on
Söter egy nagyon furcsa stílust tanultatott meg vele, s Balázs ezzel az
ollózással évekig verte a világot. Az 1956-os melbourne-i olimpián ugyan már
világrekorderként (175 cm) indult, ám nagy csalódásra csupán az 5. helyen zárt.
Ettől kezdve azonban 10 éven keresztül(!) veretlen maradt, közben 140 versenyt nyert meg.
Az olimpiák történetében nem akadt még olyan sportoló(nő),
aki olyan magabiztosan utasított volna maga mögé mindenkit, mint Balázs.
1960-ban 14, 1964-ben 10 cm-rel verte a második helyezettet. Elsőként ugrotta át
a hatlábnyi (183 cm) magasságot; 1961-ben 191 centis világcsúcsát 10 éven
keresztül nem tudták megdönteni.
Sikeres volt az Európa-bajnokságokon is: 1954-ben
Bernben még csak második lett, de 1958-ban
Stockholmban és 1962-ben Belgrádban győzelmet
aratott.
A világrekordját csak a
Fosbury-stílus meghonosodása után tudták
megdönteni:
1971-ben sikerült az osztrák
Ilona Gusenbauernek a Balázs Jolán által
tartott tízéves világrekordot 1,92 méterrel megdöntenie.
1967-ben vonult vissza sérülése miatt. 16 éven át, 1988 és 2005 között ő volt a
Román Atlétikai Szövetség elnöke.Nagy
Ernő (*Facsád 1898.08.02 - †Budapest
1977.02.08.), kardvívó, vívásoktató, olimpiai bajnok (1932), folyamőrtiszt. A
fiumei Haditengerészeti Akadémián végzett, tengerészzászlós (1916), a Helgoland
kiscirkálón részt vett az Adrián több hadi vállalkozásban, s az otrantói
ütközetben (1917. máj. 25.). Az I. világháború után folyamőrtiszt. A Magyar
Atlétikai Club (MAC) versenyzőjeként az országos bajnokságot nyert
kardvívócsapat (1932, 1933, 1934, 1936) és tőrvívócsapat (1934) tagja. A
kardvívó válogatottal a X., Los Angelesi (1932) olimpián bajnokságot nyert; a
budapesti (1933) Európa-bajnokságon a kard egyéniben 6. helyezett. 5-ször
szerepelt a válogatottban (1931-33). A MAC vívószakosztályának kapitánya, a
Magyar Vívó Szövetség válogató tagja volt.(Forrás: Életrajzi lexikon)