Temes vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk Tisza-Maros-közében; határai: É-on Arad vármegye, melytől a Maros folyó választja el; K-Temes vármegye régi címereen Krassó-Szörény vármegye, Ny-on Torontál vármegye, D-en Szerbia, melytől a Duna választja el. Az É-ról D. felé hosszura nyúló, de igen keskeny vármegye területe 7110,56 km2. Földje Ny-i részében termékeny síkság, melynek tenger feletti magassága a Moravica-csatorna körül csak 76 m., de a Béga és Karas közti térség nagy részében is 100 méteren alul marad. K. felé lassan emelkedik s úgy É. felé, mint a vármegye K-i határszéle felé hullámos síkságba, részben alacsony dombvidékbe megy át. A síkság a Béga folyó mentén nyomul legmesszebbre K. felé. E síkságot számtalan kisebb-nagyobb folyóvíz öntözi és nem egy helyen mocsarak szegélyezik e folyóvizeket; ilyen a szomszéd Torontál vármegyéből áthúzódó Alibunári mocsár, melyet a Moravica csatornái részben lecsapoltak. Ettől D-re a híres Delibláti homokpuszta vagy délmagyarországi homoksivatag (Bielo brdo) terül el, 198 m.-ig emelkedő, hegyeknek is beillő hullámos dombjaival é DK-ÉNy-i irányu homokbuckáival, melyek a szintén alacsony fekvésű Karas és Duna (71-72 m.) medréig nyomulnak előrTemes megye mai címeree. Temesvártól É-ra és ÉK-re a Pojána-Ruszka hegység kiágazásai gyanánt tekinthető dombvidék (250-350 m.) terül el; a Béga völgyébtől D-re a Bogsáni hegycsoport végső ágai (Dimpu Szkamuje, 355 m.) nyúlnak a vármegyébe. Jelentékenyebb a T.-Kutas felett emelkedő Kudrici tető (641 m.), mely a vármegye legmagasabb emelkedése és a hozzá csatlakozó verseci Várhely (497 m.); végül a Néra völgyéből a Lisza poljána (549 m.), mint a Lokva-hegység kiágazása emelkedik. A vármegye konfigurációjából kifolyólag a folyóvizek mind K-ről Ny., illetve DNy. felé szelik T. vármegye földjét; két fő folyója, a Duna és a Maros D., illetve É. felé határát jelölik; amaz a hosszú, de keskeny és alacsony Temes-Szigetet (Osztrova) alkotja, utóbbi gyakran változó medrével s holtágaival is több szigetet alkot. Ezeken kívül legjelentékenyebb vize a Béga, melyből Temesvárnál hajózócsatorna indul ki; a Béga mellékvizei közül a Kizdia a legjelentékenyebb. A Bégával vízrajzilag összefügg a T., a Temesina, Poganis s Jaruga nevű mellékvizekkel. Ezt a Berzava, majd a Moravica vize követi, mindkettő alsó folyásában szabályozva és csatornázva. A Kudrici tetőn túl a közvetlenül a Dunába szakadó Karas és Néra következnek. Ásványvizei közül a buziási vasas savanyúvízforrás a legismertebb; kevésbé jelentékeny a lippai és a bogda-rigósi savanyúvíz. Éghajlata túlnyomólag alföldi; az évi közepes hőmérséklet Temesvárt 11,2, Buziáson 10,9, Versecen 11,3°C., a hőmérséklet szélsőségei Temesvárt 38,6 és -21,2°C, ingadozása tehát 59,8°C. A csapadék évi mennyisége Csákováron és Dettán csak 570-580 mm., Delibláton 691, Versecen 696, Temesvárt 636, Buziáson 709 és Lippán 901 mm.
Terményei
. T. vármegye termő területe 693,584 ha., miből szántóföld 405,400, kert 16,780, rét 64,391, legelő 93,157, nádas 1285, szőlő 26,506 és erdő 86,065 ha.; a földadó alá nem eső nem-termő terület 45,907 ha. Talaja É-i részében lösz, a hegyes vidéken inkább agyagos; D. felé Versec tájékáig alluviális völgytalaj váltakozik a lösszel, azontúl a Delibláti homokpuszta terül el. Utóbbitól eltekintve, T. vármegye földje igen termékeny és kivált a síkon egyértékű a torontálival, de mégis legkövérebb a T. folyó mentén; a hegyes részek már alapos megmunkálást kívánnak, de elég termékenyek. Terményei közül legfontosabb és legjobb a híres búzája, mely 1894-ben 199,535 ha. területen termett, 3 millió hl. mennyiségben; rozs (10,055 ha.) és árpa (10,309 ha.) kevés terem, valamivel több a zab (23,912 ha.), de nagyon gyakori a tengeri (117,767 ha. területen 11/2 millió hl. terem); terem még repce, kétszeres, tönköly, kender, kevés cukorrépa és dohány (447 ha. területen), burgonya stb., mind igen jó minőségben. Gyümölcs és bor Versec és Fehértemplom vidékén terem legjobb és legtöbb; a szőlők területe azonban a filloxera pusztításai folytán 1882-94-ig 25,487 ha.-ról 4000 ha.-ra szállt alá s a bortermelés az utóbbi évben csak 19,321 hl. volt; a 149 bortermő község közül 118-at lepett el a filloxera. A Berzava mellékén a tapolyai pusztán rizst is termelnek. A mezőgazdaság emelésére szolgál a csakovai állami földmívesiskola, 5 gazdasági egyesület (Temesvár 2, Kubin, Károlyfalva, Versec) és a fehértemplomi borászati társulat; van még 21 közcélú szőlőtelep. Az ásványország itt leginkább csak meszet és épületkövet szolgáltat. Az állattenyésztés fejlett; a házi állatok száma: 103,328 magyar és 23,087 nem magyar fajtájú szarvasmarha, 9 bivaly, 88,707 ló, 645 szamár és öszvér, 141,002 sertés, 210,398 juh és birka és 1688 kecske. A szarvasmarha-tenyésztés az óbádi állami bikanevelőtelep felállítása óta erősen fellendül; a tenyészirány a síkon a magyar faj; Csakován, Remetén és T.-Gyarmatán nagyobb tehenészetek vannak. A lótenyésztés emelésére 26 fedeztetési állomás áll fenn. Jelentékeny a selyemtenyésztés, melyet 181 községben 10,264 család űz, a termelt gubó mennyisége 1895-ben 169,098 kg.; Fehértemplomban selyemtenyésztési felügyelőség van. A méhészetet 205 községben űzik, a kasok száma 18,738, Buziáson méhészeti felügyelő székel. A vármegye folyói halban, erdőségei és mocsáros vidékei vadakban (őz, nyúl, farkas, császármadár, fogoly, vízi madarak stb.) gazdagok; gyakori itt a kolumbácsi légy, mely a marhatenyésztésben gyakran érzékeny károkat okoz.
Lakóinak száma (Temesvár és Versec városokkal együtt) 1870-ben 412,327 volt, jelenleg (1891) 437,039, mihez még 5551 katona járul; 1 Temes vármegye városaikm2-re (a városokat be nem számítva) 55 lélek esik. A lakosok közt van 37,976 magyar (8,3%), 160,456 német (36,9%), 2598 tót, 161,449 oláh (37,2%), 62,813 szerb (14,5%), 5104 bolgár, 2563 cigány és 3710 egyéb. A magyarság 10 évi szaporulata 9178 lélek (34,1%). Hitfelekezet szerint van 186,011 r. kat. (42,2%), 12,339 gör. kat., 213,531 gör. kel. (49,1%), 9888 ág. evang., 6269 helv., 8649 zsidó és 352 egyéb. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 3260, őstermelés 103,920, bányászat 22, ipar 24,419, kereskedelem 5137, hitel 180, közlekedés 1404, járadékból élők 4822, napszámosok 37,802, házi cselédek 8042, háztartásban 85,895, egyéb foglalkozásúak 1092, foglalkozásnélküliek 14 éven alul 144,768 és 14 éven felül 11,962. A lakosság fő foglalkozása a földmívelés és állattenyésztés; az ipar leginkább a városokra szorítkozik (l. Temesvár), a kereskedelem Temesvárt és Versecen összpontosul. A hiteligények kielégítésére 12 bank, 20 takarékpénztár és 32 szövetkezet áll fenn.
Közművelődés tekintetében még igen sok a teendő; a vármegyében (a két szabad királyi várost nem tekintve) a 6 éven felüli férfilakosságnak 44,8%-a, a női lakosságnak 61%-a sem írni, sem olvasni nem tud; Temesvárt ez arány 19,9 és 32,9-re, Versecen 27,6 és 40,3-ra száll alá. A tanköteles gyermekek közül a vármegyében 20%, Temesvárt és Versecen 10% nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 387, Temesvárt 48 és Versecen 16 iskola van, és pedig van 1 hittani intézet (Temesvár), 3 gimnázium (Temesvár 2, Fehértemplom), 2 reáliskola (Temesvár, Versec), 1 földmívesiskola (Csakova), 18 ipari és kereskedelmi iskola, 1 hadapródiskola (Temesvár), 1 férfi- és 1 női tanítóképző (Temesvár), 9 polgári, 2 felsőbb leány- és 379 elemi iskola, továbbá 29 kisdedóvó, 2 árvaház és 1 siketnéma-intézet (mind Temesvárt) és 1 börtöniskola (u. o.). A népiskolákban 771 tanító működik, kik közül 38 nem okleveles és 141 nem képes a magyar nyelven való oktatásra. A szellemi élet központja Temesvár, Versec és Fehértemplom.
Közlekedésének fő erei (a Dunán és a csak tutajozásra alkalmas Maroson és Bégán kívül) a vasutak, melyek a vármegyét 372 km. hosszúságban szelik (48 állomással); a fővonal a magyar királyi államvasutak temesvár-báziási vonala, melyhez számos szárnyvonal csatlakozik minden irányban. Az állami utak hossza 251 km., a törvényhatósági utak hossza 747 km., miből 65 km. kiépítetlen. A községi utak hossza 917 km., ebből azonban 496 km. kiépítetlen. Közigazgatási telefon épülőben.
Közigazgatás. T. vármegye 11 szolgabírói járásra oszlik és van benne 1 szabad királyi, 1 törvényhatósági joggal felruházott és 2 rendezett tanácsú város, u. m.:
A vármegye területén a 4 városon kívül 85 nagy- és 135 kisközség van. A községek általában meglehetős nagyok; 2000-nél több lakosa 67 községnek van, legnépesebbek: Temesvár 39,884, Versec 21,859, Fehértemplom 9041, Lippa 7000, Bavaniste 5988, T.-Gyarmata 5607, Új-Arad 5555, T.-Kubin 5030 és Varjas 5003 lakossal. Székhelye Temesvár. Az országgyűlésbe a vármegye 9, Temesvár 1 és Versec 1 képviselőt küld.
Története. T. vármegye területén az őskorban édesvizű tenger terült el, melynek partjait a mai krassó-szörényi hegyek alkották. E tenger lefolyása után találkozunk itt is az őskori ember és ősállatok nyomaival. A csiszolatlan és csiszolt, majd a réz- és bronzleletek, valamint a földvárak nyomai itt gyakoriak. T. vármegye első lakói is az agatirszek  lehettek. Ezek nyom nélkül tűntek el s T. vármegye majd a dák, majd Kr. u. a II. sz. elején a római birodalomnak lett Dacia Ripensis néven egyik tartománya. A rómaiak T. vármegye területén több gyarmatot és katonai utat építettek, egy ilyen gyarmat volt a mai Temesvár helyén is; ez volt a nyugatnak első állomása kelet felé. Erre felé vehette útját Priscus rhetor is, mikor követségben utazott Attila udvarába. A rómaiakat egymásután váltották fel az uralomban gótok, hunok, gepidák, longobárdok, avarok s végre a magyarok. A római műveltség a magyarok beköltözésekor már majd teljesen elenyészett s újabb kultúra csak a magyarok bejövetelével kezd gyökeret verni. A honfoglaláskor a Maros-Duna-Tisza szögét a Névtelen Jegyző szerint Glád fejedelem bírta volna, kit Árpád vezérei: Szoárd, Kadocsa és Boyta a T. vizénél győztek le s Glád emberei «dőlnek vala előttük mint a kéve az aratók előtt». A vidék ekkor egész le a Dunáig a magyarok birtokába jutott s Árpád ekkor a hét vezér egyikét, Kundot telepíté ide törzsével együtt. A X. sz.-ban e vidék mg nem volt elég erős kötelékekkel a nemzet testéhez fűzve, bizonyítja ezt Ochtum esete (l. Ajtony). Hogy az országrészt jobban Magyarországhoz kapcsolja s egyúttal az itt lakó görög keleti vallású népek között a katolikus hitet is erősítse, alapítá István király a csanádi püspökséget (l. o.). Kezdetben az egész terület, mely a csanádi egyházmegyét alkotta, egyetlen vármegye volt, a csanádi. Jó hosszú időbe került, míg az ősi Csanád vármegye több kisebb-nagyobb vármegyére oszlott fel. E vármegyei megalakulás tényleg a XII. sz.