Klárafalva - A Szeged és Makó között félúton elhelyezkedő, ma 500 lakosú községet egy 1488-ból származó adománylevél már Klárafalvaként említi. Nevét a Szent Klára tiszteletére épített templomáról kapta. A török hadjáratok során elpusztított települést 1801-ben báró Gerliczy Ferenc vásárolta meg, és a kukutyini határrészben majorságot alapított. A híres mondás, miszerint "Mögyök Kukutyinba zabot högyözni", az 1800-as évek egyik nagy árvízének idejéből származik, amikor zabbal volt bevetve a határ. Az árvíz miatt nem lehetett rámenni a földekre, de a leleményes parasztemberek nem hagyták veszni a termést. Ladikokba ültek és úgy vágták le a zab hegyét. A község határában, a Maros árterében található a környék legkiterjedtebb erdősége. A Maros-parti táj hatalmas nyárfáival, kőriseivel és szilfáival a kerékpáros és gyalogos túrákhoz ideális környezetet biztosít.
Forrás: Klárafalva honlapja
Klárafalva,
a Maros mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 138, lakosaié 560, akik mindnyájan róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Deszk, vasúti állomása Gizi kitérő. Nevét Szent Klára tiszteletére épített templomától vette. A XV. század második felében a Tömpösi család birtokában találjuk. E család kihalta után (1487) a leányágakra szállott. Az 1488. évi osztály alkalmával egy része Tetétleni Györgynek, a másik része Amadéfi Jánosnak, a harmadik része Kapitányfi Pálnak jutott. Ezek ellen azonban Vezsenyi Mihály pert indított s a helység fele részét követelte. Vezsenyi még II. Lajos király alatt kezdte meg a pert, de közbejött a mohácsi vész, s így hosszú ideig kellett várnia. Végre 1543-ban Ferdinand királyhoz fordult, de nem ért célt, mert ez a vidék már 1541 óta Izabella királyné uralma alatt állott. Közbejött azután az 1550-1552. évi török hadjárat, mely alatt Klárafalva is elpusztult. A hódoltság alatt a kiszomboriak használták földjét. 1645-ben a pusztát III. Ferdinánd király Kovács Jánosnak, Széll Mihálynak, Zólyomi Györgynek és Török Bálintnak adományozta, de 1646-ban Csorgáll János is eszközölt ki magának nádori adománylevelet e pusztára. 1697-ben Esterházy Pál nádor Hunyadi Andrásnak és Lászlónak, továbbá Péli Nagy Andrásnak adományozta. 1700-ban a csanádi püspök is igényt tartott rá, de sem ő, sem az 1697. évi adományosok nem vehették birtokukba, mert a bécsi udvar a Marostól délre eső területet elszakította az országtól. Ettől kezdve Klárafalvát, Szőreghez tartozó pusztát, a temesvári igazgatóság bérbe adta. Első bérlője Veliki Vászó, szegedi kapitány volt. 1777 szeptember 6-án a csanádi tiszttartóság megengedte, hogy Új-Csanádról magyar dohánykertészek telepedjenek le a pusztára. Ezeknek az utódai a helység jelenlegi lakosai. 1801-ben Klárafalvát Deszkkel együtt báró Gerliczy Ferencz vásárolta meg. A község lakosai gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Keletre, a Maros partján állott egykor Varsánytó falu, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Az 1256. évi osztály alkalmával a Vaffafiak, 1337-ben ezeknek utódai a Makófalviak kapták. Később a Telegdyek is szereztek itt birtokokat. Telegdy István 1508-ban, itteni birtokaira új adománylevelet eszközölt ki. A török háborúk kezdetén a falu elpusztult. 1563-ban János Zsigmond fejedelem Varkocs Tamásnak adományozta. 1568-70-ban a Telegdyek is fenntartották jogukat e pusztára, melyet ekkor Török-Varsánytó néven ismertek. A XVII. század folyamán többen nyertek rá adományt. 1701-ben Dolny István csanádi püspök is igényt tartott rá, de jogait nem érvényesíthette, mert a pusztát 1717 után a temesi bánsághoz csatolták.
Forrás: Borovsky Samu, Torontál vármegye községei
Klárafalva, Torontál v. magyar népes puszta, a Maros mellékén: 30 házzal, 234 lak., dohánytermesztéssel. F. u. b. Gerliczy. Ut. p. Szeged.
Forrás: Magyarország Geográfiai Szótára