Révai Miklós, (*Nagyszentmiklós, 1750.02.24 - †Budapest, 1807.04.01), a magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselője volt. Méltán nevezhetjük kora polihisztorának - irodalmár, nyelvész kiváló tanáregyéniség volt. Részt vett az irodalmi és tudományos közéletben, a Magyar Tudós Társaság létrehozásában, értett a rajzhoz és az építészethez. Maga is írt és fordított verseket; Rájnis Józseffel és Baróti Szabó Dáviddal a klasszikus triász tagjai - ők a magyar időmértékes verselés meghonosítói, verseikben a felvilágosodós gondolatait közvetítik. Révai legfőbb művét a nyelvtudományban alkotta meg. Élete egész munkásságát ez a cél irányította - fordításaiban a magyar tudományos nyelvet gazdagította, nyelvújítási tevékenységével, Bessenyei Jámbor szándékának felkarolásával is e célhoz jutott közelebb. Számára az újságírás és a szépirodalmi munkák is a nyelv ügyének szolgálatát jelentették. Fő művei a magyar történeti nyelvészet megalapozói. Révai sokoldalú műveltsége, hazafias buzgalma nyughatatlan, szenvedélyes természettel párosult. Életét ezek az adottságok, törekvések és természetesen a XVIII. Századi magyar valóság határozta meg.
Forrás: Kovács Zsuzsa írása
Révai Miklós, kegyestanítórendi áldozópap és egyetemi tanár; R. Miklós és Palásthy Anna fia, szül. 1750. (A rend jegyzőkönyve szerint, habár ő egy Horvát Istvánhoz írt jegyzetében születési évét 1749-re teszi) febr. 24. Német-Nagy-Szent-Miklóson (Torontál megye); Csanádon kezdett tanulni, a gymnasiumot pedig Szegeden, a kegyesrendiek iskolájában, végezte, a kiknek rendébe lépett 1769. okt. 14. Kecskeméten. (Miután a keresztségben Mátyás nevet kapott, ekkor vette fel a Miklós nevet.) 1771-ben elemi iskolai tanító volt Tatában (Komáromm.), 1772. Veszprémben a II. grammatikai osztály tanára; 1773-74. Nagy-Károlyban bölcseletet tanult és 1775. u. ott a grammatikai osztályokban tanította; 1776. Nyitrán theologiát tanult. 1777-ben Károlyi Antal gróftól segítve Bécsben ment, hol hajlamát követve a rajzot és műépítészetet tanulta. 1778. jún. 14. Nagyváradon pappá szentelte Kornis Ferencz gróf püspök. 1778-1780. Nagyváradon a nemzeti iskoláknál rajztanár, 1780. ugyanott a kir. akadémián a bölcselet rendkívüli tanára volt; ez állásáról 1781. márcz. lemondván, egyik nyomorból a másikba esett s Nagy-Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe s Gráczba vándorolgatott. 1781-ben Pálffy János gróf családjánál volt nevelő. 1782-83-ban ideiglenes nevelő volt Viczay grófnál Loóson és Hédervárott, majd Gráczban Batthyányi Fülöp grófnál. 1783. decz. közepétől 1784. máj. 1-ig a Magyar Hírmondót szerkesztette Pozsonyban. Miután József császár német nyelvi rendelete máj. 6. jelent meg; így ennek loyalis közlése a M. Hirmondóban Révait nem terheli. Ugyanekkor készített egy tervet a magyar tudós társaság létrehozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyujtott be József császárnak. Ekkor Győrbe tette át lakását, hol Bíró Farkasnál nevelő volt 1786 végéig. 1787-93-ig rajztanár volt Győrött. Itt új pártfogót talált Fengler József osztrák kegyesrendiből lett püspökben, ki Révait megszerette, segítette, és őt a pápa engedélyével 1794-ben fölvette a győri egyházmegyébe. (Ekkor vette föl Miklós neve mellé a János nevet.) Az 1790. országgyűlés alatt buzdító előszóval kiadta Bessenyei Györgynek munkáját: «Egy magyar tudós társaság iránt való Jámbor Szándék» (Bécs, 1790.), a győri püspök segélyével Budára ment, s azt ott az országos rendek közt osztogatta s a helytartótanácsnál az utat egyengette, mely az ügyet nov. 10. az országgyűléshez tette át. R. ezen felül a H. József császárhoz benyújtott tervét kibővítve, hivatalos tárgyaltatás végett latinul adta ki «Planum...» cz. s ezt nov. 18. a fiatal nádornak és a főrendűeknek nyujtotta be. Elkészítette az ajánlott tagok névsorát is: «Candidati...» cz. 1791. Mindez a törvényjavaslatok készítése végett kiküldött rendszeres bizottságnak adatott ki, melynek munkálatai közt 1825-ig eltemetve maradt. 1790-ben Amalthaea cz. folyóiratot akart kiadni, terve azonban nem sikerült. 1796-ban Bécsbe ment, hol az esztergomi gymnasium költői osztályának tanárává neveztetett ki, de ezen működéséről is lemondott 1799-ben és Komáromba tétetett át, hol a vizek egészségére károsan hatván, 1800. június végén nyugalmaztatását kérte, s azt 300 frt évi díjjal el is nyerte. A nyarat Füreden és Rátóton pártfogójánál Paintner prépostnál töltötte; azután Sopronban kosztosokat tartva tengett és ismét Bécsbe ment, hol a könyvtárak és jótevőinek házai nyitva állottak előtte; hivatalt nem vállalt, csak Grassalkovich herczeg unokáját Forgách gróf leányát oktatta a magyar nyelvben. (Gróf Széchényi Istvánt is oktatta rajzban.) E közben meghalt Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, kinek magyar nyelvtana megbírálására Révait a helytartótanács már ezelőtt felszólította volt. Vályi halála után R. ugyan nem folyamodott, mindazáltal kinevezték a megürült tanszékre, melybe 1802. aug. 16. oktattatott be. Ekképp régi óhajtása teljesülvén, minden igyekezetét arra fordította, hogy a közvárakozásnak megfeleljen; már rég elkészíté a Halotti beszédet fejtegető remek munkáját, melyet latinul «Antiquitates...» cz. alatt 1803-ban adott ki. Azonban legfontosabb s nyelvtudományunkban új korszakot alkotó munkája: «Elaboratior grammatica Hungarica... 1803-06.» R. nyelvtudományi rendszerét már akkor is a tekintélyesebb magyar írók legalaposabbnak ismerték el, mégis vetélytársa Verseghy annyira vitte a dolgot, hogy iskoláinkba az ő (nyelvszokáson és nem nyelvtörténeten alapuló) rendszerét vették be; a kettő közti ellentét legélesebb volt az ikes igék kérdésében. A m. tudom. akadémia mindjárt megalakulásakor R. rendszerét fogadta el. Nyelvismerete: magyar, német, franczia, olasz, latin, görög és zsidó. Meghalt 1807. április 1. Pesten. A hazakerült magyar koronának örömünnepére írt versei az Orpheusban (1790) jelentek meg és feltűnést keltettek; írt ezeken kívül több magyar és latin költeményt, többnyire alkalmiakat, melyek az akkori hírlapok (M. Hirmondó) mellékletein jelentek meg. (1781. 95. sz. Alagya Erdődi Pálfi Leopoldina grófkisasszonynak idő előtt való haláláról; Ürményi József beiktatása... Poson, 1782. A címlap felsején. «Énekkel megtisztelte»); Zeitschrift von und für Ungern (III. 1803. Untersuchungen über die ungrische Sprache); Erdélyi Muzeum (2. füz. 1815. Homer Iliásának első könyve); a Szépliteraturai Ajándékkal (I. 1821. költ.), az Aspasiaban (1824. költ.); a Tudom. Gyűjteményben (1833. II. A magyar literatura, vagyis: a magyar deáki történet); Hebe (1824. költ.); a Budapesti Hirlapban (1899. 18. sz. Mikor kezdődik az új század, R. véleménye és Futó gondolatok cz. költeménye). Üdvözlő versét gróf Széchenyi Ferenczhez lefordította latinra Hegedűs István (Erdélyi Múzeum 1903.).
Arcképe: rézmetszet, Lochbichler pesti festő festménye után, a Tudományos Gyűjtemény 1830. II. kötetében.
Emlékoszlopa gránitból a torontálmegyei néptanítók adakozásából, melyen dombormű arcképe van, Holló Barnabástól, Csaplár Benedek 4000 frt költségén. Ez szülővárosának piacán áll és 1893. aug. 26. leplezték le. Terracottából áll szobra a m. tudom. akadémia épületének egyik sarkán.

Munkái:
1. Lantversek. Nagym. Nagy-Károlyi Károlyi Antal gróf úrnak n. Szathmár vármegye főispányának... mikor Korompai Brunszkvik Antal gróff urat n. Bihar vármegye főispányának béhelyeztette. Hely nélkül, 1772.
2. Lantversek. Nmélt. Korompai Brunszvik Antal gróff urnak, mikor Bihar vármegye főispányának béhelyeztetett. Hely és év n.
3. ABC könvecske a nemzeti iskoláknak hasznokra. Pozsony, 1787. Buda, 1780., 1796., 1822. (Német czímmel és szöveggel is.)
4. A magyar alagyáknak I. könyvek. Nagy-Károly, 1778.
5. Az ékes irásnak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleji. Buda, 1779. (Újabb kiadásai; 1779., 1780., 1781., 1782., 1790., 1791., 1802., 1846., U. ott).
6. A magyar nyelvnek helyes irása és kimondása felől kettős tanuság avagy orthografia. A nemzeti oskolák számára. Nagy-Károly, 1778. (Buda, 1780., 1781., 1782., 1790., 1793., 1795., 1798., 1807. és 1811.)
7. Elegia de natali Mariae Theresiae augustae romanorum imperetricis viduae Hungariae reginae apostolicae. Varadini, 1779. (Miller Jakab Ferdinand, Oratio panegyrica... cz. munkájának végén.)
8. Várasi épitésnek eleji. Buda, 1780. (Névtelenül.)
9. A mezei gazdaságnak folytatásárúl a magyar hazának, és ehez kapcsoltatott vidék tartományoknak nemzeti oskolai módjához alkalmaztatott tanuságok. U. ott, 1780. (Névtelenül. U. ott, 1792.)
10. Carmina latina et hungarica in solennen inaugurationem episcopi Varadinensis Dni Ladislai e comitibus Kollonich de Kollegrad et Zajugrotz. Viennae, 1781.
11. A mennykőnek mivoltáról s eltávoztatásáról való bölcselkedés, mellyet deák nyelven irt és most feles másolásokkal és toldalékokkal megjobbított Makó Pál... magyarázta pedig... Pozsony és Kassa, 1781.
12. Nagys. Ürményi József úrnak bihari főispánságra lett innepes be iktatása 1782. Pozsony. (Költ.)
13. A magyar költeményes gyűjtemény közrebocsáttatásának újonnan hirre adatása. Győr, 1785.
14. A magyar költeményes gyűjtemény kinyomtatására való újonnan segedelem kérés. U. ott, 1786.
15. A magyar költeményes gyűjtemény 1786. esztendőben. Első darab. U. ott, 1786.
16. Áhitatosság gyakorlati az anyaszentegyháznak lelke szerint. U. ott, év n. (Névtelenül.)
17. Révai Miklós elegyes versei és néhány apróbb köttetlen irásai. Függelékül hozzájok adatnak másoknak is némelly hozzá iratott darabjaik, végre néhány régiségek is. Pozsony, 1787. (Alagyák. Énekek. Bion halottas verse. Moskusz pásztor éneke. Az áldozat, pásztor játék egy nyilásban. Sztzipio álma sat. (A m. n. múzeumi példányban Bacsányi jegyzeteivel és javításaival vannak.)
18. A hazatért magyar koronának öröm ünnepére. (Bécs, 1790. Költ. Toldaék a M. Hirmondóhoz.)
19. Planum erigendae eruditae societatis hungaricae alterum elaboratius. Viennae, 1790.
20. Candidati erigendae societatis hungaricae, et ratio facti in ea promovenda progressus. Jaurini, 1791. (Az előbbeni munkához csatolva.)
21. Pius dolor, et par votum, in repentino obitu augusti imperatoris et regis apost. Leopoldi Secundi, a fideli hungaro. Hely n. (1792. Ugyanaz. Pestini, 1792. Költ.)
22. Nagy Mélt. Harukker Jósépha báró asszonynak, néh. Nagy Károlyi gróf Károlyi Antal ur özvegyének, szerencsés új esztendőt s minden boldogságot kiván. Bécs, 1792. (Költ.)
23. Latina. Edita amicorum hortatu et sumtibus. Jaurini, 1792. (Elegiarum liber I. & II., Oda singularis Ant. Bajtai, Oratio habita in parentalibus Mariae Theresiae... in academia regia Varadinensi persolitus a. 1780.)
24. Angulorum rectaque lineae trisectio et consectaria circuli quadratura utramque methodos planissima detexit... Viennae, 1797. Három tábla rajzzal.
25. Carmina quaedam. Accesserunt amicorum judicia recentiora. Sopronii, 1801. (Ism. Annalen der Österr. Literatur 1802. 68. sz.)
26. Sacer mons Pannonius, Francisci Secundi, caesaris augusti, ac regis restitutus, die 25 mensis Aprilis, anni 1802. Viennae. (Költ.)
27. Bibliotheca hungarica patriae consecrata a pio et immortalis meriti optimate exc. ac ill. dno comite Francisco Széchenyi de Sárvári Felső Vidék, quam inter publica gratiarum officia suo etiam justo, ac debito carmine celebravit. Pesthini, 1802.
28. Antiquitates literaturae hungaricae. Volum. I. Quod complectitur duas allocutiones funebres, genuinae vteri pronunciationi restitutas, et commentatio grammatico illustratas. Monumentum, inter manuscripta hungarica, quae sciuntur, omnium vetustissimum. U. ott, 1803. (Ism. Allg. Liter. Zeitung 1804. II. 337. l.)
29. Elaboratior grammatica hungarica. Ad genuinam patrii sermonis indolem fideliter exacta, affiniumque lingvarum adminiculis locupletius illustrata. 2 volumina, utrumque in totidem tomos subsidium. U. ott, 1803-06. (Ism. Zeitschrift von und für Ungern VI. 1804. 184. l., Allg. Literatur Zeitung 1805. I. 646. l. Intelligenzblatt.)
30. Gyászos tisztelet, mellyet Nagy Károlyi Károlyi József gróf urnak n. Szathmár vármegye fő ispányának eltemettetésekor pünkösd havának 23. napján 1803. kegyes és háláadó érzéssel meg tett a kegyes oskoláknak rendjeken lévő nagy-károlyi szerzetes ház. Hannulik János Chrystostom deák verse után. U. ott.
31. Propositiones ex lingua hungarica primo semestri explanata, quas tentamini subiectas academici auditores in regia scient. universitate Pestiensi artis constructionum exemplis illustratunt, planisque probarunt, anno 1804. mense Martio. Secundum praelectiones... U. ott.
32. Demetrio Görög seren. coronae principis educatori communi bonorum nomine applaudit... Hely és év n. (Költ.)
33. Versegi Ferentznek tisztasággal kérkedő tisztátalan magyarsága. Mellyet nyilván való egyenes okokkal tisztán megmutat, Révai Miklósnak hív tanítvánnya és igaz jó barátja Világosvári Miklósfi János. Pest, 1805.
34. Alázatos segedelem kérés az igaz eredeti magyarságot híven megfejtő tudós készületeknek mennél előbb való kinyomtatásokra, újólag való tudósitással. Pest, 1806. máj.
35. Prolusio I. habita in auspiciis collegii hungarici die VIII. mensis Novembris anno 1802. De prejudicio communi, et noxio, natis hungaris studium linguae patriae non esse necessarium, nil utique audituris, quod non scirent, et in tradendo latini sermonis usu offensis. Pestini, 1806.
36. Prolusio II. habita... die IX. mensis Novembris anno 1803. De lingva hungarica, ob singularem, qua excellit, praestantiam, ipsis etiam natis hungaris percolenda. U. ott, 1806.
37. Prolusio III. habita... die X. mensis Novembris, anno 1804. De necessitate perdiscendae lingvae patriae natis etiam hungaris, gravi, et provido patrum consilio, lege imposita. U. ott, 1806.
38. Révai Miklós kéziratban hátrahagyott Egyházi beszédei. Sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Csaplár Benedek. Bpest, 1887. (A Jó Pásztor mellékleteként. Ism. Religio II. 9. sz.)
39. Levelei Paintner Mihályhoz. Közli Récsey Viktor. U. ott, 1898. (Különny. az Irodalomtört. Közleményekből.)
Levelei Kazinczy Ferenczhez: Győr 1788. ápr. 2., Pest 1805. júl. 15., 1806. febr. 10., okt. 1. (Kazinczy Ferencz levelezése I., III., IV.); Néhány újabb levele (Irodalomtört. Közlemények 1899. Közli Récsey Viktor).
Kiadta Bessenyei György említett munkáján kívül a következő műveket: Faludi Ferencz költeményes maradványi. Egybe szedte s elő beszédekkel, jegyzésekkel, és szükséges oktatásokkal meg bővítve közre botsátotta a magyar költeményes gyüjtemény öregbitésére. Győr, 1786. Két kötet. (Az I. kötetben Faludi életrajza) és Téli éjtszakák. Pozsony, 1787.; Költeményes holmi egy nagyságos elmétől (Orczy Lőrincz). U. ott, 1787. (Bevezetésül R. költeménye); Két nagyságos elmének (Barcsay Ábrahám és Orczy Lőrincz) költeményes szüleményei. U. ott, 1789.
Kéziratai, Horvát István könyvtárával, a m. n. múzeumba kerültek; nevezetesebbek: latin versek 25 füzet, Pietatis exercitia 1798. 8rét 34 levél, Eredeti és ford. magyar versei 8rét 80 levél és 4rét 104 levél; A magyar deákság 1805. 3 kötet; Notationes grammaticales, 4rét 132 lev.; Elméleti dolgozatai a verselésről 1781-83. 4rét 43 lev.; Elaboratior Grammatica Hungarica 4rét hét füzet; Notationes philologicae Hungaricae, 4rét 105 lev.; Vocabula Hungarica hebraicisve cumprimis, aliisque orientalibus comparata, 4rét 114 levél. Több levele van eredetiben és másolatban a m. tudom. akadémia kézirattárában, így Mártonffy püspökhöz: Pest, 1807. jún. 10. sat.
A bécsi codexet, melyet Toldy hálából nevéről nevezett el Révai-codexnek, a bécsi udvari könyvtár eredetijéről háromszor másolta le. A codex a XV. századból való, a biblia fordításának töredéke. Kiadta Döbrentei a Régi M. Nyelvemlékeke IV. kötetében. Buda, 1842. és Volf György az eredetiről a M. Nyelvemléktár I. kötetében. (Bpest, 1874.)
M. Hirmondó 1781. 46., 95., 98. sz.
Orpheus I. 1790., 23., 84., 368. l.
Planum. Candidati Jaurini, 1791. 84. l.
Hazai s Külf. Tudósítások 1807. I. 34., 35., 1808. I. 39. sz. (Nevei és szül. napja.)
Neue Annalen der Literatur (Wien 1807 II. Intelligenzblatt 279. h., 1809. I. Intelligenzblatt 200 h.)
allg. Literatur-Zeitung (Jena, 1807. Intellig. 82. sz.)
Horányi, Scriptores Scholarum Piarum. Budae, 1809. II. 563-588. l.
Katona, Steph., Historia critica. Budae, 1810. XLI. 627. l.
Baur, Samuel, Allg. Handwörterbuch. (Ulm, 1816. II. 301. h.)
Pannonia 1822. 93. sz.
Hebe 1823. (Névaláirása.)
Tudományos Gyűjtemény 1830. II. arczk. (Guzmics I.).
Urania 1831. arczk.
Közhasznú Esmeretek Tára X. 137. l.
Oesterr. National Encyclopädie Wien, 1835. IV. 380. l. (Gräffer-Czikann.)
Kis János Emlékezései I. 67. l.
Fejér, Historia Academiae 133., 156. l.
Ponori Thewrewk József, Magyarok születésnapjai. Pozsony, 1846. 23. l. (R. szül. évét 1749-re teszi.)
Pesti Napló 1854. 276. sz. (Toldy F.), 1863. 143. sz. (Jámbor Pál.)
M. Sajtó 1857. 74. sz.
Ferenzcy és Danielik, M. Irók I. 388., II. 130. l.
Vasárnapi Ujság 1859. 27. sz. arczk. (Zilahy Károly), 1865. 50. sz. (R. szobra az Akadémiában), 1793. 34., 36. sz. arczképe és emlékszobra Nagy-Szent-Miklóson.
Családi Kör 1861. 38. sz.
Tanodai Lapok 1862. 12. sz.
Pester Lloyd 1862. 82. sz.
M. Tudom. Értekező 1862. l. 278., 373. l.
Toldy Ferencz, M. Költészet története, M. N. Irodalom története. Összegyűjtött munkái. III. VII.
Egyetemes M. Encyclopaedia XII. 205. l.
Pesty Frigyes, Világtörténet napjai I. 207. l.
Hon 1871. 81., 82. sz.
Vutkovich Sándor, M. Irók Albuma. Pozsony, 1873. 42. l.
Kiss Áron, Adalékok 85., 86., M. Népiskolai tanítás története 251., 255., 429. l.
Fővárosi Lapok 1875. 295. sz. (Toldy F.)
Figyelő (I-XXVI. 1876-1889).
Pozsonyvidéki Lapok 1877. 75. sz. 1878. 255. sz.
Szinnyei Könyvészete 637., 1007. l.
Századok 1879. 83. l., 1882. 60. l.
Havi Szemle 1879.
Bánóczi József, Révai Miklós élete és munkái. Bpest, 1879.
Pauler Tivadar, A budapesti m. tud.-egyetem története. Bpest, 1880.
Csaplár Benedek, Révai Miklós élete. Bpest, 1881-1889. Négy kötet.
Kerékgyártó Árpád, Magyarország Emléknapjai. Bpest, 1882. 174., 588., 593. l.
Egyetemes Philol. Közlöny VII. 1883. 655., X. 26., 273., XV. 72., XVII. 131., XIX. 703., XX. 173., 688., 832. l.
Ifj. Szinnyei József, Révay Miklós és Verseghy Ferencz. Pozsony, 1885. (M. Helikon 49.)
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon. Bpest, 1888.
Zelliger Alajos, Esztergom-vármegyei irók. Bpest, 1888. 179. l.
Egyh. Közlöny 1889. 8. sz.
M. Állam 1889. 83., 85., 86. sz.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 71., 98., 103-109., 120., 121., 124., 132., 138. l., Kath. Szemle 18980. 524., 525., 683., 687., 688., 692. l., A budapesti piarista kollegium története. Bpest, 1895. 14., 22., 51., 53., 84., 160., 213., 238. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése I-XV.
Irodalomtörténeti Közlemények II. 274. l. 1904. (Császár Elemér.)
Torontál 1892. 96. sz. (Kiss Sándor.)
1893: M. Genius 35., Budapesti Hirlap 234, M. Szemle 37., Nagybecskereki főgymnasium Értesítője, Südung. Volksblatt 37., M. Állam 195., Pesti Napló 239. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 518. l.
Beőthy Zsolt Képes M. Irodalomtörténete. 2. kiadás. Bpest, 1899. I., II. k.
R. M. élete és nyelvészeti törekvései. Szemelvényekkel. Pozsony, 1904. (Segédkönyvek a magyar nyelv és irodalom tanításához 13.)
M. Nyelvőr 1904.
Horvát István Mindennapija (Naplójegyzetek) és Ferenczi János Napi jegyzetei 1806. jan. 12., júl. 18. (Mind a kettő kézirat a m. n. múzeumban.)

Forrás:
Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái
Révai Miklós, nyelvész, szül. Szent-Miklóson (Torontál) 1750 febr. 24., megh. 1807 ápr. 11. Az egyházi pályára lépve, kegyesrendi taggá lett; 1777. pedig belső hajlamát követve s Károlyi Antal gróftól nagylelküleg segítve, Bécsbe ment a rajz és műépítészet tanulására. Már 1773. elkezdett verselni, s római mérték szerint irt Magyar alagyáinak első könyvét 1778. ki is adta Nagy-Károlyban. Munkája nagy tetszéssel fogadtatván, a Nagy-Károlyban ugyanazon évben felállított akadémiában a rajz és műépítészet tanítójává nevezték ki; 1780. a Mária Terézia felett mondott halottas beszéde által neve az egész hazában ismeretes lett. A következő évben azonban hivatalától megválván, egyik nyomorból a másikba esett, s Nagy-Károlyból Pozsonyba, majd Bécsbe és Grazba vándorolgatott; 1784 elején ismét Pozsonyban élt s ott Paczkóval együtt irta a Hírmondót; ugyanekkor készített egy tervet a magyar tudós társaság létrehozása iránt, melyet azonban eredménytelenül nyujtott be József császárnak. 1785-86. Győrött, 1787-89. pedig Pozsonyban adta ki Magyar költeményes gyűjtemény c. alatt Faludi, Orczy, Barcsay és saját verseit; 1787. a győri gimnáziumban rajztanítónak nevezték ki, 1788. pedig a hazakerült magyar koronának örömünnepére irt, s a Magyar Orpheus első darabjában kijött versei nagy figyelmet gerjesztettek; 1792. latin elégiáit és a Mária Terézia felett mondott beszédét Latina címen kinyomtatta. 1796. Bécsbe ment, s kivívta szerzetesi fogadalma alól való feloldozását. Onnan visszatérve, az esztergomi gimnáziumban a poétikai katedrát nyerte el; 1799. Komáromba helyezték át, hol 1800 jun. végéig tanítván, megroncsolt egészsége helyreállítása végett nyugalmazását kívánta, s addig míg ezt megnyerné, Füredre, onnan Paitner prépost s barátjának rátóti kastélyába vonult. 1802. Bécsbe ment, hol a könyvtárak és jótevőinek házai nyitva állottak előtte; hivatalt nem vállalt, csak Grassalkovich herceg unokáját, Forgách gróf leányát oktatá a magyar nyelvben. E közben meghalt Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, kinek magyar nyelvtana megbírálására R.-t a helytartótanács már azelőtt felszólította volt. Vályi halála után R. ugyan nem folyamodott, mindazonáltal kinevezték a megürült tanszékre. Ekép régi óhajtása teljesülvén, minden igyekezetét arra fordította, hogy a közvárakozásnak megfeleljen; már rég elkészíté a Halotti beszédet fejtegető remek munkáját, melyet latinul Antiquitates literaturae hungaricae (Pest 1803) cím alatt adott ki. Azonban legfontosabb, s nyelvtudományunkban új korszakot alkotó munkája Elaboratior grammatica hungarica cím alatt jelent meg Pesten 1803-6., két kötetben, a 3-ik (a mondattan) kéziratban maradt. R. magyar nyelvtudományi rendszerét már akkor is a tekintélyesebb magyar irók legalaposabbnak ismerték el, mégis vetélytársa Verseghy annyira vitte a dolgot, hogy iskoláinkba az ő (nyelvszokáson, s nem nyelvtörténeten alapuló) rendszerét vették be; a kettő közti ellentét legélesebb volt az ikes igék kérdésében. A magyar tudományos akadémia mindjárt megalakulásakor R. rendszerét fogadta el. R.-nak egyéb irodalmi működése: lefordította az Iliász első könyvét; irt egy ABC könyvecskét a nemzeti iskoláknak hasznokra (Pozsony 1777); továbbá A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől való kettős tanúság (Buda 1778); A városi építésnek eleje; A mennykőnek mivoltáról és eltávoztatásáról való bölcselkedés, Makó után diákból címü műveket és egyházi beszédeket. Halála után Horvát István birtokába következő kéziratai jutottak: A magyar nyelvtudomány rövid előadása; A napkeleti nyelvekkel atyafias magyar szók tára; A magyar nyelv tudományos története, chrestomatiája, írásmódszabásai; A magyar nyelv szókötése; görög, francia és német lantos költőkből való fordításai. R. legnagyobb dicsősége, hogy a nyelvtörténeti módszert tisztán és sikeresen alkalmazta, s ebben megelőzte Grimm Jakabot, a német nyelvtörténet nagy hírű megalapítóját. Életrajzát legbővebben Csaplár Benedek, népszerűbben Bánóczi József írta meg (jutalmazott pályamű az akadémia könyvkiadó vállalatában). Szülővárosában 1893 aug. 26. szobrot állítottak emlékének.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Révai Miklós, Isten Anyjáról nev., Piar (*Németnagyszentmiklós, Torontál vm., 1750.02.24. - †Pest, 1807.04.01.), egyetemi tanár. - Szegeden tanult, 1769. X. 14: Kecskeméten belépett a r-be. 1771: tanító Tatán, 1772: Veszprémben, 1773-74: Nagykárolyban bölcs-et, 1776: Nyitrán teol-t, Bécsben rajzot és műépítészetet tanult. 1778. VI. 14: Nagyváradon pappá szent. 1780: rajztanár s az akad-n a bölcs. tanára. Ekkor bízták meg a Ratio educationis alapján az első áll. népisk. tankv-ek megírásával. Ábécés- és olvasókv-e, szépírás-, m. nyelvtan-, mezőgazd-tan- és építéstankv-ei 1778-80: jelentek meg s az 1840-es évekig használatban voltak. 1781: nagyváradi tanári állásáról lemondott, ezután a Pálffy, 1782-83: a gr. Viczay családnál nev. 1783. XII-1784. V: Pozsonyban az első m. nyelvű hírlap, a M. Hírmondó szerk-je. 1785: Győrben magánnev., jelentős szerepe volt a győri rajzisk. létrehozásában, melynek 1787-93: ig-ja, rajz és építészet tanára. 1794: az esztergomi gimn-ban tanított, 1802-07: a pesti egy-en a m. nyelv és irod. tanára. - A m. irodtört. kiváló alakja. Első verseit disztichonokban írta, majd a bonyolultabb klasszikus lírai formákra tért át, az 1780-as évektől az újabb m. költői kezdeményezésekhez csatlakozva rímes-magyaros költeményeket is közreadott. Tevékenysége a m. nyelvtud. számára a legjelentősebb: nagy vitákat kiváltó m. nyelvtanában az egyetemes nyelvtud-ban (Grimmet is megelőzve) először tört. módszerrel magyarázta a nyelvi jelenségeket. Ezzel alapvetően meghatározta a nyelvújítás irányát: mivel a helyes m. nyelv ismérvének a történetiséget-régiséget tekintette (szemben Verseghy Ferenc felfogásával, aki a korabeli közszokás elvét hirdette), ezzel határozott normát adott a tájnyelvi különbözőségek fölött álló, egységes m. irod. nyelv kialakításához. A m. helyesírás terén is az általa sürgetett szóelemző módszer érvényesült és vált máig hivatalossá, szemben Verseghyvel és híveivel, az ún. jottistákkal. Első kutatója és kiadója volt a régi m. irod. műveknek. Több kortárs író (Faludi Ferenc, Bessenyei György, Orczy Lőrinc stb.) művét jelentette meg nyomtatásban; széles körben fáradozott (eredménytelenül) egy m. tudós társaság létesítése érdekében.
Fm: Antiquitates literaturae hungaricae. 1-2. köt. Pest, 1802-03. - Elaboratior grammatica hungarica. 1-2. köt. Uo., 1803-06. - ~ kz-ban hátrahagyott egyh. beszédei. S.a.r. Csaplár Benedek. Bp., 1887. - ~ m. nyelvi és irod. kézikv-e. S.a.r. Rubinyi Mózes. Uo., 1912. - A m. toll. S.a.r. Éder Zoltán. Uo., 1973. M.I.
Szinnyei XI:858. - Csaplár Benedek: ~ élete. 1-4. köt. Bp., 1881-89. - Dániel Edit: ~ lat. nyelvű költészete. Bp., 1943. - Éder Zoltán: ~. Bp., 1972. - MItB II:704. - Koltai 1998:318.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Kiegészítés:

Első évek
A Torontál megyei Nagyszentmiklóson született, apja szegény csizmadia volt. Révai 13 éves korában kezdett tanulni a piaristák szegedi iskolájában. Hat évet töltött itt a humán tudományok tanulmányozásával. 1769-ben Kecskeméten belépett a piarista rendbe. Innen 1794-ben, győri tartózkodása alatt lépett át a világi papság státuszában, hogy szabadabb mozgása legyen az irodalmi-közéleti tevékenységen. Több helyen tanult és tanított: Tatán rajzot és építészetet, Veszprémben kezdett írni, Nagykárolyban pedig a természettudományokkal és a filozófiával foglalkozott. További állomásai Nyitra és Várad - itt a nemzeti rajziskolában dolgozott.
Első könyvei
Ezekben az években több tankönyvet írt. E könyvek sorát 1777-ben egy ABC-könyv nyitotta meg, ezt egy helyesírási és ékírási (szépírási) könyv követte. 1780-ban jelenik meg "A mezei gazdaságnak folytatásáról" és a "Városi építésnek eleji" című könyve. Ez utóbbi az első magyarul írt építészeti tankönyv. E vállalkozás egyik legfőbb érdeme, hogy Révai e könyvekben szakkifejezések egész sorát alkotta meg, magyarította. 1778-ban jelent meg első verseskötete, a "Magyar alagyáknak (elégiáknak) I. könyvek". A kötet 12 verset tartalmaz. A versekben a klasszikus verselés szabályait követte. Műveinek egy része alakalmi vers, legtöbbjükben a hazafias téma a nyelv és a tudományok ügye adja a mondanivalót.
Nyelvészet és irodalom
Révai 1779-ben Váradon ismerkedik meg Kazinczyval, s ismeretségük Révai haláláig tartó barátsággá alakul.
1780-ban jelenik meg "A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanulság, avagy ortográfia". A könyv helyesírási tudnivalókat és kiejtési szabályokat tartalmaz. Révai már ebben a könyvében is máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Helytelennek tartja tehát az "igasság, egésség, ravasság" formákat; helyettük az "igazság, egészség, ravaszság" formákat ajánlja. Helyteleníti a személynevek végén az "y"-t, helyette "i"-t javasol. Nem "Várady", "Buday" tehát a helyes írásmód, hanem "Váradi", "Budai". Könyvében Révai máig is használatos nyelvészeti műszót alkotott, pl. "nyelvtudós helyesírás". A Váradon töltött évek után Bécsben, Sopronban, Grácban vállalt nevelői állást. Bécsben közelebb került a tudományos élethez, törekvései egyre határozottabb célt kapnak. Ekkor fogalmazódik meg szándéka a Költeményes Gyűjtemény megindítására s a Tudós Társaságért folytatott harcra. Ez utóbbihoz Bessenyei "Jámbor szándék" - adott kiindulópontot. Ezenkívül Révai felhívást tett közzé a Rát Mátyás szerkesztette Pozsonyi Magyar Hírmondóban a régi és népi énekek gyűjtésére. Révai számára a költészeti emlékék és a nyelvjárások ismerete a nyelvtörténeti kutatások alapját képezte. 1783-ban átvette a Pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztését, s 1784-ig újságírással foglalkozott.
Első győri évei
1784-ben Győrbe jött, ahol Rájnis József, aki az idő tájt, már 1773-tól városunkban élt, hitszónoklatot tanított a győri főiskolán, fogadta be otthonába, és nevelői állást szerzett neki. A továbbiakban Révai kisebb megszakításokkal majd tizenkét évet töltött a városban.
Révai Miklós 1784 tavaszán azzal a szándékkal érkezett Győrbe, hogy sorozatban adja ki a régi és új magyar irodalmat. 1786-87-ben kiadta Faludi "Költeményes maradványait". Közben ellentétbe került a győri papokkal, s ezért 1787-ben Pozsonyban folytatta munkáját. Ebben az évben jelentette meg Orczy költeményeit, majd saját verseit. 1788-ben Faludi "második még jobbitatott" kiadásával, majd 1789-ban Barcsay ás Orczy költeményes kötetével zárta sorozatát.
Révai és az iskola
Pozsonyból 1787-ben tért vissza Győrbe, hogy elfoglalja állását a rajziskolában, ahol rajzot, mértant, építészetet, földrajzot és géptant tanított. Az elkövetkező években költői fordítói, nyelvészeti munkássága mellett az iskola és a Tudós Társaság ügye határozta meg tevékenységét. Az iskola épülete a Megyeház utcában - ma Liszt Ferenc utca - 6. Szám alatt ált, barokk stílusban épült. A földszinten a tanítok laktak, s ugyanitt volt egy osztályterem is. Az emeleten többek között a rajzterem és a rajztanító - Révai - lakása volt. Révai Miklós 1787 őszétől dolgozott a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskola tanáraként. A Teleki grófok pártfogására a helytartótanács küldte Győrbe az iskola szervezésére. Révai elkészítette a tanításhoz szükséges elemi rajzmintákat, melyeken magyar nyelvű, szakszerű feliratok voltak. Saját tankönyveiből többet az iskola rendelkezésére bocsátott. Lelkesedését bizonyítja, hogy amikor 1790-ben a korona Bécsből Budára tárván Győrben töltött egy éjszakát, Révai az ünnepségek egyik szervetője volt.

Tanulmányok

1792 nyarán Bécsben tanulmányokat folytatott, mintákat gyűjtött, segédeszközöket hozott az iskolának. 1793-ban tevékenységéért megkapta a helytartótanács és bécsi építészeti akadémia dicséretét. Azonban türelmetlensége egyre több ellenérzést váltott ki a városban és tanítótársai között is. Révai egyre elkeseredettebb lett, a helyzet tűrhetetlenné vált: 1785-ben bezárta az iskolát, beszüntette a tanítást, az iskolának adott gyűjteményt pedig visszavette. Azt a gyűjteményt 1800. Június 1-én visszaadta az iskolának. Révai tehát még évekkel később is tett az ügyért, melyért hosszú éveken át dolgozott Győrött. Ez az ügyszeretet fejeződik ki versében is:
"Betsüld az Oskolát ...
S terjesszed, áplgasd, hol módját láthatod:
Terjed véle Nyelved, nemzeted is tágul"
(A magyar öltözet és nyelv állandó fennmaradásáért való óhajtozás.)
A Tudós Társaság
A másik ügy, melyért Révai szintén sokat dolgozott a győri éveiben: a Tudós Társaság szervezése. 1899 karácsonyán megírta az Elöljáró beszédet Bessenyei Jámbor szándékához, majd ki is adta a művet. Az udvar támogatását szerette volna megnyerni, ezért Sándor Lipót főherceget kérte fel a társaság védnökéül. 1790-ben Révai megjelentette részletes tervét és a leendő tagok névsorát. 1791-ben megjelent a mű folytatása is. A társaság célját a nyelv művelésében, a tudományok és a művészetek terjesztésében jelölte meg. 1795-ben hagyta el Győrt, s ekkor ismét a vándorlás, a nyomor évei következtek. Fél évet töltött Bécsben, 1796-ben kinevezték költészettanárnak Esztergomba. Komárom, majd Sopron s ismét Bécs. Nehéz körülmények között élt, betegsége is egyre jobban kínozta. Végre 1802-ben megbízást kapott a pesti egyetem magyar tanszékének vetetésére.
Nyelvtudományi rendszerét a 90-es években dolgozta ki. Két fő műve 1803-ban jelent meg. Közülük az első az "Antiquiates Litteraturae Hungaricae" ("Magyar irodalmi régiségek"). E művében közreadja legrégebbi összefüggő nyelvemlékünket, a "Halotti Beszéd"-et, s a szöveget tudományos magyarázatokkal látja el. E könyv kapcsán emlegetik Révait a magyar történeti nyelvészet alapítójaként. Módszere tudományos nóvum, hiszen megelőzte a történeti nyelvtan legnagyobb művelőit: a német Schlegelt és Grimmet. Nyelvemlékeinket kutatva-elemezve Révai elsősorban azokat a szálakat kereste, melyek az élőnyelvhez vezetnek, s útmutatásul szolgálnak. Másik fő műve az "Elaboratior Grammatica Hungarica" ("Bővebb magyar nyelvtan"). E könyv Révai összefoglaló nyelvtani munkája, melyben nyelvtörténeti tényekkel magyarázza az előbeszéd grammatikáját - felhasználja az összehasonlító nyelvészet módszereit is, bár ő - mai felfogásunktól eltérően - a finnugor nyelvek mellett a keleti nyelvekkel is rokonítja a magyart). Felhívja a figyelmet a népnyelv fontosságára is. Kifejti a helyesírási elveit: a szóelemző írásmódot tartja helyesnek. Verseghy Ferenccel folytatott heves vitájában ő tehát a jottista, míg Verseghy az ypszilonista álláspontot képviselte. Nem értettek egyet az ikes igék ragozásának kérdéseiben sem. A vitát Kazinczy Révai javára döntötte el. Révai élete utolsó éveiben fogott hozzá "A magyar deákság" című munkájához. E műven a magyar irodalom történetét, a nyelv történetét tárgyalja, kísérletet tesz az első magyar nyelvű összefüggő stilisztikai mű létrehozására. Révai élete, pályája buktatókkal, akadályokkal volt tele. Terveiből sok mindent nem tudott megvalósítani. Ám amit létrehozott, azáltal a Révai-életmű elválaszthatatlanul összefonódik a magyar nyelv, a kultúra, a művelődés történetével - s ezért felbecsülhetetlen, maradandó érték.
Szobra a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatát díszíti. Sokoldalú, kreatív szellemét iskolánk munkájában igyekszik ébren tartani, megörökíteni.

Írta: KOVÁCS ZSUZSA a Révai Miklós Gimnázium tanára
Internetre alkalmazta: Turi Péter, Németh Ádám, Nacsa Kristóf

Révai Miklós, kegyesrendi pap, egyetemi tanár, a magyar összehasonlító nyelvészet megalapítója, született Szentmiklóson. Tanulmányait Csanádon kezdte, Szegeden folytatta, hol a gimnáziumot elvégezvén, 1769 okt. 14-én a kegyesrendiek szerzetébe lépett. 1771-ben a szerzetesi fogadalmat letévén, a tatai gimnáziumban lett tanár; de itt a túlságos munka meggyengítette egészségét s ezért a következő évben Veszprémbe, majd Nagykárolyba helyezték át. Itt három évig tartózkodott, mely idő alatt a tanítás mellett elvégezte a bölcseleti tanfolyamot. 1776-ban teológiai tanulmányait Nyitrán befejezvén, a következő évben gróf Károlyi Antal a saját költségén Bécsbe küldte, hogy hajlamát követve, a rajzolásban és műépítésben alapos kiképzést nyerjen. Bécsből hazatérvén, 1778-ban Nagyváradon pappá szentelték és a nemzeti iskolánál a rajztanítással bízták meg. Révai már korán kezdett az irodalommal foglalkozni. Miután már előbb egy ABC-könyvecskét, majd a magyar helyesírásról szóló munkát írt, 1778-ban kiadta »A magyar alagyáknak első könyvök« cím alatt 12 elégiáját, mely nagy tetszést aratott és a figyelmet feléje fordította. Ennek következménye volt, hogy 1780-ban a kir. akadémia bölcseleti tanszékére nevezték ki tanárnak. Ez állását azonban nem sokáig tartotta meg, mert fél év múlva lemondott, hogy tudományszomját követve, Bécsbe mehessen ismeretei bővítése céljából. Ez időtől kezdődnek Révai hányattatásai. Hogy Bécsben megélhessen, gróf Pálffy János családjánál nevelősködött; de itt sem volt sorsával megelégedve, állása sértette önérzetét és egy év után otthagyta a családot. Ekkor ismerkedett meg Paintner Mihály későbbi préposttal, a ki őt a gróf Viczai családhoz ajánlotta nevelőnek Loosra. Itt kezdett foglalkozni a »Halotti Beszéd«-del. Nyugtalan természete azonban csakhamar innen is elűzte. Unta a falusi magányt és ott hagyva Loost, ismét Bécsbe, majd Gráczba ment, hol Révay Miklós emléke Nagyszentmiklóson.Batthyány Fülöp házánál volt nevelő. Itt folytatta a régi magyar nyelvemlékek tanulmányozását és megírta értekezését a régi magyar írásmódról, mely már sejtteti a későbbi nagy nyelvtudóst. Gráczban sem maradt sokáig. 