-ban, de talán a XI. sz.-ban is történhetett. A T.-i várispánságnak első okleveles nyoma csak 1212-ből maradt fenn. T. vármegye határait és kiterjedését sokszor változtatta. Területe legállandóbb korában, a XIV-XV. sz.-ban, a Marostól délre a Karasig, Zsombolyától Lippáig nyúlt el. Dél felé a vármegye nem terjedett a Dunáig, mert Versecnél mintegy csúcsot alkotott s a Berzava és T. összefolyásától délre akkoron Keve vármegye terült el, mely egész a török foglalásig fenn is állott, míg végre a török harcok alatt elpusztult és elnéptelenedett vidék Krassó és Horom vármegyével együtt 1519. Szörény vármegyébe kebeleztetett. Ezer éves történetünk alatt T. vármegye területe sok harcnak volt a színhelye. A Duna választván el hazánkat a bolgár, görög, szerb s később a török uralomtól, a honvédelemnek T. vármegye területe lett egyik legfontosabb helye. Szt. László e vidéken győzte le a pusztító kunokat a T. vizénél. A keresztes hadak is részben e vidéken vonultak át; 1241. Kádán tatár vezér özönlötte el hordáival. A XIV. sz. vége óta a török ellen folytatott védelemnek T. vármegye s annak székhelye Temesvár volt egyik központja. Zsigmond innen indult ki 1396. a nikápolyi harcba s röviddel utána már megkezdik a törökök becsapásaikat hazánkba. Már 1416. Péterfi Miklós T.-i ispán a vármegyei hadak élén küzd szerencsésen a vármegyébe tört Ikah boszniai bég ellen; 1420. megújult a törökök támadása, de Péterfi másodszor is diadalt aratott. Ali szendrői pasát is visszaverték a T.-iek 1463-ban. 1476. Ali és Iszkender pasák nagyobb sereggel egész Temesvárig jöttek, de Nagy Ambrus visszaűzte őket. 1490. ismét rabolta és fosztogatta a vármegyét egy nagyobb török had, sok ezer foglyot is ejtve. E támadást Kinizsi Pál T.-i gróf 1491. egy szerbiai betöréssel fizette vissza. A gyakori török betörés miatt az egykor virágzó T. vármegye már a XVI. sz elején pusztulóban volt. II. Lajos király azt írja 1524. római követének, hogy a Mátyás király idejében még épségben levő T. vármegye most már annyira elpusztult, hogy a még fennálló kevés várat sem bírja védeni. Tekintve ama fontos szerepet, mely országvédelmi szempontból a középkor folyamán a T.-i főispánságokra hárult, ezek több vármegye felett is gyakoroltak joghatóságot (l. Temesi gróf). A mohácsi vész után T. vármegye is Szapolyai országrészéhez tartozott, ennek halála után pedig az Izabella királynéval kötött egyezség szerint Ferdinánd birtokába került, de a török ezt nem engedte s azért 1552-ben Temesvárt ostrom alá vette. Az idegen őrség Losonczy Istvánt arra kényszeríté, hogy feladja a várat. Temesvárral együtt az egész vármegye török uralom alá jutott. Míg Temesvár a magyarországi négy török beglerbégség egyikének lett a székhelye, addig a vármegye területe három szandsákságra: a temesvári, a csákovári és a lippaira osztatott. T. vármegye azonban mint vármegyei intézmény még a török alatt is tengette egy ideig életét, míg az idők viszontagsága el nem nyomta végleg. A XVII. sz. legvégén hazánk legnagyobb része felszabadult ugyan a török uralom alól, de T. vármegye Temesvárral együtt még a karlovici béke után is a töröké maradt. 1716 okt. 13. Szavójai Jenő Temesvárról is kiűzvén a törököt, vele T. is visszafoglaltatott. A bécsi kormány azonban katonai hatalommal meghódított területnek tekintette s katonai uralom alá vetette. Az egész Maros-Tisza-Duna-szöget egy külön tartománnyá lett «T.-i bánság» név alatt, l. Bánság. Az új tartomány fővárosa Temesvár, első katonai kormányzója pedig a páratlan szervező, Mercy Claudius Florimund gróf tábornok lett. Mercy grófra nehéz feladat várt a tartomány újjá szervezésében, de ő feladatnak, az adott körülmények között, jól megfelelt. A felszabadulás nagyon kevés lakosságot talált T. vármegye területén, kivált az egykori magyar lakosságnak nyoma is alig maradt. A kormány tehát, kitűzött elve szerint, gyarmatosításhoz fogott. Már 1717 óta számos rajban jönnek a bevándorlók Németország katolikus vidékeiről s a telepítés folyik az egész XVIII. sz.-on át. A németek mellett azonban telepítenek spanyolokat, franciákat, olaszokat, sőt a török elől menekülő szerbeket és oláhokat is szívesen látják. Magyar települő csak elvétve akadt itt-ott. A régi birtokos magyar családoknak, kik a török elől innen elmenekültek, a kormány oly nehéz feltételekhez köté birtokaik visszaadását, hogy azt alig kísérelhette meg valaki sikerrel. Az osztrák bürokrácia számos kísérletet tett a tartomány úgy gazdasági, mint földrajzi és politikai rendezése terén; de dacára az 1715. évi XCII. és az 1741. évi XVIII. t.-c.-nek, azt az anyaországhoz visszakapcsolni nem akarta. Végre Mária Terézia megemlékezve koronázási esküjéről, élte végén, 1778. a T.-i bánságot megszüntette s azt Magyarországhoz visszakapcsolta, 1779 ápr. 23-iki diplomájával pedig T. vármegyét is új életre keltette. Az új T. vármegye azonban délen nem terjedt a Dunáig mint most, mert az Al-Duna közvetlen vidéke ezentúl is határőrvidék maradt. Az új T. vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa, maga Niczky Kristóf gróf lett. A királynő reá ruházta egyúttal a T.