B

Babakaj, az alsó Duna medrében Galambóc és Lászlóvár közt emelkedő, mintegy 50 m. magas szikla, melyen alul a Duna szorosa kezdődik.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Babakáj, Lászlóvára - Krassó-Szörény megye, Coronini - Judetul Caras-Severin
. Ha a Duna mentén lefele jövünk Ómoldova (Moldova Veche) után érünk Lászlóvárához (Coronini). A falu alsó végében a Duna vizében találjuk a Babakáj sziklát. Mintegy őrt állni látszik a 144 km-es Kazán szoros bejáratánál. Egykor sok gondot okozott a hajósoknak az örvénylő Dunából a hajóút mentén kiálló szikla. "A moldvai sziget alsó csúcsánál - írja Török István 1990 - ben - még 2100 méter széles a meder, de két kilométerrel alább már 400 m-re szorul össze. Coronini nevű község közelében mészkövekből álló sziklaszirt nyomul elő, melyről kis vízálláskor kuruzsló vénasszonyként, 6 méterre emelkedik ki a "Babakáj" nevű szikla. Ez a kulcsa az egész Al-Dunának. Már a rómaiaknak voltak itt a két parton telepeik, ezeknek helyén emelték a török hadjáratok idejében a szerb parton a Galambócz várát, melynek hatalmas romjai ma is láthatók, ezzel szemben a magyar parton a László várát, melynek hatalmas romjai ma is láthatók, ezzel szemben a magyar parton a László várát. A török nyelvben baba atyát, apót jelent, egyúttal megtisztelő címei hiszen főleg a szent hírében álló embereket illetik e szóval, kaja követ, sziklát jelent. Magyarul tán Babakő, Bábaköve lehetne az Al-Dunai szoros kezdeténél álló szikla neve.
Forrás: Stere Chiracu L. 1979: 103-111. Ford: Mezei Kinga

A legenda

Babsa/Babşa, a temesrékasi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 190, lakosaié 1338, akik magyarok és románajkúak, római katolikus és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Kiszető. A középkorban a mai Babsa helyén három falu feküdt, ú. m. Felsew-Bapsa, Also Bapsa és Kewzepsew (Középső) Bapsa. Mind a három 1480-ig Pomázi Czikó Sandrin és János pilismegyei nemesek birtoka. Ezeknek magvaszakadtával Mátyás király Macskási Tárnok Péternek és Derencsényi Imrének adományozta, de már 1488-ban a czikóvásárhelyi kastély tartozékai között találjuk, mely kastély ekkor Haraszthy Ferencz szörényi báné volt, a ki viszont Básthy Gáspártól vásárolta. Az 1717. évi jegyzékben 40 lakott házzal a facseti kerületben, Babscha alakban fordul elő. Az 1723-25. évi Mercy-féle térképen is lakott helyként van megjelölve. Az 1761. évi hivatalos térkép szerint a lugosi kerülethez tartozott s lakosai ekkor már románok voltak. 1838-ban 22 5/8 egész jobbágytelek volt a községben. 1848-ig a kamara volt a földesura. A görög-keleti templom 1899-ben épült.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Babsa Te (Lugos-ÉNy) 1488: Also Bapsa, Felsew Bapsa, Kewzwpsew Bapsa. Cikóvásárhely Kastélyhoz tartoztak (Cs 2: 25), Pomázi Cikó Sandrin és János Pilis vm-i nemeseké. A török hódoltság után a Lugosi kerület része és kamarai birtok (Le). 1808: Babsa (10). 1888: Babsa Te Rékási js (Je 220). 1899: Ortodox templom. L 1910: 1338 (r, m), 1992: 300 (Le). 1913: Babsa Te vm (Az). - 1909/19: Babsa, B, L 943: r 917; m (10). = Su 1: 50. 1448-1851. - 1974: c. Belinţ {Belence kzs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Babsa, oláh falu, Temes vármegyében, 710 n. e. óhitű lak., anyatemplommal. Dombos határa második osztálybeli és termékeny; van 22 5/8 egész urb. telke. Bírja a kamara. Ut. p. Lugos.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bach Gyula, (*Zsombolya, 1889.04.04 - †Temesvár, 1954.10.29), újságíró, író műfordító. 1913-tól évekig a Temesvári Hírlap kül- és belpolitikai rovatát szerkesztette. Felelős szerkesztője volt a Közép-európai Lloydnak (1925) és az Új Hírlapnak (1935), míg a 30-as években a 6 Órai Újságnál, annak megszűnése után a Magyar Néplapnál dolgozott. Tagja volt az Arany János Társaságnak. A felszabadulás után a Szabad Szó és a Romániai Magyar Szó munkatársa. Számos novellát, folytatásos regényt, pszichoanalitikai és társadalomtudományi esszét, útleírást közölt a bánsági és erdélyi lapokban. Mozi c. filmregénye 1922-ben jelent meg Temesváron.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Bach Gyula, (*Zsombolya, 1889.04.04. - †Temesvár, 1954.10.29.), romániai magyar újságíró, író, műfordító. Tanulmányait Zsombolyán, Temesváron és Selmecbányán végezte, majd Zsombolyán, Bp.-en és Dunavecsén volt hivatalnok. 1913-tól Temesváron élt. Éveken át szerk. a Temesvári Hírlap kül- és belpolitikai rovatát. 1925-től a Középeurópai Lloyd, 1935-től az Új Hírlap felelős szerkesztője volt. A 30-as években a 6 órai Újság és a Magyar Néplap munkatársa. Tagja volt az Arany János Társaságnak. 1945 után a Szabad Szó és a Romániai Magyar Szó munkatársa. Novellákat, pszichoanalitikai és társadalomtudományi esszéket, útleírásokat közölt bánsági és erdélyi lapokban.
F. m. Mozi (filmr., Temesvár, 1922).
Fordításai: A feminizmus (Temesvár, 1926); Az eltűnt kézirat (r., Temesvár, 1930).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bácski György, (*Zágráb, 1901.09.20 - †Bukarest, 1978.02.10), műfordító, újságíró, író. Bécsben végzett gimnáziumot 1921-ben, első írása a Szlavóniai Magyar Újságban jelent meg. 1924-ben Georgij Silew álnéven vers- és elbeszéléskötetét adták ki Temesvárt A kör címmel. Hányt-vetett életében vasutas, raktárnok, balett-táncos, nyomdász, banktisztviselő, 1940-ben Zágrábban a Kulisa c. lap szerkesztője, a háború alatt partizán. 1946-tól nyomdában dolgozik Temesvárt, 1949-ben a Temeswarer Zeitung és Temesvár c. lapok szerkesztője, majd 1952-ig a Kulturni Uputnik c. hazai szerb művelődési útmutató főszerkesztője. Azóta Bukarestben élt, számos hazai és külföldi lap munkatársa volt. Vállalkozott a régi és új szerb, horvát, szlovén és macedón líra magyarra ültetésére s több román és magyar szerző szerbhorvát és macedón tolmácsolására. Saját verseit és műfordításai javát második, nevével megjelent A kör c. kötetében (1968), valamint Hol vannak azok a tengerek (1973) c. műfordítás-gyűjteményében jelentette meg.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bagdi Sándor, (*Köröskisjenő, 1925.01.07), prózaíró. Aradon végezte a középiskolát, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematikatanári oklevelet 1958-ban. A nagyszalontai líceum számtan szakos tanára. Az Utunk 1963-tól közölte karcolatait, novelláit. Humoros írásaiban groteszk helyzetekből bont ki erkölcsi tanulságokat. Munkája: Fura intermezzo (Szabó Gyula bevezetésével, Forrás 1968). 1973 óta az Egyesült Államokban él.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bagodnicz, oláh falu, Krassó vármegyében, Szászkához 1 1/4 mfdnyire, a Néra vize mellett, a mehádiai országútban: 6 kath., 318 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Baja Benedek (*Temesvár, 1893.03.20.), grafikus, festő, díszlet- és jelmeztervező. Német- és franciaországi tanulmányutak után szibériai hadifogságba került. Az irkutszki Operaháznak díszletet tervezett, és megismerkedett az orosz és a kínai színpadművészettel is. Indiában is járt, majd hazatérve 1922-ben az UNIO Rt. színházainak díszlet- és jelmeztervezője lett, de tervezett a Vígszínháznak és a Városi Színháznak is. Iparművészeti és népművészeti akciók, kiállítások, rendezvények, egy.-ek, valamint filmek számára is dolgozott. 1925-ben társrend.-je volt az első m. színpadművészeti kiállításnak. Színházi plakátok, könyvillusztrációk készítője is volt. Kubista, szecessziós, népművészeti jellegű képszerűség drámától, akciótól függően váltakozva jellemezte színpadképeit, jelmezeit.
F.T. Móricz Zs.: Sári bíró; Madách I.: Az ember tragédiája, Magyar szüret; Zilahy L.: Szibéria; Goethe: Faust; Goncsárov–Beczássy J.: Oblomov.
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Bajton Kr (Denta-DK, a Moravica j. p.) 1353: Tompa f. Andree de Boytun; 1364: Bayton. Bajtoni Tompa 1353-ban tiltakozott a birtokán, Berkeszen történt rablás miatt, 1364-ben megbízott (Gy 3: 478). 1472: kenezius de Felsew Baythyn mint Borzlyuk város szomszédosa Garai Jób embere (Cs 2: 24. Te vm). 1479: Bwthyn (Pesty: Krassó II/1. 15). 1808: Butyin val. 1888: Temes- Buttyin Te Dettai js (Je 681). 1913: Temesbökény Te vm (Az). - 1909/19: Butin, Temesbuttyin, L 1065: r 178; szlovák, m, n, szerb, zs (33). = Su 1: 115. 1364-1913. + 2: 295. [41 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bakamező, kisközség Krassó-Szörény vármegye marosi járásában, (1900) 652 oláh lak., u. p. és u. t. Birkis.
Forrás: Révai Lexikon
Bakamező, oláh falu, Krassó vármegyében, Facsethez 2 1/2 mfdnyire: 2 kath. 626 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bakamező Kr (Arad-Lippa-DK, a Maros bp-i úton) 1332: Mok ~ Both az Aradi főesperesség parochiális faluja. Arad vm-i Baki családé Lippa elestéig (1551). Elpusztult, a fejedelemség idején magyarokkal települt újra. 1717-ben Bacomesso néven a Lippai kerülethez csatolták (Le). 1738: Bago-messeu, 1761: Bacamesau, 1778: Baecames (Pesty: Krassó II/1. 16). 1808: Bakamezı, Bakanczea (12). 1888: ť KrSzö Marosi js (Je 222). Ez idıben a királyi kincstár birtokolta. L 1910: 681, 1992: 237 (Le). 1913: Bakamezı KrSzö vm (Az). - 1909/19: Bacamezeu, Bm, L 652: r 642 (11). > Bacăul de Mijloc = Su 1: 50. 1717-1851. {1808: Bakanczea !} > 1974: Bacău de Mijloc c. Bata {Batta kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bakóvár, Bachóvár/Bacova/Bakowa, a temesvár-lugosi vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 376, lakosaié 2097, akik leginkább németajkúak és római katolikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A helységet Dezséri Bachó János kerületi biztos és Krassó vármegye főispánja, e helység névadója, 1783-ban telepítette a kincstári erdőbirtokon. A telepítés előtt, a mai Bakovár határában, eloláhosodott szlávok laktak szétszórtan, akik a szomszédos községekbe húzódtak. Az első telepesek magyarok, bolgárok és tótok voltak. 1784-1785-ben e telepeseket még mintegy 100 külföldi családdal gyarapították, ama gyarmatosok közül, akiket Röthlein frankfurti császári helynök küldött le a délmagyarországi vármegyékbe. Ezek egy ideig a pakáczi pusztán voltak elhelyezve, de mivel az ottani viszonyok nem tetszettek nekik, átköltöztek Bachóvárra. Később három-három évi időközökben újabb német telepesek költöztek ide Németországból, Burgundiából, Lotharingiából, Bajorországból, a metzi és a trieri püspökségekből, Ausztriából és Csehországból. A csehek 1820-ban telepedtek ide, de ezek a magyarokkal, tótokkal és bolgárokkal együtt lassanként elnémetesedtek, szintúgy az 1795-ben letelepedett 35 magyar család is, bár ezek 1856-ban még az iránt folyamodtak a csanádi püspökhöz, hogy részükre magyarul tudó plébánost rendeljen. A római katolikus plébánia 1786-ban keletkezett és a mostani templom 1867-ben épült. 1834-ig a kincstár volt a helység földesura, a mikor azonban a vallásalapítványi uradalom birtokába ment át. A község lakosai hitelszövetkezetet, önsegélyző egyletet és lövészegyesületet tartanak fenn. Azon kívül a Buziási Népbanknak, a Délvidéki Gazdasági Egyesületnek és a Katolikus Népszövetségnek van itt fiókja.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bakovár,
kisközség Temes vármegye buziási járásában, (1891) 2031 német lak. és postahivatallal.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bakóvár, v. Temes vm. (Bacova, Ro.): plébánia a v. csanádi egyhm. alsótemesi esp. ker-ében. - 1786: alapították. Tp-át 1825: Nep. Szt János tiszt. sztelték, a mait 1867: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1840: ném., m., 1910: ném. Szentkláray I:273.
Kiss-Sziklay II:905.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Bakóvár, német falu, Temes vármegyében, Buziáshoz 1/2 mfd. rónaságon, 1299 r. kath. lak., kik közt csak 56 magyar. Paroch. szentegyház. Határa 5518 h. 1427 négyszögöl, u. m. szántóföld 2937 h., rét 776 h., legelő 338 h., szőlő 96 h., belsőség 147 1/4 ; majorsági föld 504 hold, irtás 89 h. 1427 négyszögöl, korcsma 19, malomhely 4, erdő 557 hold. Agyagos földe szép búzát terem, s lakosai igen szorgalmasak. Mély kútaiban a buziási érczesvizek zamatára emlékeztető savanyúvíz találtatik. Birja a kir. alapítvány, s a kövéresi uradalom tartozik.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bakóvár Te (Buziás-ÉNy hrs) Dezséri Bachó János kerületi biztos telepítette kincstári erdőbirtokra (1783), nevét róla kapta, 1808: Bachovar. Magyar és szlovák lakossága az 1784-85-ben beköltözött birodalmi szász családok hatására elnémetesedett. 1808: Bachovár ~ Bakovár, (n)Bochovar (11). L 1910: 2037 (n), 1992: 1424 (Le). 1913: Bakóvár Te vm (Az). - 1909/19:Bacova, B, L 2099: r 39; n, m (11). = Su 1: 51. 1783 . 1828, 1851. - 1974: or. Buzias {Buziás vs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

 BA Kínai Nagy Faltól a Cukorsüveg hegyig.alás Árpád, Sipeki (*Oravicabánya, 1840.09.01. - †Budapest, 1905.05.03.), mezőgazdász, író. Szülőhelyén, Pécsen, AMaros megye.radon és Nagyváradon végezte iskoláit, majd a bécsi egyetem, a mosonmagyaróvári mezőgazdasági, a selmecbányai erdészeti akadémia hallgatója lett. 1863-tól a mosonmagyaróvári, 1865-től a keszthelyi akadémia tanársegédje, majd tanára, 1874-től igazgatója. 1884-től a magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója. Több jelentős mezőgazdasági tankönyv szerzője. Nagy érdemeket szerzett a mezőgazdasági felsőoktatás színvonalának fejlesztésében. 1897-től nyugdíjba vonult, ettől kezdve 1903-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum létrehozója, igazgatója.
Balás Árpád (*Oravicabánya, 1840.09.01. - †Bp., 1905.05.03.), mezőgazdasági szakíró. Tanulmányait a bécsi műegyetemen, a magyaróvári felsőfokú gazdasági tanintézetben és a selmecbányai erdészeti akadémián végezte. Utána gazdatiszt lett, majd 1868-tól a keszthelyi első m. nyelvű gazdasági tanintézet tanára és 1874-től ig.-ja, 1884-től a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója. 1897-ben megbízták a bp.-i Mezőgazdasági Múzeum szervezésével és igazgatásával.
F. m. Magyarországi fontosabb vadontermő és meghonosodott fák és cserjék rendszeres leírása (Selmecbánya, 1870); Általános és különleges növénytermelés alapvonalai (Bp., 1876); A magyaróvári gazdasági tanintézet 1836. évi állapotának leírása egy remekírónk tollából (Magyaróvár, 1890); Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei 1896 (Magyaróvár, 1897).
Irod. B. Á. (Gazd. L. 1905., 19. sz.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Balázs Gyula (*Arad, 1895.06.24. - †Bp., 1961.09.07.), orvos, toxikológus, az orvostudományok doktora (1958), a korszerű méregtan európai hírű úttörője. 1923-ban a bp.-i egy.-en szerzett orvosdoktori oklevelet. 1923-tól 1935-ig a Rókus Kórházban előbb segédorvos, alorvos, majd adjunktus. 1932-ben egy.-i magántanárrá habilitálták. 1935-ben négy hónapig a László Kórház, később a mai Bajcsy-Zsilinszky Kórház főorvosa. 1949-től a Korányi Frigyes és Sándor Kórház főorvosa. Nagy jelentőségű kutatómunkája a heveny mérgezésekre és az ezzel kapcsolatos vizsgálati módszerekre terjedt ki. Több mint száz tudományos dolgozata jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. A Sammlung von Vergiftungsfragen c. több kötetes kiadványban számos tanulmányát közölték.
F. m. Vegyi harcanyagok által okozott mérgezések kórtana és gyógykezelése (Bp., 1951; új bővített kiadása, 1952); Mérgezések és mérgezettek ápolása (Bp., 1953); A heveny mérgezések kezelése és orvosi elsősegélynyújtása (Bp., 1955).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Balázs Jolán (románul Iolanda Balaş néven ismert) (*Temesvár 1936.12.12.), magasugró, kétszeres olimpiai bajnok. Edzője (később férje), IAz ollózó stílus.on Söter egy nagyon furcsa stílust tanultatott meg vele, s Balázs ezzel az ollózással évekig verte a világotVerseny közben.. Az 1956-os melbourne-i olimpián ugyan már világrekorderként (175 cm) indult, ám nagy csalódásra csupán az 5. helyen zárt. Ettől kezdve azonban 10 éven keresztül(!) veretlen maradt, közben 140 versenyt nyert meg. Az olimpiák történetében nem akadt még olyan sportoló(nő), aki olyan magabiztosan utasított volna maga mögé mindenkit, mint Balázs. 1960-ban 14, 1964-ben 10 cm-rel verte a második helyezettet. Elsőként ugrotta át a hatlábnyi (183 cm) magasságot; 1961-ben 191 centis világcsúcsát 10 éven keresztül nem tudták megdönteni. Sikeres volt az Európa-bajnokságokon is: 1954-ben Bernben még csak második lett, de 1958-ban Stockholmban és 1962-ben Belgrádban győzelmet aratott. A világrekordját csak a Fosbury-stílus meghonosodása után tudták megdönteni: 1971-ben sikerült az osztrák Ilona Gusenbauernek a Balázs Jolán által tartott tízéves világrekordot 1,92 méterrel megdöntenie. 1967-ben vonult vissza sérülése miatt. 16 éven át, 1988 és 2005 között ő volt a Román Atlétikai Szövetség elnöke.

Balázsd, Balázsfalva, a Poganis-patak mellett fekvő kisközség. Házainak száma 98, lakosaié 509, akik leginkább görög-keleti vallásúak és románajkúak. Postája, távírója és vasúti állomása Niczkyfalva. Középkori neve Balázsfalva volt. 1410-ben Doboz tartozékaként, a Dobozi Dánfi családé volt, 1488-ban Czikó Vásárhely tartozékaként szerepel s ekkor Haraszthy Ferencz szörényi báné volt. Az 1717. évi jegyzékben Blaschevo alakban találjuk; 40 házzal. Az 1723-25. évi Mercy-féle, valamint az 1761. évi térképeken Plaschova néven fordul elő. Később, pedig Blazsova alakban. 1801-ben a kincstártól Balázsfalvi Kiss Pál és Mihály vették meg, de 1803-ban már Losonczi Gyürky Pál és később báró Sédeni Ambrózy István voltak a földesurai. A Gyürky-féle birtokrész Gyürky Euláliára férjezett gróf Almássy Edmundnéra szállott, a kitől 1876-ban Vargics Imre vette meg. Az Ambrózy-féle birtokrész báró Salvadori Ferenczné született báró Ambrózy Stefanie birtoka volt, a kitől 1885-ben Wettel Ferencz szerezte meg. A községbeli úrilakot Wettel Ferencz 1893-ban építtette. A görög-keleti templom 1876-ban épült.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Balázsfalva Te (Temesvár-DK, a Temesbe ömlő Pogányos j. p., Berény és Niczkyfalva közt) 1410: Balasfalwa. Dobozi Dánfi család dobozi uradalmához tartozott (Le). 1447: Balasfalua Doboz 61. tartozéka (Cs 2: 34. Doboz). 1462: Balasfalua (B). 1471-ben Balyasfalva-val együtt, mint a Lugos melletti Hodos kastély tartozékát említik (Cs 2: 25). 1488: Cikóvásárhely tartozékaként Haraszti Ferenc szörényi bán birtoka (Le). 1717: Blaschevo; 1723-25, 1761: Plaschova (tk), Blazsova (Borovszky: Temes 27). 1808: Blásova, (i) Blaxova (21). XIX: Losonci Gyürki, br. Sédeni Ambrózy és Vettel-birtok. 1888: Balázsfalva (Blazsova) Te Buziási js (Je 224). L 1910: 509, 1992: 189 (Le). 1913: Balázsd Te vm (Az). - Blaiova {!}, B (Bf), L 528: r 458; n, m, szlovák (22). Blajova = Su 1: 84. 1462–1851. - 1974: c. Nizchidorf {Niczkyfalva kzs faluja} [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Balfa Ignác (*Magyarpécska, 1885.08.23. - †Bp., 1976.09.10.), író, újságíró, műfordító. A Pesti Napló munkatársa, majd az Új Idők c. irodalmi hetilap segédszerk.-je. 1926-tól Olaszo.-ban élt, több m. lap római tudósítója, olasz lapok munkatársa volt. Olasz írók regényeit fordította, néhány saját regénye és verskötete jelent meg.
M. Tűz (versek, Bp., 1901); Tenger mormolása (versek, Bp., 1903); Dél (versek, Bp., 1907); A hét híd városa (versek, Bp., 1910); Tréfaország (elb., Bp., 1911); Edison (r., Bp., 1912); Kameák (elb., Bp., 1912); A Rotschildok (r., Bp., 1912); Az ő keze (r., Bp., 1917). Népszerű volt „A pécskai cigánysoron nagy a sírás, rívás … ” kezdetű nótája.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bálinc, Balinc/Balintin, Balinţ/Balintz, kisközség Krassó-Szörény vármegyének bégai járásában, (1891) 926 oláh, német és magyar lak.; szolgabírói székhely, posta és távíróhivatallal, fűrészmalommal. Környékén a Béga mentén a kincstárnak óriási kiterjedésű tölgyesei vannak, melyek telepítések céljából letarolás alá kerülnek. V. ö. Divald Béla "A B.-i tölgyesekről" (Erdészeti Lapok 1892. 617-624.). 1510-ben Alsó- és Felső-Balyncz. 1604-ben határában mértek vereséget a császári csapatok Bocskai István és Bethlen Gábor csapataira. A török segédhadak vezére egy szál ingben menekült Temesvárig, Bethlen pedig menekültében átúszta a Bégát. 1717-ben húsz házból állt. 1739-ben Lentulus császári tábornok csapata rablókra vadászva felégette. 1883-tól itt működött Magyarország első zsidó vallású főszolgabírája, Hirschl Béla. Lakói a 20. század elején konyhakertészettel foglalkoztak, a Béga-parti kincstári tölgyerdőket gőzfűrész dolgozta fel műbútor- és épületfává. Nagybodófalva felőli szélén a kincstári birtokra 1903-ban 30, nagyobbrészt bodófalvi református magyar családot, majd 1909-ben újabb magyarokat telepítettek (Újbálinc). Jelenleg Temes megyéhez tartózik.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Bálint Alajos (*Lugos, 1902.07.04. - †Szeged, 1983.03.30.), régész, múzeumigazgató. 1921-től Szegeden történelem-földrajz szakot hallgatott, 1926-ban doktorált. A helyi Régiségtani Intézetben gyakornok volt, 1930-tól tanársegéd, 1936-tól adjunktus. 1939-től a kassai múz.-ban dolgozott. 1945 után min.-i biztosként részt vett a múz.-i károk felmérésében, a köz-és magángyűjtemények újjászervezésében. 1949-től 1968-ig a szegedi múz. ig.-ja. Bővítette a múz. épületét, újjászervezte a képzőművészeti gyűjteményt, évkönyvsorozatot indított. Számos középkori templom, temető és település ásatását vezette. 1958-tól 1966-ig előadásokat tartott a szegedi egy.-en. 1964-ben megkapta a c. egy.-i docens címet. Számos középkori régészeti cikket publikált.
F. m. A mezőkovácsházi középkori település emlékei (Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régiségtani Intézetéből, 1939); A kiskunfélegyháza-templomhalmi temető (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956); Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei (Éri Istvánnal, Régészeti Füzetek, 1959); A középkori Nyársapát lakóházai (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960–1962); Szeged (szerk., Szeged, 1969, 1975).
Irod. Korek József: B. A. (Archaeol. Ért., 1984).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bálint Gábor (*Szentkatolna, 1844.03.04. - †Temesvár, 1913.05.26.), nyelvész, egyetemi tanár. Bécsben, majd Pesten jogot tanult, közben a keleti ak.-n perzsa és arab nyelvvel is foglalkozott. Az MTA támogatásával 1869-től 1874-ig Kazánban és Mongolo.-ban tanulmányozta a mongol és mandzsu nyelveket. 1874-ben hazatért, hogy gyűjteményét feldolgozza. 1875-ben a bp.-i egy.-en magántanár. 1879-ben Töröko.-ban állami szolgálatba lépett, 1877-90-ben Athénben arab és török nyelvet tanított. 1891-ben hazatért. 1895-96-ban részt vett Széchenyi Béla ázsiai expedíciójában. 1897-től 1912-ig, nyugdíjazásáig a kolozsvári egy.-en az urál-altaji összehasonlító nyelvészet tanára. Az eszperantó nyelv terjesztésének mo.-i úttörője, 1897-ben a kolozsvári egy.-en eszperantó nyelvtanfolyamot tartott. Munkái közül jelentősek kazáni tatár nyelvtanulmányai, a mandzsu és a burját-mongol nyelvjárásról szóló értekezései. A magyar-mongol nyelvrokonságról (1877) és a m. őstörténetről azonban zavaros és kalandos elméletekhez ragaszkodott.
F. m. Kazáni-tatár nyelvtanulmányok (I-III. füz., Bp., 1875-77); Kabard nyelvtan (Kolozsvár, 1900); A honfoglalás revíziója (Kolozsvár, 1901).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bálint Zoltán, (*Temesvár, 1898.08.21 - †Kolozsvár, 1978.12.29), lélektani szakíró. A kolozsvári tudományegyetemen orvostudományt, lélektant, filozófiát és művészettörténetet hallgatott, 1917-től részt vett a Galilei Kör kolozsvári tanulókörének megszervezésében, háborúellenes propagandát folytatott, 1918 őszén a forradalmi diáktanács elnöke. Tisztviselői, majd tudományos kutatói elfoglaltsága mellett 1919-20-ban felelős szerkesztője a Kolozsvárt megjelenő Színház és Társaság c. hetilapnak, helyettes szerkesztője a Hétfői Hírlapnak (1921), a kolozsvári szakszervezeti tanács titkára (1929-31). Egyik alapító tagja a kolozsvári Lélektani Kutató Társaságnak; 1935-ben bekapcsolódik a D. Gusti professzor vezette falumonográfiai munkába, s a bukaresti Koós Ferenc Körben kiképző iskolát szervez a magyar falumunkacsoportok számára. 1948-49-ben a kétnyelvű Clinica et Laboratorium c. orvosi szemle szerkesztője.
Bővebben>>

Balla Aladár (*Újvidék, 1867.04.04. - †Bp., 1935.03.28.), ügyvéd, politikus, belügyminiszter. Cambridge-ben végzett tanulmányai után 1892-ben ügyvédi vizsgát tett. 1902-től Újvidék főügyésze, 1906-10-ben főispánja. 1917-ben függetlenségi párti programmal képviselő. 1918. nov.-től Zágrábban rk. követ, lemondása után a kommunisták ellen alakult nemzeti blokk vezetője. A Tanácsköztársaság idején elbujdosott. Szegeden a második ellenforradalmi (Ábrahám) kormányban 1919. júl. 12-től 1919. aug. 12-ig belügymin. 1920-ban az első ngy.-ben kisgazdapárti programmal képviselő. Csakhamar ellenzékbe ment át, a Kossuth-párt egyik vezére lett.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Balla Erzsébet, egyes írásai alatt ~ Böske (*Arad, 1902.03.07), író. Fáskerti Tibor felesége, Fáskerthy György anyja. 1922-ben Bűn c. írásával Tamási Áronnal osztozott a Keleti Újság novellapályázatának I. díján. Prózai írásaiban a kisvárosi értelmiség dekadens életformáját rajzolja naturalista színekkel. 1945-ben Öt szelíd láng címmel antológiát szerkesztett aradi munkásírók írásaiból a felszabadító hadsereg tiszteletére. Bukarestben él.
Munkái: Színek-hangulatok (versek, Arad 1919); Vihar a pusztában (kisregény, Arad 1923); Úri kamaszok (társadalmi képek, Arad 1926).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Balla Károly, (*Arad. 1909.10.26), újságíró, költő, szerkesztő, műfordító. Négy polgári osztályt végzett szülővárosában, utána újságíró lett. 1927-ben jelent meg első írása a Brassói Lapokban, amelynek 1929-ig aradi tudósítója. Közben sógorával, Fáskerti Tiborral kiadta és szerkesztette a baloldali irányzatú Virradat (1928-29) c. aradi lapot. 1929-től 1931-ig a Brassói Lapok belső munkatársa, majd 1935-ig ismét aradi tudósító. Munkatársa volt az Aradon megjelenő Erdélyi Hírlapnak s 1938-tól 1940-ig szerkesztője az Aradi Közlönynek. A felszabadulás után 1951-ig felelős szerkesztője az RKP Arad megyei bizottsága magyar nyelvű lapjának, a Jövőnek. Az 50-es években az aradi cukorgyárban, majd egy állami mezőgazdasági vállalatnál s a buzsáki mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik. Expresszionista hangvételű, az emberi lét értelmét faggató versei az aradi és erdélyi napilapokban, a Kút és A Hang c. aradi folyóiratokban jelentek meg. Versekkel szerepelt a Karácsonyi Almanachban (Arad 1935). Fordította román írók műveit.
Munkái: Ki vállalja a célt? (versek, Arad 1936); A. G. Vaida: Jeltüzek (regényfordítás, 1951).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Balla Sándor (*Lugos, 1881.10.07. -† ? ), gyógyszerész, gyáros. Az egy.-et Kolozsvárt végezte, ahol gyógyszerész-oklevelet nyert. Ezután hosszabb ideig külföldön, Németo.-ban, Francia.-ban, Angliában és Svájcban dolgozott. Hazatérésekor gyógyszertárt nyitott, majd 1912-ben megalapította a Wander gyógyszer- és tápszergyár rt.-ot, melynek alelnök-vezérig.-ja lett. A felszabadulás után, 1947 aug.-ában Svájcba távozott. A gyár számos cikkét világsiker kísérte.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Ballauer Antal (*Temesvár, 1901.01.28. - †Kolozsvár, 1981.07.03.), szerkesztő, mozgalmi író. Árvaházban nevelkedett, asztalos. 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg önkéntese, előbb Temesvárt, majd 1928-tól Kolozsvárt szakszervezeti titkár. Részt vesz a Törekvés és a Famunkás szerkesztésében, az illegális Vörös Erdély és Vörös Lobogó belső munkatársa, 1932-ben a Világosság egyik szerkesztője. Magyarra fordította Eugen Leviné spartakistának, a bajor kommün vezetőjének Elvtárs, a levelet nem tudom átvenni c. novelláját (füzet alakban megjelent Tv. 1922) s II. Károly román király kalandos hazatérésekor, 1930-ban pártmegbízásból megszövegezte a Kalandor Károly visszatért c. illegális röpiratot. Párttörténeti adataival számos esetben helyesbítette, vagy kiegészítette a kortárs munkásemlékírók közléseit.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Ballenegger Róbert (*Temesvár, 1882.11.11. - †Bp., 1969.11.13.), agrogeológus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1959), Kossuth-díjas (1957). A bp.-i tudományegy.-en folytatott tanulmányai (1900-1905) után az Ampelológiai Intézetben, majd Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Főisk.-n tanársegédként (1908-1909) dolgozott. 1910-ben a Magy. Áll. Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályára nevezték ki. Ezzel pályája összekapcsolódott a m. agrogeológia és talajtan rohamos fejlődésével és nemzetközi elismerésével. Egyik létrehozója volt a Talajtani Intézetnek, és ig. h.-sé nevezték ki. 1922-1940 között a Kertészeti Tanintézetnek volt tanára. A bp.-i műegy. agrogeológiából már 1919-ben magántanárrá habilitálta, 1931-től mint ny. rk. tanár 1944-ig ott is előadott. 1946-tól 1949-ig, nyugdíjazásáig az Agrártudományi Egy. talajtani tanszékének ny. r. tanára, majd az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének munkatársa, 1949-1963 között a bp.-i tudományegy. meghívott előadója volt. Már pályája kezdetén részt vett a bp.-i Nemzetközi Geológiai Konferencia (1909) határozata alapján megindult orsz. térképezésben. Felvételei alapul szolgáltak az ország klímazonális talajtérképéhez.
Bővebben>>

Balogh Edgár (*Temesvár 1906.09.07 - †Kolozsvár 1996.06.19), a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom egyik nagy Balogh Edgár.hatású szervezője és nevelője. Ezeknek az irodalmaknak létrejöttében, haladó irányú tájékozódásában és a magyarországi irodalomra is kiható törekvéseinek inspirálásában, támogatásában kulcsfontosságú szerepe volt mind a felszabadulás előtt, mind pedig azt követően. Bár viszonylag kevés közvetlenül irodalmi tárgyú vagy vonatkozású írása van, jellegzetes, naplószerű refleksziói, országjárásokról készült szociográfikus élménybeszámolói, alkalmi politikai problémákról írt cikkei együttesen az első világháború után, a kisebbségi sors feltételei között indult magyar értelmiségiek legjobbjainak történelmi és világnézeti fejlődését reprezentálják: "szellemi tisztázódásának, radikálizálódásának, a marxizmushoz való közeledésének s végső soron kommunistává válásának történetét" - mint írja az Egyenes beszéd című cikkgyűjteménye bevezetőjében. A fiatal Balogh Edgár első írásaiban, melyek a csehszlovákiai magyar lapokban jelentek meg, még a talaját vesztett középosztály szorongása, pesszimizmusa tükröződik. Pozsonyi diákként, majd a prágai egyetem hallgatójaként egyszerre figyel fel egymással ellentétes szellemi irányzatokra; Oswald Spengler hívének vallja magát, de kapcsolatba kerül a Horthy-fasizmus elől emigrált radikális entellektüelekkel és írókkal is; a népéletre, a parasztság jelentőségére Szabó Dezső írásai hívják fel a figyelmét, s a húszas évek közepén egyik kezdeményezője lesz a Sarló-mozgalomnak.
Bővebben>>

Balogh Ernő, (*Köröskisjenő, 1882.07.24 - †Kolozsvár, 1969.07.11), geológiai szakíró. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, itt előbb muzeológus, majd 1906-tól Szádeczky Gyula mellett asszisztens. Az I. világháborúban fogságba esett, 1919-től előbb Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban természetrajztanár. 1940-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékének professzorává. 1936-tól 1946-ig az Erdélyi Múzeum Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöke, ebben az időben az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke is. 1941-ben az Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője. 1944 után a Bolyai Tudományegyetem egyik alapító szervezője, majd a geológiai tanszék vezető professzora. Első kéziratban maradt munkája 1904-ből való, első nyomtatott geológiai szakdolgozata, egyben doktori disszertációja 1906-ban jelent meg Kolozsvárt (A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai). A Kolozsvár és Torda környéki bitumenes kőzetekkel foglalkozó munkája hozta meg számára a nemzetközi elismerést (A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek, Kv. 1911).
Bővebben>>

Balogh István, Balogh páter (*Stájerlak, 1894.03.30. - †Bp., 1976.07.20.), római katolikus pap, kisgazdapárti politikus, államtitkár. Temesvárott teológiát végzett, pappá szentelték (1918), a bp.-i és a szegedi tudományegy.-en 1925-29-ben filozófiát hallgatott; káplán, majd Szeged-alsóközponti plébános volt. A Szegedi Katolikus Tudósító (1927-35) alapító szerk.-je, a szegedi Tanyai Újság szerk.-je (1936-38), Erdei Ferenccel és Révai Józseffel az első koalíciós demokratikus lap, a szegedi Délmagyarország társszerk.-je (1944-1945. máj.). A FKgP szegedi szervezetének megszervezője (1944. nov.), a debreceni ideiglenes ngy. tagja, a miniszterelnökség államtitkára (1944. dec. 23.-1947. máj. 31.), mint bizottsági titkár ő adta elő a fegyverszünetet kérő s Németo.-nak hadat üzenő javaslatot. Egyik aláírója volt a moszkvai fegyverszüneti szerződésnek (1945. jan. 20.).
Bővebben>>

Balogh Lóránt (*Arad, 1869.11.27. - †Bp., 1945.02.02.), építész, tanár. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte. Működését Lechner Ödön és Alpár Ignác műtermében kezdte. Számos vidéki kastély tervezésére kapott megbízást. Ő tervezte a volt Pedagógiai Szeminárium és a hozzá tartozó iskola és óvoda épületét a Horváth Mihály téren (1911) és az Óbudai Gázművek lakótelepét. Eleinte történeti stílusokra támaszkodott, későbbi alkotásaiban magyaros törekvések jelentkeztek. 1902-től 1926-ig az Iparművészeti Isk. tanára. A komédiásnő c. egyfelvonásos vígjátékát 1895-ben Pozsonyban és Budán adták elő.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Balosesty, oláh falu, Krassó vármegyében,, Facsethez 2 1/2 mfldnyire: 1 kath., 195 n. e. óhitű lak., erdővel. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bambach Róbert (*Szabadka, 1948.09.26. - †Újvidék, 1982.08.06.), jugoszláviai magyar rendező. Az Újvidéki Rádiószínház tagjaként irodalmi műsorokat, hangjátékokat rendezett emellett a szabadkai és az újvidéki színháznál, valamint műkedvelő társulatoknál működött. Színikritikákat is írt.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bánáti apostoli kormányzóság, 1923. febr. 10.-1972. febr. 12.: a nagybecskereki püspökség elődje. - A trianoni békével a csanádi püspökségnek majdnem 1/4-ét (a Tisza-Duna-országhatárok által körülvett ter., Torontál és Temes vm. részek) a Szerb-Horvát-Szlovén Kirsághoz csatolták. A ter. 53 pléb-t, 9 lelkészséget, 119 filiát, foglalt magába, 1916: az egyhm. 76 papja gondozta, a pancsovai pléb. a minoritáké volt. - A belgrádi kormány 1919. VII. 23: az újonnan szerzett ter-ekre kiterjesztette az 1904. évi szerbiai iskolatörv-t, mely csak áll. és magánisk-t ismert el, felekezetit nem; 1920: min-tanácsi határozattal az 1912. évi szerb középisk. törv-t, mely szerint ezek is csak államiak lehettek, a magánisk-kat alsó fokúra és nyilvánossági jog nélkülire korlátozták. Az 1846: alapított nagybecskereki piar. gimn. tanárait távozásra kényszerítették, megszüntetve ezzel a Tiszától K-re a m. tannyelvű és egyh. okt-t. - Glattfelder Gyula pp. Kovács István (1880-1948) nagybecskereki plnost nevezte ki helynökévé, majd a Sztszék a kalocsai főegyhm-től elcsatolt bácskai apostoli kormányzóság létrehozásával egyidejűleg Nagybecskerek székhellyel 1923. II. 10: e ter-et a m-ul is tudó Msgr. Rafael Rodic horvát ferences kinevezésével ap. kormányzósággá tette (Rodic 1924. X: belgrádi érs. lett, nagybecskereki helyn-e Kovács István).
Bővebben>>

Bánáti Tükör, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadásában 1961-ben megjelent antológia. Szerkesztője Izsák László és Kubán Endre, Aradon nyomták. Aradi és temesvári írók szépirodalmi munkái mellett közli Majtényi Erik, Márki Zoltán, Méliusz József, Létay Lajos, Szász János verseit. Figyelemre méltó Szemle-rovata, amelyben Juhász Zoltán a 75 esztendős Serestély Béla, Ivándi Ferenc pedig Endre Károly költői útját elemzi, míg Jakob Hübner a romániai német irodalom 16 esztendő alatt elért eredményeivel foglalkozik.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Banatul, háromnyelvű (román, magyar, német) képes havi kulturális folyóirat Temesváron 1926 és 1928 között; Constantin Lahovary igazgatása alatt Grigore Ion szerkesztette. A kolozsvári Cultura nyomdokain haladva, annak hagyományait vállalta. "...bánáti román folyóirat - írta egyik magyar nyelvű vitacikkében a kiadó Sim. Sam Moldovan -, mely a Bánát tökéletes visszatükrözése érdekében a román vezérnyelv mellett bármely itteni nyelven megírt cikket eredeti nyelven közöl." Kezdeti időszakában román, magyar és német nyelven jelent meg, a továbbiakban, fordításban közölte a kisebbségi írók műveit, tanulmányait. Román munkatársa volt Tudor Arghezi, Lucian Blaga, George Călinescu, Aron Cotruş, Sabin Drăgoi, Eugen Lovinescu, Ion Pillat, Gheorghe L. Spătariu; német munkatársa Franz Blaskovits, Arpad Mühle, Victor Orendi-Hommenau; a magyar írók közül Bechnitz Sándor, Franyó Zoltán, Jakabffy Elemér, Járosy Dezső, Rónai Antal nevével találkozunk. Hasábjain Ioachim Miloia terjedelmes tanulmányban ismertette Podlipny Gyula művészetét; a lap rendszeresen jelentetett meg reprodukciókat a temesvári művészek, így Gallas Nándor, Kristóf-Krausz Albert, Szuhanek Oszkár műveiről.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bandl Gyula (*Temesvár, 1908.10.09. - †Bp., 1980.01.13.), vendéglátó-ipari szakember, tolmács. A Kereskedelmi Akad. elvégzése után itthon, majd Bécsben járt szállodás és vendéglős tanfolyamokra. Több éves tanulmányútja során többek között londoni és genfi szállodákban dolgozott, egyéb vezető házakban. Ezután az apja által bérelt bp.-i Carlton szálloda ig.-ja. 1945 után több vállalatnál hasznosította szaktudását. Mint a Hungar Hotels szaktanácsadója ment nyugdíjba. Öt idegen nyelven beszélt felsőfokon, nemzetközi szakmai összejöveteleken gyakran volt szinkrontolmács. A Magy. Szakács és Cukrász Szövetség aktív munkatársa, a Magy. Szállodaszövetség egyik alapítója és irodavezetője volt.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bánhidy Ilona (*Arad, 1897. - †Bp., 1974.07.24.), színésznő. Az Orsz. Színészképző Egyesületben végezte tanulmányait. Pozsonyban, majd Kassán lépett fel naiva szerepkörben. Bp.-en a Vígszínházban nagy sikerű alakítása volt: a Három a kislány és a Timár Livia c. darabokban. A Madách Színházban nagy sikert aratott: Karinthy F.: Holnap reggel c. darabjában. Külföldre szerződve éveken át Bécsben, a Sacha Filmgyárban filmezett, majd Párizsban és Londonban lépett fel. Hazajövetele után az Új Színházban játszott. Sokat szerepelt vidéki városokban és Pozsonyban. Sokoldalú, zenés szerepeket, és drámai szendéket formáló színésznő volt.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bánhidy József (*Arad, 1888.06.11. - †Miskolc, 1973.06.12.), színész. Rákosi Szidi színészképző isk.-jába járt. 1908-ban lépett először színpadra Szendrey Mihály társulatában, Aradon. 1909-ben Győrben játszott, Mezey Béla társulatában. 1922-ben Győrben, majd Pécsett szerepelt, ill. Debrecenben aratott sikert zenés darabokban, revükben, kabarékban (1922-39). Időnként Bp.-en is játszott, a Renaissance Színházban és az Apolló Kabaréban, valamint a Royal Orfeumban szerepelt. 1939-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja, 1949-ben örökös tagja lett, nyugdíjba vonulásáig ott lépett fel.
Irod. Benedek Miklós: Az örökifjú örökös tag. (Északmagyarország, 1968. szept. 15.); B. M.: Emlékforgácsok Jóska bácsiról (Északmagyarország, 1973. szept. 16).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bánlak (Temesvár-D, Detta-Ny 7 km) 1717: Panlogh (Borovszky: Torontál 21). A hódoltság idején is lakott hely, várkastélya a temesvári pasa nyári szállása volt. Azután kincstári birtok. A határvidék szervezésekor a Draskovich család kapta cserébe birtokaiért, tőlük Karátsonyi Lázár vette meg (Le). 1806: Bánlok (30 cc 43). 1828: Bánlak (Nagy 327). 1851: Bánlok, Tt vm, Te vm szélén, 112 kath., 10 ref., 2280 óhitű lak., s anyatemplommal. Ékesíti az uraság szép kastélya, s gyönyörű gazdasági épületei. Határa felette termékeny; erdeje, s 103 5/8 egész jobbágytelke van. F. u. Karácsonyi Lajos (Fé 1: 86). 1888: Bánlak Tt Bánlaki js szh, 1888: ház 370, L 2244 (Je 227). Szeszgyár, gőzmalom, fűrésztelep.
Bővebben>>

Bánság (temesi), közönségesen bánát. A mai Temes, Torontal, Krassó-Szörény megyék és vidékük a mohácsi vész után a török uralom alá jutottak s midőn a passzarovici béke (1718) útján a magyar király visszaszerezte, nem lettek az államba bekebelezve, hanem 11 vidékre osztva, s mint Ťtemesi bánságť a bécsi kormánynak alárendelt bánsági igazgatóság által katonailag kormányoztattak. Mária Terézia 8 vidéket kivett a katonai kormányzás alól és polgárilag, de azért abszolút módon igazgatta, a többi háromból pedig a bánsági katonai határőrvidék keletkezett. Az országgyűlés többször felszólalt ez alkotmányellenes állapotok miatt, mígnem az 1741. XVIII. t.-c. által a polgári igazgatás alatt levő terület az állam rendes közigazgatási szervezetébe bevétetett. De e területet, némely más résszel egyetemben, a forradalom után ismét elszakasztották az országtól és (szerb vajdaság, temesi bánság címmel) Ausztria koronaországa lett; végre az 1860 októberi diploma a visszacsatolást újra elrendelte. A különállás mind a két esetben jogosulatlan volt.
Bővebben>>

Bánsági Írás, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának folyóirata. Első száma 1949. aug. 23. tiszteletére jelent meg, egy időben a temesvári román és német írók hasonló kiadványaival (Scrisul Bănăţean, Banater Schrifttum), Dimény István, Ferencz László és Szász Márton külön meg nem jelölt, tényleges szerkesztésében. A 2. szám csak 1951 nyarán követte. Állandó munkatársak: Anavi Ádám, Bálint László (Izsák László), Bodor Klára, Drégely Ferenc, Endre Károly, Erdélyi Izolda, Gáspár Tibor, Ivándi Ferenc, Kubán Endre, Lajtha László (Franyó Zoltán), Páll Artúr, Péter László (Ernyes László), Sas Jolán, Szimonisz Henrik, Szobotka András. A lap rendszeresen közölte helyi és bukaresti román és német írók, így Ion Bănuţa, Mihail Beniuc, Alexandru Jebeleanu, Eugen Jebeleanu, Virgil Teodorescu, Petre Vintilă és Franz Liebhard munkáit is. 1952-től rendszeresen negyedévenként jelent meg, bevonva munkatársai közé nem helyi szerzőket (Balla Károly, Beke György, Fáskerthy György, Gálfalvi Zsolt, Gréda József, Hornyák József, Horváth Imre, Majtényi Erik, Simon Magda).
Marosi Péter: Bánsági Írás. Utunk 1949/20. - Bajor Andor: Van-e "sajátos bánsági irodalom"? Irodalmi Almanach 1952/1-2. - Dimény István: Az elvszerűtlen bírálat ellen. Utunk 1952/16. - Fodor Sándor: Több szerkesztői segítséget a szerzőknek. Utunk 1952/28.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület, az irodalom és tudomány népszerűsítésére, a bánsági műkedvelő mozgalom összefogására és fellendítésére 1926-ban létrehozott konzervatív irányzatú társadalmi alakulat. A Temesvári Magyar Dalárda alosztályaként kezdte meg tevékenységét, 1928-ban önálló szervezetté vált. Fiókegyesületei működtek Nagyszentmiklóson, Perjámoson és Zsombolyán. Számos irodalmi jellegű előadást és estélyt rendezett. Műkedvelő együttesei színműveket és operetteket mutattak be. Az egyesület rendezte két helyi szerző, Győri Emil és Kálmán Andor Meghalok utánad c. nagyoperettjének bemutató előadását. Működésében értékesebbek azok az emlékünnepélyek, amelyek a magyar irodalomtörténet kimagasló alakjait idézték. Rudas Jenő elnök irányításával rendeztek Petőfi-, Arany-, Vörösmarty-, Kiss József-, Kisfaludy-, Katona-, Madách- és Szabolcska-emlékműsort. Irodalmi, esztétikai, tudományos előadások tartásával támogatták az egyesület tevékenységét Bechnitz Sándor, Hajdu Frigyes, Kalotai Gábor, Páll György, Pogány László, Puhala Sándor, Szabolcska László írók, Gallas Nándor, Kristóf-Krausz Albert, Litteczky Endre képzőművészek, Braun Dezső és Pogatschnigg Guido zenészek. Az egyesület 1940-ig tevékenykedett.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bánsági Üzenet, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadványa 1957-ben. Szerkesztőbizottsága: Anavi Adám, Franyó Zoltán, ifj. Kubán Endre, Szász Márton. Temesvári és aradi tollforgatók kéziratait közölte, köztük Bácski György, Bálint László (Izsák László), Csermői Pál, Debreczeni István, Drégely Ferenc, Ernyes László, Erdély Izolda, Farkas Tibor, Hadobás István, Károly Sándor, Serestély Béla, Rózsa Alice verseit, elbeszéléseit, szatíráit, tanulmányait. Temesvári és aradi szerzők tolmácsolásában több román, német, szerb és szovjet költőtől is bő válogatást adott.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bánsági vízszabályozás

Banya/Bănia, kisközség Krassó-Szörény vármegye bozovicsi járásában, (1891) 2363 oláh lak.; hegyeiben a rudariai vasércbánya-társulat magánvasércre, a m. kir. kincstár s egy magános cég (Engler Henrik) kőszénre bányászik.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bánya (Orsova-ÉNy, Bozovics-DK, b. o. a Nérába ömlő Bánya-patak b. p.) 1484: Banyay nevű nemes birtokbaiktatáson Te vármegye Almási kerületében (Cs 2: 25). 1603: Bania Karánsebesi kerület; 1690-1700: Bandia (Pesty: Szörény II. 10). 1765: a bánsági román határőrezredhez csatolták. Közelében mangán, vasérc és kıszén lelőhelyek. XVIII: Ort. templom. 1808: Bania, Bannia {!} (13). 1888: Bánia (Bánya) KrSzö Bozovicsi járásában (Je 226). L 1910: 2403 (r), 1992: 1400 (Le). 1913: Bánya KrSzö vármegye (Az). - 1909/19: Bănia, Bánya, L 2454: r 2433 (13). = Su 1: 63. 1484-1840. [54 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bányász Jenő (*Arad, 1884.11.23. - †Bp., 1949.05.31.), jogász, jogi író. 1907-től a bp.-i Kereskedelmi és Iparkamaránál teljesített szolgálatot, majd 1927-ben titkára lett. Elsősorban kereskedelmi joggal és ezen belül az ipari jogvédelemmel foglalkozott. Szerk. az Iparjogi Szemlét.
F. m. Az áruvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Bp., 1910); A tisztességtelen verseny… (Szegő Izsóval, Bp., 1926); Védjegyoltalom Tisztességtelen verseny (Bp., 1928); Markenschutz und Wettbewerb in Ungarn (Bp., 1929); Leitgedanken des internationalen und nationalen Marken- und Musterschutzrechtes in Europa (Bp., 1937).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bara Kr (Lugos-É, j. o. a Bégába ömlő Fagymag ~ Fadimák felső völgyében) 1367: t. aquosa Bara (P); 1437: p. Bara Te (Cs 2: 25); 1440: Bara (Pesty: Krassó II/1. 22). 1440: I. Ulászló király Országh Mihálynak adományozta. 1477: Bara Solymos vár 23. tartozéka (Cs 1: 761. Solymos Ar vm). A törökök elpusztították; 1680 után települt újra. 1808: Bara (13). 1888: Barra KrSzö Bégai js (Je 230). 1913: Barafalva KrSzö vm (Az). -1909/19: Bara, B, L 1088: r 1063 (14). = Su 1: 56. 1367-1913. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Barabás Béla (*Arad 1855.12. 12. - †Arad 1934.05.28.): ügyvéd, politikus. A jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen 1879-ben végeztBarabás Béla sírja.e el. Részt vett az egyetemi ifjúság mozgalmaiban (Törökország melletti rokonszenv-, az okkupációt ellenző stb. tüntetésekben). 1886-ban ügyvédi irodát nyitott Aradon és 1918-ig a város törvényhatósági bizottságának tagja volta Tevékeny tagja, 1901-től alelnöke volt a Függetlenségi és 48-as Pártnak. 1892-től a gyomai kerület országgyűlési képviselője, 1901-ben Nagyváradon kibuktatta Tisza Kálmánt, 1904-től Aradot képviselte, majd - miután 1910-ben itt Tisza Istvánnal szemben alulmaradt - 1911-ben Szilágysomlyó képviselője lett. 1906-ban közvetített Fejérváry Géza és Kossuth Ferenc között, akik 1906. ápr. 4-én lakásán egyeztek meg a koalíciós kormány megalakításának feltételeiben. 1906-07-ben a m. delegáció alelnöke, 1908-ban elnöke volt. 1914-ben elkísérte Károlyi Mihályt Amerikába. 1917-ben Arad vármegye és város főispánja, az 1919. máj.-ban Aradon megalakult ellenforradalmi kormányban vallás- és közoktatási miniszter volt (máj. 5.-máj. 30.). 1920-tól az aradi Magyar Párt elnöke, az Országos Magyar Párt intéző bizottságának tagjaként egyik irányítója volt a romániai magyar kisebbségi politikának. 1926-tól a bukaresti parlamentben szenátor.
Bővebben>>

Baraczháza, a temesvár-varjasi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 181, lakosaié 826, akik német- és Baraczháza. – Capdebo Lajos kastélya.románajkúak, római katolikus és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E község már a középkorban fennállott. 1411-ben Brochháza, 1428-ban Barothháza néven említik az oklevelek. A Mercy-féle térképen Barazas alakban, lakatlan helyként fordul elő. Az 1761. és az 1783. évi hivatalos térképen Parazhaz alakban találjuk megjelölve. 1803-ban Baraczházi Capdebo János, Márton, Ferenc és Gergely vették meg a kincstártól. Jelenleg is Capdebo Lajos és Capdebo Sándor a legnagyobb birtokosai. A községben három kúria és egy emeletes kastély van; mind a négyet a Capdebo-család építtette s most is a család tagjaié, az itteni kápolnával együtt, mely családi sírboltul szolgál. Ez a kápolna 1837-ben épült. A görög-keleti templom pedig 1830-ban. A község melletti dombon a régi templom nyomai láthatók, mert a község eredetileg itt feküdt. Ide tartozik: Reitter-tanya.
Bővebben>>

Baranda/Баранда, a Temes-folyó közelében fekvő nagyközség. Házainak száma: 387, szerbajkú lakosaié: 1911, akik görögkeleti vallásúak. Postája helyben van, távírója és hajóállomása Ópáva, vasúti állomása Torontálvásárhely. Pesty Frigyes e helység nevében a Keve vármegyéhez tartozó Berend helységet sejti, honnan a Berendi Bak család származott. E család tagjai közül Berendi Bak János 1451-ben, Hunyadi János megbízottja volt Szendrőn, Gáspár pedig 1460-ban Jajcza ostrománál tüntette ki magát. Annyi kétségtelen, hogy e hely már az ősi időkben lakott volt, a mit a község közelében fekvő téglaverő telepen gyakran talált edénytöredékek és emberi csontok is igazolnak. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen a pancsovai kerületben, a lakatlan helyek között találjuk. A németbánsági Határőrvidék szervezésekor (1768) a határőrök vették birtokukba. 1775-78-ban a kikindai kerületből számos szerb család költözött ide, a kik visszakívánkoztak a katonai állapotba. A Határőrvidék feloszlatása után, 1872-ben, Torontál vármegyébe kebelezték. A községhez tartozik az ifj. Rődler, az id. Rődler, az Ambrózy, a Ruppenthal és a Hittinger-tanya.
Forrás: Reiszig Ede, Torontál vármegye községei

Barankay Lajos (*Temesvár, 1882.02.20. - †Pécs, 1965.01.14.), tanár, pedagógiai szakíró. 1906-ban a bp.-i tudományegy.-en m.-német szakos középisk. tanári, 1907-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1906-09-ben Pécsett a felsőkereskedelmi isk. h., 1909-1943 között rendes tanára, 1930-tól mint c. ig. 1918-22-ben az iskola internátusának ig.-ja. 1935-ben a pécsi Erzsébet Tudományegy.-en a „magyar köznevelés története és problémái” tárgykörből magántanári képesítést szerzett; 1936-1949 között pedagógiát adott elő. 1926-ban megkapta az MTA Halmos-díját. Elsősorban neveléselméleti és neveléstörténeti munkássága jelentős.
F. m. Analógiai alakulások a határozók körében (Pécs, 1907); Magyar megújhodás (versek, Pécs, 1921); A nevelő hatás elmélete (Pécs, 1924); A nemzeti közszellem pedagógiája (Pécs, 1926); A gyakorlati tanárképzés megszervezése (Bp., 1928); A magyar integritás művelődéspolitikája (Pécs, 1928); A nemzetetikai nevelés didaktikai súlypontja (Pécs, 1932); A szaknevelés elméletének alakulása (Pécs, 1932); Magaviselet és személyiség az iskolában (Pécs, 1936); Felsőoktatásunk kibontakozása az újkorban (Pécs, 1943); A népi gondolat művelődésünkben a nemzet ébredéséig (Pécs, 1944).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Baranyai István, (*Szépmező, 1899.04.24 - †?),  zenekritikus. Középiskoláit és főiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Utoljára Tasnádon volt kat. plébános. Társadalmi írásai az Őrszem, A Hírnök, Vasárnap c. folyóiratokban s aradi napilapokban jelentek meg. Éveken át volt az Aradi Közlöny zenekritikusa: krónikáiban, cikkeiben a modern zenei törekvések mellett foglalt állást. Zeneesztétikai munkája: Zene és morál (Arad 1926).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bárányi Ferenc, (*Nagyszentmiklós, 1936.05.13), orvosi szakíró, novellista. ~né László Ildikó férje. A marosvásárhelyi OGYI elvégzése után (1959) Suceaván, majd Szokolon, 1965 óta Temesváron szakorvos. Első egészségügyi cikkeit a Szabad Szó közölte 1965-ben, az Előre munkatársa. Novellákat, karcolatokat, riportokat, szakcikkeket, kritikai jegyzeteket ír, 1966-ban Cupido a sebészeten c. riportjával díjat nyert az Utunk pályázatán. Doktori disszertációja (Műtét utáni tüdőszövődmények) a Facla Könyvkiadónál, Mindenki háziorvosa c. tanácsadó könyve az Előre Kiskönyvtárában jelent meg (1974). Feleségével közösen írt újabb könyve karcolatokat, szatírákat, parabolákat tartalmaz (és akkor eljött Hippokratész... Tv. 1976).
Gábor Dénes: Ember és egészség kézikönyvei. Előre 1974. júl. 17.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bárányiné László Ildikó, (*Csíkcsicsó, 1937.06.06), orvosi szakíró, publicista. Bárányi Ferenc felesége. 1960-ban Marosvásárhelyen szerzett orvosi diplomát. Előbb a temesvári Közegészségügyi Kutatóintézetnél dolgozott, ma ugyanott a Diákkórház orvosa. Első írását 1963-ban az Utunk közölte. Pedagógiai célzatú elbeszélései, humoreszkjei, tájékoztató szakcikkei jelennek meg a napilapokban. 1967 óta a temesvári Szabad Szó "Az orvos válaszol" c. heti rovatát szerkeszti.
Munkái: Gyakorlati tanácsadó kismamáknak (Tv. 1973); és akkor eljött Hippokratész... (Férjével közösen, Tv. 1976); Gólyamese felnőtteknek. Tv. 1980.

Veress Judit: A Gólyamese margójára. Igazság 1980. szept. 3.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bárányos, azelőtt Ovcsa, Pancsovától nyugatra fekvő kisközség. Házainak száma 307, lakosaié 1710, akik románok s görögkeleti vallásúak. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása Pancsova. Az 1717. évi összeírásban még nem fordul elő. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen azonban már Offza néven a pancsovai kerületben, a lakott helyek között találjuk. 1773-ban, a német-szerb Határőrvidék területének megnagyobbítása alkalmával a Határőrvidékhez csatolták. Az orosz-török háború kitörése után, 1787-ben, midőn II. József császár az év végén hadait a határszéleken felállíttatta, a katonák e helységet is megszállották s a védvonalban az újborcsai hadiközpontnak egyik fiókja lett. A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyébe kebelezték. Jelenlegi nevét 1888-ban nyerte. A Duna árja majdnem minden évben elönti a határt. 1888-ban az árvíz 180 házat döntött romba. A görögkeleti román templom 1800-ban épült. Jelenleg a Russó-cégnek s a gazdasági kincstárnak van itt nagyobb birtoka. Szántás alkalmával és árvíz után a község határában gyakran találnak római és török pénzeket. A község lakosai sásból kéveköteleket fonnak, mely háziipar átlag családonként 250 koronát jövedelmez.
Forrás: Reiszig Ede, Torontál vármegye községei

Barát Béla (*Temesvár, 1888.09.27. -† Bp., 1945.01.20.), építész, művészeti író. ~ Ármin fia. A bp.-i műegy.-en építészi és a tudományegy.-en művészettörténeti doktori oklevelet szerzett. Novák Ede építésszel társulva lakótelepeket, iskolákat, bérházakat tervezett. Legfőbb alkotásuk a Rákóczi út 4. sz. alatti ún. Georgia épület, amelynek korszerű architektúráját Hültl Dezső a saroképületen is átvette. Jelentős művészettörténész munkásságot is folytatott. A Technikai Lexikonnak (1928) és a Barát-Éber-Takács: A művészet története (Bp., 1926) c. műnek társszerkesztője. Munkatársa volt az Éber-Gombosi szerk. Művészeti Lexikonnak.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Barát Irén (*Temesvár, 1890.07.15. - †Bp., 1972.01.18.), tüdőgyógyász, Állami díjas (1970). Oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte (1914). Hallgatóként az anatómiai, majd az élettani, végül a kórbonctani intézetben dolgozott, 1914-től ugyanott tanársegéd volt. 1917-től 1924-ig a Korányi Sándor vezette belgyógyászati klinika gyakornoka, majd tanársegédje, 1924-től 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig a budakeszi Erzsébet Szanatórium (ma Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet) főorvosa volt. A Magy. Orvosok Tuberkulózis Egyesületének titkára (1934-1971), a TBC-szakcsoport (1958-1964) és a belőle alakult Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság (1964-1969) elnöke, a tüdőgyógyász társadalom egyik vezető egyénisége volt. Fő érdeme, hogy a betegágy melletti orvosi tevékenység minőségének biztosítására törekedett. Ezt szolgálta több mint 30 közleménye is. 1963-ban Korányi emlékéremmel tüntették ki.
Irod. Böszörményi Miklós: B. I. (Tuberkulózis és Tüdőbetegségek, 1972. 2. sz.); B. I. (Orv. Hetil., 1972. márc. 19.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Barboza, oláh falu, Krassó vármegyében, Boganis vize mellett, Lugoshoz 3 1/2 órányira: 4 kath., 979 n. e. óhitű, 5 ref. lak., óhitű anyatemplommal, - termékeny szántóföldekkel, szilvásokkal, erdővel. Bírják a kamara és Gabriel család.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Barbos Kr (Resicabánya-ÉNy, a Berzava egyik mellékpatakja felső völgyében) 1699: Barbusz (Pesty: Krassó II/1. 24) a Lugosi kerülethez tartozó kamarai birtok. 1790: a szórt falut összetelepítették. 1808: Barboza, Barbozsu (14). 1851: Barboza, Boganis vize mellett, 4 kat., 979 n. e. óhitű, 5 ref. lak., óhitű anyatemplommal. Bírják a kamara és Gabriel család (Fé 1: 91). 1866-tól az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság birtoka volt. 1888: Barboza KrSzö Bogsáni js (Je 229). L 1910: 855, 1992: 63 (Le). 1913: Barbos KrSzö vm Boksánbányai js (Az). - 1909/19: Bărbosul, Barbosza, L 869: r 837; n, zs (14). = Su 1: 64. 1699-1851. > 1974: Bărbosu c. Ramna {Rafna kzs faluja} [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Barest, oláh falu, Krassó vármegyében, Facsethez 1/2 órányira a Szebeni országútban: 2 kath., 388 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Barlanghy István (*Temesvár, 1926.05.02. - ?), pantomimtanár és szakíró. Kisebb kísérleti csoportok után 1958-ban megalapította, majd 1965-ig vezette a Magyar Pantomim Stúdiót, ahol hazánkban elsőként foglalkoztak a pantomim elméleti és gyakorlati megalapozásával, önálló és alkalmazott formáival. 1957-1991 között színészeket tanított az Állami Bábszínház Művészképző Stúdiójában, 1969-1987 között az Artistaképző Iskola tanszékvezető pantomimtanára volt. A pantomim elméletével és történetével kapcsolatban számos szakcikket publikált. 1967-ben a The Imperial Society of Teachers of Dancing kiadó megjelentette oktatási könyvét, Mime Training and Exercises c., amely a Királyi Drámai Akadémia tankönyve.
Könyve: Beszédes mozdulat (1973).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Barnafalva Kr (Lugos-ÉK) 1514-16: Barnafalva, 1544: Barna (Pesty: Krassó II/1. 53). XV: Hunyadiak; XVI: Brandenburgi György; XVII: Enyingi Török István; XVIII: Bethlen Gábor és a Kamara birtoka. 1717: Facsádi kerület; 1779-1880: Krassó vm része. L 1910: 439, 1956: 382 (Le). 1913: Barnafalva KrSzö vm Lugosi js (Az). - 1909/19: Bârna, Birna, L 406: r 404 (15). > Bîrna = Su 1: 82. 1514-1913. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bővebben>>

Baróti Lajos (*Perjámos, 1856.08.26. - †Balatonalmádi, 1933,03.13.), irodalomtörténész, történész. Az egy.-et 1875-79-ben Bp.-en végezte. 1880-tól polgári isk.-i, 1894-től 1905-ig felsőreálisk.-i tanár Bp.-en. Nyugalomba vonulása után súlyos betegen Balatonalmádiban élt. Petőfivel és a Bánság településtörténetével foglalkozott. Több középiskolai történelmi tankönyvet írt.
F. m. Petőfi újabb reliquiái (Bp., 1887); Perjámos (Településtörténeti monográfia, Nagybecskerek, 1889); A bánsági legrégibb német település története (Temesvár, 1892); Adattár Délmagyarország XVIII. sz.-beli történetéhez (I-III., Temesvár, 1896-1907); A magyar nemzet története (Átdolgozás Szalay József után, Bp., 1896-98).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Bővebben>>

Barra, oláh falu, Krassó vármegyében, ut. p. Lugoshoz 3 1/2 óra, 1100 h. n. e. óhitű, 10 ref. lak., óhitű anyatemplommal. Határa hegyes, völgyes; erdeje bőven; sok szilvás. Bírják a dabasi Halász Miklós örökösei.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bársonyfalva, Brezonfalva/Brezon, kisközség Krassó-Szörény vármegye oraviczai járásában, (1900) 386 oláh és német lakóssal.
Forrás: Révai lexikon
Bársonyfalva Kr (Oravicabánya-ÉÉNy) 1872-ben alapított falu. 1884: Bressonfalva (Su). 1888: Brezonfalva, telep (t) Forotik KrSzö Oravicai js (Je 258). 1910 L 386 r, n. 1913: Bársonyfalva KrSzö vm Oravicabányai js (Az). - Breasova > Brezon = Su 1: 106. 1884-1913. - 1974: c. Forotic {Forotik kzs faluja} [42 C].
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bartha Sándor, (*Lugos, 1908.08.20), természettudományi író, népművelő. Középiskolai tanulmányait Lugoson végezte, az egyetem természettudományi karán Kolozsvárt szerzett diplomát. Előbb Gyulafehérváron, majd Kolozsvárt tanár, egy ideig geológiai kutatóintézetben dolgozott. Földrajzi, természetrajzi és geológiai tankönyveket fordított románról magyarra s magyarról románra (magyarországi román iskolák részére). Másfél évtizeden át vezette a kolozsvári szabadegyetem kétnyelvű cipőgyári fiókját, 1973 óta a szabadegyetem prorektora és a magyar előadások szervezője. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a felnőtt-nevelés és -oktatás tárgyköréből. Apósával, Nyárády Erazmus Gyulával együttműködött A Tordahasadék c. monográfia új román nyelvű átdolgozásában (Kv. 1938), valamint Maxim Pop mellett a túrakalauz új román nyelvű kiadásának előkészítésében (Cheile Turzii, 1973). Társszerkesztője I. Puia és I. Resmeriţă mellett a Iuliu Prodan-emlékkönyvnek (Viaţa şi opera botanistului Iuliu Prodan, Kv. 1975).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bartók Béla (*Nagyszentmiklós, 1881.03.25.- †New York, 1945.09.26.), zeneszerző, zenekutató, zongoraművész. Sokáig nehéz volt Őt elismerni, s máig komoly vitákra ad okot. Nagyszentmiklóson született, tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte, Erkel László tanítványaként. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Első külföldi turnéját 1903-ban tartotta, amin Kossuth-szimfónia című művét mutatta be. Ezután Dohnányi Ernőnél képezte tovább magát, 1907-től pedig a Zeneakadémia zongoratanára lett. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be "A fából faragott királyfi" c. táncjátékát és "A kékszakállú herceg vára" c. operáját, melyek sikert jelentettek számára. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek zenéi is foglalkoztatták, román, szlovák és arab népzenét is kutatott. Népzenei elemekből építkező szerzeményeire sokáig nem figyeltek fel. Nem volt egyszerű, mint a neki népdalokat éneklő emberek. Érzékeny természetének megfelelően emberi kapcsolatait is korlátozta. Amerikában is magyar volt, és igyekezett távol tartani magát mindenkitől. A 20-as években koncertkörútjai során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyűjtésének tudományos feldolgozását.
Bővebben>>

Bartos Ede; Berger (*Temesvár, 1921.12.09.), színész. Katonatiszt volt, a pályát otthagyta, a nagyváradi, majd alapításától kezdve a nagybányai és a szatmári társ.-hoz szerződött. 1962-ben a marosvásárhelyi együttes tagja lett, rövid ideig a román tagozaté, majd több mint egy évtizeden át a m. együttesé. Impozáns jelenség, hatásos fellépését, előkelő modorát a rendezők jól kihasználták. 1976-ban az NSZK-ba távozott, ahol egy lovaglóiskola oktatója.
F.Sz. Don Juan (Molière); Temetkezési vállalkozó (Barta L.: Szerelem); Claudius (Sh.: Hamlet).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Bartosságh József (*Arad 1782.12.08. - †Budapest 1843.09.25.) gazdasági író. Szülővárosában apja sóhivatali tiszt volt. Tanulmányait Bécsben fejezte be, utóbb katona lett, aztán a keszthelyi Georgiconba lépett, hol 1802. végezte be tanulmányait. Innen Veszprém vármegyébe, később Baranyavmegyébe, a Czindery-féleuradalomba jutott, hol a juhászat terén nagy tevékenységet fejtett ki. 1813-ban Batthyányi József gróf meghatalmazottja; utóbb pallini Inkey Antal iharosberényi jószágának igazgatója lett. 1817-ben özv. Esterházy Borbála grófnő dárdai, 1818-ban Apponyi Antal gróf uradalmainak volt igazgatója, 1826-ban pedig Pozsonyba költözött, hol nyugalomba vonulva, az Apponyi-féle könyvtárt rendezte; részint Villányon (Baranya vármegye) saját birtokán élt, hol gazdasági irodalommal és szőlőtermeléssel foglalkozott. Több folyóiratban számos gazdasági cikket irt magyar és német nyelven; önálló munkái leginkább németül jelentek meg.
Bővebben>>

Basahíd, rác falu, Torontál vármegyében, a kikindai szabad kerületben, Becskerekhez északra 4 1/2 mfdnyire: 12 kath., 2684 n. e. óhitű, 14 zsidó lak., szép n. e. óhitű anyatemplommal, derék helységházzal, 97 egész jobbágytelekkel. Lakosai igen jó lovakat tartanak, s híres kocsisok. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bővebben>>

Batizfalvy János (*Fehértemplom, 1895.11.31. - †Szeged, 1960.11.22.), nőgyógyász, egyetemi tanár; az orvostudományok kandidátusa (1952). Orvosi tanulmányait 1915-20-ban végezte a bp.-i egy.-en, 1932-ben magántanári képesítést nyert, 1922-től a bp.-i II. sz. nőgyógyászati klinikán tanársegéd, majd adjunktus, egyúttal vezetője a klinika mellett működő szövettani és bakteriológiai laboratóriumnak: 1926-27-ben mint ösztöndíjas a hamburgi és a kieli klinikán folytatta tanulmányait, 1930-ban haematológiai laboratóriumot is berendezett: 1932-től a szegedi egy.-en ny. r. tanár; a szülészeti és nőgyógyászati klinika ig.-ja. Nagy része volt a klinika újjászervezésében. Kiterjedt tudományos munkásságának főbb területei: a méhrák operatív úton történő gyógyítása, a női nemzőszervi gümőkór pathogenesise és klinikuma, valamint a nőgyógyászati urológia.
F. m. A terhességi anaemia, pathológiája és therápiája (Orv. Hetil., 1932); Az uteroplacentaris apoplexiával járó korai lepényleválás pathológíája és sebészi therápiája (Orvosképzés; 1936); Megelőzés elve a szülészeti gyakorlatban (Orvosképzés, 1942. 3: sz.); A női genitalis tuberculosis. pathológiája és therápiája (MTA Orv. Tud. Oszt. Közl. III. Bp.; 1952).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Batta, kisközség Krassó vármegye marosi járásában, (1891) 1524 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Battyánháza, a törökkanizsai járásban fekvő kisközség. Házainak száma 33, lakosaié 176, akik németajkúak és római kath. vallásúak. Postája, távírója Óbéb, vasúti állomása Oroszlámos. A helység eredetileg kincstári terület volt, melyet a gróf Batthyány család 1781-ben vásárolt meg. A család 1838-ban németeket telepített e területre s az új telepet Battyánházának nevezték el.
Forrás: Reiszig Ede, Torontál vármegye községei
Bővebben>>

Báziás/Baziaş/Baziasch, népes és emelkedő telep Szokolovác határában, Krassó-Szörény vármegye moldovai járásában, a Duna partján, jelentékeny, mint a magyar királyi államvasút temesvár-baziási vonalának végpontja és a dunai hajózás egyik fontos állomása; fővámhivatal, távíró- és postahivatal, postatakarékpénztár, bor- és selyemtermelés, spiritusz- és pálinkafőzés. Az azelőtt szegényes falu a közlekedés fejlődésénél fogva jelentékeny csomóponttá vált. Jelenleg (1891) 513 lakosa van, közte 91 magyar és 299 német.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Bázos/Bazoş, a Temes-folyó mentén fekvő kisközség. Házainak száma 337, lakosaié 2160, akik leginkább görög-keleti vallásúak és románajkúak. Postája, távírója és vasúti állomása Temesrékas. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen a temesvári kerületben lakott helyként van feltüntetve. Az 1761. évi hivatalos térképen ellenben csak pusztaként találjuk. Kevéssel ezután románok szállották meg. Az 1783. évi térképen Bassosh alakban már faluként szerepel. 1838-ban 53 1/8 egész jobbágytelket írtak benne össze. A XIX. század első felében a kamara volt a földesura. 1867-ben báró Ambrózy István és Lajos vették meg a kamara itteni birtokait. Jelenleg is báró Ambrózy István és Lajos a helység legnagyobb birtokosai. A görög-keleti templom 1901-ben épült. Van itt egy gőzmalom, mely Péterfy Lajosé. A községhez tartoznak: Határ-, Ármág-, Rosu- és Sátra-puszták.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Bázosd Kr (Lugos-ÉK, Facsád-Ny hrs a Dévai útban) 1690-1700: Basiestj (Pesty: Krassó, II/1. 29). 1808: Basziest, Basziesti (15). 1888: Bazest KrSzö Facseti js (Je 231). 1913: Bázosd KrSzö vm Facsádi js (Az). - 1909/19: Băsesti, Bázest, L 579: r 573 (16). > 1964: Begheiu Mic = Su 1: 1690-1964. - 1974: c. Făget {Facsád kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bázosd/Băsesti, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Béb Csa>Tt (Nagyszentmiklós-ÉNy) 1256: Beeb. A Csanád-nem birtoka hídvámjával és halászatával. Egyik fele Kelemen bán fiai (a Telegdiek őse) kezén volt; az 1256-i osztálylevél szerint Waffa fiai kapták, s ezek utódai 1274-ben úgy egyeztek meg, hogy a Tömpösiek őseinek jut. Ezt megelőzően azonban már V. István király (1270-72) kunoknak adományozta, akiknek utódai: Kool nb. Kondam és Juhpogo királyi kunok 1315-ben Károly királytól megerősítést nyertek rá. 1321-ben a kun Kondam ispán engedélyt kapott, hogy e birtokra népeket telepítsen, három évi adómentességet és szabad költözést biztosítva az odatelepülőknek (Gy 1: 848). 1256, 1488: Beeb (Cs 1: 697). 1274: Beeb Csanád nz-beli Csanád fiai és Barabás fiai osztozásakor Barabás fiainak jutott, a vámmal együtt (Er I. 334). 1315: t/p. Beeb (An 4: 41). 1808: Béba (Kis-) h. aliis Boeba vel Beba Mala ill. Béba (Ó-) aliis Boeba vel Beba Stara ill. 1888: Ó-Béba Tt Törökkanizsai js (Je 546). 1913: Óbéb Tt vm (Az). 1920: határfalu. - 1909/19: Beba-veche, Óbéba, L 3032: r 2049; m, n (17). Beba Veche = Su 1: 65. 1247-1828. {1808: pagus Boeba vel Beba Stara} [30 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Béba (Kis-), magyar hely, Torontál vármegyében, 10 házzal, 92 kath. lak., kik dohánykertészek. F. u. gr. Batthyányi. Ut. p. Szeged 2 óra.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Béba (Ó-), oláh-német falu, Torontál vármegyében, Szegedhez kelet-délre 2 órányira: 130 kath., 6 evang., 1848 n. e. óhitű, 14 zsidó lak., óhitű anyatemplommal, 66 2/8 egész jobbágytelekkel. F. u. gr. Batthyányi család.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bebrits Lajos (*Teregova, 1891.12.14. - †Bp., 1963.08.09.), újságíró, miniszter. Vasúti tisztképző tanfolyamot végzett, 1910-től 1919-ig a MÁV szolgálatában állt Szegeden, Temesvárott és más helyeken. 1917-től a Vasutas Szakszervezet és az SZDP tagja, 1919-től a szakszervezet bánáti, majd erdélyi szervezetének főtitkára. Illegális tevékenysége miatt több ízben letartóztatták. 1923-ban az USA-ba ment, ahol belépett a kommunista pártba, 1924-től az Új Előre munkatársa, 1928-tól szerk. je, majd főszerk.-je. 1930-ban az első Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kommunista tevékenysége miatt kiutasította az országból. A munkásság tiltakozó megmozdulásai miatt deportálására csak 1932-ben került sor. Ezt követően 1945-ig Moszkvában élt, előbb az egyik nagy vasút-igazgatóságnál dolgozott, majd ipari szövetkezet élén állt, 1943-tól az Igaz Szó szerk.-je volt. Dolgozott a Sarló és Kalapács, valamint az Új Hang számára is. 1945. márc.-tól a debreceni ideiglenes kormány közlekedésügyi minisztériumában min. biztos, majd Bp.-en államtitkár, 1949, febr. 18-tól 1956. nov. 3-ig közlekedési és postaügyi miniszter, 1957-59-ben Svédo.-ban, Norvégiában és Izlandban követ, 1959-től 1962-ig, nyugdíjazásáig az Orsz. Idegenforgalmi Tanács főtitkára. 1956-ig ogy.-i képviselő.
Irod.. Gyetvai János: B. L. (Párttört. Közl. 1963. 4. sz.); Gábor István: B. L. (Mélyépítéstud. Szle, 1963. 4. sz.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Bechnitz Sándor, (*Vinga, 1888.02.18 - †Temesvár, 1951.10.27), újságíró, kritikus, novellista. Jogi tanulmányai befejezése után közhivatalnok, 1910-től Temes megye tb. főjegyzője. Az I. világháború után újságírói pályára lépett, több mint másfél évtizedig szerkesztette a Déli Hírlap irodalmi-művészeti rovatát. A felszabadulás után a temesvári Szabad Szóban jelentek meg írásai. Irodalmi, művészeti kritikáit, tanulmányait és esszéit hazai és budapesti lapok közölték. Novellái művelődéstörténeti ihletettségűek. Álneve: Flaneur.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Becskerek(Kis-), német-oláh falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz nyugatra egy postaállomásra, 1537 római kath., 1507 n. e. óhitű, 6 zsidó lak.; kath. és óhitű anyaegyházakkal, postahivatallal. Van itt 126 egész, 143 fél, 41 negyed telkes, 155 zsellér, 166 lakó, 40 mesterember, 5 kereskedő. - Határa 9285 hold, melyből urb. házhely 385 h., 4989 h. szántóföld, 705 h. legelő, 1451 h. kaszáló, majorsági szántó 69 h., nádas 88 hold, 202 h. vízállás, 843 h. kaszáló, 283 hold legelő, 2 hold szőlő. Földe magasabb és laposabb, általában gazdag termékenységű s gyönyörű búzát terem; rétjei igen kövérek, de savanyus szénát adnak; lovat sokat tenyésztenek. Folyó vize a Jehr, mellyen 32 öles kőhíd van. Bírja a királyi kincstár.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bővebben>>

Becskerek(Nagy-), igen csinos város s főhelye Torontál vármegyének, a Béga vagy Bege hajókázható folyóvize mellett, Szegedhez délre 14, a Tiszához 1 1/2 mfdnyi távolságra. Házai nagyobb részt cseréppel fedettek, s utcái elég rendesek. Van benne 5 templom, vármegyeház, posta- és sóház- hivatal, 2 casinó, színház, 2 patika, sörház. Népessége 15,544 lélek, kik közt 3968 katolikus, 604 evang., 66 ref., 10398 n. e. óhitű, 508 zsidó. Nyelvökre nézve rácok, németek, magyarok, oláhok, tótok, bolgárok. - Kereskedése gabonával, szarvasmarhával, s nyers bőrökkel felette nagy fontosságú; mesteremberei számosak; roppant kiterjedésű határa 399 2/8 egész telket számlál, s igen termékeny; epreskertje legszebb a megyében; erdőcskéje is van. F. u. a királyi kamara, s széke egy tiszttartósági hivatalnak.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Béga, a Tisza baloldali mellékfolyója ered Krassó-Szörény vármegyében a Pojana Ruszka hegység ÉNy-i oldalán, a Bágyeshegy É-i aljában, eleintén É-nak tart, majd Kurtyánál felvéve a Pojéni (vele egyenlő nagyságú) patakot, tágasabb lapályra jut s ezen Facset és Bálinc mellett elfolyva Ny-nak tart, Nagy-Topolovec mellett a Temes közvetlen közelébe ér s azzal két csatorna által össze is van kötve; Temesvárnál DNy-nak fordul s ez irányt Nagy-Becskerekig megtartja, itt D-re kanyarodik s Perlaszon alul, Titellel szemben terjedelmes posványok közt (Fehértó) a Tiszába ömlik. Egész hossza 254 km., forrása és torkolata közt az egyenes távolság 174 m., vízkörnyéke 2878 km2. Esése Temesvártól Klekig 1: 6266, innen Titelig csak 1: 7384. Temesvártól a torkolatáig (114 km.) kisebb hajókkal járható.
Bővebben>>

Bégabalázsd/Balosesti, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Béga-csatorna. Kiépítésének eredeti, 18. század első évtizedeiben megfogalmazott célja a Temesvár és Pétervárad közötti A Béga-csatorna vízrajzi vázlata.katonai és polgári hajózás biztosítása volt. A Béga folyó legkorábbi ismert szabályozási munkálatai a 18. századra nyúlnak vissza. Az udvari kamara 1727-ben hagyta jóvá a Béga szabályozási munkálatait. 1727-1728 között elkészült a Facsád és Temesvár közötti csatornameder. Ezen keresztül szállították az épületfát és tüzelőanyagot Temesvárra. 1727-ben elkezdték a Temesvár és Klek közötti hajózható csatorna földmunkálatait. Ez azt jelentette, hogy a Béga régi kanyargós medre helyett egy újat ástak. Így megrövidült a Béga útja, de a régi meder is megmaradt. Az első hajó 1732-ben jutott a csatornán Pancsováról Temesvárra. A Jankahíd és Ittebe közötti hajózó csatorna megépítése 1753-ban kezdődött el. 1758-ban megújították a Temes-Béga csatorna betorkolásánál kialakított zsilipet. 1799-1808 között nagymértékű szabályozási munkákat végeznek el, a munkálatokon tíz év alatt hárommillió napszámot teljesítenek Temes és Torontál vármegyék közmunkára kötelezett jobbágyai. Védőtöltéseket építettek, elkészítették a hajók vontatásához szükséges vontatóutat. A hajózó csatorna kezelése a Temesvárott felállított Béga-csatorna Magyar Királyi Igazgatóság feladata volt. A 18. századi vízépítészeti munkák nem voltak elégségesek arra, hogy az árvizeket levezessék és a hajózás zavartalanságát biztosítsák. 1897-ben a XXI. törvénycikk elrendelte a Béga-csatorna rendezése körüli tervezési munkálatok megkezdését. 1902-ben az országgyűlés elfogadja a Béga-csatornának a Temes-bégavölgyi vízszabályozó társulat ármentesítése érdekében szükséges rendezésékről szóló XXII. törvénycikket. Ez a törvény teremti meg a Temesköz árvízvédelmének anyagi fedezetét.
Forrás: Wikipédia

Bégafő/Klek Клек, (azelőtt Klekk), nagyközség Torontál vármegye nagybecskereki járásában, (1900) 1354 német és oláh lak.; két hitelszövetkezet, vasúti állomás, posta- és távíróhivatal, telefonállomás.
Forrás: Révai lexikon
Klekk, nagyközség Torontál vármegye nagy-becskereki járásában, (1891) 1545 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Klek,
v. Torontál vm. (Klek, Szerbia): plébánia a v. csanádi egyhm. középtorontáli esp. ker-ében. - 1850: alapították. Tp-át 1848: Sarlós Boldogasszony tit-ra sztelték. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: ném., m.
Kiss-Sziklay II:918.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Bégahosszúpatak/Valea lungă, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Bégakalodva/Cladova, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R. )
Forrás: Révai Lexikon

Bégakörtés Kr (Lugos-É) 1723 (Mercy-tk), 1848: Pöel (a falu pecsétjén) (Pesty: Krassó II/2. 103). 1808: Perul (126). 1828: Poerul (Nagy 184). 1851: ť, 499 óhitű lak., s anyatemplommal. F. u. a kamara (Fé 3: 245). 1888: Perul KrSzö Bégai js (Je 574). 1913: Bégakörtés KrSzö vm (Az). - 1909/19: Părul, Perul, L 662: r 631 (131). = Su 2: 30. 1723-1913. > 1974: Păru c. Costeiu {Kastély kzs faluja É-ra} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bégalankás/Susani, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Bégalaposnok/Lapusnic, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R. )
Forrás: Révai Lexikon

Bégamonostor Te (Lugos-ÉK, a Béga b. p.) 1427: Monostor; 1453: districtus volahalis Monostor in comitatu Themes; 1484: opp. Vizes-Monostor; 1427-ben Zsigmond király zálogba vetette Garai Jánosnak és nejének, 1453-ban pedig V. László király Hunyadi Jánosnak adományozta; a XVI. század elején Korvin János is bírta (Cs 2: 19); 1505: castellum Monostor; 1512-14: opp. ť; 1717: ť (Pesty: Krassó II/2. 42). 1493.IV.1.: WyzesMonosthor (Te vm) Iklódi Dési Péter és fiai birtoka (KmJkv 2855). 1516.II.29.: itteni kenézek panasza (Pataki 1973. 171). 1806: Monostor (22 aa 49). 1808: Monostor, Monostur (110). 1851: Monostor, Kr vm, a Béga mellett, 309 óhitű lak., anyatemplommal, jó rétekkel. F. u. a kamara. Ut. p. Bozsúr {Bozsor} (Fé 3: 114). 1888: ť KrSzö Bégai js (Je). 1913: Bégamonostor KrSzö vm (Az). - 1909/19: Mănăstur-Begheiu, M, L 479: r 450 (110). Mănăstiur = Su 1: 385. 1427-1913. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bégamonostor/Mânastur, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Béganyíresd Kr (Facsád-DK, a Béga b. p.) 1579, 1596: Brazova, 1778: Brassova (Pesty: Krassó II/1. 30). 1808: Brázová (27). 1851: Brazova, Kr vm, 489 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal, sok uras(ági) legelővel. F. u. a kamara (Fé 1: 166). 1888: Brázova KrSzö Facseti js (Je 257). 1913: Béganyíresd KrSzö vm Facsádi js (Az). - 1909/19: Breazova, Brázova, L 472: r 468 (29). = Su 1: 104. 1579-1913. - 1974: c. Mărgina {Marzsina kzs faluja D-re} [33 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bégapata Ar (Lippa-DK) 1444: Spata, 1477: Zpatha Solymos vár 26. tartozéka volt (Cs 1: 761. Solymos). 1607: Zpata, 1785: Spada (Pesty: Krassó II/2. 185). 1808: Spata (149). 1851: Szpata, Kr vm, 6 kath., 382 óhitű lak., s anyatemplommal. Bírja D'Ellevaux (Fé 4: 158). 1888: Spatta (Szpatta) KrSzö Bégai js (Je 629). 1913: Bégapata KrSzö vm (Az). - 1909/19: Spata, Spatta, L 434: r 416 (166). = Su 2: 142. 1544-1913. - 1974: c. Bara {Barafalva kzs faluja É-ra} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bégapata/Spata, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R. )
Forrás: Révai Lexikon

Bégaszederjes/Sădriasi, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Bégaszentes/Santatesti, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Begaszentgyörgy/Žitište, a Béga-csatorna mellett fekvő nagyközség. Házainak száma 571, lakosaié 2804, akik német- és szerbajkúak Címer.s római kath. és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Keve vármegyéhez tartozott és a Szentgyörgyi család alapította. 1319-ben Róbert Károly király Kartaly Tamás ilyédi várnagynak és testvérének, Etelének, adományozta. E család azután Itebő, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdezsk és Vida helységekből álló uradalmának középponti helyéről Itebeinek írta magát. Róbert Károly király adományát Nagy Lajos 1367-ben megerősítette. 1452-ben is még az Itebei család birtoka, ebben az évben azonban a Himfiek rátörtek a helységre, és azt elpusztították. A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551 után, Petrovics oltalma alatt, szerbek telepedtek itt le, de nem sokáig maradhattak itt. A török hódoltság megszűntekor egyetlen ház sem maradt meg benne. A gróf Mercy-féle térképen St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként van feltüntetve. Ezt a pusztát a kincstár egy ideig Becskerek város használatára engedte át, Kenderes és Deszpotovecz-pusztákkal együtt, melyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe.
Bővebben>>

Begaszentmihály, Román-Szent-Mihály, a Bega hajózási csatorna mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 363, lakosaié 2124, akik kisebb részben magyarok és németajkúak, nagyobb részben románajkúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Valószínűleg a mai Begaszentmihály helyén feküdt az a Szent-Mihály helység, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzőkönyvben is előfordul Sanctus Michael alakban. A mai helységről első ízben az 1717. évi jegyzékben van említés, a mikor 43 házat írtak benne össze. A Mercy-féle térképen St.-Mihal alakban, lakott helyként van megjelölve. Az 1761. évi hivatalos térkép szerint a Bega hajózási csatorna jobbpartján épült, az 1783. évi térképen pedig a csatorna és a Bega folyó közötti területen van feltüntetve. 1838-ban 115 egész jobbágy telket írtak benne össze. 1868-ig a kincstár volt a legnagyobb birtokosa. 1868-ban Nagyjeszeni Jeszenszky Béla vette meg e birtok egy részét és jelenleg Jeszenszky Bélának, az aradi görög-keleti szentszéknek és a királyi államkincstárnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli görög-keleti templom 1877-ben épült. A lakosok dalegyesületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is, mely Freimann Menyhérté. A községhez tartozik Jeszenszky-puszta. A mai Begaszentmihály határában Oroszin mare és Oroszin mik (Nagy- és Kis-Oroszi) nevű dűlőket találunk a régi felvételekben, a mely földterületet az 1883-iki tagosításkor Jeszenszky Béla tagjához csatolták s így a mai Jeszenszky-pusztához tartozik. A Begaszentmihálytól délkeletre eső Temesság falunál is találunk egy Oroszin nevű szántóföldet és Ötvény határában szintén emlegetnek egy ily nevű dűlőt. Úgy látszik tehát, hogy Begaszentmihály, Ötvény és Temesság között a mai Begaszentmihály határában hajdan egy Oroszi nevű helység volt. Ortvay Tivadar szerint is e tájon fekhetett az az Oroszi, a mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. Ezt később, a XV. században, Egyházas-Oroszi néven említik s 1456-ban Hunyadi László és Mátyás beszterczei grófok nagybátyjuknak, Horogszegi Szilágyi Mihálynak engedték át.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei

Bégaszuszány/Susani, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Békés Kr (Lugos-ÉK, a Béga j. p., Facsád-Ny hrs) 1717: Bikiz; 1778: Bikits, Bikisch (Pesty: Krassó, II/1. 49). 1808: Bikis (20). 1888: Bikis KrSzö Facseti js (Je 243). 1913: Kisbékés KrSzö vm Facsádi js (Az). - Bichis > 1909/19: Bichigi, Bikis, L 822: r 800 (20). = Su 1: 78. 1717-1913. - 1974: c. Făget {Facsád kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Belencze, Bélincz/Belinţ/Belintz, a Budapest-Orsovai vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 680, lakosaié: 2618, akik leginkább románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Első ízben 1369-ben említik az oklevelek Belenche alakban. 1482-ben a Belinczi Bésánfiak birtoka. A Mercy-féle térképen Bellinz alakban a lugosi kerület lakott helyei között szerepel. 1782-ben Defcsics Miklós és Conrád Mihály vették meg a kincstártól. 1802-ben a Jankovics alias Doktorovics-családé lett. 1838-ban Doktorovics Miklós volt a földesura. A XIX. század közepe óta ismét a kincstáré. A községbeli görög-keleti templom 1797-ben épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn és Hatieg Titusznak gőzmalma is van itt. A községhez tartozik Kincstár-puszta. Határában feküdt hajdan Tataras-puszta, melyet Báthory Zsigmond fejedelem 1597-ben a Bésán-családnak adományozott.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Belényes Kr (Boksánbánya-DNy hrs) 1349: locum seu situm v-e in districtu de Kuesd . Belenus; 1351: p. Benenys; 1370: p. Belenus. A Kövesdi (boksáni) kerülethez tartozó faluhely, melyet a király telepítés céljából 1349-ben Hench fia Jánosnak és Márknak adott (Gy 3: 479). 1371-2: kenezius de Bynus (DocVal 243). 1428: Belenus Székás határosa (Cs 2: 98). 1650: Bényes (Pesty: Krassó II/1. 51). 1808: Binis val. 1888: Binis KrSzö Bogsáni js (Je 244). 1913: Bényes KrSzö vm Boksánbányai js (Az). - 1909/19: Binis, Binis, L 1887: r 1761; c, n (21). = Su 1: 79. 1371-1913. + 2: 296. 1349-1428. {Kernyécsa mellett Belinţ határész őrzi emlékét} - 1974: c. Doclin {Doklény kzs faluja} [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Beletháza, Belotincz, a Maros-folyó mentén fekvő kisközség. Házainak száma 250, lakosaié 1152, akik románajkúak és leginkább görög-keleti vallásúak. Postája és vasúti állomása Konop, távíróállomása Marosborsa. Az 1717. évi összeírásban Belodinzi alakban, 16 házból álló helyként fordul elő. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle és az 1761. évi térképeken is lakott helyként találjuk megjelölve. 1845-ig a kincstár volt a földesura, 1845-ben Beillet de La Tour Tivadar kapta adományul. 1848 óta Baillet de La Tour Károly, majd utána Vincze bírták. Jelenleg Haubert Nándor, Csobán Aurél dr., Masznyik Márton dr., Török Béla és Koncz Benő dr. a legnagyobb birtokosai. 1873-ban a kolera lépett itt fel és 250 áldozatot szedett. A görög-keleti templom 1854-ben épült s a kb. 200 görög-katolikus hívőnek imaháza van itt. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Bellotincz, oláh falu, Temes vármegyében, a Maros mellett, Lippához 3 mfd. 558 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. Határa hegyes völgyes és csak 3-dik osztálybeli. Ebből van majorsági szántóföld 38 h., rét 176 h. 1090 négyszögöl, legelő 106 h. s 840 négyszögöl, házhely 7 h., szorgalomföld 12 h., 2797 hold s 988 négyszögöl erdő, 6 hold szabad föld; úrbéri szántó 519 h., rét 282 hold, legelő 113 h., házhely 164 h., szorgalomföld 31 h., 173 h. haszonvehetlen, 144 h. szabadföld. Bírja gr. Latour Tódor hadügyminiszter örök.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Belusfalva Kr (Facsád-DK) 1548: Belusfalva, 1598: Belosest alias Belasfalva (Pesty: Krassó II/1. 18). 1808: Balosest Kr (12). 1888: Ballosest (Balosest) KrSzö Facseti js (Je 225). 1913: Bégabalázsd KrSzö vm Facsádi js (Az). - 1909/19: Bălosesti, B, L 222 r (13). > Balosesti = Su 1: 55. 1548-1913. - 1974: c. Tomesti {Tamásd kzs faluja} [33 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Benamy Sándor, (*Sáp, 1899.05.06 - †Budapest, 1989.10.13), újságíró, író, műfordító. Nagyváradon és a budapesti Keleti Akadémián végezte tanulmányait, ahol gazdag nyelvtudásának alapját vetette meg. Közírói pályafutását a Nagyváradi Naplónál kezdte, majd rövid bukaresti újságíróskodás után a kolozsvári Új Kelet és a Brassói Lapok munkatársa lett. Részt vett a Temesváron megjelenő Erdélyi Színházi Élet szerkesztésében (1930). Bejárta a Közel-Keletet, és élményeit útleírásokban örökítette meg. Az első közülük Európától Ázsiáig c. alatt (Bécs 1925, 2. kiadás Bp. 1937) Henri Barbusse előszavával jelent meg. A művészetről vallott nézeteit a Gaál Gáborral kiadott Erről van szó! c. "művészeti és emberi figyelmeztető" (Kv. 1927) összegezte. A budapesti Új Színházban, majd Kolozsvárt is bemutatott Kajüt c. szexuálszociológiai drámája körül 1928-ban irodalmi vita pattant ki. Hat írótársával: Fekete Tivadarral, Győri Illés Istvánnal, Károly Sándorral, Ligeti Ernővel, Nagy Karolával és Szántó Györggyel szerzett "kollektív regény"-e, A földalatti hármak, 1933-ban Tamási Áron előszavával jelent meg, s ugyanebben az évben mutatták be a Kolozsvári Színpártoló Egyesület drámapályázatán I. díjat nyert Vissza a háborúba? c. színművét.
Bővebben>>

Bencsek Te 1471: Felsewwenecze (Borovszky: Temes 41). 1888: Német-Bencsek Te Vingai js (Je 537). 1913: Felsőbencsek Te vm (Az). - 1909/19: Bencecul-german, Nb, L 1703: r 37; n (18). > Bencecul de Sus = Su 1: 70. 1471-1913. > 1974: Bencecu de Sus c. Pischia {Hidasliget kzs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bene Géza (*Pest, 1855.07. - †Anina, 1922.12.08.), bányamérnök. Oklevelét a selmecbányai főisk.-n szerezte 1884-ben. Előbb az Osztrák-Magyar Vasúttársaság D-mo.-i birtokán volt bányamérnök, néhány évig a Vaskő és Dognácska vidéki vasércbányászatot vezette, majd haláláig az aninai szénbányászat főnöke volt. 1886-ban Belgium, Franciao. és Németo. szén- és rézbányáit, 1888-ban az erdélyi aranybányákat, 1900-ban a francia courrières-i nagy bányakatasztrófa színhelyét tanulmányozta. Értekezései bel- és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg.
M. A kőszénbányákban fellépő gázkitörésekről (Bp., 1910).
Irod. Pauer János: A Selmeczbányai Magy. Kir.-i Bányászati és Erdészeti Akadémia története (Selmeczbánya, 1896).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Benedek Aladár, Náray Iván (*Arad, 1843.09.20. - †Bp., 1915.11.30.), költő, író, szerkesztő. 1861-ben félbeszakította isk. tanulmányait, Pestre ment, hogy az irodalomnak éljen. 1866-ban adta ki első kötetét (Költemények, I-II, Pest). Az epedés óráiban (Pest, 1874) 35 versét Büttner Karolinához írta, akit ugyanez évben feleségül vett. Az irodalmi ellenzékhez tartozott, de mikor a hivatalos kritika megtámadta, elhallgatott. Szerkesztői munkája sem volt sikeres. Lefordította Dickens Nickleby Miklósát. Elfeledve halt meg. Szerk. az Új Világ (1869-70); Szépirodalmi Közlöny (1871); Papagáj (1871, Szőke Keselyű álnéven); Új Idők (1876); Csöndes órák (1878-79, Teodor álnéven) c. szépirodalmi és ismeretterjesztő lapokat.
Irod. Török Erzsébet: B. A. (Bp., 1932). - Szi. Krúdy Gyula: Vallomás (Bp., 1963).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Benkó Károly (*Nagyszentmiklós, 1837.11.04. - †Rákospalota, 1893.08.24.), építész. Számos középületet épített (győri zsinagóga, eperjesi ev. kollégium, fóti ref. templom, dobsinai ev. templom). 1883-tól iparisk. tanár volt. 1870-ben Kolbenheyer Ferenccel a nyergesújfalusi cementgyár alapítója.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Bővebben>>

Benkő József, (*Temesvár, 1939.09.08), matematikai szakíró, tankönyvíró. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, a Babeş-Bolyai Egyetem matematikai karán szerzett diplomát. 1964 óta a brassói Politechnikai Intézet matematikai karán egyetemi adjunktus. Német és angol szakfolyóiratok szerződött külső munkatársa, tanulmányait a Studia, Studii şi Cercetări Matematice közli. Elméleti értekezéssel szerepel a M. Maliţa szerkesztésében megjelent Sisteme în ştiinţele naturii (1979) c. kötetben. Több szakmunkáját a brassói egyetem adta ki, társszerzője több egyetemi kiadványnak. Magyar nyelvű önálló munkája: A topológia elemei (Kv. 1975).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Belényes, Kr (Boksánbánya-DNy hrs) 1349: locum seu situm v-e in districtu de Kuesd .Belenus; 1351: p. Benenys; 1370: p. Belenus. A Kövesdi (boksáni) kerülethez tartozó faluhely, melyet a király telepítés céljából 1349-ben Hench fia Jánosnak és Márknak adott (Gy 3: 479). 1371-2: kenezius de Bynus (DocVal 243). 1428: Belenus Székás határosa (Cs 2: 98). 1650: Bényes (Pesty: Krassó II/1. 51). 1808: Binis val. 1888: Binis KrSzö Bogsáni js (Je 244). 1913: Bényes KrSzö vm Boksánbányai js (Az). - 1909/19: Binis, Binis, L 1887: r 1761; c, n (21). = Su 1: 79. 1371-1913. + 2: 296. 1349-1428. {Kernyécsa mellett Belinţ határész őrzi emlékét} - 1974: c. Doclin {Doklény kzs faluja} [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bővebben>>

Beodra, a törökbecsei járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 754, lakosaié 4600, akik közül 1623 magyar, 736 németajkú ésGróf Karátsonyi Jenő kastélya. 2241 szerbajkú; a magyarok és németek legtöbbje róm. kath. vallású, a szerbek a görögkeleti egyház hívei. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Hajdan Csanád vármegyéhez tartozott. A középkorban Böldre (Beldre) néven említik az oklevelek. 1331-ben már fennállott. A XV. században több birtokosa volt. Az 1414-48. években a Berekszói Hagymás családé, mely egyízben 1448-ban Beldrei előnévvel fordul elő. Birtokosok voltak még e helységben a Beldrei Himfiek az 1434-1451 években, később a Dócziak, a kik 1482-ben Böldrén kívül Szentes és Szeg helységeket is bírták. Az 1461. és 1482. éKarátsonyi Andor kastélya.vi oklevelek két Böldre helységről emlékez meg. E két helység egyike Böldreszeg, a mai Karlova helyén feküdt. 1572-ben Telegdy Miklósé, a kitől azután testvére Mihály s ennek utódai örökölték. A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1695-ben Frigyes Ágost szászherceg Peadrán át akarta vezetni seregét a török ellen, de a helységet környező mocsarakon áthatolni nem bírván, más utat volt kénytelen választani. A XVIII. század elején a helység elpusztult, mert az 1717. évi összeírásból hiányzik, sőt a gróf Mercy-féle térképen is a lakatlan helységek között találjuk.
Bővebben>>

Berczik Árpád (*Temesvár 1842.07.08 - †Budapest 1919.07.16), novellista, színműíró, az MTA tagja. Jogot végzett, 186Sírhely.4.-től a Berczik Árpád.helytartótanácsi, 1867-től a miniszterelnökségi sajtóosztály tisztviselője, 1872-től vezetője. 1887-től miniszteri tanácsos. 1904-ben nyugdíjba ment. A Kisfaludy Társ. tagja (1873). Írói pályáját versekkel kezdte, írt elbeszéléseket, a Borsszem Jankó állandó munkatársa, a Pesti Napló heti tárcaírója (1870-72), de sikereit színdarabjaival érte el. Első műve 1862-ben került színre a Nemzeti Színházban, első sikere „A fertálymágnások” (1867) című operett. A Kisfaludy Sándor szerelméről szóló Himfy dalaival (1898) megteremtette a magyar irodalomtörténeti tárgyú vígjátékot.
Művei: „Az igmándi kispap”, (népszínmű, 1881); „Nézd meg az anyját” (vígjáték, Bp., 1883); „A Protekció” (vígjáték, Bp., 1885); „Himfy dalai” (vígjáték, 1898); „Színművei” (I-V., 1912).
Irodalom: Kozma Andor: B. Á. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1921); Berczik Árpád: B. Á. (Bp., 1933); Molnár Pál: B. Á. a drámaíró (Bp., 1936).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bérczy Lajos, (*Arad, 1874.09.11 - †Arad, 1947.03.23), publicista, író. Újszentannán, Kevevárán, majd Aradon volt polgári iskolai, végül gimnáziumi tanár. 1922-től 1928-ig a Kölcsey Egyesület főtitkára, részt vett az OMP helyi közművelődési mozgalmaiban. Cikkeit, tárcáit, verseit, novelláit főleg a helyi lapok közölték. Ibolyka c. érzelgős kisregénye az Erdélyi Könyvtár 7. köteteként 1922-ben jelent meg Aradon.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Berecz János (*Detta, 1882.08.23. - †Bp., 1938.10.06.), nőgyógyász, egyetemi tanár. Bp.-en 1906-ban szerzett orvosi oklevelet. Utána a szegedi bábaképző intézetben mint gyakornok működött. 1907 végén a bp.-i II. sz. női klinikára került Tauffer Vilmos professzor mellé. 1912-ben tanársegéd. Az I. világháborúból hazatérve újból a II. sz. női klinikán működött. 1926-ban a szegedi egy. ny. r. tanára és az 1929-ben ott megnyílt női klinika ig. ja lett. 1933-tól a felsőház tagja volt. Cikkei a hazai szakfolyóiratokban jelentek meg.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Beregszó/Beregsău Mare/Grossberegsau, Grossberksoff, oláh falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz nyugatra 1 1/2 mérföldnyire, a Beregszó patak mellett, rónaságon. Lakja 1853 lélek, kik közt oláh n. e. óhitű 1609, szerb óhitű 217, r. katolikus 22, zsidó 5. Óhitű anyaegyházak. Róna határa néhol lapályos salétromos, de nagyobb részben első osztálybeli gazdag termékenységű, mely gyönyörű tisztabúzát és sok kukoricát terem. Kiterjed 8301 holdra 420 négyszögölre. - Ebből úrbéri szántó 3130 h., rét 1164 h., legelő 1017 h., szorgalomkert 174 h., házhely 381 h., egyházi és iskolai földek szántó 72, rét 22, legelő 9, házhely 5, temető 6; majorsági szántó 794 h. 820 négyszögöl, rét 884 h. 550 négyszögöl, legelő 170, szőlő 3, erdő 32 hold 1510 négyszögöl, udvartelek 10 h., utak 10 h. Vizei a Beregszó és Csurja patakok.
Képek:
Emlékkönyv a 670 éves megemlékezéshez.
        Látkép.        Temető.        Emléktábla.        Emléktábla.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bővebben>>

Beregszó patak, a Béga folyó jobboldali mellékvize, Temes vármegye lippai járásában, Komját község közelében ered, Ny., majd DNy. felé folyik az u. n. római sáncokkal párhuzamosan, Csernegyházánál két ágra szakad, melyek azonban Szakálházánál újra egyesülnek s a torontál vármegyei Bobda közelében a Béga lecsapolási csatornába ömlik. Jobb felől a Mátka és Jercsici patakot veszi fel. Szabályozását a Bégáéval együtt eszközölték. Partvidékének megvédésére a B. és Béga közt 75 km. töltés épült.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Berekszói Péternek Hunyadi János kormányzótól kapott címere, 1448.
A nagyérdekű oklevél az Erdélyi Múzeumegylet tulajdona, hová az néhai gr. Kemény József gyűjteményével került.
Eredetije hártyán - függő pecsét nélkül - az Erdélyi Múzeum-egylet gyűjteményében Kolozsvárott.
Címer.Berekszói Péter már címere nyerésekor nemes volt. Vitézségét a címeres-levél bő szavakkal beszéli el. Az 1444. évi várnai ütközetben, melynek I. Ulászló király áldozatul esett s a hol Hunyadi János maga is jelen volt, tűntette ki legelőször magát; mikor kétségessé vált, ki viszi el abból a győzelem babérját, a Hunyadit szorongató janicsárok közé csap s ezek halálos sebet ejtenek rajta. Ezután is többször harcol Hunyadi oldala mellett; kivált azon érdemeit emeli ki az oklevél, melyeket a Hunyadi által 1446. évben Frigyes császár ellen a nála lévő gyermek László király és a szent korona kiszabadítása és visszanyerése céljából viselt hadban szerzett. Ausztria és Stiria pusztítása közben ismét sebet kap; s e vér, melyet a kormányzó jelenlétében többször ontott - a középkorban a legbiztosabb jutalom-szerző - szerzi meg számára azon díszes címert, melyet jelenleg bemutattunk. A címer adományozás a kormányzó jogköréből (auctoritate nostre gubernationis) folyik, mely nem sokkal volt kisebb a királyi hatalomnál. A címer, mely nem annyira kivitele, mint inkább compositiója által a szebbek közé tartozik, mint costumekép a legérdekesebbek közül való.
Bővebben>>

Berekszónémeti, azelőtt Német. Az Óbega partján, Temes vármegye hátárán fekvő nagyközség. Házainak száma 242, lakosaié 1286, a kik nagyobbára szerbajkúak s görögkeleti vallásúak. Postaügynöksége van, postája Gyertyámos, távírója Papd, vasúti állomása Berekszó. Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben a temesi főesperesi kerület plebániái között szerepel. A középkorban Temes vármegyéhez tartozott. Az 1425-1497. években Némethy néven említik az oklevelek. 1494-ben Nagylucsei Ferenc nyerte a királytól adományul. 1514-ben, a Dózsa-féle pórlázadás alkalmával, a lázadók az egész helységet elpusztították. 1520-ban II. Lajos király e helységet Bolyka Bálintnak adományozta. A török hódoltság alatt nem pusztult el és az 1723-25, évi gróf Mercy-féle térképen, a temesvári kerületben, a lakott helységek között találjuk.
Bővebben>>..\..\..\B\berekszonemeti.htm

Berekutcza, a Berzava-folyó mentén fekvő kisközség. Házainak száma 51, lakosaié 302, akik mindnyájan románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Birda. A középkorban Krassó vármegyéhez tartozott. 1458-ban Berek alakban említik az oklevelek s ekkor a Dóczi-család tartott hozzá jogot. Az 1717. évi kamarai jegyzék a csákovai kerületben említi 28 házzal, Az 1723-25. évi Mercy-féle térképen a verseczi kerületben, Bereckuza alakban, lakott helyként van megjelölve. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1838-ban 14 3/8 egész jobbágytelke volt. 1848-ig a kamara volt a földesura. Határán vezet át az ú. n. római sánc. 1813-ban a kolera a lakosság hatodrészét ragadta el.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Berény, oláh falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz délre 2 mfd., 932 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. Határa 3259 hold 115 négyszögöl, melyből szántóföld 1648 h., rét 1140 h., legelő 213 h., házhely 147 h. Úrbériség: 2041 h. Majorság: 1018 hold; két lelkészi telek, malom, korcsma, és szorgalomföld 180 hold 115 négyszögöl. Fekete földe második osztálybeli; terem búzát, árpát, zabot, és kukoricát. A határszélen folyik a Bogonis patak, mely 3 malmot hajt. Bírja a kir. alapítvány.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bővebben>>

Berényi Dénes (*Karánsebes, 1900.09.21. - †Debrecen, 1971.11.30.), meteorológus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952). A debreceni tudományegy. bölcsészkarán végzett (1926), doktorált (1927) és az egy.-i földrajzi intézetben lett tanársegéd. 1933-ban magántanárrá képesítették. Szerk. a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézet Meteorológiai Állomásának Időjárás Jelentéseit (1929-32). 1934-ben megbízták a debreceni tudományegy.-en a Meteorológiai Intézet vezetésével. 1944 dec.-ében a már békés területeken megindította a meteorológiai megfigyeléseket. 1951-től az egy. meteorológiai tanszékvezető egy.-i tanára. 1958-1962-ben az egy. természettudományi karának dékánja. Az Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae sorozat (1954-62) és az Acta Geographica Debrecina évkönyv (1966-70) társszerk.-je volt. Egy.-i tankönyveken és jegyzeteken kívül kb. 200 szakközleménye jelent meg. Agrometeorológiai és gazdasági fenológiai figyelőhálózatot szervezett. Meteorológiai állomást létesített az egy. területén, amelyet obszervatóriummá fejlesztett. Munkásságáért Hegyfoky-emlékérmet kapott (1955).
F. m. A magyarországi dohánytermelés különös tekintettel Szabolcsvármegyére (Debrecen, 1937); A burgonya termesztése és összefüggése az időjárással (Debrecen, 1942); A talajmenti réteg éghajlata (Száva-Kovács Józseffel, Bp., 1948); Mezőgazdasági meteorológia (Aujeszky Lászlóval és Béll Bélával, Bp., 1951); Mikroklimatologie… (Bp.-Suttgart, 1967).
Irod. Justyák J.: Dr. B. D. professzor emlékére (In memoriam professoris Dr. Dionysii B., Debrecen, 1971).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Berestye, Brestye, Denta szomszédságában fekvő nagyközség. Házainak száma 193, lakosaié 1004, akik leginkább bolgárok és római katolikus vallásúak. E helység a XIX. század első felében települt. Földesura a kincstár volt. A római katolikus templom 1902-ben épült. A lakosok gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Pilaristye-tanya; itt van özv. Jäger Róbertné úrilaka.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Beresztócz/Банатски Брестовац Banatszki Bresztovac, Banatski Brestovac/Rustendorf, azelőtt Bresztovácz, a vármegye délkeleti sarkában, Temes vármegye határán fekvő nagyközség. Házainak száma 587, lakosaié 3853, akik németek és szerbek, vallásukra nézve, pedig római katolikusok és görögkeletiek. Postája helyben van, vasúti állomása Homokbálványos. A helység neve a szláv breszt = szilfa szóból származik, arra mutat, hogy első lakossága szláv volt s a határos szilfaerdőségről nevezte el a községet. A mai Beresztócz határában a XV. század elején Szkronovecz, Szkrobanecz-pusztát találjuk, melynek lakosai akkoriban a kevei vár szolgálatában álló rácok voltak. Ezt a pusztát Zsigmond király 1412-ben Keve városának adományozta; mikor 1439-ben Murád szultán e vidékre vonult, számos rác család innen a Csepel-szigetre költözött. Helyükbe a Hunyadiak alatt újabb rác családok telepedtek le. 1551-ben Keve eleste után, török bég parancsolt a lakosságnak. A hódoltság alatt másfél századon át a Szendrőből Temesvár, Versecz és Újpalánka felé közlekedő török csapatok fő hadiútjába esett s ez az oka annak, hogy a hódoltság megszűntekor, 1717-ben, mindössze 12 üresen álló házból állott.
Bővebben>>

Berkeszfalu, Perkoszova, a Moravicza-patak mentén fekvő kisközség. Házainak száma 192, lakosaié 1049, akik vegyesen magyarok, német- és románajkúak és vallásra nézve katolikusok és görög-keletiek. Postája és távírója Temes­bökény, vasúti állomása Nagyzsám. A középkorban Krassó vármegyéhez tartozott. 1358-ban és 1431-ben Berkesz, 1405-ben Berkesz, 1472-ben Berkeez alakban említik az oklevelek. 1424-ben a rác despoták birtoka. Az 1717. évi jegyzékben Percossovo alakban találjuk, 15 házzal. A Mercy-féle térképen Bergossova alakban, a werseczi kerületben, lakott helyként van feltüntetve. 1816-ban báró Hiller János cs. kir. táborszernagy kapta adományul, kinek utódai 1872-ig bírták. 1872-től 1891-ig a Nagy- és Kis-Szredistyei Lazarovics-családé volt. 1892-ben Knelly Lajos vette meg a báró Hiller-féle birtokot s azt jelenleg is bírja. A községbeli görög-keleti román és a római katolikus templom is 1911-ben épült. A lakosok dalegyletet és takarékpénztárt tartanak fenn. A községhez tartozik Knelly-puszta és Rieger-puszta.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Berkeszi István (*Berkesz, 1853,12.06. - †Temesvár, 1922.04.03.), tanár, történész. Az egy.-et Bp.-en végezte. Ezután 5 évig br. Radvánszky Béla magántitkára volt. 1884-től fehértemplomi, 1885-től bp.-i gimn. tanár. 1888-tól a temesvári állami főreálisk. tanára, majd 1911-től ig.-ja. Vezetője volt a városi múz.-nak. 1892-től a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat titkára. A szakfolyóiratokban és önállóan számos történelmi - Temes megye, valamint Temesvár múltjával foglalkozó helytörténeti tanulmánya jelent meg.
F. m. A gróf Haller fiúk iskoláztatása a XVIII. sz.-ban (Bp., 1883); Gróf Hoffmannsegg utazása Magyarországon 1793-94-ben (Németből fordította és bevezette, Bp., 1887); A temesvári könyvnyomdászat és hírlapirodalom története (Temesvár, 1900).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
Bővebben>>

Berlistye/Berlişte/Berlischte, kisközség Krassó-Szörény vármegye jámi járásában, (1891) 1191 oláh lakóval, vasúti megálló.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Berlistye Kr (Oravicabánya-DNy) 1611: Berliste (Pesty: Krassó II/1. 89). 1808: Berlisztye (18). 1888: ť KrSzö Jámi js (Je 240). 1913: Berlistye KrSzö vm (Az). 1920: határfalu. - 1909/19: Bârliste, B, L 1144: r 1106; n (15). > Berliste = Su 1: 74. 1611-1851. [42 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Berlistye, oláh falu, Krassó vármegyében, Oraviczához 2 1/2 mfdnyire: 6 kath., 1036 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Berwaldszky Kálmán (*Pankota, 1875.03.14. - †Bp., 1932.06.27.), pedagógus. 1895-től az iglói r. k. elemi isk. tanítója, majd 1912-től ig.-ja. 1919-től szakfelügyelő a bp.-i tanfelügyelőségnél, 1920-tól a vallás- és közoktatásügyi min.-ban a Néptanítók Lapjának szerk.-je, emellett 1924-től iparostanonc iskolai szakfelügyelő. Társszerk.-je volt a Pedagógiai Zsebnaptárnak és a Népiskolai Egységes Vezérkönyveknek. Oktatásüggyel, a Szegesség történetével, művészettörténettel foglalkozó cikkei és ismertetései jelentek meg.
F. m. A magyar katolikus iskolázás története (Igló, 1900); A népiskolai rajzoktatás (Igló, 1907); A sienai származású Gallicus-család és művészete (Igló, 1908); A rajzoktatás módszere (Tscheik Ernővel, Bp., 1931).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Berzászka/Berzasca/Bersaska, kisközség Krassó-Szörény vármegye moldovai járásában, (1891) 1848 oláh és német (343) lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; a hozzátartozó Drenkova telepen Guttmann testvéreknek nagy szénbányáik vannak; bányamértékük 529.8 ha., évi termelésük (1891) 342,153.q. feketeszén; a munkások száma 389. Ezenkívül B.-n több kisebb szénbánya van s krómércek is találtatnak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Ber
szászka Szö (Újmoldova-DK, a Duna-parton) 1692: Besaska, 1785: Perschaschka (Korabinszky > Pesty: Szörény II. 14). 1808: Berszaszka, (i) Bersaska (18). 1888: Berzászka KrSzö Moldovai js (Je 241 & Drenkova és Kozla). 1913: Berszászka KrSzö vm Újmoldovai js (Az). - 1909/19: Bârzasca, Berzászka, & Drencova (Drenkova), Cozla (Kozla), Sirinea (Szirinya), L 2251: r 1515; n, cseh, m, szerb, zs (15). > Berzasca = Su 1: 75. 1692-1913. [54 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Berzászka patak, folyócska Krassó-Szörény vármegyében az Almás hegységben a Szvinyacsa mare hegy alatt ered, DNy. felé tart s igen kanyargós futás után B. községnél a Dunába ömlik. Hossza 35 kilométer.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Berzava, a Temes baloldali mellékvize, ered Krassó-Szörény vármegyében a Szemenyik hegységben. Eleintén regényes völgyszorosban É-nak tart majd Ny-ra, Resicabányánál ÉNy-ra fordul, Zsidovinnál kilép a temesi lapályra s Ny-i irányban a Temes folyóba siet, melyet Botossal szemben ér el. A B. azelőtt a lapályon szétterült s nagy posványokat alkotott; ezek lecsapolására a B.csatorna épült, mely Dentától Botosig húzódik; Margiticánál balfelől beleömlik az alibunári mocsár levezetésére ásott verseci vagy Teréz-csatorna, mely egyúttal a Moravica mocsarainak levezetésére szolgáló Moravica-csatornát is magába fogadja. A Moravicán kívül nevezetesebb mellékvize nincs. Végleges szabályozására az 1871. alakult Temes-Bégavölgyi vízszabályozási társulat törekszik.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Berzava
folyó 1256: a Borsua mellett Kalántelek falu (Er I. 222). 1808: fl. Berzava (Stara-), Alt-Bersava Krassó vm (18). - Bîrzava
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Berzava-csatorna 1808: Berzava Canalis, Berzava tsatornája, Bersawa Kanal Te vm (18). - Canalul Bîrzava
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Besenyő Szö (Herkulesfürdő-D hrs) 1540: Pecheneszka, 1690-1700: Pecsenicska (Pesty: Szörény II. 439). 1808: Pecsinyeska, (i) Pecsinjeshka (125). 1888: Pecsenyeska KrSzö Orsovai js (Je 571). 1913: Csernabesenyő KrSzö vm (Az). - 1909/19: Pecenisca, Pecenyeska, L 676: r 644; n (132). = Su 2: 32. 1540-1913. - 1974: Pecinisca ť Băile Herculane {Herkulesfürdő} [55 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Besenyő, német falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz északnyugatra 2 mfdnyire, egy völgyben, 2023 r. kath., 50 n. e. óhitű, 132 egész, 62 fél és 18 negyedtelkes lakossal, 54 mesteremberrel. Kath. paroch. templom. Határa 7335 hold 383 négyszögöl, melyből 5044 hold urb. szántóföld, 1100 h. kaszáló, 539 hold 220 négyszögöl legelő, 148 h. 300 négyszögöl szőlő, 2 h. szorgalmi föld. Majorsági föld 1501 h. 1313 négyszögöl, de ezek nagyobb részt víz alatt feküsznek. Első osztálybeli gazdag földe főleg tiszta búzát terem. Vizei a Beregszó és még más két patak; a Beregszó két malmot is hajt. Bírja a kir. kincstár.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Besenyő Te (Temesvár-ÉNy) 1333: {sacerdos} de Ersenis [: Besenis], 1334: Berzenev, de Beseno (Tr), ez is templomos hely magyar lakossággal. 1494: Nagbesenye e vármegyei nemes előnevében; 1498: Bessenyew (Cs 2: 27). 1808: Bessenova ~ Újbesenyő, Neu-Beschenowa, (i) Beshenova (19). 1888: Új-B Te Kpi js (Je 701). 1913: Újbesenyő Te vm (Az). - 1909/19: Besenova-nouă, Újbessenyő, L 2857: r 78; n, m, c (19). > 1964: Dudestii Noi = Su 1: 212. 1333-1964. - 1974: c. Becicherecu Mic {Kisbecskerek kzs faluja} [31 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Besenyő(Ó-), bolgár mezőváros, Torontál vármegyében, Szegedhez délkeletre 4 mfdnyire, az Aranka vize mellett 7526 kath., 12 reform. 202 óhitű lak., kath. anyatemplommal, szép városházával, vendégfogadóval. Határa nagy kiterjedésű, s igen termékeny, az uraságnak több ezer holdra menő majorsági rétje és legelője van. Egész úrbéri telket 263 2/8 számlál. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bethlenháza/Betlenhaza, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon
Bethlenháza KrSzö (Lugos-ÉÉK, a Béga j. p.) 1883: Bethausen (H). 1888: Bethlenháza KrSzö Bégai js (Je 242). 1913: Bethlenháza KrSzö vm (Az). - 1909/19: Becliza, Bh, L 1020 n, m, r {!} (17). > Betlenhaza > Betlinesti > Bethausen = Su 1: 75. 1883, 1913. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bigér/Bigăr/Schnellersruhe/Bigr, kisközség Krassó-Szörény megyében. Plzeň, Litoměřice, Klatovy és Chrudim vidékéről származó cseh telepesek alapították 1827-ben, a Szretinye-erdő völgyteknőjében fekvő, „T” alakú irtáson. Lakói előbb főként favágással, mészégetéssel és tejtermeléssel foglalkoztak, de az erdő tisztásain szétszórva szántóföldeik is voltak. A kozlai szénbánya megindulása után sokan bányásznak álltak vagy fuvarozással keresték kenyerüket. A 20. század elején vegyipari üzeme is volt.
Forrás: Wikipédia
Bigér Szö (Berzászka-K) 1826-ban alapított s Temesvár katonai kormányzójáról, A. Schneller tábornokról Schnellersruhe-nek nevezett település (Pesty: Szörény II. 482). 1888: Schnellersruhe KrSzö Moldovai js (Je 620). 1913: Schnellersruhe, Bigér (H). 1913: Bigér KrSzö vm Újmoldovai js (Az). - Snelersruhe > Bigăr = Su 1: 78. 1816, 1913. - 1974: c. Berzasca {Berzászka kzs faluja} [54 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bihari Ottó (*Temesvár, 1921.01.13. - †Pécs, 1983.01.04.), államjogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1973, r. 1979), Állami díjas (1975). Jogászdoktori diplomáját 1943-ban, a debreceni tudományegy.-en szerezte meg. 1941-ben belépett a KMP-be. 1944-ben Bp.-en illegalitásban Kiss Lajos álnéven dolgozott a Hazai Fésűsfonóban. 1944-45 telén a Mikó-csoport tagjaként részt vett a német megszállás elleni harcban. A világháború után pártja képviseletében Tolna vm. közigazgatásában dolgozott; főispáni titkár, járási főjegyző, megyei másodjegyző, majd Tolna vm. főjegyzője. 1949-ben a Belügymin. tanulmányi osztályának h. vezetője. 1949 aug.-ától 1951-ig a felsőgödi Közigazgatási Isk. tanára, majd ig.-ja. 1950-től vett részt a bp.-i közgazdaságtudományi egy. oktatómunkájában; 1951-ben egy.-i adjunktussá, 1955-ben docenssé nevezték ki. 1956-tól haláláig a Pécsi Tudományegy. Állam- és Jogtudományi Karán tanított; 1956-tól tanszékvezető egy.-i docens, 1957-től egy.-i tanár, 1957-1964 között a kar dékánja. 1973-tól az MTA elsősorban területfejlesztési kutatásokkal foglalkozó intézetének, a Dunántúli Tudományos Intézet ig.-ja. Elnöke volt a Pécsi Akad.-i Bizottságnak, az MTA Politikatudományi Bizottságának, s tíz évig a Művelodésügyi Min. Állam- és Jogtudományi Bizottságának, alelnöke a bécsi Társadalomtudományi Koordinációs és Dokumentációs Központnak (CISS), elnöke a m. nemzeti bizottságának, tagja a Nemzetközi Államjogtudományi Társ. Végrehajtó Bizottságának. A szocialista m. államjog egyik megalapozója. Jelentős szerepe volt az egy.-i oktatás korszerűsítésében, a tudományszervező munkában. Több államjogi egy.-i tankönyvet írt. Tevékenyen részt vett az Alkotmány és más törvények előkészítésében.
F. m. A pusztaszabolcsi tanács munkája (Beér Jánossal, Bp., 1954); A tanácsok bizottságai (Bp., 1958); Államjog az állami államigazgatási jog alapjaival (Bp., egy.-i tankönyv, 1960, 1962); A tanácstörvény (Szamel Lajossal, Bp., 1961); Az államhatalmi-képviseleti szervek elmélete (Bp., 1963, angolul 1979); Összehasonlító államjog (egy.-i tankönyv, (Bp., 1967); A szocialista államszervezet alkotmányos modelljei (Bp., 1969, angolul 1979); Korszerű tendenciák az államhatalom gyakorlásában (Bp., 1983); Államjog (Alkotmányjog) (egy.-i tankönyv, Bp., 1984).
Irod. Dr. Ádám Antal: B. O. (Magyarfog, 1983. 3. sz.); Dr. Ádám Antal: In memoriam B. O. (Jogtud. Közl., 1983. 6. sz.); Kovács István: B. O. (Magy. Tud., 1983. 6. sz.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bikács(Kis-), magyar hely, Torontál vármegyében, Beodrához keletre 1 1/4 mfdnyire: 43 házzal, 322 kath., 52 óhitű lakossal. Itt van Karácsonyi Lukácsnak gőz készületű pálinkaháza, Pistori módja szerint. F. u. Karácsonyi Lajos és László.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bikács(Nagy-), vagy Karácsonfalva, magyar-német falu, Torontál vármegyében: 71 házzal, 354 r. kath., 4 óhitű lak., kik dohánykertészek. F. u. Karácsonyi Lajos.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bikis, oláh falu, Krassó vármegyében, a Béga mellett, Facsethez félórányira: 2 kath., 611 n. e. óhitű lak, s anyatemplommal. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Billéd, nagyközség Torontál vármegye csenei járásában, (1891) 4978 német lak., népbank szövetkezettel és két ecetgyárral, van postahivatala és postatakarékpénztára.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Billét, Billiet,
német mezőváros, Torontál vármegyében, Temesvárhoz 3, ut. p. Csatádhoz 1 mfd. rónaságon. Határa 1600 négyszögölével 10,026 hold és 1100 négyszögöl, melyből szántóföld 6488 h., rét 1833 h., legelő 797 h., posványság 176, szőlőskertek 146 h. 800 négyszögöl; utak, dűlők stb. 588 hold 300 négyszögöl. Ezekből uradalmi szántóföld 1208 h., rét 427 h., posványság 176 h.; a többi a közlakosoké. Gazdag fekete földje gyönyörű búzát terem; s a lótenyésztésre nagy gond fordíttatik. Lakja 3466 kath., paroch. templommal. Van gyógyszertára is és egy kis patakja Kis-Maros név alatt. Bírja a zágrábi püspök. Országos vásárt hármat tart.
Forrás: Magyarország geográfiai szótára
Bővebben>>

Bing János (*Arad, 1883 - †Dora, 1965.09.22), színész. Borkereskedő, műgyűjtő - és alkalmi színész -, énekes volt a két világháború között Szendrey Mihály aradi társ.-ában. Állandó partnere volt Péchy Erzsinek aradi vendégjátéka idején. Aradi lakása a művészvilág találkozóhelye volt. Az aradi m. nyelvű színielőadások mecénása volt. 1951-ben Izraelben telepedett le.
F.Sz. Bagó (Kacsoh P.: János vitéz).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Binyis, oláh falu, Krassó vármegyében, Dognácskához 1 1/2 mfdnyire: 5 kath., 1371 n. e. óhitű lak., roppant erdőséggel; óhitű anyatemplommal, s igen nagy határral. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország geográfiai szótára

Birda. a vejte-németbogsáni vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 210, lakosaié 1321, kik közül 183 magyar, 611 németajkú és 523 románajkú; 168 római katolikus, 608 ág. h. ev. és 523 görög-keleti. Postája., távírója és vasúti állomása helyben van. A török hódoltságból lakott községként került elő. Az 1717. évi kincstári jegyzék szerint 80 háza volt. Az 1761. évi térképen Pirda alakban szerepel a csákovai kerületben. 1828-ban a Termatsits-család vásárolta meg a kincstártól. 1838-ban Termatsits János volt a földesura. Ettől 1842-ben a báró Lo-Presti-család birtokába került és 1852-ben báró Uckermanné született báró Lo-Presti Henriette lett a tulajdonosa. Halála után báró Uckermann Aladáré lett, a kitől 1892-ben Montag M. és fiai és Montag Lucrats Riza vették meg. A községbeli régi kúriát a Termatsits-család 1830-ban építtette. Az ág. h. ev. templom 1906-ban épült; a görög-keleti templom egészen új. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Inna-major, Móricz-major és Róza-major.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bővebben>>

Birkis, oláh mezőváros, Krassó vármegyében, a Maros mellékén: 12 kath., 1381 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal, jó vásárokkal, erdővel, gyümölcsösökkel; sok urasági legelővel s szép gyümölcsösökkel. F. u. gr. Zichy. Utolsó postája Facset.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Birna, oláh falu, Krassó vármegyében, Lugoshoz 1 1/6 órányira: 1 katolikus, 315 n. e. óhitű lakos., s anyatemplommal. Bírja a Macskásy család.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bíró Béla, (*Nagyvárad, 1893.06.29 - †Temesvár, 1975.03.18), szerkesztő, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd magánúton közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1921-ben szerkesztette és kiadta a Nagyváradon rövid ideig megjelenő Művészvilág c. folyóiratot. 1923-ban a Máramaros c. hetilapot szerkeszti Máramarosszigeten, 1924-25-ben ugyanott a Máramarosi Újságot. 1926-tól a kolozsvári Újság és a Consum c. közgazdasági lap munkatársa, 1927-28-ban az ugyancsak kolozsvári Commerz temesvári szerkesztője, 1929-től 1940-ig Temesváron szerkesztett gazdasági lapokat. 1945 után a románul és magyarul megjelenő Consum gazdasági hetilap szerkesztője, 1948-tól az Agerpres temesvári tudósítója. 1949-től 1962-ig a temesvári Szabad Szó belső munkatársa.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Bővebben>>

Birtalan Judit (*Temesvár, 1929.), karmester. Tanulmányait 1954-ben végezte a kolozsvári Georghi Dima Konzervatóriumban, ahol ezt követően tanársegéd volt. 1958-ban lett a marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, valamint az Állami Dal- és Táncegyüttes karmestere. 1959-től számos bemutatót vezényelt és rendszeresen vendégszerepelt az együttessel bel- és külföldi hangversenyturnékon.
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Bisztere Kr (Karánsebes-ÉK) 1430: Bizthere alias Negoteste in districtu de Sebes; 1453: Beztria Te vm-i királyi ember (Miklós) nevében; 1470: Negotest (Cs 2: 28. Bisztere és Besztria); 1485, 1690-1700: Bistra-Ohaba (Pesty: Szörény, II. 385). 1808: Ohábabisztra, Bisztraohába (119). 1888: Ohába-Bisztra KrSzö Karánsebesi js (Je 550). 1913: Bisztere KrSzö vm (Az). - 1909/19: Ohaba-Bistra, Ob, L 1026: r 844; n, m (125). = Su 2: 10. 1397{Csánkinak tulajdonítva}, 1430-1913. ť Oţelu Rosu {Nándorhegy} [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bisztere/Ohaba Bistra, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai lexikon

Bisztra, folyócska és a Karánsebestől Erdélybe szolgáló völgy neve. A B. folyó Hunyad vármegyében a Vurvu Petri aljában ered, eleinte É-nak tart, azután Ny. felé folyik, a Nándorhegynél DNy-ra kanyarodik s Zaguzsennyel szemben a Temesbe ömlik. A B. és Hátszegi patak közti vízválasztó az u. n. Vaskapu vagy Marmara nevű szoros, mely a délkeleti Kárpátok egyik nevezetes átjárója. Ez már Trajánus korában járható volt. Trajánus első erdélyi hadjárata alkalmával átkelt a Dunán, serege balszárnyával s zömével a B. felé nyomult, miután pedig a Mehádia felől jövő jobbszárnnyal Tibiscum városnál egyesült, Sarmizegethusa falai alá vonult s Decebált hatalma alá hajtotta. A B.-ba jobb felől a Ruszkabányai patak, bal felől egy szintén B. nevű patak ömlik; amaz a Pojana Ruszkából, az a Szárkó hegységből folyik alá.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Bisztracseres/Cireşa, kisközség Krassó-Szörény vármegyében.
Forrás: Révai lexikon
Bisztracseres Szö (Karánsebes-ÉK) 1580: Cserese (Pesty: Szörény II. 42). 1808: Cserese (Bisztra-), (i) Cseresha Bistra (37). 1888: Csirésa KrSzö Karánsebesi js (Je 278). 1913: Bisztracseres KrSzö vm (Az). - 1909/19: Ciresa, Csirésa, L 538: r 476; n, m (49). = Su 1: 150. 1580-1913. ť Oţelu Rosu {Nándorhegy} OR [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bisztranagyvölgy/Valea mare, Valea Bistra, kisközség Krassó-Szörény vármegyében.
Forrás: Révai lexikon
Bisztranagyvölgy Szö (Karánsebes-ÉK, a Hátszegi útban) 1501: Valemare, 1578: Nagypatak, 1769: Valiamare (Pesty: Szörény II. 359-361). 1808: Valliamáre, Váleamáre (180). 1888: Valeamare (Valyamare) KrSzö Karánsebesi js (Je 712). 1913: Bisztranagyvölgy KrSzö vm (Az). - 1909/19: Valea-mare, Valemáre, L 473 r (193). Valea Mare > Valea Bistrei = Su 2: 225. 1501-1913. [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bisztranyíres Szö (Karánsebes-ÉK, a Bisztra b. p.) 1547: Obrez, 1563: Obresye, 1592: Alsó-Obresia, 1636: Felsı-Obresia (Pesty: Szörény II. 377). 1808: Obresa, Obrescha, (i) Obrexa (118). 1888: ť KrSzö Karánsebesi js (Je 549). 1913: Bisztranyíres KrSzö vm (Az). - 1909/19: Obreja, Obrézsa, L 1984: r 1964 (124). = Su 2: 6. 1547-1913. [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bisztranyíres/Obreja, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai lexikon

Bisztray-Balku Sándor (*Nagyszentmiklós, 1905.08.07. - †Bp., 1983.09.26.), gépészmérnök. Középiskolai tanulmányait a temesvári főgimn.-ban végezte. A bp.-i műegy.-en szerzett gépészmérnöki oklevelet 1929-ben. Egy évig az egy.-en volt gyakornok. 1930-ban a „Siemens Reiniger Werke A. G.” alkalmazottja lett. A röntgengép technikát tanulmányozta a cég külföldi üzemeiben: Bécsben, Berlinben, Erlangenben. 1931-ben a cég romániai képviseletéhez helyezték, 1933-tól ő vezette azt. 1940-ben Mo.-ra települt át, átvette a „Magyar Siemens Reiniger Művek” műszaki vezetését. A cég 1945 elején megszűnt, így önálló röntgen- és orvosigép-szakértőként dolgozott 1957-ig. Ekkor az Erőmű Tervező Irodához került mint tervezőmérnök. Részt vett a csillebérci atomreaktor építésében, feladata a sugárvédelem ellenőrzése volt. 1961-től az Országos „Frédéric Joliot Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főmunkatársa lett. Itt feladata a kobalt-besugárzó berendezések megtervezése és kivitelezése volt. Nevéhez fűződik röntgenintézményeink korszerű sugárvédelmének, a röntgen-munkahelyeken dolgozó munkatársak oktatásának a megszervezése. Több szabadalmát, ill. találmányát fogadták el itthon és külföldön. Számos szakcikke jelent meg.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bizony Ferenc, (*Törökbecse, 1901.05.07 - †Kolozsvár, 1943.02.01), publicista. Középiskolai tanulmányait Temesváron végezte. Kereskedelmi pályára ment, majd házasságközvetítő irodát tartott fenn s itt szerzett tapasztalatait dolgozta fel Az érvényesülés lélektana, A férjhezmenés művészete, A hála, A párválasztás és a házasságközvetítő c. egyetlen munkájában (Tv. 1939). Szociográfiai korkép ez a II. világháború küszöbén; a szerző a fajok megbékélése mellett emel szót, s az antiszemitizmus ellen tiltakozik.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Blasek Gyöngyi (*Temesvár, 1940.11.08.), bábszínésznő. 1965-ben került az Állami Bábszínházhoz. 1966-ban végezte el a Bábstúdiót. Sokszínű karakterszínésznő. A Bábstúdió árnyjátéktanára. 1992-től a Budapest Bábszínház tagja.
F.Sz. Kistigris (Janusewska-Tóth E.: A gyáva kistigris); Banya (Andersen-Szilágyi D.: A bűvös tűzszerszám); Ibolya (Arany J.-Gáli J.: Rózsa és Ibolya); Öregasszony (Buzzati-Bánky R.: Crescendo).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Blaskovits Ferenc (*Anina, 1864.03.21. - †Temesvár, 1937.11.16.), r. k. pap, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő. A teológiát Bécsben végezte, majd tanár a temesvári papnevelő intézetben. 1895-től a Délmagyarországi Népbank ig.-ja, kerci apát (1902), csanádi kanonok (1904), nagyprépost, prelátus. Megalakította a Délvidéki Földművelők Gazdasági Egyesületét (1891), az USA-ban a helyszínen tanulmányozta a kivándoroltak helyzetét, s bankot alapított számukra. A temesvári Landbote (1886-89), a Der Freimütige (1889-1919), majd a Banater Landwirt lapok felelős szerk.-je. Nemzeti párti, az 1898-as egyesülést követően szabadelvű programmal Orczyfalva ogy.-i képviselője (1896-1901, 1901-06). 1919-ben a délvidéki német néppárthoz csatlakozott. A Köztelek s a Magyar Gazdák Szemléje cikkírója volt. Szenátor Bukarestben (1926-27). Közgazdasági tárgyú műveket írt.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
Bővebben>>

Blasova, oláh falu, Temes vármegyében, Temesvárhoz délkeletre 3 mfd. 1150 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. - Fekszik Pogonis egyik partja hosszában, mely part magasabb, a túlsó part laposabb levén, itt vannak a kaszálók, uradalmi földek és erdők; a kaszálókat a Pogonis néha elöntvén. Határa 1077 hold, melyből 645 h. szántó, 249 h. kaszáló, 110 h. legelő, 73 hold belsőség. Úrbériség: 621 hold. A lelkész telke 24 hold. Majorsági 700 hold, melyből szántóföld 300 h., a többi részint erdő, részint legelő. - Földe jó mivelés mellett minden gabonát megterem. A Pogonis vizén van egy derék 4 kőre forgó malom, és egy pálinkaház. Bírják: Gyürky Pál, és Ambrózy István báró.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bleyer György, (*Temesvár, 1907.01.21 - †Düsseldorf/Németország, 1970.08.18), építészettörténész. Középiskolát szülővárosában végzett, műépítészeti tanulmányait Stuttgartban és Zürichben folytatta, ahol mint diák a német kommunista mozgalomban vett részt, s Gaál Gábor révén kapcsolatba került Moholy Nagy Lászlóval. Előbb Temesvárt nyitott magán tervezőirodát, majd 1950-től bukaresti tervezőintézeteknél dolgozott. Városrendészeti és művészettörténeti cikkeivel a Korunkban már a 30-as években jelentkezett, gyakorlati munkapályáján felgyűlt tapasztalatait azonban csak a 60-as években kezdte szaktanulmányokba foglalni. Temesvárról írt urbanisztikai monográfiája kéziratban maradt, Gyulafehérvárról készített építészettörténeti jegyzeteiből egy részlet jelent meg (Korunk 1968/11), kéziratban maradt Ada-Kaleh monográfiája is. A brassói várrendszer kialakulásáról és fejlődéséről szóló tanulmányát hat folytatásban közölte az Új Idő (1969). Az ötvenéves Bauhaus c. tanulmánya (Korunk 1969/5) történeti visszapillantásában kitért a Korunk és a Bauhaus-mozgalom közvetlen kapcsolatára. Munkái: Locuinţele oamenilor muncii de-alungul timpurilor (1957); Az építészeti tér lényegéről (Bp. 1969).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Bővebben>>

Bobda, oláh falu, Torontál vármegyében, szép rónaságon, melyet a Beregszó nedvest, ut. p. Temesvárhoz 2 1/2 óra. - Határa 3516 hold, melyből községi szántóföld 1251 h., rét 368 h., legelő 179 hold, szőlő 8 hold 1000/1600 öl, uradalmi szántó 1000 hold, 600 hold kaszáló. Fekete gazdag földje, hatalmas kukoricát és búzát terem. Lakja 1056 n. e. óhitű, paroch. templommal. - Birja Gyertyánffy Antal.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bocsár, a nagykikindai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 555, lakosaié 2582, akik közül 318-an magyarok, 1497-en Templom.németajkúak és a többiek kevés kivétellel szerbajkúak. A vallásfelekezetek között a római katolikusok vannak túlsúlyban. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban virágzó helység volt. Neve megfelel az ónémet Burghard személynévnek. A falu megtelepítője vagy első birtokosa Bocsárd nevű várjobbágy volt. Első ízben 1211-ben említik az oklevelek, s ekkor még a csanádi várnépeké volt. 1238-ban IV. Béla király kivette a csanádi vár tartozékai közül s részben Barcz fia Miklós ispánnak, részben pedig a székesfehérvári (talán inkább a harcsai) János-lovagoknak adományozta. 1337-1360 között a Telegdy család birtokába került. Telegdy János, a neki jutott részt egyik hű szolgájának adományozta, a ki a Bocsári család megalapítója lett. E család Bocsáron nemesi kúriát építtetett s idővel nevezetes szerepet játszott.
Bővebben>>

Bodófalva Te (Lugos-É, a Béga j. p.) 1488: Bodofalwa Czikóvásárhely kastély tartozéka (Cs 2: 12, 28). 1828: Bodofalva, Bodowice (Nagy 381). 1913: Nagybodófalva KrSzö vm Bégai js (Az). - Bodofalva > Bodăul Mare > Colonia Maghiară > Bodo = Su 1: 87. 1344 Bodov, 1401 Bodofalva {Csánkinak tulajdonítva}, 1828, 1913. - 1974: c. Balinţ {Bálinc kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bodrog Te (Arad-Ny, a Maros b. p.) 1808: Bodrog (Új-), Hodos (val) (22). 1828: Neo Bodrogh, Új-Bodrogh, Neu Bodrogh, Nowy Bodrogh (Nagy 375). 1888: Új-Bodrog Te Újaradi js (Je 701). 1913: Újbodrog Te vm (Az). - 1909/19: Bodrogul-nou, Ujbodrog, L 315; r 227; n (23). Bodrogul Nou = Su 1: 88. 1828-1851. > 1974: Bodrogu Nou c. Felnac {Fenlak kzs faluja} [31 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bodrossy Félix (*Temesvár, 1920.09.27. - †Bp., 1983.02.10.), filmrendező, operatőr, Balázs Béla-díj as (1971), érdemes művész (1981). 1938-ban a Kovács és Faludi Filmvállalatnál gyakornok, laboráns, majd segédoperátor. A II. világháború idején két esztendeig haditudósítóként szolgált. 1941-ben készítette első rövidfilmjét. 1947-48-ban a Független Híradó munkatársa, 1949-től a Híradó és Dokumentumfilm Gyár alkalmazottja, 1950-től rövidfilm-operatőr, majd rendező. 1956-1962 között játékfilmek felvételeit készítette, majd ismét visszatért a rövidfilm műfajához, már elsősorban rendezőként. Fokozott technikai érdeklődését jelzi találmánya, a Polanimacion eljárás és a plasztikus filmmel folytatott kísérletei. Erről írt 1953-ban megjelent könyvében (A plasztikus film). Három ilyen filmet forgatott különleges optikai előtéttel, amelyeket speciális szemüveggel kellett megtekinteni. Ezeket a munkáit a vetítés céljaira átalakított Bajcsy-Zsilinszky úti Toldi Moziban mutatták be. I. f. Gyapot (1950, rövid, operatőr); Állatkerti séta (1951, rövid, plasztikus, rendező és forgatókönyvíró Győrffy Józseffel); Artistavizsga (1951, rövid, plasztikus, rendező, forgatókönyvíró Győrffy Józseffel); Téli rege (1953, plasztikus, rövid, rendező, operatőr Farkas Kálmánnal); Herend (1954, operatőr); Terülj, terülj, asztalkám! (1956, középméretű játék, rendező, operatőr); Játék a szerelemmel (1957, operatőr); Fapados szerelem (1959, Hegyi Barnával operatőr); Májusi fagy (1961, operatőr); Víkendsziget (1965, rövid, rendező, író, operatőr); Aréna (1968, rövid, operatőr); Trilógia (1970, polanimációs, rendező, író, operatőr); Játsszunk Istent! (1975, rövid, rendező); Óriások és törpék (1980); Nemcsak kalitkában (1982, rövid, rendező, író).
Irod. Pánczél György: B. F. 1920-1983 (Filmvilág, 1983. 4. sz.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bogáros, a zsombolya-lovrini helyi érdekű vasút mentén fekvő nagyközség. Házainak száma: 500, lakosaié: 2641, akik túlnyomóan Képeslap.németek és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. E helységről a XV. századtól kezdve vannak adataink. 1462-ben Bogarus, 1493-ban Bogáros néven említik az oklevelek, mindkét esetben praediumként, vagyis mezei gazdaságra használt pusztaként. 1494-ben II. Ulászló király a Temes vármegyéhez tartozó Bogáros pusztát, mely akkor királyi birtok volt, Nagylucsei Dóczi Imre horomi bán fiának Ferencznek adományozta, a ki nejével Forgách Margittal együtt még 1523-ban is bírta. Utána fia Dóczi László örökölte, a ki 1548-ban még életben volt. 1562-ben Kányaföldi Kerecsényi László, azelőtt szigetvári, akkoriban gyulai várkapitány birtokába került, a ki azonban csak 1566-ig bírhatta Bogárost, mert abban az évben török fogságba esett és kivégezték. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1717. évi összeírásban nem fordul elő, ellenben az 1723. évi Mercy-féle térképen és az 1761. évi bánsági hivatalos térképen lakatlan pusztaként van feltüntetve.
Bővebben>>

Bogáthy Zoltán, családi nevén Oláh-Bogáthy (*Nagyvárad, 1941.09.13), lélektani szakíró. Középiskolát Nagyváradon végzett 1959-ben, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1964-ben Moszkvában fejezte be. Mint pszichológus 1968-ig a Pedagógiai Tudományos Intézet kolozsvári fiókjánál működött, azóta a resicai Kohászati Kombinát lélektani laboratóriumának vezetője. Gyógypedagógiai, szociálpszichológiai, ergonómiai, balesetvédelmi, vezetéstudományi és sportlélektani írásait az Előre, Korunk, A Hét, TETT, Viaţa Economică, Metalurgia rendszeresen közli. Munkája: Îndreptarul psihologului industrial (1975). Társszerzője a Psihologia şi acţiunea socială c. négykötetes munkának (1979).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bogoltény, Bogoltin/Bogoltin, kisközség Krassó-Szörény vármegye teregovai járásában, 1867 oláh lak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bogoltény
Te (Herkulesfürdő-É, Somosrév-D) 1452: Bugulthin, 1480: Bogalthyn, 1501: Bogeltin (Pesty: Szörény II. 23-24 = Su). 1452: ť, 1480: ť, 1500: Bogalthyn (Cs 2: 29. Pesty i. h. 23 szerint). 1808: Bogoldin, (i) Pogoldin (22). 1888: Bogoltin KrSzö Teregovai js (Je 249). 1913: Bogoltény KSzö vm (Az). - 1909/19: Bogoltin, Bogoltin, L 1780 r (24). = Su 1: 90. 1432-1913. > 1974: Bogîltin c. Cornereva {Somosrév kzs faluja} [43 C].
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bogorfalva/Bogodinţ, kisközség Krassó-Szörény vármegyében.
Forrás: Révai lexikon
Bogorfalva Kr (Szászkabánya-ÉNy, a Dunába ömlı Néra j. p.) 1690–1700: Bogotin (Pesty: Krassó, II/1. 56). 1808: Bogodincz (22). 1888: ť KrSzö Jámi js (Je 249). 1913: Bogorfalva KrSzö vm (Az). - 1909/19: Bogodinţ, Bogodincz, L 900: r 893 (24). > BogodinŃi = Su 1: 90. 1690-1913. - 1974: c. Sasca Montană {Szászkabánya kzs faluja} [54 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bojtorjános Kr (Lugos-D) 1637: Zkeus, 1673: Aszkius, 1690-1700: Szkaus (Pesty: Krassó II/2. 212). 1808: Szkeus, Szkejus (163). 1851: Szkejus, Kr, Lugoshoz 2 1/2 órányira, 9 r. kath., 1261 óhitű lak., anyatemplommal (Fé 4: 141). 1888: Szkeus KrSzö Lugosi js (Je 664). 1913: Bojtorjános KrSzö vm (Az). - 1909/19: Scăius, Szkeus, L 1635: r 914; rutén, cseh, m, n (161). = Su 2: 109. 1637-1851 {1913}. - 1974: c. Fîrlug {Furlog kzs faluja} [42 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bóka, a Temes-folyó mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 578, lakosaié: 2967, akik közül 589-en magyarok, 221-en németajkúak, 586-an horvátajkúak és a többiek kevés kivétellel szerbajkúak. Postája, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban jelentékeny hely volt. Az oklevelek néha Temes, néha Keve vármegyéhez számítják. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1361-1362-ben Báka, 1338-ban és 1462-ben Borzvatő Báka néven említik az oklevelek. Az utóbbi évben Berekszói Hagymási Miklós birtoka, a ki Szentgirolti Jánost testvérévé fogadván, az utóbbi itteni birtokaihoz is igényt tartott. A XV. század végén szerb lakosság telepedett a helységbe, mely a balkáni tartományokból és a kevei területről szakadt ide. A török járomban felnevelkedett szerbek az egész hódoltság alatt megmaradtak a helységben. A Temesvár visszavétele után kiküldött bizottság itt 40 házat és azokban szerb lakosokat talált. Ekkor a pancsovai kerületbe osztották be. 1779-ben Torontál vármegye visszaállítása után, a becskereki járáshoz csatolták. A hajdani falu a Temes folyó partján feküdt s egészen a mai Grádácz nevű erdőig terjedt. A régi falu temetője a mostani Bóka közepén volt. 1788 okt. 17-én, midőn a császári sereg Pancsova ostromára vonult, II. József császár Bókán szállott meg Oberknezevics Pál rác gazdálkodó házában. Az épület még jelenleg is megvan. 1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került, mely ide telepítette egyházi hűbérnökeit, akik a kulpántuli jószágaikat, a melyeket a katonai Határőrvidék számára foglaltak le, kénytelenek voltak elhagyni.
Bővebben>>

Bóka Erzsébet (*Temesvár, 1923. - †Sepsiszentgyörgy, 1971.), színésznő. 1953-1957 között a temesvári, 1958-1971 között a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja. Pályafutásának mindkét állomáshelyén főként lírai szerepekben lépett föl.
F.Sz. Mona (Sebastian: Névtelen csillag); Zamfirescuné (Demetrius: Három nemzedék); Régina (Tamási Á.: Énekes madár).
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

Bökény Te/Szö (Karánsebes-D, a Temes jp-i úton) 1411: Beken (P); 1489: Bewken in comitatu de Sebes (Cs 2: 30); 1525: Bwken, 1613: Buken, Felső-Bukiny, 1627: Bukiny (Pesty: Szörény II. 37). 1808: Bukin, (i) Pukin (28). 1888: ť KrSzö Karánsebesi js (Je 261). 1913: Bökény KrSzö vm (Az). - 1909/19: Buchin, Bukin, L 628: r 618 (30). = Su 1: 108. 1411-1913. [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bokor Imre (*Arad, 1881.2.02. - †Bp., 1961.04.19.), író, újságíró. Pozsonyban, Münchenben és Bp.-en élt. Szerk. a Pozsonyi Hírlap c. lapot. A La Fontaine Irodalmi Tárcsaság (1920-1951) egyik alapítója volt. Színműveket, regényeket és útikönyveket publikált.
F. m. Biblia (színmű, Bp., 1903); Petőfi otthon (színmű, Bp., 1922); Madách Imre (színmű, Bp., 1923); Lord Byron (színmű, Bp., 1924); Élet és halál után (r., Bp., 1927); Wien Bécs és Ausztria (Bp., 1931); München és Bajorország (Bp., 1934).
Irod. Nekr. (Magyar Nemzet, 1961. ápr. 21.); (Élet és Irod., 1961. 9. sz.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bokos Szö (Karánsebes-D, a Temes b. p.) 1468: Bokostycza (P); 1468: p. Bokosthycza in districtu Karansebes (Cs 2: 57. Petrosnicza); 1531: Bokosnycza, 1785: Bokoschnitza (Pesty: Szörény II. 24). 1808: Bukosnicza, (i) Bukoshnica (28). 1888: ť KrSzö Karánsebesi js (Je 261). 1913: Bokos KrSzö vm (Az). - 1909/19: Bucosniţa, Bukosnicza, L 679: r 675 (31). = Su 1: 109. 1468-1913. + 2: 301. Bokosnicza 1690, 1717 {1723-ban már nem volt meg}; Bokosthycza 1468. [43 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bokos/Bocoşniţa, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Boksánbánya, Németboksán, Újboksánbánya/Bocşa Montană/Deutsch-Bokschan, Deutsch-Bogschan, Neuwerk:
1. Német-B. (Bogsánbánya, Bogsia montana), kisközség Krassó-Szörény vármegye bogsáni járásában, 2956 oláh és német (csak 197 magyar) lak.; a lugos-bogsáni esperesség, a járási szolgabírói hivatal és kir. közjegyzőség székhelye; van járásbírósága, adóhivatala, erdészeti hivatala, takarékpénztára (az osztrák-magyar bank mellékhelyisége), iparos tanonciskolája, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai élénkek. B. jelentékeny bányatelep, mely az osztrák-magyar államvasút-társaság délmagyarországi uradalmához tartozik; vas faszén-olvasztó s 3 aknás pest, melyek évenként 5000 tonna tarka, szürke és fehér nyersvasat termelnek. Az itteni mészkőbánya 4500 tonna kitűnő meszet s 15.000 tonna igen jó útkavicsot szolgáltat; a mész égetésére 3 aknás pest szolgál. Német-B. múlt századbeli telep. Felette Boksa vára volt, mely Temesvár eleste (1552) után a törökök kezébe került; 1595. Borbély György lugosi bán ismét bevette, de újból a törököké lett, kiktől 1597. Báthory Zsigmond vette vissza. 1604. árulás útján harmadízben a törököké lett, de ugyanazon évben Rákóczy Zsigmond Trombitás Istvánnak adományozta. 1658. a várat légbe röpítették, s újból való fölépülte után a törökök megint lerombolták. Ma csak csekély romja maradt fenn. Savoyai Jenő kormányzósága idejében a tőrök hódoltság alatt parlagon hevert bányák ismét mívelés alá kerültek.
Bővebben>>

Boldogasszonyfalva Kr (Boksánbánya-ÉNy, Gertenyes és Remete hrs) 1330: per fora provincialia ... in v. Bodugazunfolwa ... convocassent; 1344: ad v-m ... Bodugazunfolua; 1370: consuetum forum ... ad p-em Bodugazunfalua. Krassó vm-i vásáros hely, ahol 1330-ban nyilvános kihirdetés (idézés) történt. 1344-ben Bedre birtoka; az itt tartott vásáron Bedre serviense és 2 vlach (Dobrota kenezius, Lukach f. Myrsa) egy remetei jobbágyot (Zsidovin területéről, de már a Berzavától É-ra, Temes megyéből) elfogott és kifosztott. 1370-ben Nyéki Gyertyánosi Chepe (ds) András tisztje panaszolta, hogy egy jobbágyuktól a vásáron egy lovat elvettek. Többé e néven nem szerepel. Gertenyes és Remete szomszédsága a Berzava felső szakaszánál lévő jelentős helyre mutat; ilyen a kettővel határos Zsidovin, melynek helyén nagy római város állott Berzobis ~ Berzovia néven. Középkori eltűnése esetleg azzal is magyarázható, hogy a folyó É-i oldalán lévő Remete, a Himfiek uradalmának központja átterjedt ide is, mint erre a D-i parton lévő Füzegyközért folytatott perükből is lehet következtetni. E helyen előkerült zsidó felirat kapcsolatban állhat az itt folytatott kereskedelemmel és magyarázhatja a hely újkori nevét (Gy 3: 479). 1344, 1370: Bodugazonfolua (Cs 2: 99). 1690-1700: Sidovin, 1699: Sidoviná, 1717: Schidovina (Pesty: Krassó II/1. 2). 1808: Zsidovin h., Xidovin ill. 1888: ť KrSzö Bogsáni js (Je 742). 1913: Zsidovin KrSzö vm Boksánbányai js (Az). - 1909/19: Jidovin, Zs, L 1808: r 1336; szlovák, n, m, c, zs, szerb (99). > Berzovia = Su 1: 75. 1690-1851. + 2: 300. 1334, 1364, 1370. [42 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Boldur, oláh falu, Krassó vármegyében, Lugoshoz egy órányira, térséges földön, a Temes mellett, 19 kath., 1184 n. e. óhitű lak. s anyatemplommal. Mind földje, mind rétje igen termékeny. - Bírja Palikucsevnyi.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Boldor Kr (Lugos-Ny hrs) 1290: Bulder (Tr). 1323: Bodurfalwa (Cs 2: 99). 1368: Boudor, 1371-1372: Boldur, 1416: Boldor (Pesty: Krassó II/1. 169). 1471: Boldor Hódos kastély tartozéka volt (Cs 2: 29). 1488: Boldor (Cs 2: 99). 1808: Boldur (23). 1851: ť, Kr vm, a Temes mellett, 19 kat., 1184 n. e. óhitű lak., at (Fé 1: 151). 1888: ť KrSzö Lugosi js (Je 250). 1913: Boldor KrSzö vm (Az). - 1909/19: Boldur, Boldur, L 1094: r 955; m, n. c (25). = Su 1: 92. 1290-1851.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bolgár László (*Temesvár, 1911.09.11. - †Rion Les Montagnes, 1990.06.16.), újságíró, műfordító. A bp.-i tudományegy. jogi karán végezte tanulmányait. Diplomájának megszerzése után, 1935-ben a külügyi pályára lépett. Belgrádban, Zágrábban, Szófiában működött sajtóattaséként. 1945-47-ben rádiótudósító volt. 1948-ban Franciao.-ba költözött. 1948-1958 között Párizsban a francia rádió m. adását irányította. 1958-tól 1969-ig a rádió K-európai osztályának h. vezetője, majd vezetője volt 1975-ig. 1950-től elnöke volt a Szabad Magyar Újságírók Egyesületének. 1957-ben előadást tartott Párizsban a Magyar Népierők Találkozóján. Cikkei jelentek meg irodalmi folyóiratokban (Irodalmi Újság, Ahogy lehet, Látóhatár). Munkatársa volt a Párizsban 1953-ban megjelent Valóság c, időszaki folyóiratnak. Magyar irodalmi műveket fordított francia nyelvre.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bolgártelep/Colonia Bulgară, a települést a 19. században alapították a törökök elől menekülő bolgárok. A bánsági (ill. bánáti) Templom.bolgár közösség a Dunától északra való vándorlás során alakult ki, az 1688-as délnyugat-bulgáriai csiprováci törökellenes felkelés megtorlásainak következtében, az ezen a vidéken élő katolikus bolgár lakosságból, valamint az őket követő, észak-bulgáriai, Szvistov és Nikápoly közötti szintén bolgár katolikus paultyánokból. A paultyánok, mielőtt a 17. században áttértek volna a katolikus hitre, a 7. század során felbukkant, Szíriából és Örményországból származó, később bolgár földön is elterjedt társadalmi-vallási tanokon nevelkedtek, amelyeket a pravoszláv egyház eretneknek nyilvánított. 1738-1741-ben történt bánsági áttelepedésük kezdetén az eredetileg 4600 főt számláló lakosság a Habsburg Birodalom kötelékeibe, majd 1868-tól Ausztria-Magyarországhoz tartozott egészen az első világháború végéig tartott. A Bánság Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a majdani Jugoszlávia) közötti feldarabolása után a két legelső és legfontosabb kolónia, Óbesenyő és Vinga, valamint a később kialakult települések, Berestye, Denta és Bolgártelep, a román állam része lett.
Bővebben>>

Bolvás/Bolvaşniţa, kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi járásában, (1910) 849 oláh lak., barnaszénbányával, u. p. Körpa p. u., u. t. Körpa.
Forrás: Révai Lexikon
Bolvás Kr~Szö (Karánsebes-DK) 1376: Balasnicha (Pesty: Szörény, II. 26). 1808: Bolvasnicza, (i) Bolvashnica (23). 1888: ť KrSzö Karánsebesi js (Je 251). 1913: Bolvás KSzö vm (Az). - 1909/19: Bolvasniţa, Bolvasnicza, L 801 r (25). = Su 1: 93. 1376-1913.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bolvásvölgy/Valea-Bolvasnica, kisközség Krassó-Szörény vármegye orsovai járásában, (1891) 1130 oláh lak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bolvásvölgy Szö (Herkulesfürdő-É) 1436: Balvasticza, 1769: Bolvasnicza (Pesty: Szörény, II. 29). 1808: Valliabolvasnicza, Bolvasniczaválea (180). 1888: Valea-Bolvasnicza KrSzö Orsovai js (Je 712). 1913: Bolvásvölgy KrSzö vm (Az). - 1909/19: Valea Bolvasniţa, Vb, L 1262: r 1245; n (192). = Su 2: 225. 1436-1840.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bolyai Farkas, (*Bolya, 1775.02.09. - †Marosvásárhely, 1856.11.20.), nagy magyar matematikus, tanár. A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumban végezte a gimnáziumot, majd erdélyi tanulmányait Bécsben, JénábaA két Bolyai.n folytatta, majd 3 éven keresztül a híres göttingeni universitas diákja. Itt ismerkedik meg, majd kerül jó barátságba Carl Friedrich Gauss-szal; akivel élete végéig levelezett is. Kiváló matematikai érzéke mellett nagy nyelvtudásával is kitűnt: a magyaron kívül latinul, németül, franciául, olaszul, angolul, héberül, románul is tudott. A göttingeni universitas elvégzése után hazatért Erdélybe, ahol a marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát és kémiát tanított. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául választotta.1832-1833-ban adta ki TENTAMEN címen, latin nyelvű, összefoglaló jellegű matematikai munkáját. Ezt tankönyvnek szánta, de beleírta számos eredeti felfedezését, megoldását is. A könyv egyik függeléke fia, Bólyai János APPENDIX néven közismerté vált tértana.
Bővebben>>

Bolyai János, (*Kolozsvár, 1802.12.15. - †Marosvásárhely, 1860.01.17.), cs. és kir. kapitány a mérnök-karnál, Bolyai Farkas fia és matematika lángeszének örököse. A matézis atyjától tanulta; tizenkét éves korában letette a vizsgálatot a gimnázium 6-ik osztályából; 15 éves korában ment fel Bécsbe a genieakadémiára; az öt évi kurzust kitűnő sikerrel elvégezvén, 21 éves korában hadnagy (s ekkor jött rá világhírű felfedezésére. V. ö. Mat. és Term. Ért. V. 187. 22 éves korában főhadnagy, 24 éves korában kapitány. A hadseregben első matematikus, első virtuóz-hegedűs, de fájdalom első vívó is; folytonosan párbajai voltak, több közülük halálos végű s ő mindig a győztes fél. Végre nem tudni mi okból, nyugalmazását kérte, mit 1833. meg is kapott, azzal a hozzáadással, hogy a mikor tetszik visszatérhet. Most apjához M.-Vásárhelyre költözött, hol egy évik lakott folytonos viszálykodásban apjával, kit párbajra is hívott, mire ez kipirongatta és elűzte házától; egy ideig M.-Vásárhelyt lakott, de azután atyja megengedte neki, hogy domáldi birtokára menjen gazdálkodni. Itt teljes elvonultságban élt tíz évig s nem is találkozott atyjával, míg végre 1843. magába szállt; atyjához ment őt megengesztelni; hat hétig volt nála, de minthogy ismét elkezdődött köztük a viszálykodás, újra kiment Domáldra. 1846. végleg beköltözött M.-Vásárhelyre s ott lakott, elvonultan a világtól elveszve a tudomány számára.
Munkája: Scintam spatti absolute veram exhibens: a veritate aut falasitate Axiomatis XI. Euclidii independentem... M.-Vásárhely 1833. (E világhírű munka atyjának Tentamen című munkájához vala hozzáfüggesztve.) Francia fordításával Schmidt Ferenc hazánkfia tette rá a tudományos világot figyelmessé. Páris 1868. Németre fordítva Frischauf J.-től, Lipcse 1872. B. János élet- és jellemrajzát Szily Kálmán írta meg. (Mat. Érek. XI. kötet.)

Bővebben>>

Bonitz Ferenc (*Fehértemplom, 1868.09.01. - †Bp., 1936,02.11.), újságíró, szerkesztő, miniszteri tanácsos. 1891-től a Magyar Állam belső munkatársa, 1894-től a Fejérmegyei Napló, 1895-96 és 1896-1906 között az Alkotmány szerk.-je. 1906-18-ban a miniszterelnökségi sajtóiroda munkatársa, majd 1920- ban vezetője. 1921-22-ben a Nemzeti Újság, 1927-től a Neues Politisches Volksblatt szerk.-je. Reakciós klerikális politikai törekvések szószólója volt.
F. m. A tatárjárás Magyarországon (Bp., 1897).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
Bővebben>>

Borbély Mihály (*Beodra, 1882 - †Egyházaskér, 1953), az első ismert magyar mesemondó. Kiskondás, juhászbojtár, majd 1913-ban napszámos, törpebirtokos volt Egyházaskéren (Verbica; Torontál vm.). Repertoárjában az állatmesék, bolondmesék és mondókamesék kivételével szinte valamennyi meseműfaj képviselve van. 51 meséjét Kálmány Lajos gyűjtötte össze.
Irod. Kálmány Lajos: Hagyományok (I-II., Szeged, 1914); Bori Imre: B. M. (A Hung. Int. Tud. Közl., 1971).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Borcsa, a Borcsa vízér partján, közel a Dunához, az úgynevezett Nagyréten fekvő község. Házainak száma 260, lakosaié 1563, akik leginkább szerbek és görögkeleti vallásúak. Postája, vasúti és hajóállomása Zimony, távírója Pancsova. A török hódoltság előtt már fennállott. Az 1717. évi összeírás alkalmával 30 lakott házat írtak benne össze. Az 1723-25. évi Mercy-féle térképen, Borza néven, szintén a lakott helyek között találjuk. 1773-ban, a bánsági Határőrvidék területének kiterjesztésekor, a szerb-német Határőrvidékhez csatolták. Kevéssel ezután a régi helység mellett új telep keletkezett, melyet Újborcsának neveztek, a régi helységet pedig Óborcsának. Mikor II. József az orosz-török háború kitörése után hadait 1787. év végén a határszéleken felállította, Újborcsa hadi középponttá lett. A görögkeleti templom 1795-ben épült. A községtől nyugati irányban, a Zimony és Borcsa között elterülő árterületen, körülbelül 6-8 méter magas kúp alakú domb emelkedik, a hol 1911-ben Zatkalik János körjegyző próbaásatást végeztetett és egy méter mélységben emberi csontvázakra akadt. A községhez tartozik a Kovilova nevű halásztanya.
Forrás: Reiszig Ede, Torontál vármegye községei

Börcsök Erzsébet (*Torontálszécsény, 1904.11.09. - †Újvidék, 1971.05.09.), író, tanár. Tanári oklevelét az újvidéki egy. magyar-német szakán szerezte. Versecen élt és tanított 1965-ig, nyugdíjazásáig. Első írásai, meséi Benedek Elek lapjában jelentek meg. Novelláira Szenteleky Kornél figyelt fel, és a Kalangya c. folyóiratban közölte azokat az 1930-as évek elején. A szerb-m. együttélés hétköznapjait ábrázoló első regényével A végtelen fallal megérdemelt sikert aratott. A háborús évek hallgatásra kényszeríttették. 1945 után újra társadalmi témájú elbeszélésekkel és regényekkel jelentkezett. Alkotói munkásságának csúcsa Eszter c. regénye, melyben sok életrajzi elemmel - a vajdasági társadalomról rajzol képet. Írt színműveket és úti rajzot is.
F. m. A végtelen fal (r., Szabadka, 1934); Vándor a Nisavánál (elb., Petrovgrád, 1936); Emberek a Karas mellől (elb., Újvidék, 1963); Eszter (r., Újvidék, 1968).
Irod. Kalangya (1933); Korunk (1933); Nyugat (1933. 3. sz.); Pesti Hírlap (1933. 143. sz.); Magyar Szó (1971. máj. m.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Bordás Ferenc (*Temesvár, 1911.01.22. - †Bp., 1982.12.28.), festő. Orvosi tanulmányai mellett festeni tanult Aba Novák Vilmostól, valamint grafikát Buday Györgytől és Devich Sándortól Szegeden. Főként kisgrafikákat és ex libriseket, ill. tájképeket készített mint grafikus. 1965-től a firenzei Képzőművészeti Akad. tagja volt. Jól ismerte és magas szinten művelte a grafikai technikákat. Drámai beállítottságához a fametszet állt a legközelebb. Művei irodalmi ihletettségűek, epikus hangvételűek, de szerencsésen elkerülik az illusztrativitást. Intellektuális hangvétel, kiegyensúlyozott formavilág jellemzi valamennyi művét. Egyéni kiállításai: Bp. (1961, 1965, 1967, 1970, 1974, 1977); Szeged (1937, 1938, 1971); Lengyelo.-ban: Malbork (1967), Tarnow (1972).
F. m. Présház (1968); Szőlőhegyen (1970); Virágcsendélet (1971).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Borjas, magyar falu, Torontál vármegyében, Török-Becséhez 3/4 órányira: 130 házzal, 864 kath. lak., kik szinte dohánykertészek. F. u. a Sissányi örökösök.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Borló Szö (Karánsebes-DK, a Sebes j. p.) 1519: Borlowa, 1640: Borlova (Pesty: Szörény II. 31). 1808: Borlová (24). 1888: Borlova KrSzö Karánsebesi js (Je 252). 1913: Borló KrSzö vm (Az). - 1909/19: Borlova, Borlova, L 1588: r 1575 (26). = Su 1: 95. 1519-1913. - 1974: c. Turnu Ruieni {Sebesrom kzs faluja} [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Borlovény Szö (Herkulesfürdő-ÉNy) 1690-1700: Borlovenj, 1729: O-Borlovén (Pesty: Szörény II. 31). 1808: Borloven (24). 1888: Ó-Borlovény KrSzö Bozovicsi js (Je 546). 1913: Óborlovény KrSzö vm (Az). - 1909/19: Borlovenii-Vechi, Ób, L 1005: r 1004 (26). B V = Su 2: 95. 1690-1840. - 1974: c. Prigor {Nérahalmos kzs faluja} P [54 B]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Borlovény Szö (Herkulesfürdő-ÉNy) 1829-ben alapította 48 borlovényi család. 1829: Borloven, 1840: Borloveny. 1888: Új-Borlovény (Brazova) KrSzö Bozovicsi js (Je 701). 1913: Újborlovény KrSzö vm (Az). - 1909/19: Borlovenii-noi (Brezova), Újb, L 664: 657 (26). Borlovenii Noi = Su 1: 95. 1829-1909. - 1974: c. Prigor {Nérahalmos kzs faluja} [42 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Boros Béni (*Arad, 1839.04.07. - †Arad, 1896.04.15.), mérnök. Tanulmányait Bécsben és Prágában a végezte; gyakorlati tevékenységét 1860-ban a bácskai kincstári uradalmakban kezdte. Utóbb Csongrád vm. főmérnöke, majd vasúti mérnök. 1875-től az Arad-Kőrösvölgyi Vasút igazgatóságának tagja. Tervei szerint és irányításával épültek a társaság vasútvonalai. Tagja volt az ogy.-nek.
M. Az Arad-Kőrösvölgyi vasút tervezete (Arad, 1875).
Irod. B. B. (Gazdasági Mérnök, 1896. 20. sz.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
Bővebben>>

Boros Frigyes (*Arad, 1824.? - Szeged, 1892.02.17.), vízépítő mérnök. Tanulmányait a bécsi műegy.-en és a pesti Mérnöki Intézetben végezte. 1844-ben szerzett oklevelet. 1848-tól a Tisza-felmérésnél dolgozott, 1857- től a csongrádi Tisza-szabályozási osztály vezetője. 1874-től orsz. középítési felügyelő volt. Bodoki Károllyal és Klasz Mártonnal közös munkája a Felső-Tisza-Érvölgy-Hármas-Körös-csatorna terve (1863), 1867-ben pedig egy Duna-Tisza-csatorna tervét dolgozta ki a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium megbízásából.
Irod. Sárközy Imre: Régibb vízimérnökeink (Bp., 1895).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
Bővebben>>

Borosjenő/Ineu, nagyközség Arad vármegye borosjenői járásában, a Fehér-Körös mellett (1891) 897 házzal és 5126 lak., kik között 1806, magyar, 115 német, 2918 oláh. A járási szolgabíróság, az aradborosjenői esperesség, járásbíróság, közjegyzőség, honvédzászlóalj széke, pénzügyőrbiztosi állomás. B. a körösvölgyi vasút állomása, van posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. Élénk iparos hely, van faipar-szövetkezete, mely gőzfűrészt, bútor- és botgyárat tart fenn, amelyek (1891) 90 munkással 2500 m3 fát dolgoztak fel s 30000 frt. értékű hajlított bútort és fűrészárukat állítottak elő s szállítottak a külföldre; van továbbá gőzmalma és 2 téglagyára, takarékpénztára, élénk marhavásárai. Határa termékeny, jó bort, gyümölcsöt és gabonát terem. B.-n már 1199. állott a Szt. Lélek temploma s egy kolostor; 1333-ban Nagy Jenő néven említtetik, 1561. már virágzó város volt; Brankovics Sebő 1600 körül gör. kel. érsekséget alapított itt. Régi vára sokáig az erdélyi fejedelemségnek hatalmas bástyája volt, ma egy része ujjá van alakítva, mellette ép mecset (ma honvéd-iskola) és török kút van. A várat János Zsigmond 1565. elfoglalta, 1865 szept. 13. a temesvári pasa visszaadta Schwendinek, ettől azonban 23 napig tartó ágyúztatás után már 1566. elfoglalta Pertáf pasa. Csak 1596. hódította vissza Borbély György, s a benne levő 700 törököt leölte. B. ezután Erdély legfontosabb végvárai közé tartozott, benne az ország katonákat tartott s a vár védelmére lovas és gyalog vitézeket telepített ide, kiket nemesi szabadságokkal ruházott fel. 1658. a II. Rákóczy György ellen induló Kanaan budai pasa ostromolta s szept. 2. elfoglalta, s erre csak 1683. került végkép vissza a magyarokhoz. A várat Atzél Péter restauráltatta s most honvédkaszárnyául szolgál. 1849 aug. 21. Vécsey tábornok magyar serege itt rakta le fegyverét Rüdiger orosz tábornok alatt. A róm. kat. templom sírboltjában Leiningen Károly honvédtábornok nyugszik. V. ö. Márki Sándor: Az Arad-Hegyalja északnyugati részén. (Magy. Kárpátegyesület Évkönyve XII. 1885. 1-29).
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Boros Sándor (*Karánsebes, 1907.08.11. - †Bp., 1987.07.26.), orvos, fogorvos, patológus. Orvosi diplomáját Bp.-en szerezte (1931), ezt követően 1936-ig a szegedi egy. Anatómia Intézetében dolgozott mint gyakornok, majd tanársegéd. 1938-tól a bp.-i egy. Fogászati Klinikáján tanársegéd, 1947-1960 között a szövettani laboratórium vezetője. 1950-ben egy.-i docens, a fogorvosi patológia előadója a bp.-i Fogorvostudományi Karon. 1960-1973 között mint mb. tanszékvezető a Konzerváló Klinika ig.-ja. Több mint 20 fogászati morfológiai, ill. klinikai tárgyú közleménye és tanulmánya jelent meg. Sokat foglalkozott a fogbél nyirokkeringésével.
F. m. Fogászati pathologia (Bp., 1961).
Irod. Bánóczy Jolán: B. S. egyetemi tanár 80 éves (Fogorv. Szle, 1987); Bánóczy Jolán: B. S. (Nekrológ, Fogorv. Szle, 1987).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Borzasfalva Kr (Lugos-K) 1464: Begyest (Cs 2: 26; P); 1596: Bothest (Pesty: Krassó II/1. 75). 1808: Bottiest, Botiesti (25). 1888: Botyest KrSzö Facseti js (Je 255). 1913: Borzasfalva KrSzö vm Lugosi js (Az). - 1909/19: Botesti, Botyest, L 215 r (27). = Su 1: 98. 1464-1913. - 1974: c. Bîrna {Barnafalva kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Borzasfalva/Botieşti, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Börzény Kr (Hekulesfürdő-D, a Cserna jp-i út mellett) 1808: Börsza, (i) Berza ~ Borsa, Börza (26). 1888: Börza (Berza) KrSzö Orsovai js (Je 256). 1913: Börzény KrSzö vm (Az). - 1909/19: Bârza, Börza, L 455: r 393; n (15). Bîrza = Su 1: 83. 1808–1913. - 1974: c. Topleţ {Csernahévíz kzs faluja} [55 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Borzlyuk Te~Ar (Temesgyarmat és Temesjenő közt) 1374: hospites regii de Borzlyuk; 1456: districtus Borzlyk; 1471: opp. Borlywk. 1444-ben is királyi birtok volt. Első kiváltságait I. Károly királytól nyerte. 1456-ban Hunyadi János kapta újadományul. Mátyás király Lippával és Solymossal együtt (1462) Giskra Jánosnak adta, akitől zálogban, több mint 1000 arany fejében, udvarbírája: Pán Mátyás kezére került. Pán bírja 1471-ben is, amikor a város Arad vm-hez, a hozzá tartozó 30 falu pedig Arad és Temes vm-hez tartozott. 1477-ben azonban Alsólendvai Bánfi Miklós és Jakab az aradi Solymossal együtt ezt az uradalmai is, mint Temes vm-ben fekvőt, a magukénak mondják, de Borzlyuk város teljes elhallgatásával. Ez alkalommal 27 falut és 6 pusztát sorolnak föl, melyeket Borzlyuk tartozékainak vehetünk (Cs 2: 16). {E tartozékokat ld helyükön} - Su 2: 302.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Böszörményi Zoltán, (*Arad, 1951.12.18), költő, közíró. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári koreográfiai líceumban kezdte, az aradi 3. számú líceumban érettségizett. Előbb építőtelepeken dolgozott, rövid ideig pedagógus Kolozsvárt, 1975 óta az aradi Vörös Lobogó korrektora. Versei, riportjai, cikkei jelentek meg az Ifjúmunkás, Előre, Korunk, Utunk, Művelődés hasábjain. Verseskötete: Örvényszárnyon (Litera Könyvkiadó 1979).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Bótos, nagyközség Torontál vármegye nagy-becskereki járásában, (1891) 3267 szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bótos,
a Temes folyó jobbpartján fekvő nagyközség. Házainak száma 672, lakosaié 3301, akik szerbajkúak és görögkeleti vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Tamáslaka. A török hódoltságból lakott helységként került ki. Az 1717. évi összeíráskor Botosch néven a becskereki kerület községei közé vették fel, 40 lakott házzal. A Mercy-féle térképen, Bodosch néven, szintén a lakott helyek között találjuk. 1752-ben a lakossága szerb határőrök beköltözésével jelentékenyen meg növekedett. 1768-70-ben, a német-szerb Határőrvidék szervezésekor, a Tisza vidékén lakó századokból újabb szerb határőrcsaládok telepedtek le a községben. Még ez időből való az a régi imaház, melyet évenként egyszer még most is istentiszteletre használnak.
Bővebben>>

Bottinyest, oláh falu, Krassó vármegyében, Bossurhoz 1 órányira: 2 kath., 481 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal. Bírja Malenicza.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bottlik Tibor (*Fehértemplom 1884.10.16 - †Boksánbánya 1974.10.13), a boksánbányai szobrász és festőművész Honvédszobor.jegyzőcsaládból származott. Nagyapja Krassófüzesen, míg apja a vajdasági Fehértemplomon volt magyar királyi jegyző. Családja a megye leggazdagabbjai közé tartozott. Édesapja meg tudta engedni magának például, hogy a Resicabánya-Vaskő erdei vasútvonalhoz szükséges talpfákat térítésmentesen bocsássa rendelkezésére erdőiből az üzemi vasútépítőknek. Bottlik Tibor 1884-ben született, 1974-ben halt meg. Két nap híja volt, hogy megérje kilencvenedik születésnapját. A németboksáni római katolikus temetőben van a sírja. Fejénél egy művésztársa által készített arcképszobra látható. Párizsban végezte el a szépművészeti akadémiát. Ott maradhatott volna, de ő inkább hazajött, pedig anyanyelvi szinten beszélt franciául és németül. Állandó lakhelye Boksánbányán volt. Egy barakkszerű műteremben élte le művészéletét. Ott dolgozott, ott aludt. Közvetlenül a második világháború után teljes vagyonát az államnak adta át. Cserébe adtak neki egy eléggé szerény nyugdíjat, melyből jóformán csak a kosztra tellett.
Bővebben>>

Bottyánfalva Kr (Lugos-ÉK) 1514-6: Bothnest, 1779: Botinyest (Pesty: Krassó, II/1. 76). 1808:Bottinest, Botinesti (25). 1888: Bottinyest KrSzö Facseti js (Je 254). 1913:  Bottyánfalva KrSzö vm Facsádi js (Az). - 1909/19: Botinesti, Bottinyest, L 611: r 567; vend (27). = Su 1: 98. 1514-1913. - 1974: c. Bîrna {Barnafalva kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Botyest, oláh falu, Krassó vármegyében, egy hegy töviben, Lugoshoz 2 órányira: 129 n. egy. óhitű lakossal.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bozovics/Bozovici/Bosowitsch, nagyközség, Krassó-Szörény vármegye bozovicsi járásában, (1891) 3708 oláh lak.; Szobor.szolgabírói székhely, járásbírósággal, posta- és távíróhivatallal, postatakarékpénztárral; van fűrész-mEmlékmű.alma, élénk marhavásárai, vasércbányája és 4 kisebb barnaszénbányája; az aranymosás, mely a XVIII. században lendületet vett s melyet ügyes cigányok gyakoroltak, most teljesen megszűnt, habár a patakokban haszonnal volna űzhető. B.-ot már Mátyás király idejében említik; 1774. az Almás völgyének 13 falujával a határőrvidék zsupaneki zászlóaljhoz csatolták; a katonai végvidéki rendszer eltörlése idején B. az oláh bánsági ezredhez tartozott s egy századnak állomásozó helye volt. 1873. a határőrvidék polgári alkotmányt nyervén, B. szolgabírói kerület székhelye lett. Régebben magyarok laktak ott, miként egyes helynevek (Ménespatak, Bánya, Postás) bizonyítják. A Nera innenső partján 2 várrom van, egyik Dragomoi Jano, a lapusniki határban; a hagyomány szerint magyar várak. A törökök 1784. az egész Almásvölgyét ismét elfoglalták s B.-ot is 11/4 évig tartották megszállva. 1817. Ferenc király és Karolina Auguszta királyné itt több napon tartózkodtak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Bozsorfő Kr (Lugus-ÉK) 1364: Bozsorfö, 1371: Kysbosarfew (P); 1427: Bosar in comitatu Themes (Cs); 1446: opp. Bosor (P); 1446, 1453: Bosor oppidum et districtus in comitatu Themes; 1484; opp. Bosor. 1427-ben még Zsigmond király birtoka, aki zálogba adja Garai Jánosnak. 1440-ben I. Ulászló király újadományul adta a Hunyadiaknak, 1446-ban Hunyadi János cserében az Országoknak és Berekszói Hagymásoknak, de 1453-ban V. László királytól ismét adományul nyerte. 1484-ben Korvin János kezén találjuk (Cs 2: 17. Bozsor vs); 1607: Busor, 1690-1700: Bosour (Pesty: Krassó II/1. 80). 1704: Bosor (222). 1808: Bozsur ~ Bosur, (i) Boxur (26). 1888: Bozsur KrSzö Facseti js (Je 255). 1913: Bozsor KrSzö vm Facsádi js (Az). - 19109/19: Bujor, Bozsur, L 632: r 590; m, zs (32). > Traian Vuia = Su 2: 204. 1364-1913. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bozsor/Bujor, Krassó-Szörény vármegye. (Tr. R.)
Forrás: Révai Lexikon

Bozsúr, oláh falu, Krassó vármegyében, az erdélyi postaútban: 17 kath., 385 n. egy. óhitű lak., s anyatemplommal, postatisztséggel s váltással Lugos és Kossova közt, sok uras. legelővel. F. u. Malenicza család.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Branyest, oláh falu, Krassó vármegyében, Facsethez 1 órányira: 2 kath., 624 n. e. óhitű lakos., s anyatemplommal. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Braun Dezső, (*Temesvár, 1894.04.27 - †Temesvár, 1940.02.15), zenekritikus. Szülővárosában végzett középiskolai tanulmányai után bankhivatalnok Temesvárott; 1924-től a székesegyház másod-, 1930-tól haláláig főkarnagya. 1928-ban a Temesvári Dalkör karmesterévé választják. Felelős szerkesztője és zenekritikusa a Temesvári Hírlapnak (1923-39), belső munkatársa a Képes Futárnak. Tanulmányait, cikkeit, kritikáit az Esti Lloyd, Friss Újság, Komédia, Katolikus Egyházi Zeneközlöny, Színházi Újság is közli. Könyveiben, cikkeiben megírta a Temesvári Dalkör ötvenéves, a Temesvári Filharmónia hatvanéves történetét, a Bánság zenei életének fejlődését a századfordulóig. Munkái: Járosy Dezső élete és működése (Tv. 1932); Bánsági rapszódia (Történeti képek a Bánság zenei és színpadi múltjából, Tv. 1937).
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
Bővebben>>

Brázay Emil, (*Perjámos, 1888.03.16 - †Bulcs, 1968.08.12), újságíró, író, műfordító. Az I. világháború előtt budapesti lapok berlini munkatársa, kiadta és szerkesztette a Berlini Magyar Revü c. riportlapot. Budapesten két elbeszéléskötete (Egyszerű történetek, 1909; Ezt láttam, frontélmények, 1915) és két színdarabja (Nyomorultak, 1911; A fenomén, 1917) jelent meg. Utóbbi kamarajátékát 1917-ben Temesvárt mutatták be, ahol végleg megtelepedett, s 1920-ban két könnyű fajsúlyú elbeszéléskötettel jelentkezett (Sörnsen Dóra, a szeretőm, Békéscsabán 1913-ban megjelent kötetének 6. kiadása; Lóri, a vörös méreg). Megalapította és két évtizeden át (1919-39; 1945) szerkesztette az eredetileg Pán címmel indult, hetenként megjelenő A Toll c. bulvárlapot, amely különböző betiltások miatt 1921 és 1924 között Forum, Tribün, Ohó, Új Toll, Új Pán, Toll és tőr, Toll és tinta, Tollseprű, Tollhegy, Tollszár nevet vett fel. Népszerű bűnügyi kiadványokkal is próbálkozott, sikert azonban csak a Pán-könyvtár sorozattal ért el, mely modern külföldi írók s néhány erdélyi szerző műveit közölte. Újabb novelláskötete: Szerző! (Tv. 1923). Több szépirodalmi munkát fordított angolból, franciából, németből, köztük Bernard Shaw, Knut Hamsun, Alfred Kerr, Klabund, Peter Altenberg írásait. Frontperdita (Tv. 1945) c. riportregénye egy meghurcolt zsidó leány háborús élményeit eleveníti fel; a Reportázs-almanach (Tv. 1946) publicisztikai írásokon kívül a szerző Karinthy Frigyessel folytatott levelezését tartalmazza; a Temesvári karnevál (Tv. 1948) c. regénye újságírói eszközökkel történelmi képet igyekszik adni a fasiszta és az ellenálló erők akcióiról a Bánságban.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Brazova, oláh falu, Krassó vármegyében, a Béga mellett, ut. p. Kossovához fél órányira: 489 n. e. óhitű lak., s anyatemplommal, sok uras. legelővel. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Breazova, mesterséges tó a Berzaván, Ferencfalva alatt. A gátat 1907-1909 között építették eredeti víztároló kapacitása 1,2 millió m3 volt, érdekessége, hogy a gát két részből áll, a közepe táján egy sziget van! A gát tövében egy kis erőmű is található, egy Francis típusú turbinával, amely egy Ganz típusú, 350 kW-os generátort hajt, 416 fordulat/perc  fordulatszámmal.
Képgyűjtemény
Képeslapok

Bresztovácz, oláh-tót falu, Temes vármegyében, ut. p. Lippához délre, 120 kath., 10 ref., 350 n. e. óhitü lakos. - Hegyes völgyes határa 3-dik osztálybeli, s van 26 2/8 egész urb. telke. Bírja Gál József.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Breuer György (*Anina, 1887.10.10. - †Lovászi, 1955.06.11.), ornitológus, szakíró. Iskoláit Selmecbányán, Sopronban és Szegeden, az akkori kereskedelmi ak.-n végezte. 1909-ben a brennbergbányai bányaüzemnél dolgozott, 1948-tól mint az üzem vezetője. 1949-től Lovásziban (Zala vm.) a Bányászati Kutatóintézetben ügyintéző volt. Főleg ornitológiai kutatásokat, madárvonulási megfigyeléseket, gyűrűzéseket végzett. Elsőnek épített madárvártát a Fertőn. Foglalkozott a halak vizsgálatával is.
F. m. A magyar Fertő halai és halászata (Mika Ferenccel, Archivum Balatonicum, II., 1928).
Irod. Varga Lajos: B. Gy. (Soproni Szle, 1956. 1. sz.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Brocky Károly (*Temesvár, 1807.05.22. - †London, 1855.07.08.), festő. A bécsi Képzőművészeti Ak. után 1835-ben Itáliában, majd 1837-ben Párizsban folytatta tanulmányait. Itt főként a Louvre régi festményeinek másolásával fejlesztette művészetét. 1838-ban Londonban telepedett le, s hamarosan a királyi udvartól kapott megrendeléseket. Arcképek mellett (Viktória királynő; Albert herceg stb.) számos, az olasz reneszánsz mesterek hatása alatt készalt, mitológiai tárgyú kompozíciót készített. Aktfestményei és élettel teli női képmásai teszik vonzóvá művészetét. Eklektikus stílusú, főként a római reneszánsz mesterek hatását tükröző oltárképe (Krisztus és a samáriai asszony), amelyet az eperjesi ev. templomnak hagyományozott, 1913-ban tűzvész áldozata lett.
M. Szegénység; Sárgaruhás nő; Alvó bacchánsnő; Feketeruhás nő; Amor és Psyché; Nyugvó Psyché (MNG).
Irod. Lajta Edit: B. K. (Bp., 1957.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990

Brostyán, oláh falu, Krassó vármegyében, Oraviczához 3/4 órányira, a verseczi országútban: 1703 óhitű lak., kik bányákban dolgoznak, és sok szenet égetnek. Óhitű anyatemplom.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bruznyik, oláh falu, Krassó vármegyében, nagy erdős hegyek közt, Facsethez 5 órányira: 2 kath., 1136 óhitű lak., s anyatemplommal. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Buchberg, német falu, Temes vármegyében, ut. p. Lippához 2 óra, 192 kath., 40 n. e. óhitű lak. Erdős, hegyes határa 3-dik osztálybeli; van 15 4/8 urb. telke. Bírja Dessewffy Antal és a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Büchl Antal, (*Detta, 1908. 05.04 - †München/Németország, 1980.06.19), helytörténész. A középiskolát Temesvárt, jog- és államtudományi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárt végezte. 1948-ig jogász Dettán, 1958-ig tanár Gátalján, 1968-ig közgazdász Temesvárt. A Bánságra vonatkozó gazdaság- és művelődéstörténeti cikkeit a Korunk, Tibiscus, Könyvtári Szemle, Művelődés közölte. A Lépcsők (Tv. 1977) c. antológiában Ady és Szabolcska híveinek század eleji temesvári ütközéseit mutatja be, a Korunk Évkönyv 1979 tanulmányát közli a Bánság lakóinak letelepedéséről és eredeti gazdálkodásáról 1848 előtt.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

Buchner Antal, Bánáti Buchner (*Kistószeg, 1882.07.02. - †Pápa, 1950.08.09.), zeneszerző, karnagy. A szegedi Buchner Antal.tanítóképzőben végzett, majd a bp.-i Zeneakadémián tanult tovább. Szepeshelyen, Szatmárban, 1911-től Esztergomban egyházi karnagy. Az egri Katolikus Kántor egyházzenei folyóirat felelős szerkesztője (1913-19). Megalapította az Esztergomi Zeneegyletet (1916), az esztergomi zeneiskolát (1928). Miséket, oratóriumokat komponált. Zenekari műveket, dalokat, m. nótákat s Pilóta címmel operát írt. Művei gyakran szerepeltek a Magyar Rádió műsorában.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000 - 1990
Buchner Antal, Bánáti (Kistószeg, Torontál vm., 1882. júl. 2.-Pápa, Veszprém m., 1950. aug. 9.), karnagy, zeneszerző. - A szegedi tanítóképzőben és a bpi Zeneműv. Főisk-n tanult, Szepeshelyen és Szatmáron, 1911-től Esztergomban szegyh. karnagy. - 1913: Luspay Kálmánnal alapította a Kath. Kántor c. egyhzenei lapot, 1919-ig fel. szerk-je. Énekkari feldolgozásai a Cantica sacra (Eger, 1931, 1935), a M. Cantuale (Bp., 1935) gyűjteményekben és a Korális füzetekben (1936, 1946); orgonára írt prelúdiumai a Kath. Kántor mellékleteként (Eger, 1931, 1935, 1936) jelentek meg. Néhány kz-a az OSZK-ban. V .V.
MÉL III:107.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
 

Budincz/Budinţi, a Béga folyó mentén fekvő kisközség. Házainak száma 219, lakosaié 947, akik leginkább románajkúak és görög-katolikus és görög-keleti vallásúak. Postája Újjózseffalva, távírója és vasúti állomása Nagytopoly. A török hódoltságból szintén lakott helységként került elő. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Budimcy alakban, a facseti kerületben találjuk, 18 lakott házzal. A Mercy-féle térképen Pudinc, az 1761. évi hivatalos térképen Budinz alakban fordul elő a lugosi kerületben. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a földesura. A községbeli görög-katolikus templom 1863-ban, a görög-keletieké 1888-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Budinc,
kisközség Temes vármegye rékási járásában, 1088 oláh lak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Budinc Te (Lugos-ÉNy, a Béga j. p.) 1717: Budinc, 1761: Budinz (Borovszky: Temes, 30). 1808: Budincz, (i) Budince (28). 1888: ť Te Rékási js (Je 260). 1913: Budinc Te vm (Az). - 1909/19: BudinŃ, B, L 1002: r 966; n (31). = Su 1: 110. 1717-1851. - 1974: ť Ictar-Budinţi c. Topolovăţu Mare {Nagytopoly kzs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Budzsák, magyar hely, Torontál vármegyében, ut. p. Török-Kanisához félmfdnyire, 50 házzal: 604 k., 4 zsidó lak. Dohánytermesztés. F. u. Szerviczky György.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bugél Jenő (*Pozsony, 1882.11.22. - †Temesvár, 1933.06.03.), romániai magyar író, újságíró, szerkesztő. Tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen végezte. Jogi doktorátust szerzett, majd hosszabb ideig külföldön tartózkodott. Bejárta Európát és eljutott Amerikába is. Hazatérése után Boszniában telepedett le, ahol tanfelügyelőként működött. Ekkor kezdett publikálni főként verseket, de politikai cikkeket is. 1918-ban Temesvárra költözött. Itt a Schwäbische Volkspresse c. lap főszerk.-je lett. A 20-as években szerkesztette a Bánáti Hírlap, a Magyar Hírlap, a Bánáti Közlöny, az aradi Képes Újság c. lapot, továbbá olyan rövid életű napilapokat, mint a Szenzáció, a Gól és a Mozirevű. Szerkesztette a Jahrbuch deutscher Dichter und Schriftsteller (Temesvár, 1928) és a Deutsche Eichen (Temesvár, 1929) c. antológiákat. Az ő szerkesztésében jelent meg a fiatal költők verseit tartalmazó A holnap dala (105 magyar költő könyve. Temesvár, 1931) c. antológia.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000 - 1990
Bővebben>>

Buhuj, (Bagolyvár), csontbarlang Stajerlak-Anina határában, Krassó-Szörény vármegyében. Aninától délnek haladva a Cselnik nevű házcsoportnál hagyjuk el a krassovai járási utat, hogy keletnek fordulva a Miinis (hajdan Ménes) és Karas folyók vízválasztójául szolgáló lapos fennsíkra kapaszkodjunk. A fenyővel tarkított erdőség növénytakarója alatt mindjárt jelentékeny dolinák tölcsérei tünedeznek elő. Csakhamar mélye bevájódott patakvölgy állít meg, melybe leszállva, előtűnik a nép által Buhuj-nak (Bagolyvár) nevezett barlangüreg s az abból kizuhogó patak. A csak hidászati előkészületekkel járható s a pataktól végig elöntött barlang ellenkező nyílását Cuptorinak nevezik. E főüreg mellett egy kisebb, alig 30 m. mellékbarlang tátong, melynek cseppkődíszét a látogatók összerombolták. A barlang nevezetességét a belőle napfényre került barlangmedve (Ursus spelaeus Blunb.) koponyája, de különösen egy havasi kecskéé (Capra ibex) teszik. Az innen kikerült s részint a bécsi cs. kir. földtani intézetnél levő koponyákon végzett méretek azt a meglepő eredményt tüntetik fel, hogy a koponyák hosszúsága csekélyebb magassággal párosult, ami nemi különbségekre vihető vissza s hogy a legsilányabb barlangi medve testi nagysága jóval túlhaladja a mai erdei medvéét. A barlang jelentőségét még jobban emeli az 1875. Barre A., akkori osztrák államvasúti igazgató ajándékából a bécsi földtani intézetbe került s Hœrnes Rudolf által (v. ö. Hœrnes, Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt 1875 december 17. 339. lapját) leirt Capra ibex koponya, melynek párja idáig csupán Kolozsvár közelében Gyalu mellett került elő. A havasi kecske Kárpátjainkból rég kiveszett s jelenleg az Alpok 3-4000 magaslatainak olyan szurdékaiban tengődik, hol az évi középhőmérséklet átlag 0 fokon felül nem emelkedik; holott itt a legközelebb eső Szemenik csucsa sem haladja meg az 1455,8 m.-t. V. ö. Téglás Gábor: A Bagolyvár nevű csontbarlang. math. és természet. Közl. 1883, XII. köt. 1. sz.
Forrţs: Pallas Nagy Lexikon

Bukin, Bökény/Buchin/Bukin, kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi járásában 571 oláh lakossal. Határában kitűnő minőségű gránitkő fordul elő nagy mennyiségben.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bökény
Te/Szö (Karánsebes-D, a Temes jp-i úton) 1411: Beken (P); 1489: Bewken in comitatu de Sebes (Cs 2: 30); 1525: Bwken, 1613: Buken, Felsö-Bukiny, 1627: Bukiny (Pesty: Szörény II. 37). 1808: Bukin, (i) Pukin (28). 1888: ť KrSzö Karánsebesi js (Je 261). 1913: Bökény KrSzö vm (Az). - 1909/19: Buchin, Bukin, L 628: r 618 (30). = Su 1: 108. 1411-1913. [43 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bükkfalva, Bukovecz, a Temes-folyó és a Béga-csatorna között fekvő kisközség. Házainak száma 289, lakosaié 1614, akik Bükkfalva. – Gróf Serényi József kastélya.leginkább románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Temesremete. Az 1717. évi kamarai összeírásban 17 lakott házzal a facseti kerületben szerepel; az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen, pedig Bukuva néven fordul elő. 1782-ben Remetei Kőszeghy János vette meg a kincstártól, kiről fiúsított leányára Juditra, férjezett Hannseni Deschan Zsigmondnéra szállott. Ettől fia Achill örökölte, kinek halála után a birtokot 1874-ben gróf Dessewffy Kálmán vette meg. 1877-ben Dessewffy Miklósra szállott, kinek elhunyta után 1894-ben gróf Serényi Jánosné szül. Dessewffy Irma lett a tulajdonosa. A községbeli régi kúriát még a Deschan-család, az új kastélyt, pedig 1898-ban gróf Serényi Jánosné építtette. Mind a kettő gr. Serényi Jánosné tulajdona és a kastély Keppich József bérlő lakásául szolgál. A lakosok hitelszövetkezetet, takarék- és hitelintézetet tartanak fenn. Gróf Serényi Jánosnak gőzmalma is van a községben. A községhez tartozik Bród-puszta és Gyökér-puszta. A mai Bükkfalva határában, gróf Serényi Jánosné birtokának északkeleti csúcsán feküdt Sásvár, mely a középkorban városi kiváltságokat élvezett.
Bővebben>>

Bükkhegy, Buchberg, a lippai járásban fekvő kisközség. Házainak száma: 69, lakosaié 327, akik német- és románajkúak, római katolikus és görög-keleti vallásúak. Postája: Rigósfürdő, távírója: Lippa, vasúti állomása: Saroltavár. A középkorban a mai Bükkhegy helyén Szenti nevű helység feküdt, mely a Zenthi család birtoka volt. E család 1455-1492 között szerepel. A török hódoltság alatt szerbek szállották meg, a kik nevét Sintár-ra vagy Szintár-ra ferdítették. A románok 1769-ben költöztek ide Arad vidékéről és Hunyad vármegyéből. A jelenlegi helységet a kincstár 1770-1771-ben telepítette: Német nevét Buchberg Ede kamarai igazgatósági titkártól vette. Az új telepen Neumann lippai sótári tiszt 42 házat építtetett 1782-ben. A délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával Kishindi Szabó Ferencz vette meg a kincstártól. Utána 1835-ig Szabó Antal volt a földesura. 1835-ben Dessewffy Antal, Temes vármegye alispánja vette meg és fia Béla 1848-ban adománylevelet nyert e jószágra. Itt töltötte gyermekéveit Dessewffy Sándor csanádi püspök, Béla testvére. A Dessewffy-féle birtok idővel több részre oszlott. 1896-ban Szabó György, Lajos, Mária férj. Flegelné és Sándor, továbbá Niamesny Mihály, Weber testvérek és Mihelits Lujza bírták.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Bükkhegy Te (Lippa-DNy) 1455-92: Zenthi, 1471: Bykes (Márki, II/1. 194). 1808: Buchberg, Szintár (28). 1888: ť (Szintár) Te Lippai js (Je 259). 1913: Bükkhegy Te vm (Az). - 1909/19: Bucberg, Bb, L 326: r 160; n (30). Sintar = Su 2: 122. 1455-1913. - 1974: c. Bogda {Rigósfürdő kzs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bukova/Bucova, kisközség Hunyadmegye hátszegi járásában, 1329 oláh lak. Éppen a vaskapuhágó külső Krassó-Szörényre Emlékmű.néző lejtője alatt s így Hunyadi János emlékezetes győzelmének színhelye. Lakossága marhatenyésztéssel, fakereskedéssel, részben mészégetéssel és márványbányászattal foglalkozik. Határában nagy terjedelmű erdőségek vannak. Az innen Ny-ra forduló Bisztra vize mellett akadtak a rómaiak márványbányáira. A Pripor nevű meredek kaptatónál 140 m. szélességben Ny-ról K-re kristályos mészpadok helyezkednek a kristályos palarétegek közé. A nagyszerű kristályos mész két széle felé szintén csillámossá és palásszerkezetűvé alakul s színe szürkésbe megy át. De középső tömege építészeti és szobrászati célokra hasznosítható anyagot tartalmaz. Tényleg nem csupán a közel fekvő Sarmizegethusa (Várhely) díszes szoborművei; hanem egész Dácia monumentális építészetének díszletei onnan kerültek ki. A dévai múzeum legbecsesebb felírásos és szobrászati emlékei B.-i anyagból készültek. Különösen szép faragványos táblákat, felírásos Emlékmű.oszlopokat szolgáltatott az 1883. kiásott Mitrhraeum. A Bisztra szilaj vize kettéosztja a telepet. A bal parti bánya egész ép falazatként maradt reánk s a nép is falnak (La parete) nevezi. A 20 m. széles., 30 m. magasságban levésett fal felett lyukacsos tufatömeg helyezkedik el, melyet Ťgyapjúť-nak néz a nép képzelete; míg az üregeket mesés lényekkel (aranykutya, borjú stb.) népesíti be. A jobb parti bányafalat a mészégetők sokképpen megrongálták. Egy barlang is található itt, mely a munkások tanyájául szolgálhatott. Az innen kikerült szobrok egyikén egy provinciális szobrász, Claudius Saturninus neve is meg van örökítve a Makrai-kastélyban Fel-Pestesben. Újabban vállalkozók is értékesítik e márványt, melyet jó ideig csak mészégetésre használt a nép. B.-nál a Bisztra homokjából aranyat is mosnak. V. ö. Téglás G., A bukovai márvány-bányászat Hunyad megyében. Archaeol. Közl. 1884. Római márványbánya a Bisztra-völgyében B. hunyadmegyei falu határán. Földt. Közlöny XIX. k. (Németül is.).
Megjegyzés: újabban Bukova Krassó Szörény megyéhez tartózik.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>

Bukovec Kr (Lugos-ÉK) 1440: Bwkocz; 1477: p. Bwkowcz Solymos vár 93. tartozéka (Cs 1: 761. Solymos; 762: Bukócz a mai Bukovecz). 1440: Bujocz, 1514-6: Also-Bwkwecz, Felső-Bwkwecz, 1596: pr. Bukuvetz, 1717: Bukovecz (Pesty: Krassó II/1. 85). 1808: Bukovecz (28). 1888: ť KrSzö Facseti js (Je 261). {....?} Krassóbükk (Az). 1913: Bukovec KrSzö vm Facsádi js (Az). - 1909/19: Bucovăţ, B, L 814: r 806 (31). = Su 1: 109. 1440-1851. [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Bukovecz, oláh falu, Krassó vármegyében, Bozsúrhoz 1 órányira: 5 kath., 854 óhitű lak., s anyatemplommal. Bírja Popp A.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bulcs/Bulci, hajdan Arad vármegyei, jelenleg Krassó vármegyei falu, legrégibb községeink közül való, melynek benedekrendi apátságát még Szent István alapította. Ez az Apátság 1652-ben pusztult el. Nevét állítólag Bulcs vagy Bulcsu vezérről vette. 1910-ben 442 oláh lakó.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bulcs, oláh falu, Krassó vármegyében, a Maros mellett, Facsethez 3 órányira; 337 kath., 87 óhitű lak., kath. paroch. templommal az ide való oláh nyelven beszélő katolikusok mint ritkaság említést érdemlenek. Van itt egy régi apátúrság romhelye. Gyümölcsben, fában bővelkedik. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bővebben>>

Bulza, kisközség Krassó-Szörény vármegye marosi járásában, (1910) 586 oláh lak.; u. p. Facset, u. t. Kápolnás.
Forrás: Révai Lexikon
Bulza, oláh falu, Krassó vármegyében, Erdély szélén, nagy hegyek közt, Facsethez 3 órányira: 3 kath., 549 óhitű lak., s anyatemplommal, szép erdőkkel. F. u. a kamara.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Bunya, oláh falu, Krassó vármegyében, Facsethez 1 1/2 órányira: 479 óhitű lak., s anyatemplommal. Bírja b. Jovics, Neppel, Sivó.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Bunya Kr (Lugos-ÉK) 1440: Bahnia Solymos vár 95. tartozéka (Cs 1: 761. 762: a mai Bunya). 1440: Buhnia, Bahnia, 1597: Bunie, 1617: Bunye, 1717: Banna (Pesty: Krassó, II/1. 94). 1808: Bunya (29). 1888: Román-Bunya KrSzö Marosi js (Je 607). 1913: Bunya KrSzö vm (Az). - 1909/19: Bunea-română, Románbunya, L 724: r 718 (32). Bunea Mare = Su 1: 113. 1440-1909. - 1974: c. Făget {Facsád kzs faluja} [32 D]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bunya/Bunea romana, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R. )
Forrás: Révai Lexikon

Bunyaszekszárd KrSzö (Facsád-tól 13 km) 1866-1981: 115 évet élt település; 54 Tolna megyei család települt ide, a Maros és a Béga közti dombos vidékre. 1871: {B-Sz} (Pesty: Krassó II/1. 96). 1888: Bunya-Szegszárd KrSzö Marosi js (Je 262). 1913. Bunyaszekszárd KrSzö vm (Az). 1956- ban kezdődött a lakosok tömeges elvándorlása. A 60 házas falu 1981-ben teljesen kiürült (RMSzó, 1995.VIII.22.). - Bunea Ungurească > Bunea Mică = Su 1: 113. 1871, 1913. {1981 Ř}.
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Bunyaszekszárd/Bunea ungureasca, Krassó-Szörény vármegye (Tr. R. )
Forrás: Révai Lexikon

Burghardt Rezső, Zsombolya-Burghardt (*Zsombolya, 1884.03.18. - †Bp., 1963.05.15.), festő, Munkácsy-díjas (1953), érdemes művész (1959). A Mintarajzisk.-ban Hegedűs László tanítványa, majd 1903-11 között külföldön (Milánó, Róma, Párizs, London) tanult. 1913-tól 1919-ig a Benczúr-mesterisk.-ban képezte tovább magát. 1904-től részt vett bel- és külföldi kiállításokon, 1927-ben a Műcsarnokban, 1929-ben az Ernst Múz.-ban, 1931-ben ismét a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1920-ban Kísértés c. festményéért kis aranyérmet kapott. 1937-től 1948-ig a Képzőművészeti Főisk. tanára. 1938-tól a miskolci művésztelepet vezette a telep megszűnéséig. Reális látásmódról tanúskodó portrékat, intim hangulatú aktkompozíciókat, a természet gazdagságát tükröző ízes csendéleteket és tájképeket, valamint friss benyomásait rögzítő városképeket festett. Számos művét őrzi az MNG (Velence, 1914; Nagy téli táj, Napos táj, 1934; Hóolvadás a Tabánban, Fekvő női akt, 1936; Mandolinos nő, Szépülő Budapest).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000 - 1990

Buttyin, Bököny, Körösbökény/Buteni, nagyközség Arad vármegye borossebesi járásában, (1891) 3034 oláh és magyar lak.; van kir. közjegyzői széke, pénzügyőrsége, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára. Nagy szilvatermelése s élénk marhavásárai vannak.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bököny, vagy Buttyin, oláh mező-város, Arad vármegyében, Boros-Sebeshez délre 1 mfdnyire, közel a Fejér-Köröshöz: 205 kath., 2724 n. e. óhitű, 5 evang. 20 ref. lak., kath. és óhitű anyatemplommal, szilvásokkal, hegyes határral, jó kőbányákkal. F. u. b. Ditrich. Utolsó p. Arad.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára

Buttyin, Bökény, v. Arad vm. (Buteni, Ro.): plébánia a v. csanádi egyhm. pankotai esp. ker-ében. - Tp-át 1400 e. ismeretlen tit. sztelték. A törökök 1526 u. elfoglalták. 1807: alapították újra. Mai Nep. Szt János tp-át 1818: építették. Kegyura 1880: Deutsch Ignác. Anyanyelve 1840: m., ném., szl.; 1910: rum  Szentkláray I:563.
Kiss-Sziklay II:909.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Buzád, a temesrékasi járásban fekvő kisközség. Házainak száma 186, lakosaié 859, akik nagyrészt románajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája és távírója Rigósfürdő, vasúti állomása Saroltavár. Már 1415-ben fennállott, a mikor egy Buzádi Benedek nevű nemes is szerepel itt. Az 1717. évi kincstári jegyzék a lippai kerületbe sorozza, de akkor csak hét lakott házból állott. Később elpusztult, s az 1761. évi hivatalos térkép már csak pusztaként említi; de 1783-ban ismét benépesült, 1782-ben Névery Elek és József vették meg a kincstártól, de mivel nem fizették ki a vételárt, továbbra is a kincstáré maradt. 1814-ben herceg Schwarzenberg Károly nyerte adományul, kitől 1819-ben Kevermesi Thököly Péter, 1838-ban pedig báró Sina György Simon birtokába került. A Sina-féle birtokot Sina Anasztázia férjezett gróf Wimpffenné örökölte s 1891 óta gróf Wimpffen Siegfriedé. A községbeli görög-keleti templom a XIX. század elején épült.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Buzád Te (Lippa-DNy) 1415: Benedictus de Buzad úgy látszik, temesmegyei nemes (Cs 2: 31). 1808: Buzad (30). 1888: Buzád Te Rékási js (Je 263). 1913: Buzád Te vm Temesrékási js (Az). - 1909/19: Buzad, B, L 843: r 801; m, n (33). = Su 1: 116. 1415, 1828, 1851 {?}. + 2: 305. Buzad 1415. {!} - 1974: c. Bogda {Rigósfürdő kzs faluja} [32 C]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv

Buziás, Buziásfürdő/Buziaş/Busiasch, kisközség Temes vármegye buziási járásában, (1891) 2626 német, oláh és magyar lakossal, a járás szolgabírói hivatalának, méhészeti felügyelőnek, vándortanítói kerületnek s alapítványi jószági főtisztségnek székhelye; van járásbírósága, adóhivatala, takarékpénztára, posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai, mézkivitele Németországba élénk. Az alacsony dombos vidéken fekvő buziási fürdőt (132 m. magasságban), mely jelenleg a közalapítvány tulajdona, csinos park övezi körül s Trefort miniszter által kitűnő karba hozatott, úgy, hogy ma elsőrendű fürdőink közé tartozik. Kitűnő vasas savanyúvizei számos forrásban fakadnak. A fürdőben 54 kád- és 20 hideg ásványvízfürdő, ásványvizes uszoda van. A B.-i igen erős vasas savanyúvizet, mely kereskedelmi cikk is, főleg vérhiány s az ez okozta gyomor-, bél-, hólyag- és méhhurutok, valamint idegbajok ellen használják sikerrel. A vendégek száma Villa.(1890) 1239; rendelkezésükre 3 nagy szálló (100 szobával), azonkívül a közvetlen közelben levő községben 50 ház áll. B. éghajlata enyhe és egészséges. Temesvárról kocsin 3 1/2, Lúgosról 2 1/2 óra alatt érhető el. A fürdőt már a rómaiak ismerték Centum putei néven. V. ö. Hirschfeld: Der Kurort B. und seine Stahlquellen (Temesvár 1874); Der Kurort B. in Ungarn (Budapest 1883). Századok 1868. 109.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Bővebben>>