KIS  HAVAS  I.
 
     A hegység magyar elnevezése nem épült be még a bánsági magyarság köztudatába sem, mert viszonylag újabb kelletű. Az 1894-ben kiadott Pallas Nagy Lexikonban, Muntye Miknek nevezik. Dr.Cirbusz Géza a Délvideki Kárpátegyesület, Déli Kárpátok című értesítőjének 3. és 4. számában „A Czarku tetején” címmel jegyzett cikkében 1904-ben így említi: „Mi Vercsirova felől igyekeztünk a Czarku tetejére, ámbár Borlova felől az összekotő hátságáról is feljuthatni.” Ha a 94 éves Tunner Irén egyesületi társunkkal beszélünk a 30-as évek síélményeiről, ő ma is Muntye-nek hívja akárcsak annak idején. Valószínűleg az 1913-as magyar helynévhonosítás alkalmával kapta a fenti nevet. Az alig 6 év utáni impériumváltás már nem tette lehetőve a magyar név elterjedését.
     A Kis Havas a Déli Kárpátok nyugati peremén levő Szárkő hegytömb középső részét képezi. Tőle délkeletre a Suku patakon túl a Szárkő 2000 métert is meghaladó főgerince és a Călăianu mellékág magaslik ki a tájbol. Északon és nyugataton alacsonyabb előhegységek helyezkednek el, melyeket a Sebes petek illetve a Temes folyó szegélyeznek. Nemcsak elhelyezkedésében de 1400-1800 méter szinten levő havasi legelőivel is középhegységnek számít.
     Az elérhetőséget a Karansebes-Borlova libegő-állomás biztosítja (Valea Craiului) 25 kilométer hosszú műút. Személygépkocsival, autóbusszal idáig szokás jönni, itt a libegő-állomásnál egész évben állandó szolgálat van. Terepjáróval még 13 km-t mehetünk, az elején beton, majd kövezett szerpentines úton. Tervben van a műút javítása és meghosszabbítása, a tűkanyarok kiszélesítése, hogy autóbusszal és személygépkocsival is fel lehessen jutni a síközpontig.

A Bella Vista menedékház
 1935-ben
     Létezik egy elképzelés, miszerint a Jigoria nyeregtől kiépítenének egy-egy elágazást a Kuntu meteoállomásig, a mostani földút nyomvonalán és egy összekötő utat Poiana Mărului felé a jelenlegi sárga sávval jelzett turista ösvény mentén, ami innen alig 2 km-re a Suku patak völgyében eléri az új köves utat. A beruházás finanszírozása érdekében, a Karansebes-Kis Havas 38 km-es útszakasz országos érdekeltségű besorolást kapott.
    A gyors és kényelmes megközelítést a 3,5 km-es libegő segíti, mely Románia leghosszabb ilyen típusú építménye. Ha nincsen sok csomagunk, utazhatunk kettesben, mert a 35 perces ücsörges így hamarább eltelik. A szintkülönbség több mint 800 méter. Csak a síszezon alatt működtetik, 8-16 óra között.
   Gyalog, öt irányból lehet megközelíteni a síközpontot.
     A vörös sávos jelzés Borló központjából indul. Kijutva a faluból elhagyjuk a műutat, letérünk balra a Sebeşel patak völgyébe. Másfél órás gyaloglás után jobbra térünk a Valea Rugii patak völgyébe, majd a két patak közötti gerincen folytatjuk utunkat. A gyalogút itt eltér az erdei úttól, rövidít. Az erdőből kiérve a Voinea kút mellett haladunk tovább. Innen már 45 perc alatt a síközpontban vagyunk. A megtett út szintkülönbsége 1000 méter és 4 órát vesz igénybe. Ez az út régi pásztorút, erre hivatkozik Dr. Czirbusz Géza is a fenti idézetben. Míg el nem készült a 60-as évek végén a műút és a libegő, a síelők is erre mentek fel. Teherhordásra szánt, vagy málhás lovakat béreltek.
     A második gyalogút sokkal mere-dekebb, a libegő alatt kapaszkodik felfelé. Nincsen turistajelzése de az eltévedés kizárt. Két és fél óránkba telik a megtétele.
     A harmadik gyalogút a libegőtől felfelé haladó kövezett út, ezen nagyon ritkán találunk alkalmi gépkocsira. Az út, ha hosszabb is, mivel nincsennek meredek részei, nem olyan fárasztó. Két órányi gyaloglás után a Jigoria nyeregben találkozunk a piros sávval jelzett, kissé meredekebb turistaösvénnyel, ezen rövidíthetünk. A kövesút megtétele körülbelül 3,5 óra.
     A negyedik út az előbb említett rövidítést jelentő turistaösvény, ez a Kuntu érintésével a Szárkőgerincről vezet a síkközponthoz. A Jigoria nyeregben keresztezi a sárga sávval jelzett turistaösvényt, amely a libegő-állomást Poiana Mărului-jal köti össze, így bármelyik irányból érünk ide, letérve a piros sávra, a síközpontba juthatunk. A teljes út idő-tartama a libegő-állomástól 3, míg Poiana Mărului-tól 5,5 óra. Ha Poiana Mărului-ról a Suku völgyében (amit a Şuculeţu patakkal való egyesülés előtt Olteana-nak hívnak) indulunk a Jigoria nyereg felé, itt körülbelül 3 év múlva utunk egy mesterséges tó partján fog elhaladni. Tervben van ugyanis egy vízgyűjtőgát építése a Borobaţii sziklás szorosban. Itt is egy régi pásztorút nyomvonalain épült ki a mai kövezett út. Bem József tábornok, menekülő csapatával 1849 augusztus 21-én, a Maderschpach családtól Ruszkabányán kapott útikalauzával ugyancsak itt, a Suku-Olteana völgyében igyekezett Kuntu-Vercsirova-Orsova irányába, mert Karánsebest ekkor már megszállták az osztrákok.
     Az ötödik út a kék sávos, Poiana Mărului-t a Scorilo Kövei-nek érintésével a Kis Havas-i síközponttal összekötő ösvény. Ez, a helyenként meredek út (900 méter a szintkülönbség) 4,5 óra menetidőt igényel. Jelenleg tanulmányozzák egy új síkközpont megépítését a Scorilo Kövei mellett, melyet egy új libegő kötne össze Poiana Mărului-jal. A terv már a rendszer-váltás előtt létezett, most ismét elővették.
¨   ¨   ¨
     Az impériumváltást megelőző időkben a Kis Havas magaslati legelőjén, ahol ma a síközpont van, még nem voltak épületek. Turisztikai jellegű épületek és nyaralók azonban, a hegy lábánál, Poiana Mărului-on már a XIX. század végén megjelentek.