-i gróf ősi méltóságát is, mely ismét feleleveníttetett. Niczkynek kiváló érdeme van abban, hogy T. vármegyében a magyar nemesi elem ismét meghonosodott. A szabadságharc egyik legnagyobb és legvéresebb tusája 1849 aug. 9-én e vármegye területén folyt le. A temesvári csata következménye volt Kossuth és a kormány lemondása s pár nap múlva a világosi fegyverletétel. A szabadságharc leveretése után az ország egyéb részeivel együtt T. vármegyét is elszakították az anyaországtól s a szerb vajdaságnak és T.-i bánságnak lett kiegészítő része, melyben T. vármegye egy ideig (1853) megtartotta ugyan még határait, de 1853. a vojvodina öt császári királyi kerületre osztatván, a vármegyék megszűntek. Ez az állapot tartott 1860-ig, mikor azt a király az okt. 20-iki rendelettel megszüntette s az 1860 dec. 27-iki legfelsőbb kézirattal a többi részekkel egyetemben T. vármegye is visszacsatoltatott az anyaországhoz. A T. vármegyétől délre fekvő katonai határőrvidék még ezentúl is fennmaradt, csak az 1872 jun. 9-iki kir. rendelettel oszlattatott fel s a volt bánsági határőrvidékből a szerb és román bánsági ezredeknek egy része T. vármegyéhez csatoltatván, a vármegye déli határa most már a Duna lett. Fehértemplom városa ekkor önálló törvényhatósági joggal ruháztatott fel, de már 1876. más községekkel együtt ez is T. vármegyébe kebeleztetett.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Temes vármegye
(lat. comitatus Timisiensis), 12. sz.-1919. febr. 20.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Tiszántúlon, a Nagy-Alföld délkeleti részén; a Maros, a Déli-Kárpátok és a Duna határolta terület. - 1. Földje a csiszolatlan kőkorszak óta lakott, Kr. u. a 2. sz. elején a rómaiak Dacia Ripensis tart-a, ahol telepeket és katonai utat építettek (pl. Temesvár helyén), ez volt a birod. első állomása K felé. A rómaiak után a gótoké, hunoké, gepidáké, longobardoké, a 7-9. sz: az avaroké. A honfoglaláskor a Maros-Duna-Tisza szögét Anonymus szerint Glád fejed. birtokolta, akit Árpád (†907 k.) vezérei: Szoárd, Kadocsa és Bojta a Temes vizénél győztek le, megszerezvén a vidéket a Dunáig, melyre Kond vezér törzse települt. I. (Szt) István kir. (ur. 1000-38) leverte 1028: a bizánci rítus szerint megkeresztelkedett Ajtonyt, a Maros-vidék urát, s ezen országrészen megalapította a csanádi püspökséget, 1030: Marosvárt (Szt) Gellértet pp-ké sztelték. Ekkor a csanádi egyhm. egyetlen vm. volt. - 2. Ezen ősi Csanád vm-t a 12. sz: a létrehozott várispánságok több kisebb-nagyobb vm-re, pl. 1212 e. a temesiből lett Torontálra darabolták. ~ határait és kiterjedését a birtokviszonyok alakulása változtatta. A 12. sz. kialakításától a Maros balparti részén, K-Ny-i irányban a Temes forrásvidékétől a Tiszáig terjedt; É-on Csanád vármegye és Arad vármegye, K-en Hunyad vármegye, D-en Krassó vármegye és Keve vármegye, Ny-on Csongrád vármegye (Tisza folyó) határolta. Temesvár I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307-42) székhelye, 1321. XI. 21: ott kötött kártérítési egyezséget III. (Habsburg) Frigyes osztr. hg-gel. A birtokviszonyok változásai során Ny-i, tiszamenti ter-én, a becsei uradalmi közp-tal 1326: már létezett Torontál vármegye. - 3. ~ ter-e a 14-15. sz: állandó, a Marostól D-re a Karasig, Zsombolyától Lippáig nyúlt. D-re nem terjedt a Dunáig, mert Versecnél a Berzava és Temes összefolyásától D-re akkor Keve vm. létezett, mely a tör. 1390 tavaszi, első betörése után fokozatosan elnéptelenedett, földjét Krassó és Horom vm-vel együtt 1519: Szörény vármegyébe kebelezték. 1395. IX: a temesi ispán Csák, 1396. VII: Maráz mellett vert szét egy fosztogató tör. csapatot. D-i vidékeire a 14. sz. közepétől kir. várak köré nagyobb tömegekben települt a Balkánról szlávos kenéz-szervezetével az oláhság. Idővel - bizonyos hadi és adóbeli szolgálmányok meghagyásával - kir-aink tömegesen nemesítették kenézeiket. Egy-egy kir. vár mint közp. körül, e falvakkal együtt korlátozott kiváltságú ker-eket alkottak. 1390: a lugosi, miháldi, almási (halmasi) és komjáti »kerületek« mellett első rangra a (karán)sebesi emelkedett. - 1474. I: Ali szendrői bég sikeresen dúlta a Temesközt, 1476. VIII: ismételt betörésekor kiverték seregét. ~nek a Hunyadiak korában 30 vára: Borzlyuk, Csák, Cseri, Czikóvásárhely, Drankó, Galád, Görény, Halmas, Hodos, Job(b)ágy, Kenézrekesze, Librasd, Lugas, Macedónia, Miháld, Ohád, Orsova, Patko(l)cz, Pécz, Rékas, Sarád, Sebes, Szél(h)a, Széphely, Szinicze, Szörény, Sztanilovcz, Temesvár, Zsidóvár; és 22 városa: Begenye, Berény, Bo(r)zlyuk, Bazsor, Csák, Cseri, Czikó-Vásárhely, Hodos, Karán, Komját(i), Lugas, Maráz, Miháld, Monostor, Morzsina, Orsova, Rékas, Sarád, Sásvár, Sebes, Temesvár (Tömösvár), Újbécs és Zsidóváralja létezett (a helynév némelyikét vár és városként is említették), ezek környékét 990 falu népesítette be. A Dózsa-féle parasztháború végén, 1514. VII: Dózsa György parasztserege Temesvárnál tette le a fegyvert a nemesi hadak előtt. Nándorfehérvár 1521. VIII. 29-i eleste után Temesvár lett a kerség védőkapuja. Az évszázad sorozatos tör. betörései miatt Temesvárt kivéve ~ elnéptelenedett. - 4. 1541 nyarán I. (Nagy) Szulejmán szultán (ur. 1520-66) 10.000 Ft adó ellenében Erdély, a Tiszántúl és Temesköz kormányzását Izabella kirnéra bízta. Az erdélyi belviszályba avatkozó tör. 10 napos temesvári ostromát 1551. X: Losonczy István temesi ispán még kivédte, de 1552: 2300 fős őrséggel 33 napi ostrom után, szabad elvonulással föladta, VII. 27: a tör. az elvonulókat Losonczyval együtt lemészárolta. VIII. 6: Lugos bevétele után ~ valamennyi vára a törököké. Az elfoglalt Délvidéken 1552. VIII-1716. X. 13: szervezte meg a temesvári beglerbéggel az élén (a 2. és legtovább létezett) temesvári ejaletet, melyet a csákovai, a lippai és a temesvári szandzsákra osztottak. A Délvidék m. lakossága az ismétlődő rabszolgaszerző portyák öldöklése és fosztogatása miatt szinte kipusztult. - A temesváriak s a szórvány hitéletét a szegedi ferencesek mint temesvári ppi helynökök (temesvári püspöki helynökség) gondozták. A néptelenné lett vidékre a Balkánról g.kel. vallású szerb, bolgár, albán, oláh pásztorok, földművelők, gör. kereskedők, közöttük cincárok (makedóniai oláhok) települtek be. Az Olténiából bevándorolt oláhok a bufanok, a már a Temesvidéken élő földművelő oláhokat fratucoknak nevezték el (e népcsoportok kiejtése a 20. sz. elején is különbözött). Bevándoroltak cigányok nemcsak a Balkánról, de Mo-ról és Erdélyből is; az olténiai oláh nyelvet ezen cigányok őrizték meg. A tör. uralom vallási türelme vonzotta a balkáni mellett az ún. „spanyol zsidókat” főként Temesvárra s környékére. A reformáció kevés oláh kenéz családot érintett. A földművelők és pásztorok tömege g.kel. és a szerb egyházhoz tartozott, amit a 17. sz. nagy szerb bevándorlás megerősített. A Délvidéken a 17-18. sz: korlátlan hatalom volt a szerb egyh. minden g.kel. vallású nép fölött. - 5. A karlócai béke megsértése ürügyén 1716 nyarán kb. 65.000 fős seregével Savoyai Jenő hg. a tör. ellen vonult, VIII. 5: Péterváradnál legyőzte Ali nagyvezír kb. 60.000 fős seregét, IX. 1: megkezdte a 18.000 fővel védekező Temesvár ostromát, amit X. 16: Musztafa pasa szabad elvonulás mellett átadott (Temesvár visszafoglalása). 1718. VII. 21: a pozsareváci békében a Porta lemondott a Temesközről. A gyéren lakott, elmocsarasodott vidéket 1716-79: Mo-tól elkülönítve, Temesi bánság néven Claudius Florimund Mercy gr. (1666-1734) katonai helytartóval - az 1715:42. és az 1741:18. tc. semmibevételével - a Habsburgok külön tart-ként kormányoztatták. A 'rebellis magyarok' megfékezésére kiváltságokat biztosítottak a szerbeknek, hogy azok valóságos államot kezdtek alkotni az államban. A ter-et több hullámban birodalmi (ném., ol., fr., sp., stb.) telepesekkel népesítették be. A török elől egykor elmenekült birtokos m. családoknak a bécsi kormány oly föltételekhez kötötte birtokaik visszaadását, amit nem teljesíthettek. Mária Terézia (ur. 1740-80) rendeletére ún. telepítési utasítások szerint építkeztek. Típusaik, a vízmentiek: ahol a közs. főutcája a folyó, patak, ér irányában nyúlik, pl. Szentandrás (Nyírvád-patak), Felsőbencsek (Bacin-patak), Birda, Detta (Berzava), Újjózseffalva, (Bega) Hidasliget; az útmentiek (Strassendörfer) községi utak szélén v. azok keresztező helyein: Gizellafalva, Temesság, Vejte, Temesújfalu, Szépfalu, Cseralja, Kisszentmiklós, Füves, Merczyfalva, Orczyfalva; gazd. települések, melynél a szántókhoz, erdőkhöz, legelőhöz vezető utak folytatásai a közs. utcáinak (Flurdorf), pl. Kisbecskerek, Keresztes, Hodony, Kisszentpéter, Varjas, stb. - 6. Az 1715:42. és az 1741:18. tc. ellenére Mária Terézia csak 1778. VI. 6: rendeletével a Temesi bánságot megszüntetve csatolta vissza Mo-hoz és Krassó, ~ és Torontál vm-kre osztotta. 1779. IV. 23: ~t új életre keltette, de az Al-Duna vidéke ezután is határőrvidék maradt. Az É-D irányú ~t É-on a Maros folyó (Zaránd vm.), K-en Krassó vm., D-en a Határőrvidék (1779-1872) Illír-bánsági ezrede, Ny-on Torontál vm. határolta. ~ első főispánja, Niczky Kristóf gr. (1725-87) megkapta a temesi gróf ősi méltóságát is. - 7. II. József (ur. 1780-90) közigazg. reformja 1785-90: a IX. Temesi Kerülethez sorolta. 1786: ~ temesi, szentandrási, lippai és verseci járásában Temesvár városa, 5 mezővárosa, 180 közs-e 37.944 házában, 40.996 családjában, 225.113 fő élt; ebből 450 pap, 200 nemes, 210 hivatalnok, 863 polgár; 28.029 paraszt, 23.593 polg. és paraszt örököse, 19.056 zsellér. - 1790. IX. 1: Temesvárt megnyitották a II. Lipót (ur. 1790-92) összehívta szerb nemz. kongresszust. Az 1791:28. tc. visszaadta ~ ogy. szavazati jogát; a 30. tc. Temesvárt sz. kir. várossá tette. 1771: megjelent a Temeswarer Nachrichten, majd 1848-ig még 14 ném. és 1 fr. újság. 1793. IX: érkezett a fr. háborúk hadifoglyainak első szállítmánya ~be. A nagyarányú telepítések befejeztével népességi és gazd. gyarapodása érzékelhető. - Céheit a napóleoni háborúk után szervezték (11 helység adata ismert). - ~ lélekszáma 1830 [Fényes Elek becslése]: 286.435 fő, ebből 4560 (1,6%) m., 67.697 (23,6%) ném., 183.628 (64,1%) oláh, 2954 (1%) tót, 21.150 (7,4%) rác [ebből 2300 (1%) montenegrinus és cernogorac], 1698 (0,6%) horvát [sokác], 3000 (1%) bolgár, 150 (0,1%) fr., 1598 (0,6%) zsidó anyanyelvű - 73.160 (25,5%) r.k., 400 (0,1%) g.k., 2164 (0,8%) ref., 4335 (1,5%) ev., 204.778 (71,5%) g.kel.; 1598 (0,6%) izr. vallású. 1845: Mehalán és Temesvárt vegyiüzemet építettek. - 8. 1849. IV. 14: a karlócai szerb gyűlés a Bácskából, Baranyából, Szerémségből és Temesközből szerb vajdaságot, VI. 27: a lugosi oláh gyűlés Temesköz oláhlakta vidékeinek önkormányzatot követelt. 1849. III. 4: az 'oktrojált birodalmi alkotmánnyal' a szalonpuccsal uralkodóvá tett I. Ferenc József (ur. 1848-1916) a Mo-tól leválasztott Bácskából s a Temesközből szerb vajdaság alakítását jelezte. V. 16: Bem serege kiűzte a Temesközből a Havasalföldről IV. 22: betört osztrákokat, csupán Temesvár maradt osztr. birtokban, ahol VIII. 9: a honvédsereg (Mészáros Lázár szerint „a mohácsi vésszel fölérő csapású”) veresége után Kossuth és a kormány lemondott, VIII. 13: Világosnál a honvédek letették a fegyvert. - A cs. pátens XI. 18: elrendelte, hogy „az eddigi Bács-Bodrogh, Torontál, Temes és Krassó megyék, 's Szerém megyének rumai és illoki járása együttvéve ideiglenesen külön közigazgatási területet szerb vajdaság és temesi bánát nevezet alatt képezzenek, 's igazgatása saját, Magyarországétól [!] független, közvetlen a' ministeriumnak alárendelt tartományi hatóságok által vitessék.” (Haynau hirdetménye) 1849-60: a szerb vajdaság és temesi bánsághoz tartozott. ~ ekkor még megtartotta határait, de 1853: a vajdaság 5 cs. kir. ker-re osztásakor a vm. megszűnt. - A vajdaságot 1860. X. 20: kir. rendelet megszüntette, XII. 27: legfelsőbb kézirattal a többi részekkel együtt ~t is visszacsatolták Mo-hoz. Temesvárt kiadhatták az első (1867-ig egyetlen) m. újságot, a Delejtűt (1858-61). Népessége 1869: 356.174 fő (Temesvár 32.000 fő), ebből [Keleti Károly nemzetiségi becslése] 25.352 (7,1%) m., 141.542 (39,7%) ném., 150.056 (42,1%) oláh, 10.685 (3%) orosz [ruszin], 3348 (0,9%) tót, 24.895 (7%) szerb, 391 horvát, 5 egyéb anyanyelvű; 144.344 (40,5%) r.k., 12.523 (3,5%) g.k., 4877 (1,4%) ref., 8502 (2,4%) ev., 256 (0,1%) unit., 178.132 (50%) g.kel., 7375 (2,1%) izr., 165 egyéb. - 9. A határőrvidéket 1872. VI. 9: kir. rendelet föloszlatta; az 1873:27. tc. 5. §-ával a volt szerb-bánsági ezred ter-éből a 6. sz-nak a Karas folyó jobbparti részét, az 5. és a 8. sz. s a 4. sz-ból Károlyfalva és Nikolince közs-et, a 9. sz-ból Gaitasol közs-et, a volt német bánsági ezred ter-éből a 11. és a 12. sz., vagyis a károlyfalvi és kubini szolgabírói járásokat ~be kebelezték. ~ D-i határa a Duna (Szerbiával országhatár) lett. Az 1877:1. tc. ~hez csatolta az addigi Krassó vm-hez tartozott Fehértemplom (1873-76: tvhat. jogú város), Jaszenova, Dupla, Újpalánka, Ópalánka, Rótkirchen, Vracsevga, Ablián, Krusicza, Rebenberg településeket. 1884: Daruvárt Krassóhoz, Kusicsot Temeshez, 1892: Székelykevét Torontáltól Temeshez csatolták, kialakítva a vm. szétszakítás előtti végleges ter-ét. - 1872: a Temes-Begavölgyet ismétlődően elöntő árvizek ellen megalakították a Temes-Begavölgyi Vízszabályozási Társulatot. 1878. V. 20: megnyitották a Temesvár-Karánsebes-Orsova vasútvonalat. 1884: Temesvárt fölszerelték az első eu. váltóáramú közp. városi világítású berendezést. Az 1885:24 tc. megszüntette a v. határőrvidéki házközösségek intézményét. - Lapjai Temesvárt: Történelmi Adattár (1871-74), Temesi Lapok (1872-), Tört. és Régészeti Értes. (1875-), Természettud. Füzetek (1877-), Dmo-i Lapok (1880-1918), Dmo-i Tanítóegylet Közlönye (1880-82), Temesvidéki Mérnök- és Építész Egylet Közlönye (1880-83), Temesvarer Mittagblatt (1882-83), Temesvarer Lloyd (1882), Temesvári Hírlap (1882-83, 1886-87), Südungarischer Lloyd (1883-); Dettauer Zeitung (1881-1918), Fehértemplomi Lapok - Weisskirchner Blätter (1884-85), verseci Délvidéki Nemzetőr (1886-93), Temes Vm. Hivatalos Lapja (1903-18). 1900. XII. 16: megjelent a svábok első pángermán szellemű lapja, a Deutsches Tageblatt für Ungarn, mely 1902 nyarától sajtópereket eredményezett. - 10. ~ járásai 1900: 1. Buziásfürdői (székhelye Buziásfürdő), 25 községgel, ter. 109.512 kh. - 2. Csáki (Csák), 13 községgel, ter. 95.536 kh. - 3. Dettai (Detta), 18 községgel, ter. 84.260 kh. - 4. Fehértemplomi (Fehértemplom), 19 községgel; ter. 94.543 kh. - 5. Kevevárai (Kevevára), 9 községgel; ter. 159.563 kh. - 6. Központi (Temesvár), 21 községgel; ter. 127.976 kh. - 7. Lippai (Lippa), 28 községgel gel; ter. 118.466 kh. - 8. Temesrékasi (Temesrékas), 28 községgel, ter. 119.216 kh. - 9. Újaradi (Újarad), 17 községgel; ter. 84.387 kh. - 10. Verseci (Versec), 25 községgel; ter. 128.820 kh. - 11. Vingai (Vinga), 19 községgel; ter. 113,051 kh. Fehértemplom rendezett tanácsú, Temesvár és Versec tvhat. jogú város. - Népe 1910: ~ 82.090 házában 400.910 (Temesvár 6252 házában 72.555 + Versec 4837 házában 27.370) fő (a vm-k között az 5.); ebből 47.518 (11,9 %) [Temesvár 25.552 (39,4%) + Versec 3890 (14,2%)] m., 120.683 (30,1%) [Temesvár 31. 