Százéves a végvári (református) iskola épülete

  

    Ünnepi istentisztelet és negyedévi lelkészértekezlet alkalmából és keretében emlékezett meg a végvári magyar közösség a református egyház által épített iskolaépület felavatásának 100. évfordulójáról. A egemlékező rendezvény során átadták az Ezüstgyopár életmű-díjakat két Temes megyei pedagógusnak, majd a templomkertben leleplezték az iskola 100. éves jubileuma alkalmára állított emlékoszlopot, Ungor Csaba végvári születésű szobrászművész alkotását. A végváriakkal együtt ünnepeltek az egyházmegyei lelkészértekezlet résztvevői, valamint a Temes megyei magyar tanítók és óvónők, akik negyedévi szakmai találkozójukat tartották meg a százéves végvári iskolában. Az ünnepi istentiszteleten Fazakas Csaba református esperes hirdetett igét, aki az iskolai jubileum kapcsán feltette a kérdést: vajon legitim-e ez az ünnepség, hiszen közismert, hogy a református egyház által száz éve épített, akkor rendkívül modern, öt tantermes

iskolaépület ma már nem az egyházközség tulajdona, mert pár évvel ezelőtt - az egyház jó vásárt csinálván - igen jelentős összegért eladta az államnak. „A bunyaszekszárdiak - mondotta az esperes - minden évben megemlékeznek nem létező, „virtuális” falujukról, amelynek helyén ma emlékmű, harangláb és kopjafák emlékeztetik az elszármazottakat szülőfalujukra. Végváron nem csak hogy áll az iskola, de van gyülekezet, vannak gyermekek, tehát még mindig érvényesek Reményik Sándornak a szavai: 'ne hagyjátok a Templomot, a Templomot s az Iskolát!' Még van iskola, még van templom, vannak gyermekek, vannak tanárok, van miért összegyűlni, van amiért emlékezni, van amiért ünnepelni és van amiért hálát adni az Úrnak itt ma Végváron!” Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő és temesi RMDSZ elnök ünnepi beszéde során bölcsnek nevezte a református egyház azon döntését, amely lehetővé tette a végvári iskolaépület visszavásárlását az állam számára. „Hogy ez bölcs döntés volt, az látszik a végvári templomon, a végvári parókián, a végvári közösségen, amely ennek a döntésnek a következtében megerősödött és jó úton halad. Az, hogy száz évvel ezelőtt a végvári közösség arra gondolt, hogy a templom mellé a nevelésnek a másik fellegvárát, az iskolát is meg kell építeni, azt az igényüket tükrözte, hogy a pallérozott ember jelenti a jövőt. Ez ma is a meggyőződésünk!” - mondta Halász Ferenc, hangsúlyozva hogy Temesvár után Végvár a magyar oktatásnak a legerősebb fellegvára Temes megyében. Végvár nemrég korszerű óvodával gyarapodott és a közeljövőben egy új iskolaépület épül a százéves mellé, amelyet legkésőbb 2013-ban birtokba vehetnek a végvári nebulók és tanerők, mondta a helyettes főtanfelügyelő.

    A végvári iskolai jubileum jó alkalom volt arra, hogy az Romániai Magyar Pedagógus Szövetség nevében Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő átadja az Ezüstgyopár-díjakat Horváth Terézia nyugalmazott zsombolyai tanítónőnek, aki több mint négy évtizedes pedagógusi pályafutása során azon munkálkodott, hogyminél több kisiskolással szerettesse meg a magyar nyelvet, és post mortem Okoveczky Csilla temesvári tanítónőnek, aki 2010 áprilisában bekövetkezett haláláig példamutató módon szolgálta a magyar nyelvű oktatás ügyét.

    Az ünnepi megemlékezés a templomkertben folytatódott, ahol Bódis Ferenc végvári lelkipásztor idézte fel a Zöld Mihály végvári lelkipásztorsága idején felépített felekezeti iskolaépület százéves történetét. Az 1911-ben 70 000 koronáért építtetett felekezeti iskolát 1948-ban államosították, majd 2004-ben a tulajdonjogát visszaadták a református egyháznak. Az egyház végül úgy döntött, hogy megválik a százéves iskola tulajdonjogától, de ennek árán a gyülekezet felújíttatta a templomát és felépítette a Zöld Mihály nevét viselő közösségi házat. „Végvár szerencsés, mert templomának és iskolájának falai a mai napig állnak, védelmet nyújtottak a történelem viharaiban és ma is védik a közösség értékeit!” - mondta Bódis Ferenc lelkipásztor. Reményik Sándor református költő Ha nem lesz többé

iskolánk és Templom és iskola című verseit Tóth Csilla hetedikes diák és Tóth Rozália tanítónő szavalták el. A jubileumi emlékünnepség Ungor Csaba szobrászművész alkotásának leleplezésével folytatódott: az emlékoszlopot két korabeli iskolás viseletbe öltözött kislány leplezte le. Ungor Csaba szobrászművész elmondta: az emlékoszlop szimbolikus eleme a végvári felekezeti iskola több évtizedig szolgált eredeti iskolacsengője, amely a temesvári nagynevű Novotny műhelyben készült és a művész ily módon szeretné megmenteni az utókor számára.

    Az emlékoszlopot két iskolás növendék - Borok Emilia és Cohán Elvira - leplezte le, akik száz évvel ezelőtti viseletben és korabeli frizurával végezték a rájuk bízott, életük egyik szép emlékét jelentő feladatot. Az emlékoszlop leleplezése után Păştean Erika tanítónő a százéves iskolában bemutatta azt a muzeális tárgyakat tartalmazó kiállítást, amelyeket a végvári falumúzeum számára gyűjtöttek össze, és amelyek a kisiskolások körében nagy érdeklődést váltottak ki: palatáblát, kalamárist, régi értesítőket, ábécés és olvasókönyveket, régi iskolai viseleteket és iskolatáskát. A padlásokról összegyűjtött régi tárgyakat a végvári hagyományőrzők mentették meg a pusztulástól.

    Az értekezleten az ifjú Kánya Zsolt Attila szilágysági lelkész tartott még értékes előadást az euthanázia tárgykörében.

 

    Makay Botond

 

A megemlékezés képei