Higyed István

Ecclesiae desolatae: Szent Ilona

(Dunaszentilona)
 

A szájhagyomány úgy tartja, hogy az Orsovától 100 km-re fekvő dombok közé ékelt települést egy földesúr leányáról nevezte el. Egy 1836. augusztus 29-én kelt cseh nyelvű levél szerint 1824-ben Csehország déli részéből (Pardubice?) egy fele részben római katolikus, fele részben református gyülekezeti csoport vándorolt ide. Egy Svoboda Jakab nevű atyafi gyűjtötte össze a reformátusokat, majd 1830-ban Groszman Mátyás nagybecskereki ágostai hitvallású evangélikus prédikátor végezte a lelkipásztori szolgálatokat. Groszman levelet küldött a Generális Konventhez, amelyben ez áll:

1. Kértünk lévitát, aki nálunk mint lelkipásztor szolgáljon s gyermekeinket is tanítsa, e mellett neki járó földet is,
2. hogy még a szabad esztendeinkben szeretnénk azt jó helyre hozni,

3. hogy engödjön meg nekünk templomot, parochiát és iskolát építeni,
4. hogy a felsőség lenne abban munkás, hogy minden császári birtokból collectát kapnánk.

Ők maguk sem tudják, hogy elődeik a husziták kései leszármazottai, vagy a cseh-morva atyafiak voltak. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1835. április 25-én tartott közgyűlése 33. sz. jegyzőkönyvi kivonata a következőképpen rendelkezik: „A békési egyházi vidékről tudósítás váratik be a Szent Heléna nevű véghelybeli Ekklésia dolgáról.” Kiadta Szoboszlai Pap István generális nótárius.
1836. október 9-én tűzvész pusztít éjjel 12 órakor a faluban. Hamuvá ég 7 ház, 2 pajta, 3 ól, 9 marha, 8 sertés. Egy Jozefa nevű leány és édesanyja súlyosan megég. „A harang este kiugrott helyéből”, bevitték a házba, ahol a leány megégett, „és ott elolvadt.” Tíz család, közöttük négy református vallású, mindenét elveszítette.
1846-tól Nádor Károly szkulyai (ma Szigetfalu) lelkész-tanító évente háromszor megy át Szent Helénára. Közli feletteseivel, hogy Feketehegyről most ismét költöznek Nagy-Szredistyére (Nagyszeredre), Dunapatajról pedig Füzesre (Krassófüzesre); Podgorányba is hét magyar család költözött Bács megyéből. A szórványvidéken szokásos lelkész-tanítói állásról azt írja, hogy „lehetetlenné teszi végre a két hivatalnak folytatását az, hogy a bánáti egyházak tsakugyan felállítják a Decanatust”.
1848-ban több cseh lett reformátussá, Szent Heléna úgy szerepel, mint cseh református leányegyház. A Canonica visitatio jegyzőkönyvének címe: Alázatos jelentés a határvidéken létező helvét hitvallású Szent Helénai cseh leányegyház 1852-i hivatalos meglátogatásáról. A címen kívül a jegyzőkönyv adatai hiányoznak.
1877-ben építették a római katolikus, 1895-ben pedig a református templomot. A templomi szolgálatokért közülük való, közepes képességű atyafiak versengtek, mint Kovalik Péter és Csermák (?), akik mindketten � sajnos � kocsmát is nyitottak a faluban. Ennek lett aztán a következménye, hogy 1897-ben, a már mintegy 1000 lelket számláló faluból sokan kivándoroltak Bulgáriába. Később Kovalik Péter „megtért”, levelet írt a gyülekezetnek és megígérte, hogy misszionáriust küld Dunaszentilonára. Ez volt Jan Horváth, aki 1903-ban egy hétig evangelizált a gyülekezetben, minek következtében 42 látványos megtérés történt. Őt követte Kosztomlaczky (?), aki a református egyházon belül a „szabad keresztyén” mozgalom elindítója volt.
Egy évvel később, 1904-ben egy 16 éves fiatalember, Péter Kyska érkezett a gyülekezetbe, aki 1919-ig pásztorolta a híveket, majd egy „vegyes csapattal” kivándorolt Argentínába.
Az első világháború után, 1919-ben, sok baptista érkezett Debrecen környékéről, akiknek 1921-ben Krivanek Ferdinánd lesz az első prédikátoruk. 1924-ben alakul meg hivatalosan a baptista egyház Dunaszentilonán. Egy kis imaházat is építettek, amely ma az ifjúsági összejöveteleknek a helye. 1947�48-ban tömegesen visszatelepültek Csehszlovákiába, azokkal együtt, akik annakidején Bulgáriába mentek. Az 1989-es változások után a lakosság kétharmada ment a jelenlegi Csehországba.
A második világháború után alkalmi szolgálatot végzett a reformátusok között Streleczky Sándor klopódiai, később resicai lelkipásztor és Dusek Frigyes nagyperegi csehajkú református lelkipásztor. Egyébként az eklézsiát a gondnokok vezették, az istentiszteleten felolvastak, sőt úrvacsorát is osztottak. Így Csernik Péter 1958-ig, Sveida István 1958�1965 között és Klepacsek Alois 1965�1967 között. Az eltelt 25 év alatt a gyülekezet megközelítésének objektív nehézségei is voltak: az is, hogy utazási engedély nélkül nem lehetett közlekedni a határzónában, s az is, hogy az akkori Jugoszlávia, Joszip Broz Tito vezetése alatt, ellenségnek számított. A dunaszentilonai református egyház 1978-ban megszűnt, az akkor még létező reformátusok írásban jelentették ki, hogy áttérnek baptistának.

A lászlóvásári (egykor Pescari, ma Coronini) községháza adatai szerint a legutóbbi népszámláláskor a falu lakossága 524 lélek volt, a következő felekezet szerinti megoszlásban: 367 római katolikus, 132 baptista, 2 evangélikus, 4 román evangéliumi keresztyén, 1 ateista. Kopriva Adolf helybeli prédikátor 1998-ban végezte teológiai tanulmányait a bukaresti baptista szemináriumban és jelenleg 4 helyen végzi szolgálatát. Az anyagyülekezet Dunaszentilona, ehhez tartozik Ravenska, cseh ajkú hívekkel, Moldova Noua II, Padina Matei és Sicheviţa. Elődje Bohacec Alois Csehországba távozott 1998-ban, ő azonban csak gondnok-diakónus, előkönyörgő volt. A jelenlegi pásztor egyidejűleg angol nyelvet is tanít a helybeli nyolcosztályos Comenius Amos János iskolában, amelyet a cseh állam rendezett be és adományozott 1990-ben a falu lakosságának.
1982-ben a baptisták beköltöztek a református templomba, miután a saját költségükön rendbe hozták a megrongálódott tetőszerkezetet s a templom belsejét. Azóta még háromszor (1985-ben, 1997-ben, 2001-ben) végeztek a templomon és a mellette levő lelkészlakon nagyobb javítást. Jelenleg a földrengés okozta repedéseket fedik be faburkolattal a mennyezeten és az oldalfalakon. A templomban a szószék helyén keresztelőmedencét építettek be. A parókián bibliaórákat és szeretetvendégségeket tartanak. Egyetlen, még meglevő kegyszer a sárgarézből készült úrvacsorai kehely. Egy diakónus-gondnok őrzi a régi (református) és az új (baptista) pecsétet.
Tudatában vannak annak, hogy a református egyház a tulajdonos, de sajátjukként viselik gondját a templomnak, parókiának. Hogy mennyire ragaszkodnak hitükhöz és vele együtt az épületekhez, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1995-ben visszaperelték az államtól a parókia épületét, amit annakidején a mezőgazdasági termelőszövetkezet búzatárolóként vett el és használt.
Az istentisztelet cseh nyelvű, de adott esetben prédikálnak románul is. Érdekes, hogy Dunaszentilonán a baptista istentiszteletre a híveket a református templomnak az a két harangja hívja, amelyeket az első világháborúban nem vittek el.

 

Közli: Makay Botond