A Kenézfalv-i madárrezervátum

     A Temesközt valamikor uraló, egykori – veszedelmeket rejtő de egyben védelmet is nyújtó – mocsárvilágból, mára már alig maradt emlékeztető, képet adó nádas, ingoványos terület. Csak Murány és Kenézfalva (régebben Knéz, majd Temeskenéz) határában megszoruló lápok érdemesek említésre manapság. Ez utóbbit egy 1942-es Minisztertanácsi Rendelet nyomán jegyzik védett területként. Elsősorban lelkes  ornitológusok mint Kuhn Lajos, Dionisie Linţia és Emil Nadra munkásságának köszönhetően, ez a védettség olyan időszakokban is érvényesült, mikor erre valymi kevés anyagi fedezett jutott.

    Az összesen 104 hektáros, három összefutó patak vize által táplált tavak, árterek és szigetek szövevényét sűrű nádas fogja össze egésszé – méltóképpen nevezik ezért a Bánság Deltájának. A terület mai, talán legavatottabb ismerője M.Kiss András, a természettudományok doktora, aki disszertációjának anyagát is itteni tanulmányai alapján állította össze. Tőle tudjuk, hogy a rezervátumban összesen 5 állandó jelleggel itt élő, 55 nyári vendég, 17 telelő valamint 36 átkelő madárfaj talál menedéket.
     Megtalálhatóak itt az Európaszerte is ritkaságszámba menő kis- és nagykócsag, a sárga gém, a kis kormorán és a gázló-madár, de „meghúzódik”  mellettük számtalan kevésbé híres gém, a bölömbika, a búbos vöcsök és a függőcinege, hogy a vadkacsákról, vadlibákról és a vízityúkról már ne is beszéljünk. A ragadozók közül pedig itt van a vörös- meg az éjjeli vércse, a sólyom, a  fülesbagoly  és a kuvik.
     Kirándulóhelyként talán nem olyan vonzó mint más rezervátum, de amint Ohánovics Miklós fotóján is látszik, egy jókedvű, a még metsző tavaszi széllel mit sem törődő vegyes összetételű csapat, ezen a vidéken is talál magának élményt, élvezetet. A nádasban fülelni, leskelődni, kíváncsian botorkálni lehet, a láp szélén pedig  jóízű az otthonról hozott uzsonna. Ha pedig ez sem elég, akkor a szántóföldig található egy eléggé nagy füves terület, ahol elszabadulhat a labda.
      A  bátrak és kitartóbbak persze továbbindulnak és eljutnak Kalácsafürdőre, majd  Mercyfalvára, ahonnan vissza lehet vonatozni Temesvár vagy Arad felé. Ez „mindössze” 18 kilométer gyaloglást jelent.
    Mi eléggé bátrak voltunk 2002 áprilisában.
 
Illés Mihály       

 

Forrás: Útjelző  III. évfolyam 11. szám  2003 december, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.