Szentlászlóvára Szö (romjai Coronini/Lászlóvára mellett) 1430: castrum Zenthlazlowara, 1433: Zenthlazlovara, 1437: Zenthlachow, 1460: Zentlazlo, 1536: Sanctus Ladislaus (Pesty: Krassó II/2. 208). Zsigmond király 1427-ben az átellenben fekvő Galambócz vár ellen építetté. 1430-ban állta ki a tűzpróbát, abban a csatában, melyben Rozgonyi Cecilia is kitűnt. 1437-ben, 1460-ban és 1462- ben megint említik. Omladékai Galambócz várával szemközt, a Babakaj nevű dunai szirt közelében ma is láthatók (Cs 2: 96). - Su 2: 432. - Su 2: 432.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Szent-Lászlóvára, a mai Krassó-Szörény vármegyében, a Duna partján, a szerbiai Galambóc várral szemben állott. 1427-ben épült a galambóci török őrség fékentartására. 1428. Galambóc várát belőle is lövették a magyar seregek. 1433. kapitánya Sax Eberhard német lovag volt. Fennállott egész 1525-ig. Ekkor a török elfoglalta s többé nincs róla emlékezet. Romjai Ó-Moldova közelében a Babakaj nevü szikla mellett ma is láthatók. V. ö. Csánki, Magyarország történeti földrajza (II., 96.); Turul (VI., 4.).
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Szent László vára
 
         A Duna folyását bal partján követve Ó-Moldovától 7 km-re egy ''várhegynek nevezett domb tetején áll egy őrtorony maradványa, az egykori büszke vár – Szent László várának – a romja. Vele szemben, a Duna jobb partján (Szerbia) áll Galambóc vára. Történetük az idők folyamán egybefonódott olyannyira, hogy Szent László várának „születése" Galambóc várának történetéhez kötődik.
          Történt ugyanis, hogy Zsigmond király 1427-ben szerződést kötött Brankovics György szerb despotával, melynek értelmében ez utóbbi több várat is át kellett adjon Zsigmondnak. Ezek között szerepelt Galambóc vára is. A várnak szerb kapitánya viszont nem volt hajlandó az erődítményt átadni, inkább 12.ooo aranyért eladta azt a törököknek. Ez utóbbiaknak egyre veszedelmesebb közelsége miatt Zsigmondnak sürgősen intézkednie kellett – megakadályozandó átkelésüket a Dunán. Így 1427 telén egy pár hónap leforgása alatt a Duna bal partján, szemben a török kézen lévő Galambóccal, egy erős várat építtetett lombardiai és génuai építészekkel, melyet egy 1428 áprilisában kiadott oklevélben ZENTHLAZLOWARA-nak nevezett.
     A vár felépültét követően, 1428 áprilisában meg is kezdték Galambóc ostromát, hogy onnan kiűzzék az oda befészkelődött törököt. Galambóc ostromához Zsigmond 25.ooo gyalogossal, 2oo lombardiai és génuai tüzérrel és egy lengyel lovascsapattal átkelt a Dunán. Hajóhada az ittlévő török hajókkal harcolt.

Egykori leírás szerint: "Az ostromban  részt  vett  Rozgonyi Istvánné  Szent-Györgyi Cecillia is, aki hajóra szállva mozsaraiból és vetőgépeiből nagy pusztítást okozott a török hadihajói között, mialatt férje – Rozgonyi István temesi főispán – a  szerb partról saját kezűleg irányította ágyúit a vár tornya ellen, átellenből pedig Szent László bástyájából a lengyel és litván csapatok bombázták a falakat.” Ám közben megérkezett Murád szultán is csapataival. A túlerővel szemben Zsigmond tehetetlen, s szabad elvonulást kér a szultántól csapatai számára. Erre ígéretet kapott de végül is a törökök nem tartották be szavukat, megtámadták a visszavonuló magyar csapatokat és Zsigmond csak úgy menekült meg, hogy Rozgonyi csónakon átvitte a Dunán.

     A szultán s csapatai ekkor nem keltek át a Dunán de Szent László várának szerepe a történelemben itt nagyjából be is fejeződött. Tudjuk még, hogy a várat 1429-ben – a  többi aldunai várakkal együtt – a  teuton lovagokra bízza a király.
     Ekkor a várban 4oo közkatona és 56 tüzér tartózkodott. 1482-ben, innen indul Kinizsi Pál a törökök ellen és első győzelmét épp Galambóc alatt aratta.
     Szent László vára egyike volt a legerősebb Al-Duna menti váraknak, körülbelül 500 méter kerületű, 2,5 méter vastag falaival. A várat Mohács után a XVI. században rombolja le Bali-bég.
     Az idevetődő turista figyelmét azonban még mindig a múlt köti le. Ezúttal azonban mintha a XIX. századbeli nagyszabású munkálatok zaja ütné meg a fülét, hisz itt kezdődtek azok a hatalmas átalakítások melyek nyomán szabályozták a Dunát, hegynyi sziklákat mozgatva meg s távolítva el a folyamon leereszkedő hajók útjából. Ezen munkálatok emlékét őrzi az a hatalmas (10 x 7 méter) márványtábla mely a volt Széchenyi-út mentén van egy sziklafalba helyezve és szövege a következő:
"Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCVIII évi 26-ik t. czikelye által elrendelt szabályozása megkezdetett,
I. FERENCZ JÓZSEF uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által 1890 évi szeptember 15-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin!"
     Napjainkban elült már a csatazaj – kardcsörtetés, ágyúmoraj – de elült már a nagyszabású munkálatok zaja is, csak a csend uralkodik a tájon, a szemlélődő turistát hatalmába keríti a sziklák meredekeinek szépsége, a fákkal borított hegyoldalak, a dombokon legelésző juhok látványa, a virággal telített rétek és a lustán folydogáló Duna szívet melengető nyugalma.

Pálkovács István

Forrás: Útjelző III. évfolyam 11. szám  2003 december, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.