Orbán Irma – az Óbecse-i (Bácska) illetőségű úrihölgy – 1904 nyarán töltött négy hetet a Stájerlaki üdülőben, ahonnan több kiránduláson vett részt. Élményeit papírra vetette, melyeket a temesváron kiadott Délmagyarországi Közlöny 1904 szeptember 24 és 25-i számaiban tett közzé. Az írásokat dokumentumértékű tartalmukra való tekintettel közöljük újra.
 
 
Orbán Irma
 
 
A magyar Svájc
 
 
 
(Útiképek Stájerlak-Anináról, Marilláról)
 
 

   Hazánk természeti szépségekben gazdag vidékeihez tartozik Délvidékünk hegyes tája. Különösen Krassó-Szörény megyét áldotta meg a mindenható szebbnél-szebb kiválóságokkal. Sokat hallottam már Stájerlakról, Anináról, Marilláról, láttam is nevezetesebb részeket illusztrálva, de most, hogy a nyáron alkalmam nyílt mindezekről személyes tapasztalatokat szereznem, hazánk e kies vidéke „Magyarország Svájca” igen kedves színben áll előttem.

    Utam Óbecséről elindulva, Temesváron át vezetett Anináig. A síkságon csak egyhangúan haladtunk tovább. Versecnél ugyan már emelkednek hegyek és magának a városnak szép panorámája van, de Oravicától kezdve a szem a természet legváltozatosabb alkotásain gyönyörködik. A gőzös lassan, erőmegfeszítéssel halad mind feljebb pályáján s Oravicától Anináig mintegy 300 méterrel emelkedünk. Itt elénk tűnik a gyönyörű kis Nátra-völgy melyben az idillikus fekvésű Majdán község terül el. Mögötte a meredek Nátra sziklák. Most a vizéről nevezetes Lissava következik. A pályaudvarnál van egy kis természetes forrás, amint a hegyből kibugyog és kristálytiszta vizét mohón fogják fel az utasok zsebpoharaikba, hogy magukat felüdítsék vele. Majd továbbmenve, a lissavai alagúton át ismét a legszebb kilátás nyílik. Ott a Dobra-Luntye (a vidéken túlnyomó a román lakosság, innen erednek a román elnevezések) viruló zöld palástjába burkolva; megette a kopár, de a maga nemében mégis szép Planitea nyúlik az ég felé. Azután sorban következik a Tilfa-Mare (nagy), a cukorsüveg alakú zöld lombos hegy, majd a Tilfa-Vas. A szem nem győz betelni a szebbnél-szebb hegyekkel, kies völgyekkel s mintegy pihenőül szolgál egy-egy alagút; most is a 700 méter hosszú Maniel alagút, mely S formájú. Tervezőjéről nyerte nevét. Ebből kiérve, az isteni Zsitin-völgy tárul elénk, mely kis hegyi ösvényeivel, apró, szétszórt házikóival, csörgedező forrásaival a legbájosabb látványt nyújtja.

     Minél feljebb hatolunk a hegyek közé, annál kellemesebbé válik a levegő. Következik a vidéknek egyik legmagasabb hegye a Polomb, mely 1800 méter magas hegycsúcs, majd egy tátongó mélység felett vezet egy vasúti híd, az úgynevezett Nagy-híd. Mielőtt a vonat efölött elrobogna, merőn belétekintve a szemközt lévő barlangba, abban a Szűz Mária látható. A kősziklák a az alagút tulsó nyílása a vonat kanyarodása következtében ugyanis akként alakul, hogy élénk fantázia mellett láthatóvá válik eme égi jelenés.

     Mintha a vonat bujócskát játszana a reámeredő sziklákkal, el-eltűnik egy rövidke alagútban, aztán ismét előbukkan; miután ez így néhányszor ismétlődik s a gőzös keresztülzakatolt az 500 méteres Polomb alagúton, Krassóvárra érünk. Itt nevezetes a mész- és cementgyár. E vidéken mésztartalmú hegyek is találhatók. Innen Aninához közeledve, oly gyönyörű a vidék, hogy az ember nem tudja, melyik oldalt szemlélje, midőn a 900 méter hosszú krassovai alagútból kiér. Itt sokat kanyarodik a vonat, aztán sziklahasadékban halad, majd egy roppant mélység közvetlen szélén, aztán kisebb-nagyobb hidakon, néhol kiálló sziklatömbök lezuhanásával fenyegetnek. Szóval: rendkívül merész vállalkozás volt e vidéken vasúti pályát építeni és tömérdek pénzt, valamint időt nyelhetett el. Látszik már az Aninát jelző füsgomoly s közelebb érve, gépzakatolás, zúgás, kopácsolás, fütty, stb. hangzik. Megérkeztünk.

    Anina maga annyiban érdekes, hogy csupa egyenlő társasági házból álló kolóniákra oszlik. Ilyenek: Ferdinánd-kolónia, cseh-, fekete-, veres-kolónia, németország, stb. A völgynek hosszában húzódnak: Cselnik, Anina, Szigiszmund, Terézvölgy és Stájerlak (község) megszakítás nélkül; köröskörül pedig hatalmas hegyek övezik. Anina, mint tudjuk, nagy mennyiségű szénkivitellel bír. Nevezetesebb szénaknái: Ronna-akna, mely 600 méter mélyre nyúlik a földbe. Ronna igazgató után nevezték el. Benne egy nagyon tevékeny bányafőtisztnek: Wodrazkanak a képmását hálából megörökítették. Tinfeld-akna, mely hasonló mélységű. Ez általános ventillátorral van ellátva, mely Anina összes szénbányáiból bocsátja ki a rossz gázokat. Brenner-akna, melyben a munkálatok szünetelnek, mert a bányában a levegő ég; néha fölötte füst és láng is látható. Gusztáv-akna, Kübeck-akna, Tinfeld I-akna, de ezt már kitermelték, Colonia-akna s végül a poétikus fekvésű Terézvölgyben Frigyes-akna, mely 500 méter mély. Itt jelen voltam midőn hat bányász égő bányalámpákkal s egyéb eszközökkel felszerelve beszállt a kosárba s „Glück auf !” (Szerencse fel !) kiáltással (németajkúak lévén) villámsebességgel haladtak lefelé a koromsötétbe s a szédítő mélységbe...

      Legérdekesebb Aninán a „mű” (das Werck), ahogyan ott nevezik. Ebben van a vashengerítő, szeggyár, srófgyár, kályhagyár, nagyszerű vasöntőde és zománcozó, kokszégető kemencék, villanytelep (Centrale) s ami a legnagyszerűbb: vaskohó. A vasat azonban nem Anina, hanem a közeli Dognácska szállítja. Inspektori engedéllyel s vezetéssel néztük a jeles munkálatokat, de a vasolvasztó volt a legbámulatosabb. Minden negyedik órában kifúvatják az olvasztott vasat s ez, mint valamely tűzhányóból az izzó láva, úgy ömlik széjjel. Anina állandóan 7000 munkást foglalkoztat s időnként ideiglenes munkásokat is. A nép nagyjából román, német és cseh származású. Mikor a bányából kijönnek, a szénportól szinte négerekké vannak változva az európai emberek. Amikor munkaszünetük van, saját bányászzenéjük mellett szórakoznak el. A tavalyi sztrájk óta azonban nagyon elnyomott helyzetük van. Szegények és igénytelenek. Ők beérik, nehéz munkájuk dacára, naponta három ízbeni kávézással.

     Aninának nagyon kevés kiránduló helyei vannak: a vadregényes Kígyóhegy a Cigány-úttal, egy gyönyörű völgykatlan, egy magas hegycsúcson a kilátótorony, honnan letekintve Anina, Stájerlak s a nyaraló megkapó látképe gyönyörködtet, továbbá az Izvornici kutacska, Margittás, Rablómező, stb. Legérdekesebb s a természet remek alkotása a Bohny-tárna a cseppkőbarlanggal. Minden átmenet nélkül a meleg völgyből hirtelen fagyos légkörbe lépünk. Kabátjainkat magunkra öltve, mentünk az óriási barlangnyílás felé. A kristályvízen keresztül, mely belülről rejtélyes csobogással jő, minden legapróbb homokszem látható és oly hideg, hogy a kéz megdermed benne. Jó íze miatt egész Anina, csatornahálózattal levezetett vizét issza. Lefolyása mentén óriási, ernyőnagyságú levelek tenyésznek. Találtunk rajta kis tutajfélét, melynek segélyével bejutottunk az elég mély vízen keresztül a cseppkőbarlangba.

Közli: Pálkovács István

Forrás: Útjelző  VI. évfolyam 20. szám  2006 március, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.