Színészek

Inke László (*Arad 1925.01.16 - †Budapest 1992.08.19), színész. A SzAk elvégzése után 1947-ben Debrecenbe, 1948-ban Miskolcra, 1949-ben a Vidám Színpadhoz, 1950-ben Szegedre szerződött. 1956-tól a József Attila, 1958-tól a Petőfi és a Jókai, 1961-től a Thália Színház társaságának volt tagja. Sokoldalú karakterszínész, különösen hideg szenvedéllyel formált, gunyoros hangvételű intrikusszerepeiben vált emlékezetessé. Számos m. filmben szerepelt. Jászai Mari-díjas (1956), érdemes (1976) és kiváló művész (1893). F.Sz. Ádám (Madách I.: Az ember tragédiája); Kancellár (Schiller: Ármány és szerelem); Polgármester (Gogol: A revizor); Nevo (Racine: Britannicus); Czifra (Csurka I.: Ki lesz a bálanya?); Zentay György (Fejes E.: Rozsdatemető); Pilátus (Bulgakov-Elbert J.-Kazimir K.: A Mester és Margarita); Csermlényi (Örkény I.: Macskajáték).

Jávor Pál (*Arad 1902.01.31 - †Budapest 1959.08.14). Jermann Pál az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, és fiatal felesége három gyermek (Imre, Laci és Pali) szüleinek vallhatták magukat, de csak a legkisebb születése után házasodtak össze. Így nagy színészünk keresztlevelére vezetéknévként először a Spannenberger név került. Az egyházi anyakönyvbe pedig hármas keresztnévvel jegyezték be: Pál Gusztáv Albert. Ez volt minden, amit otthonról magával vihetett. Tizenhat évesen az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, majd egy évvel később kiutasíttatta magát Romániából, mert Dániába kívánt utazni. Mivel vasúti jegyét Budapesten érvénytelenítették, a városban maradt, és jelentkezett az Országos Színművészeti Akadémiára, ahová fel is vették. Kalandos iskolai évek után vendégszínészként játszott, majd 1929-ben -egy némafilm főszerepével-megindult filmes pályája. Az aradi születésű színész több mint hetven filmszerepéből csak kevés hiányzik, azok is szerencsére egyre-másra kerülnek elő a világ filmarchívumaiból és Amerika magyarlakta vidékeiről, ahol a színész a háborút követően maga is egy évtizedig élt. Kinti sikerei azonban nem elégítették ki az egykor országosan ünnepelt sztárt. Hiába tapsoltak neki estéről-estére honfitársai a rögtönzött, szegényes díszletezésű színpadokon, honvágyát nem tudta leküzdeni. Az ötvenes évek közepe táján, amikor már annyira vágyódott vissza egykori sikerei helyszínére, hogy a fütyülős barackba fulladt "magyar muslicát" is megsiratta, elhatározta, hogy hazatér. Közönsége és a színházi szakma kitörő lelkesedéssel fogadta. Szerepek tucatjával halmozták el, amelyeket azonban egyre elhatalmasodó betegsége miatt nem volt már képes teljesíteni. 1958-ban elvállalt ugyan még egy filmfőszerepet Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében, azonban csak a próbafelvételekig jutottak el: Jávor kénytelen volt átadni Mohai dr. szerepét az ugyancsak akkoriban hazatért Páger Antalnak. 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein. Hangosfilm-korszakunk első számú amorózója azonban nem csak mákonyos hangulatban elkövetett botrányairól és csárdába illő "szilajságáról" volt híres, hanem lovagiasságáról és emberszeretetéről is. Amellett, hogy szeretett mulatni, a másnapi "cechben" sosem feledkezett meg honorálni a pincérek és a cigányok emberfeletti teljesítményét, valamint a bezúzott tükrök árát! 1959. augusztus 4-én halt meg. Látványos, színpadias temetése volt Budán, a Farkasréti temetőben. Koporsóját tízezrek fogták közre. A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit.

Lázár Mária (Czartoryski) (*Herkulesfürdő 1895.04.18 - †Budapest 1983.04.18), színésznő. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte 1915-ben, s Szegeden kezdte pályáját. 1921-ben a Vígszínház szerződtette, ahol 1944-ig rendszeresen szerepelt. 1925-ben a Renaissance és az Apolló Színházban, a Royal Orfeumban, 1926-27-ben a Fővárosi Operettszínházban foglalkoztatták. 1928-1934 között, 1936-ban, 1938–39-ben a Magyar, 1929-ben, 1932-1934 között, 1936-ban, 1938-ban a Belvárosi, 1937-ben az Andrássy úti és a Művész, 1941-ben a Madách, 1942-ben az Új Magyar Színházban játszott. 1945-ben a Belvárosi, 1946-ban a Madách, 1947-ben a Művész, 1948-ban a Magyar és a Madách Színházban kapott szerepeket. 1950-től 1961-ig, majd 1965-től 1975-ig a Madách, 1959-ben A Magyar Néphadsereg, 1968-ban a Fővárosi Operettszínházban lépett színpadra. 1961-1965 között balesete miatt nem dolgozhatott. Dekoratív megjelenése, telt orgánuma, eleganciája a „végzet asszonya” szerepkörére predesztinálta, később finom humorával, öniróniájával elmélyült karaktereket teremtett. Számos filmet forgatott. Egy évtizeden át a Magyar Színházművészeti Szövetség elnöke. 1962-ben érdemes művész, 1973-ban kiváló művész címet kapott. F.Sz. Natalja (Csehov: Három nővér); Cinka (Molnár F.: Az ördög); Az angyal (Vaszary J.: Angyalt vettem feleségül); La Tangolita (Ábrahám P.: Bál a Savoyban); Maca (Bókay J.: Megvédtem egy asszonyt); A királyné (Scribe: Egy pohár víz); Erzsébet (Huszka J.); Zrínyi Ilona (Herczeg F.: Aranyszárnyak); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Capuletné (Sh.: Rómeó és Júlia); Mária Dominika (Molnár F.: A hattyú); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája).

Lugosi Béla (*Lugos 1882/1883.10.20 - †Hollywood 1956.08.16) Eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső, színész. 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz, 1911-ben a Magyar Színházhoz, 1912-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették. A Star-filmeknél - Olt Arisztid néven - több filmben játszott. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején vállalt aktív szereplése miatt emigrált. Előbb Bécsben és Berlinben, 1921-től az USA-ban élt, ahol főként grandguignol filmekben játszott. - I. f. Magyar: Az ezredes (1917), Az élet királya (1917 - 19), Casanova (1918 - 19), „99” (1918).
Külföldi: Az utolsó mohikán (1923), Drakula (1931), A Morgue-utcai gyilkosság (1931), A halálcsók (1932), A fehér zombi (1932), Ninocska (1939), Ördögi denevér (1940), A hulla eltűnik (1942), A vámpír visszatér (1943), Frankenstein találkozik a farkasemberrel (1943), Fekete álom (1956), 9-es terv a világűrből (1959).