Az ógerlistyei vízimalmok

 

       Érdemes volna egyszer a nyakunkba venni a világot s Ógerlistyére (Eftimie Murgu község, a régi román elnevezése Rudaria) eljutva akár az ottani idősebb lakosokkal is elbeszélgetve (akik közül még kerül néhány, aki tudogat magyarul) alaposan megtekintsük nemcsak azt a csodás völgyet, amely a Gerlistye patak völgye, hanem azokat a vízimalmokat is, amelyek a világörökség kincseit képezik.
       A Gerlistye völgy csodálatos látvány a sebesfolyású patak látható és hallható élvezetével, amely fokról-fokra, vízesésről-vízesésre csörgedez alá a kis természetes és helyenként mesterséges zuhatagjainak is köszönhetően.
       Ógerlistyét a Stájerlakanina - Bozovics útvonalon tovább haladva Mehádia felé, Bozovics után érjük el úgy, hogy néhány kilométer után eljutunk
az ógerlistyei letérőig, ahonnan vagy hat kilométernyi a ma már korszerű, kissé városias kinézésű falu, amelynek kis főterén a település neves szülöttjének, a negyvennyolcas román forradalmárnak, Eftimie Murgunak a mellszobra áll. (A Pesten börtönben lévő E. Murgut a márciusi ifjak szabadították ki, akár Táncsics Mihályt).
       Malomutcának nevezik azt az utcát, ahol a faluból kifelé haladva Remus Iancu muzeográfus szerint a falu területén 9, a falun felül pedig 13 vízimalom van, amelyek után igen nagy a tu
risták és tudósok érdeklődése egyaránt. Az érdeklődés pedig azért nagy, mert ezek a malmok vízszintesen (horizontális) beszerelt sugaras kerekűek, amelyekre a malmot a víz révén meghajtó kupák ("vedrek") vannak szerelve.
       22 malom ma is üzemképes, de tegyük hozzá azt is, hogy azért, mert egy különleges program keretében került sor a megmentésükre és a restaurálásukra. Azt is érdemes tudni, hogy minden malmon ott szerepel a tulajdonosának, illetve a tulajdonos családnak a neve.

       Talán lesz lehetőségünk arra, hogy valamennyi malmot és környékét fényképen v
agy filmen megörökítsük a BANATerra kedvelői számára.
       Persze
az sem ártana, ha egy szakember írná le a malmokat, amelyekből a falubeliek szerint egykor negyvennél is több volt, ami nemcsak a település lakóinak a szorgalmára, viszonylagos anyagi jólétére utal, hanem arra is, hogy minden valamire való család malomtulajdonos is volt, ami nem csupán rangot, de kenyeret is jelentett, hiszen a közelebbi és távolabbi környék ide járt terményét lejáratni, azaz őrletni.

Makay Botond