Nagyszentmiklós története és nevezetességei

 

A határ közelsége miatt Temes megye legdinamikusabban fejlődő kisvárosa, a mérsékelten kontinentális éghajlatú, jellegzetesen alföldi település: Nagyszentmiklós.

Temes megye nyugati csücskében, az Aranka folyó mellett terül el, Temesvártól 64 km-re, közel a magyar határhoz. A 19. sz. végén több mint 10 ezer lakosával Torontál vármegyének - Kikinda, Nagybecskerek és Zsombolya után - negyedik legnagyobb mezővárosa volt. Hajdan ikertelepülés volt: Szerbnagyszentmiklósnak nevezték, hozzá ragasztott részét, pedig Németnagyszentmiklósnak. Valamikor ugyanis főleg szerbek lakták; most a lakosság többsége román, de szerbeken és németeken kívül élnek itt magyarok és bolgárok is. Lakosainak száma a 2004-es népszámlálási adatok szerint 13298 fő. A legutóbbi népszámláláskor a lakosság nem egészen 10%-a vallotta magát magyarnak.

A település a legrégibb idők óta a csanádi püspök birtoka volt. Marczali Dózsa püspök 1421. augusztus 12-én nyerte adományként Zsigmond királytól. Lakosai a 16. század közepétől szerbek voltak. A török hódoltság alatt már nem akarták földesuruknak elismerni a püspököt, megtagadták neki az engedelmességet. A helységet a 17. század második felében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lippai vitézeinek adományozta. Ezek egyike, Orbánszentgyörgyi Nagy Lőrincz, a részét 1625-ben eladta Lippai Vágó Istvánnak. A község felére Szelényi János honti alispán kapott adományt, ő pedig a részét 1658. szeptember 11-én unokaöccsének, Gerhard Györgynek adományozta.

A török kiűzése után a helység neve belekerült a csanádi püspöki birtoklajstromba, de 1718 óta a temesi bánsághoz tartozott. 1724-ben kincstári tiszttartósági székhely lett. 1724-ben Oexel Mátyás sörház építésére kapott engedélyt. 1752-ben 40 német család költözött ide, magvát alkotva a későbbi Németnagyszentmiklósnak.

1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték be. 1781-ben a kincstári jószágok elárverezése alkalmával a Nákó testvérek, Kristóf és Cirill vásárolták meg. Ettől kezdve a gróf Nákó család volt a földesura. 1787. június 11-én országos, 1837. július 6-án hetivásárok tartására nyert szabadalmat.

Ma is látható a Nákó kastély, amelyet Nákó Kálmán építtetett 1864-ben. A kastély a műkincseknek valóságos múzeuma volt. Mintegy 5000 kötetes könyvtárral, Cinquecento-oltárral büszkélkedhetett. A szalonban volt Nákó Kálmánné Bobdai Gyertyánffy Berta kiváló művésznő több festménye, és Franz Ádámnak Nákó Kálmánnéról festett lovas képe. A híres nagyszentmiklósi aranylelet másolatain kívül volt itt Velencéből származó Carducci-szobor, Nákó Kálmán gróf első afrikai útjáról hozott trófeák, Maurini Marogens dogénak 1444-ből származó képe, továbbá spanyol és olasz mesterek festményei. 1688-ból két Mária Terézia korabeli és egy 15. századi sekrestyés szekrény. Gazdag porcelángyűjtemény, több régi értékes berakott szekrény, valamint ékszerkazetta, benne Richard Wagner, Liszt Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc, Jókai Mór és más nevezetes férfiak levelei. A fogadóteremben ezüstből vert, ónémet ötvösmunkák, régi bronzok, faragott és berakott régi szekrények, 15. századi festők alkotásainak másolatai. Az ebédlőben ójapán porcelángyűjtemény.

A község római katolikus templomát Nákó Sándor építtette 1824-ben, és Kőszegi László püspök szentelte föl. A görögkeleti szerb templom 1777-1787-ben, a görögkeleti román 1900-ban, a görög katolikus román templom 1902-ben épült. Az 1794-ben épített zsinagóga épületét lebontották. Az 1913-ban épített evangélikus templom jelenleg a református híveket szolgálja. Nevezetes épület volt Schreyer Viktor ügyvédnek a Szegedi utcában levő háza, mely hajdan kaszárnya volt. Mikor 1807-ben Nagybecskerek egy része a vármegyeházzal leégett, s a vármegye Nagyszentmiklósra költözött, ebben a házban tartotta közgyűléseit. A gyűlésterem és a hivatal a nagyobb épületben, az alispán lakása, pedig a mellette levő s napórával ellátott kisebb épületben volt.

A községben több egyesület és társaskör volt: a magyar társaskör, polgári kaszinó, tornaegylet, önkéntes tűzoltóegylet, szerb olvasókör, görögkeleti szerb egyházi és világi dalárda, szerb nőegylet, nagyszentmiklósi vadásztársaság, Doina dalegylet és temetkezési egylet. A járási hivatalokon kívül, selyemtenyésztési felügyelőség, MÁV osztálymérnökség, ipartestület, az Aranka vidéki belvízvédelmi társulat központja. A hitelintézetek közül említést érdemel az Első Nagyszentmiklósi Takarékpénztár, a népbank, a kerületi gazdaköri takarékpénztár, az Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár fiókja és az Albina Takarék- és Hitelegylet fiókintézete.

A gyárak és iparvállalatok között jelentékenyebb a sörfőző- és malátagyár, a Körber testvérek bőrgyára, Jovanovics Kristóf bocskor- és papucsgyára, Prohászka Ede fiainak gőzmalma, Folye Gergely gőzmalma, Deutsch Lipót fiának olajgyára.

A mintaszerű Berta-kórház keletkezését elmondja a falába illesztett fölirat: „Alapítványi Berta közkórház. Nagyméltóságú nagyszentmiklósi gr. Nákó Kálmán neje, gr. Nákó Kálmánné Bobdai Gyertyánffy Berta emlékére 1883-ban alapította, Torontál vármegye törvényhatóságának áldozatkészségéből belgyógyászati osztállyal kibővült 1896/7-ben, újjá épült I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya dicső uralkodása idejében, nagyméltóságú Csíkszentkirályi és Krasznahorkai gr. Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter nagylelkű támogatásával nagyméltóságú nagyszentmiklósi gr. Nákó Sándor kórháztulajdonos által, Kopeczek György budapesti műépítész tervei szerint 1908-1910 évben.”

2006-ban is ez a város közkórháza.

A Nákó kastély a központban emlékeztet az idő múlására. Ez ad otthont a művelődési háznak, és 1981 óta itt a városi múzeum, tehát a Bartók-terem is. A kastély egykori kincsei csak régi dokumentumokban szerepelnek. Nákó Berta egy festménye megtekinthető a római katolikus templomban. Nepomuki Szent Jánosnak a templomkertben álló szobrán 1757 olvasható. Az 1893-ban épült városházában kapott helyet 1966-ban az 1. sz. Általános Iskola. 52 pedagógus tanít az 1-8. osztályban a román és magyar, valamint az 1-4. osztályban a szerb tagozaton.

Fontos szerepet játszott a község életében az 1799-ben alapított földművesiskola a Babeş utca 100. sz. alatt. Ennek igazgatója volt 1863-tól haláláig a zeneszerző nagyapja, Bartók János (1816-1877), utána, pedig az ő fia, a zeneszerző édesapja, id. Bartók Béla (1855-1889) szintén haláláig.

A történelmi Magyarország elképzelt tehetségtérképén Nagyszentmiklósnak nagy karika járna. Itt született Révai Miklós (1750-1807), korának legnagyobb nyelvtudósa, az első magyar nyelvű lapnak, a Magyar Hírmondónak (1783) szerkesztője, 1802-től a pesti egyetem tanára, a nyelvtörténeti módszernek úttörője, a magyar helyesírás elméletének kidolgozója. Az ipszilonistákkal (a láttya-féle írásmód híveivel) szemben a jottisták (látja) forma hirdetője. Neki köszönhető a zs mai írásmódja is. Ő volt a Halotti beszéd  első elemzője (1803). 

Itt született 1834-ben Heim Péter (1834-1904) mérnök, a magyar posta- és telefonhálózat kiépítője, akinek fiáról, Heim Pálról (1875-1929) van elnevezve a budapesti gyermekkórház. Itt született Juhász Gyula legjobb barátja, József Attila atyai pártfogója, a neves makói ügyvéd, Espersit János (1879-1931); világhírű zeneszerző és zenetudós, Bartók Béla (1881-1945); Herman Lipót (1884-1972) festőművész; Madarász Emil (1884-1962) költő; Fenyves Ferenc (1885-1935) a szabadkai Bácsmegyei Napló főszerkesztője; Makai Ödön (1889-1937) ügyvéd, József Attila gyámja és sógora; Nikodemusz Elli( 1923-1989) műfordító; költő; Téry Ödön 1856. július 4-én született Óbében (vagy Óbébán), s 1917. szeptember 11-én hunyt el Pesten. Orvos volt, a hazai turistamozgalom egyik alapítója és vezetője. A Magyar Turista Egyesület megalapítója, elnöke, a Turisták Lapjának szerkesztője. 1898-ban ő hozta létre Dobogókő első menedékházát. Ott van emlékműve. Több Tátra-csúcsot megjárt.

A községben 1799-ben talált, 23 aranyedényből álló, mintegy tíz kiló súlyú kincsleletet a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik. Anyaga, kidolgozása, művészi párhuzamai, rovásírásos föliratai alapján a késő avar korban készült. Az avarok 567 és 803 között voltak Európa urai.

A kincs legrégibb darabjai, az ivókürt, a talpas poharak, a sima falú poharak, a láncfonatmintás korsók a 7. század végi ötvösség remekei, a legfiatalabbak pedig, mint a pálcikaindával díszített felületű hasas pohárka és a keresztjeles, görög betűs török fölirattal ellátott csatos tálka a 8. század legvégén készültek.

Némelyik tárgy füleit nem eredeti használói készítették, így került rájuk görög betűs fölirat. A lapos szilkének és a bikafejes ivócsészéknek a bizánci egyházi liturgiában lehetett rituális szerepük. Érdekes a népvándorlás kori, rovásírásos, csalikorsónak nevezett ivókürt, amelyről a kutatók megállapították, hogy 630-670 között készült.

A közelmúltban találtak Magyarországon, Szarvas mellett egy csont tűtartót, amelyen 57 írásjel megegyezik a nagyszentmiklósi kincs rovásírásával. Azóta ezt az írásmódot nagyszentmiklósi-szarvasi rovásírásnak nevezik. E tárgy készítői voltak a nagyszentmiklósi kincs alkotói is.
A történészek számára ismeretes, hogy a frankok 15 szekérrel vitték az avarok kincsét Aachenbe, Nagy Károly udvarába. Priszkosz rétor leírásából tudjuk, hogy ládás kocsik lehettek, amelyeket egymás után lehetett fogni. Kürti Béla szegedi régész szerint a kincs a 8. század végén valamilyen legmagasabb rangú avar méltóság tulajdona lehetett. A bolgár kán támadásakor vagy a család, vagy kincstárnoka rejtette el.

A nagyszentmiklósiak büszkék lehetnek erre a leletre, Nyugat-Európában ugyanis egyetlen olyan tárgy sincs, amely ehhez hasonló volna.

De még büszkébbek lehetnek arra, hogy itt született Bartók Béla.

Nagyszentmiklós igaz aranya nem is a huszonhárom roppant értékű és szépségű, de mégis halott lelet, hanem Bartók Béla élő és éltető testamentuma. (Beke György: Bartók szülőföldjén.)

 

Pall Margit