Boksánbányáról és a Boksánbányai várromról dióhéjban

    Alkalmasint úgy volt szerencsém keresztülutazni a Krassó-Szörény megyei kisvároson, hogy még nézelődhettem is, mivel a kocsit nem én vezettem. Németboksántól Várboksán (Románboksán) felé haladva a Bikistin nevű falunak is nevezhető „negyedben” volt dolgom...Szemembe ötlött az átelleni oldalon - a Berzava jobbpartja fölötti egyik magaslaton egy rom...A helybeliek fölvilágosítottak, hogy az a török időkből fennmaradt vár egykori maradványai.
Kár, hogy eddig nem vettem észre. Télen látható csupán, amikor csupasz a táj és a falombok sem takarják el a látást. ”Bemérem” a távolságot, de közönséges „fotóanalfabéta" géppel csak szép tájképet lehetne lefényképezni, de korántsem egy olyan képet készíteni, ami a vár jelenlegi állapotát tükrözné.
    Már itthon vagyok, amikor elgondolkodom...Hallottam én valamikor valamit erről a várról, de ma már azt sem tudom, hogy hol, de azt sem, hogy mit.
    Tudom, hogy a mai város - Boksánbánya - amely végtelen hosszúnak tűnik, több településből kovácsolódott egyetlen városkává, amely valamikor járásszékhely is volt - úgy tudom, hogy rövid ideig rajonszékhely is - járásbírósága, rendőrsége, csendőrsége, bankfiókjai, iskolái és egyebek emelték rangját, amely - millénium ide, vagy millénium oda - sohasem volt magyar település, hacsak a tatárjárás és a törökdúlások előtt nem...Itt németek, románok, zsidók, illetve kis létszámban más nemzetiségűek alkották a város (különben akkor még több község és falu, gyártelep) népességét.
    Mai templomai nagy ortodox román többségről, erős német katolikus közösségről vallanak, de néhány évvel ezelőtt még volt zsinagóga is. A reformátusoknak csak azért van templomuk, mert Keresztes József tiszteletes a húszas évek végén és a harmincas években mindent megtett annak érdekében, hogy egyházi végvárainkat erősíthesse... Ilyesmi meggondolásból épült görög-katolikus templom is a három római katolikus templom „mellé” (Németboksán, Vassafalva (ma Vasiova), Várboksán /ma: Románboksán/, Boksán-Újtelep (Neu-Werk), illetve a kápolnahegyi kápolna „alá”. (Persze, hogy ma már baptista, szombatista és pünkösdista imaházak is vannak ebben a városkában is). (1)
    A város történetéhez tartozik, hogy van egy ’48-as obeliszkje a németboksáni római katolikus temetőben, volt egy szabadságharc emlékére készített főtéri szobra, amelynek nemrégiben került elő egyik darabja... (2) Aztán számos szobor díszíti a város tereit, utcáit, üzemeit, temetőit, amelyeknek javarészét Bottlik Tibor szobrász- és festőművész készítette és „telepítette” a város különböző pontjaira meglehetősen változatos tematikával.
    Nos, nem szóltam még a mai Boksánbányának egy régebbi településéről, Vassafalváról. E település közelségében vasérclelőhely és vashámor is működött 1771-ig, amikor áttelepítették a vasgyártást Resicabányára, mert ott a mészkő is közelebb található.
    Várboksánhoz van légvonalban legközelebb a Várhegynek nevezett magaslat, ahol a várrom található. Meglehetősen romos állapotban van, illetve volt már a XIX. század végén is. Jelenleg két nagyobb „ép” fala van, amely még ellenáll szélnek, esőnek viharnak, a többi külső és belső fala a lassú enyészeté lett, illetve minden bizonnyal „kőbányaként” is szolgált a történelem során azok számára, akik innen termelték ki lakóházaik kőszükségletét.
    BOKSÁNBÁNYA (rövidített formában is gyakran előfordul BOGSA, ritkábban BOKSA változatban is) nevének eredete mindenképp vitára ad alkalmat. Mivel a BOKSABÁNYA elnevezést is hallottam már s valahol leírva is volt szerencsém látni, mindenképp foglalkoznunk kell a név eredetével is.
