Nagyszentmiklósi aranylelet, Szerb-Nagy-Szent-Miklóson 1799. találták s a bécsi császári múzeumban őrzik. Közönségesen Attila kincsének nevezik. A felfedezett kincs huszonhárom nagyobb tárgyat foglal magában, korsókat, kelyheket, poharakat, nautilus alakú ivóedényeket, csészéket, egy ivó kürtöt, egy kisebb szelencét. Ez a kincs már az által is eltér a népvándorlási emlékektől, hogy tetemes része figurális kompozícióval díszes, holott ilyenek a népvándorlási korban felette ritkák. Ennek a leletnek tárgyai egyébiránt nem találnak analógiára sem a római, sem a bizánci, sem a szasszanida, sem a népvándorlási emlékeknél. Az egyik arany korsón a királyt látjuk, amint emberfejű oroszlánon lépést nyargal, s visszafordulva nyilát egy hozzá felugró párducra röpíti. A másik korsón a király a győzelmes csatából tér vissza, kényelmesen lovagolva a hátrakötött kezű gyalog foglyát üstökénél fogva magával ragadja. Mind a két korsón a hátsó jelenet ugyanaz, repülő óriási sas, mely egy meztelen leányt magával visz. A nautilus csészéken s a szelencén a művész fantáziájának elvadulását látjuk. Az oroszlán, tulok, sas és párducfejű, madártestű és szárnyú, halfarkú alakok oly képtelenek, hogy azoknak párját hiába keressük, de az ornamentika ezen túltengésében is találunk bizonyos barbár stílt. Akaratlanul is eszünkbe jő Attila lakomájának leírása Priscus Rhetornál, midőn elbeszéli, mint ültek a nagy király asztalánál római polgárok, bizánci követek, germán törzsök fejedelmei, hun főurakkal együtt s arany serlegekből hörpintették a bort, míg barbár dalnokok a nagy király hős tetteit megénekelték.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon