Mikrokosmos

 

Közel négy esztendeje szerepeltek már Bartók Béla hangversenyeinek repertoárján darabok a Mikrokosmos-ciklusból, amikor hazájától és Európától búcsúzva, néhány nappal Utolsó tengerentúli utazása előtt, Szentjóbi Miklósnak, a Magyar Nemzet munkatársának adott nyilatkozatában a következőket mondta 153 zongoradarabja keletkezése történetéről és a sorozat rendeltetéséről: „A Mikrokosmos egyik darabja már az 1926-ban megjelent Kilenc kis zongoradarab tizedikjeként készült, de onnan valahogy kimaradt. Már akkor foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy kezdeti tanítás számára egészen könnyű zongoramuzsikát írjak. Igazából csak 1932 nyarán láttam a munkához; akkor kb. 40 darab készült, 1933-34-ben megint vagy 40 és az utána következő években is még vagy húsz. Míg végül száz és egynéhány volt együtt 1938-ban. De még mindig mutatkoztak hiányok. Ezeket tavaly pótoltam, így többek közt az 1. füzet első fele ekkor készült. Az anyag gyakorlati kipróbálására kitűnő házi alkalom kínálkozott. 1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet - és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének- és technikai gyakorlaton kívül csakis Mikrokosmos-muzsikát kapott a gyerek. Remélem hasznára vált, de azt is bevallhatom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből. Nagy hasznát láttam ezen kívül még Varró Margit kritikai megjegyzéseinek, amelyeket régi és annak idején annyira kifogásolt zongoraiskolámmal kapcsolatban tett. Nálam volt zongoraiskolám egy példánya, Varróné széljegyzeteivel, a Mikrokosmos jó néhány száma ezeknek a megjegyzéseknek figyelembevételével készült.”

1926-ban Bartók számos nagyszabású zongorakompozíciót alkotott. Ekkor készült el a Szonáta, a Szabadban ciklus, az I. zongoraverseny. E termékeny esztendő kicsengéseként 1927-ben két darabbal kiegészítette az 1916-ban írott zongorarondót a Három rondó címmel, mutatta be a sorozatot. Ettől kezdve látszólag elfordult a zongorától, hisz II. zongoraversenyén és a 44 Hegedűduóból átírt Kis szvit-en kívül tizenegy esztendeig új zongoraművel nem jelentkezett. Bartókot valójában szüntelenül foglalkoztatta a zongora.

Tizenkét év telik el a Kilenc kis zongoradarab írása óta, amikor Bartók levelezésében először bukkanunk a Mikrokosmos nyomára. Székely Zoltánnak, 1937. január 12-én írott levelében (megjelent Bartók leveleinek Demény János szerkesztette 3. kötetében) egy közös londoni hangverseny műsorát adja meg Bartók, amelyben szerepel „Tizenhét könnyű zongoradarab a Mikrokosmos-ból”.

Budapesten 1937. május 7-én, gyermek- és női karainak bemutatóján játszott el Bartók tizenhat Mikrokosmos-darabot, a fenti sorozatból. Utolsó európai éveiben gyakran tűzte hangversenyeinek műsorára a Mikrokosmos újabb és újabb darabjait. 1940. októberéig 17 alkalommal játszott a Mikrokosmosból: Budapesten és különféle holland városokban, öt-öt ízben, Angliában, Belgiumban és az USA-ban két-két alkalommal és egyszer Svájcban. 1938. január 18-án Hágában került sor újabb bemutatóra, ahol eljátszotta a VI. füzet Hat tánc bolgár ritmusban címet viselőt. Kilenc olyan hangversenyéről tudunk, amelyeken a Mikrokosmosból is játszott. A ciklus keletkezéstörténetéhez értékes adalékkal szolgál az a Denijs Dille által, 1968-ban publikált levél, amelyben megjelenik az illusztrált kiadás terve, amely sajnos nem valósult meg. A teljes sorozat végül is hat kötetben jelent meg. Az első két kötet kisebbik fiának, Péternek, a VI. kötet végén található Hat tánc bolgár ritmusban című ciklust pedig Harriet Cohen angol zongoraművésznőnek ajánlotta.

Bartók pontosan megfogalmazta a Microkosmos rendeltetését: „Ezeknek a zongoradaraboknak első négy füzete azzal a szándékkal készült, hogy a zongorázni tanulni akarók - akár gyermekek, akár felnőttek - benne kezdet-kezdetétől tanulásra alkalmas, lehetőleg minden egyszerűbb technikai problémára kiterjedő, nehézségi fokozatok szerint rendezett anyagot találjanak. „Bartók egyrészt szembeállítja a pedagógiai   rendeltetésű első négy kötetet a nyilvánvalóan hangversenydobogóra szánt  V. ésVI. kötettel, másrészt  a nagyobb egységből is különválasztja az I., II. és III. kötetet. A Mikrokozmosz 52 darabjáról tudjuk, hogy Bartók 1937-1940 között műsorára tűzte. Hangversenyműsorain gyakran szervezte szvitté a Mikrokosmosz darabjait. A 153 zongoradarab kimerítetlen kincstára a korszerű zenepedagógiának és napjaink hangversenyező pianistáinak. A mű kiadását szűkszavú jegyzetekkel látta el. A tájékoztatásban nagy segítséget jelent néhány darab címe is, hisz lényegében négyféle címmel látta el tételeit. A művek egy része technikai címet visel, zongoratechnikai utalást (Alátevés: 98, Kézkeresztezés: 99), vagy zeneszerzés-technikai eligazítást (Szabad kánon: 36., Négyszólamúság: 93.) tartalmaz. A címek másik csoportja a darabok népi vagy műzenei kapcsolatára, eredetére utal (Oroszos: 90., Minuetto: 50.). A harmadik s az előbbieknél szerényebb csoportban a régebbi zenei formákra való utalás egyben lelkiállapotot, érzelmi magatartást fejez ki: (Méditation: 45., Intermezzo: 111.). Végül az utolsó címtípus programdarabokat jelöl (Sárkánytánc: 72., Bali szigetén: 109., Paprikajancsi: 139.). Bartóknak a „Mese a kis légyről” című darabhoz fűzött magyarázata az egész típus jelentését megvilágítja. Eszerint a kis légy egy zsákmányra leső pók hálójába kerül, s ott vergődik, míg végül sikerül kiszabadulnia. Ebben a jelképrendszerben a légy az „ember”, akit az ellenséges külvilág, a természet foglyul ejt. A Mikrokosmos és a folklorisztikus zeneanyag kapcsolatáról írja: „Az egész műben mindössze három szám népi dallamnak a feldolgozása.” 1944-es Magyarázataiban eredeti magyar népdalnak jelöli a Dallam megszakítva (83.) és a „Változatok egy népdal fölött” (112.) című darabot, amelyhez hozzáfűzi, hogy a dallamot oroszok, lengyelek, szlovákok is ismerik. A Bolgár ritmus I-hez (113.): a téma magyar, a ritmus bolgár. A Bolgár ritmus II-höz megemlíti, hogy az eredeti bolgár téma. Bartók és a népzene kapcsolatához a legértékesebb adalékokat éppen azok a folklór stílusú darabok szolgáltatják, amelyek nem eredeti népdalon alapulnak.

Utolsó európai nyilatkozatában Bartók részletesebben szólott a Mikrokosmos bolgár ritmusú darabjairól. Kifejtette: „... nem bolgár népdalok, csupán ritmusok, ún. bolgár ritmus, eredeti kompozíciók, nincsen bennük népi dallam... A bolgár ritmusú daraboknak egyébként nincs is bolgár karakterük, sőt némelyiknek a melódiája inkább magyaros: bolgár ritmusba oltott magyar.”

A népzene át- meg áthatja a Mikrokosmos darabjait s a különböző szomszédos kelet-európai népek zenéje, illetve zenefolklórjuk stílusa ebben a sorozatban is inspiráló hatású. A népek testvériségének bartóki gondolata testesül meg a Mikrokosmos 153 zongoradarabjában. A mű Bartók 1944-es magyarázatainak értelmében nagy elődökre és kortársakra is utal.

A Mikrokosmos tehát egyaránt foglalata az élő kelet-európai népzenének s az európai zenetörténet múltjának és jelenének. S foglalata Bartók életművének kicsiny és nagyméretű alkotásainak stiláris és nyelvi jellegzetességeinek. A Mikrokosmos miniatúráiban megtaláljuk Bartók zenéjének egyetemességét, teljes makrokozmoszát.

 

Pall Margit