Pankota/Pâncota, Pîncota/Pankota, nagyközség Arad vármegye világosi járásában, (1891) 4896 oláh, magyar és német lak., van népbankja, ipartestülete, alsó fokú ipariskolája, két gőzmalma, szeszgyára, többféle egyesülete, pénzügyőr-biztosi állomása, élénk marhakereskedelme, jeles búzatermelése. Van továbbá vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Fő épülete a herceg Sulkowsky-féle kastély. A hely hajdan a Losonczyak, majd a Gyulayak birtoka volt, a török idő alatt elpusztult, a kincstár utóbb Rajnáld modenai hercegnek adta, 1822. Dietrich József báró vette meg s 1855. ettől örökölte Sukowsky József herceg. Közvetlen közelében régi Árpádkori apátsági templomának romjai vannak; az apátság első okleveles nyomai 1217-ből valók, s a XIII. és XIV. sz.-ban az egri egyházmegyéhez tartozott; a templomot 1565. feldúlták, azután várat építettek a romok fölé, így megmaradtak a templom körüli kripták. A város szélén emelkedő Kopasz-hegyen meleg forrás van. Ugyanott hajdan vár állott, melyről már 1318. történik említés; 1565. Bethlen Gergely elfoglalta, de átadta a törököknek.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Pankota, v. Arad vm. (Pîncota, Ro.): 1. egykori monostor. A ~i főesperesség a kk-ban az egri egyhm-hez tartozott. ~ Kopasz-dombján egykor fennállt apátságáról csupán három írásos emlékünk maradt. 1202/03: Imre kir. okl-e, 1217: a Váradi Regestrum említi apátját, 1252: Uriban (Pest vm.) volt birtoka. 1318: vár állott helyén. - 2. esperesség a v. csanádi egyhm-ben. Plébániái 1900: Borosjenő, Buttyin, Csermő, Menyháza, Újszentanna, Világos. - 3. plébánia. 1332: már létezett. A törökök 1526 u. elpusztították. 1807: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony-tp-át 1800 k. építették. Kegyura 1880: Szulkovszky József hg. Anyanyelve 1880: m., ném. - Filiái 1917: Almásegres, Csigérszőllős, Doroszlófalva, Erdőskerek, Magyarád, Marót, Muszka, Székesaranyág, Tornova, Zaránd. - Bittenbinder Mátyás (1899-1988) plnost 1951. VIII. 28: elhurcolták, mint a Vatikán kémjét 10 é. ítélték; 1961: 2 é. Baraganba száműzték, ahonnan 1963. VIII. 23: szabadult. - Kräuter János (1884-1953) plnost vsz. 1951. VIII. 28: elhurcolták, börtönben halt meg. H.F.L.
Kiss-Sziklay II:909. - Gerecze II:117. - Hetényi Varga II:175, 239. - A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. 2000:593. (H. Móre Zs.) -- Ppl. 2001:272, 534.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon