Lenau, Nikolaus (*Lenauheim, 1802.08.13. -†Oberdöbling, 1850.08.22.), az "osztrákok Byronjaként", az osztrák Petőfiként szokták emlegetni. Apja sziléziai nemesúr, anyja pedig Pest megye főügyészének a leánya. Teljes nemesi nevén Nikolaus Niembsch, Edler von Strehlenaunak hívták, a Torontál megyei Csatádon született és 48 éves korában, ugyanabban a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetben halt meg, ahol akkor már Széchenyit is kezelték, aki tíz évvel később szintén ott végezte életét. Úgy nőtt fel és úgy élt, hogy németül és magyarul egyformán tudott. Ifjúkorától kezdve németül írta verseit, míg anyjával magyarul levelezett. Élményvilágának java része magyar tájakhoz és a magyar nép jellegzetes alakjaihoz kötötte. Az Alföld folyóival, a Tiszával és a Marossal, a puszták és nádasok kitűnően beleillettek a romantika egzotikum igényébe. Az alföldi parasztok, a csikósok, vízi emberek, a bakonyi betyárok érdekességekként népesítették be költészetét. Visszatérő alakja Miska, a lovon élő magyar paraszti nép jellegzetes alakja. A magyar népzene dallamai német nyelvű költeményeinek ritmikájában is jól felismerhetők. Egyébként nem csak személyes ismeretségben volt Vörösmartyval, később Petőfivel is, de kölcsönös elismeréssel stílusban és világfelfogásban is hatottak egymásra. Első verseskötetének megjelenése 1830-ban talán a leghatásosabb megindítója volt az akkor Európa-szerte elterjedő Magyarország-romantikának.
Forrás: Literatura.hu
Lenau Miklós (Niembsch von Strehlenau) a német irodalom egyik legkiválóbb lírikusa, született 1802 augusztus 15-én Csatádon, hol atyja uradalmi írnok volt. Apja könnyelmű életmódja igen sok bánatot okozott nejének, a költő anyjának, a kinek folytonos szomorúsága mindenesetre nagy befolyással volt a költőnek később kifejlődött búskomorságára. Adósságai miatt apja nemsokára kénytelen volt állásáról lemondani és a család 1805-ben Budára költözött, a hol a költő atyja megszokott életmódját tovább folytatván, 1807-ben meghalt és családját a legziláltabb anyagi viszonyok között hagyta. Özvegye a legnagyobb szűkölködés között töltötte életét. Négy éven át varrással kereste meg a maga és három gyermeke számára a mindennapi kenyeret, míg végre 1811-ben Vogel Károly dr. katonaorvos vette nőül. A fiatal Lenau 1812-ben kezdte meg középiskoláit a pesti piarista gimnáziumban, a hol a három alsó osztályt elvégezte. Ez időben különösen a zene iránt mutatott nagy hajlamot. Mostoha apja azonban nem találván Budán kellő orvosi gyakorlatot, 1815-ben Tokajba költözött. A költő itt töltötte életének 15. és 16. évét. E két esztendő kitörülhetetlen nyomokat hagyott Lenau életén és költészetén. Itt vésődtek lelkébe a magyar föld, a magyar puszta, a magyar élet képei és a magyar népdalok ritmusa, melyek később költészetének olyan különös hatást és olyan elragadó varázst kölcsönöztek. Ez időben Lenau nevelője eltávozván, a költő anyja Budára költözött, hogy ott folytassa fia taníttatását, ezalatt azonban a család viszonyai oly rosszra fordultak, hogy az anya nem tudta fiát tovább iskoláztatni. Miután a nagyszülők szívesen elvállalták a fiatal Lenau további neveltetését, az ifjú 1818 szeptember 8-án nagyszüleihez költözött Stockerauba. Lenau most Bécsben folytatta tanulmányait, a hol a középiskolákat elvégezvén, egy ideig jogot hallgatott, majd Magyaróvárra ment, hogy ott a gazdaságot tanulja; de már fél év mulva újra Bécsben találjuk, hol fiatal írók társaságában tölti el idejét és az irodalommal foglalkozik. Ez időben Lenau megismerkedett (1821.) egy bécsi tanácsos leányával, kit szenvedélyesen megszeretett. Boldogsága azonban nem sokáig tartott, mert a leány megcsalta. Ez az első szerelmi csalódás nemcsak a költő lelkén, hanem költészetén is mély nyomokat hagyott. Később ismét folytatta jogi tanulmányait, melyeket azonban újra abban hagyva, az orvosi pályára lépett; de ezt sem fejezte be. 1826-ban sógorával nagyobb utazást tett az Alpesek közé, honnan új benyomásokkal gazdagon tért vissza Bécsbe, hogy tanulmányait folytassa. Két szigorlatot csakugyan gyors egymásutánban le is tett és most a Lenau szülőháza Csatádonharmadikra készült. Ebben az időben halt meg nagyanyja. 10.000 ezüst forintot örökölvén tőle, Lenau ismét félbehagyta tanulmányait és elhatározta, hogy kiadja költeményeit. Az osztrák czenzura szigorúsága miatt Stuttgartba utazott, hogy itt rendezze műveit sajtó alá. Stuttgartban megismerkedett a sváb költők körével, kik közül különösen Schwab Gusztávval, Kerner Jusztinus-szal és Mayer Károlylyal kötött szoros barátságot. Miután a Cotta-céggel sikerült neki költeményei kiadására nézve megegyeznie, ismét folytatta orvosi tanulmányait. Ekkor ismerkedett meg egy stuttgarti család bájos, kedves leányával, ki nagy és mély hatást tett a költőre. Ő ihlette Lenaut a gyönyörű »Schilflieder« (nádi dalok) című 5 költemény írására. 1832-ben jelentek meg költeményei, melyek általános és nagy hatást tettek. Már bécsi tartózkodása alatt elhatározta Lenau, hogy Amerikába vándorol. Azt hitte, hogy az európai viszonyokkal elégedetlen és békét és megnyugvást itt hiába kereső lelke, a szabadság honában, az A költő szobra.őserdők világában meg fog gyógyulni és nagyszerű benyomásokkal gyarapodva és anyagilag meggazdagodva fog visszatérni. 1832 június végén elindul és október 8-án Amerika földjére lép. Itt 5.000 hold földet vásárolt, melyet egy württembergi embernek bérbe adott. Azután bejárta az Egyesült-Államok nyugati részét, meglátogatta a Niagara vízesést és a Hudson völgyét. De az amerikai viszonyok nem elégítették ki várakozását és néhány hónap mulva csalódottan tért vissza Európába, a hol költeményei akkor már nagy hírnevet szereztek neki. Ezután teljesen az irodalomnak szentelte életét és 1833-1843-ig felváltva Stuttgartban és Bécsben élt. Ebbe az időbe esik Lenaunak ismeretsége egy barátjának feleségével, Lőwenfeld Zsófiával, a kit szenvedélyesen megszeretett. E viszony a költő haláláig tartott és elhatározó befolyással volt a költő későbbi tragikus sorsára. 1836-ban jelenik meg első nagyobb alkotása, a Faust, mely rövid idő alatt négy kiadást ért. Benne önmagát rajzolja, saját lelki küzdelmeit, a hit, tudás és kételkedés között. Egy évvel később kiadja Savanarola című művét, melynek hősében, a tizenötödik század hatalmas domonkosrendi szerzetesében az igazi, tiszta kereszténységet testesítette meg. 1842-ben megjelenik harmadik hatalmas műve: Die Albingenser, mely 32 énekben, a XII. századi francia pápaellenes szektának III. Innocent pápa elleni küzdelmeit tárgyalja. E mű a szabad gondolat harca a dogma ellen. Benne legjobban sikerült a költőnek hű korrajzot adnia. Mialatt Lenau hírnevét művei napról-napra emelték, azalatt a költő egészsége egyre jobban gyengült. Ideges lett és gyakran búskomorság fogta el. 1849-ben Baden-Badenbe utazott. E helyhez fűzódik Lenau életének legfontosabb mozzanata. Itt ugyanis megismerkedett Behrends Máriával 283a frankfurti polgármester leányával, kinek ártatlan, bájos lénye a költőt az első találkozásnál már teljesen elragadta. Lenau szívének legmélyebb, legigazabb érzelmével megszerette a szép leányt és miután érezte, hogy annak tiszta szerelme őt egész életére boldoggá tudná tenni, megkérte és eljegyezte. Most mindent elkövetett, hogy jövőjét biztosítsa. Cottának eladta eddig megjelent műveinek kiadási jogát 20.000 forintért és a jövőben írandó kötetekért 25.000 forintot kötött ki. Azután Lőwenfeld Zsófiához való viszonyát, a mely már tíz év óta tartott, akarta rendezni. E célból Stuttgartba utazott, meglátogatta Zsófiát, de nem tudta magát erélyes lépésre elhatározni. Magával elégedetlenül, búskomoran utazott el Stuttgartból. Lelkének izgatottságát még növelte gyenge egészségi állapota. Ilyen viszonyok között érte őt október 2-án az a végzetes szerencsétlenség, hogy féloldali szélhűdést kapott. Ez a szörnyű csapás, mely a költőt akkor érte, midőn már csak napok választották el attól, hogy jegyesét oltárhoz vezesse, a beteg Lenau ideges lelkiállapotát annyira feldúlta, hogy a költő néhány nap múlva megőrült. Először Wienentalba, majd 1847-ben Döblingbe szállították, a hol 1850 augusztus 22-én meghalt. Tetemei a weidlingi temetőben pihennek. Lenau kiválóan lírai költeményeivel tett nagy hatást, melyekben az érzés mélysége és a hangulat bús melankóliája a legtökéletesebb művészettel egyesül a kifejezés bájával és a merész költői képek gazdagságával. E tulajdonságokon kívül különösen magyar motivumainak, költeményei magyaros ritmusának, képei eredeti, új voltának, elragadó tüzének, lángoló szabadság és természetszeretetének köszönheti azt az ellenállhatatlan varázst, mellyel a korabeli német közönséget elragadta. Lenau költészete a magyar Alföld alakjaival, a puszta méla hangulatával új jelenség volt a német irodalomban, magyar egyénisége új világot tárt fel, mely egy csapásra meghódította a német közönséget. Már kevésbé sikerültek elbeszélő- és drámai költeményei, melyeknek hatását nagyon gyengíti a szerkezet lazasága. Két főműve: a Savanarola és a Die Albingenser az érzés mély tüze, az előadás gazdag színpompája és a lelkesedés merész szárnyalása mellett is, csak gyönyörű életképek sorozatai, anélkül, hogy kerek egésszé tömörülnének. Műveit összegyűjtve Grün Anasztáz adta ki 1856-ban négy kötetben s azóta számos kiadásban és fordításban jelentek meg.
Forrás: Vende Ernő: Torontál vármegye. Irodalom, tudomány, művészet