Révai-Bartók emlékműsor Nagyszentmiklóson
A hála és az igazság jegyében

“A föld, amelyben születtél, szent legyen elõtted és minden erõddel oda törekedjél,
hogy ennek légy hasznára, díszére.” /Révai Miklós/

Nagyszentmiklóst, a mai Temes megyei kisvárost a magyar kultúra két óriása vallja szülõhelyének. A 2000-ben alakult s azóta fáradhatalanul munkálkodó Pro Bartók Társaság elérte, hogy a világhírû zeneszerzõrõl minden esztendõben kétszer is méltóképpen megemlékezzenek: koszorúk hirdessék Bartók születésének és halálának  napját, s neves mûvészek szólaltassák meg muzsikáját a Nákó kastélyban rendezett ünnepi koncerteken. A magyar közösség erejét és a civil szervezõdések céltudatosságát igazolta az elmúlt hétvégén  tartott közös emlékünnepség, amelyen Bartók születésének 126. és Révai Miklós halálnak 200. évfordulója elõtt tisztelgett két civil szervezet, a Pro Bartók Társaság és a két éve alakult Révai Miklós Egyesület tagsága és vendégeik.

Emléktábla-állítás

Március utolsó napján a nagyszentmiklósi római katolikus templomban az évszázados  zászlók két sora alatt a Révai család emlékére  szólt a gyászmise. Böcskei László általános helynök prédikációjában Révai Miklós, a magyar  felvilágosodás nagy személyisége, az egykori piarista szerzetes, paptanár érdemeire figyelmeztetett. A temesvári püspöki levéltárban ma is õrzik azt a bõrkötésú kéziratos fóliánst, amelyen Révai latin nyelvû elégiája olvasható Csanád romjairól és Szent Gellértrõl. Nemzeti imánk után leplezték le a templom elõcsarnokában a Révai Miklós-emléktáblát.
Ezt követõen a helyi önkormányzat, a Pro Bartók Társaság elnöke, Tamás Sándor, a szegedi és a temesvári egyetem, illetve a határon túli testvértelepülések, Kiszombor és Makó képviselõi Bartók Béla köztéri szobránál koszorúztak.

“És ha a  jelen kor nekem nem kedvez is...”
A Nákó kastélyban délben kezdõdött  a Révai Miklós érdemeit ismertetõ tudományos ülésszak, amelyen Telbisz Mária, a Révai Miklós Egyesület elnöke, köszöntötte a résztvevõket. Velcsov Margit magyartanár Révai és a szülõföld kapcsolatát mutatta be, majd dr. Cs. Nagy János egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként foglalta össze Révai élõ hagyatékát. Megtudhattuk, hogy a társaság legrangosabb díja Révai nevét viseli, hiszen Révai nyelvészként a magyar nyelvtudomány megalapítója, a nyelv rendszerszerûségének elsõ felfedezõje, a magyar helyesírás etimológiai elvének megalapozója, a Halotti Beszéd, az elsõ magyar nyelvemlék elsõ értõ értelmezõje.  Baranyai Zsolt, szegedi docens  elõadásából kiderült, Révai nyugtalan élete az értelmiségi pálya elsõ modellje, hiszen igazi vátesz volt, minden törekvésében megelõzi korát, legyen szó nyelvészeti módszereirõl, az akadémia megalapításáról vagy helyesírási elképzeléseirõl. Szekernyés János a Révai korabeli Bánságot mutatta be, tisztázta a születési dátum körüli vita okait, hiszen egyesek szerint 1749-ben, mások szerint viszont egy évvel késõbb született Révai, akit a Vasárnapi Újság egyik számában Zilahy Károly, így jellemzett: “Egy férfi, aki a hazát jobban szerette, mint önmagát.”
“És ha a  jelen kor nekem nem kedvez is, legalább hamvaimat fogja tisztelni a hálás utókor. Ugyan késõ ez a jutalom, de nagyon bizonyos és nem válik irigység tárgyává” – vallotta Révai Miklós, akinek célkitûzései életében sohasem teljesültek, de az idõ mindig õt igazolta. “Minden évben kétszer megkoszorúzzuk Eminescu szobrát, s  fiatal tanárként hallottam idõsebb kollégáimtól, hogy azon a talapzaton egy magyar személyiség szobra állt – mondta Velcsov Margit magyartanár, aki a helytörténeti kutatást szívügyének tekinti, tavaly jelentette meg Bartókról és a szülõföldrõl szóló helytörténeti kutatásait a Partium Füzetek sorozatban – Hosszú idõbe telt, míg találtam egy olyan  román nyelvû dokumentumot, amely igazolta, hogy 1925 elõtt egy nagyszentmiklósi születésû magyar nyelvész szobra állt ezen a helyen. Semmi más nem vezetett csak az igazság kiderítése. Gombamódra jelennek meg a monográfiák, aprólékosan leírják az Eminescu-szobor felállításának és felavatásának történetét, fontosnak tartják elmondani mennyi bor, mennyi szódavíz fogyott, csak arról nem szólnak, mibõl is  lett valójában. Pedig  az igazat el kell mondani. Révai Miklós olyan nagy személyiség, hogy minél többet olvasok róla, egyre jobban tisztelem. Szerintem, ha a helybeliek nem lennének olyanok, hogy mindentõl elzárkóznak, ami magyar, akkor az iskola is az õ nevét viselhetné.1893. augusztus 25-én leplezték le a Révai- emlékoszlopot a Szegedi és a Deák Ferenc utca sarkán, 500 ember vett részt az eseményen, Budapestrõl, Szegedrõl is érkeztek ide vendégek a Torontál megyei Tanítóegylet ünnepségére. Ma is áll, csak már  nem annak az érdemeit hirdeti, akinek eredetileg szánták. Errõl a  mai ünnepi napon  nem beszéltünk, mert a mai embert nem szabad hibáztatnunk azért, ami régen történt. Van olyan feltevés is, hogy a bronz dombormûvet beolvasztották az Eminescu szoborba, ám erre bizonyítékaink nincsenek. Révai Miklós halála 200. évfordulójának közeledtével ráébredtünk arra, hogy szobrot nem
állíthatunk, pályázataink nem jártak sikerrel, ezért csak egy olyan emléktáblát állíthattunk, amelyre erõnkbõl futotta. Mégis úgy érzem, hogy a szentmise és a koncert olyan keretbe foglalta a mai nap eseményeit, hogy mindenki lélekben gazdagabban távozhatott innen. – mondta Velcsov Margit magyartanár, a Révai Miklós Egyesület titkára.

Ünnepi hangverseny

A tudományos ülésszak után Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Zenemûvészeti karának dékánja, a Pro Bartók Társaság mûvészeti vezetõje reményét fejezte ki, hogy a kettõs ünnepség, ugyanúgy mint a tavalyi jubileumi minifesztivál bekerül a város történelmének aranykönyvébe, hiszen sikerült elérniük, hogy Nagyszentmiklóson otthon érezzék magukat mind a temesvári mind a szegedi egyetemen tanuló fiatal muzsikusok, s mindazok, akik Bartók mûvészetének igaz csodálói. Az ünnepi koncerten Bartók, Beethoven, Hubay Jenõ, Liszt, Rahmanyinov és  Mendelssohn mûveket szólaltattak meg zongorán és hegedûn Tóth Zsuzsanna, Benedekfi István, Benedekfi Zoltán szegedi illetve Dumitru Cristian, Bãlan Horatiu és Victor Pârâu temesvári fiatal muzsikusok.

 

Mészáros Ildikó