Kanitz Ágost, (*Lugos, 1843.04.25. - †Kolozsvár, 1896.07.12.), bölcseleti doktor, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja. Atyja K. Simon polgári seborvos, Heuffelnek orvosa lévén, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait kapta később atyja révén, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást; a gymnasiumot Nagy-Kőrösön és Temesvárott végezte. 1861-ben a bécsi egyetemre ment és ott a Fenzl vezetése alatt álló császári kir. udvari növénytár mindennapos látogatója volt. Itt találkoztak akkor Bécs nevezetesebb botanikusai, kiknek körében sokszor hallotta azt, hogy voltaképen csak a külföldiek azok, kik a magyar flóra leírása s története körül érdemeket szereztek. Ez arra indította őt, hogy a magyarországi növénytan történetét megírja. E művével már bizonyos tekintélyt vívott ki magának. De még előbb igyekezett őt Neilreich, a híres botanikus, megnyerni Magyarország flóráját felölelő munkájához dolgozótársul. Ez a viszony igenhasznos iskola volt számára. Már 1864-ben beutazta Slavóniát és 1866-ban kiadta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő szlavóniai növények felsorolását. 1867-ben a párizsi nemzetközi növénytani kongresszuson megjelent és ott titkárnak választották. Tanulmányok céljából úgy Párizsban, mint visszatértében Brüsselben, Leydenben, Ultrechtben és Frankfurtban kutatott s sok anyagot gyűjtött, 1869-ben Magyar-Óvárra neveztetett ki a felsőbb gazdasági tanintézethez a természetrajz tanárának, hol ő tanította először magyarul e tárgyat. Innen azonban már 1870-ben távozott, hogy állami ösztöndíjjal külföldre menjen. Előbb Olaszországot utazta át, Németországon sorba látogatta az egyetemeket, majd Bonnban hosszabb ideig tartózkodott, hol Hanstein tanár vezetése alatt kizárólag a növényboncz- és élettannal foglalkozott gyakorlatilag. Ez alatt megbízatván a kelet-ázsiai expeditió növényeinek feldolgozásával, a Japánban és Chinában gyűjtött növényeket Leydában vizsgálat alá vette s meghatározta, oly lelkiismeretesen, hogy pár faj pontosabb meghatározása céljából Londonba is átrándult. 1872-ben a kolozsvári egyetemhez a növénytan tanárává neveztetett ki. A tanszék berendezése várt reá, meg kellett alapítania az egyetemi növénykertet, mely szigorúan a természetes botanikai rendszer szerint történt, rendeznie kellett az erdélyi múzeum-egylet herbariumát. A kolozsvári egyetem növénytani intézete, gyűjteményei s célszerű berendezése által, első rangú intézetté vált. A Hunfalvy-féle A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása (Pest, 1864-65.) számára a növényföldrajzi részt írta meg. 1877-ben Ascherson Pállal együtt Montenegró, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését (1879-81. Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti rumén akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A növénytannak tisztán nemzeti, magyar irányban való művelésére 1877-ben mint a nemzetközi bíráló bizottság titkára működött Firenzében; azóta is többször részt vett a külföldi kongresszusokon. 1880-ban a gróf Széchenyi Béla expeditiójában Lóczy által Közép-Ázsiában gyűjtött növények feldolgozását vállalta magára. Művei a külföld elismerését is kivívták; a m. tudom. akadémia 1880. máj. 20. levelező tagjai sorába választotta. A tühingai egyetem doktornak promoveálta, a román tudom. akadémia pedig levelező tagnak választotta. Tagja volt ezenkívül több külföldi szaktársaságnak, így 1872-ben a római Academia dei Lincei levelező tagjai közé fogadta s később rendes tagnak választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani congressusnak; 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára; az 1884. szent-pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V. jury-osztály titkára; ebbeli működését a cár a III. oszt. szent Anna-renddel ismerte el. Botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 darab) a kolozsvári botanikai tanszéknek ajándékozta. A kolozsvári egyetem mathem. és természettud. kara többször választotta dékánjául, 1887-ben pedig rektora volt az egyetemnek. Meghalt 1896. júl. 12. Kolozsvárt.
Cikkei a M. Tudom. Értekezőben (1862. I. Matricaria Bayeri, egy új külföldi növény, Adatok a honi virány ismeretéhez); az Oesterr. Botan. Zeitschriftben (1861-63. Beiträge zur Botanik Ungarns, 1866-67., 1872. Literaturberichte, Skofitzia Commelinacearum genus, Anfrage wegen der Bastardfrucht des Lycoperticum exculentumund Capticum annum); a Bonplandiaban (1862. Eine Excursion auf den Domogled); a Botan. Zeitungban (1862. Botanische Notizenüber Urtica galeopsifolia, 1863. Zur Kenntniss und Verbreitung einiger Pflanzen Pannoniens, Daciens und Rumeliens, Enumeratio Urticarum imperii regis Hungarici, 1864. könyvism., 1867. Notiz über Anguillaras simplici és könyvism., 1868-69. Replik és könyvism., 1871. Reissek's Nekrolog, 1880. Eduard Fenzl, eine Lebensskizze); a Florában (1861. Heuffel. Nekrol., 1868. Plantae Tinneanae, 1872. A. Spring. Nekrol.); a Kritikai Lapokban(1862. könyvism.); a Linnaeaban (1863. Junci et Luzulae generum species per Hungariam observatae a beato Heuffelio concinnatae), a M. orvosok és term. tudósok Munkálataiban (IX. 1864. Kitaibel Pál életrajza, A növény species fejlődésének történetéről, különös tekintettel Magyarhonra, IX. 1866. Emlékbeszéd Endlicher István László felett); a Gyógyszerészi Hetilapban (1863. Az eddig ismeretes magyarhoni mohok, Szontagh Miklóssal együtt); a Budapesti Szemlében (1863. XVII. Kitaibel és hátrahagyott munkái és könyvism.); a Kalauzban (1864. Nyilt levél Ipolyi Arnoldhoz a diófa-mythost illetőleg); ezeken kívül több könyvismertetés jelent meg tőle AK., AK-z., -n-g., A. K-z., K. és X. jegyek alatt és névtelenül 1861-1875-ig az Oesterr. bot. Zeitschriftban, a Kritikai Lapokban, a Kalauzban, a Botanische Zeitungban, a Florában és a M. Sajtóban; czikkei a Wandererben, az Allg. Zeitung (Augsburg, a magyar közművelődésről) és a Nederl. Spectator cz. lapokban. A Pesti Naplóban (1871. 159., 178. sz. Úti levelek: Innsbruck, Olaszországba, Padua), a Honban (magyar szakoktatásról), az Erdélyi Múzeumban (1874-től Jelentései a növénytani osztálynak gyarapodásáról, 1876. Egy adat az Inulin alaktanához, Valóban nincsenek az irodalomban Magyarországon talált lombmohok fölemlítve?); a firenzei Atti del Congresso internaz. Botanico-ban (1876. Az algák consortiumáról); a nagyszebeni Verhandlungenben (1884. Noch einmal über Josef von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass); a M. Növénytani Lapokban (1877-től számos czikk); a Kolozsvárban (1887. 213-215. sz. A magyar nyelv a tudományokban, rektori székfoglaló); írt még az Erdélyi Gazdába s a kolozsmonostori Mezőgazdába; egyideig a budapesti Köztelek cz. lapban a gazdaságinövénytan rovatvezetője volt.
Munkái:

Sertum Florae territorii Nagy-Kőrösiensis. Viennae, 1862. (Különnyomat a Verhandl. der k. k. zool.-botan. Gesellschaft inWien cz. munkából).
Bemerkungen über einige ungarische botanische Werke. (U. ott, 1862. Különnyomat a V. Z. B. G.-ből.)
Reliquiae Kitaibelianae. E. Manuscriptis Musei Nationalis Hungarici. (I., III., IV., VII.) U. ott, 1862-63. (Különny. a Verhandl. der zool.-botan. Gesellsch. in Wien cz. munkából.)
Joannis Heuffelii M. d. fragmenta monographia CaricumHungariae, edidit in Linneae XXXI. tomo...cum tabulis duabus lithographicis. Braunschweig, 1863.
Geschichte der Botanik in Ungarn. (Skizzen.) Hannover, 1863.
Első függelék Diószegi magyar füvészkönyvéhez. (Tartalmazza Diószeginek a M. Füvész-Könyvbe tett kézirati jegyzéseit. Kiadja ... Pest, 1863. (Rendkívüli melléklet a Gyógyszerészeti Hetilaphoz.)
Pauli Kitaibeli additamenta ad floram Hungaricam. E manuscriptis 80. I., II., III., IV. oct. lat. de plantis Hungariae Mus. Nat. Hung. edidit ... Ex Linnaeae XXXII. tomo. Halis Saxonum, 1864.
Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Beigedruckt sind einige theils wenig gekannte, theils ungedruckte botanische Aufsätze ungarischer Botaniker. (Aus dem XXXIII. Bande der Linnaea besonders abgedruckt). U. ott, 1865.
Die bisher bekannten Pflanzen Slavoniens. Euin Versuch von Sch. St. vonMueggenburg, August Kanitz und Joseph A. Knapp. Wien, 1866.
A magyar tartományok növényzeti viszonyai. Pest, 1866. (Különny. Hunfalvy János, Magyarország természeti viszonyai III. kötetéből.)
Übersicht der pflanzengeographischen Verhältnisse Ungarns, Siebenbürgens, Dalmatiens, Kroatiens und Slavoniens. Regensburg, 1867. (Az előbbeni mű német kivonata. Különny. az Auslandból.)
Planata Tinneanae sive descriptio plantarumin expeditione Tinneana ad flamen Bahr-el-Glasal ejusque affluentias in septemtrionali interioris Africa parte collectarum. Opus XXVII tabulis exornatum Theodori Kotschi et Joannis Peiritsch consocietatis Studiis elaboratum suis sumptibus edididerunt Alexandriae P. F. Tinne et Joannes A. Tinne. Vindobonae, 1867. Auszug besorgt von. U. ott, 1868. (Különny. a Floraból.)
August Neilreich. Nachruf. (Berlin, 1872. Különny. a Verhandl. des botan. Ver. für Brandenburg XIII. füzetéből.)
Zum 28. Dec. 1871. Regensburg, 1872. (Különny. a Botan. Zeitungból.)
Über Urtica oblongata Koch, nebst einigen Andeutungen über andere Nesselarten. U. ott, 1872. (Különny. a Flórából.)
Reise Erinnerungen. Nach Italien. Innsbruck, Padua U. ott, 1872. (Különny. a Florából.)
Über Lebendig-Gebären im Pflanzenreiche. Briefliche Mittheilung an Emil Selenka. Haarlem, 1873. (Különny. a Niederländisches Archiv für Zoologie II. k. 1. füzetéből.)
Einige Probleme der allgemeinen Botanik. Rede gehalten bei der Eröffnung der botanischen Vorlesungen an der neugegründeten Universität in Klausenburg, Regensburg, 1873. (Különny. a Florából).
A természetes növényrendszer áttekintése. Kizárólagosan kolozsvári m. k. tud. egyetemi előadásai számára összeállította, Kolozsvár, 1874. (Mint kézirat nyomtatva. Eddig három kiadást érét).
Catalogus Cormophytorum et anthophytorum Serbiae, Bosniae, Herczegovinae, Montis Scodri, Albaniae hucusque cognitorum. U. ott, 1877.
Expeditio Austriaco-Hungarica ad oras Asiae orientalis. I. Anthophyta quae in Japonia legit beat. Emanuel Weiss... et quae Mus. Nat. Hungarico procuravit Joannes Xantus enumerat. Bpest, 1878. (Különny. a Természetrajzi Füzetekből.)
Lobeliaceae. Flora Brasiliensis fasc. LXXX. 7 tábl. Lipsiae, 1878. és ebből külön: Haynaldia 1 tábl. München, 1879.
Plantae Romaniae huiusque cognitae. Kolozsvár, 1879-81. Három rész.
Reliquiae Grisebachianae. Flora Europaea. U. ott, 1882.
A legrégibb, növényekre vonatkozó munkák czímei. Szabó Károly Régi M. Könyvtárából közölve s pár jegyzettel ellátva. U. ott, 1883.
A stirpium nomenclator papnonicus egy ismeretlen Magyarhonban eszközölt kiadásáról. U. ott, 1883.
Noch einmal über Joseph von Lerchenfeld und dessen botanischen Nachlass. (Aus den Verhandlungenund Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt XXXIV. Jahrg. 1884.) Hermannstadt, 1884.
Gróf Széchenyi Béla Közép-Ázsiai expeditiójának növénytani eredményeiről. Bpest, 1885. Székfoglaló. (Értekezések a term. tud. köréből XV. 2.)
A növénytannak magyar nyelven való műveléséről. Kolozsvár, 1887.
Emlékbeszéd Reichardt Henrik Vilmos felett. Bpest, 1889. (Emlékbeszédek V. 6.)
Haynald Lajos bibornok, mint botanikus. Félszázados papi jubilaeuma alkalmából. Pozsony, 1889. (Különnyomat a Haynald-Albumból.)
Megemlékezés Hedwig Jánosról. (Kolozsvár, 1893.)
Kéziratban maradt: terjedelmesebb modern Általános növénytana (400 lap).
Neilreich, Aufzähl. der in Ungarn und Slavonien bisher bekannten Gefäspflauzen 1866. 10. l.
Oesterr. botanische Zeitschrift. Wien. 1874. XXIV. 1. sz. köny. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
M. tudom. akadémiai Almanach 1881. 241-247., 1882. 208., 1883. 239., 1886. 269. l. (Munkálatainak repertóriuma.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona X. 102. l.
1896: Vasárnapi Ujság 1896. 29. szám arczk., Nemzet 1896. 191. sz. esti k., 1848-1849. Történeti Lapok 14. sz. arczk., Budapesti Hirlap 192. sz.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Kanitz Ágoston (*Lugos, 1843.04.25. - †Kolozsvár, 1896.07.12.), flórakutató, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1880). 1861-től a bécsi egy. orvosi karán botanikát hallgatott. Neilreich botanikus professzor hatására kezdett a m. botanika történetének megírásához. Külföldi tanulmányutak után 1869-ben a magyaróvári Gazdasági Ak. tanára lett. Ő tanított itt először m. nyelven természetrajzot. 1870-72-ben állami ösztöndíjjal Olaszo.-ban, Németo.-ban, Hollandiában és Angliában folytatta botanikai és biológiai tanulmányait. 1872-ben az akkor felállított kolozsvári egy. növénytani tanszékének r. tanára. Érdeklődése később az általános botanika és az egzotikus flóra felé fordult. 1877-92-ben szerk. az általa indított első m. botanikai folyóiratot, a Magyar Növénytani Lapokat. Kitaibel Pál hátrahagyott kézirataiból (Reliquiae Kitaibelianae, Wien, 1883; Additamenta ad floram hungaricam, Halle, 1863) jelentős adatokat közölt.
F. m. Sertum florae territorii Nagy-Kőrösiensis (Verh. d. Zool. - Bot. Ges. Wien, 1862); Geschichte der Botanik in Ungarn (Hannover és Pest, 1863); Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik (Halle, 1865); A természetes növényrendszer áttekintése (Kolozsvár, 1874); Plantae Romaniae (Kolozsvár, 1879-81); A növénytannak magyar nyelven való műveléséről (Kolozsvár, 1887).
Irod. Szabó Lázár: K. Á. (Magy. Növénytani L., 1881); Lengyel István: K. Á. (Term. Tud. Közl. 1897.)
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

Kanitz Ágost, botanikus, született Lugoson (Krassó) 1843 ápr. 25. 1857. jul.-ban kapta atyja révén, aki Heuffelnek orvosa volt, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást. A gimnáziumot Nagy-Kőrösön és Temesvárt elvégezvén, 1861. a bécsi egyetemre ment, itt a botanikának sok időt szentelt, s ebbeli ismeretét külföldön tovább gyarapította. K. botanikai egyénisége lankadatlan erővel, különösen három irányban domborodik ki, u. m. a históriai kutatás, a florisztikus munkálkodás és a tanítás terén. I. A história volt az első mező, melyet még egészen fiatalon művelni kezdett, hogy megmutassa az osztrákoknak, hogy a magyar flóra átkutatása nagyobbára magyar botanikusok fáradságos munkája volt. Megírta németül a növénytan történetét Magyarországon (Geschichte d. Botanik in Ungarn, Hannover és Pest 1863), ezt követte a magyar botanika története (Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik, Halle 1865) és számos régibb botanikustól eredő értékes kéziratoknak közkinccsé tétele, p. a magyar Linnének, Kitaibelnek a magyar flóráról hátramaradt töredéke, nevezetesebb utazásai, Heuffel és Diószegi több kézirata, Clusius több levele stb. II. Florisztikai irányban K. különösen a hazánkkal szomszéd területek flóráját, másrészt meg az exotikus flórát tanulmányozta. Bécsi tartózkodásakor Neilreich felismervén a fiatal K. arravalóságát, társául igyekezett megnyerni a Magyarország flóráját felölelő nagy munkája kidolgozásához. Ez az érintkezés az első osztrák floristával nagy hatással volt rá, mert igy az egyenes szóbeli tradíció révén, a leíró növénytan tömérdek finomságainak jutott birtokába. K. ezután az előkészület után már 1866. kiadhatta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő Szlavonia (melyet 1864. utazott be) növényeinek felsorolását. Később a szomszédos országokra került a sor, s 1877. Ascherson Pállal (l. o.) együtt Montenegro, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését, két évre rá Románia és Dobrudsa flóráját (1879-81, Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti román akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A Hunfalvy-féle Magyarhon természeti viszonyai számára a növényföldrajzi részt irta meg. Az exotikus flórára vonatkozó s a külföldi nagy herbáriumokban szerzett tapasztalatait, a K.-ázsiai expedíció növényeinek feldolgozásával érvényesítette. Ezt a munkát K. Lejdában és Londonban végezte. Majd később a Széchenyi-féle khinai expedició növénygyüjtéseit dolgozta fel, még pedig a szt. pétervári herbariumok összehasonlító anyagának tanulmányozása alapján, s munkájára fordított fáradságát számos új faj jutalmazta (Stipa Aliciae, Corydalis Hannae, Zygophyllum Lóczyi, Androsace Mariae, Széchenyia lloydioides stb.). A Martius-féle, nagy költséggel kiadott Flora Brasiliensis számára a Haloragaceák, Campanulaceák és Lobeliaceák családját dolgozta fel (l. Haynaldia). III. K. külföldi tanulmányai után 1869. a magyar-óvári gazdasági akadémiában a termékrajz rendes tanára lett, s ott e tárgyakat magyarul legelőször tanította. Innen Eötvös 1870. már megint külföldre küldi. K. beutazta Európát, hosszabb időt töltött Bonnban s ott Hanstein vezetése alatt gyakorlatilag a növényboncolás-tannal és élettannal foglalkozott. 1872. a kolozsvári egyetemre a növénytan r. ny. tanárának kineveztetvén, az első szervezés nagy munkájával küszködött meg. A kolozsvári egyetem botanikai intézetét és tanszékét, a botanikus kertet (szigorúan a természetes rendszer elvei szerint), az erdélyi múzeumegylet herbáriumát fáradhatatlan munkásságával elsőrendű színvonalra emelte. A botanika iránt való lelkesedésében saját botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 szám) a tanszéknek ajándékozta. A botanikának magyar nyelven való intenzívebb művelését elősegítendő, 1877. megalapította a Magyar Növénytani Lapokat, az első magyar botanikai szaklapot, s 1892-ig anyagi áldozatokkal szerkesztette és adta ki. E lap révén igen értékes külföldi csereviszonyt folytat s az intézet könyvtárát gazdagítja. K. a tanításból és adminisztrációból fennmaradó idejét tanulmányainak szenteli. Terjedelmesebb modern Általános növénytant (400 lap) irt magyarul, hallgatói számára szerkesztett Növényrendszerének 3. kiadása forog közkézen, laboratóriumában pedig tanítványokat nevel, kik közül nem egy külföldön is jól ismert munkása a botanikának. K.-nak az egyetem körül kifejtett érdemeit szépen méltányolta az Alma Mater, midőn több ízben dékánul és rektorul választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani kongresszusnak, 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára. Az 1884. szt. pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V-ik jury-osztály titkára. Ebbeli működését és fáradozását a cár a III. oszt. Szt. Anna-renddel ismerte el. Nagy munkássága a botanikai kritika és ismertetés terén is, köteteket tesz ki mit e téren produkált. K. érdemeit számos (körülbelül 25) hazai és külföldi tudományos testület méltányolta, tagjai közé sorozván. 1880. a magyar tudományos akadémia levelező tagul választotta, a római Accademia dei Licei 1872-ben 40 külföldi levelező tagja közé fogadta és később rendes tagjának választotta.
Forrás: Pallas Nagy Lexikon