OKTATÓK

Asbóth Emil (*Új-Arad 1854.05.23 - †Budapest 1935.04.08). Középiskolai tanulmányainak elvégezte után a zürichi műegyetemre ment s itt 1872-ben fejezte be tanulmányait. 1872-ben és 1873-ban mint szerkesztő mérnök Riedinger L. A. gépgyárában Augsburgban, 1873-1878-ig pedig a m. kir. államvasutaknál működött. 1878-ban elhagyván a gyakorlati pályát, életét teljesen a tanári hivatásnak szentelte. Első állása 1878-1880-ig a rigai műegyetemen volt, hol mint tanársegéd működött, 1880-1882-ig már mint segédtanárt, találjuk a zürichi műegyetemen. Jeles működése föltűnvén a hazai szakkörökben, siettek őt a budapesti kir. József műegyetem katedrájának megnyerni. Nevezett műegyetemünkön 1882-1888-ig mint helyettes tanár és 1883 óta mint a gépszerkezettan nyilvános rendes tanára működik. 1890-ben a mértékhitelesítő bizottság igazgatójának, 1892-ben pedig a kézi lőfegyver-próbaállomás vezetőjének nevezték ki.

Asbóth Oszkár (*Új-Arad 1852.08.10 - †Budapest 1920.08.24),  nyelvész, a budapesti egyetemen a szláv nyelvészet rendes tanára. Fia Á. János 1848-iki miniszteri osztályfőnöknek, A. Lajos tábornok testvérének; felsőbb tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Berlinben és Göttingában végezte, hol 1875-ben bölcselet-doktori oklevelet nyert. 1880-ban kezdte a budapesti egyetemen mint magántanár előadásait a szlavisztika köréből, 1881-ben helyettes, 1885-ben rendkívüli, 1892-ben rendes tanárrá nevezték ki; eközben ismételten (1882 és 1889.) tanulmányutakat tett Oroszországban. A szláv nyelvtudományokba vágó értekezései és oroszból való fordításai a Bpesti Szemle, Nyelvtudományi Közlemények, Allgem. Zeitung, Globus, Archiv f. slavische Philologie és egyéb folyóiratokban jelentek meg; önálló munkái: Szlávság a magyar keresztény terminológiájában, Budapest 1884; Rövid gyakorlati orosz nyelvtan 1888, Kurze russ. Grammatik, Leipzig, 1889; Russische Chrestomathie für Anfänger, u. o. 1890;-Die Umwandiung der Themen im Lateinischen. Götting. 1875.
(Újarad, 1852. aug. 10. - Bp., 1920. aug. 24.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1892, r. 1907). Tanulmányait Bp.-en kívül Lipcsében, Berlinben és Göttingenben végezte, ott szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1875-ben. Több alkalommal (1882, 1889) tanulmányutat tett Oroszo.-ban. A bp.-i egy. bölcsészeti karán a szláv nyelvészet és irodalom helyettes (1882-85), rk. (1885-92), végül ny. r. tanára (1892-1919). A Tanácsköztársaság után állásából elbocsátották. 1907-től 1917-ig a Nyelvtudomány c. folyóirat szerk.-je. A mo.-i szlavisztika, ezen belül az orosz nyelvtudományi kutatás megalapozója. A m. nyelv szláv jövevényszavainak kutatása terén úttörő érdemeket szerzett. A szláv nyelvtudomány körébe tartozó értekezései különböző m. és német szakfolyóiratokban jelentek meg. - F. m. Die Umwandlung der Themen im Lateinischen (Göttingen, 187S); Szlávság a magyar keresztény terminológiában (Bp., 1884); Gyakorlati orosz nyelvtan (Bp., 1888); Kurze russische Grammatik (Leipzig, 1889); Russische Chrestomatie für Anfänger (Leipzig, 1890); A hangsúly a szláv nyelvekben (Bp., 1891); Szláv jövevényszavaink (I. Bp., 1907). - Irod. Alföldi Mihály: A. O. (Magy. Nyelvőr, 1920); Angyal Endre: A. O. 1852-1920 (Magy. Nyelvőr, 1952. 6. sz.).

