Radisics Jenő, (*Buziásfürdő, 1856.08.07 - †Budapest, 1917.01.04),  művészeti író. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Azután négy félévet hallgatott a királyi József-műegyetemen, hatot a tudományegyetem jogi fakultásán. 1881. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett, majd egy évre reá az országos magyar Iparművészeti Múzeumnál nyert alkalmazást s megbízatott az intézet leltárának szerkesztésével s a gyűjtemények rendezésével. E munkálat befejeztével a minisztérium megbízásából több hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1887-ben a múzeum igazgatójává nevezetett és majd a királyi József-műegyetem magántanárává, habilitálták. Irodalmi művei: tudományos ismertetések, bírálatok, melyek az Archeológiai Értesítőben és a Művészi Iparban jelentek meg. Szerzőtársa volt az „Ötvösség remekei” című díszmunkának és szerkesztője a Magyar Műkincseknek és a Művészi Ipar folyóiratnak. 1905-től 1906-ig szabadelvű párti Országgyűlési képviselő volt. Sokat utazott Ny-Európában. 1886-tól 1894-ig szerk. Pasteiner Gyulával a Művészi Ipar c. folyóiratot. Számos iparművészet-történeti cikke jelent meg a szakfolyóiratokban. F. m. Az ötvösség remekei (I - II., Pulszky Károllyal és Szendrei Jánossal, Bp., 1885); A magyar koronázási jelvények (Czobor Bélával, Bp., 1896); Magyar műkincsek (I - III., Szendrei Jánossal, Bp., 1897 - 1902).
Irod. Csányi Károly: R. J. (Magy. Iparműv. 1917); H. L.: R. J. (Archaeol. Ért. 1917.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Radisics Jenő, az iparművészeti múzeum igazgatója, szül. Buziáson (Temes) 1856. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Azután négy félévet hallgatott a királyi József-műegyetemen, hatot a tudományegyetem jogi fakultásán. 1881. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett, majd egy évre reá az országos magyar iparművészeti múzeumnál nyert alkalmazást s megbízatott az intézet leltárának szerkesztésével s a gyűjtemények rendezésével. E munkálat befejeztével a minisztérium megbízásából több hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1887-ben a múzeum igazgatójává nevezetett és majd a királyi József-műegyetem magántanárává habilitálták. Irodalmi művei: tudományos ismertetések, bírálatok, melyek az Archeológiai Értesítőben és a Művészi Iparban jelentek meg. Szerzőtársa volt az Ötvösség remekei című díszmunkának és szerkesztője a Magyar Műkincseknek és a Művészi Ipar folyóiratnak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Radisics Jenő (kutasi) miniszteri tanácsos, az iparművészeti múzeum igazgatója, szül. Buziáson, 1856 aug. 7. Középiskolai tanulmányainak elvégzésével a műegyetem hallgatója volt, majd a tud. egyetemen jogot tanult. 1882-ben az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum tisztviselője lett, hol a gyűjtemények rendezésével és azok leltárának elkészítésével bízták meg. Ezután a minisztérium megbízásából a műtárlatok, múzeumok, kiállítások tanulmányozására Európának majdnem minden országát beutazta. 1887-ben az Iparművészeti Múzeum igazgatójának nevezték ki, majd a műegyetemen a művészi ipar történetének magántanára lett. Hivatalos elfoglaltságán kívül széleskörű kulturális tevékenységet fejt ki: tagja a munkások vasárnapi oktatására szervezett országos bizottságnak, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának, a műemlékek orsz. bizottságának, a Magy. Iparművészeti Társaság választmányának, az Orsz. Embertani Társaságnak, a Szabad Lyceum és az Uránia választmányának, a Magy. Tud. Akadémia archeológiai bizottságának, tiszteleti tagja a Délmagyarországi Tört. és Régészeti társulatnak, továbbá az Orsz. Monografia-Társaság központi szerkesztő-bizottságának; előadója az Orsz. Képzőművészeti Tanács iparművészeti szakosztályának; a Société littéraire française cz. társulat és Műbarátok köre alelnöke stb. Az iparművészet terén szerzett érdemeiért több magas elismerésben részesült. 1896-ban a III. oszt. vaskoronarenddel, 1900-ban a cs. orosz Szt. Szaniszló-rend II. osztályával, 1901-ben a francia becsületrend tiszti, 1907-ben a Ferencz József-rend közép, 1908-ban az olasz koronarend nagy tiszti keresztjével, 1911-ben a svéd Vasa-rend csillagával tüntették ki és 1905-ben az orczyfalvai kerület képviselőnek választotta. Iparművészeti és archeológiai cikkei, értekezései, bírálatai és könyvismertetései a hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Szerkesztette 1885-1894-ig (Pasteiner Gyulával) a Művészi Ipar című folyóiratot és szerzőtársa volt az Ötvösség Remekei című - francia nyelven is megjelent - díszmunkának. Számos önálló művei közül a legnevezetesebbek: Magyar műkincsek francia nyelven is megjelent. Bpest, 1895–98. 2 kötet. - A modern művészet. Az iparművészeti múzeum kiállítása. Bpest, 1898. - A magyar koronázási jelvények. Bpest. - Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Bpest, 1897-1901. - Le pavillon historique de Hongrie ŕ l'Exposition universelle de Paris en 1900.
Forrás: Vende Ernő: Irodalom, tudomány, művészet