    Úgy tudom, hogy a román helynévkutatók egyértelműen a szénégető BOGSÁKRÓL eredeztetik a település nevét. De ha tudjuk azt, hogy volt egy régi magyar személynév (BOKSA), illetve egy BOKSA nevű Árpádkori magyar nemzetség, már mindenképp kötelességünk alaposabban körülnézni, mert a BOGSA, illetve BOKSA nevek mássalhangzó elhasonulás következtében megváltozhattak akár BOKSÁNRÓL BOGSÁNRA, akár pedig BOGSÁNRÓL BOKSÁNRA.
    Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a szénégetés bogsákkal történt munkálatai (román elnevezésük is BOCSA, azaz SZÉNÉGETŐ BOGSA) MINDENKÉPP hatással voltak a települések (Németbogsán és Várboksán / Románboksán) neveinek a kialakulásában, viszont ez a tény még megengedi azt, hogy az említett család, illetve nemzetségnévvel is megismerkedjünk kissé és kétségbe vonjuk a feltétlen egyértelmű és egyoldalú helységnév-kialakulási elméletet.
    Folytassuk tehát a régi magyar személynévvel, amely a: BOKSA .Vámbéry a Magyar Eredetszótárában a török és a mongol „baksi”, illetve „baksai” (írnok, próféta, pap, bölcs jelentésű) szavakkal rokonít, illetve azonosít. (Különben manapság is létezik Baksy és Baksay, sőt Baksa családnév is a magyarban, közelebbről ezen a vidéken is, éppúgy, mint a román családnevek között a Bocsanu és Bocsan családnevek).
    Az sem kizárt ugyan, hogy a BOKSA NÉV A VOLGAI BOLGÁROK uralma alá tartozó mordvinok egyik törzse, a MOKSA nevének olyan bolgár nyelvű változata, mint például a MOHAMMED = BACHMET, MUZULMÁN =BUZURMÁN = BÖSZÖRMÉNY névváltozatok. (Ezt nem zárja ki a Pallas Nagy Lexikona sem).
    BOKSA azonban - mint említettük Árpádkori magyar nemzetség volt, amely valószínuleg azon izmaelita vezértől származott, aki Anonymus szerint Takson (Taksony?) korában költözött be a Volga-melléki BULÁR (BULGÁR) FÖLDRŐL.
    A BOKSA nemzetségből származott a XII. század első felében élt SIMON (vár)ispán, vagyis az a - monda szerinti - MICZ bán, akit könnyen összetévesztenek hasonnevű kortársaival, a Nagymartoni és Fraknói grófok őseivel az aragóniai Bojoti Simon ispánnal, a Gertrudis meggyilkolására fölbérelt Simon bánnal, illetve Bánk bán utódok nélkül elhalt vejével Simon ispánnal. (Ezt a kitérőt csak azért tesszük, mert a történelem zeg-zugos útjain járva talán azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy BÁNK BÁN egy esztendeig a Krassói vár (fő)ispánja volt....A Krassói vár - Krassóvár község térségében - a XII. század távolsági viszonyainak megfelelően is nagyon közel volt a Bogsáni várhoz, ezért nem lehet egyértelműen kizárni a Bogsa = Boksa név esetleges azonosságát!).
    A BOKSA (vagy BOKSU) nembeli Simon ispánnak hat fia volt (Tamás, az ifjabb Boksa, Dienes, Detre, György és az ifjabb Simon), akiktől hét család származott - közben néhány kihalt! - , mégpedig az ESZÉNYI (későbbi nevén az eszényi és polyánkai Chapy,a ZERDAHELYI (Szerdahelyi), az AGÓCSY, a kismarjai és bocskói BOCSKAÍ, a gálszécsi SZÉCHY, a sóvári SOÓS és a SZÜRTHEY (Zrittey) családok.
    A Bocskay, Soós és Szürthey családoknak feltehetően még ma is vannak leszármazottaik (természetesen figyelembe véve a más ágról származó hasonnevű családok e családokkal való nem rokon voltát).