Kanitz Ágost (*Lugos 1843.04.25 - †Kolozsvár 1896.07.12), bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, született 1843. ápr. 25. Lugoson (Krassóm.), hol atyja K. Simon polgári seborvos, Heuffelnek orvosa lévén, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait kapta később atyja révén, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást; a gymnasiumot Nagy-Kőrösön és Temesvárott végezte. 1861-ben a bécsi egyetemre ment és ott a Fenzl vezetése alatt álló császári kir. udvari növénytár mindennapos látogatója volt. Itt találkoztak akkor Bécs nevezetesebb botanikusai, kiknek körében sokszor hallotta azt, hogy voltaképen csak a külföldiek azok, kik a magyar flora leírása s története körül érdemeket szereztek. Ez arra indította őt, hogy a magyarországi növénytan történetét megírja. E művével már bizonyos tekintélyt vívott ki magának. De még előbb igyekezett őt Neilreich, a híres botanikus, megnyerni Magyarország flóráját felölelő munkájához dolgozótársul. Ez a viszony igenhasznos iskola volt számára. Már 1864-ben beutazta Slavoniát és 1866-ban kiadta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő szlavóniai növények felsorolását. 1867-ben a párizsi nemzetközi növénytani kongresszuson megjelent és ott titkárnak választották. Tanulmányok czéljából úgy Párizsban, mint visszatértében Brüsselben, Leycenben, Ultrechtben és Frankfurtban kutatott s sok anyagot gyűjtött, 1869-ben Magyar-Óvárra neveztetett ki a felsőbb gazdasági tanintézethez a természetrajz tanárának, hol ő tanította először magyarul e tárgyat. Innen azonban már 1870-ben távozott, hogy állami ösztöndíjjal külföldre menjen. Előbb Olaszországot utazta át, Németországon sorba látogatta az egyetemeket, majd Bonnban hosszabb ideig tartózkodott, hol Hanstein tanár vezetése alatt kizárólag a növényboncz- és élettannal foglalkozott gyakorlatilag. Ez alatt megbízatván a kelet-ázsiai expeditió növényeinek feldolgozásával, a Japánban és Chinában gyűjtött növényeket Leydában vizsgálat alá vette s meghatározta, oly lelkiismeretesen, hogy pár faj pontosabb meghatározása czéljából Londonba is átrándult. 1872-ben a kolozsvári egyetemhez a növénytan tanárává neveztetett ki. A tanszék berendezése várt reá, meg kellett alapítania az egyetemi növénykertet, mely szigorúan a természetes botanikai rendszer szerint történt, rendeznie kellett az erdélyi múzeum-egylet herbariumát. A kolozsvári egyetem növénytani intézete, gyűjteményei s célszerű berendezése által, első rangú intézetté vált. A Hunfalvy-féle A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (Pest, 1864-65.) számára a növényföldrajzi részt írta meg. 1877-ben Ascherson Pállal együtt Montenegró, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését (1879-81. Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti rumén akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A növénytannak tisztán nemzeti, magyar irányban való művelésére 1877-ben mint a nemzetközi bíráló bizottság titkára működött Firenzében; azóta is többször részt vett a külföldi kongresszusokon. 1880-ban a gróf Széchenyi Béla expeditiójában Lóczy által Közép-Ázsiában gyűjtött növények feldolgozását vállalta magára. Művei a külföld elismerését is kivívták; a m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. levelező tagjai sorába választotta. A tühingai egyetem doktornak promoveálta, a román tudom. akadémia pedig levelező tagnak választotta. Tagja volt ezenkívül több külföldi szaktársaságnak, így 1872-ben a római Academia dei Lincei levelező tagjai közé fogadta s később rendes tagnak választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani congressusnak; 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára; az 1884. szent-pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V. jury-osztály titkára; ebbeli működését a czár a III. oszt. szent Anna-renddel ismerte el. Botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 darab) a kolozsvári botanikai tanszéknek ajándékozta. A kolozsvári egyetem mathem. és természettud. kara többször választotta dékánjául, 1887-ben pedig rektora volt az egyetemnek. Meghalt 1896. júl. 12. Kolozsvárt.
    Czikkei a M. Tudom. Értekezőben (1862. I. Matricaria Bayeri, egy új külföldi növény, Adatok a honi virány ismeretéhez); az Oesterr. Botan. Zeitschriftben (1861-63. Beiträge zur Botanik Ungarns, 1866-67., 1872. Literaturberichte, Skofitzia Commelinacearum genus, Anfrage wegen der Bastardfrucht des Lycoperticum exculentumund Capticum annum); a Bonplandiaban (1862. Eine Excursion auf den Domogled); a Botan. Zeitungban (1862. Botanische Notizenüber Urtica galeopsifolia, 1863. Zur Kenntniss und Verbreitung einiger Pflanzen Pannoniens, Daciens und Rumeliens, Enumeratio Urticarum imperii regis Hungarici, 1864. könyvism., 1867. Notiz über Anguillaras simplici és könyvism., 1868-69. Replik és könyvism., 1871. Reissek's Nekrolog, 1880. Eduard Fenzl, eine Lebensskizze); a Florában (1861. Heuffel. Nekrol., 1868. Plantae Tinneanae, 1872. A. Spring. Nekrol.); a Kritikai Lapokban(1862. könyvism.); a Linnaeaban (1863. Junci et Luzulae generum species per Hungariam observatae a beato Heuffelio concinnatae), a M. orvosok és term. tudósok Munkálataiban (IX. 1864. Kitaibel Pál életrajza, A növény species fejlődésének történetéről, különös tekintettel Magyarhonra, IX. 1866. Emlékbeszéd Endlicher István László felett); a Gyógyszerészi Hetilapban (1863. Az eddig ismeretes magyarhoni mohok, Szontagh Miklóssal együtt); a Budapesti Szemlében (1863. XVII. Kitaibel és hátrahagyott munkái és könyvism.); a Kalauzban (1864. Nyilt levél Ipolyi Arnoldhoz a diófa-mythost illetőleg); ezeken kívül több könyvismertetés jelent meg tőle AK., AK-z., -n-g., A. K-z., K. és X. jegyek alatt és névtelenül 1861-1875-ig az Oesterr. bot. Zeitschriftban, a Kritikai Lapokban, a Kalauzban, a Botanische Zeitungban, a Florában és a M. Sajtóban; czikkei a Wandererben, az Allg. Zeitung (Augsburg, a magyar közművelődésről) és a Nederl. Spectator cz. lapokban. A Pesti Naplóban (1871. 159., 178. sz. Úti levelek: Innsbruck, Olaszországba, Padua), a Honban (magyar szakoktatásról), az Erdélyi Múzeumban (1874-től Jelentései a növénytani osztálynak gyarapodásáról, 1876. Egy adat az Inulin alaktanához, Valóban nincsenek az irodalomban Magyarországon talált lombmohok fölemlítve?); a firenzei Atti del Congresso internaz. Botanico-ban (1876. Az algák consortiumáról); a nagyszebeni Verhandlungenben (1884. Noch einmal über Josef von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass); a M. Növénytani Lapokban (1877-től számos czikk); a Kolozsvárban (1887. 213-215. sz. A magyar nyelv a tudományokban, rektori székfoglaló); írt még az Erdélyi Gazdába s a kolozsmonostori Mezőgazdába; egyideig a budapesti Köztelek cz. lapban a gazdaságinövénytan rovatvezetője volt.

Munkái:
Sertum Florae territorii Nagy-Kőrösiensis. Viennae, 1862. (Különnyomat a Verhandl. der k. k. zool.-botan. Gesellschaft inWien cz. munkából).
Bemerkungen
über einige ungarische botanische Werke. (U. ott, 1862. Különnyomat a V. Z. B. G.-ből.)
Reliquiae Kitaibelianae.
E. Manuscriptis Musei Nationalis Hungarici. (I., III., IV., VII.) U. ott, 1862-63. (Különny. a Verhandl. der zool.-botan. Gesellsch. in Wien cz. munkából.)
Joannis Heuffelii M. d. fragmenta
monographia CaricumHungariae, edidit in Linneae XXXI. tomo...cum tabulis duabus lithographicis. Braunschweig, 1863.
Geschichte der Botanik in Ungarn.
(Skizzen.) Hannover, 1863.
Első függelék
Diószegi magyar füvészkönyvéhez. (Tartalmazza Diószeginek a M. Füvész-Könyvbe tett kézirati jegyzéseit. Kiadja ... Pest, 1863. (Rendkívüli melléklet a Gyógyszerészeti Hetilaphoz.)
Pauli Kitaibeli additamenta
ad floram Hungaricam. E manuscriptis 80. I., II., III., IV. oct. lat. de plantis Hungariae Mus. Nat. Hung. edidit ... Ex Linnaeae XXXII. tomo. Halis Saxonum, 1864.
Versuch einer Geschichte
der ungarischen Botanik. Beigedruckt sind einige theils wenig gekannte, theils ungedruckte botanische Aufsätze ungarischer Botaniker. (Aus dem XXXIII. Bande der Linnaea besonders abgedruckt). U. ott, 1865.
Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens.
Euin Versuch von Sch. St. vonMueggenburg, August Kanitz und Joseph A. Knapp. Wien, 1866.
A magyar tartományok növényzeti viszonyai. Pest, 1866. (Különny. Hunfalvy János, Magyarország természeti viszonyai III. kötetéből.)
Übersicht der pflanzengeographischen Verhältnisse Ungarns, Siebenbürgens, Dalmatiens, Kroatiens und Slavoniens. Regensburg, 1867. (Az előbbeni mű német kivonata. Különny. az Auslandból.)
Planata Tinneanae sive descriptio plantarumin expeditione Tinneana ad flamen Bahr-el-Glasal ejusque affluentias in septemtrionali interioris Africa parte collectarum. Opus XXVII tabulis exornatum Theodori Kotschi et Joannis Peiritsch consocietatis Studiis elaboratum suis sumptibus edididerunt Alexandriae P. F. Tinne et Joannes A. Tinne. Vindobonae, 1867. Auszug besorgt von. U. ott, 1868. (Különny. a Floraból.)
August Neilreich. Nachruf. (Berlin, 1872. Különny. a Verhandl. des botan. Ver. für Brandenburg XIII. füzetéből.)
Zum 28. Dec. 1871. Regensburg, 1872. (Különny. a Botan. Zeitungból.)
Über Urtica oblongata Koch, nebst einigen Andeutungen über andere Nesselarten. U. ott, 1872. (Különny. a Flórából.)
Reise Erinnerungen. Nach Italien. Innsbruck, Padua U. ott, 1872. (Különny. a Florából.)
Über Lebendig-Gebären im Pflanzenreiche. Briefliche Mittheilung an Emil Selenka. Haarlem, 1873. (Különny. a Niederländisches Archiv für Zoologie II. k. 1. füzetéből.)
Einige Probleme der allgemeinen Botanik. Rede gehalten bei der Eröffnung der botanischen Vorlesungen an der neugegründeten Universität in Klausenburg, Regensburg, 1873. (Különny. a Florából).
A természetes növényrendszer áttekintése. Kizárólagosan kolozsvári m. k. tud. egyetemi előadásai számára összeállította, Kolozsvár, 1874. (Mint kézirat nyomtatva. Eddig három kiadást érét).
Catalogus Cormophytorum et anthophytorum Serbiae, Bosniae, Herczegovinae, Montis Scodri, Albaniae hucusque cognitorum. U. ott, 1877.
Expeditio Austriaco-Hungarica ad oras Asiae orientalis. I. Anthophyta quae in Japonia legit beat. Emanuel Weiss... et quae Mus. Nat. Hungarico procuravit Joannes Xantus enumerat. Bpest, 1878. (Különny. a Természetrajzi Füzetekből.)
Lobeliaceae. Flora Brasiliensis fasc. LXXX. 7 tábl. Lipsiae, 1878. és ebből külön: Haynaldia 1 tábl. München, 1879.
Plantae Romaniae huiusque cognitae. Kolozsvár, 1879-81. Három rész.
Reliquiae Grisebachianae. Flora Europaea. U. ott, 1882.
A legrégibb, növényekre vonatkozó munkák czímei. Szabó Károly Régi M. Könyvtárából közölve s pár jegyzettel ellátva. U. ott, 1883.
A stirpium nomenclator papnonicus egy ismeretlen Magyarhonban eszközölt kiadásáról. U. ott, 1883.
Noch einmal über Joseph von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass. (Aus den Verhandlungenund Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt XXXIV. Jahrg. 1884.) Hermannstadt, 1884.
Gróf Széchenyi Béla Közép-Ázsiai expeditiójának növénytani eredményeiről. Bpest, 1885. Székfoglaló. (Értekezések a term. tud. köréből XV. 2.)
A növénytannak magyar nyelven való műveléséről. Kolozsvár, 1887.
Emlékbeszéd Reichardt Henrik Vilmos felett. Bpest, 1889. (Emlékbeszédek V. 6.)
Haynald Lajos bibornok, mint botanikus. Félszázados papi jubilaeuma alkalmából. Pozsony, 1889. (Különnyomat a Haynald-Albumból.)
Megemlékezés Hedwig Jánosról. (Kolozsvár, 1893.)
Kéziratban maradt: terjedelmesebb modern Általános növénytana (400 lap).
Neilreich, Aufzähl. der in Ungarn und Slavonien bisher bekannten Gefäspflauzen 1866. 10. l.
Oesterr. botanische Zeitschrift. Wien. 1874. XXIV. 1. sz. köny. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
M. tudom. akadémiai Almanach 1881. 241-247., 1882. 208., 1883. 239., 1886. 269. l. (Munkálatainak repertóriuma.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 102. l.
1896: Vasárnapi Ujság 1896. 29. szám arczk., Nemzet 1896. 191. sz. esti k., 1848-1849. Történeti Lapo

Kerényi Károly (*Temesvár 1897.01.15.- †Ascona 1973.04.10), klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár, szerkesztő, az MTA tagja (l. 1946–1949), Baumgarten-díjas (1948), Kerényi Grácia költő, műfordító apja. A bp.-i egyetemen doktorátust (1919), latin-görög szakos tanári oklevelet, majd magántanári képesítést szerzett. Előbb középiskolai tanár, 1934-től a pécsi egyetemen klasszika-filológiát és ókori történelmet tanított. A szegedi egyetem tanára (1941–43-ban) és a bp.-i tudományegyetem magántanára volt. Megindította és szerk. a Sziget c. folyóiratot, valamint a Kétnyelvű klasszikusok c. könyvsorozatot, 1924–1934 között szerk. az Egyetemes Philologiai Közlönyt, később a Műhely és a Pannónia Könyvtár c. sorozatokat. Számos cikke, tanulmánya és ismertetése jelent meg ezekben a kiadványokban. 1929-ben Görögországban találkozott W. F. Ottóval, akinek vallástörténeti munkássága jelentős hatást gyakorolt fejlődésére; a harmincas évek végére az antik vallástörténet területén elért eredményei nemzetközileg is ismertté tették nevét. 1943-ban Svájcba emigrált. Elhatározásában szerepe volt Junggal való együttműködésének, együtt írták az „Einführung in das Wesen der Mythologie” (Zürich, 1942) c. művet és együtt alapították a zürichi C. G. Jung Intézetet, ahol gyakran tartott előadást. Az 1955–56-os téli szemeszterben a bonni, 1960-ban oslói és római, 1961-ben a zürichi, 1964-ben a genovai egyetemnek volt vendégtanára. 1961-től rendes tagja volt a Norvég Tudományos Ak.-nak. 1963-ban az uppsalai egy. teológiai fakultása díszdoktorává avatta. Tagja volt a Rowohlt Deutsche Enzyklopädie tudományos bizottságának. Mitológiai tárgyú könyvei számos nyelven jelentek meg, Görög mitológia c. művét 10 nyelvre fordították le. – F. m. Ókortudomány (Kecskemét, 1935); Dionysos und das Tragische in der Antigone (Frankfurt am Main, 1935); Apollon (Wien, 1937); Töchter der Sonne (Zürich, 1944); Romandichtung und Mythologie – ein Briefwechsel mit Thomas Mann (1934-1945 közötti levélváltás Mann-nal, Zürich, 1945, majd a további levélváltással együtt Gespräch in Briefen címen, Zürich, 1960); Die Mythologie der Griechen, I. Göttergeschichten (Zürich, 1951; London, 1951); Stunden in Griechenland (Zürich, 1952); Unwillkürliche Kunstreisen (Zürich, 1954); Die Mythologie der Griechen, II. Heroengeschichten (Zürich, 1958; London, 1959); Abenteuer mit Monumenten (Olten, 1959); Prometheus (Hamburg, 1959); Tessiner Schreibtisch (Stuttgart, 1963); Der höhere Standpunkt. Zum Humanismus des integralen Menschen (München, 1971); Briefwechsel aus der Nähe (levélváltás Hermann Hesse-vel, München, 1972); Dionysos (Princeton, 1976); Összegyűjtött műveinek sorozata Werke in Einzelausgaben címmel Münchenben jelent meg (I. k. Humanistische Seelenforschung, 1966; II. k. Auf Spuren des Mythos, 1967; III. k. Tage- und Wanderbücher, 1969; VII. k. Antike Religion, 1971; VIII. k. Dionysos, 1976); Görög mitológia (ford. Kerényi Grácia, Szilágyi János György közreműködésével, Bp., 1977). – Irod. Lukács György: K. K. (Társad. Szle, 1948); Németh László: Levél K. K.-hoz (Kiadatlan tanulmányok, Bp., 1968); Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza (Meghatározások és szerepek, Bp., 1969); Szerb Antal: A mítosz mítosza (Gondolatok a könyvtárban, Bp., 1971); Szilágyi János György: K. K. emlékezete (Antik Tanulm., 1973. 2. sz.); Gál István: Jegyzet K. K.-ról (Forrás, 1975. 12. sz.); Falus Róbert: K. K. mítosza és mitológiája (Kritika, 1978. 4. sz.); K. K. és a humanizmus (Bern, 1978); Hanák Tibor: A nélkülözhetetlen bírálat (München, 1983).

 

Sulyomi-Schulmann Adolf (*Oravicabánya, 1883.12.22. - †Budapest, 1942.10.26.), gyógypedagógus. Temesvárott tanítói oklevelet (1902), Bp.-en gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett (1906). Az Ungvári Siketnémák Tanintézetében tanár, utóbb ig. (1915-20). Ezután tanár és h. ig. a Bp.-i Siketnémák Tanintézetében (1920-25), majd a bp.-i Hibásbeszédűek Áll. Intézetének ig.-ja (1925-42). Egyidejűleg tanított a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. A M. Gyógypedagógiai Társ. és a M. Írástanulmányi Társ. alapító tagja, r. vagy t. tagja számos szakmai egyesületnek és társaságnak. Szakirodalmi tevékenysége, főként a logopédia területén kiemelkedő. A modern, komplex logopédiai kezelés egyik úttörője. - F. m. A siketnémák beszédtanításának élet- és lélektani megalapozásáról (M. Siketnéma-Oktatás, 1924. 4-5. sz.); A gyógypedagógiai tanárképzés ügye és annak kihatása oktatásügyünk belső és külső fejlődésére (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1925. 4-6. sz.); A beszédhibások és a beszéd gyógypedagógiai védelme (Magy. Gyógyped., 1926. 7-10. sz.); Aus der Praxis der Sprachheilung (Blätter für Taubstummenbildung, Leipzig, 1927); Gyógypedagógiai beszédiskolák szükségessége és azok szervezete (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1931. 3-6. sz.); Újabb felfogások a beszéd kór- és gyógytana köréből (Magy. Gyógyped., 1933. 1-3. sz.); Heilpädagogische Wertung von Sclariftuntersuchungen bei Stotterer (Zeitschrift für Kinderforschung, Berlin, 1933); A dadogók sorsa az életben (Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1934. 3-4. sz.); A beszédhibák elhárítása különös tekintettel a dadogásra (Kalocsa, 1935); A rhinolalia aperta gyógypedagógiája (Magy. Gyógyped.-i Tanárok Közl., 1940. 10. sz.); Pedagógiai psychoterapia (Magy. Gyógyped.-i Tanárok Közl., 1942. 9. sz.); - Irod. Schulmann Adolf (Magy. Gyógyped.-i Tanárok Közl., 1942. 9. sz.); Bachmann, W.-Gordos, Sz. A.-Lányi E. Á.: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon