Dercze Ferenc 85 éves

 

Dercze Ferenc (*Karánsebes, 1922. május 9.) nyugalmazott üzemmérnök Resicabánya közművelődésének egyik kiemelkedő alakja, aki nem magyarkodva igyekezett előlendíteni a resicabányai magyar művelődési életet, hanem tettekkel, cselekedetekkel.

       Volt kultúrigazgató az átkosban, majd a Cziczeri Béni Műkedvelő Együttes táncoktatója, a Délnyugat botcsinálta újságírója, a Temesvári Új Szó és Heti Új Szó tudósítója és munkatársa, társrendező az említett műkedvelő együttesnél.

       A megyei RMDSZ alapító- és sokáig vezetőségi tagjaként is közismert volt.

Dercze Ferenc - nem mellékesen - egy életen át gobelinezett s mint gobelinművész több közös kiállításon vett részt, illetve egyéni kiállításai is voltak.

Kivarrta a környék templomait felekezetre való tekintet nélkül. Templomképei a különböző parókiákon és plébánián találhatók meg, de legtöbbje a Karánsebesre elszállított Resicabányai Ortodox Múzeum anyagában lelhetők. Még ma is naponta több órát dolgozik.

Öreg napjaira Isten áldását kérik életére egykori munkatársai.

 

Makay Botond

 

 

Munkáiban több nemzetiségben gondolkodva

(Beszélgetés DERCZE FERENC-el, a resicabányai gobelinművésszel)

 

       Dercze Ferencnek a lakásában vagyunk, aki nemcsak RMDSZ- vezetőségi tag, nemcsak nyugalmazott üzemmérnök, nemcsak idősödő vagy éppen már öregedő ember, hanem Resicabányán úgy (is) ismerik, mint egyik legtöbbet, legjobban dolgozó gobelinművészt. (Általában reggel ötkor ébred, munkához lát, majd minden idejét gobelinvarrogatással tölti. Ifjúkorának gyenge idegrendszerét ezzel a munkával - akkor még kényszerű „szórakozással" - erősítette, gyógyította meg). Lakásába belépve rögtön feltűnik, hogy egy nagyon érdekes körgobelinje van, amely egy viharos, sötét tónusú jelenetet ábrázol.

 

• Ennek a gobelinképnek a készítése során történt valami érdekesség… Hogy készült el ez a gobelin, Feri bácsi? 

- Ennek az az érdekessége, hogy annak idején - amikor még Gheorghe Gheorghiu-Dej volt a nagyfőnök - nemigen lehetett különböző árnyalatú vagy színű fonalakat találni, ahogy azt a gobelinkészítés megkívánja… S ahogy látja, ott vannak azok a felhők fenn. Van vagy négyféle szürke a fehér meg a piszkosfehér mellett… Hát nem volt pamutom, hogy megcsináljam azt a felhőt, és fogtam magam s elbontottam négy különböző árnyalatú szürke harisnyámat, zoknimat. Így aztán megmaradt négy fél pár zoknim. A másik feleket fölvarrtam erre a gobelinre… Ez tehát ennek a gobelinnek az érdekessége… A viharos táj kivarrása amolyan kisebb családi „vihart" is szült… 

• Úgy látom, most egy egészen érdekes munkadarab van a Feri bácsi kezében. Valami írások…

- Na igen! A Miatyánk!… Itt van, nézze! Ezt most „katolikusul" csinálom, vagyis keresztet is szerkesztettem a szöveg alá középre, illetve Albrecht Dürernek az Imádkozó kezek címmel ismert munkáját komponáltam még a munkámhoz. A Miatyánkot különben megcsináltam már vagy öt nyelven (ugyanannyi változatban): magyarul, németül, románul, horvátul, csehül… A legnehezebb a horvát szöveg meg a cseh volt, mert nem tudván a nyelveket, mindent betűről betűre kellett figyelmesen követnem, mert ha magyarul csinálom, nem kell néznem a betűket… A szláv nyelveken igen nehézkes volt. 

• Ha a horvátoknál tartunk - illetve mondjuk így „krassó-szörényiül": a krasovánoknál -, azt is tudjuk, hogy Feri bácsi az úgynevezett krasován (vagy horvát) római katolikus templomokat vette tervbe és azokat…

- Hát, összesen hét templomról volna szó… Eddig kivarrtam és oda is ajándékoztam nekik ötöt: a kiskrassói (Lupac), a kengyeltóit (Rafnic), a vizesit (Vodnic), a krassóvárit (Carasova) és a nermedit (Nermed)… Még „adós" vagyok a krassócsörgői (Clocotici) és a krassóalmási (Iabalcea) templomokkal… Persze, a kivarrt templomképeket elajándékoztam az illető plébániáknak, egyházaknak… Az említett két templom fényképe is készen… Barátom, Sarkadi Mihály is megrajzolta a templom körvonalait, úgyhogy csinálhatom, de előbb ezt a Miatyánkot akarom befejezni, illetve hozzáfogok, hogy csináljam a németboksáni római katolikus templomot.

 

• Nehogy azt higgyék: elkrasovánosodott Feri bácsi, megkérdezem: milyen vallásfelekezetű templomokat ültetett át gobelinbe?

- A németboksáni templomot ezúttal harmadízben csinálom. Igaz, más-más méretben, de kettőt már készítettem. 

• És mi lett a sorsuk vagy miért kell annyiszor ugyanazt?

- Az elsőt egy templombúcsú alkalmával Jäger Béla plébános odaajándékozta Kräuter Sebestyén temesvári megyéspüspöknek, a másodikat valaki másnak… Így aztán neki nem maradt. Ezt most az előbbiekhez viszonyítva négyszeres nagyításban kérte. Megcsináltam az itteni református imaházat is… Mondhatom, hogy a színösszetétel szempontjából ez volt eddig a legremekebb, talán mert ezt Sarkadi az anyagon meg is festette. Megcsináltam a Katedrális néven ismert itteni görögkeleti román templomot, amelyet Dorel Cimponeriu lelkipásztor kapott idei születésnapjára. 

• Örült és büszkélkedett is vele a kollégáinak, mert éppen az egyetemes imahéten volt a születésnapja.

- A helybeli zsidó hitközségnek szántam a resicabányai zsinagóga gobelinképét, amit már elég rég készítettem. 

• Lépjünk be jelképesen egy templomba. Tudniillik készülőben van a KERESZTÚT gobelin az épülő resicabánya–govondári római katolikus templom számára…

- Na igen! Az óriási munka. Csak arra kérem az Istent, hogy megérjem a befejezését… Egy ilyen képen legalább két és fél hónapig kell ám keményen munkálkodni: bütykölni, varrni… aztán meg tudjuk, hogy összesen tizenöt stáció van. Én úgy tanultam meg az én koromban, hogy tizennégy, de az új pápa - II. János-Pál - még megtoldotta hivatalos rendelettel, a feltámadással is. És tréfásan sokan mondják, ha egy új pápa jön, ő a mennybemenetelt is elrendeli majd a végső stációnak… Így aztán tizenhat stáció lenne! Valószínűleg ez a gobelin ritkaságszámba fog menni, mert a keresztút minden katolikus templomban kötelezően ott van festmény, dombormű, metszet, vízfestmény formában kivitelezve. Ezúttal gobelinben lesz. 

• Ma már számos korszerű templomban különböző művészeti irányzat szerinti kivitelezésű Keresztutak vannak… De hogy visszatérjünk a készülő sorozatra: hány van készen a tizenötből? 

- Előre kell bocsátanom, hogy ezeket nem egyedül csinálom. Egy közösség vállalta föl a kivarrását. Tulajdonképpen Sebőkné a lelke a csoportnak, aki a harmadikon dolgozik… Összesítve pedig: rövidesen a hatodik stáció is rámába kerül. Minden esetre a keresztút előbb lesz kész - emberi számítás szerint -, mint a govondári templom.

 

• Nagyjából az egyházi vonatkozású munkákkal - hogy úgy mondjam - „végeztünk"… annyit még el lehet mondani, hogy Feri bácsi bibliajelzőket, kisebb emlékeket, terítőket, ünnepi abroszokat készít változatos témakörben: virágok, madarak, Imádkozó kezek, monogrammos könyvjelzők stb. A lényegesebb munkákból már válogatott kiállításai is voltak… 

- Igen… A legérdekesebb volt az, amit tavaly csináltunk a megyei művelődési felügyelőségnél, mikor is tizenkét templomot állítottunk ki, no meg az utolsó vacsorát, a keresztútból két-három képet, az Imádkozó kezeket… Azóta már más képek készültek el, emlékműveket is megörökítek gobelinben. A tavaly-tavalyelőtt a színház melletti parkban állították a hősök emlékére az ortodox hármaskeresztet (troita). Ezt megcsinálva az ortodox esperesnek, illetve egyházi múzeumának ajándékoztam. Dr. Vasile Petrica esperes úrral megegyeztem – csak tartson az Isten életben addig –, hogy az ő körzetének templomait Monyótól a szemeniki fatemplomig elkészítem. Ez mintegy tizenöt-tizenhat munka lenne. De ha minden templomra számítanék vagy két hónapot… megszorozva tizenöttel… én most hetvenhét éves vagyok… nem tudom, hogy elérek-e a feladat végéig! 

• A Szovjetunióba deportáltak emlékművét is kivarrta…

- Igen… pár évvel ezelőtt emelték az emlékművet a helybeli Német Demokrata Fórum kezdeményezésére, én aztán a már említett Sarkadival megrajzoltattam egy deportáló marhavagonos szerelvényt, annak végén egy muszka katonával… géppisztollyal… 

• Remek visszhangja volt.

- A németek nagyon örvendtek neki, amikor tavaly a kulturális napjukat tartották, kiállították a munkámat… 

• És valamilyen kitüntetést kapott érte Feri bácsi.

- A nemrég alapított Tietz-emlékérmet kaptam, ami rangos kitüntetés. 

• Az emlékműveknél maradva még egy fél mondat erejéig…

- … a város határában lezuhant repülőhősök emlékművét is átültettem gobelinbe… 

• Az említett sorozatoknak is nevezhető terveken kívül milyen tervei vannak még?

- A Miatyánkot kell megcsinálnom még néhány példányban különböző nyelveken - beleértve a latint is… Ökumenikus szövegekkel terveztem. Újra - talán már negyedszer - meg kell csinálnom a horvát címert a horvát nyelven írt „Mi is horvátok vagyunk!" fölirattal, amelyből már Grazban és Zágrábban is van egy-egy példány. 

• Említette a kereszthegyi emlékművet. Ez milyen emlékmű?

- Ez egy ma már, sajnos, megcsonkított, vaselemeitől részben megfosztott 48-as szabadságharc-emlékmű, a Herglotz-féle, ezt szeretném fénykép után a maga csonkaságában megcsinálni. Nem tudom, hogy nem képesek ügyelni… a város, vagy akire tartozik… egy ilyen monumentális értékű nem mindennapi országos értékű kincsre?! 

• Mivel a gobelinezés többfázisú munka: milyen módszerrel dolgozik Feri bácsi? Ki rajzolja meg a mintát, ki festi meg az etamint, kongrét?

- A templomokat színes fénykép után csinálom, Sarkadi megrajzolja, a színezést már a fénykép révén magam csinálom.

• Kicsoda a már többször emlegetett Sarkadi?

- Technikus volt az üzemben, kitűnő rajzoló, nagyon jó festő és grafikus. 

       Köszönettel nyugtázom ezt a beszélgetést. Azért kértem szólásra Feri bácsit, mert nemrégiben a temesvári televízió magyar adásában volt egy riport Feri bácsiról, s úgy gondoltam, jó volna megismertetni lapunk olvasóival is egy olyan embert, aki nemcsak ökumenikus, hanem bánsági magyarként nemzetiségi vonatkozásban is jellemző módon tízegynéhány nemzetiségben, képes munkáiban is gondolkozni és bizonyságot tenni. Legyen ez dokumentum és tanulság egyben mások számára is. Mi már így tudjuk itt a VÉGEK LEGVÉGEIN. Adja Isten, hogy valóra válthassa művészi álmait.

Makay Botond

 

Dercze Ferenc otthonában vette át az Ezüstfenyő díjat

 

Resicabánya/Krassó-Szörény - Február elseje nagy ünnep volt a Dercze Ferenc lakásán, mert az RMDSZ Krassó-Szörény Megyei Szervezetének küldöttsége (Bálint Mihály elnök, Costan Melánia ügyvezető elnök, Beke László választmányi elnök, Pénzes Béla választmányi tag) e napon adta át a május 9-én 85. életévét betöltő házigazdának az Ezüstfenyő díjat Markó Béla szövetségi elnök üdvözletét és jókívánságait is tolmácsolva.

A Dercze Ferenc díjazásával - "természetesen" nem mindenki ért egyet, de - véleményünk szerint - aki hat évtizeden át folyamatosan művelője és ápolója volt a magyar kultúrának itt a végek végein a maga sokrétű tevékenysége révén, illete aki részese volt a mai Szombati-Szabó István Könyvtár létrehozásának és fenntartásának saját könyvállományából is jócskán gyarapítva azt, s aki az egykori Délnyugat szórványlap egyik főmunkatársaként díjmenesen és lelkiismeretesen munkálkodott, továbbá aki táncoktató, műsorszervező s miegyéb volt, mindenképp méltó arra, hogy kitüntessék.

A jó öreg Feri bácsi örömmel, meghatódva és elérzékenyülve vette át a díj tárgyi kellékeit: az oklevelet, a díjjal járó kis öntvényt s egyebeket.

A jelenlévők a díj átadásakor gratuláltak Dercze Ferencnek, aki manapság sem ül tétlenül, hanem gobelinezéssel foglalkozik kisebb-nagyobb ajándékokat készítve.

Makay Botond