Temesvári Pál, szerzetesi néven Pelbárt, Ferenc-rendi, híres egyházi szónok, a XV. század egyik legkiválóbb egyházi írója és tudósa, szül. Temesvárott 1435 Temesvári Pelbárt „Pomerium” munkájának címlapja, hasonmásban. Nyomatott 1500 körül.körül. Tanulmányait Krakkóban végezte, hol 1463-ban baccalaureussá lett. Ekkor a Ferenc-rendbe lépett. Életének további húsz évéről semmit sem tudunk, csak 1483-ban találkozunk vele újra, mikor szerzetének budai házában a teológia tanáraként működött. Ebbe az időbe esik hatalmas írói tevékenysége. Meghalt 1504 jan. 22-én Budán. Irodalmi munkássága nemcsak a magyar, hanem a külföldi egyházi irodalomban is nyomokat hagyott. Műveit többnyire latinul írta és ezek a XVI. században Európaszerte el voltak terjedve. Kódexeink nagy része az Érdy-, Érsekújvári-, Kazinczy-, Tihanyi-, Weszprémi-, Horvát-kódex stb. nagyrészt Pelbárt műveiből van összeállítva. Első munkája, a „Stellarium Corone benedicte Marie virginis in laudem eius pro singulis praedicationibus elegantissime coaptatum (1496) a XV. századnak egyik legértékesebb terméke. E művet a boldogságos Szűz iránt való hálából írta, ki őt a pestis-betegségből kigyógyította. A Stellariumban Mária nagyságát, magasztosságát, tisztaságát dicsőíti Pelbárt oly vallásos ihlettel és költői képzelettel, mely e művet a középkori Mária-irodalom egyik legkiválóbb termékévé avatja. Második nagy munkájának megírására a prédikációs könyvekben való nagy hiány indította. 18 évi munkásságának eredményeként adta ki a „Pomerium”-ot, mely a középkori gondolkodásnak egyik legjellemzőbb terméke, a klastromi szellemnek valóságos tükörképe. A római katolikus egyház összes ünnepeire szóló több mint 500 beszéd gyűjteménye ez a könyv, mely nemcsak szerzőjének bámulatos olvasottságát és mély tudományosságát bizonyítja, hanem Pelbárt lelki világára és szellemére is élénk világot vet. A korában divatos szellemnek a jámbor ferencrendi barát nagy ellensége. Beszédeiben nagy meggyőződéssel hirdeti a középkor aszketikus szellemét és erényeit és ostorozza kora fényűzését, igazságtalanságait, hatalmaskodásait, kikel a garázdálkodó főurak ellen és nem kíméli a kéjelgő lelkipásztorokat, sőt magát a királyt sem. Művéhez rengeteg anyagot hordott össze és a hazai és külföldi legendáknak, példáknak, hasonlatoknak egész tárházát gyűjtötte egybe. Munkái rendkívül elterjedtek az egész nyugat-európai kereszténység között és nemcsak Németországban, hanem Velencében, Lionban, Párizsban számos kiadást értek meg a XVI. században. Munkái nemcsak a magyar kodex-irodalomra, hanem a külföldi egyházi irodalomra is nagy hatást gyakoroltak.
Művei az említett Stellariumon kívül a következők: Sermones Pomerii Fr. Pelbarti de Temesvár divi Ord. S. Francisci de Sanctis. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) - Sermones Pomerii fratris Pelbarti ... de tempore. 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) - Sermones quadragesimales Pomerii. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 20 kiadás.) - Expositio compendiosa et familiaris sensus litteratem et mysticum Libri Psalmorum completrns etc. Hagenau, 1503. - Aureum Rosarium Theologiae, ad Sententiarum quatuor libros pariformiter quadripartitum ... per religiosum devotumque Patrem Fr. Pelbartum de Themesvár etc. Hagenau, 1503. (Több kiadás.) Sokáig tartotta magát Szilády Áronnak az a véleménye is, hogy a Szent Katalin verses legendának is Pelbárt volna a szerzője. Ezt azonban Horváth Cirill és Katona Lajos újabb kutatásai megcáfolták.
Forrás: Magyarország vármegyéi és városai

Temesvári Pelbárt, híres magyar egyházi szónok és író a XV. sz.-ban, szül. Temesváron 1430 és 1440 közt, megh. 1504-ben. 1458-ban a krakkói egyetemre ment tanulni, 1463 végén 24 társa közt ötödikül nyerte el a baccalaureatust; ezután a Ferenciek rendjébe lépett, 1483. a szerzet budai házában teológiát tanított. Számos latin nyelvű egyházi munkát irt és adott ki, melyek a XV. sz. végétől az egész XVI. sz.-on át sok kiadást értek s egész Európában elterjedtek. Munkái: Stellarium Coronae Mariae Virginis (1498); Sermones pomerii fratris Pelbarti de Temeswar... de Sanctis (1499); Sermones pomerii... de tempore (1498); Sermones quadragesimales (1499); Exporitis... Sensus... libri psalmorum complectens (1504); Aureum rosarium theologiae (1503). Többnyire prédikációgyüjtemények ezek, rendszerint több is egy alkalomra, a választék kedvéért; megjegyzéseiből láthatólag magyarul is elmondta legalább egy részüket. Bátor meggyőződésű pap volt, ki a középkor aszkétikus szellemét és erényeit szabadon hirdette Mátyás király renaissance udvarának szellemével szemben is. Művei már az ő idejében is nagyon népszerűek voltak itthon is, szerzetesházaink, apácakolostoraink sokat fordították és másolták; kódexeink nagy része az ő műveinek fordítása. Temérdek legenda az ő beszédeiből (a Pomeriumokból) került nyelvemlékeinkbe. Ő e legendák közül az idegen szentekről szólókat Voraginei Jakab (XIII. sz.-i domonkos) nagy legendás könyvéből merítette, a hazai szentekről szólók egy részét más forrásból vette, de egy részükben (Szt. István, Szt. László) magyar szellem nyilatkozik. Szilády Áron föltevése szerint alexandriai szt. Katalin nagy verses legendája is Pelbárttól származik, ezt a föltevést azonban Horváth Cyrill nem tartja valószínűnek. V. ö. Szilády Áron, T. P. élete és művei (Budapest 1880); Horváth Cyrill, T. P. és beszédei (1889); u. a., T. P. és codexeink (Budapesti Szemle 171. s 172. sz.); u. a., T. P. és a verses Katalin-legenda (Irodalomtörténeti Közlöny II.); u. a., Középkori egyházi és világi költészetünk (Beöthy-féle Képes Irodalomtörténet, I.); Simonyi Zs., Codexeink mint nyelvemlékek (u. o.).
F
t-inicialeorrás: Pallas Nagy Lexikon
 emesvári Pelbárt (*Temesvár?, 1435 k. - †Buda, 1504.01.22),  ferences egyházi író, hitszónok. 1458-tól a krakkói egyetemen folytatott tanulmányokat, 1463-ban baccalaureus az artes fakultáson, 1471-ben mint a teológia doktora tért haza Magyarországra. Az 1479-1481-es pestisjárványban megbetegedett, gyógyulásáért hálából Máriát dicsőítő beszédgyűjteményt állított össze, amely Stellarium coronae Beatae Mariae Virginis címmel 1498-ban jelent meg. Az 1480-as években rendje budai kolostorában teológiát adott elő, 1494-ben Esztergomban működött, 1497-től ismét a budai kolostorban folytatott irodalmi munkásságot. Gyakorlati író volt, aki könyveivel szerzetestársai számára nyújtott prédikációs segédanyagot. Magyar kódexirodalmunk prédikációs anyagának nagyobb része az általa összeállított Pomerium, kisebb mértékben a Stellarium és a Rosarium fordításán alapszik, s a magyar mariológiai irodalom is közvetlenül a Stellariumhoz kapcsolódik.
(Vö. Madas Edit szócikke, Új Magyar Irodalmi Lexikon, 3. Budapest, Akadémiai K., 1994. 2071

konyvlap t-iniciale emesvári Pelbárt, a kortársak által csak Pomeriusként emlegetett ferences egyházi író, Bornemisza Péter és Pázmány Péter előtt a legnagyobb hatású magyar hitszónok 1499-ban megjelent beszédeit Pomerium sermonum címmel három kötetbe foglalta. A Sermones de sanctis a szentekről szóló egyházi beszédeket foglalja magában a vasárnapokhoz nem kötött ünnepnapokra, a Sermones de Tempore 171 beszédet tartalmaz az egyházi év ünnepköreinek és vasárnapjainak rendjében, végül a Sermones quadragesimales nagyböjti beszédei a bűnbánathoz, a bűnhöz és a tízparancsolathoz kapcsolódnak. A Pomerium nem elhangzott beszédek gyűjteménye, hanem évszázados dogmák igazolása népszerű prédikációk formájában, beszédvázlatok, melyek a skolasztikus diviziós-rendszer kiszámított logikai rendjére épülnek. Szerzőjük teológiai írásokkal kiegészült életművében együtt vannak még a középkor tipikus vonásai: jártassága a filozófiában, az orvostudományokban, természetrajzban és csillagászatban kétségtelen, ám nem a legnagyobb szellemek vonzáskörében él. Összegez és lezár egy hatalmas korszakot. Hatása is nagy: a Pomerium kötetei a mohácsi vészig legalább 20 kiadásban jelentek meg Johannes Rynman könyvkereskedő közvetítésével a hagenaui Heinrich Gran nyomdájában, de Velencében, Párizsban és Strassbourgban is. Az Egyetemi Könyvtárban őrzött két 15. századi példány az egykori szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtárából származik: eleven használatukról a ferences szerzetesek nagyszámú kéziratos bejegyzése tanúskodik.
(Madas Edit szócikke alapján, Új Magyar Irodalmi Lexikon, 3. Budapest, Akadémiai K., 1994. 2071. p.)

Temesvári Pelbárt (Pál) (? , 1455 körül - †Buda, 1504.01.22.), egyházi író és szónok, Ferencrendi szerzetes. 1458-ban a krakkói egy.-en tanult, 1483-ban a ferencesek budai rendházában teológiát tanított. 1496-ban esztergomi házfőnök volt, majd újból Budára került. Latin beszédgyűjteménye az egyszerű nép közé került szerzetesek számára készült. A középkori irodalomnak Európában ismert alakja volt. A skolasztika híve, a humanizmus ellensége. Művei a 16. sz. végéig sok kiadásban jelentek meg és Európa-szerte ismertek voltak.
F. m. Stellarium Coronae Mariae Virginis (Hagenau, 1498); Pomerium (Sermones Pomerii, I - III., Hagenau, 1499); Expositio libri Psalmorum (zsoltár magyarázatok); Aureum Rosarium Theologiae (teológiai enciklopédia, I-IV., az utolsó kötetet tanítványa, Laskai Osvát fejezte be. Hagenau, 1503 - 08). Műveiből részleteket kiadott és fordított Katona Lajos: Középkori legendák és példák (Magy. Kvtár, é. n.) és Brisits Frigyes (Magy. Irodalmi Ritkaságok, 1931. 6. sz.); Válogatott írásait V. Kovács Sándor adta ki (Bp., 1982).
Irod. Szilády Áron: T. P. élete és munkái (Bp. 1880); Horváth Cyrill: T: P. és kódexeink (Bp., 1891); Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (Bp., 1931); Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik (Bp., 1984).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000 - 1990
Temesvári Pelbárt (Pál), Oszváld, (*Temesvár, Temes vm., 1435 k. - †Buda, 1504.01.22.), teológiai tanár,
OFM (hitszónok. - Apja, László 1458: a krakkói egy-re küldte, ahol 24 társa közt 1463. XII. 17: ötödikként baccalaureus. 1464 k. lépett a r-be, 1480: Ozorán (Tolna vm.) volt. 1479-80: több ízben volt pestises, csodálatos gyógyulásáért 1483: Mária csillagkoronája címen Máriát dicsőítő prédikáció-ciklust állított össze (Stellarium coronae Beatae Mariae Virginis). 1483-tól a budai Szt János rházban teol-t tanított. 1494: Esztergomban házfőn., 1497: Budán élt. - Az egész egyh. évet átfogó prédikációit Pomerium ('Gyümölcsöskert') gyűjtőcímen három kötetbe foglalta: a vasárnapi ciklus (1498) 171 beszéd, a szentek ünnepeire 211 beszéd (1499), a nagyböjti kötet 3x50 beszédet tartalmaz a bűnbánatról, a bűnről és a Tízparancsolatról (1499). Zsoltármagyarázatait oktatási céllal készítette (Expositio psalmorum, 1504). Aureum rosarium theologiae c., 4 kv-re tervezett dogmatikai enciklopédiáját rendtársa, Laskai Osvát  a kk. m. irodalom egyetlen szerzője, akinek művei külf-ön is~fejezte be. -  igen keresettek voltak, a Stellarium és a Pomerium kötetei a mohácsi vészig legalább 20 kiadásban jelentek meg Hagenautól Velencéig és Párizsig. Népszerűségének oka nem eredetiségében, hanem sokkal inkább műveinek használhatóságában rejlett. Bonyolult szerkesztésű, olykor száraz prédikáció-vázlatai prédikátor társai számára egy jól felszerelt kvtárat helyettesítettek. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1452-90) reneszánsz udvarának szellemével szemben is a kk. aszketikus szellemét és erényeit hirdette. Műveit a ktorokban másolták; kódexeink nagy része ~ műveinek ford-a. Számos legenda a Pomeriumokból került nyelvemlékeinkbe. Az idegen sztek legendáit és a hazai sztekről szólók egy részét is Jacobus de Voragine OP (13. sz.) művéből merítette, de egy részük - Szt István, Szt László - m. forrásból eredt. Szilárdy Áron szerint Alexandriai Szt Katalin nagy verses legendája is ~tól származik. - M: Stellarum Corone benedicte Marie virginis in laudem eius pro singulis predicationibus elegantissime coaptatum. Argentinae, 1496. [Hagenoae, 1498, 1501. (két kiad.), 1502, 1504, 1505, 1508, 1509, 1511, 1515, 1520; Aug. Vindel., 1502; Argentorati, 1506; Lugdini, 1509. (két kiad.), 1514; Parisiis, 1517; Norimbergae, 1518; Venetiis, 1586; H.é.n. (15 sz.)] - Sermones pomerii fratris Pelbarti De Temeswar diui ordinis sancti Francisci de Sanctis incipiunt feliciter. Hagenoae, 1499. [1500, 1501. (két kiad.), 1502, 1504, 1505, 1507, 1508, 1509, 1511, 1515, 1520; Aug. Vindel., 1502; Argentorati, 1505; Lugduni, 1509, 1514; Parisiis, 1517; Norimbergae, 1519; H.é.n. (15. sz.)] - Sermones Pomerii fratris Pelbarti ... de tempore. H.n., 1489. [Hagenoae, 1498, 1499, 1501, 1502. (két kiad.), 1504, 1507, 1509, 1511, 1516, 1521; Aug. Vindel., 1502; Argentorati, 1505; Lugduni, 1509, 1514; Parisiis, 1517; Norimbergae, 1519] - Sermones Quadragesimales Pomerii ... Hagenoae, 1499, 1500, 1501. (két kiad.), 1502, 1504, 1505, 1507, 1509, 1511, 1515, 1520; Augustae Vind., 1502; Argentorati, 1506; Parisiis, 1507; Lugdini, 1509. (két kiad.), 1514; Norimbergae, 1519; Parisiis, 1521; H.é.n. (15. sz.). - Expositio libri Psalmorum, Hymnorum et Soliloquiorum; item Canticorum V. et N. Testam. Symboli Athanasii et Hymni universalis creaturae. Argentinae, 1487. [Hagenoae, 1504, 1513] - Aureum Rosarium Theologie ad Sententiarum quattuor libros pariformiter Quadripertitum. Lib. I. Hagenoae, 1503; Lib. II. Uo., 1504; Lib. III. Uo., 1507; Lib. IV. Uo., 1508. (Venetiis, 1586, 1589; Brixiae, 1590) - ~ műveiből. Vál., ford. Brisits Frigyes. Bp., 1931. - ~ válogatott írásai. Vál. V. Kovács Sándor. Bp., 1982. M.E.
Szilády Áron: ~ élete és munkái. Bp., 1880. - Vágner József: A nyitrai egyhm. kvtár kz-ai és régi nyomtatványai. Nyitra, 1886:168. - Horváth Cyrill: ~ és beszédei. Bp., 1889. - Uő: Pomerium. Bp., 1894. - Szinnyei X:720. - Katona Lajos: ~ példái. Bp., 1902. - Uő: Specimina et elenchus exemplorum. Bp., 1903. - EPhK 1920. (Thieneman Tivadar: ~ és ném. kortársai) - Ritter Márton: ~ Rosariumának teol. iránya. Bp., 1954. (dissz.) - ItK 1960. (Redl Károly: ~ és az Imitatio Christi) - Vigilia 1976. (Vida Tivadar: ~ kapcsolata kora társadalmával) - Tarnai 1984. - Tarnai-Madas 1991:176. (2 prédikáció. Ford. Vida Tivadar; a Pomerium előszava. Ford. Madas Edit) - LThK 1993. VIII:13. (s.v. Pelbartus Ladislai v. Temesvár) - Puskely 1994:297.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon