A boksánbányai gyár
 

     A krassó-szörényi Boksánbánya kb. 20 km. távolságnyira fekszik Resicabányától. Ha az újságok Resicabányáról már eddig is sokat írtak, Boksánbányáról annál kevesebbet, pedig említésre méltó esemény hívja fel mindenki figyelmét erre a kisvárosra, ugyanis most ünnepli az itteni SC CMB SA fennállásának 200. évfordulóját.
    Boksánbánya ipari múltja a távoli bronzkorig nyúlik vissza. Ezt különféle leletek, bronzolvasztók maradványai, salaklerakatok bizonyítják. De ez mind a régmúlté. Térjünk vissza a mi időnkre: 1718-ban kötötték meg a Passzarovitzi békét, a Bánság Habsburg uralom alá került.
    Michael von Brandenburg - Mercy tábornok tanácsosa – kihasználva a vaskői (Ocna de Fier), bányák nagy jövedelmét, elrendelte, hogy a közeli Boksánbányán felépítsék az első nagyolvasztó-kemencét, hogy itt helyben állítsák elő a vasat, hogy ne kelljen a vasércet Ausztriába szállítani.
    Akkoriban itt még nem ismerték a kokszot, a nagyolvasztók tüzelőanyaga a faszén volt, emiatt aztán a bükkfaerdőket sorra letarolták, hogy faszenet készítsenek. Az égés fenntartásához szükséges levegőt – nekünk ma már primitívnek tűnő fúvókákkal juttatták a nagyolvasztóba a Berzava vizével meghajtott hidraulikus kerekek segítségével. A közeli bükkfaerdőt alig három év alatt teljesen letarolták. A nagyolvasztót tehát át kellett helyezni a kb. 3-4 km- re levő rétre, melyet aztán Neu-WERCK-nek  (Boksán-Újtelep) neveztek el. A régi nagyolvasztó víztornya és a hozzá vezető vízárok még most is látható az itteni várboksáni (Bocsa-Montana) vasútállomás közvetlen közelében. Az új helyén levő vashámor ugyancsak zabálta a faszenet a bükkfaerdők kárára. 1720-ban Boksánbánya már egész Bánságot és részben Erdélyt is ellátja el vassal.
    1734-ben még további három nagyolvasztót építettek. A termelés állandó növekedésben volt, de a faszén hiánya, a bükkfaerdők letarolása miatt szinte lehetetlenné vált a további működés.
    A tulajdonos, az akkori STEG (Staatluche Eisenbahn-Geselschaft) új nagyolvasztót épített Resicabányán, ahol a közeli Szemenik bökkfaerdei kerültek sorra. Igaz, már nem sokáig, ugyanis a stájerlaki (aninai) kőszén felfedezése után rövidesen áttértek a kokszra.
    1899-től a boksánbányai gyár a resicabányai üzem egyik részlege lett, közös lévén a tulajdonos. A boksánbányaiak ettől kezdve főleg mezőgazdasági alkatrészeket, patkókat, ásókat, lapátokat, ekéket, majd később mezőgazdasági gépeket gyártottak a Resicabányáról keskenynyomtávú vasúton ideszállított vasból.

1952-ben a boksánbányai gyár önállóvá vált UCMMA (Uzina de Constructii Metalice si Masini Agricole) néven. A gyár állandóan fejlődött. A resicabányai hídgyárat idehelyezték (kellett a hely Resicabányán a dízelmotorgyár részére). A bukaresti telefonpalota, a Scânteia-ház vasszerkezetét ez a hídgyár készítette. 1971- ben kezdték el a kikötăi óriásdaruk gyártását.   
    A boksánbányai gyár termékeit immár külföldön is sokan ismerik. Itt készült: a Bangladesben levő KAFKA műtrágyagyár teljes vasszerkezete; Katarban egy cementgyár teljes vasszerkezete; az egyesült államokbeli Belle Ville-ben levő vízerőmű vasszerkezete; a kínai Punchengben levő hőerőmű teljes vasszerkezete; a németországi és ausztriai Rajna-, illetve Duna-kikötők óriásdarui, és még sorolhatnánk.
    A Vadul Olt-i Duna-híd, a Vaskapu völgyzáró-gátjának vasszerkezete ötven százalékban ugyancsak itt készült (a szerbeké is). A galaci SIDEX híddarui, csarnokai és egyéb vasszerkezetek, a vajdahunyadi új acélöntöde teljes vasszerkezete ugyancsak Boksánbányán látta meg a napvilágot.

 

Dercze Ferenc adatainak felhasználásával

 

 Makay Botond