644 (43,6%) + Versec 13.556 (49,6%)] ném. [a ném-ek 67.000 fő (30%) várlakó], 2612 tót, 160.585 (40,1%) oláh, 17 ruszin (kisorosz), 164 horvát, 57.821 (14,4%) szerb, 11.510 (2,9%) egyéb [bolgárok, cigányok, csehek, legy-ek, sp-ok, ol-ok]; m-ul tudott 66.499 (16,59%) [Temesvár 36.285 (50,01 %) + Versec 7026 (25,67 %)] fő. Ter. 7432 km² (a vm-k között a 8.), népsűrűsége 68 fő/km² . - Vallása 156.241 (38,97%) [Temesvár 48.598 (66,98%) + Versec 16.336 (59,69%)] r.k., 11.550 (2,88%) [Temesvár 748 + Versec 83] g.k., 7289 (1,82%) [Temesvár 3532 (4,86%) + Versec 314] ref., 11.675 (28,87%) [Temesvár 1603 + Versec 333] ev., 76 [Temesvár 80 + Versec 4] unit., 211.286 (52,7%) [Temesvár 11.227 + Versec 9544 (34,87%)] g.kel., 2263 (0,56%) [Temesvár 6728 (15,47%) + Versec 743] izr., 530 [Temesvár 39 + Versec 13] egyéb (nazarénus). 1912-ig a kivándorolt 44.260 főből 9056 visszavándorolt, (35.204 veszteségével a vm-k között a 7.) - 1912. V. 27: az egész Délvidéket vízözönszerű árvíz sújtotta. A Bisztra-patak V. 26: Nándorhegynél (Krassó-Szörény vm.) 310 cm-rel tetőzött (az addig észlelt legmagasabb víz 270 cm), Lugoson V. 27: délben 600 cm-rel (a legmagasabb víz 1859: 427 cm); Kiszetőnél a Bega vize 470 cm-re áradt (legnagyobb vízállása 1859: 448 cm), V. 27: Hattyason a 758 cm-rel tetőzött (az addigi legmagasabb víz 608 cm), a Temes és Bega együttes lefolyására számított vízszínt a töltéseit 658 cm-re emelték. ~ben 1910: a nem kőből (vályogból 39.213, fából 15.172 ) épített házak száma jelzi a pusztítás mértékét. - A 6 é. fölüliek közül 1900: 75.872 (10,6%) [Temesvárt 59,7% Versecen 20,7%], 1910: 82.090 (11,5%) [Temesvárt 73,6%, Versecen 24,6%] fő tudott írni-olvasni. Temesvárt 1788-: piar. főgimn., 1870-: áll. főreálisk., 1884-: áll. felsőbb leányisk., 1892-: r.k. felsőbb leányisk., 1893-: tanítóképző, 1897-: áll. főgimn. létezett (itt szándékoztak megnyitni a 2. magyar műegy-et, ami a háború miatt késett, így azt oláh műegy-ként nyitották meg); Versecen 1852-: áll. főreálisk., Fehértemplomon 1875-: áll. főgimn. oktatott. A lippai felső keresk. isk. 1910/11. tanévében 141 tanulója közül 51 az alsó, 47 a középső és 43 a felső o-t látogatta. Az 1909/10. tanévben 17 iparostanonc isk-ban (Buziásfürdőn 85, Csákon 136, Dettán 216, Fehértemplomon 363, Homokbálványoson 56, Nagykárolyfalván 75, Lieblingen 35, Lippán 154, Móriczföldén 35, Nagyzsámon 45, Temeshidegkúton 35, Kevevárán 152, Temesrékason 42) össz. 2237 inas, a 4 keresk. tanoncisk-ban 221 (Fehértemplomon 81, Versecen 70, Lippán és Újaradon 35-35) inas tanult. 1911-12: 121 óvoda, 351 el. (ebből 188 m. tannyelvű, 85 áll., 36 r.k., 13 g.k., 29 szerb és 121 oláh nyelvű g.kel., 4 ev., 2 ref., 7 uradalmi, 6 magánisk.), már 30 iparos- és keresk. tanonc-, 12 polg., 139 gazd. ismétlőisk. oktatott. Isk-n kívüli okt-sal foglalkozott a Délvidéki Nemzeti Szöv., a M. Nyelvterjesztő-Egyes., a Kat. Népszöv., a Temesvári Kat. Kör, a Temesvári Kat. Legényegylet, a Temesvári Népiroda, a Temesvári Szabadokt. Biz., a Temesvári Szabad Lyceum, a D-mo-i Természettud. Társulat és a D-mo-i Tört. és Régészeti Társulat; (1885-) 1903-: a Verseci M. Közműv. Egyes. (fehértemplomi és vingai fiókkal). - Az 1726-73: létezett jezsuita isk. színjátszást, a ném., 1828-: a m vándortársulatok folytatták. 1833: megnyitották kőszínházát, melyhez 1883: M. Színügy-gyámolító Egyes-et szervezetek, 1919-ig állandó m. előadásokat tartottak. Versecen 1885: városi kvtárat és 1894: múz-ot, Temesvárt 3 m. színházat, Fehértemplomban időszaki m-ném-szerb nyelvű színházat nyitottak. 1914: ~ben 138 orvos, 282 bába és 9 kórház, Buziásfürdőn gyógyfürdő; 111 állandó posta, 172 távirda, 838 távbeszélő-állomás működött. 1911-ig Temesvárt 1050, Versecen 143, Fehértemplomon 38 telefont szereltek föl. A vm. vasúthálózata 589 km, közp-ja Temesvár; az állami utak hossza 266 km, a törvényhatósági 618 km, a községi 1000 km; a Béga-csatornát közlekedésre és áruszállításra használták. Temesvárról 1918. I. 3-ig 12.832 fő vonult hadba, 651 áldozat közül 338 a harctéren hősi halált halt, mint hadtestparancsnoksági székhelyen 31 kórház 6000 ágyában gyógyítottak. - 11. 1918. X. 31: a bpi Nemz. Tanács fölszólítására Temesvárt megalakították a Roth Ottó polgári és Bartha Albert (1877-1960) katonai népbiztos vezette Bánáti Néptanácsot (Bánáti Köztársaságot, hatásköre nem terjedt túl Temesváron); ezzel egyidőben nemz. alapon szerveződött a Délvidéki M. Nemz. Tanács és a Sváb Nemz. Tanács. A forr. éjjelén a kaszárnyákból a tartalékos tisztek is megszöktek, az aradi börtönből szabadult rabok és orosz hadifoglyok fosztogatását XI. 1: csak a Folba János tábori lelkész vezette hadapródiskolások fékezték meg. XI. 4: már ~ egész ter-én fosztogattak. XI. 5: Mišić szerb vezérkari főnök elrendelte: a szerb hadsereg szállja meg ~t K-en a Temesvár-Versec-Fehértemplom, É-on a Maros vonalig, ami XI. 7: a belgrádi „megállapodás” után megtörtént, a vetélytárs oláhok propagandáját megakadályozták, pl. XI. 17. k. Versecen betiltották az oláh lapokat. A XI. 17: Temesvárra bevonult szerbek ellenőrzésére XII. 2: fr. csapatok érkeztek, megelőzendő egy területszerző oláh-szerb összecsapást. A közellátást és közigazg-t a megszálló ellenőrizte megmaradt régi vezetők végezték, a szerbek 1919. II. 20: helyükre Filipon Márton alibunári ügyvédet ~ és Krassó-Szörény vm., Heegn Reinhold verseci mérnököt Temesvár város főispánjává nevezték ki; erre a lakosság II. 21: ált. sztrájkkal válaszolt. III. 15. megünneplését a fr-k megengedték. A krassó-szörényi szerb megszállta ter. D-i csücskén és ~ fr-k megszállta rékasi és újaradi járásán alakította meg a m-barát Farret fr. tábornok III. 31-VI. 15: létezett Lugos vármegyét, mely az oláh prefektus kinevezésével megszűnt. A békekonf. a ~i oláh-szerb határról II. 28-V. 23: az oláhok javára döntött. A nekik ítélt Temesvárról a szerbek V. 6: elvitték az Orsz. Fölmérési Hiv. okmány- és levtárát, V. 12: a posta berendezési tárgyait, V. 18: a vm-háza berendezését, V. 23: a kórházakból az ágyakat és laboratóriumokat, V. 24: a lebontott barakkokat 30 kocsin elszállították, V. 28: a hadtestparancsnokság berendezését, VI. 16: megkezdték a távbeszélő hálózat leszerelését, VII. 8: a dohánygyár, VII. 16-25: a vajtermelő, a Temes-Béga-szabályozási Társulat berendezését, a vasútállomás összes vagonját, elvitték a lakatlan házak ajtóit, ablakait is, a városi vezetéstől 430 ezer koronát. A szerbek VII. 25-27: kivonultak Temesvárról és környékéről. VII. 28: Aurel Cosma prefektus átvette Temesvár, ~ és Torontál vm. oláh megszállta részének közigazg-át; a kifosztott város tisztviselői hűségesküjét a berendezkedés utáni időre halasztotta. Temesvárra VIII. 3: bevonult az oláh katonaság. - A párizsi döntés szerint ~ből a szerbeké lett a fehértemplomi és kevevári járás, Versec városa és a verseci járásból 14 falu. A hovatartozásról döntő népszavazást a szerbek és oláhok is elutasították, s megegyeztek a végleges határvonalban: a szerbek megtarthatták szerb és m. Krassószombatot és a m. és oláh lakosú Udvarszállást (amit a közigazg. átszervezésekor a dunai bánságba osztottak); az oláh Csorda, az oláh és m. lakosú Jám falut 1923: a belgrádi határegyeményben átadták az oláhoknak, akik azt Krassó megyébe sorolták. - A trianoni béke 1920. VI. 4: ~ K-i részét, ter-ének 2/3-át (7432 km²-éből 5552 km²-t) Ro-nak, DNy-i kb. 1/3-át, 44 települését (1 város, 43 közs.) 1897,3 km² 104.669 lakossal (55 fő/km² népsűrűséggel) a Szerb-Horvát-Szlovén Kirságnak juttatta [azóta 1929-41: Jug., 1941-44: ném. katonai igazg. alatt, 1944-2002: Jug. (Vajdaság), 2003-06: Szerbia és Montenegró (Vajdaság), 2006-: Szerbia (Vajdaság) része], mely a dunai bánság nagybecskereki ker-ébe osztotta. Az oláhok a megszerzett Varadiát Krassó-Szörény megyéhez csatolták, a Temesvidéket 1926: az új közigazg. fölosztáskor Temes-Torontál megye néven összevonták, s a 10 tart. egyikeként létrehozták a 7 megyét összefogó Temes tart-t.
Bárány Ágoston: ~ emléke. Nagybecskerek, 1848. - M. tört-i tár. 12. köt. Pest, 1863. (Pesty Frigyes: ~ főispánjai a temesvári pasák és tart. elnökök) - Pesty Frigyes: Szörénym. tört. Bp., 1878. III:11. - Uő: A temesi bánság elnevezésének jogosulatlansága. Pest, 1868. (Ért-ek a tört-tud. köréből 7.) - Szentkláray Jenő: Száz év D-mo. újabb tört-éből 1779-től kezdve napjainkig, tek. a III. Károly és Mária Terézia korabeli előzményekre. 1-2. köt. Temesvár, 1879-82. - Czirbusz Géza: A D-mo-i bolgárok ethnologiai magánrajza. Uo., 1882:56. - Sebestyénné Stetina Ilona: ~ népokt-ügye az 1893/94. évben. Tanfelügyelői jelentés. Uo., 1895. - Lendvai Miklós: ~ nemes családjai. 1-2. köt. Bp., 1896-99. - ~ és Temesvár város tört. 1. köt. 1. kv. Őskor. A vidék földtani alakulásától a Kelta-vaskor végeig. Írta Ortvay Tivadar. 4. köt. 1. kv. Oklevelek ~ és Temesvár város tört-éhez 1183-1430. Másolta és gyűjt. Pesty Frigyes. S.a.r. Ortvay Tivadar. Uo., 1896. - Csánki II:1. - ~ szabályrendeletei. Temesvár, 1898-1910. - Tört. és Régészeti Értes. (1903-04: Cseh Lajos: ~ és az 1843/44. ogy.; 1907: Lendvai Miklós: ~ a provizórium elején, klny. is; 1908: Uő: ~ nemzeti ellenállása 1861-ben) - Berger Károly Lajos. ~ gazd. viszonyai és gazdálkodási rendszerei. Bp., 1907. (Tanulm-ok az Alföld gazd. viszonyairól 4.) - Déri Gyula: ~ és Temesvár. Uo., 1909. (Uránia felolvasások 69. sz.) - Hermann Győző: ~ 4 utolsó nemesi felkelése. Temesvár, 1911. - Ortvay Tivadar: ~ és Temesvár város tört. a legrégibb időktől a jelenkorig. Pesty Frigyes irod. hagyatékának felhasználásával. 1. köt. Bp., 1914. - Bodor Antal: D-mo-i telepítések tört. és hatása a mai közállapotokra. Uo., 1914. - ~ és Temesvár város tört. Uo., 1914. (Mo. vm-i és városai) - Edelényi-Szabó 1928:682. [31. térkép] - Jakabffy-Páll 1939:12. - Céhkataszter 1975. II:321. - Pótlás az 1. mo-i népszámláláshoz 1878-1787. Bp., 1975:5. - Busa 1986:653; 1996:274. - Vofkori 1996. - Lökkös 2000:86. - Varga E. 2000:13.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon