A nagyszentmiklósi múzeumról

 

Szöcs Gyula (1926-1986) történelemtanár, helytörténész és Bartók-kutató kezdeményezéseként 1969 augusztusában nyílt meg a Történeti Társulat fiókintézeteként a nagyszentmiklósi múzeum.

A Fekete Sas szálló és étterem azért volt megfelelő választás, mert ebben az épületben hallgatta Bartók Béla az első hangversenyt mint gyermek, és később ő maga is hangversenyezett itt.

A Múzeum történeti, néprajzi, szépművészeti teremmel és egy állandó Bartók Béla kiállítással rendelkezett.

A folyosón Révai Miklós nyelvújító, Heim Péter, a posta országos szervezőjének portréja, valamint Herman Lipót festőművész egyik karcolata volt látható.

A Bartók emlékkiállítás első termében a születési anyakönyvi kivonatot, valamint kutató munkájának helyi emlékeit láthatta az érdeklődő. A második teremben a szülői és családi képek mellett életének főbb mozzanatait, valamint első kiadásainak fotokópiáit szemlélhettük meg. Kb. 80 kép volt kiállítva, valamint az a fonográf amelyet a bánsági és erdélyi útjain használt.

Ritka példány a hunyadi kiadvány román nyelvű Bartók-kézirat.

Megemlítem Fuchs Sándor helyi amatőr szobrász Bartók mellszobrát is. Ez a szobor ma is látható a Nakó kastélyban, ahol a Múzeum 1981 óta létezik. Itt majdnem egy egész terem jutott Bartók Bélának.

 

        Emléktáblák a Bartók-házon

 

Az első emléktábla a zeneszerző ötvenedik évfordulójára készült. A Román Zeneszerzők Egyesülete és a Temesvári Filharmonikus Társaság emléktáblát akart felállítani nagyszentmiklósi szülőházán hálául azokért a hallhatatlan érdemekért, amiket Bartók Béla szerzett a román népzene körül. És azt az emléktáblát egy raktárban lepi a por, mert Tiberiu Brediceanu brassói román zeneszerző feljelentést intézett a kultusz-minisztériumhoz.

Amint Benkő András (Bartók dolgozatok 1981) ismerteti 1934 márciusában ”Egy hétig Bartók-lázban úszott a román főváros”.

- Francia nyelvű előadás a népzenéről az akadémia termeiben - tartja Béla Bartók, a román népzene nagy kutatója…

- Ritka zenei élvezet: Béla Bartók, a világhírű művész és zeneszerző zongorahangversenye…

- Béla Bartók, a román akadémia tagjának zongorahangversenye…

Nicolae Iorga a Neamul Românesc-ban vezércikkben méltatja: ”…egy komoly tudós, aki belátja, hogy faján kívül más nép fiainak is van kultúrája, amellyel érdemes behatóbban foglalkozni.“

Három nappal a hangverseny és az előadás előtt sem az egyikre, sem a másikra nem lehetett egyetlen állójegyet sem kapni. A terem mind a kétszer  zsúfolásig megtelt Bukarest szellemi és társadalmi elitjével. Szerdán este mindenki a bukaresti állomást hallgatta, mert az ottani stúdióban Bartók zongorázott saját szerzeményeiből. Így ünnepelte Bukarest a világhírű budapesti zeneszerzőt, akinek oly sokat köszönhet a román zene.

És közben szűkebb hazájából, erdélyi szülőföldjéről azt a hírt hozták, hogy betiltották a tiszteletére rendezett temesvári és nagyszentmiklósi ünnepséget.

A feljelentést Brediceanu tette ellene. Erdélyben nagyobb a sovinizmus, mint Bukarestben.

A Román Zeneszerzők Szövetsége csak 1951-ben helyezett el emléktáblát a volt földműves iskolán. Ez kétnyelvű emléktábla volt. Aktualitását vesztette, amikor Szöcs Gyula kutatásai szerint a család a zeneszerző születésekor nem a földműves iskolában lakott.” A fiatal család eleinte a nagymama házában élt.” (Szöcs Gyula: A Bartók család Nagyszentmiklóson, Lepcsók II, Temesvár, 1980, 243. oldal).

A Cerbului utca 3. számú házra 1970-ben sebtiben helyezik el a harmadik, csak román nyelvű táblát.

A ma látható végleges, kétnyelvű tábla 1971-ben került a házra, bár az évszám megtévesztő: 1970.

Ez ellen tiltakozik a zeneszerző fia. (ifj. Bartók Béla, "Az öt földrész" című könyvében, Budapest, 1992, Puski Kiadó).

“1971. március 25-re, apám 90. születésnapjára a román kulturális szervezet Bukarestben kiállítást, Nagyszentmiklóson pedig koszorúzást szervezett a magyar hatóságokkal egyetértésben. Ez utóbbi helyen - apám szülővárosában - kinyomozták, hogy apám nem a Földműves Iskola épületében született, hanem másutt, és rögtön levették az 1948 körül (pontosan 1951-ben) elhelyezett kétnyelvű táblát, és új helyre csak román nyelvűt helyeztek. A mi hatóságaink rosszul értelmezett udvariasságból ezt nem merték szóvá tenni, én viszont gondolkodóba estem. Apám 1931-ben amiatt tiltakozott, hogy egynyelvű tábla legyen az akkor feltételezett szülőházán, és nem is utazott oda. Így emléktábla sem készült, csak apám halála után. Először arra gondoltam, hogy hasonló meggondolásból nem megyek el az ünnepségre, de mégis úgy döntöttem, hogy odamegyek, és nyilvánosan megbélyegzem őket.

Március 18-án nagyobb küldöttséggel, repülőgéppel Bukarestbe utaztunk….23-án fogadott Ion Brad kulturális államtitkár, akinek kiemelt helyzete volt a kormányban, és a Scânteia épületben székelt….hosszan beszélgettünk a román-magyar

kapcsolatokról, apámról és egyebekről. Búcsúzás előtt kifejtettem véleményemet a nagyszentmiklósi emléktábláról és arról, hogy barátságtalan lépés volt a magyar szöveg eltüntetése. Közlésem láthatólag bosszantotta vendéglátómat, és közölte, hogy utána néz  a dolognak….25-én.

Nagyszentmiklóson elmentünk a szülőházhoz, és nagy meglepetésemre 45 órával a Ion Bradtól való elválás után a falon kétnyelvű márványtábla volt, tehát kézzelfogható eredménye volt bíráló megjegyzésemnek.”

Ma a Múzeum Bartók terme sokkal szegényebb. Révai Miklósról, vagy más híres emberről nem szól.

De árusítanak olyan képeslapot, amelyen Jecza Peter 1993-ban leleplezett Bartók szobra látható.