1783-ban Pozsonyba ment, hol a »Magyar Hírmondó« szerkesztését vette át. Ötödfél hónap múlva ez állásától is kénytelen volt megválni és ismét Bécsbe ment. Révait már régen foglalkoztatta egy »Magyar Nyelvművelő Tudós Társaság« alapítása és most mindent elkövetett, hogy e tervét megvalósítsa; de buzgólkodásának, – bár ez ügyben magához a császárhoz is fordult támogatásért, – ekkor még nem lett eredménye. Erre Győrbe tette át lakását, hol Rajnis segítségével Biró Farkas családjánál kapott nevelői állást. Ekkor a magyar irodalom nevezetesebb költőinek műveit szándékozott kiadni »Magyar Költeményes Gyűjtemény« cím alatt. Miután a műre 500 előfizető jelentkezett, Révai Pozsonyba tette át lakását, hogy a mű kiadását maga vezethesse és egymásután ki is adta Faludinak, báró Orczy Lőrincznek, Barcsaynak költeményeit. E vállalat azonban nem sok haszonnal járván, Révai megszüntette, és egy »Amalthea« című lapot akart kiadni, de e terve sem sikerülvén, ismét Győrbe ment, hova rajztanárnak nevezték ki. Az 1790-iki országgyűlés megnyíltával újra nagy buzgalommal munkálkodott régi tervének, a Magyar Tudós Társaság alapításának megvalósításán. E végből lelkes előszóval ellátva, kiadta Bessenyei Györgynek »Egy magyar tudós társaság iránt való Jámbor Szándék« című munkáját. Ez ügyben levelezést kezdett korának nevezetes íróival és főuraival is, kiknek közbenjárására sikerült Sándor főherceget is a tervnek megnyernie. Révai, pártfogója Feugler győri püspök segélyével, Budára utazott, hol az Akadémia dolgában a helytartótanáccsal tárgyalt, mely az ügyet az országgyűléshez tette át. Hogy tervének megvalósulását minél inkább elősegítse, nem kímélt sem munkát, sem fáradságot. Most újra átdolgozta és kiadta Planum erigendae eruditae soc. hung. alterum elaboratius cz. alatt azt a tervezetet, melyet 1784-ben II. József császárnak nyújtott át, továbbá elkészítette az ajánlott tagok névsorát is. Mindez iratokat átadták a kiküldött rendszeres bizottságnak; de Révai buzgó fáradozásai ezúttal sem vezettek eredményre. Bár a győri rajziskola kitünő vezetéséért a helytartótanács és a bécsi rajzakadémia részéről is nagy elismerésben részesült, még sem érezte itt jól magát. Időközben secularizáltatván magát, a győri egyházmegye kötelékébe lépett. Mivel e miatt sok ellensége támadt, mindent elkövetett, hogy Győrből eltávozhassák. Egy ideig Esztergomban, majd Komáromban tanárkodott, azután nyugdíjaztatta magát és egy ideig Sopronban, kosztosokat tartva, tengette életét. Innen Bécsbe ment, hol egy évig tartózkodott, a könyvtárakat tanulmányozva és nyelvtudományi munkáin dolgozva. Ebben az időben Vályi, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára meghalt és a helytartótanács Révait hívta meg a megüresedett tanszékre. Állását 1802 augusztus 16-án foglalta el. Végre Révai szabadon élhetett kedves tudományának, a magyar nyelvészetnek. Életének ez utolsó ötödfél esztendejében adta ki azokat a munkáit, melyekkel megvetette alapját a magyar történeti és összehasonlító nyelvészetnek. Ekkor jelent meg a »Halotti beszéd«-et fejtegető, korszakot alkotó munkája, az Antiquitates Literaturae Hungaricae (Pest, 1803.) és az Elaboratior Grammatica Hungarica két kötete (1803-1806). Nyelvészeti elvei azonban összeütközésbe hozták korának egy másik nagy nyelvtudósával: Verseghyvel, a ki »Tiszta Magyarország« czímű munkájában megtámadta Révai rendszerét. Révai az »Elaboratior« II. kötetében Adjectae Vindiciae iustissimae de secunda venborum forma indetermincata című értekezésében felelt Verseghy támadásaira. De ez a mérges tollharc a különben is ideges, sokat hányatott és beteges tudós egészségére igen rossz hatással volt. Munkássága közepett 1807 április 1-én halt meg. Révai mint költő latin verseivel, melyeket Joannis Nicolai Révai Latina címmel adott ki, a legjobb latin íróink közé tartozik. Magyar költeményeivel a magyar klasszikus iskola legkiválóbbjai között foglal helyet, de halhatatlan érdemeket nyelvtudományi munkáival szerzett magának. Ő megalapítója a magyar összehasonlító és történeti nyelvészetnek. Eleinte ő is a héber-magyar nyelvrokonság alapján indult, de később megismerkedvén Sajnovics és Gyarmathy műveivel, a magyar-ugor rokonságot fogadta el és alkalmazta későbbi műveiben. Bár munkáiban tévedésekkel is találkozunk, a mint - tekintettel arra, hogy az összehasonlító nyelvészet ebben az időben még a külföldön is nagyon gyenge lábon állott, - nem lehet csodálkozni, de örök érdeme, hogy ő az első, a ki nálunk kimondja, hogy a nyelvhasonlítás a nyelvészeti vizsgálódásnak egyik legfontosabb eszköze. Legnagyobb dicsősége azonban az, hogy a történeti módszernek ő a felfedezője, nemcsak a magyar, hanem általában az egész nyelvtudományban. E felfedezésével és a történeti módszer alkalmazásával a híres német nyelvtudóst: Grimm Jakabot is megelőzte. Irodalmi érdemeit az Akadémia is elismerte, midőn őt megalakulásakor tagjául választotta, és az ő rendszerét fogadta el. Emlékét megyéje 1893-ban szép emlékoszloppal örökítette meg, melyet szülővárosának piacán a Torontál vármegyei néptanítók adakozásából állítottak fel; az oszlopon lévő domborrnűvű arckép Holló Barnabás műve és a nagy nyelvtudós lelkes életírójának, Csaplár Benedeknek 400 forint költségén készült. Egy másik terrakotta szobra a M. T. Akadémia épületének sarkán áll. Említett művein kívül legfontosabb munkái: A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől való kettős tanúság. Buda, 1778, - A városi építésnek eleje. - A mennykőnek mivoltáról és eltávoztatásáról való bölcselkedés. Lefordította az Iliász első könyvét.
Forrás: Vende Ernő: Irodalom, tudomány, művészet