Karánsebes/Caransebeş/Karansebesch, rendes tanácsú város Krassó-Szörény vármegyében, (1891) 964 házzal és 5464 Karánsebes címerelakossal (közte 379 magyar, 1915 német, 2981 oláh). K. Krassó vármegyének Szörénnyel történt egyesítése (1881) előtt az utóbbi székvárosa volt; K.-en székel a gör. kel. püspök, egyházi törvényszék, a csanád-karánsebesi római-katolikus és a karánsebesi görög-keleti esperesség; továbbá a K.-i járás szolgabírói hivatala, kir. törvényszék s járásbíróság; van továbbá bánya- és sajtóbírósága, kir. közjegyzősége, csendőrszakasz-parancsnoksága, pénzügyőrbiztosi állomása. A 43. sz. hadkiegészítő-parancsnokság is itt székel. Egyéb kulturális intézményei: a püspöki teológia és papnövelde, kereskedelmi és iparostanonc-iskola s többféle közművelődési és társas-egyesület. K. élénk kereskedést is űz Erdély felé; vidékén barnaszénbányászat is folyik. A szőlőművelés is jelentékeny volt. A törekvő városkának villamos világítása van; két takarékpénztár, az osztr.-magy. bank itt mellékhelyiséget tart fenn.
A 2002.-es népességszámlálás szerint lakósainak száma 28.294 volt
Forrás: Pallas Nagy Lexikon

           
Doda-szobor         Traian Doda            Díszvilágítás
                                gimnázium

Karánsebes, rend. tanácsú szabad királyi város Krassó-Szörény vármegyében, a Temes jobb partján, (1910) 1406 házzal és 7999 lakossal (közte 1413 magyar, 2419 német, 3916 oláh). K. Krassó vármegyének Szörénnyel történt egyesítése (1881) előtt az utóbbinak székvárosa volt; K. -en székel a gör. kel. püspök, egyházi törvényszék, a csanád-karánsebesi róm. kat. és a karánsebesi gör. kel. esperesség; továbbá a K. -i járás szolgabírói hivatala, kir. törvényszék, telekkönyv, járásbíróság, adóhivatal; van továbbá bánya- és sajtóbírósága, kir. közjegyzősége, csendőrszárny- és szakaszparancsnoksága, pénzügyőrbiztosi állomása. Székhelye a 13. számú román-bánáti határőrezredből alakított vagyonközségnek, melynek vagyona erdőkben, házakban és földekben 40, 000. 000 K. Székhelye a K. -i vagyonközségi erdőgondnokságnak, valamint a K. -i kincstári erdőgondnokságnak. Egyéb kulturális intézményei: a gör. -kel. püspöki papnevelő és tanítóképző, állami főgimnázium nagy internátussal, állami polg. fiú- és leányiskola, keresk. városi szaktanfolyam s többféle közművelődési és társas-egyesület, 7 takarékpénztár, parkett-, hordó-, kaptafa-, tégla- és fűrészgyárak, villamosmű. K. élénk kereskedést űz Erdély felé; fafeldolgozó gyárai pedig különösen a Keletre: Romániába és Bulgáriába exportálnak; vidékén barnaszénbányászat is folyik. A szőlőművelés is jelentékeny volt, most gyümölcs- (szilva, alma) termelése híres. Van vasúti állomása, posta- és távíróhivatala. A Máv. budapest-orsovai vonalától itt ágazik ki a hátszegi h. é. vasút. K. már 1290. fennállott, amikor is vára volt; a XV. sz. -ban jelentékeny kereskedelmi gócpont volt s 1457. már szervezett tanácsa volt. 1498-ban Buda város kiváltságaival ruházták fel. II. József a szörényi határőrvidék székhelyévé tette s azóta katonai igazgatás alatt állott 1872-ig, amidőn törvényhatósági városi ranggal Szörény vármegye székhelye lett, melyet e vármegyének Krassó vármegyével történt egyesítéséig megtartott. A katonai uralom alóli felszabadulása emlékére 1906. I. Ferenc József szobrát leplezték le (Fadrusz János és Rollinger Rezső műve) a városi parkban.
Forrás: Révai lexikon

 

Karánsebes (románul: Caransebeş), rendezett tanácsú város Krassó-Szfirény vármegyében, a Temes jobbpartján, (1921) 8000 l. K. elénk szellemi középpont és a fafeldolgozó ipar jelentős városa. K. már 1290. fennállott, a XV. sz.-ban jelentékeny kereskedelmi hely, II. József a szörényi határőrvidék székhelyévé tette és 1872-ig katonai igazgatás alatt állott. Ettől kezdve Szörény vm.-nek Krassóval való egyesítéséig Szörény vármegye székvárosa volt. Trianon óta Romániához tartozik.
Forrás: Tolnai Nagylexikon

 
Karánsebes, v. Krassó-Szörény vm. (Caransebeş, Ro.):
1. vár és város a Temes jobb partján, a Sebes-patak torkolatánál. 1290: Karansebus, 1325 k. Castrum Sebes, kir. várként építették, a szörényi bánsághoz, majd annak megszűnte után Temes vm-hez tartozott. 1376: Karan, 1397: ker. székhelye. A 15. sz: keresk. közp-tá fejlődött, 1457: város. 1509: a tör. eredménytelenül ostromolta. 1541: Buda elfoglalásakor I. (Nagy) Szulejmán (ur. 1520-66) Erdéllyel a csecsemő János Zsigmondnak (ur. 1556-71) adta. Temesvár 1552. VII. 27-i tör. bevétele után a sp. Aldana és katonái megszöktek Lippáról, VIII. 6: Ahmed pasa elfoglalta ~t, ezzel Zaránd vm. s a Temesköz várai a törököké lettek, akik Temesvár központtal megszervezték a II. hazai vilájetet. 1554. IV: a tör. Lugossal együtt átadta Petrovics Péternek, ezután az Erdélyi Fejedséghez tartozó határvár(os). 1658. IX: Barcsay Ákos fejed. (ur. 1658-60) Lugos várával átadta a tör-nek, az 1690/95: háborúkban majdnem teljesen tönkrement, alig maradt nyoma. A háborúk befejeztével az oláhok beözönlésének egyik állomáshelye, a Határőrvidék létrehozása után 1699: a temesi bánsághoz, 1751-1849: a Határőrvidék oláh bánsági ezred székhelyeként katonai közig. alá tartozott. 1844. VIII. 13: elkészült a Temes folyón a vashengerív-híd. 1849. IV. 17: Bem csapatai elfoglalták a császáriaktól, VIII. 19: Dessewffy Arisztid tábornok a IX. hadtest kb. 8 ezer katonájával letette a fegyvert a cs-iak előtt. - 1860-81: Krassó vm-vel való egyesítéséig Szörény vm., majd a ~i járás székhelye. 1878. V. 20: megnyitották a Temesvár-~-Orsova vasútvonalat, mellyel összeköttetés jött létre Havasalfölddel. 1918. XI-1919: néhány hónapig szerb csapatok szállták meg, a trianoni béke Ro-nak juttatta.
2. esperesség a v. csanádi egyhm-ben. Plébániái 1900: Bozovics, Eibenthal, Mehádia, Nándorhegy, Orsova, Ruszkabánya, Temesszlatina, Weidenthal, Wolfsberg.
3. plébánia. 1332: már létezett. Tp-át 1332 e. ismeretlen tit-ra sztelték. A törökök után 1723: alapították újra. Mai Szeplőtelen fogantatás tp-át 1733: építették. Kegyura 1880: a Pénzügymin. Anyanyelve 1880: ném., m., cseh, ol. - Pol. okokból üldözött lelkészei: 1945. I: Deschu Fidél kp-t (1917-86) a bánáti ném-ekkel együtt or. munkatáborba hurcolták, 1949: tért haza. 1951. VIII: Schütz Balázs (1890-1962) esp-t elhurcolták, mint vatikáni kémet ítélték el; 10 é börtön u. a baragani pusztába száműzték, ahonnan súlyos betegen szabadult. - Népessége: 1890: 964 házban 5464 lakos (379 m., 1915 ném., 2981 oláh), 1910: 1406 házban 7999 lakos. - Kat. sajtója: 1886-1918: Foia Diecesana (g.k.). - 1907: áll. főgimn. m. tannyelvvel, az első éretts-t 1908: tartották. 1914: 16 tanár 292 tanulót okt. Bá.B.-88

1. Iványi István: Vidékünk története 1571-1678, kül. tek. Lugos, ~, Lippa tört-ére. Temesvár, 1875. (Klny. Temesi Lpk.) - Csánki II:18. - Kiss-Sziklay II:919. - Gerecze II:462. - Hóman-Szekfű V:62. (mutató) - Gerő 1955:400. - Györffy III:469. - Csorba 1985:106. - Kiss 1987:294. - Erdély tört. I:435. - 2-4. - Schem. Csan. 1900:69. - EH II:113. - Mészáros 1988:197. - Hetényi Varga II:191, 291.

Karánsebesi szerződés, 1741. jún. 3.: a temesi bánság határait szabályozó szerződés. - Az osztrák F. L. Engelshofen br. és a török Hazzi Mehemed effendi kötötte meg. A ~ szerint a temesi bánság Oláho. határáig terjedt, a Duna lett a török határ, mely a Száva torkolatánál kezdődött, ahol a Duna a belgrádi vár és a vár átellenében levő sziget között folyt, folytatódott Ó-Orsovától fölfelé a Bachna-patakig. A szárazföldi határok jelölésére 27 dombot állítottak. 88
Szentkláray 1879:38.

Beküldte: Makay Botond (A Magyar Katolikus Lexikon után)

A régi Karánsebes központja, amikor a Malomcsatorna átfolyt rajta (régi képeslap)      Emléktábla a református templomban      A református templom belseje 2002-ben,amikor még az ukrán ortodoxok is használták      A 2002-ben készült fényképen Halász Sándor egykori karánsebesi lelkész. Mellette Kincses Isvánné, Halász Sándorné és Kincses István presbiter      A karánsebesi református templom 2007-ben      A karánsebesi református templom, mellette a lelkészi lakás
 

A karánsebesi református (kálvinista) templom a Törvényszék (ma Tribunalului) és V. Alecsandri (régebben Csatorna) utcák kereszteződésen található, és 1941-ben került felavatásra. Az egy tornyos templom neoklasszikus stílusban van felépítve, és haranggal nem rendelkezik. Van azonban a templom emeletén, mindjárt a bemenetel fölött egy harmóniuma. A templom belseje egyszerű, jellemző a református templomokra, a teremben fapadok találhatók és egy szószék emelkedik e felett.

A templom építése 1938-ban kezdődőt el, egy olyan pillanatban mikor a karánsebesi

apró református közösség el bírta érni azt az anyagi szintet melyik megengedte saját temploma felépítését. A templom melletti papi lakot még 1936-ban adták át rendelkezésének.

Az építkezés jó lebonyolításáról nagy buzgósággal gondoskodtak Torday János, az akkori lelkész, és idősebb Demeter Gyula, főgondnok, melyik másképpen is az építkezési költségek legnagyobb részére adományozott pénzt. Ők örökre meg fognak maradni a karánsebesi református felekezet emlékezetében, melyik egyébként is 1966-ban, a 25 éves évforduló alkalmával, egy márvány emléktáblát tűztek ki a templom egyik belső falára.

A 16.-ik század végén és a 17.-ik elején Karánsebesen a felekezeti struktúra nagyon is egyenetlen volt, a lakóság katolikusok, reformátusok és görög keleti ortodoxokból állt össze. A lakosság túl nyomó része katolikus volt, amelyiknek egy jó fele a kálvinizmusra tért át, magyarok és románok egy arányban: kis nemesek és szabad parasztok, de a városon kívül lakó román jobbágyok majdnem száz százalékok mértékben ortodoxokból állt melyikek nem voltak hajlandók a protestantizmust vagy a katolicizmust átvenni.

Az idő során, Karánsebesen reformátusok laktak, magyarok és románok is, többnyire a 16. és 17. században mikor a reformáció Erdélybe hatolt be és a városi lakók nagy zöme, katolikusok, átvették az új hittet, az erdélyi fejedelmekkel összhangban, és így, a protestánsok száma a 17.-ik században elérte a katolikusokét1. Ebben a helyzetben, a városban nem lévén kálvinista templom, az 1564-ben tartott tordai országgyűlés azt határozta el hogy felváltva, egy napon a katolikusok, másnap a reformátusok fogják használni a városban leendő katolikus templomot (nem a mait, hanem az akkori várkeretében levőt).

Persze a reformátusok száma hirtelen csökkent 1658 után, mikor a város át lett adva a törökök kezébe és a nemesek nagy része kivándorolt Erdélybe, ahol Fehér és Hunyad vármegyékbe telepedtek le.

Csak jó 200 év után kezdődőt újra Karánsebesen a református élet, 1872 után, mikor a határőrezred feloszlatásával a város civil adminisztrációra került és több magyar, részint reformátusok, telepedtek le ide. Egy ideig a katolikus templomot használták istentiszteletre a reformátusok 1912-ig mikor az evangélikus templom felépítése véget ért, és azután ezt míg 1941-töl fogva saját templomukat.

Jelenleg a reformátusok száma Karánsebesen aránylag kicsi, kb. 80 lelket, számol és a felekezetnek nincs külön, városban lakó lelkésze.

Egy jó pár évig a felekezet megengedte az ukrán ortodox közösségnek, hogy a református templomot használják istentiszteletre, míg fel nem építették saját templomukat.
1 Molnár Antal, ”Jezsuita misszió Karánsebesen (1625–1642)”

Írta: Demeter René


Régi képek

Képeslapok