Lukácsfalva, a Bega mentén, a Fehértó mellett fekvő magyar kisközség. Házainak száma 131, lakosaié 1025, akik túlnyomóan római katolikus vallásúak. Postája és távírója Écska, vasúti állomása Écska-Zsigmondfalva. E helységet pusztaként Écskai Lázár Lukács 1785-ben telepítette be szerződéses dohánykertészekkel Écskáról és környékéről. Később 1838-tól Lázár Zsigmond tábornok volt e puszta földesura. 1890-ben önálló községgé alakult. Az új községet több csapás érte. 1878-ban árvíz öntötte el, 1896-ban tűzvész pusztított benne, 1910-ben pedig kisebb kolerajárvány. Jelenleg gróf Harnoncourt Felixné szül. Lázár Marianna gyermekeinek van itt nagyobb birtokuk. A községben egy gőzmalom van és szivattyútelep, mely a gróf Harnoncourt uradalomhoz tartozik, valamint országos hírnevű halastó és mesterséges halászat. A községhez tartozik Mária-Terézia-major, Sovajka-major, Új-major (azelőtt Újhodáj) Hunka nevű fácán-telep.
Forrás: Borovsky Samu, Torontál vármegye községei
Lukácsfalva,
kisközség Torontál vármegye nagybecskereki járásában, (1910) 980 magyar lak., u. p. és u. t. Écska.
Forrás: Révai lexikon
Lukácsfalva, magyar-tót hely, Torontál vármegyében, Écskához 1/4 órányira: 86 házzal, 470 kath., 84 evang., 38 ref. lakossal, s dohánytermesztéssel. F. u. Lázár Zsigmond. Ut. posta N.-Becskerek.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Lukácsfalva/Lukino Selo/Lukasdorf,
település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági Körzetben. Lukácsfalva a körzet egyik legrégebbi, többségében magyarok által lakott települése.

Telepítés:
Lukácsfalvát Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepítette, aki 1781-ben az osztrák udvari pénztártól 30,000 lánc bánsági földet vásárolt Écska, Klek és Jankahíd településekkel együtt. Lukácsfalva tehát a falu telepítőjéről kapta a nevét, aki a Bánság egyik legnagyobb földbirtokosa volt. A föld tulajdonosa Écska közelében, a Béga folyó jobb partjára, 1785-ben,Szegedről valamint a környező falvakból magyarokat telepített. A Béga sokszori áradása miatt az első lukácsfalvaiak hamarosan áttelepültek a falu mai helyére, távolabb a Béga folyótól, és valamelyest közelebb a Tiszához. Lukácsfalva környékén, az árvízvédekezés céljából, a 19. század közepén töltések épültek, amelyek még ma is védik a falut a megáradt folyóktól.
Gazdasága:
Lukácsfalva első lakosai szinte kizárólag dohánytermesztéssel foglalkoztak. Később a dohánytermesztők tulajdonosaivá válhattak a földnek, amelyet évtizedekig műveltek. Akik nem tudták megvásárolni a földet, napszámosként dolgoztak az uraságnál. Miután a Lázár-család halgazdaságot alapított (1906), többen halászattal foglalkoztak az új, Fehér-tavon. Lukácsfalva arról is híres volt, hogy itt legeltették az Osztrák-magyar Monarchia egyik legkiválóbb ménesét. Ezt a területet a mai napig Csikósnak hívják.
Népesség:
a korábban szinte kizárólag magyarok által lakott faluba 1825-ben katolikus bolgárok költöztek. 1887-ben a bolgárok többsége átköltözött a szomszédos Erzsébetlakra. A legtöbb lakosa Lukácsfalvának az I. világháborút megelőző években volt, a lakosság száma ekkor meghaladta az ezret. Az 1990-es évek jugoszláv háborúi során mintegy harminc szerb menekült család érkezett a faluba főleg Horvátországból, Bosznia és Hercegovinából, később Koszovóból is. A falu lakosságának ma közel 20%-át a szerbek teszik ki. A lukácsfalvaiak többsége katolikus vallású. A templomot 1927-ben építették a helybéliek önkéntes adományából, valamint a szentmihályi és a tordai magyarok támogatásából. A templom védőszentje Kisboldogasszony, a búcsút szeptember első vasárnapján ünneplik.
Forrás: Lukácsfalva honlapja