Pesty Frigyes (*Temesvár, 1823.03.03. - †Bp., 1889.11.23.), történész, az MTA tagja (l. 1859, t. 1877). 1849. ápr.-tól a debreceni hadügymin.-ban szolgált. A szabadságharc bukása után Töröko.-ba emigrált, majd betegen hazatért. Osztrák fogság után 1850 - 64 között a temesvári iparkamara, majd 1857- től egyúttal a helyi gazdasági egyesület titkára. 1858-ban megindította a Delejtű c. lapot. 1860-ban újabb osztrák fogságot szenvedett, 1861-ben képviselő, 1864-től a pesti első iparbank vezértitkára. 1867-ben nagy része volt a Magyar Történelmi Társulat létrehozásában. 1876-ban újból képviselővé választották. Különösen történeti földrajzzal, D-Mo. múltjával és helynévgyűjtéssel foglalkozott. Az OSZK kézirattárában levő, megyék szerint rendezett Helységnévtára, amely községenként kiküldött kérdőívekre adott részletes válaszokat tartalmaz - főként történeti-földrajzi vonatkozásban - igen értékes.
F. m. A perdöntő bajvívások története Magyarországon (Pest, 1868); Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországon és a rác despota cím (Bp., 1877): A szörényi Bánság és Szörény vármegye története (I - III., Bp., 1878), Az eltűnt régi magyar vármegyék (I - II., Bp., 1880, az MTA nagyjutalmát kapta); Száz politikai és történeti levél Horvátországról (Bp., 1885); Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben (Bp., 1888).
Irod. Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd P. F. r. tagról (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1891).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Pesty Frigyes (*Temesvár, Temes vm., 1823.03.03. - †Bp., 1889.11.23.), történetíró. - A középisk-t Temesvárt és Szegeden végezte, a temesvári hadparancsnokságnál vállalt hivatalt. A helyi ném. lapokba m. szellemű cikkeket írt, ösztönözte a m. nyelv tanulását, ezért a temesvári haditanács, 1848. X. 10: Temesvár ostromállapotba kerülésekor a várból kiutasította s az egyik külvárosba internálta. 1849. IV. végén, Temesvár ostromzára idején Debrecenbe ment, Klapka György a Honvédelmi Min. had-igazságügyi o-ába osztotta be. A szabharc eseményei Budára, Szolnokra, Szegedre, Aradra, Lugosra sodorták. VIII. 9: a temesvári csata után a végvidékre, onnan VIII. 23: a tör. Viddinben (Bodonyban) bujdosott. X. 21: betegen hazatért, gyógyulása után katonák Pestre kísérték, ahol XI. 10-1850. II: az Újépület foglya. Kiszabadulva Mehádiára utazott otthagyott holmijáért, ahol Titus Karger cs. hadbíró elnökletével vegyes biz. nyomozott a m. Szentkorona rejtekhelye után. Meggyanúsították, hogy a menekültekkel érintkezik és ismeri a korona rejtekhelyét; letartóztatták, Orsován 6 hétig vallatták, visszavitték Temesvárra, ahol szabadon engedték. 1850 őszétől 1864. VIII-ig az akkor megalakított temesvári keresk. és iparkamara titkára, melynek nevében az önkényuralom bomlásakor fölterjesztést tett a bécsi cs. min-hoz, hogy a m. ogy. összehívása a válság egyedüli megoldása. Az 1857: Temesvárt alakított gazd. egyes-nek IX. 29: titkára; a keresk. kamarát képviselte VIII. 31: a bécsi statisztikai kongr-on. 1858: a Krassó vm. és határvidéki bányavárosok bányaiparát tanulmányozta. 1862: a londoni világkiáll-on a temesvári keresk. kamara küldötte és az osztr. áll. vasúttárs. megbízottja. 1859. XII. 16: az MTA l., 1877. V. 24: r. tagja, az MTA II. o. titkára s a törttud. biz. előadója. 1860. IX. 26: Saint-Quentin cs. tábornok, a szerb vajdaság és temesi bánság kormányzója elfogatta, 5 temesvári társával együtt kihallgatás nélkül Josefstadt (Cseho.) várába hurcoltatta. Az Októberi Diploma kiadása (X. 20.) után kihallgatás nélkül szabadult. A vm. önkormányzat visszaállításakor részt vett Temes vm. újraszervezésében, amiért tb. főjegyzőnek nevezték ki. Temesvárt a Zeneegylet titkára is. 1864: a keresk. kamara megbízásából Bonnaz Sándor csanádi pp-kel (1860-89) tárgyalt egy közös temesvári reálisk. ügyében. Londonból hazatérve a délvidéki gabona részben külf-re való szállításán fáradozott, hatására Bpen több gőzmalmot építettek. 1860: az MTA palotájára Temesvárt és vidékén 15 ezer Ft-ot gyűjtetett. Temesvár polgárai 1861: polgármesternek jelölték, visszautasította. 1861: Arad, 1876: Körmöcbánya ogy. képviselője. 1864. VIII: a Pesten alakított Első M. Iparbank titkára. Kezdeményezésére alakult 1867: a M. Tört. Társulat, melynek igazg-választmányi tagja és 2 é. pénztárosa. Főként D-Mo. tört-ét kutatta, Mo. valamennyi nyilvános levtárában, 1871: Bécsben a cs. titkos levtárban, a cs. udvari kamarai, a cs. belügymin. és az udvari kancelláriai levtárakban, 1884: a vatikáni, a bajor kir. orsz. levtárban is kutatott. Kb. 10 ezres okl-gyűjteményt létesített. Élte alkonyán a Vatikáni Levtárban a mo-i tizedlajstromokat másolta. Szívbajban halt meg. - A M. Földr. Társ., a M. Heraldikai és Genealógiai Társ., a D-Mo-i Tört. és Régészeti Társulat igazg-választmányi, a Békésm. Művelődéstört. Egylet tb., a stájero-i cs. kir. gazd. társaság, a fermói Accademia Araldico-genealogica Italiana l., a párizsi Institut d'Afrique és a San Francisco-i pacific-parti társas- és kölcsönös segélyegylet tb. tagja.
M: Krassó, Torontál és Temes vm-k keresk. és iparos viszonyainak leírása 1853-1856. (A temesvári keresk. és iparkamara jelentéseképen). Temesvár, 1858. - A templáriusok Mo-on. (Székfoglaló) Pest, 1861. (Klny. Akad. Értes.) - A perdöntő bajvívások tört-e Mo-on. Uo., 1867. (Ért-ek a tört-tud. köréből I. 2.) - A temesi bánság elnevezésének jogosultsága. Uo., 1868. (Uaz I. 7.) - A világtört. napjai a legrégibb időtől kezdve a jelenkorig. Bev. Horváth Mihály. Uo., 1870. - A Szörény vm. hajdani oláh kerületek. Bp., 1876. (Ért-ek a tört-tud. köréből V. 3.) - Brankovics György rácz despota birtokviszonyai Mo-on és a rácz despota czím. Uo., 1877. - A szörényi bánság és Szörény vm. tört. 1-3. köt. Uo., 1878. - A helynevek és a tört. Uo., 1878. (Ért-ek a tört-tud. köréből VIII. 1.) - Az eltünt régi m. vm-k. 1-2. köt. Uo., 1880. - A mo-i várispánságok tört., különösen a XII. sz-ban. Uo., 1882. - Die Entstehung Croatiens. Uo., 1882. - Krassó vm. tört. 2. köt. 1., 2. rész. 3-4. köt. Uo., 1883-85. - Száz pol. és tört. levél Horváto-ról. Uo., 1885. - Rationes collectorum Pontificiorum in Hungaria. Uo., 1887. - Mo. helynevei. Uo., 1888. - Temesvárt 1858. II-1861. VII. 16: a Delejtű szerk-je és kiadója. Bpen 1878-89: az Értekezések a társadalmi tudományok köréből és az Értekezések a történelmi tudományok köréből sorozatok szerk-je. - Kz-ai: több ezer kiadatlan okl-másolat; Mo. helységnévtára 63 köt. (28.882 levél) a mo-i helységek tört.; levelezése (314 írótól 1106 levél); 16 db 1526 előtti, 131 db 16-17. sz., többnyire erdélyi okl.; és vegyes kz-ok az MTA Kézirattárában.

Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd ~ r. tagról. Bp., 1891. Arck. - Berkeszi István: A temesvári kv-nyomdászat és hírlapirod. tört-e. Temesvár, 1900. - Szinnyei X:814.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Pesty Frigyes, történettudós, szül. Temesvárt 1823 márc. 3. szerény polgári állású, de köztiszteletben álló szülőktől, megh. Budapesten 1889 nov. 23. A középiskolákat szülőhelyén, a líceumot Szegeden látogatta. 1849 ápr. végén, midőn Bem Temesvárt ostromzár alá vette, Debrecenbe ment és Klapka által a magyar hadügyminisztérium igazságügyi osztályába vétetett fel. Ezentúl a harc változó esélyei szerint Budára, Szegedre, Aradra, Lugosra, s a temesvári csata után 1849 aug. 23. a végvidékről Törökországba került és Viddinben tűrte a száműzetés gyötrelmeit. Betegség s lelki fájdalom által megtörve, Hauslab tábornokkal okt. 21. visszatért hazájában s megengedtetett neki, hogy elhagyott családjánál ápoltassa magát. Igazolásra felszólíttatván, osztozni kívánt bajtársai sorsában s Pestre kísértette magát, hol az újépületbe zárták, de 1850 febr. haza bocsátották. Mehádián abból a gyanúból, hogy a korona hollétéről tudomása van, ismét elfogták s Orsovára vitték, hol kínos vallatásokon ment keresztül. A félreértés kiderülvén, végre Temesvárra vissza bocsátották, s itt 1850 őszén az éppen megalakult kereskedelmi s iparkamara titkárává választotta, mely hivatalában 1864 aug. közepéig működött s annak fölvirágzásában sok érdemet szerzett és ott oly hazafias szellemet honosított meg, hogy a kamara végre még feliratot is mert intézni a bécsi minisztériumhoz országgyűlés tartása iránt s jelentéseit a bécsiek többszörös meghagyása ellenére csak a magyar helytartótanácshoz intézte. 1857. főleg az ő közreműködése mellett alakult meg a temesi gazdasági egylet, mely azonban nemsokára megszűnt. Ugyanez évben a kereskedelmi kamara P.-t a bécsi statisztikai kongresszusra küldte képviselőül. 1858. a Krassó vármegyei s határvidéki bányavárosokat utazta be helytartótanácsi rendelet mellett s a bányaipart tanulmányozta. 1862. a londoni világkiállításra ismét a kereskedelmi kamara s egyszersmind az osztrák állami vasúttársaság küldte ki; ott egy hónapig tartózkodott, több hónapot pedig utazási tapasztalatokra használt fel Franciaországban, Belgiumban s Németalföldön és északi Németországban. Coronini János gr., szerb vajdasági kormányzó engedélyt adott ki Delejtű című enciklopédikus lap kiadására, amely első magyar nyelvű lap volt ama vidéken, s a lap 1858 második felétől 1861. év közepéig az ő szerkesztése alatt jelent meg. Végtelen sok megintés érte, a lapot több ízben lefoglalták, lakását megmotozták, iratait kosárszámra elvitték, s midőn annak politikai lappá változtatásáért folyamodott, kérelmét a bécsi rendőrség megtagadta. De még nagyobb baj is érte, midőn Coroninit St. Quentin gr. tábornok váltotta fel a kormányzóságban; ez P.-t 1860 szept. 20. elfogatta s a Josefstadti várfogságba vitette, honnét az októberi diploma után, e hónap végén kihallgatás és kárpótlás nélkül bocsáttattak szabadon. Midőn a katonai végvidék területének Magyarországhoz visszacsatolásáról volt szó, P. befolyása által történt, hogy Szörény vármegye újra feltámadott e területen s a históriai jog életbe lépett; ő irt ez ügyben alapos kifejtést és érvelést a miniszterelnökséghez. 1861. félig-meddig feltámadván az alkotmányos élet, a temesvári polgármesteri állás egyik jelöltje volt, de ettől jókor visszalépett, mert az országgyűlési képviselőség várt reá. Régi, kedves óhaja teljesült, hogy Budapestre tehesse át lakását, hol 1864 aug. hóban az akkor alakult első magyar iparbank vezértitkárává választották, hol több éven át nagy sikerrel működött. Az akadémia már 1859. levelező tagjává választotta, hol székét 1861 jun. 10. foglalta el A templáriusok Magyarországon c. értekezésével. Élete javarészét ezentúl a történetirodalomra s különösen Dél-Magyarország történetének megírására áldozta. A magyar történelmi társaság az ő kezdeményezésére s indítványára, Ipoly Arnold és Horváth Mihály hathatós befolyásával alakult meg (v. ö. Századok 1867. évf., I. füz.). Termékeny kezéből vaskos könyvek mellett végtelen számú cikkek és értekezések kerültek ki. Először is a feldolgozandó történeti anyag összegyűjtésére fordította minden erejét s idejét s levéltári kutatásokhoz látott. Elkezdve az akadémia s kir. egyetem rendelkezésére álló gyűjteményein s a budai kamarai levéltáron, hosszabb utazásokat tett az ország minden részében, miután 1870. Erdély s 1872. az ország valamennyi nyilvános levéltárának átvizsgálására belügyminiszteri engedélyt nyert. 1871. Bécsben, a császári udvari kamarai, hadügyminisztériumi, udvari kancelláriai s a császári titkos levéltárban dolgozott. Részt véve a történelmi társulat kirándulásaiban, ez alkalmat felhasználta a régi családok magán levéltárainak átnézésére s átvizsgálta több mint 30 régi őscsalád gazdag levéltárait, s a megyei, kir. városi, káptalani és konventi levéltárak nagy részét; 1880. Horvát-országban a zágrábi érseki, káptalani s délszláv akadémiai, 1884. pedig Rómában a vatikáni könyvtárban kutatott és másolt. Ily törhetetlen eréllyel éveken át folytatott munkásság által vált neki lehetővé egy nagy becsű oklevélgyűjtemény létesítése, mely mintegy 10 000 darabra menő, eredetiekből vett sajátkezű másolatból áll. Most már az anyag együtt lévén, mint sűrűbben jelentek meg P. történelmi munkái, részint valódi monumentális művek. Temes és Krassó vármegyék felhívták e vármegyék történeti és földirati monográfiáinak időhöz nem kötött megírására, amit ő elvállalt; 1865. megjelent tőle A perdöntő bajvívások története Magyarországon; 1868. A temesi bánság elnevezésének jogosulatlansága c. értekezés, egy fontos közjogi kérdés alapos megvitatása, melynek eredménye lett, hogy a temesi bánság helytelen elnevezése lassankint elenyészik az irodalomból s közéletből; 1870-ben A világtörténelem napjai c. két kötetes tájékoztató nagy munkája, 1876. a Szörény vármegyei hajdani oláh kerületek; 1877. Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországon; 1878. A helynevek s történelem c. akadémiai értekezés; mindegyike telve eddig ismeretlen adatokkal, s az ezeknél még jelentékenyebb három köteles nagy műve: A szörényi bánság, melyet már 1880. követtek Az eltűnt régi vármegyék két kötetes, s 1882. A várispánságok története c. egy kötetes, korszakalkotó munkái. Még nagyobb szolgálatot tett ugyancsak 1882. kiadott, német nyelven irt munkájával, melynek címe: Die Entstehung Croatiens. E műve kiegészítésére 1885-ben kinyomatta 100 politikai és történeti levél Horvátországról című nagy kötetét, mely bevégzi a magyar-horvát kérdés tisztázására fordított hazafias, nemes törekvését. Már egy évvel előbb, Krassó vármegye gazdag, adatdús monográfiája 3-ik kötetének elkészítése által megfelelt felvállalt kötelességének; a bevezető első kötetet azonban betegsége miatt már be nem végezhette. Élete alkonyán még igen fontos szolgálatot tett középkori geográfiánknak az által, hogy Fejérpataki László társaságában, a Fraknói Vilmos püspök buzgalma által létrejött vatikáni okirattári bizottság megbízásából, lemásolta Rómában a pápa tizedjegyzékek lajstromát. Ez alkalommal hónapokig tartózkodott Rómában a vatikáni levéltárban, önfeláldozó szorgalommal másolva az elfakult s elrongyolódott terjedelmes dézsmalajstromokat. 1888. jött ki utolsó munkája: Magyarország helynevei, egy nagy tervű munkának kezdete, melyhez egész életén át öntudatosan gyűjtötte az adatokat hivatalos úton 60 000 példányban szétküldött program alapján. A megjelent egy kötet jelzi a tervezett munka magas becsét. E roppant munkásság jutalmául még egyszer, 1876. megválasztatott országgyűlési képviselőül Körmöcbánya városa részéről, s kir. tanácsosi címet is nyert, az akadémiában pedig 1877. rendes tag, s a II-ik osztály titkára lett. Ortvay Tivadar akadémiai emlékbeszédéhez függelékül van csatolva összes munkáinak sorozata, melyek száma 170-re megy. Nagy becsű kéziratait a nemzeti múzeum, okleveles gyűjteményét a magyar akadémia vette meg; 15 éven át folytatott érdekes naplói a család birtokában maradtak. Arcképe: Vasárnapi Újság 1865, 18. szám. V. ö. Turul 1889. 192. I.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Pesty Frigyes (1823-1889.). Igazgató-választmányunk tagjai közt az 1889. esztendő kérlelhetetlenül pusztít. Gr. Lázár Miklós, Rómer Flóris után Pesty Frigyest ragadta el a halál körünkből. A hazai történelemnek, kivált a déli megyék viszonyainak, államjogi kérdéseknek és a hazai topográfiának évtizedek óta fáradhatatlan búvára, a hazai tudományosságnak leghivatottabb fölkentje szállott vele sírjába, még az előtt, hogy két legnagyobb művét, Temesmegye történetét és a magyar helynevek történelmi szótárát, melyekre az anyagot hosszú évtizedeken keresztül gyűjté, megalkothatta volna. Életrajzából kiemeljük a következő adatokat: Pesty Frigyes 1823 márc. 3-án született Temesvárott. Tanulmányai bevégeztével a temesvári katonai kormányszéknél nyert alkalmazást, honnét azonban a szabadságharc eseményei csakhamar kiragadták. Rövid ideig külföldre volt kénytelen menekülni, honnét visszatérve, két ízben veszíté el személyes szabadságát. 1850 végével a Temesvárott alakult kereskedelmi és iparkamara őt választá titkárának, e minőségében 1864. évig működött. Jelentései a közgazdaság állapotáról közfeltűnést okoztak s azok szerkesztőjére irányozták a közfigyelmet. 1861-ben az új-aradi kerületet képviselte az országgyűlésen, melynek azóta is több ízben tagja volt. 1864-ben az iparbank titkára lőn s mint ilyen az ország fővárosába tette át lakását. Ez állástól megválván, 1879 máj. 22-én a M. T. Akadémia II. Osztályának titkárává s nem sokkal utóbb a Történelmi Bizottság előadójává választatott; ezen időtől fogva egészen az Akadémiának és évtizedek óta szeretettel ápolt történelmi kutatásainak szentelé minden erejét. E nemes törekvések közt, hosszú szenvedés után a halál f. évi november hó 23-án vetett véget áldásos életének. Pesty Frigyes irodalmi munkássága az ötvenes években a közgazdasági és publicistikai téren indult meg. 1858-ban maga is lapot alapított «Delejtű» címmel, melynek három évi folyama kivált tapintatos szerkesztése és történelmi tárgyú jeles dolgozatai által osztatlan figyelmet és elismerést gerjesztett. Már ekkor kezdé gyűjteni a délvidék, és kivált Temes és a szomszédos megyék történetére vonatkozó adatokat. Történelmi kutatásai magokra vonták az Akadémia figyelmét, mely őt 1859 dec. 16-án levelező, 1877 máj. 24-én rendes tagjai sorába iktatta. Egymást érték ez idő óta becsesnél becsesebb dolgozatai, melyek legnagyobb részt az Akadémia kiadásában jelentek meg. Ezek közül csak a legnevezetesebbeket említjük föl. Akadémiai székét a Templáriusok Magyarországon című dolgozatával foglalta el. Kiválóbb művei: A világtörténelem napjai, igen hasznos kézikönyv. A perdöntő bajvívások története, Eltűnt vármegyék, Krassó megye, A Szörényi bánság és Szörény megye története, mind a kettő oklevéltárral stb. Minden munkáját bámulatos szorgalom és az anyagnak teljes ismerete jellemzi; alig van az országnak nevezetesebb levéltára, melyet át ne kutatott és céljaira teljesen fel ne használt volna. Kiváló specialitása a magyar-horvát kérdés volt. Még mindnyájunknak élénk emlékezetében vannak azok a teljes tudományos apparátussal írt, a hazafiság tüzétől áthatott, a meggyőződés erejétől duzzadó cikkek, melyeket Horvátországról az Egyetértés, Budapesti Hírlap és más lapok hasábjain közzé tett, melyek utóbb «Száz levél Horvátországról» címmel külön kötetben is megjelentek. Az Akadémiának és a tudománynak szentelt odaadása mellett élénk figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a tudományos társulatok működését. A virágzó Történelmi Társulatnak egyik alapítója és alakulásakor pénztárnoka volt; buzgó működő tagja a földrajzi társaságnak és számos másnak, melyek mind siettek őt igazgató-választmányaik tagjává választani. A mi társaságunknak 1884. év óta volt választmányi tagja; e választásra genealógiai kérdések tisztázásával, oklevéltani kutatások fényes eredményeivel senki nálánál több érdemeket nem szerzett. Fáradhatatlan szorgalmát semmi sem bizonyítja jobban, mint ama gazdag irodalmi hagyaték, melyet a tudomány nagy kárára befejezetlenül hagyott maga után. Egy élet munkássága van letéve azon nagybecsű adatokban, melyeket Temes-, Krassó-, Csanádmegyék történetéhez, a magyar történelmi helynévtárhoz és egyéb kérdésekhez összegyűjtött. Nem kételkedünk, hogy az arra hivatott testület, a M. Tud. Akadémia, mely legérdemesebb tagjai egyikét veszté el az elhunytban, mindent el fog követni e történelmi kincs megmentésére és értékesítésére, hazai tudományosságunk érdekében. Ezzel az elhunyt hervadhatatlan érdemeinek és mindig fennmaradandó emlékének tartozik.
Forrás: Turul, 1889-4