Kis-Z., nagyközség Torontál vármegye nagyszent-miklósi járásában, (1891) 3994 magyar lak.; vasúttal, posta- és távírdahivatallal és postatakrékpénztárral.
Pallas Nagy Lexikon

Kiszombor, mezőgazdasági jellegű község a Maros bal partján, a Szegedről Nagylakra vezető 43-as főút mellett, Makótól öt kilométerre helyezkedik el. A határközeli település mellett új elkerülő út vezet a romániai Nagyszentmiklós felé, a 2000. évben megnyílt személyforgalmi határátkelőhelyhez.
 Zombor első ismert írásos említését egy 1247-ben kelt oklevélből ismerjük. A középkorban a Csanád nemzetség birtoka volt, az 1528-ban kiadott első magyar térképen (ún. Lázár-féle térkép) Csanád (Csenadiú) mellett Kiszombor (Zombar) is felfedezhető. A török hódoltság alatti megtépázódásai és elnéptelenedése után a 17-18. század folyamán több szakaszban települt újjá. 1783-tól az Oexel, későbbi nevén a Rónay család birtoka.
A műemléki értékű épületekben gazdag község főtere, a Szent István tér és környezete védettség alatt áll. Egyedülálló román kori építészeti alkotás a
Rotunda 14. századi gótikus freskókkal. A körtemplomot 1980-83 között választották le az 1910-ben épült neoromán katolikus templomról. A 19. századi alföldi építészet figyelemre méltó alkotásai a falu központjában található volt uradalmi épületek: a romantikus volt Rónay-kastély, a klasszicista kúriák, magtárak, az uradalmi majorok ipari épületei - malom, szeszgyár - , valamint a Rónay-sírkápolna. A Helytörténeti Gyűjtemény egy régi magtárépületben kapott helyet.
A főtéren a templom közelében egy szép
díszkutat találunk, amelyre 1997-ben került a restaurált 18. századi Nepomuki Szent János-szobor. Vele szemben az első világháború katonafigurája látható, átellenben pedig a második világháborús hősök emlékműve (1994.).
Szent István egész alakos szobra 1896-ból való, a millenniumi emlékmű a kovácsoltvas kereszttel és a keresztre feszített Krisztussal a paplak előtt áll.
Minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén kerülnek megrendezésre a kiszombori Falunapok, amelyre szeretettel várunk vendégeket és helybélieket egyaránt.
Kiszombor honlapja

Kiszombor, Marosmenti magyar nagyközség. Házainak száma 739, lakosaié 4108, akik római katolikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Csanád nemzetség ősi birtoka. Az 1256. évi nemzetségi osztály alkalmával a Kelemenösfiak nyerték. 1360 október 14-én a Telegdyek újra megosztoztak rajta. Ekkor a falu, a hozzátartozó erdővel együtt, Tamás érseknek és öccsének Kelemennek jutott. Kelemen utódai nemesi kúriát építtettek Zomborban, ide jöttek lakni és a családnak ez az ága a Zombori előnevet, vette fel. 1536-ban még jelentékeny helység volt. 1547-ben Telegdy László és György birtokában találjuk, a kik a helység egy részét Palaticsi Jánosnak, kinek anyja Telegdy leány volt, engedték át. 1552-ben s a következő években, nagy pusztításoknak volt kitéve, úgy hogy az 1557-58. évi összeírások alkalmával a török defterdár csak nyolc adóköteles házat írt itt össze. Mivel Telegdy György és László átpártoltak Izabellához, I. Ferdinánd király az ő részüket 1558-ban Bélavári Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. 1561-64-ben Telegdy István és Palaticsi János voltak a földesurai. 1582-ben csupán három lakosa volt, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A század végén a falu elpusztult. Báthory Gábor fejedelem 1609-ben a hadházi hajdúknak adományozta. 1647 március 24-én Kis Márton kőrösszegi hajdúkapitány és fiai nyerték az erdélyi fejedelemtől. Ezek birtokukba is vették a helységet, melyet ez időtájt katolikus magyarok szállottak meg. III. Ferdinánd király azonban 681646-ban mint pusztát eladományozta Kovács János, Széll Mihály, Zólyomi György és Török Bálint szendrei katonáknak. 1655-ben a király újabb adománylevelet állított ki Krehicz Györgynek, Nagy Balázsnak és Somogyi Jánosnak, a kiket az egri káptalan még az évben itt be is iktatott. Hogy teljes legyen a zavar, Wesselényi nádor gróf Balassa Imrének is állított ki adománylevelet e helységre; 1662 október 2-án be is iktatták zombori birtokába. Ez ellen azonban a régibb birtokosok közül többen tiltakozván, a nádor kénytelen volt a gróf Balassa Imre részére kiállított adománylevelet megsemmisíteni. Balassa azonban nem hagyta magát és még 1679-80-ban is zaklatta a szegény jobbágyokat. Csak Mulykó szarvasi török parancsnok közbelépésére szüntette be zsarolásait. A törökök kiűzetése után, 1701-ben, Dolny István csanádi püspök jelentette be igényét Zomborra, de eredmény nélkül. Mikor a temesvári bánság megalakult, Zombort, mely 1717-ben 15 házból állott, a csanádi tiszttartósági kerületbe osztották be. 1718 őszén Pest vármegyéből 20 katolikus magyar család telepedett ide; a lakosság azonban nem bírván el a terhes adózást, tömegesen szökdösött el. 1724-ben a tetemes adóhátralékok következtében, a lakosok többi része is felkerekedett, a Maros túlsó partjára költözött. A temesvári igazgatóság, a visszaszállított lakosság fékentartására, határőrséget helyezett el a községben, melynek feladata volt egyúttal a postai szállítás fölött is őrködni. 1733-ban ismét nagy ínség volt a faluban és a szökések megismétlődtek. 1737-38-ban a pestis pusztította a lakosokat. 1762-ben Csanádról 19, Nagyszentmiklósról pedig 13 család költözött ide. 1783-ban Oexel Mátyás szerezte meg, kinek fiai 1805 szeptember 27-én új adománylevelet szereztek rá. A család tagjai 1846 február 26-án legfelsőbb engedéllyel Rónayra változtatták nevüket. 1838-ban árvíz pusztította el a község határát. Az 1848-49-iki szabadságharcban a helység sokat szenvedett a szerbektől. A lakosok kénytelenek voltak Makóra menekülni s csak 1849 május havában térhettek vissza, de a helység háromnegyed része el volt ekkor pusztítva. 1874-ben 42 és 1877-ben 72 ház égett le a községben. Van itt négy úrilak, melyek a XIX. század ötvenes éveiben épültek s a Rónay családbeliek tulajdonában, vannak. Jelenleg Rónay Jenő, Ernő, Aladár és Lászlóné, továbbá báró Gerliczy Ferencz a helység legnagyobb birtokosai. A Rónay Jenő birtokában mintegy 3000 kötetre rugó jogi szakkönyvtár, régi éremgyűjtemény van; vannak azonkivül őskori agyagedényei, melyeket az annai részben találtak. A község már 1334-ben egyházas hely volt. A hódoltság alatt is római katolikusok laktak itt, de 1650-ben nem volt plébánosuk. A törökök kiűzetése után, 1722 táján, a temesvári igazgatóság ismét plébániát szervezett itt. A jelenlegi templom szentélyét még a Csanád nemzetség építtette, a XIII. században. 1744-ben kibővítették s melléje fatornyot építettek. A királyi kamara a szentélyhez épített részt 1776-ban lebontatta és a templomot újjáépíttette. 1910-ben az egész templomot megújították. Az ezredévi ünnep alkalmából a község Szent István szobrát állította fel. Van a községben gazdasági olvasókör, önkéntes tűzoltó egyesület, takarékpénztár, Rónay Ernő mezőgazdasági szeszgyára, Joó István tégla- és cserépgyára, Bódi Sándor téglagyára és Selmeczi Antal műmalma. A községhez tartozik Ladány-puszta, Pálinkaház-tanya, Dédényszeg, Holtmaros-tanya, István-major, Kanászház, Kismajor, Kiszombori-tanyák, Kőház-tanya, Körtvélyes-tanya és Nagy-tanya. Ladány puszta helyén a középkorban falu feküdt. E falu a Csanád nemzetség ősi birtoka volt és e nemzetség Kelemenös ága bírta, melyből Pongrácz ispánt 1247-ben iktatták e helység birtokába. Pongrácz fia Tamás ispán 1285-ben IV. László királytól megerősítőlevelet nyer e falu birtokára, 1299-ben azonban a Vaffafiaknak engedte át, azzal a kikötéssel, hogy azt bár mikor visszaadni tartoznak. Az 1337-ben megtartott osztály alkalmával Telegdy csanádi érseknek és a többi Telegdyeknek jutott. 1360-ban Telegdy Györgyé és Miklósé lett. Az 1508 május 22-én Telegdy István részére kiállított adománylevél szerint is az egész helység a Telegdy család birtokában volt. Az 1550-52. évi hadjáratok alatt a török hódoltság alá került. Az 1557-58. évi török adóösszeírás szerint 14 jobbágy lakta. Ez időtájt Telegdy Miklós és Mihály, továbbá Makó László volt a földesura. Telegdy Miklós részét, mivel újhitű lévén, Biharban a katholikusokat és a szerzeteseket üldözte, I. Ferdinánd király 1560-ban Paulóczi Sebestyénnek, Tarnóczi Istvánnak, Farkas Györgynek és Stubiczai Kelemennek adományozta. Telegdy Mihály itteni birtokait pedig, mivel János Zsigmondhoz pártolt, 1561-ben Nádasdy Tamás nádor, többek között Kerecsényi Lászlónak adományozta. 1564-ben még 21 adófizető portája volt. 1582-ben is még lakott hely volt, de 1596-ban már pusztává lett. 1750-ben már a kiszombori határhoz tartozott.
Képek:


Rónay Jenő kastélya.


Rónay Aladár kuriája.

Forrás: Borovsky Samu, Torontál vármegye községei

Kiszombor, nagyközség Torontál vármegye nagyszentmiklósi járásában, (1910) 4107 magyar lak., vasútállomás, posta-, távíró- és távbeszélő-hivatal.
Forrás: Révai lexikon