Lippa/Lipova/Lippa, nagyközség Temes vármegye lippai járásában, a Maros mellett; a járási szolgabírói hivatal székhelye, járásbírósággal, adóhivatallal, kir, közjegyzőséggel; van polgári iskolája s a Maros partján a Bonnáz püspök által 1862. alapított díszes leányiskolája az apácák vezetése alatt, továbbá van takarékpénztára, takarék- és hitelintézete, két tankönyvnyomdája s ecetgyára. Azelőtt nagy sóraktárai s élénk fakereskedelme volt, most kereskedelme nagyon hanyatlott s csak marhavásárai élénkek. Ipari termékeiből kitűnő kőedényei örvendenek legjobb hírnévnek. Van vasúti állomása (Radna-Lippa néven), posta- és távíróhivatala, postatakarékpénztára. A L.-temesvári h. é. vasút most (1895) van készülőfélben. Lakóinak száma (1891) 7000, közte 3300 oláh, 2608 német és 961 magyar. Házainak száma 1499. Határa 9096 ha. Közelében savanyúvízforrás van. Története régi várával függ össze, melynek ma már alig van nyoma, de mely sok fényes napot látott. Monda szerint a Maros túlsó partján a vele szemközt álló solymosi várral a Maros alatt közlekedésben volt. Az első várat IV. Béla építette; Róbert Károly díszes templomot alapított szt. Lajos tiszteletére s mellé tárházat a minoritáknak, s új lakosokat telepített ide. Nagy Lajos idejében már kincstári sóraktár, pénzverőház s élénk kereskedelem volt itt. Zsigmond 1426. Trusin bolgár fejedelem fiának Sismannak ajándékozta, Mátyás alatt 1459. Szilágyi Mihály, 1461. Giskra, 1471. Bánffy Miklós kezére került, 1487. Korvin János, 1510-ben György brandenburgi választó-fejedelem lettek urai. A várost ez a fejedelem kerítette körül, de 1514 jún. 7. Dósa bevette tőle. 1516. Szapolyai János kapta ki, mint már király. 1529 jul. 29. sz. kir. várossá tette s Buda főváros szabadalmaival ajándékozta meg; ugyanakkor itt fogaLippa. – A m. kir. főerdőhivatal.dta az erdélyi részek hódolatát. Özvegye Izabella, fiával, a koronával és kincseivel egy darabig itt talált menedéket s 1514 aug. 29. Szulejmán szultán ezt rendelvén székhelyéül, itt maradt 1542 májusági, midőn Gyulafehérvár lett a főváros. 1554. ismét ezt akarta Erdély fővárosává tenni a török, ki 1551., elfoglalta, de ugyanez év nov. 7. Castaldo és Martinuzzi nagy küzdelemmel visszafoglalták. 1552 jul. 27., midőn a törökök újra L. ostromára készültek, Aldana várparancsnok a várat légbe röpítve, Erdélybe menekült. A törökök a várat felépítették, de Borbély György a többi marosmenti várakkal együtt 1595 aug. 19. visszafoglalta. Bethlen Gábor alatt 1613 jun. 24. újra török kézbe került, de 1688 jún. 24. Caraffa visszavette. 1690 és 1695 szept. 7. ismét a törökök hatalmába került, kik azonnal lerombolták. Végkép csak Temesvár bevétele után került vissza. 1718. Arad vármegyéből kikebelezte a kormány s az u. n. Temesi-bánsághoz csatolta. Ekkor csak 70 ház volt beLippa. – A Maros hidja.nne. 1804-14. ismételve visszakérte sz. kir. városi rangját. L. mellett két ízben volt nevezetesebb ütközet: 1659 jul. 24., midőn II. Rákóczi György itt Szeidi Ahmed budai pasát megverte és 1848 nov. 13., midőn Máriássy honvédőrnagy a Temesvár felől közeledő osztrákokat és oláhokat egy ideig föltartóztatta. V. ö. Varga Ferenc, Lippa város története (magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai, (1872). Legbővebben Márki, Arad története, I-II. kötet s ennek nyomán Eisenkolb, Lakóhelyünk múltjából (Lippai polg. isk. ért. 1892-94, három közlemény); Lippa vidéke. Földtanilag fölvették Lóczy J. és Pethő G. (Budapest 1888); Roth A., A lippai gyógyforrás ismertetése (Arad 1871).
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

Lippa,
a Maros bal partján fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 1605, lakosaié 7684, a kik között 980 magyar-, 2600 német- és 4410 románajkú és közöttük a római-katolikusok és a görög-keletiek vannak túlsúlyban. A középkorban Arad vármegyéhez tartozott. Várát még IV. Béla király építtette a tatárjárás utáni korszakban. IV. László alatt már jelentékeny erősség volt, mer
Lippa. – A zárda.t 1285-ben, mikor a nógai tatárok a várat megrohanták, a várlakosság, az ide menekültekkel együtt, sikerrel visszaverte a támadást. I. Károly király és neje Erzsébet gyakran tartózkodott Lippán. Erzsébet királyné 1327-ben Szent Lajos tiszteletére templomot és Ferenc-rendű kolostort alapított itt, mely a XV. században még fennállott. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Leypua és Lippua alakban fordul elő. Ekkor tehát már plébániája is volt, melyet a ferencrendiek gondoztak. 1345, 1352 és 1359-ben ebben a kolostorban tartották a ferencrendiek tartományi gyűlésüket s a XIV. században szerzetesi iskolájuk is volt itt. Már a XIV. században élénk kereskedelme és ipara, sőt Nagy Lajos uralkodása alatt pénzverője is volt. Egy 1344. évi oklevélben a lippai márkáról történik említés. 1397-98-ban kir. sókamara volt itt, 1414-ben kir. adóhivatal és 1454-ben ismét kir. pénzverő hivatal. Nagy Lajos király 1365-66-ban, midőn a törökök ellen hadat vezetett, több ízben megfordult Lippán. 1369-ben bolgárok telepedtek itt le. 1389-ben már városi kiváltságokat, élvezett. 1426-ban Zsigmond király a várat a bolgár fejedelem fiának Sizmánnak adományozta, Albert király Hunyadi Jánosnak adta és halála után özvegye Szilágyi Erzsébet kezén maradt. Mátyás király 1459 szept. 9-én Szilágyi Mihálynak adományozta, 1461-ben pedig ismét anyjának Szilágyi ErzsLippa. – A közkórház.ébetnek. 1462-ben a lippai uradalmat és a várat Brandisi Giskra János, a Felvidék rettegett zsarnoka vette meg Mátyás királytól; de 1463-ban a vár ismét a király birtokában volt. 1473-ban Mátyás király Dengelengi Pongrácz Jánosnak zálogosította el, de 1482-ben már a várat és a várost Bánffi Miklós aradi és pozsonyi főispánnak, valamint testvérének Jakabnak adományozta. A Bánffiak viszont a Dengelengi Pongráczoknak kínálgatták az érte járó zálogösszegért, de ezek 10.000 forintot sokallottak érette. 1487-ben a Bánffiak hűtlenségbe esvén, Mátyás király elvette tőlük Lippát s a várat Corvin Jánosnak adományozta, a ki a sólymosi uradalomhoz csatolta. 1492-ben Haraszthy Ferencznél volt zálogban, de 1510-ben már György brandenburgi őrgrófé volt. 1514 jún. 7-én Székely György, a Dózsa-féle pórhad egyik vezére foglalta el. Dózsa György leveretése után Szapolyai János vajda szállotta meg s csak 1516 jún. 6-án adta vissza György brandenburgi őrgrófnak, a ki még aznap a várat Perényi Imre nádornak adta el, ez azonban a várat néhány nap múlva Szapolyai Jánosnak adta cserébe a sárosi uradalomért. Szapolyai 1527-ben Radics Bosicsot tette meg Lippa kapitányává, a ki Lippát 1528. év elején vitézül meLippa. – Kereskedelmi iskola.gvédelmezte Perényi Péter, Mailáth István és Török Bálint támadásai ellen. Lengyelországból visszatérve, 1528 november végén János király Lippára vonult, melynek vára másfél évig volt a székhelye. Mikor János király 1540-ben Szászsebesen elhalálozott, innen Lippán és Aradon át vitték holttestét Székesfehérvárra. Buda eleste után, Szulejmán szultán rendeletéből, Izabella királyné és János Zsigmond Lippára jöttek. Izabella királyné magával hozta a szent koronát és a királyi hatalom jelvényeit is, a melyeket 1542 május haváig Lippán őriztek. 1550-ben Kászon budai basa vonult Lippa alá, a külvárosokat meg is szállotta, de a vár ostromába bele sem fogott, hanem Erdély 65felé vette útját. Fráter György 1551-ben Ferdinánd királynak adta át Lippát, a ki Báthory Andrást nevezte ki parancsnokává; a török hadak közeledtére azonban Báthori odahagyván Lippát, a várat Gerlei Pethő Jánosra bízta, a kit a város polgárai életveszélyes fenyegetések között igyekeztek a vár feladására rábírni. Szokoli Mehemed beglerbég 1551 okt 8-án kardcsapás nélkül hatalmába kerítette a várat, a hova Mikhalogli Ahmed parancsnoksága alatt, 200 önkéntes török lovast és 100 gyalogost helyezett el; míg a városba 5000 főnyi spahit és 200 janicsárt szállásolt el, parancsnokukká, pedig a perzsa származású Uláma basát tette, a kinek kincsszomjánál csak kegyetlensége volt nagyobb. Castaldo János, Ferdinánd részére, az erdélyi hadakkal egyesülve, 1551 nov. 1-én ostrom alá vette Lippát, melyet a török hosszú ostrom után feladott. Uláma decz. 5-én vonult ki belőle s parancsnoka Aldana Bernát lett. Temesvár eleste után (1552 júl. 27Részlet a lippai Savanyúkútfürdőből..) Kászon basa vonult Lippa elfoglalására. A törökök közeledtének hírére a várbeliek gyáván megszöktek, Aldana Erdélybe menekült, előbb azonban a várost több oldalról felgyújttatta. Kászon basa bevonulván az üresen hagyott városba, a várat hamarosan ismét jó karba helyezte. 1595 aug. havában Simai Borbély György, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem hadvezére visszafoglalta a törököktől. Temesvár új kormányzója Szulejmán basa 1596 május 5-én ostrom alá vette a várat, de május 11-én elvonult Lippa alól. Alig néhány nap múlva 101 zászlóaljának élén, Báthory Zsigmond tartotta bevonulását a várba, majd innen Temesvár felé vette útját, de onnan visszatérve, Lippát 2000, lovassal és gyalogossal Szelestey János őrizetére bízta. 1600 végén a vár Mihály havasalföldi vajda birtokába került, de később ismét visszakerült Báthory Zsigmond hatalmába. 1602-ben császári zsoldosok szállották meg. Ebben az évben Dampierre Duval Henrik volt Lippa parancsnoka. 1604-ben a vár Bocskay István birtokába került. 1605. júl. 6-án a szerb katonák a várat Chilal Haszán temesvári basa kezére játszották, a ki Kuluk Szusz alajbéget bízta meg Lippa elfoglalásával. De a törökök nem sokáig birták Lippát, mert PeRészlet a lippai Savanyúkút fürdőből.tneházy István jenei kapitány, Nagy Lőrincz jenei alkapitány segítségével, 1606 április 7-én csellel ismét Bocskay számára foglalta vissza. Bocskay halála után a vár Rákóczy Zsigmond fejedelem birtokába került, a ki 1607 jún. 30-án a város részére a János királytól és fia János Zsigmondtól adott szabadalmakat megerősítette. 1615. év őszén a szerb lakosság a török hadakat bebocsátotta a városba, de a vár egy ideig még a magyarok kezén maradt. 1616. évi jún. hó 12-én Bethlen Gábor fejedelem foglalta el, de már jún. 24-én, hogy a törökökkel a háborúskodást elkerülje, Mehemed temesvári basának engedte át Lippát. 72 évi hódoltság után, 1686 jún. 21-én foglalta vissza Caraffa Antal tábornagy. 1693-94-ben Veteráni Frigyes tábornok táborozott a város környékén s innen intézte támadásait a törökök ellen. 1695 szept. 7-én a várat ismét a törökök foglalták el. Ez ostrom alatt a vár falai annyira megrongálódtak, hogy egy újabb ostromot nem tudtak kiállani; mivel pedig az erődítmény fenntartását a törökök nem tartották kívánatosnak, ezért már szept. 8-án hozzáfogtak a várfalak lehordásához és utána visszavonultak Temesvárra. Az elpusztult város néhány éven át üresen állott. 1699 táján rokkant német katonák telepedtek itt le, a kik a régi város közelében építették fel házaikat, s új telepüket Neu-Lippa-nak nevezték el. A még fennálló erődítmény-maradványokat 1701-ben bontatta le Löffelholz csász. ezredes, aradi várparancsnok. A karloviczi békekötés értelmében Lippa a törökök birtokában maradt, minek következtében a német települők lassanként elköltöztek innen s helyükbe románok telepedtek. Midőn a török hódoltság Részlet a lippai Savanyúkút fürdőből.véget ért, az 1717. évi összeírás alkalmával a bizottság csak 70 házat talált Lippán. A visszafoglalás után Lippa egy tiszttartóság székhelye lett, mely a helységnek németekkel leendő betelepítését tervezte. Az első német telepesek 1724-ben érkeztek ide, de újabb csoportok is jöttek 1736-ban, 1749-ben és 1752-ben. – 1738-39-ben, a török háború alatt, szerb martalócok rohanták meg az új telepet s az idejében el nem menekült lakosokat kifosztották. Ugyanez években még a pestis is megtizedelte a lakosságot. A rendszeres telepítések korszakában újabb német családok költöztek Lippára és Neumann Károly Sámuel lippai sótári tiszt 1764-ben 84 családdal szaporította a lakosságot. 1768 ápr. 25-én II. József császár érkezett ide és a tiszttartósági épületben vett szállást. 1770-75-ben újabb német települőkkel szaporodott a lakosság. A hódoltság megszűntével a római-katolikus plébánia is új életre kelt. Az anyakönyvek 1719-től veszik kezdetüket. A németek beköltözése után az 1723-ban épült kiskápolna szűknek bizonyulván, új templom épült, de már 1746-ban oly rozoga állapotban 66volt, hogy 1749-ben épült fel az új templom s ennek helyébe került 1888–89-ben a mostani. A görög-keleti egyház már a török hódoltság alatt fennállott és a templom 1732-ben épült. Az egyház régiségei közül felemlítendők:
1. A mi
se szolgálatára szükségelt, úgynevezett „Antimension”, melyet 1722-ben Joanichie érsek megszentelt.
2. Egy fából faragott s drágagyöngyökkel ékített kézifeszület.
3. Egy kisebb formájú, ezüstből készített füstölő, melyet 1749-ben Obrád nevű lippai oberknéz ajándékozott az egyháznak.
4. Egy régi püspöki melldísz „Enkolpion” 1717-1726-ból.
Az 1848 nov. 12-én Temesvárról Aradra küldött császári segédhadak, melyeket Máriássy János és Nagy Sándor honvédőrnagyok nem tudtak feltartóztatni, Lippa felé vette útját, hol ekkorra már Zurich őrnagy 1200 nemzetőrrel és egy szakasz aradi lovas gárdistával foglalt állást. 12-én összeütközött gróf Leiningen császári tábornok hadaival; de alkonyatig az ütközet eldöntetlen maradt. Másnap: 13-án
megújult a harcz; Zurich kénytelen volt Arad felé visszavonulni és a császáriak birtokában maradt Lippát a román felkelők és a határőrvidéki katonák kifosztották. Nov. 17-én Máriássy honvédőrnagy váratlanul Lippán termett s nyomban hozzáfogott azoknak a kinyomozásához, a kik a nov. 13-iki harcban a hátráló magyarokra tüzeltek. Midőn a magyar kormány 1849 aug. 1-én Szegedről Arad felé menekült, a pénzkészletet Lippa felé szállíttatta. Az államkincstárt szállító szekerek aug. 4-én érkeztek Lippára. Aug. 9-én az aradvárbeli honvédsereg podgyász-szekerészete is Lippára érkezett. Aug. 10 és 12-én számos menekülő jött a városba; Aradról és a temesvári csatából. Aug. 10-én érkezett Radnára Kossuth Lajos is, Szemere Bertalan társaságában s a kompon átkelve, Lippára s innen Lugos felé vette útját. 12-én Hofinger császári tábornok vonult Lippára, a ki a honvédektől visszahagyott arany- és ezüst-készlet, hadi szerek és gazdag zsákmány birtokába jutott. Aug. 14-én 9000 főnyi osztrák katonaság érkezett ide és 16-án Temesvárra vonult. Lippa jelenlegi társadalmi élete is rendkívül élénk. A magyar társaskörön kívül, román olvasóköre is van. Van még ipartestülete, római-katolikus és izraelita nőegylete, önkéntes tűzoltó egylete, lövészegyesülete, vadásztársasága. A közgazdasági élet terén jelentékeny tevékenységet fejt ki négy takarékpénztára, Bondy és Társa sör- és téglagyára, Nekola János és Grosz Sándor téglagyára, Sitkey, Mindl József gőzmalma és az Első Lippai cementárugyár. A községhez tartozik: Baracza, Lipovicza és Savanyúkútfürdő. Az utóbbi gyógyforrásként 1818 óta ismeretes. Az 1820-1830. években már jelentékeny látogatottságnak örvendett. A fürdőtelep 1848 nov. 13-án, a császáriak támadása alkalmával leégett. A szabadságharc után 1853-ban a fürdő bérlője új épületeket emeltetett itt. A fürdőtelepet 1884-ben vásárolta meg Lippa, de 1896-ban eladta Schwarz A. helybeli regalebérlőnek, a kitől 1897-ben Karátsonyi Antal birtokába került. Lippa és Sistarócz között, a völgyben feküdt Csernóbérczi helység, mely az 1440-1477. években a solymosi uradalomhoz tartozott. Lippától délkeletre feküdt a középkorban Gabrilócz (Gabrilowcz) is, melynek emlékét a sistaroveczi völgybe nyíló patak tartotta fenn. 1440-1477-ig szintén a solymosi uradalomhoz tartozott. Lippától nyugatra, a Maros mentén feküdt Iváncs (Iwanchy) falu is. Az 1440-1477. évi oklevelek Alsóiváncs és Felsőiváncs néven sorolják fel, szintén Solymos várának tartozékai között. 1510-ben György brandenburgi őrgrófé. Lippától délkeletre, a gabrilóczi völgy torkolata táján feküdt még Kalogyerolcz falu, mely az 1440-1477. években ugyancsak Solymos vár tartozékai között szerepel.
Forrás: Reiszig Ede, Temes vármegye községei

Lippa, igen régi és nevezetes m. város, Temes vármegyében, a Maros bal partján, szőlőkkel és szilvásokkal koszorúzott hegyektől övezve, gyönyörű vidéken, Aradhoz 5, Temesvárhoz 6 mfdnyi távolságra. Népessége 6290 lélek, kik közt 1890 német és magyar r. kath., 9 német ágostai, 4 magyar ref., 3319 oláh és szerb n. e. óhitű, 28 zsidó, 40 oláh görög kath., 9 egész, 73 fél, 244 negyed, 159 nyolcad telkes, 575 úrbéri, 36 szerződési zsellér, 210 lakó, 497 mesterember, 18 kereskedő. Nevezetesebb épületei: a szép modorban épült emeletes n. e. óhitű tanoda, szinte az óhitű templom 180 láb magas tornyával; a r. kath. anyatemplom, paplak és tanoda; egy nagy kir. sóház, mivel a só a Marosról innen szekereken Temesvárra szállíttatik, – postahivatal, több kincstári és magán épületek, sörház. Határa 14,904 hold és 880 négyszögöl, melyből szántóföld 3310 hold, 600 négyszögöl, kaszáló 1692 h., legelő 1375 h. 1000 négyszögöl, urb. belsőség 1084 h., szőlőhegy 475 h. 1482 négyszögöl, tó és mocsár 100 h., erdő 6000 h. és 120 négyszögöl. Ezekből majorsági szántó 160 h. 600 négyszögöl, legelő 800 hold, 1000 négyszögöl, rét 200 h., szőlő 40 h. 100 négyszögöl, erdő 6000 hold és 1200 négyszögöl. Mocsár 100 h., utak 400 hold, postaföld 64 h., 5 papi telek 150 hold, templom- és iskolaföld 50 h.; a többi úrbériség. Földe termékeny második osztálybeli, a dombokon szürke agyag, lapályon szürke homokos; de egy darab dombos rész csupa fehér agyag, mely csak igen esős időben szokott középszerűen teremni; a többi föld azonban minden gabonanemet jól megterem; bora kedves ízű; gyümölcse sok és szép; roppant erdeje sok sertést, méhet táplál; határbeli kőhegy igen jó minőségű kovakövet adhatna, ha mívelnék; s ugyan itt kitűnő fazekas agyag találtatván; a lippai cserépedények távolvidéken is becsültetnek, s ezek égetésével 200 fazekas foglalatoskodik. Ezenkívül van itt egy kis kőedény- és egy fénymázos vászon gyár. Az Erdélyből a Maroson lejövő tutajok pedig tömérdek mennyiségben szállítják ide a fenyő deszkákat, léceket, gerendákat stb., s ezekkel nevezetes kereskedés űzetik. Savanyúvizét, mely 3 gazdag forrásból veszi eredetét, még nem vizsgálták meg tudományosan; ezenkívül még a törökök által épített basakút és csézma nevű forrás bent a városban bő és igen jó vizet szolgáltatnak. Patakok többen vannak, s egy Iváncsa nevű mocsárja, mely kákát, nádat terem, s arról nevezetes, hogy benne vadmadarak nem tanyáznak. Régi vára falomladékai a Maros parton a helységen keresztül a hajósok lakai mellett huzódnak el; s kivált említésre méltó a Koazta Bea magyarul Boszborda meredek hegy tetején épült régi vár, melyből most csak egy csonka torony látható. Monda szerint a Maros túlsópartján vele szemközt álló sólymosi várral a Maros alatt közlekedésben volt. Egyébiránt e vár hajdan igen erős volt, melyet György brandenburgi őrgróf nagyon megerősített. A mohácsi veszedelem után Zápolya János kezére került, s özvegye Izabella, fiával, a koronával, s kincseivel egy darabig itt talált menedéket. 1551-ben a törökök elfoglalták, de 1686-ban Caraffa visszavette, azonban ismét török kézre kerülvén, végképen csak Temesvár bevétele után jött vissza 1716-ban, a mikor a megfélemlett ellenség önként elhagyá. Egyébiránt Lippa hajdan királyi város volt, mint azt Zápolya János által 1529-ben kiadatott, s 1611-ben Bethlen Gábortól megerősített, s jelenleg a károlyfejérvári káptalanban fekvő eredeti oklevél tanúsítja. Bírja a várost a királyi kincstár.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára
Lippa, v. Temes vm. (Lipova, Ro.): 1. vár. 1324 e. épült kir. várként. Károly Róbert többször tartózkodott itt. Később magánkézbe került, főbb birtokosai: Corvin János és Brandenburgi György. 1514: a parasztok elfoglalták. 1528: Török Bálint próbálta bevenni. A törökök elleni harcban az erdélyi végvári lánc fontos része volt, többször ostromolták. 1551: először került török kézre. 1616: Bethlen Gábor átengedte a szultánnak. 1717: a végleg felszabadult várat lerombolták. Ma a felszínen nincs maradványa. - 2. esperesség a v. csanádi egyhm-ben. Plébániái 1904: Bogdarigós, Bulcs, Facset, Máslak, Németremete, Soborsin, Temeshidegkút, Traunau, Újfalu. - 3. plébánia. 1327: már létezett. Tp-át 1327: Szt Lajos kir. tit-ra sztelték. A törökök 1550: elfoglalták. 1717: alapították újra. Mai Nep. Szt János-tp-át 1889: építették. Anyakönyvei 1719-től. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném., m. - 1890-1930: a Miasszonyunkról nev. Isk-nővérek polg. leányisk-t vezettek ~n. Bá.B.
1. Csorba 1985:54, 94. - Fügedi 1977:163. - Kiss 1987:30. - Vártúrák III:592. - 2. Kiss-Sziklay 1902:910. - Gerecze II:116, 884.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Lippa Ar (Arad-KDK, a Maros b. p.) 1315.V.13: D. in Lippwa. Károly király (An 4: 78); ... 1317.II.22: D. in Lipuua (407). 1324: Tomam vaivodam, tunc castellanum de Lypua et Hoznos; 1335: Paulus Crispus de Lypua pro se et Paulo dicto Saar; 1333-5: Nycolaus plebanus de Leypua, dominus Nyc. ... cum sociis suis, Nyc. de Lippua. A Maros partján települt, ott, ahol a folyó az Alföldre ér. Jelentıségre csak Károly király idejében emelkedett, midın az 1315-17. években a királyi udvar több ízben itt tartózkodott. 1325-ben Károly, nagybátyja, Toulouse-i Sz. Lajos tiszteletére kolostort alapított a ferencesek részére. Vára már 1324 előtt állt. 1335-ben két lippai lakos kétségbe vonta Tamás fia Balázs nemességét, akinek birtokos szomszédai Deák Gál mester, Héder nb. László székely ispán [a Kerekegyházi Lackfiak őse] és a csanádi püspök. Plébánosa ill. papjai 1333: 1 M 23 báni, 1334.I: 3 fertó 3 pond, 1334.II: 32 gs 1 báni, 1335: 40 gs pápai tizedet fizettek; ez Arad vm-ben a legmagasabb összeg és városi szintre mutat (Gy 1: 180).
1352: Lyppa (Cs 1: 764).
1354: Mihály magister lippai és erdélyi sókamarás, harmincados is; majd királyi jegyz
ı: notarius specialis (Bónis 37).
1389: civis noster (regis) de Lyppa; vámja részben az aradi káptalané; 1397, 1398: mint királyi sókamarát említik; 1414-b
ıl adókamara, 1454-bıl királyi pénzverő nyoma is fennmaradt (Cs 1: 764).
1426.XII.27. Itt hunyt el Ozorai Pipó temesi ispán.
1440-t
ıl Solymos vár tartozéka; 1446: opp. Lyppa; 1473-ban királyi birtok; csak 1482-ben tudjuk meg, hogy a király (1475-ben) 10 000 aranyon zálogba adta Dengelegi Pongrácz Jánosnak; most a Lendvai Bánfiaknak adományozza a várost a várral együtt; 1487-ben hűtlenségük miatt elvette tőlük és Korvin Jánosnak adta; így e vár és város nehéz sorsa ismét Solymos váréval kapcsolódott össze (Cs 1: 764).
1450.VII.2.: Lippai Gergely kolozsi főesperes ü: Nagyszentlászló Sv (KmJkv 855); 1458.VII.12.: Lippai Gergely magister kanonok (1293-4); [1458.XI.7.u.] Lippai Mihály jogi doktor esztergomi őrkanonok ü: Lukács kolozsmonostori apát (1320).
1514.VI.6. Székely Dózsa György hada beveszi Lippa várát.
1525: Felpestesi Bási György solymosi és lippai várnagy királyi adományul kapja Dombrovicát (Hu 2.: Cs 5: 86).
1528.XII. eleje: I. János király, miután a Tiszántúl és a Maros-vidék visszatért hűségére, Lippára érkezik.
1529: I. János király Lippát királyi városnak nyilvánítja.
1541.VIII.31.: Izabella királyné és kísérete Buda várából elindul Lippa felé.©
1550.X.22. Kászim budai pasa serege Lippára ér.
1551.X.8. Uleman bég elfoglalja Lippa várát, a negyedik fontos erősséget ezen az őszön.
1551.X. vége: Lippa alatti táborban Martinuzzi és Castaldo egyesített serege. A pápai követ itt közli: György váradi püspököt a pápa kinevezte bíborossá.
1551.XI.13. Lippa visszafoglalása. 1526 óta először arat győzelmet magyar sereg a törökön.
1552.VII.30. Lippát újra elfoglalják a törökök.
1640, 1642, 1652 Gyalu: Lippai István drabant (Gy 55, 78, 117); 1666: LI tizedes (145), másik Lippai István Vajdahunyadon lakik (146). 1670 Gyalu: Lippai István csizmadia (182); 1679: LI pusztája (204), Lippai János csizmadia (203), LJ pusztája (204); 1687: LJ cs (219); 1727: LJ sessiója (269).
1660: Lipova vára (Evlia Cselebi 36).
1686-ban Caraffa visszavette, azonban ismét török kézre kerülvén, végképen csak Temesvár bevétele után jött vissza 1716-ban, a mikor a megfélemlett ellenség önként elhagyá (Fé 3: 33).
1808: opp. Lippa h., Lippova vel Lipova ill.
1820 Degré Alajos író, szerkesztő
(-1896).
1851: Lippa, igen régi s nevezetes mezőváros, Te vm, szőlőkkel és szilvásokkal koszorúzott hegyektől övedzve, gyönyörű vidéken. Népessége 6290 lélek, kik közt 2890 német és magyar r. kath., 9 német ágostai, 4 magyar ref., 3319 oláh és szerb n. e. óhitű, 28 zsidó, 40 oláh görög kath., 9 egész, 73 fél, 244 negyed, 158 nyolcad telkes, 575 úrbéri, 36 szerződési zsellér, 210 lakó, 497 mesterember, 18 kereskedő. Nevezetesebb épületei: a szép modorban épült emeletes n. e. óhitű tanoda, az óhitű templom 180 láb magas tornyával; a r. kath. anyatemplom, paplak és tanoda; egy nagy kir. sóház, mivel a só a Maroson innen szekereken Temesvárra szállíttatik, postahivatal, több kincstári és magán épületek, sörház. Határa 14 904 hold ... 5 papi telek 150 hold, templom- s iskolaföld 50 h. ... a lippai cserépedények távolvidéken is becsültetnek, ezek égetésével 200 fazekas foglalatoskodik. Ezenkívül van itt egy kis kőedény- és egy fénymázos vászon gyár. Az Erdélyből a Maroson lejöv
ı tutajok pedig tömérdek mennyiségben szállítják ide a fenyő deszkákat, léceket, gerendákat stb, s ezekkel nevezetes kereskedés űzetik. Savanyúvizét, mely 3 gazdag forrásból veszi eredetét, még nem vizsgálták meg tudományosan; ezenkívül még a törökök által épített Basakút és Csézma nevű forrás bent a városban bő és igen jó vizet szolgáltatnak. Régi vára falomladékai a Maros parton a helységen keresztül a hajósok lakai mellett húzódnak el; s kivált említésre méltó a Koszta Bea magyarul Boszborda meredek hegy tetején épült régi vár, melyből most csak egy csonka torony látható ... Bírja a várost a királyi kincstár (Fé 3: 32).
1888: » (Lippova) -Y- Te Lippai js szh, 1888: ház 1393, L 6809 (Je 474). 1913: Lippa Te vm (Az). # Braun R.: Lippa és San Sepolcro. Bp 1908. - 1909/19: Lipova, L, L 7427: r 3191; n, m, c, szerb (104). = Su 1: 359. 1315-1851. [32 A]
Forrás: Erdélyi helynévkönyv
Lippa,
v. Temes vm. (Lipova, Ro.): 1. vár. 1324 e. épült kir. várként. Károly Róbert többször tartózkodott itt. Később magánkézbe került, főbb birtokosai: Corvin János és Brandenburgi György. 1514: a parasztok elfoglalták. 1528: Török Bálint próbálta bevenni. A törökök elleni harcban az erdélyi végvári lánc fontos része volt, többször ostromolták. 1551: először került török kézre. 1616: Bethlen Gábor átengedte a szultánnak. 1717: a végleg felszabadult várat lerombolták. Ma a felszínen nincs maradványa. - 2. esperesség a v. csanádi egyhm-ben. Plébániái 1904: Bogdarigós, Bulcs, Facset, Máslak, Németremete, Soborsin, Temeshidegkút, Traunau, Újfalu. - 3. plébánia. 1327: már létezett. Tp-át 1327: Szt Lajos kir. tit-ra sztelték. A törökök 1550: elfoglalták. 1717: alapították újra. Mai Nep. Szt János-tp-át 1889: építették. Anyakönyvei 1719-től. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném., m. - 1890-1930: a Miasszonyunkról nev. Isk-nővérek polg. leányisk-t vezettek ~n. Bá.B.-
1. Csorba 1985:54, 94. - Fügedi 1977:163. - Kiss 1987:30. - Vártúrák III:592. - 2. Kiss-Sziklay 1902:910. - Gerecze II:116, 884.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon