A Domogléd – Cserna nemzeti park
 
     Mennyit bír el egy völgy ? – tehetnénk fel a kérdést végighaladva a Herkulesfürdőt kiszolgáló vastállomástól egész Csernafaluig, vagyis hozzávetőleg azon a területen, melyet Domogléd-Cserna Nemzeti Parknak hívnak. Van itt mindenre alkalmas hely és alkalom. Vannak párjukat ritkító szorosok, vízesések, meredek sziklafalak, meleg és jéghideg források, egyre inkább védelemre szoruló állat- és növényfajok. Vannak sziklamászó versenyek, természetvédő szimpóziumok, gyógykezelés a legmagasabb fokon és van tömegturizmus ...

Ahol már „az ember alkotó kedve” az úr ...
(Völgyzáró gát a Cserna folyón, valahol a Hét Melegforrás közelében)
    Hogy miként lehet mindezt összeegyeztetni, azt már valószínűleg azok is csak találgatták akiknek sikerült 1932-ben keresztülvinniük, hogy Domogléd-Ceszna néven egy 2.743 hektáros területet minisztertanácsi rendelettel rezervátummá nyilvánítsanak. Ezt a védett területet 1982-ben 60.100 hektárra terjesztik ki és Nemzeti Parkká minősítik. Ám az akkoriban kiadott útikönyvek – melyekből tucatnyi oldalon keresztül csorog a szocialista buzgalom – arról a szomorú tényről is árulkodnak, hogy a dömpingszerű turisztikai fejlesztések sodrásában valymi kevés esélyt adtak a természetnek.

   Ekkor épül fel a tömbházakra emlékeztető szállodák sora, közvetlenül a Domogléd büszke szikláira támaszkodó dombháton, melyeknek összkapacitása messze meg-haladja a fürdő kezelőhelyeinek számát. Ez az a periódus amikor  a  szakszervezetek   százezerszám

nyaraltatnak itt embereket anélkül, hogy a természet itt fellelhető páratlan értékeire valaki is felhívná figyelmüket. Hogy nem történt vissza-fordíthatatlan rombolás, az inkább a sziklafalak mere-dekségének és az aszfaltturistát rémülettel eltöltő szarvas-viperának köszönhető.
   A rendszerváltás utáni gazdasági megtorpanásnak, paradoxális módon az volt az előnye, hogy megállította a vízszintes terjeszkedést, hiszen a túlméretezett szállodaláncot még fenntartani is alig akadt pénz. A századfordoló táján aztán kezdtek feltünedezni a külföldi befektetők, akik viszont elsősorban a régi, főleg Monarchia-beli szállókat vették meg és kezdték felújítani. Kétségtelen pozitívum, de ennek egyenes következménye, hogy az árak felszökkennek és az idelátogató turistatársadalom kettészekad.
   Lesznek luxusautóval ideránduló sétáló-pihenők, vagy jó pénzért betegségeiket kúrálók és leszünk mi, a bakkancsosok, akik olcsó kempingben vagy sátorban húzzuk meg magunkat az itt fellelhető természeti csodák kedvéért. Mert ha az egészségbiztosítás továbbra is úgy fog packázni az emberekkel mint eddig, akkor éppen azok szorulnak ki a völgyből akiknek a legnagyobb szükségük volna erre a fürdőhelyre.
   Bár a kialakult infrastruktúra kétségtelenül rányomja bélyegét az itt zajló turistaéletre, marad még hely, látni-, tenni- és élveznivaló a nonkomformisták számára is. Sőt, szinte csak számukra terem élmény a vízesések (Vânturătoarea és Roşeţ), barlangok (Betyárok odúja, Soronişte, Şerban), szorosok (Prisacinei, Ceszna és Corcoaia) vagy akár a Domogléd gerincén, ahová csak jó erőben és megfele-lően felkészülten lehet eljutni.
   Vitathatatlan sokszínűsége és vitatható keveredése a különféle értékeknek,        mindenképpen kiemelt   státuszt    kölcsönöz  a  Cserna  völgyének.
 

... és ahol még nem
(A Vânturătoarea vízesés)
 
   Mindemellett azonban, a környékbejáró túrákon túl, ez a folyómeder képezi felvonulási vagy kifutási terepét az egyik legizgalmasabb Kárpátokbeli vándortúrának. Közvetlenül a vasútállomás környékéről indul ugyanis a pirossávos gerinc-útvonal, mely a Cserna és Godján havasokon át a Kis-Retyezát hegyvonulataira (Iorgovanul, Drăgăşani) vezet, ahonnan már a Retyezát Nemzeti Park csalogatja a turistákat.
   A tapasztalt természetjárók azonban nem a gerincen kezdik a túrát, hanem Csernafaluig a folyóvölgyben vonulnak a Iovanul gyűjtőtóhoz – érintve közben a fennebb említett célpontok közül néhányat – utána pedig a piroskeresztes bekötő turistaúton kapaszkodnak fel a gerincre. Kellemes bemelegítő – vagy visszafelé jövet levezető – kirándulással ajándékozzák meg magukat ezáltal, az egyébként 2-3 napos, menedékházak hiányában csakis sátoros, embertpróbáló de fenséges magashegyi túra kiegészítéseként.

 

Illés Mihály

Forrás: Útjelző  III. évfolyam 8. szám  2003 március, az ERDÉLYI  KÁRPÁT EGYESÜLET Bánsági Osztályának honlapjáról.