Szászkabánya/Sasca Montană/Saska, Deutschsaska, kisközség Krassó-Szörény vármegye jámi járásában, (1891) 2720 oláh és német lak., járásbírósággal, posta- és távíróhivatallal, postatakarékpénztárral. Az osztrák-magyar államvasút-társaságnak itt réz- és kénkovand- s barnavaskőbányái vannak; van itt, továbbá fűrészmalom is.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Szászkabánya, Németszászka/Sasca Montană/Deutsch-Saszka,
falu Krassó-Szörény megyében. A rómaiak vasat bányásztak és olvasztottak területén. A mai települést 1719-ben tiroli, bajor és a Rajna mellékéről származó német bányászok alapították. Ezután indult meg a határában található rézérctelepek módszeres kitermelése. Az 1737-1738-as osztrák-török háborúban ipari létesítményei elpusztultak. 1740-ben újabb német telepesek érkeztek, 1746 és 1755 között három új kohó épült. A réz mellett vasat is bányásztak. 1750-ben lett önálló római katolikus plébánia és 1754-ben kapott önállló bányahivatalt. Az 1760-as évek tekinthetők a település aranykorának. Ekkor évi 3-4000 mázsás kitermelésével és 12 olvasztókemencéjével Oravica után a második legnagyobb rézbányász és -kohász központ volt a Bánátban. A bányászathoz és kohászathoz kapcsolódó melléktevékenységeket (favágás, szénégetés, fuvarozás) a szászkai, kohldorfi, mariaschnee-i, néraszlatinai, bogodinci, potoki és szakalári románok végezték. 1773-ban II. József látogatta meg. Az 1787-1788-as török hadjárat idején ismét elpusztult és sohasem nyerte vissza korábbi jelentőségét. 1817-ben, I. Ferenc látogatása alkalmával bányamezővárossá nyilvánították. 1828-ban felnőtt férfilakosságából jogállás szerint 522 volt házas zsellér, 43 kézműves, 30 házatlan zsellér és 10 szolga. 1848-ban Axente Bojincát, a királyi tábla ifjú jegyzőjét választotta képviselőjének a pesti országgyűlésbe. Augusztus 28-án hajnalban Asbóth Lajos őrnagy itt verte szét az Újmoldovát felégető szerb felkelők táborát. A Bem seregében szolgáló Wass Pál honvédszázados 1849-ben így írt a településről: "Szászka peniglen egy hosszan kinyúlt nagy helység és csudálatos módra fekszik igen hosszas, magos, de szoros két hegyek között. Itten több rézbányák vagynak, és rézolvasztó nagy kemencék mindig munkában." 1855-ben az Osztrák-Magyar Államvasúti Társaság vásárolta meg. Ekkor 611 kohász dolgozott a településen. A 19. század második felében a vasútvonalak elkerülték, ezért a kitermelés hanyatlott. Bányászai jórészt Aninára vagy Németországba költöztek. Krassó, 1880-tól Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1861 és 1887 között választókerületét Vincenţiu Babeş képviselte az országgyűlésben. Az I. világháború után bányái bezártak, de 1972-ben újrakezdték művelésüket.
1900-ben 2581 lakosából 1958 volt román, 533 német és 48 magyar anyanyelvű; 1987 ortodox és 577 római katolikus vallású. 48%-uk tudott írni-olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 2%-a beszélt magyarul. 2002-ben 587 lakosából 559 román, 8 német és 8 magyar nemzetiségű; 528 ortodox, 34 baptista és 23 római katolikus vallású.
Forrás: Wikipédia

Szászkabánya Kr (Újmoldova-É) Római kori bányahelység. Újratelepült 1710-1740 közt. 1761: Soska (Pesty: Krassó II/2. 198). 1808: Szászka (Német-), Bergwerk-Saszka ~ Deutsch-Saszka (154). 1828: opp. montanum camerale German Szászka (Nagy 180). 1851: Német-Szászka, kamarai mezőváros Kr vm, a Néra vize mellett, hegyek közt, 830 kath., 1186 n. e. óhitű, 2 evang. lak., kath. és óhitű
anyatemplommal, postatisztséggel s váltással Oravicza és Fejértemplom közt, gyönyörű és nagy erdőséggel, gazdag réz-, vas-, ón-bányákkal, márványtöréssel, bányahivatallal és helyettes törvényszékkel (Fé 4: 69). 1888: Német-Szászka (Szászka) KrSzö Jámi js (Je 641). 1913: Szászkabánya KrSzö vm (Az). - 1909/19: Sasca-montană, Szb, L 2581: 1958; n, m, szerb (160). Sasca Montană = Su 2: 97. 1761-1851. [54 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Szászkabánya, Németszászka, v. Krassó-Szörény vm. (Sasca Montană, Ro.): plébánia a v. csanádi egyhm. oravicai esp. ker-ében. - 1750: alapították. Tp-át 1751: Assisi Szt Ferenc tiszt-ére sztelték. Kegyura 1880: az Osztrák Állampálya-Társulat. Anyanyelve 1880: ném.

Kiss-Sziklay II:922.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon