A Bigér vízesés,
közvetlenül a Ménes patak
fölött átívelő híd mellett
(Wilhelm Scherz fotója)
  „A múlt század vége felé a Bánsági Érchegység déli vidékén a szép természeti környezet hatására több nyaraló és gyógylétesítmény épült, főleg az akkori Osztrák–Magyar Szabadalmazott Vasúttársaság területén. Ilyenek voltak: Bányavölgy Oravicabánya mellett, Marilla, Stájerlak, Krivája, Villa Klauss, Ponyászka stb. Ponyászka a Stájerlak–Bozovics műúttól nem messze, egy festői völgyben helyezkedik el. A múlt század végén néhány szép nyaralóból, erdészlakból és vendéglőből állt, egy szépen gondozott kis parktól övezve. A Ponyászkához vezető kocsiút mentén levő forrást szépen kiépítették és Ormos forrásnak nevezték el, melyet Ormos Zsigmondnak egy 40/40 cm-es rézdomborműve díszített, ez alá pedig egy feliratos táblát helyeztek el. Az 1890-es évek elején alakult meg az oravicai Délvidéki Kárpát Egyesület, majd 1899-ben a Szépítő és Idegenforgalmat Emelő Egyesület. Nincs kizárva, hogy ők készítették az Ormos emlékművet, tán a főispán látogatása alkalmával. A feliratos tábla szövegét nem ismerem. 1918 után a táblát és a domborművet leverték. Utóbbit egy Révai nevezetű erdészmérnök vette magához és oravicai házában őrizte, majd ennek fia, Pohl János bányamérnök tulajdonába került, akinek családja, Németországba való távozása előtt, az Ormos-domborművet reám hagyta. Oravicai szolgálatom után, mint nyugdíjas, visszatelepedtem Temesvárra. A helyi magyar lapból értesültem az Ormos Zsigmond Társaság tevékenységéről és elhatároztam, hogy e domborművet a Társaság rendelkezésére bocsátom, azzal a gondolattal, hogy a közelgő jubileumi ünnepségek alkalmával valahol jól megérdemelt és tisztességes helyet foglaljon el.” (Részlet Gálfy Gyula emlékiratából)

Forrás: Útjelző  VI. évfolyam 22. szám  2006 szeptember, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.