A Brădişor menedékház
 1935-ben
    Az első épület a Kis Havas közelében, mely a turistákat volt hivatott szolgálni, az a Kuntu patak forrása mellett, 1904-ben épített menedékház volt. A kőalapra épített faház már 1903-ban zsindelytető alá került, csak a belső munkálatok és a berendezése maradt a következő évre. A tél folyamán ajtóit, ablakait tokostól ellopták, a behajtott állatok mindent lepiszkoltak. A DVKE felháborodását olvashatjuk a fent említett értesítőben, mivel ennek tönkretétele ellentétes volt az egyesület szándékaival. A menedékházat a Karánsebesi Közbirtokosság végül is befejezte, ők voltak az itt levő erdők és legelők fő tulajdonosai. A továbbiakban sem volt állandóan lakva. A 30-as években létrehozott meteorológiai állomás alkalmazottjainak lett első lakóhelye. Ma is áll de már nincsen használatban.
      A Kis Havas első épületét a karánsebesi hegyivadászoknak epítettek 1921-ben, néhány év múlva épült a tisztiállománynak is egy komfortosabb épület. Az első turistaházat a „Bella Vista”-t 1934-ben Miklósi Cornel a Temesvári Műszaki Egyetem tanára és a Villamosművek igazgatója építetette vállalata és a városháza tisztviselőinek pihentetése céljából. Emlékét Temesváron két mellszobra is őrzi. Ez a turistaház villanyvilágításával, meleg vízzel ellátott fürdőszobáival, perzsaszőnyegeivel, a nappaliban levő zongorájával és a személyzet szolgálatkészségével, a komfortos szállodákkal is felvette a versenyt. Ezt újabb turistaházak követték, melyek közül a „Central"-t említem meg amelyik vendéglőjével, a 80 helyes elszállásolási kapacitásával és egyébb szolgáltatásaival, az üdülő valódi központjává vált.
     1936-ban fenyőrönkökből építettek egy 25 méter magas keresztet, a 150 éven át szolgálatot teljesítő 13. Karánsebesi Román Határőrezred és az ország kiteljesítésére fordított törekvések tiszteletére.
     A július 12-én (vasárnap) tartott fel-szentelés hatalmas népünnépéllyé vált melyen 2.500 személy vett részt. A nagy tömeget az akkor még üzemben lévő Balta Sărată-Cuntu keskenyvágányú vasúton szállították Borlóig, az urak fiákeren és gépkocsin érkeztek. A Szörény megyei főhatóságok, a görög-keleti egy-ház, a hadsereg, a karánsebesi, a lugosi és a temesvári polgármesteri hivatalok mellett, a turizmus képviselői is jelen voltak. A kormányt a turizmus akkori első embere, az O.N.T. vezérigazgatója, Emanoil Bucuţa képviselte, aki beszé-dében kiemelte, hogy a Kis Havas Románia legjobban felszerelt síköz-pontja. Az EKE Bánsági Osztályát néhai titkárunk, Somolik Töhötöm képviselte, aki rövid felszólalásában üdvözölte az eseményt.
  
Bánsági EKE-sek a Bella Vista menedékház előtt 
1946-ban
     A Kis Havas egy-két év alatt a bánsági természetbarátok és a téli sportokat kedvelők kedvenc helyévé vált. Osztályunk síelői is nagy számban, sűrűn megfordultak itt, erről képek is maradtak ránk Tunner Irén jóvoltából. Az ugyancsak 1934-ben létesült és Karánsebesen működő Bánsági Turista Klubnak nagy szerepe volt a síközpont felfuttatásában, a hegyimentő-szolgálat létesítésében, a turistajelzések elkészítésében, Karánsebes és vidékének turistaövezetté való nyilvánításában, ami az ideutazóknak 50%-os utazási kedvezményt jelentett. Ők építették 1937-ben a Jigoria nyereg-ben a Dacia menedékházat, mely a háború után leégett. A síközpontban épült egy kis ortodox fatemplom is, ahol ma két fiatal szerzetes teljesít szolgálatot.
 
G.Szabó László

Forrás: Útjelző  IV. évfolyam 12. szám  2004 március, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.