Kisbecskerek, a temesvár-nagyszentmiklósi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma, 681, lakosaié 3666, kik között a német-, román- és a szerbajkúak és a római-katolikus és görög-keleti vallásúak vannak a legtöbben. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Pechkereky alakban említik az oklevelek. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben fordul elő egyházas helyként. Eredetileg a Berekszói Hagymás család birtoka volt. 1462-ben, midőn Hagymás Miklós Szentgirolti Jánost testvéréül fogadta, az utóbbit, az országbíró rendeletére, e helység birtokába is beiktatták. 1561-ben a hűtlenségbe esett Hagymási Kristóf itteni birtokait I. Ferdinánd király Kerecsényi Lászlónak, a későbbi gyulai kapitánynak adományozta. A török hódoltság megszűntével, 1717-ben eszközölt összeírás, alkalmúval 36 házzal vették fel. Az 1723-25. évi gróf Mercy-féle térképen, lakott helyként, a temesvári kerületben van megjelölve. Gróf Mercy tábornok 1727-ben még néhány német katolikus családot telepített itt le; de a lakosság zöme ekkor még szerbekből és románokból állott. Az 1761. évi hivatalos térképen is óhitűektől lakott falaként van feltüntetve és ekkor már postaállomása volt. Az 1784-85-ben, II. József császár uralkodása alatt történt gyarmatosítás alkalmával, Kisbecskereken 116 új ház épült, ugyanannyi gyarmatos család számára. A telepesek Ausztriából és Németországból származtak. Midőn Mária Terézia királynő 1778-ban a Maroson túli vidéket az anyaországhoz visszacsatolta, gróf Niczky Kristóf királyi biztos, 1778 máj. 31-én Kisbecskereken fogadta, Temesvár város küldöttségét s innen 19 hatfogatú hintóval vonult be Temesvárra. 1836 júl. 11-től szept. 16-ig kolera pusztított a községben és 132 haláleset fordult elő. 1848 nov. 11-én Nagy Sándor alezredes 1000 emberből álló hadával 2400 szerb felkelőn győzedelmeskedett a község határában. 1849 aug. 8-án, a szöregi csata után, Dembinsky honvédtábornok vert hada ért Kisbecskerekre, honnan apróbb csatározások után, Vadászerdő felé húzódott. A községbeli római-katolikus templom 1811-ben, a görög-keleti szerb templom 1821-ben és a görög-keleti román templom 1909-ben épült. A községben gőzmalom és két pénzintézet van: a Kisbecskereki takarék és hitelegylet, mint szövetkezet és a kisbecskereki hitelszövetkezet. Az itteni lövészegyesület még 1844-ben alakult. Van itt még egy temetkezési egyesület is. A mai Kisbecskerek és Szentandrás között említik az oklevelek 1462-ben Beldán helységet, melyre ekkor Szentgirolti János tartott igényt. Kis becskerek és a mai Vejte között feküdt Kereki, mely 1462-ben a Berekszói Hagymás-családé volt, továbbá az egyik Szentgyörgyi, mely 1421-ben a csanádi püspök faluja s végül Loránd, mely 1462-ben a Hagymásyaké volt.
Forrás: Reiszig Ede: Temes vármegye községei
Kis-Becskerek,
nagyközség Temes vármegye központi járásában (1891) 3687 német, szerb és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon
Kisbecskerek, v. Temes vm. (Becicherecu Mic, Ro.): plébánia a v. csanádi egyhm. felsőtemesi esp. ker-ében. - 1400: már létezett. A törökök 1526 u. elpusztították. 1785: alapították újra. Mai Szeplőtelen fogantatás tp-át 1810: építették. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném. - 1952. I. 23: plnosát, Willjung Mihályt (1901-73) letartóztatták, valutaüzérkedés vádjával 9 é. ítélték; 1960: 1 é. a baragani pusztába száműzték.
Kiss-Sziklay 1902:905. - Hetényi Varga II:325.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon