első felére esik a mezőgazdaság mellett a kézműipar kifejlődése. Ekkor alakulnak a céhek – 6 német, 7 szerb – és 1845-ben már ipartársulat is létrejön.
     Mégis Versec megtartotta bortermelő jellegét, hírnevét. 1830-ban 4.500 hold szőlősben (plusz 3.500 hold szőlős a környező falvakban), 300.000 akó bort állítottak elő, így első helyre került mint bortermelő vidék, megelőzve a budaiakat is.
     1848-ban Versecen összpontosították a magyar csapatokat, amelyeket az Alibunáron gyülekező szerbek ellen vetettek be. Július 11-én a szerbek megtámadják Versecet – az ottani csapatok, Blomberg vezetésével visszaverik a támadást. Később Vukovics Sebő kormánybiztos intézi Versec sorsát is. Októberben, miután Rukavina – Temesvár kapitánya – felmondja a magyar kormány iránti engedelmességet, Temes vármegye székhelyét Versecre helyezi a kormány. A tábort Damjanich János – akkor még alezredes – vette át. Ide jött Rózsa Sándor is csapatával.
     November 9-én a Versecen táborozók megsemmisítik a temesőri szerb tábort. Túlkapásai miatt feloszlatják Rózsa Sándor csapatát. December 12-én Damjanich – immár ezredes – bevette Alibunárt és visszaverte a jarkováci éjjeli támadást. December 29-én Kiss Ernő Zichyfalváról indulva, január 3-án Pancsovát támadta sikertelenül.
     Január 17-én közlik Watz Mihály verseci polgár-mesterrel, hogy az ott tartózkodó magyar csapatokat Szegedre rendelik. Ezek január 19-én el is hagyják Versecet. A bevonuló szerb csapatok odbort hoznak létre Versecen. Ez az új rend 1849 május 3-ig állt fenn, amikor Bem felszabadítja a várost. Világos után a város vezetői augusztus 12-én vetik alá magukat a császári kormányzásnak.

     A Bach-korszakban, valamint a dualizmus alatt Versec is elindult a lendületes fejlődés útján. A mezőgazdaság mellett fejlődésnek indult az ipar is. Ami a mezazdaságot illeti, főleg a szőlőtermesztés volt jellemző a vidékre, így Versecre is. 1873-ban például, a bécsi világkiállításon a világ legtekintélyesebb bortermelő helyének nevezték Versecet. Ekkor az évi bortermelés elérte az 1.000.000 alsó-ausztriai akót. Ezt a termelést torpedózta meg az 1880-tól fellépő filoxéra, amely következtében kihaltak a verseci szőlők és így – míg 1873-ban 12.000 holdon termett a szőlő – 1887-ben már csupán 17 hold volt betelepítve az újfajta amerikai szőlővel, amely ellenálló volt a filoxérával szemben. Ezek után újra fellendült a szőlőtermesztés úgy, hogy 1911-re a szőlővel betelepített terület elérte a 4.311 holdat.

     A szőlőtermesztés mellett ezekben az években meghonosodott a gabonatermesztés, valamint a nagy hagyományokra visszatekintő selyemhernyó tenyésztés. A XVIII. És XIX. Században Versec volt a bánsági selyemhernyó tenyésztés központja. Az állattenyésztés is fellendült, főleg a verseci lovak voltak híresek.
    Ami az ipari tevékenységet illeti az is a szőlőtermesztés következményeként indult: itt működött két konyak és egy vegyészeti gyár, egy szeszgyár. Ezek mellett 1870-80-as években létesültek: a gépgyár, a keményítőgyár és a gőzmalom.
     Hatalmas lendületet vett a kereskedelem, miután e tevékenység átkerült a folyami szállításról az 1858-ban megépített vasútra.

Madártávlatból a mai Versec

     Hamarosan vasút kötötte össze Versecet Nagybecskerekkel, Kevevárával, Pancsovával valamint Lugossal (Magyar Delvidéki Vasút). Ekkor épültek a kövezett utak is.
    A város is kiépült. 1856-60-ban épült az új városháza, 1860-63-ban a római katolikus parokiális templom, 1854-ben a német tanítóképző, nyomda, lakóépületek. 1900-ban a városban 4.076 lakóház volt, 25.199 lakossal, amelyek közül 2.635 volt magyar, 13.387 német, 8.112 szerb és 753 román.
     A városban működött egy főreáliskola, két polgári leányiskola (egy községi és egy magán), nyilvános könyvtár, három magán kölcsönkönyvtár, hat könyvárus, négy könyvnyomda, városi múzeum, harmincöt egyesület és testület kulturális, társadalmi és emberbaráti céllal. Legrégibb volt az 1858-ban létrejött Polgári Lövész Társulat, valamint az 1861-ben létrehozott Férfidalárda.
     Megtekintendő: Városháza (épült 1861-ben, gótikus stílusban), püspöki palota (épült 1759-ben, barokk stílusban), szerb székesegyház (épült 1783-85-ben), római katolikus parokiális templom (épült 186ö-63-ban, gótikus stílusban), Concordia (épült 1846-ban), Honvédemlékmű (emelték 1892-ben a volt Andrássy-sétányon), Városkert (Délmagyarország legrégibb nyilvános parkja).
    A környéken: Kápolnahegy (252 méter) a Városkerttől ½ órára Szent Kereszthez kápolnával (épült 1720-ban). Búcsúhely, május 13-án Kereszt feltalálása és szeptember 14-én Kereszt Felmagasztalása napján. Várhegy – Varsócz vára (verseci kúla) donjonja (407 méter).

 

                                           Pálkovács István

Forrás: Útjelző III. évfolyam 9. szám  2003 június, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.