    Csak az érdekesség kedvéért említjük meg ennek a hét családnak a monda szerinti eredetét, amely Alvinczi Péter kassai pap egyik temetési beszédében mondott el. - A monda szerint Micz bán gróf (vagy másként Simon /Simonith/ bán) felesége sok időn keresztül gyermektelen volt. Egyszer egy olyan szegény asszony kért tőle alamizsnát, akinek hármas-ikrei voltak. A grófné felháborodva utasította el az alamizsna adást, mert élt a gyanúperrel, hogy az asszony tisztességtelen életet élt. Ezt a szegényasszony szemére is vetette azzal, hogy lehetetlen hármas-ikreket szülni annak, akinek csak egy férfivel volt kapcsolata. Az alamizsnálkodó asszony megátkozta Micz bánnét, hogy egyszerre hét gyermeket szüljön. Ez 1222-ben be is következett. Micz bán felesége egyszerre hét fiút hozott a világra. A grófné megrettent s elhatározta, hogy csak egy gyermeket tart meg. Így hat csecsemőt dézsába rakatott egy öregasszonnyal, akinek azt volt a megbízatása, hogy az újszülötteket pusztítsa el. Az öregasszony azonban a határban összetalálkozott a hazafelé tartó Micz bánnal, aki így megtudta a történteket. A vénasszonynak megparancsolta, hogy senkinek se szóljon, ha az élete kedves, a történtekről. A bán pedig a maga birtokain elhelyezte a gyermekeket s egymástól külön neveltette őket föl.
    A monda szerint tehát ez a hét család létrejöttének története. Sajnos, azonban a mondából nem tűnik ki az, hogy Simon (vár)ispán a mondában miért a Micz bán nevet viseli. Egyesek szerint azért, mert a monda germán eredetű s a történettel együtt a név is átkerült a mondába, amely - jegyezzük ezt is föl - Bethlen Gábor fejedelem nejének, Károlyi Zsuzsánnának a temetésén hangzott el.
    Van még egy homályos pontja a BOKSA nemzetség kapcsán a dolognak: mindamellett, hogy a történelem oklevéllel nem tudja bizonyítani a Simon (Siminith) bán azonosságát a Micz bánéval az is bizonyos, hogy a XIV. század első felében élt ugyan egy MICSK bán nevű főúr, aki az ÁKOS nemzetségéből származott, tehát nem valószínű a két név azonossága sem, de ami még inkább megkérdőjelezhet tényeknek elfogadottakat az a tény, hogy Simon (Simonith) ispánnak csak hat, oklevelek által bizonyított, fiúgyermeke volt - amint azt fennebb láthattuk -, hacsak a „hetediknek” említett DETRE nem azonos DEMETERREL, akinek esetleg köze volna egyesek szerint a BOKSA nemzetséghez. Így talán azonosítani lehetne a BOKSA és BOGSA neveket.
    De ha nem is azonosítható a két név, akkor is föltételezhető BOKSÁNBÁNYA neve eredetére vonatkozóan a BOKSA nemzetségből való eredeztetés, vagy a szénégető BOGSA, vagy akár a KETTŐS „keresztapaság” elve is, mert ez sem elképzelhetetlen.
    A BOGSÁNI VÁR fölött ellengedeztek, vagy épp elüvöltöttek a történelem enyhe szellői, vagy - amit a várrom is bizonyít - kíméletlen viharai. Talán Pesty FRIGYEST (Krassó vármegye története) vallatva, vagy épp a KRASSÓ MEGYE ŐSHAJDANA (a szerző neve nem jut eszembe) című munkákba betekintve talán többet lehetne megtudni magáról a várról, annak a történelemben csendesebb vagy viharosabb időszakairól, de amíg a vár fölött történelmi szelek vonultak el, addig ugyancsak történelmiek voltak azok az áramlatok is, amelyek alant a völgyben mozogtak és mozgattak.
    Boksánbánya ugyanis - nem árt ezt itt sem megemlíteni - nemcsak ma nevezhető iparvárosnak, hanem a múltban is ipara volt az éltető erő. Boksánbánya - mint azt mai neve is jelzi bányatelep volt a XIX. században, de jóval korábban is volt itt kisebb-nagyobb ipari tevékenység. Bányái több csoportra oszthatók. És voltak vasérctelepei, mészkőbányái, de aranyban, ezüstben sem volt szegény (talán ma sem az), amit az innen 7 kilométerre lévő Aranyhegy neve is sejtetni enged. - Az aranyérc főerei 1,5 - 4 méter vastagságban húzódnak az Aranyhegyben négy különböző vonulatban. Kitermelésükkel feltehetően nehézségek voltak, mert a még rómaiak által művelt aranybányákat 1885-ben egy angol társaság szerezte meg (South-Hungarian Gold Mining Syndicate), de a termelést beszüntetve l887-ben ÁRPÁDMŰ néven új társaság vette át a kezelést, bár ez sem tudott eredményesen boldogulni.
    Manapság Boksánbánya fű ipara a híd és darugyár, amely a megye egyik olyan üzeme, amely nyereséges a mai viszonyok közepette is.
    Befejezésként a vár történetéből néhány adat: Boksa vára Temesvár eleste után, 1552-ben török kézre került, majd 1595-ben Borbély GYÖRGY LUGOSI BÁN ismét bevette a várat, de két év múlva a török újra visszaszerezte, akiktől 1597-ben Báthory Zsigmond visszavette...Árulás révén harmadszor is törökkézre került a vár 1604-ben, de az új birtokló még ebben az évben Trombitás Istvánnak adományozta. 1658-ban a törökök felrobbantották, s szinte teljességgel tönkretették a várat, de az hamarosan újra felépült. Minden bizonnyal stratégiai fontosságú vár lehetett, mert röviddel a vár újraépülése után a törökök véglegesen tönkretették...Ma a várnak már csak az említett romos képe látható, aminek a területe és környéke egy esetleges ásatás nyomán még több mindenre fényt deríthetne, amire azonban belátható időn belül nemigen kerül sor...
    A várrom Boksán-Újtelepről, illetve az itteni kis római katolikus temetőtől könnyen megközelíthető. Újtelepre viszont a vasúti átkelőhelyek egyikén áthaladva lehet aránylag könnyűszerrel eljutni.
    Az iparral együtt Bogsánbányán is kifejlődött a vasúti szállítás. Mivel Temesvárról csak Boksánbányáig vezetett a széles nyomtávú állami vasút, így a délmagyarországi államvasút-társaság innen Resicabányáig, illetve Moravicáig keskeny nyomtávú vasutat épített és üzemeltetett. (3) Ez a Moravica nem azonos Temesmórával amely a szerb határ mellett van s a Moravica nevet viseli. A község mai neve Vaskő, de a történelmi Magyarország idején a Moravicza-Eisenstein nevet viselte. (4) Az Eisenstein név, csakúgy, mint a Moravicza ezt jelenti: vaskő.
    Talán még annyit, hogy XIX. század végi és XX. század eleji turista kalauzok Boksánbányát (elsősorban Németboksánt) úgy emlegetik, mint az akkortájt „kéjutazásoknak” nevezett egyik pihenő állomását. Mai szóhasználattal élve ez a környék kitűnő kirándulóhely, de egyben üdülőhely is volt. Ennek - természetesen - meg is voltak a megfelelő vendéglátó feltételei (vendéglők, fogadók, szállók).
    Egy-két napi tétlen kikapcsolódásra ma is meg lehet „szállni” a városkát, de akit lényegesebben is érdekelnek a helytörténeti vonatkozások, több napot töltve megismerkedhet a várossal, környékével, a már említett szobraival, temetőivel, templomaival, műemlék épületeivel.
    (A szomszédos Vaskőn még párját ritkító ásványgyűjteményt is megtekinthet az érdeklődő a Gruiescu-féle nagyhírű gyűjteményben. De Vaskő és Dognácska történelmi és ipartörténeti szempontból is külön fejezethez tartozik).

Makay Botond

(Resicabánya, 2000. február 9-10 - 2001. február 8.)

1/ Németboksánban van Római katolikus, görög-katolikus, görögkeleti (ortodox) és református templom, a Várhegyen és a római katolikus temetőben egy-egy római katolikus kápolna. Ugyancsak van egy ortodox kápolna is a görögkeleti temetőben. Izraelita zsinagógáját negyedszázada átalakították. - Vassafalván a baptisták használnak egy tornyos templomot, de az eredetileg feltehetőleg valamelyik történelmi egyházé volt. - Románboksánban görögkeleti és római katolikus templom van. Boksán -Újtelepen kápolnánál nem sokkal nagyobb római katolikus templom van, amelyet ma már csak ritkán használnak a paphiány miatt. Bikistinben nincsen templom. Mivel a település (vagy városrész) Vassafalva és Várboksán között van, ki-ki oda jár templomba, ahová tartozik.

2/ A negyvennyolcas Honvédszobrot Füredi Richárd szobrász készítette, melyet 1910. november 13-án avattak fel az új népiskolával egy napon.

3/ Pallas Nagy Lexikona

 

4/ Lelkes György: Magyar Helységnév-azonosító szótár (Baja, 1998.)