Sósd, Sosdea/Şoşdea, nagyközség Temes vármegye dettai járásában (1910) 1793 román, német és magyar lak. (Tr. R. )
Forrás: Révai lexikon
Sósd, Soósd, Sósdia,
nagyközség Temes vármegye dettai járásában, (1891) 1143 oláh és magyar lak.; van fűrészmalma, vasúti állomása és távíróhivatala.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Sósd,
azelőtt Sósdia, a Berzava-folyó jobb partján fekvő nagyközség. Házainak száma 226, lakosaié 1793, akik leginkább románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkori oklevelek már Sasd, Sosd, Saasd alakban sorolják fel. A XIV. és a XV. századokban hol Temes, hol pedig Krassó vármegyéhez számították. 1369-ben Sósdi Hunfi Andrásé és Jánosé, továbbá Sasdi vagy Sósdi Péteré volt. 1449-ben Tornallyai Liptai János és Nagy Simon, valamint nőrokonaik, Helembai Sandrinnak adták zálogba, Nagy-Sasddal és Felső-Sasddal együtt. A Marsigli-féle 1690-1700. évi helységjegyzék szerint a bokcsai kerület helysége volt és Szörény vármegyéhez tartozott. Az 1717. évi összeírásban Schoschda alakban fordul elő, 100 házzal. A gróf Mercy-féle térkép Soseda alakban említi. 1839-ben Asztry Zsimond vette meg a kincstártól, akitől fia György örökölte. Ettől 1846-ban a Lo-Presti-család vette meg. 1879-ben báró Lo-Presti Árpádné szül. gróf Bethlen Jozefa örökölte, a ki azonban az erdőrészt 1880-ban az Erdősi Bayersdorf családnak adta el, a többit, pedig később Fürth Mihálynak és fiának. Jelenleg Juhász Ferencznek, Schäffer Dezsőnek, Tamási Bálintnak és Koponyi Vilmosnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli régi fatemplom a görög-keletiromán egyházé. Ide tartozik: Hunyaditanya (előbb Baiersdorf-puszta) és Berchtold-puszta. Az előbbin a Baiersdorf és Biach temesvári cégnek emeletes háza van. Sósd mellett feküdt a középkorban Ölyves-puszta, melyet egy 1449-iki oklevél szerint Tornallyay János és Nagy Simon, nőrokonaikkal együtt, szintén Helembai Sandrinnak zálogosítottak el.
Forrás: Reiszig Ede, Temes vármegye községei
Sósdia, oláh falu, Temes vmegyében, Temesvárhoz délre 4 órányira, dombos vidéken, a Berzava vize mellett, 1153 n. e. óhitű lak., s anyaegyházzal. Határa 7184 1/2 h., melyből úrbéri szántó 1895 h., rét 683 1/2 h., szőlő 104 h., majorsági szántó 1600 h., és erdő 2600 hold. Fekete agyagos földe termékeny s főleg búzát, zabot, kukoricát és repcét terem. Nevezetes, hogy az itteni erdőben Szalonkák nagy mennyiségben találtatnak. Birja báró Lopresti Josepha.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Sósd Te (Detta-KÉK, a Berzava j. p.) 1343: kenezius de Sosd (Tr). 1387: p. Sasd, 1387: v. Sasd, 1404: p. Sasdy, 1424: Saasd (P); 1449-ben Tornyallyai Liptai János és Nagy Simon zálogba vetik Helembai Sandrinnak „medietatem p-is Naghsasd, Felsesasd et utriusque poss. Sasd et predii Ewlywes penes fl-m Borsa” (Cs 2: 61); 1690-1700: Sosda, 1717: Sosdia (Pesty: Krassó II/2. 176). 1808: Sósdia Te (149). 1851: », Te vm, dombos vidéken, a Berzava vize mellett, 1153 n. e. óhitű lak., s anyaegyházzal. Határa 7184 hold, ... Nevezetes, hogy az itteni erdőben szalonkák nagy mennyiségben találtatnak. Bírja báró Lopresti Josepha (Fé 4: 40). 1888: Sosdia Te Dettai js (Je 628). 1913: Sósd Te vm (Az). - 1909/19: Sosdia, Sósd, L 1529: r 1211; m, n (176). > Sosdea = Su 2: 177. 1343-1851. - 1974: c. Măureni {Móricföld kzs faluja É-ra} [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv