Jakabffy Elemér, (*Lugos, 1881.05.17. - †Szatmárnémeti, 1963.05.19.), nemzetiségi politikus, közíró, az MTA kültagja (1938-49). 1910-18 között munkapárti Országgyűlési képviselő, 1922-től 1938-ig a romániai Országos Magyar Párt alelnöke, több cikluson át bukaresti kamarai képviselő. 1922-ben megindította a Magyar Kisebbség c. politikai szemlét, melynek szerkesztője volt a lap megszűntéig, 1942-ig. 1923-tól e lap háromnyelvű testvérfolyóiratát is szerk. (Glasul Minorităţilor, Die Stimme der Minderheiten, La Voix des Minorités). 1925-tól kezdve egy évtizeden át képviselte a romániai magyarságot a nemzeti kisebbségek genfi kongresszusain. A Magyar Párt feloszlatása után (1938) mint ennek „baloldali” vezetőségi tagja, megtagadta a félfasiszta Magyar Népközösségben való szereplést, s visszavonult a közéleti tevékenységtől. 1944 nyarán nemzetiségi túszként 8 hónapig Bukarestben internálták. 1945-ben a romániai m. dolgozók szervezetének vezetősége közreműködésre kérte fel, de megrendült egészségi állapotára hivatkozva ezt elhárította magától. - F. m. Erdély statisztikája (Lugos, 1923); A bánsági magyarság húsz éve Romániában (Bp., 1939); Kérelmek, határozatok, tervek, javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdések megoldására másfél évszázad alatt 1791-1918 (Lugos, 1940).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Jakabffy Elemér (Lugos, Krassó-Szörény vm., 1881. máj. 17.-Szatmárnémeti, 1963. máj. 19.): ügyvéd, politikus, szerkesztő. - Lugoson éretts. A bpi tudegy-en 1903: államtud-ból, 1905: jogtud-ból drált, 1907: ügyvédi okl-et szerzett. - 1906: Lugoson ügyvéd. 1910: a németboksáni választóker. ogy. képviselője, a Nemz. Munkapárt programjával. 1918-21: zaguzséni birtokán élt. 1922-42: a M. Kisebbség folyóir. alapítója, szerk-je, 1924-től fel. szerk-je. 1922-38: az Orsz. M. Párt bánsági tagozatának elnöke, ill. orsz. alelnöke. 1928-tól Háromszék, ill. Szatmár m. képviselője a rum. parlamentben. 1929: az Erdélyi Katolikus Akadémia alapító tagja. 1940-44: a M. Népközösség elnöki tanácsának tagja. 1949. III: birtokát kisajátították, az 1960-as évekig Hátszegen kényszerlakhelyes. - M: A románok hazánkban és a Román Kirságban. Bp., 1918. - Régi krassóiak. Lugos, 1919. - Napló az 1918. évi forr. eseményeiről. Uo., 1920. - Emlékirat a lugosi magyarság sérelmeiről. Uo., 1921. - Erdély statisztikája. Uo., 1923. - Tibiscum. Uo., 1924. - Az 1790-91-iki m. ogy. előzményei Krassó vm-ben. Uo., 1925. - Az 1848. év eseményei Krassó vm-ben. Uo., 1928. - Adatok a románság tört-éhez a m. uralom alatt. Uo., 1931. - A bánsági magyarság 20 éve Ro-ban. Páll Györggyel. Bp., 1939. - Kérelmek, határozatok, tervek, javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdések megoldására másfél évszázad alatt. Lugos, 1940. - A Bánság magyar társad-ának kialakulása a 19. sz. folyamán. Uo., 1940. - Krassó-Szörény vm. tört., kül. tek. a nemzetiségi kérdésre. Uo., 1940. - Írói álnevei: Cseresnyés Iván, Hagepian. Ku.P.
Ogy. alm. 1910:306. - RMIL II:462. - Erdélyi csillagok. Bp., 1990:75. (Beke György: Kisebbségi nemzetpolitikus: ~).
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Jakabffy Elemér
(*Lugos, 1881.05.17. - †Szatmár, 1963.05.19.), nemzetiségpolitikus, közíró, helytörténész. Tanulmányait a lugosi gimnáziumban, majd a budapesti egyetemen végezte, ahol jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Ügyvédként dolgozott szülővárosában, nemzeti szabadelvű párti programmal a németbogsáni választókerület országgyűlési képviselője volt (1910-18). Az I. világháború után a romániai magyar közéletben fejtett ki széles körű tevékenységet. Éveken keresztül az OMP bánsági tagozatának elnöke, tagja az országos vezetőségnek. Legjobb munkatársaival, Spectatorral, Balogh Artúrral, Szentimrei Jenővel, Bitay Árpáddal, Hegedűs Nándorral, Paál Árpáddal és a melléje felzárkózó fiatalokkal, Asztalos Sándorral, Mikó Imrével, Takáts Lajossal az OMP reformszárnyának képviselője. Hevesen visszautasította az antiszemitizmust, a fajelméletet és erőszakos asszimilációt, a fasizmust és háborút, s így nemegyszer közös arcvonalra került a MADOSZ és a munkásmozgalom irányvonalával, például amikor a spanyol polgárháború idején a baszkok és katalánok mellett kiállt, helytelenítette Mussolini szlávellenes kijelentéseit vagy szembefordult a bánsági Gauleiterrel. Hirdette a román néppel való barátságot s a nacionalista sajtó támadásainak visszaverése során Nicolae Iorga, Petru Groza, Victor Cheresteşiu, C. Rădulescu-Motru, Nicolae Titulescu, Teodorescu-Branişte, Silviu Dragomir, Victor Iamandi írásainak elvi állásfoglalásaira, nyilatkozataira támaszkodik. 1928-ban Háromszék, majd két cikluson át Szatmár megye képviselője a román parlamentben; 1940-1944 között a Romániai Magyar Népközösség Elnöki Tanácsának tagja. Életének jelentős alkotása a Magyar Kisebbség c. folyóirat, melyet 1922-ben alapít Sulyok Istvánnal és Willer Józseffel (a "lugosi triumvirátus"). Sulyok kiválása után 1939-ben Willerrel együtt szerkeszti tovább a lapot, egészen annak 1942-ben történt megszüntetéséig. 1923-tól kiadja a lap Glasul Minorităţilor c. testvér-folyóiratát, mely 1926-tól német és francia szövegeket is közölt. Különlenyomatait Bánsági és Erdélyországi Füzetek, majd Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek címmel szociológiai és politikai, ill. művelődés- és helytörténeti sorozatként jelentette meg. Mint nemzetiségpolitikus a romániai magyarság képviseletében több ízben részt vett a genfi nemzetközi népkisebbségi konferenciákon, békés megoldást keresve az olasz és német fasiszta háborús törekvésekkel szemben; mint lapszerkesztő a romániai magyar szociográfiai és szociológiai kutatás előmozdítója, a kisebbség- vagy nemzetiségtudomány szervezője, a történelmi hagyományok és a helytörténet ápolója. 1949-ben Hátszegen írt, kéziratban maradt kétkötetnyi önéletírásával gazdagította az erdélyi emlékirat-irodalom örökségét.
Önálló kötetben megjelent fontosabb munkái: A románok hazánkban és a Román Királyságban (kultúr- és szociálpolitikai tanulmány, Bp. 1918); Régi krassóiak (Lugos 1919); Napló az 1918. évi forradalom eseményeiről (Lugos 1920); Emlékirat a lugosi magyarság sérelmeiről (Lugos 1921); Erdély statisztikája (Lugos 1923); Tibiscum (Lugos 1924); Az 1790-91-iki magyar országgyűlés előzményei Krassó vármegyében (Lugos 1925); Az 1848. év eseményei Krassó vármegyében (Lugos 1928); Adatok a románság történetéhez a magyar uralom alatt (Lugos 1931); A bánsági magyarság húsz éve Romániában (Páll Györggyel közösen, Bp. 1939); Kérelmek, határozatok, tervek, javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdések megoldására másfél évszázad alatt (Lugos 1940); A Bánság magyar társadalmának kialakulása a XIX. század folyamán (Lugos 1940); Krassó-Szörény vármegye története különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre (Lugos 1940).
Írói álnevei: Cseresnyés Iván, Hagepian.
Balogh Edgár: Figyelemre méltó örökség. Korunk 1969/10; uő: Kettős örökség erkölcse. Korunk 1972/10. Mindkettő újraközölve Lugosi örökség c. alatt Mesterek és kortársak, 1974. 472-79. - Mikó Imre: J. E. és a Magyar Kisebbség. Korunk 1973/8; újraközölve Változatok egy témára, 1981. 148-64. - Szekernyés János: Egy visszaemlékezés olvasása közben. J. E. hagyatéka. Művelődés 1981/6.
Forrás: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon