ÚJSÁGOK, FOLYÓIRATOK, IRODALMI MŰVEK

ANTOLÓGIA. Az Aradon 1945-ben Fáskerti Tiborné szerkesztésében megjelent Öt szelíd láng c. cikkgyűjtemény tizenkilenc helyi munkásíró lírai üdvözletét tolmácsolja a Vörös Hadseregnek.
1945 után a megjelenő ~k jellege és funkciója megváltozik. A Markovits Rodion bevezetőjével megjelent Bánsági Magyar Írók Antológiája (Tv. 1946) még csak egy történelmi táj, Temes-Torontál magyar írói által hallatja "az együttlakó népek testvéri együttérzése... szavát", s tűzi ki irodalmi célul a magyar dolgozók "személyes megismerését"; a Huszonhat elbeszélő válogatott novellája (1949) c. ~ már az egész ország "élő és dolgozó" magyar írói karáról nyújt átfogó képet. Az idősebbek (Berde Mária, Daday Loránd, Maksay Albert, Molter Károly) és az élre jutott nemzedék (Asztalos István, Horváth István, Gagyi László, Kovács György, Nagy István, Szemlér Ferenc, Szilágyi András, Tomcsa Sándor) mellett felvonulnak már a fiatalok (Páll Árpád, Sütő András, Tompa István) is. Az 50-es évek első felében az ország fővárosában kiadott két reprezentatív gyűjtemény (Hazánk magyar költői, 1953; Hazánk magyar elbeszélői, 1954) költészetünk közéleti jellegét és prózaírásunk szocialista realizmusát ugyancsak a romániai magyar irodalom egysége alapján szemlélteti. Viszont jellegzetes nemzedéki ~ az Ötven vers (1950); több mint másfél évtizeddel később a Vitorla-ének (1967) mutatja be a Forrás második nemzedékét; újabb raj jelentkezik a Varázslataink (Kv. 1974), a Kimaradt szó (1979) és az Ötödik évszak (1980) c. gyűjteményekben.
Szembetűnő a román irodalmat bemutató fordításgyűjtemények számbeli és minőségi gyarapodása; ezek közül A román irodalom kis tükre a legjelentősebb vállalkozás. Négy kötetnyi terjedelemben (1961-64) teljes keresztmetszetet ad a román irodalom történetéről, a szépirodalmi szövegek mellett egy-egy korszak rövid történeti és irodalomtörténeti áttekintését és az írók életrajzát is tartalmazza. Új román költőnemzedéket mutat be az Építő Amfion (1967). A kortárs román költészet kisantológiája Franyó Zoltán fordításait tartalmazza (A kőben a tanúság, Tv. 1977), román novellák és karcolatok Mircea Zaciu előszavával jelentek meg (Körutazás, 1977). A közös hazafiság szellemében kiadott műfordításokat és eredeti verseket közlő hazafias verses ~k közül kiemelkedik Franyó Zoltán kétnyelvű kötete, a Vîrsta de aur – Aranykor (1975). Megkezdődött az irodalomtörténeti visszatekintés időszaka is, új hazai ~típust teremtve. Már 1957-ben forradalmi hagyományok jegyében fogant az 57 vers c. ~, Csehi Gáspár Tibor (Nagyvárad, 1921. febr. 20.) – ifjúsági író. Textilmunkás Temesvárt, fényképész Nagyváradon, mint katona fogságba esik, hazatérve KISZ- és szakszervezeti aktivista, 1948 óta újságíró, szerkesztő Szatmáron, Temesvárt (1949–55), Marosvásárhelyen (1955–58), az Előre munkatársa. Írásait a Szabad Élet, Szabad Szó, Bánsági Írás, Vörös Zászló, Szakszervezeti Élet, Szatmári Hírlap, Művelődés, Előre, Utunk közölte. A dákok kincse c. ifjúsági regénye (1967) a jugoszláviai Jó Pajtás képeslapban is megjelent (1968). További kalandregényeit (Pókháló; Árnyak a homályban) marosvásárhelyi, szatmári és temesvári napilapok folytatásokban tették közzé.Gyula ajánlásával négy antifasiszta költő (Brassai Viktor, Józsa Béla, Korvin Sándor és Salamon Ernő) verseiből adva válogatást. Átfogó jellegű a romániai magyar költészet ötven évét áttekintő "Magasra száll az ember dallama" Sőni Pál összeállításában (1968), majd Mózes Huba szerkesztésében a baloldal költészetét 1933-tól 1944-ig bemutató Férfiúdal (Kv. 1972). Eredeti kezdeményezés a Csehi Gyula szerkesztésében és Dávid Gyula válogatásában megjelenő Irodalomkritikai antológia (1968-72), melynek IV. kötete a romániai magyar kritikai írások első gyűjteménye. Mind ez, mind a Kántor Lajos szerkesztésében megjelent mai magyarországi novellagyűjtemény (Föld, csillag I-II. 1970) a *Tanulók Könyvtára irodalomtörténeti ~sorozatába tartozik, példát adva az ~k általános irodalmi ismeretterjesztő szerepére. Romániai magyar novellákat foglalt közös kötetbe Sőni Pál ugyancsak a Tanulók Könyvtára számára (Hűséges Mártonka I-II. 1975).
Sorra került a két világháború közti erdélyi magyar folyóiratok irodalmi anyagának tervszerű antologikus újrakiadása. A Korunk egész irodalmát átfogó sorozat I. köteteként Méliusz József előszavával s Szász János bevezető tanulmányával és jegyzeteivel 1967-ben megjelent A Korunk költészete, majd Szemlér Ferenc bevezető tanulmányával 1973-ban Az Erdélyi Helikon költői c. válogatás; Kovács János szerkesztésében és bevezető tanulmányaival 1971-ben a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919-20-as, 1975-ben az aradi Genius és Új Genius 1924-25-ös, 1979-ben az aradi Periszkop 1925-26-os ~ja került forgalomba.
Egyes irodalmi tájak fiatal írói is ~val jelentkeznek. Ilyen a Jecza Tibor szerkesztésében, Dali Sándor ajánlásával s a fedőlapon Szilágyi Zsolt fémdomborításával megjelent Kapuállító (Sepsiszentgyörgy 1971); a Mandics György bevezetésével megjelent s 13 fiatal bánsági és bihari költőt bemutató Hangrobbanás (Tv. 1975) s a temesvári Ady Endre Irodalmi Kör Lépcsők c. antológiája (Tv. 1977) Bálint-Izsák László szerkesztésében.

Arad magyar irodalmi élete a XIX. században itt kibontakozott művelődési és sajtóéletben gyökerezik. 1840-től itt élt s írta szabadságharcos lengyelbarát Idegenek Aradon c. vígjátékát Sárosi Gyula, ide fűzték diákkori élményei Csíky Gergelyt, itt újságíróskodott az Aradi Hírlapnál s írta Apai örökség c. regényét Reviczky Gyula, s fejleszti az Arad és Vidékét országos hírű ellenzéki lappá Iványi Ödön. Növekvő szerepet töltött be ~ kifejlesztésében az 1848-49-es forradalmi hagyomány, a Habsburg-ellenes szabadelvűség, a szociáldemokrata munkásmozgalom s az itt mindig szerepet játszó román-magyar szellemi és politikai érintkezés, valamint olyan haladó történészek működése, mint Márki Sándor és Jancsó Benedek. Nem véletlen, hogy e század elején Adyval az élen megfordultak itt a "holnaposok".
1919 után több irányban bontakozott ki ~. Jelentős irodalomtörténeti szerephez jutott az avantgardizmus Franyó Zoltán 1924-ben elindított Genius és Új Genius c. folyóiratai révén, s e vonulatot folytatta a város akkori lakója, a festő és regényíró Szántó György 1925-ben a Periszkop megjelentetésével. Az 1920-tól 1940-ig megjelent Vasárnap irodalmi és társadalmi hetilap körül főleg katolikus írók gyülekeztek. A még 1881-ben alakult s 1949-ig működött Kölcsey Egyesület nagy hatású közművelődési munkát fejtett ki, könyv- és folyóirattárával, gyűjteményeivel, előadássorozataival magas szintű szellemi érdeklődést keltve. Ebben a városban érvényesült Nagy Dánielnek, a pacifista Cirkusz c. regény (Kv. 1926) szerzőjének sokoldalú tehetsége. A román irodalom jeleseit a kalandos sorsú Fekete Tivadar tolmácsolta, e városhoz kötődik Károly Sándor és Raffy Ádám írói működése, innen indult Horváth Imre költői pályája. A Virradat (1929-30) köré kommunista írók csoportosultak, köztük Balla Károly, Fáskerti Tibor. A város jeles szülötteként Kuncz Aladár és Szentimrei Jenő egy-egy előadás tartására látogatott haza, itt lépett fel harcos közírásával egy demokratikus reformpolitika szószólójaként Krenner Miklós (Spectator), a "hídverő".
Arad irodalmi jelentőségét kellőképpen érzékelteti az a tény, hogy 1920 és 1940 között 40 nyomdájában 354 magyar nyelvű könyv és 126 időszaki sajtótermék jelent meg. Ezzel a könyv- és lapterméssel összromániai magyar viszonylatban Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár után a negyedik helyen állt, főleg a Vasárnap nyomda (111 könyv és 10 időszaki sajtótermék), a Lovrov és Társa Könyvnyomda (46 könyv és 26 időszaki sajtótermék) és a Genius Könyvnyomda (41 könyv) hozzájárulása révén.
A II. világháború idején, az Antonescu-rendszer alatt Havi Szemle címmel folyóiratot tartott fenn s könyvsorozatot adott ki (*fecskés könyvek) a Kölcsey Egyesület. A kiadói tevékenység ebben az időszakban szembetűnően csökken (összesen 19 könyv jelenik meg ebben az időben), de Arad így is a negyedik Nagyenyed, Temesvár és Gyulafehérvár mögött. 1944 után a Bánság és vidéke magyar nyelvű könyv- és lapkiadása egyre inkább Temesvárra tömörül, majd az egységes állami nyomdaipar és könyvkiadás megszervezésével a többi vidéki város között Arad is elveszti könyvkiadói jelentőségét.
Ma a magyar irodalmi törekvéseket a város szülöttjéről elnevezett Tóth Árpád Irodalmi Kör támogatja; a Vörös Lobogó napilap írógárdája a hazai magyar irodalom helyi ápolója és terjesztője; Ficzay Dénes, Glück Jenő, Kenyeres Pál, Kocsik József, Kovách Géza népművelő tevékenysége felvirágoztatta a magyar nyelvű szabadegyetemet, mely az ország minden részéből hívja előadóit; az Aradi Tavasz rendezvényein román és német csoportokkal együtt magyar műkedvelők és népművészek is felvonulnak. A Művelődési Ház magyar színjátszó csoportja 1974-ben Znorovszky Attila feldolgozásában bemutatta Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. művének drámai változatát, s ezzel aranyérmet nyert a műkedvelők országos versenyén.
Lendvay Ferenc – Gellér János: A százéves Arad. 1834-1934. Kiadja az aradi Magyar Párt közművelődési osztálya. Arad, é. n. – Ficzay Dénes: Aradi krónika I-V. Igaz Szó 1971/5-6, 8-9, 12. – Pintér Lajos: Az aradi tizenhárom vértanú. 1973. – Kovács János: Aradi közjáték. Bevezető tanulmány a Genius, Új Genius 1924-1925 antológia c. kötethez, 1975. 5-48.; uő: Aradi kék lovasok. Bevezető tanulmány a Periszkop 1925-1926 antológia c. kötethez, 1979. 5-58. – Mózer István: Arad megye magyar színjátszói. Művelődés 1979/4.

Aradi Fáklya, politikai, kritikai és riport-hetilap. 1919 januárjában indult, szerkesztője Lits Antal és Solymos Ferenc. Megszűnt 1925 áprilisában. Jellegét a társasági szenzációkeresés adja meg, mégis betöltött irodalmi-művészeti hivatást is: gyakran közölte Szántó György, Somlyó Zoltán, Sipos Iván, Fekete Tivadar, Pásztor Árpád írásait, alkalmat adott fiatal írók elindulására, s neves magyar írók munkáit népszerűsítette. Beszámolt Bartók Béla aradi hangversenyéről (1924. szept. 27.) és rendszeresen tájékoztatott a színházi életről.

Aradi Hírlap, politikai napilap. 1917 novemberében a Jászi-féle Radikális Párt alapította, Zima Tibor szerkesztésében indult meg. 1923. aug. 31-től Erdélyi Hírlap, 1936. jún. 21-től csak Hírlap. Megszűnt 1940. október végén. Felelős szerkesztője 1924-től 1938-ig Major Béla, munkatársa Spectator (Krenner Miklós), Franyó Zoltán, rövid ideig Fekete Tivadar. A lap ismert riportere a regényíró Károly Sándor. A 30-as években az OMP irányítása alá került, megőrizve irodalompolitikájának liberális árnyalatát.

Aradi Közlöny, politikai és közgazdasági napilap. Függetlenségi programmal 1885-ben indult, megszűnt 1940. ápr. 14-én. Tulajdonos-főszerkesztő 1897-től Stauber József. A 20-as évektől az OMP konzervatív szárnyát képviselte. Jelesebb munkatársai: Berey Géza, Bolgár Lajos, Csányi Piroska, Faragó Rezső, Sz. Jakab Géza, Gárdos Sándor, Molnár Tibor, Nedeczky Ferenc, Pilisi Géza, Szántó György.

Aradi Színpad, irodalmi, művészeti és társadalmi hetilap. Az 1911-ben megindult s 1919/36-os számáig Délvidék c. alatt megjelent aradi hetilap folytatása. Szerkesztette Papp Andor. Az 1926/16-os számtól 1932-ig Erdélyi Magyar Színpad c. alatt jelent meg, majd 1933-ban beolvadt az ugyancsak Aradon megjelenő Kis Újságba. Hűen beszámolt Arad, Temesvár és Nagyvárad színházi életéről, a hangversenyekről és kiállításokról, foglalkozott a magyar színészet válságjelenségeivel. Irodalmi részében a szerkesztő és Farkas Ferenc versei említésre érdemesek.

Bánáti Tükör, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadásában 1961-ben megjelent antológia. Szerkesztője Izsák László és Kubán Endre, Aradon nyomták. Aradi és temesvári írók szépirodalmi munkái mellett közli Majtényi Erik, Márki Zoltán, Méliusz József, Létay Lajos, Szász János verseit. Figyelemre méltó Szemle-rovata, amelyben Juhász Zoltán a 75 esztendős Serestély Béla, Ivándi Ferenc pedig Endre Károly költői útját elemzi, míg Jakob Hübner a romániai német irodalom 16 esztendő alatt elért eredményeivel foglalkozik.

Banatul, háromnyelvű (román, magyar, német) képes havi kulturális folyóirat Temesváron 1926 és 1928 között; Constantin Lahovary igazgatása alatt Grigore Ion szerkesztette. A kolozsvári *Cultura nyomdokain haladva, annak hagyományait vállalta. "...bánáti román folyóirat – írta egyik magyar nyelvű vitacikkében a kiadó Sim. Sam Moldovan –, mely a Bánát tökéletes visszatükrözése érdekében a román vezérnyelv mellett bármely itteni nyelven megírt cikket eredeti nyelven közöl." Kezdeti időszakában román, magyar és német nyelven jelent meg, a továbbiakban fordításban közölte a kisebbségi írók műveit, tanulmányait. Román munkatársa volt Tudor Arghezi, Lucian Blaga, George Călinescu, Aron Cotruş, Sabin Drăgoi, Eugen Lovinescu, Ion Pillat, Gheorghe L. Spătariu; német munkatársa Franz Blaskovits, Arpad Mühle, Victor Orendi-Hommenau; a magyar írók közül Bechnitz Sándor, Franyó Zoltán, Jakabffy Elemér, Járosy Dezső, Rónai Antal nevével találkozunk. Hasábjain Ioachim Miloia terjedelmes tanulmányban ismertette Podlipny Gyula művészetét; a lap rendszeresen jelentetett meg reprodukciókat a temesvári művészek, így Gallas Nándor, Kristóf-Krausz Albert, Szuhanek Oszkár műveiről.

Bánsági Írás, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának folyóirata. Első száma 1949. aug. 23. tiszteletére jelent meg, egy időben a temesvári román és német írók hasonló kiadványaival (Scrisul Bănăţean, Banater Schrifttum), Dimény István, Ferencz László és Szász Márton külön meg nem jelölt, tényleges szerkesztésében. A 2. szám csak 1951 nyarán követte. Állandó munkatársak: Anavi Ádám, Bálint László (Izsák László), Bodor Klára, Drégely Ferenc, Endre Károly, Erdélyi Izolda, Gáspár Tibor, Ivándi Ferenc, Kubán Endre, Lajtha László (Franyó Zoltán), Páll Artúr, Péter László (Ernyes László), Sas Jolán, Szimonisz Henrik, Szobotka András. A lap rendszeresen közölte helyi és bukaresti román és német írók, így Ion Bănuţa, Mihail Beniuc, Alexandru Jebeleanu, Eugen Jebeleanu, Virgil Teodorescu, Petre Vintilă és Franz Liebhard munkáit is. 1952-től rendszeresen negyedévenként jelent meg, bevonva munkatársai közé nem helyi szerzőket (Balla Károly, Beke György, Fáskerthy György, Gálfalvi Zsolt, Gréda József, Hornyák József, Horváth Imre, Majtényi Erik, Simon Magda).
Marosi Péter: Bánsági Írás. Utunk 1949/20. – Bajor Andor: Van-e "sajátos bánsági irodalom"? Irodalmi Almanach 1952/1-2. – Dimény István: Az elvszerűtlen bírálat ellen. Utunk 1952/16. – Fodor Sándor: Több szerkesztői segítséget a szerzőknek. Utunk 1952/28.

Bánsági Üzenet, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadványa 1957-ben. Szerkesztőbizottsága: Anavi Adám, Franyó Zoltán, ifj. Kubán Endre, Szász Márton. Temesvári és aradi tollforgatók kéziratait közölte, köztük Bácski György, Bálint László (Izsák László), Csermői Pál, Debreczeni István, Drégely Ferenc, Ernyes László, Erdély Izolda, Farkas Tibor, Hadobás István, Károly Sándor, Serestély Béla, Rózsa Alice verseit, elbeszéléseit, szatíráit, tanulmányait. Temesvári és aradi szerzők tolmácsolásában több román, német, szerb és szovjet költőtől is bő válogatást adott.

Daloskönyv, az orális dalkultúra (többnyire a népdalkultúra) terjesztését szolgáló gyűjtemény. Jelentős szerephez jutott mindig a romániai magyar népművelődésben. Elsőnek Legújabb magyar daloskönyv címmel Nemes Elemér összeállításában négy füzet jelent meg 1927-28-ban Kolozsvárt, népszerű operák, operettek kedvelt áriáinak, népies műdaloknak, slágereknek a szövegével. Értéküket csökkenti a dallam mellőzése, valamint az operettrészletek, slágerek túlsúlya. 1931-ben Balázs Ferenc, Szent-Iványi Sándor és Mikó Imre bocsátott közre magyar népdalokat és más népek dalait, tréfás és diákdalokat, unitárius egyházi énekeket tartalmazó Ifjúsági daloskönyvet Kolozsvárt. Később rendkívül népszerűvé vált és számos kiadást ért meg az Ifjú Erdély kiadásában Kolozsvárt 1936-ban megjelent A mi dalaink c. kottás dalgyűjtemény: az 1. kiadás 70 népdalával szemben az 1942-es 7. kiadás már 230 népdalt tartalmazott, s az eredeti 2000-es példányszám a 6. kiadás esetében 1941-ben már elérte a 19 000-et. Összesen nyolc kiadása jelent meg, az első hatot Bereczky Sándor, az utolsó kettőt (1941, 1943) Szöllősy András zeneszerző szerkesztette; ez a ~ a konzervatív műdalkultúrával szemben véglegesen győzelemre vitte a kodályi népdalkultúra ügyét. 1944-ben Czilling Antal és Szabó Géza Daloljunk címmel bocsátott ki Temesvárt műfajonként csoportosított magyar népdalokat. Az utolsó csoport igényesen válogatott kétszólamú feldolgozásokkal járult hozzá az énekkarok munkájának megkönnyítéséhez.
A felszabadulás után az Ifjúsági Könyvkiadó jelentkezett az első dalfüzetekkel. Előbb Daloljatok ifjú munkások (1948), majd Dalosfüzet (1949) címmel adott közre munkásmozgalmi énekeket és magyar népdalokat. A Repülj madár, repülj... (1955) Imets Dénes gyűjtéséből közöl 95 csíkmenasági népdalt és balladát. 1956-ban Szegő Júlia jelentette meg Bukarestben Daloljunk c. kötetét módszertani utasításokkal. A zenei anyagot nehézségi sorrend szerint állítva össze, magyar és rokon népek dalaiból, Kodály- és Bartók-gyűjtésekből válogatott, s az anyagot kánonokkal, kétszólamú énekekkel, nagy zeneszerzők műveiből vett szemelvényekkel egészítette ki.
A dalkultúra fellendítéséhez járult hozzá az, hogy a marosvásárhelyi Népi Alkotások Háza közreadott egy Cîntece – Dalos zsebkönyv c. kétnyelvű füzetet, melyben több szerző hazafias dalai s újkeletű népdalok kaptak helyet. Ugyancsak itt láttak napvilágot 1970 óta a zenei középiskolások Bandi Dezső kezdeményezésére indított népdalgyűjtésének egy-egy község dalkultúráját bemutató leporello-füzetei: a nyárádköszvényesi Tiszta búzából, a backamadarasi Szerelem, szerelem, a magyarói A falu nótája, a mezőcsávási A csávási nagy hegy alatt c. gyűjtemények. E kiadványokon kívül számos más ~t is megjelentettek a népi alkotás és művészeti mozgalom irányításának megyei szervei egy-egy helység, vidék vagy megye népdalaiból. Ezek csak ritkán kerülnek országos könyvárusi forgalomba, nem egyet közülük észre sem vett a szakkritika, Összesítő felmérés még nem készült róluk. Többnyire műkedvelő gyűjtők – főleg zenetanárok – munkái, ritkábban hivatásos népzenekutatóké, s tudományos színvonaluk egyenlőtlen. Jobb esetben nemcsak a szélesebb körű népdalkultúrának, hanem a népzenetudománynak is hasznos eszközei.
Kiemelkedik közülük Almási István és Iosif Herţea 245 népi táncdallam c. háromnyelvű kötete (Mv. 1970), melynek 114 magyar dallama közül 68 szöveges népdal; a Művelődés ugyancsak vidéki gyűjtésű Vadrózsák sorozatában közölt magyar népdalokból Dalosfüzet (1971) állott össze. Apácai Bölöni Sándor és Gulácsi Zoltán Búza, búza, de szép tábla búza c. Arad környéki gyűjtését (Arad 1978) s Bura László-Fejér Kálmán-Petkes József Szatmár vidéki néphagyományok c. kötetének (Szatmár 1979) népdalközlését ugyancsak ki kell emelnünk a vidéki keretből.
A Kriterion kiadásában tömegpéldányszámban megjelent Tavaszi szél vizet áraszt c. gyűjtemény (Almási István összeállításában, 1972), valamint az Erdő mélyén, esti csöndben (László Bakk Anikó kánongyűjteménye, 1974) már az új körülmények közt vállalkozik az egykori A mi dalaink szerepének betöltésére; a Romániai magyar népdalok c. kötet (1974) pedig Jagamas János zenei és Faragó József szöveggondozásában a maga 350 népdalával a romániai magyar népdalkincs reprezentatív gyűjteményeként jelentkezik.
Bandi Dezső: Kísérlet. Művelődés 1970/9. – Könczei Ádám: A népdalkultúra tudatosságáról. Korunk 1971/5. – Bölöni Sándor: A csávási hegy mögött (ankét Szabó Csaba, Varga Erzsébet, Nagy Géza, Precup Olimpia, Zoltán Aladár részvételével). Előre 1973. febr. 15. – Cseke Péter: Erős várunk az ének. A Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában. Kv. 1973. 35-48. – Jagamas János: Népzenénk kutatásának története. Korunk Évkönyv 1973. – Szenik Ilona: Romániai magyar népdalok. NyIrK 1976/1. – Sárosi Bálint: Romániai magyar népdalok. Korunk 1976/4.

Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek, ezzel a címfelirattal a lugosi Magyar Kisebbség különlenyomatai jelentek meg 1941-42-ben. Jakabffy Elemér főszerkesztő a bécsi diktátumot követő időszakban művelődéstörténeti, társadalomtudományi és falukutató tanulmányokkal akarta előmozdítani a romániai magyarság önismeretét, s megbízásából Fodor József szociográfiai kutatómunkára hívta fel a fiatalságot. A begyűlt tanulmányokat a lap közreadta, majd számozott sorozatban is forgalomba hozta. A következő füzetek jelentek meg: 1. Vita Zsigmond: Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt; 2. Szikrény Vilmos: Ötvösd; 3. Vita Zsigmond: A "Kolozsvári Nevelői Kör" története; 4. Bányai Géza: Medves; 5. Schiff Béla: A "Temeschburg" név a történelem megvilágításában; 6. Péntek Árpád: A karánsebesi régi és új református egyházközség és temploma; 7. Farkas László: Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében; 8. Szikrény Vilmos: Fibiş (Temesfüzes); 9. Vita Zsigmond: Nemzet és sors a Bánk Bánban; 10. Bányai Géza: Janova; 11. Tőkés Gyula: Bunea mică (Bunyaszekszárd); 12. Orgonás Mihály: Dejan (Dézsánfalva). Amikor az Antonescu-rendszer a Magyar Kisebbséget betiltotta, a füzetsorozat is megszűnt.

Déli Hírlap, – Temesvárt jelent meg 1925. szept. 16-tól 1944. okt. 31-ig, előbb az OMP katolikus szárnyát képviselve, majd betiltás után újjászervezve mint a Magyar Népközösség lapja (1941-44), végül a felszabadulás után a MADOSZ bánsági bizottsága szerkesztésében 1944. okt. végéig.
Első szakaszában a ~ eredetileg gazdaságpolitikai, 1928-tól politikai napilap. Felelős szerkesztője Vuchetich Endre. Az OMP irányvonalát képviselte, hangsúlyozva, hogy elve "az alattvalói hódolat" az államfő iránt s "a kisebbségi jogvédelem". Belső munkatársai között volt id. és ifj. Kubán Endre, Kulcsár S. Sándor és Pazsitka Ferenc. Irodalmi rovatát Bechnitz Sándor szerkesztette, aki a lapban helyet adott haladó műveknek is: a 20-as évek végén közölte Móricz Zsigmond, Illés Endre, Károly Sándor elbeszéléseit, Fekete Tivadar, Huzella Ödön, Reményik Sándor, Serestély Béla, Szabolcska Mihály, Szombati-Szabó István, Walter Gyula verseit, Osvát Kálmán publicisztikai írásait.
Az Antonescu-rendszer 1940 szeptemberében a lapot betiltotta, s csak 1941 tavaszán indulhatott meg újra (folytatólagos évfolyamjelzéssel) mint a Romániai Magyar Népközösség orgánuma. 1942 októberétől a főszerkesztés szerepkörét a Budapestre távozó Vuchetich Endre helyett Kakassy Endre, Puhala Sándor, majd Olosz Lajos vette át. 1943-ban az irodalmi rovatban Illyés Gyula, Sinka István, Hunyady Sándor, Illés Endre, Márai Sándor és Rónay György, az erdélyi írók és költők közül Abafáy Gusztáv, Bartalis János, Dsida Jenő, Horváth Imre, Olosz Lajos, Reményik Sándor, Serestély Béla, Szemlér Ferenc, Vita Zsigmond prózai írásai, versei, kritikái jelennek meg. Versekkel szerepelnek szocialista munkásírók is: Földeák János (Reggeli csöngetés) és Vaád Ferenc (Üzenet, Falusi reggel). A lapot két nappal az 1944. aug. 23-i román nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés után a legálissá váló MADOSZ vette át. Szept. 23-tól kezdve a ~ fő- és ideiglenes felelős szerkesztője Takács Lajos, aki egy haladó csoportosulás élén kapcsolatot talált az ellenzékkel már annak illegalitása alatt is. Az utolsó szám ~ néven 1944. okt. 31-én jelent meg. Nyomába nov. 1-jén a Szabad Szó lépett Kazinczy János főszerkesztése alatt.
Méliusz József: Sors és jelkép... 2. javított kiadás, 1973. 431. – A magyar tömegek fenntartás nélkül álltak a demokratikus rendszer mellé. Beke György beszélgetése Takács Lajossal. A Hét Évkönyve 1979. 152-58. 

Demokrácia, magyar, román és német nyelven Temesvárt megjelent társadalmi hetilap 1925-26-ban. Renovich Alfréd adta ki, felelős szerkesztője Trauer Olivér. Hasábjain a bánsági magyar írók közül Asztalos Sándor, Bach Gyula, idősb Kubán Endre, Stepper Vilmos szerepel.

Diáklap, már 1918-at megelőzően s csaknem az egész múlt században készült kézírásos, majd később sokszorosított, végül nyomtatott formában. Általános művelődési jelentőségük mellett az teszi őket érdekessé, hogy szépirodalmi, művészeti és tudományos anyaggal a közélet számos kiválósága indult el bennük alkotói útjára. Ez a műhely-jelleg különbözteti meg őket az olyan *ifjúsági lapoktól, mint az Ifjú Erdély, a Jóbarát, az Erdélyi Magyar Lányok a két világháború között vagy a Pionír, a Napsugár, a Jóbarát és Ifjúmunkás napjainkban, amelyek rendszeres és gyakori megjelenésükkel, szerkesztői és szerzői törzsgárdával, átgondolt művelődéspolitikával országos funkciókat töltenek be, szemben a szerzőiket és hatósugarukat tekintve egyaránt helyi, intézményi jellegű ~okkal.
A kolozsvári ref. kollégium Gyulai Pál-önképzőköre adja ki a – *Remény diáklapnak az I. világháború utáni folyamait (1920-28, majd 1942-43) előbb Nagy Jenő és Jancsó Béla, később Illés Gyula, Rohonyi Vilmos és Buday György szerkesztésében; felújításakor a II. világháború után tanárszerkesztője Nagy Géza, főmunkatársai Dáné Tibor, Kallós Zoltán, Csendes Zoltán. A kolozsvári unitárius kollégium Kriza-önképzőkörének még a múlt században alapított, ugyancsak *Remény c. lapja 1942-ig jelent meg, tanárirányítója Borbély István, diákszerkesztői közt van Mikó Imre, László Tihamér, Bodor András, Létay Lajos. Temesvárt a piarista gimnáziumban adták ki *Ifjúság címen "diákok, diáklányok, véndiákok szépirodalmi és művészeti folyóiratá"-t (1921-26). A székelykeresztúri unitárius főgimnázium Orbán Balázs-önképzőköre a *Hajnal diákfolyóiratot jelentette meg (1923), s ezzel egyidejű a Brassói Diákok is (1923-24). Antal Márk s többek közt Déznai Viktor irányításával, Fürst Oszkár szerkesztésében ugyancsak a 20-as évek elején indul meg magyar nyelven az erdélyi zsidó ifjúság folyóirata, az Ifjú Kelet, s a temesvári román nyelvű zsidó líceum önképzőköre a 30-as években magyarul jelenteti meg Gaudeamus Igitur c. kőnyomatosát. E jelentősebb kiadványok mellett majdnem minden középiskolában történtek többé-kevésbé maradandó kísérletek ~ alapítására.
A felszabadulást követő iskolai kezdeményezések közül megemlítjük a nagy múltú – *Remény időleges felújítását a kolozsvári unitárius kollégiumban (1945) és a temesvári magyar líceumban kiadott *Gaudeamus folyóiratot (1945-46), melynek főszerkesztője a még diák Bodor Pál. A 60-as évektől kezdve egyre több középiskola indította meg diáklapjait. Ezek közt a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum diáklapja a *Fiatal szívvel (1967-től), a csíkszeredai középiskoláé a Lyceum (1968-tól), a nagyváradi 3-as számú líceumé a Diákszó (1970-től), a sepsiszentgyörgyi l-es számú (ma Matematika-Fizika) líceumé a *Gyökerek, ugyanott a 2-es számú (ma Történelem-Filológia) líceumé az Auróra, a székelykeresztúri líceumé a Rügyek, a kovásznaié a Mi (1969-től). A marosvásárhelyi művészeti líceum Zenit, a Bolyai Farkas Líceum ugyanott Tentamen címen adja ki folyóiratát. 1972-ben a kolozsvári 11-es számú (ma 3-as számú Matematika-Fizika) líceum is újraindította a már a múlt században 38 évfolyamot megért *Hajnal c. önképzőköri diáklapot; a szatmári magyar líceum ugyanekkor felújította az 1918-ban már Diákszó címen megjelent diáklapot, Temesvárt pedig *Juventus címmel születik ~. A székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Matematika-Fizika Líceum ABC c. diáklapja 1. számával 1979-ben jelentkezik. Mindezeket (s a még fel nem soroltakat) tanárokból és tanulókból összeállított szerkesztőségek vezetik, munkatársaik nagy részét a diákok soraiból toborozzák, s felkarolja, irányítja tevékenységüket a KISZ. Egyetemek, főiskolák szintjén a diákság irodalmi törekvéseit a *főiskolás lapok szolgálják.
Gaal György: 33 diáklap. Korunk 1970/7; uő: Diáklapok másfélszáz éve. Korunk Évkönyv 1974. 269-81. – Banner Zoltán: A nagyváradi Diákszó; Kocsis István: A szatmári Diákszó. Utunk 1973/26.

Dolgozók Lapja, Temesváron jelent meg 1930. márc. 6-tól 1931. jún. 24-ig. A kommunista irányítás alatt álló Városi és Falusi Dolgozók Blokkja helyi szervezetének volt a lapja; első 9 száma a Választási Újság címet viselte. Felelős szerkesztője Nagy Hugó, majd Pink József, végül Scheibel Rudolf. Főleg politikai kérdésekkel foglalkozott, mereven értelmezve az egységfront jelszavait. Irodalmi anyaga kevés. Egy "famunkás" első elbeszélése, munkás- és parasztfiatalok verskísérletei mellett közli Térítő Pál (Kahána Mózes), Gorkij és Tucholsky írásait.

Egészségügyi irodalom, szűkebb értelemben a környezetnek, az élet- és munkakörülményeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgáló, az ember egészségét pozitív vagy negatív értelemben befolyásoló tényezők szerepét kutató orvosi irodalom. Tágabb értelemben minden orvosi ismeret népszerűsítése, népnevelő célzattal.
1919 és 1945 között Erdélyben több magyar nyelvű orvosi folyóirat jelent meg, ezek zöme szakjellegű volt (*Erdélyi Orvosi Lap). A nagyközönséghez elsősorban a Schmidt Béla és Szigeti Imre szerkesztette Magyar Népegészségügyi Szemle (Mv. 1933-40) szólt. Programját már a közlöny alcíme hirdeti: "Egészségügyi, embervédelmi és népnevelő folyóirat." Hasonló célokért küzdött a Kolozsvárt 1935 és 1938 között megjelenő Egészség c. folyóirat is.
A népegészségügy és egészségügyi nevelés kérdéseivel a korszak magyar nyelvű erdélyi folyóiratai és napilapjai is ismételten foglalkoznak. A Korunk munkatársai, így Aradi Viktor, Mária Béla, Elekes Miklós a pellagra, a tuberkulózis, az alkoholizmus és más szélesen elterjedt megbetegedések társadalmi meghatározottságára mutattak rá; a Hitel 1936-39-es számaiban többen foglalkoztak az erdélyi magyarság táplálkozási kérdéseivel szociológiai nézőpontból (Csíky János, Heinrich Mihály, Parádi Kálmán és Nagy András). Több ismert erdélyi szakember a napisajtóban a legelterjedtebb népbetegségek tünettanát és az ellenük való védekezés módozatait taglalta, köztük Benedek Zoltán sepsiszentgyörgyi orvos (1870-1930) és Konrádi Dániel.
Az EME vándorgyűléseinek köteteiben, az orvosi szakosztály munkálatainak anyagában, de az orvoskongresszusokról szóló kötetekben is állandó jelleggel szerepelnek népszerűsítő orvosi előadások. Az EME központi feladatának tekintette a lakosság egészségügyi kultúrájának emelését, s többek között a következő kérdésekről hangzottak el értekezések: a tuberkulózisról, a vérátömlesztésről (1930), a kiütéses fertőző megbetegedésekről (1931), a tüdőmegbetegedések megelőzéséről (1932), a táplálkozás egészségtanáról (1934), az iskolai fogászat kérdéseiről (1937), a betegségek korai felismeréséről (1938), a vitaminok szerepéről (1942). A szerzők az erdélyi orvosi közélet olyan ismert személyiségei, mint Veress Ferenc, Schmidt Béla, Parádi Kálmán, Szigeti Imre, Csőgör Lajos, Koleszár László, Török Imre, Goldberger Ede.
Az egészségügyi népszerűsítés munkájához járultak hozzá a magyar nyelvű középiskolák egészségtani oktatásának biztosítására írt tankönyvek is (Scheitz Vilmos, 1923, Boga Lajos, 1939, Nagy András, 1939).
Erdélyi magyar orvosok saját költségükön vagy közművelődési egyesületek kiadásában több népszerűsítő egészségügyi füzetet és könyvecskét jelentettek meg. Így az elsősegélynyújtásról Havas József (Kv. 1925), a tüdővész és nemi betegségek megelőzéséről Sándor János (Nv. 1928), a fertőző megbetegedésekről Herskovics Izidor (Brassó 1926), a nemi betegségek megelőzéséről Goldberger Ede (Kv. 1924, 1928), a vérbajról Szelle Károly (Arad 1927), a váltólázról Bódis Gáspár (Brassó 1937), a betegségek megelőzéséről Nagy András (Kv. 1938) és Bakk Elek (Brassó 1938), a gyermekvédelem kérdéseiről Nagy András (Kv. 1938) és Schmidt Béla (Arad 1940).
A felszabadulás után ez a munka az új egészségvédelem intézményes kereteiben folyt tovább. A marosvásárhelyi OGYI tudományos folyóiratot jelentetett meg, az Orvosi Szemlét, 1955-től 1975-ig külön kiadványként. Főszerkesztői: Andrásofszky Tibor, Csőgör Lajos, Puskás György. Szerkesztője Spielmann József volt. 1975-től a folyóirat a Revista Medicală folyóiratba olvadt be. Jóllehet szaktudományos jellegű közlöny, továbbképző rovatában népszerűsítő orvosi írások is megjelennek.
A szocialista egészségvédelem központi feladatának tekinti a lakosság bevonását saját egészségvédelmének ügyébe széles körű egészségügyi nevelőmunka segítségével. A megyei egészségügyi igazgatóságok irányítása alatt országszerte rendszeres egészségügyi nevelői szolgálatok működnek, az Országos Közegészségtani Intézet megfelelő osztályának támogatásával. A magyarok lakta megyékben az egészségügyi nevelői szolgálatok számos anyanyelven írt vagy magyarra fordított orvosi röplapot adnak ki több ezres példányszámban a közegészségügy központi kérdéseiről (szív- és érártalmak megelőzése és kezelése, a vírusos megbetegedések, különösen a hepatitis epidemica, az anya- és csecsemővédelem kérdései, az ésszerű táplálkozás, a különböző megbetegedésekben szenvedő emberek diétája). Az egészségügyi nevelés célját szolgálják a magyar nyelvű újságok egészségügyi nevelői rovatai.
A helyi egészségügyi nevelői szolgálatok románból fordított vagy eredeti brosúrák, nagyobb lélegzetű művek kiadására is vállalkoznak. A Hargita megyei egészségügyi szolgálat például több kiadásban is megjelentette Az anyák iskolája (1966) c. művet, Bajkó Barabás szülészeti tankönyvét s Kis György hasznos útmutatóját a véradásról és a vérátömlesztésről. 1978-ban nem kevesebb mint 800 új házasuló kapta meg ajándékba a Fiatal házasok könyve c. kiadványt (ugyanezt átvették más erdélyi vármegyék is). A Maros megyei egészségügyi nevelői szolgálat Ander Zoltán több népszerűsítő dolgozatát adta ki az alkoholizmus ártalmairól, a dohányzás veszélyeiről, a közlekedés orvosi vonatkozásairól (1973); Rákosfalvi Zoltán tanácsait diszkuszsérvben szenvedő betegeknek, Otto Hans Schieb és Liszka Pál egészségügyi útmutatását asszonyok számára (1973). Temesvárt Bárányi Ildikó népszerűsítő írása, a Gyakorlati tanácsadó kismamáknak jelent meg (1973).
Az ~ közé sorolhatók azok az átfogó, az egészségügy főbb kérdéseit népszerűsítő munkák is, mint amilyenek az – *Előre Kiskönyvtáraban Kahána Ernő Az orvosé a szó (1972) és Bárányi Ferenc Mindenki háziorvosa (1974) c. kötetei, a környezetszennyeződéssel foglalkozó Steinmetz József Az alkalmazkodás határai c. munkája, továbbá Kis Zoltán-Holicska Dezső-Vitályos András Ember és egészség c. könyve a Kriterion Kézikönyvek sorozatban (1974). A Hét ismeretterjesztő melléklete, a TETT Ember és egészség (1977/1) s Életünk és a táplálkozás (1979/1) c. füzeteiben tett szolgálatot a népegészségügynek.
Oláh István: Nevelőszolgálat egészségügyi kiadványokkal. Könyvtár 1979/3.

Egyházi Zeneművészet, (A szócikk első félmondata törölve:) ...a kat. egyházi zene minden ágára kiterjedő... havi folyóirat. 1921-ben indult Temesvárt, és 1927 márciusáig jelent meg.
Szerkesztője, kiadója és az anyag nagy részének szerzője Járosy Dezső zeneesztéta. Számonként egy-két cikket s bő híranyagot tartalmaz.

Élclapok, a két világháború közt a romániai magyar sajtóéletben részben alkalmi jelleggel, részben rendes folyamban jelentek meg. Bálokra vagy évfordulós ünnepségekre adták ki Nagybányán a Farsang 1925), Nagyváradon az Így Írunk Mi (1926), Kolozsvárt az Illusztrált Vicclap (1926), Az Öreg Pancser (1929), Január 18 (1930), Piti Munkás Újság (1930), Máramarosszigeten a Tréfa (1934), Szatmáron a Vigyorgó (1934) c. alkalmi számokat.
Állandó jellegű, színvonalas ~nak számítottak Aradon a Füles Bagoly (1919-37) és A Kakas (1931-40), Kolozsvárt a Komédia (1923) Hajnal László szerkesztésében, a Fidibusz (1924-26), a Garabonciás, később Erdélyi Garabonciás (1929-40) Gara Ákos, a Bakter, majd Sakter (1933) Ványolós István, az Ostor (1933-34), a Bomba, majd Erdélyi Bomba (1933-40) Gerő Sándor szerkesztésében, Marosvásárhelyen az Ambrózy Zoltán szerkesztette Flekken (1934-40) és a Gerő Sándor jegyezte Erdélyi Dalos Magazin (1931), valamint Elekes György ugyancsak Flekken címmel régebben kiadott szatirikus hetilapja Kézdivásárhelyen (1922-23), melynek utolsó száma Pletyka címmel jelent meg Nemes Nagy Elemér szerkesztésében.
Ide sorolható a már 1858 óta folyamatosan megjelenő kolozsvári Bakter c. diáklap, amely a ref. kollégium tanárairól adott tréfás képet nemzedékről nemzedékre.
A laptípusnak magasabb színvonalú termékei jelentek meg Temesvárt, ahol a legjelentősebb ~ voltak Brázay Emil szerkesztésében a Tribün (1921), Sajó Sándor szerkesztésében a Panoptikum (1921-22), majd a Fajankó (1923-24), melynek egyik szerkesztője Endre Károly költő, valamint a Bohém Világ (1929) és folytatása, a Bolond Istók (1929-37). Említést érdemel még Áts József bukaresti szatirikus vicclapja, A Róka (1926-30), Lugoson A Móka és az Új Móka (1932-33), valamint a kolozsvári háromnyelvű Figura (1931-32). Mindezeket a lapokat rajzok és karikatúrák, szatirikus riportok, élcek és paródiák tették színessé s nemegyszer színvonalassá is mind irodalmi, mind művészeti tekintetben.
A II. világháború után önálló romániai magyar élclap nem jelent meg. A szatíra, élc, karikatúra a napilapok és irodalmi lapok megfelelő rovataira szorítkozott; három egyidejű kivétel a Világosság tréfás szilveszteri kiadványa, a Sötétség; az Igazság-travesztia Hamisság címen; s az Egység szilveszteri élcszáma, a Kétség (Kv. 1946). Ezeken kívül mint rendszeres mellékletről csak az Utunk Bajor Andor szerkesztette humoros-szatirikus szilveszteri Ütünk-mellékletéről emlékezhetünk meg.

Ellenőr.
1. Az ~, független politikai lap Marosvásárhelyen 1922. máj. 1-től 1925. jan. 4-ig; vezércikkeiben radikális nézeteket hirdetett s beszámolt a munkásmozgalom eseményeiről. Felelős szerkesztői: Barthus József (1922-1924. márc.), Szabó Ernő (1924. márc.-tól) és Osvát Kálmán (az 1924/167-es számtól). Helytörténeti anyaga dokumentációs értékű. A kis terjedelmű lap aránylag sok irodalmi és színházi anyagot közölt: határozottan kiállt Ady mellett az Ady-gyalázókkal szemben, publikálta Karinthy Frigyes írásait, Szombati-Szabó István és a szocialista Bujdosó Péter (Farkas Antal), valamint fordításban Eminescu, Coşbuc és a német szocialista költő, Richard Dehmel verseit. Teret biztosított helyi költészeti kísérleteknek is: Bácsy Tibor, Elekes György és a bányászköltő Alexandru-George Vasile verseinek. Részleteket adott Károlyi Mihály emlékirataiból; Antalffy Endre írásait közölte V. Pârvan és Simion Bărnuţiu életművéről. A lap egyik 1924. áprilisi számában Hitler programjával foglalkozik, s cikkét így fejezi be: "Le a kalappal, mint minden elmezavart előtt."
2. ~. Kezdetben hetenként, majd kéthetenként megjelenő lap Kolozsvárt, a Kolozsvári Tükör (1912-20), majd Tükör (1922-23), ill. Vágóhíd (1924-27) folytatása. Saját megjelölése szerint politikai, társadalmi és közgazdasági lap, valójában üzleti jellegű riportlap. Felelős szerkesztője Tóth Sándor újságíró. 1940 szeptemberében szűnt meg.
Versmondás az életem. Gazda József beszélgetése a kilencvenéves György Dénessel. A Hét 1977/3. – Katona Ádám: Lélektől lélekig. Balogh Éva emlékezete. A Hét 1979/5. – Halász Anna: Száz szerep. A Hét 1979/15. – Cseke Gábor: A Nap árnyéka. Ádám Erzsébet bukaresti előadóestjéről. Előre 1980. jún. 19.

Előre.
1. Temesváron az Înainte c. szociáldemokrata lap mellékleteként jelent meg 1919 januárjától júliusáig. A Munkáslap c. szocialista napilap megindulásakor megjelenését beszüntették. Főleg munkásmozgalmi jellegű cikkeket közölt.
2. Brassóban 1919. okt. 1-jén mint a Brassó-Barcasági kerületi Szocialista Párt közlönye jelenik meg Bartha Károly szakszervezeti titkár szerkesztésében, felelős szerkesztője Sebestyén Albert vasmunkás. Eleinte szociáldemokrata beállítottságú, később azonban Gyöngyösi Gyula, Simó Géza, Rozvány Jenő s a helybeli Fóris István bekapcsolódásával kommunista irányzatúvá vált. 1920 novemberében rövid időre Czinczár Miklós vette át a szerkesztést, de a lapot még ugyanebben az évben betiltották. 1921-ben Világosság cím alatt újra megjelent.
3. Kolozsvárt 1922. január havától májusig megjelenő ifjúsági folyóirat az irodalom ápolására. Felelős szerkesztője Geley Antal, szerkesztője Kemény János, helyettes szerkesztője Balázs Ferenc. A folyóirat célját az 1. számban így határozták meg: "Az Előre egyesíteni akarja a fiatal írónemzedéket. Kérjük azokat, akik átmentek az önbírálaton, keressék fel lapunkat írásaikkal. Mindenkinek érdeke, hogy előmozdítsa egy új, életerős írónemzedék kifejlődését." Balázs Ferenc a lap irányát így fogalmazza meg: "Mi ifjúsági irodalmat akarunk... Ma már nem adhatunk irodalmat magáért az irodalomért; nekünk céljaink vannak a verssel, prózával, a hímes szavakkal... Van bennünk valami ős nyugtalanság... Az ifjú szellemnek akarunk a kifejezői lenni." A folyóirat közli Jancsó Béla, Balázs Ferenc, Végh József tanulmányait Szabó Dezsőről, Eötvös Károlyról és az ifjúsági irodalomról. Itt jelentkezik első elbeszéléseivel Kacsó Sándor, Kemény János, Szent-Iványi Sándor és Végh József. A költészetet Sz. Jakab Géza, Finta Zoltán, Kacsó Sándor, Kemény János s még nyolc-tíz versírással kísérletező fiatal képviseli. A folyóirat anyagi nehézségek miatt 9 szám után beszüntette megjelenését.
4. Marosvásárhelyen jelent meg 1921 és 1923 között Lázár Ödön szerkesztésében mint a Maros-vidéki munkásság szocialista hetilapja. Közölte a III. Internacionálé anyagát, elméleti cikket Marx, Engels, Liebknecht, Rosa Luxemburg tevékenységéről s adalékokat a romániai munkásmozgalom történetéből. Irodalmi részében Gábor Andor emigrációs írásai jelentek meg. 1923-ban a lap főszerkesztője az illegális KRP megbízásából a nagykárolyi születésű, a magyar kommün után Bécsbe emigrált, majd onnan hazatért Jász Dezső lett. Ő szervezte be munkatársnak a laphoz az akkor Marosvásárhelyt élő Kahána Mózest s az emigráns kommunista írók közül Illés Bélát, Gábor Andort, Lukács Györgyöt és Révai Józsefet. Röviddel az átszervezés után a lapot betiltották.
5. Bukarestben jelenik meg rendszertelenül 1927 nyara és 1928 decembere között, mint a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának hivatalos lapja. Anyaga főleg mozgalmi jellegű.
6. Az SZDP előbb Kolozsvárt (1934-35), majd Bukarestben (1935-39) megjelenő magyar nyelvű hivatalos hetilapja, az Erdélyi Munkás folytatása. Felelős szerkesztője Hoffer Géza. Politikai és munkásmozgalmi anyaga mellett társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. 1936 májusában betiltották, majd megjelenését 1937. február végén újra engedélyezték. A királyi diktatúra kormánya tiltotta be végleg 1939 augusztusában. A lap irodalomtörténeti jelentőségét 1938-as számai adják meg. Irodalmi mellékletét "Szellemi élet" címen Jordáky Lajos szerkesztette, munkatársai: Asztalos István, Balla Károly, Barcs Sándor, Berde Mária, Frigyes Marcell, Józsa Béla, Kibédi Sándor, Kovács Katona Jenő, Nagy István, Ostoros Péter (Kappner Ármin), Tabéry Géza. Közölték József Attila és Várnai Zseni verseit és folytatásokban Hamvas H. Sándor Li Tszu, egy kínai leány története c. regényét, Imre Sándor színházi cikkeit, Böszörményi Emil, Deutsek Géza, Hoffer Géza, Lakatos István politikai írásait.
7. Az SZDP hetilapja Szatmáron 1946. febr. és 1947. máj. között. Földes Károly szerkesztő a lap álláspontját is jelezve, beköszöntő cikkében így ír: "Az eddigi társadalmi életformák azért omlottak össze, mert önzésre, gyűlöletre, hazugságra voltak építve. Ez az új világ, a szocializmus világa, örökkévaló lesz, mert önzetlenségre, szeretetre, erkölcsre, igazságra építjük." A lap értékes helytörténeti anyagot közöl. Publicisztikai írásaiban szatmári szocialista vezetők a demokrácia, a román-magyar közeledés, a nemzetiségi kérdés, az iskolaügyek problémáival foglalkoztak. A lap rendszeresen közölte helyi munkás- és parasztírók, elsősorban Földes Károly, Nagy Károly, Virág Gellért verseit, s beszámolt a helyi kulturális mozgalmakról.
8. Az RMP tartományi vezetősége és a tartományi néptanács lapja Marosvásárhelyen 1951. ápr. 20-tól. Elsősorban a szocialista termelés és közigazgatás kérdései foglalkoztatják, de rendszeresen tárgyalja a művelődési élet és a szocialista irodalom kérdéseit is. Munkatársai között elbeszélésekkel többek közt Kovács György és Papp Ferenc, versekkel Szász János, Majtényi Erik és Salamon László, tanulmányokkal Molter Károly és Fuchs Simon szerepelt. Fordításokban közölte Majakovszkij, Mihai Beniuc és Alexandru Toma verseit. 1951. aug. 5-étől *Vörös Zászló címen jelenik meg.
9. A Bukarestben 1947. szept. 1-jén indult – *Romániai Magyar Szó c. "országos demokratikus napilap" folytatása 1953. ápr. 1-től. A Román Népköztársaság, 1965 szeptemberétől Románia Szocialista Köztársaság néptanácsainak lapja: átmenetileg alcíme "Országos politikai napilap", 1973. dec. 1-től "A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja", ma "A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának napilapja". Felelős szerkesztője 1956-ig Robotos Imre, 1957-től Szilágyi Dezső. Terjedelmi adottságainál fogva a legrészletesebben és az egész országra kiterjedően tájékoztat a szocialista építés eredményeiről és feladatairól, teljes terjedelemben közli a pártdokumentumokat és a román nyelvű központi pártlappal, a Scînteiával azonos pontossággal számol be az ország belső életében jelentős konferenciákról és kongresszusokról.
Amikor a lap mai nevét felvette, néhány soros közlemény jelezte a címváltozás értelmét: "A román dolgozó nép oldalán a magyar dolgozók is kiveszik részüket közös hazánk, a Román Népköztársaság felvirágoztatásáért vívott nagyszerű harcból. Sajtónknak az a feladata, hogy további eredményekre ösztönözze a dolgozókat; haladjanak szüntelenül előre a szocializmus építésének útján. Ezt a nemes célt fejezi ki lapunk új címe: Előre." Szerepe jelentős is a gondolatalakítás és művelődés minden területén. Beszámol a romániai magyar nyelvű irodalmi, színházi, zenei és képzőművészeti, nemkülönben tudományos élet eseményeiről, rendszeresen közli könyvrecenzióit és színházi kritikáit – főleg Szőcs István vitaébresztő tollából – mind a hat magyar színház és opera, valamint a műkedvelés teljesítményeiről, szolgálja a román-magyar kulturális közeledést és az egyetemes kultúra terjesztését. Irodalmi jelentősége a XI. pártkongresszust követő alkotási légkörben megnőtt. Elősegítette ezt az 1968 elején megindult vasárnapi melléklet, amely előbb "Irodalom-Művészet" (1968-70), majd (1971-től) "Vasárnap" cím alatt jelent meg. A melléklet szerkesztői – előbb Domokos Géza, majd Lászlóffy Aladár – helyet adtak minden tanulmányírónak, kritikusnak, novellistának és költőnek. Domokos Géza vasárnapi jegyzetei a magasfokú írói erkölcsiség közügyi megnyilvánulásainak számítottak.
Jelentős a lap hozzájárulása az Ady-kérdés, Móricz Zsigmond jelentőségének tudatosítása, Orbán Balázs ébresztése, Bălcescu közös haladó hagyományaink közé sorolása tekintetében. Beke György beszélgetései magyar és román írókkal A barátság húrjain c. sorozat keretében, Kacsír Mária interjúja Jancsó Elemérrel, Méliusz Józsefé Szemlér Ferenccel, Kovács Jánosé Marin Predával, Izsák József portréja Szabédi Lászlóról a haladó értelmiség szerepét tudatosította a magyar-román kulturális kapcsolatok területén. A riportot Barabás István, Beke György, Balogh József, Csire Gabriella, Marosi Barna, Marosi Ildikó, Panek Zoltán emelte irodalmi színvonalra. Különösen a fiatal nemzedék alkotói, főleg a költők jelentkeztek nagy számban s jelentős alkotásokkal. Méliusz József párizsi, Sütő András római, Lőrinczi László olaszországi úti élménye, Marton Lili emlékezése a két világháború közötti írókra, Bretter György filozófiai szemináriuma, Bajor Andor szatíra-sorozata, Majtényi Erik szellemes esszésorozata, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Szász János lírai hőfokú publicisztikája s jól válogatott képzőművészeti anyag egészítette ki a lap esztendőkön át folyamatos irodalmi-művészeti mellékletének körképét.
Az ~ közügyi kibontakozását jelezte a tudományos tájékoztatás megnövekedése, a termelési kérdések és műszaki problémák rendszeres feldolgozása, a természettudományi ismeretek, a modern világkép gondos művelése. E téren jórészt a lapnak köszönhető a romániai magyar írásbeliség kiterjesztése a tudományos-műszaki forradalom megkövetelte minden közügyi ágazatra. Amint azonban a 70-es évek során A Hét, a Művelődés és mellékleteik a közművelődés számára egyre erősödő, önálló fórumokat teremtettek, maga az ~ egyre inkább a termelési kérdések feldolgozását vállalta napi feladatként, s mind a XII. pártkongresszus, mind a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja általános irányadásának szakszerű gazdasági-politikai szócsöve lett. Az új szakasz humánumának eszmekörébe illeszkedett be Bodor Pál, Cseke Gábor, Szász János új publicisztikai-esszéista hangvétele.
Kántor Lajos: Divatlap – Vasárnap... Korunk 1973/1.

Előre Kiskönyvtára, tömegpéldányszámban megjelenő, szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket magába foglaló olcsó könyvsorozat a bukaresti Előre c. napilap kiadásában. A közhasznú kötetek a gyakorlati életben kívántak jogi vagy egészségügyi eligazítást nyújtani, a szépirodalmi kiadványok pedig elsősorban a magyar, a román s a világirodalom klasszikus alkotásait juttatták el – olykor a szórakoztatásnak engedményeket téve – a széles olvasóközönséghez. A sorozat 1971-ben indult, utolsó, 44. kötete 1976-ban jelent meg. Szerkesztőbizottsága: Bajor Andor, Barabás István, Beke György, Lászlóffy Aladár, Majtényi Erik (felelős szerkesztő), Marosi Barna, Szőcs István; a bizottság a 4. számtól Gálfalvi Zsolttal bővült.
Jelentősebb kötetei: Daniel Defoe: Robinson Crusoe (fordította Vajda Endre, 1971); Jókai Mór: Névtelen vár (I-II. 1972); Haralambie Zincă: És akkor ütött az óra (fordította Márton Ráchel, 1972); Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban – Ox doktor ötlete (fordította Huszár Imre, ill. Mikes Lajos, 1972); Petőfi Sándor Költeményei (I-III. 1972. A költő születésének 150. évfordulójára, 75 000-es példányszámban); Mikszáth Kálmán: Akli Miklós – Krúdy Kálmán csínytevései (1972); Kahána Ernő: Az orvosé a szó (1972); Jules Verne: Sándor Mátyás (I-II. 1972); Vendégek a világűrből? (Gáll András előszavával, 1972); Szepessy Tibor: Kis jogi tanácsadó (I-II. 1973); Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember (1973); Bárányi Ferenc: Mindenki háziorvosa (1974); Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete (1974); Öt világrész utasai (útirajzok, 1975); Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié (1975); Virágoskönyv (Fülöp Ernő összeállítása, 1975); Szőcs István: Más is ember (Kis illemtan, 1975); Derzsi Ede-Mátray Erzsébet: A labda kerek (sporttörténet, 1975); Ide besüt a nap (válogatott riportok, 1975); A világ országai (I-IV. 1976).
Majtényi Erik: Az Előre Kiskönyvtára. Könyvtári Szemle 1971/2. – Gálfalvi Zsolt: Kiadók dicsérete. A Hét 1972/11. – Molnos Lajos: A kiadó – az Előre; Utunk 1973/44.

Encián, az Encián turista egyesület hivatalos lapja. Indult Brassóban 1935 áprilisában, megszűnt 1940 augusztusában, 61 szám megjelenése után. Szerkesztője Ördögh Sándor. A brassói közlemények mellett a kolozsvári Gyopár, a nagyváradi Sasok és az Aradi Tornaegyesület természetjáró szakosztálya is hasábjain jelentette meg anyagát. A lap folytatásaként jelent meg 1946-ban egy jubileumi emlékkönyv és naptár, majd az Encián 1947-es és 1948-as egyesületi évkönyve.

Énekeskönyv, az énekoktatást szolgáló tankönyv, iskolai segédeszközként használható dalgyűjtemény, avagy egyházi énekeket tartalmazó füzet és kötet.
Az első tankönyvnek szánt hazai magyar ~ az I. világháború után Sztojka Anna szerkesztésében jelent meg négy kötetben (Elméleti és gyakorlati énekeskönyv a középiskolák első, második, harmadik és negyedik osztálya számára, Arad 1923-24). Az első rész kottapéldákkal szemléltetett zeneelmélet a hivatalosan előírt tananyag szerint, a második rész "Dalok és énekek" címen egy- és többszólamú műveket foglal magában. A régi tankönyvekből átvett kevésbé értékes anyag mellett feltűnnek népdalfeldolgozások és klasszikus értékű kis darabok is. Dalok az iskolának címen Veress Gábor nagyenyedi tanítóképző intézeti tanár nyomatott ki Kolozsvárt 1927-ben önálló kötetet elemi iskolák, valamint tanítóképzők és gimnáziumok alsó osztályai számára. Népdalokat, indulókat, klasszikus értékű műdalokat, hazafias és egyházi énekeket vett fel gyűjteményébe, két- és háromszólamú feldolgozásban. 1938-ban Kotsis M. Cecília tankönyvei jelentek meg Kolozsvárt, ugyancsak a középiskola négy alsó osztálya számára: a hivatalos énekek mellett zenei ismereteket, hallás után tanítandó énekeket, gyakorlatokat, kánonokat, népdalokat, népdalelemzést és gondosan válogatott 2-4 szólamú kórusokat tartalmaznak, változatosan felépítve. 1939-ben lát napvilágot Domokos Pál Péter Énekeskönyv c. öt kis kötete, ezek felölelik az elemi iskola külön-külön I-IV. s együtt az V-VII. osztályait. Saját gyűjtésből vagy másokéból vett magyar és román népdalok, kánonok, egyházi énekek, népdalfeldolgozások alkotják a kötet anyagát.
A II. világháború után elsőként Forrai Gregória tankönyvét engedélyezi a minisztérium (1947), majd Nagy István állít össze egységes tankönyveket Szász Károly közreműködésével az elemi iskolák V-VII. osztálya, Jagamas János pedig a VIII. osztálya számára (1949). Ezek a rendelkezésre álló szűk keretet az énekgyakorlatok kivételével magyar népi anyaggal töltik ki, szemléltetve a román, orosz, ukrán, cseh, szerb folklórt is; bennük a himnuszok, munkásmozgalmi dalok mellett kánonokat, népdalfeldolgozásokat, klasszikus kis műveket találunk. A VIII. osztályos tankönyv a magyar és román népzenét ismerteti 70 dallampéldával. Gazdagabb anyaggal jelenhetett meg az V-VIII. osztály tankönyve másfél évtized múltán, Guttman Mihály, Guttmanné Takács Gabriella, Péter Loránd, Márkos Albert és Csalah György szerkesztésében (1964); az elméleti anyagot bő magyar, román, orosz, ukrán, lengyel, német, szlovák, francia, kínai népdalanyag s klasszikus darabok mellett főleg mai szerzők mai tárgyú dalai szemléltetik. A zenei írás-olvasás elsajátításának szem előtt tartásával újabb tankönyvsorozat indult Kovácsné Gábor Aranka (1965, 1973, 1974), Szabó M. Klára (1966), Guttman Gabriella (1972), Márkos Albert (1972), Maxim Éva (1973, 1974) és Verestóy Ilona (1974) szerkesztésében.
Az egyre népszerűbb Kodály-kóruskultúra hatására kialakult a tankönyvirodalomban a hazai magyar népdalforrásokat szerencsésen hasznosító új ~típus. Szabó M. Klárának az I-IV. osztály számára kiadott utolsó ~ét (Dalolj velünk, 1972) Nagy István karvezető, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanára így vezeti be: "Zenei műveltségünk jövőjét nem a zenei intézményeink, hanem általános iskoláink alapozzák meg." Hasonló meggondolásra épül Guttman Gabriella, Márkos Albert, Verestóy Ilona és Nagy Katalin III-V. osztályos Ének – zene c. új tankönyve (1972). A zenepedagógia új irányzatának következetes lépése a Selmeczi Marcella összeállította Csiga-biga palota (1971) s az ugyancsak szerkesztésében megjelent Szedem szép virágom c. játékoskönyv (1972). Az általános iskolák IX-X. osztálya és a IX-XII. líceumi osztály újabban románból fordított tankönyveket használ Almási István, Banner Mária, Pinczés Olga, Selmeczi Marcella, Szenik Ilona, Szilágyi Anna, Visky Edit és Zsizsmann Ilona átdolgozásában.
A tankönyveket hasznosan egészítik ki az énekoktatási célból összeállított dalgyűjtemények. Erdei virágok a címe egy ilyen összeállításnak az Erdélyi Iskola kiadásában (Kv. 1939); a felszabadulás után Szabó M. Klára, Péter Loránd és Benkő András szerkesztett népdalokat, kánonokat, alkalmi dalokat és kisebb feldolgozásokat tartalmazó kötetet (Énekgyűjtemény, 1959) az elemi iskola I-IV. osztálya számára. Az V-XII. osztályok számára szolgál Szász Károly és Birtalan József Szállj, szépszavú dal címen szerkesztett kórusgyűjteménye (1972), s ebben Bartók, Kodály, Bárdos Lajos és Szőnyi Erzsébet zeneművei mellett hazai magyar szerzők, így Birtalan József, Csíky Boldizsár, Jagamas János, Márkos Albert, Szabó Csaba, Szalay Miklós, Terényi Ede, Zoltán Aladár művei jutnak a fiatalság ajkára. A népi szövegeken kívül Weöres Sándor dallamosan csengő verssorait is bemutatja a kötet. Az iskolai év eseményeit követik Zoltán Aladár Zboară, cîntec! Szállj, dal! c. kiadványának román szöveggel is ellátott, mélyen a zenei anyanyelvben gyökerező magyar gyermekkórusai (1972).
A maga zenei és irodalmi értékeivel különálló ~ Szilágyi Domokos és Vermesy Péter Pimpimpáré c. kötete (1976): a nép- és műzene eredményeit szerencsésen gyümölcsöztetve egy- és többszólamú dalokat, hangszerkíséretes énekeket szán gyermekeknek, s függelékében a tudatos zenélést segíti elő.
Az egyházi ~ek a különböző romániai egyházak kiadásában 1920-tól napjainkig jelennek meg. (Törölve a szócikk befejező része:) Katolikus egyházi énekeket Járosy Dezső Temesvárt (1920), Baka János Gyergyószentmiklóson (1921) és Gyulafehérvárt (1924), Lakner Antal Nagybányán (1922) és Kolozsvárt (1926), Tersztyánszky Sándor Brassóban (1922), Tárkányi B. József Nagyváradon (1923), Búzás János Csíkszeredán (1926), Antalffy Károly Kézdivásárhelyen (1926), Földes Zoltán Kolozsvárt (1928), Csonth Ignác Szatmáron (1929), Veress Ernő Kolozsvárt (1938) és Temesváron (1941) jelentetett meg. Utolsó az 1968-as jóváhagyással megjelent, dallam nélküli kat. ~. A reformátusok egyházkerületenként adtak ki ~et: a kolozsvári ref. egyházkerület 1923-as hivatalos ~ét legutóbb 1969-ben nyomták ki, a nagyváradinak 1925-től három kiadása jelent meg. Megemlítendők Vasváry Béla kottás-szöveges feldolgozásai (32 vallásos karének ref. egyházi énekkarok számára, Kv. 1926), s Bereczky Sándor összeállításában félszáz régi magyar protestáns ének is megjelent (A mi énekeink, Kv. 1943).
Az unitárius egyház 1924-es ~e 1957-ben a 8. kiadásig jutott el, s az ugyancsak 1924-ben megjelent első romániai magyar lutheránus ~ek sorozatában az 1969-es kiadás a legújabb.
Lakatos István: Bibliográfia az 1919 és 1940 között erdélyi szerzőtől önállóan megjelent magyar zenei vonatkozású munkákról. Kecskemét 1943. – Benkő András: Hazai magyar kotta- és zenei könyvkiadásunk. Korunk 1959/9. – Zoltán Aladár: Átfogóbb, hasznosabb, jobb... A Hét 1973/6. – Csire József: Dalolj velünk! Tanügyi Újság 1973/14. – Guttman Mihály: Daloskönyv a tömegeknek. A Hét 1974/47.

Én, Te, Ő... 1925 és 1931 között előbb havonta egyszer, később háromszor megjelenő folyóirat Damó Jenő szerkesztésében és kiadásában Temesvárt. Rangos hazai és külföldi íróknak, a világirodalom klasszikusainak erotikus tematikájú, pajzán hangvételű verseit, novelláit, elbeszéléseit közölte, egyik munkatársa Cziffra Géza. Kezdetben tartózkodott az olcsó pornográfiától, később belesüllyedt. Rajzait neves temesvári képzőművészek készítették. A lap mellett ~ címmel könyvsorozat is indult, amelyben Alfred de Musset Gamiani c. munkája, Somlyó Zoltán Miléva. Egy szűz felszabadulásának története c. verseskötete s két antológia, az Evoe. Szerelmes éjszakák (Tv. 1925) és Az erotika antológiája (Tv. 1927) jelent meg. A lap 1927-ben Aktalbum és Almanach c. kiadványokkal is jelentkezett. A folyóirat címével később Dinnyés Árpád indított hasonló jellegű füzetsorozatot.

Erdélyi Munkás, az Erdélyi, majd az Erdélyi és Bánáti Szocialista Párt hivatalos orgánuma. Kolozsvárt jelent meg 1919. jan. 18-a és 1920. dec. 11-e között, évfolyamjelzésében és szellemében egyaránt a régi, 1903 és 1908 között ugyanilyen c. alatt megjelent lap jogutódjának tekintve magát. 1920. dec. közepétől Küzdelem, 1921 második felében (júl.-nov.) Népakarat, 1922-ben újra ~, majd 4 szám után Romániai Népszava, 1929-től Munkás Újság, végül 1934-től Előre címet visel. Felelős szerkesztői egymás után Russ György, Czárák János és Tiron Albani. Elsősorban mozgalmi lap volt, de közölt irodalmi anyagot is. Ady proletárverseivel több cikkben foglalkozott, s a költőt a munkásosztály ügye nagy harcosának tekinti (Ady Endre. 1919/2). 1919-ben emlékcikket közölt Marxról, Lassalle-ról, Ion C. Frimuról és más szocialista vezetőkről. Ady, Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Tatai Gyula, Várnai Zseni, Walter Ferenc verseit, Várnai Dániel elbeszéléseit közli, a világirodalomból Strindberg és Edmondo De Amicis egy-egy elbeszélését. Több alkalommal is beszámol Henri Barbusse és Anatole France humanista nyilatkozatairól és kiáltványairól. Munkásművelődési hírei és közleményei dokumentumértékűek.

Esti Lloyd, gazdaságpolitikai napilap Temesváron 1924. márciusa és okt. 6-a között. 155 száma jelent meg. Franyó Zoltán szerkesztette. Radikális polgári iránya, nyílt véleménymondása, változatos riportanyaga s minden téren megmutatkozó határozott állásfoglalása rövid idő alatt széles körben tette népszerűvé. Belső munkatársai közé tartozott Benamy Sándor, Damó Jenő, Győri Ernő és Mikes Imre. A lap közölte Endre Károly kritikáit, Kóra-Korber Nándor és Szántó György rajzait.

Facla Könyvkiadó – a romániai könyvkiadás 1970-es átszervezése után, 1972-ben Temesváron alakult vállalat, amely szépirodalmi, tudományos, politikai és műszaki munkákat jelentet meg román, magyar, német és szerb nyelven, elsősorban bánsági szerzőktől. Magyarul 1972 és 1980 között összesen 29 kötete látott napvilágot. Igazgatója 1978-ig Simion Dima, 1979-től Ion Marin Almăjan író, magyar szerkesztője Mandics György. Programkiadványa Eminescu Luceafărul c. költeményének háromnyelvű kiadása volt Franyó Zoltán fordításaiban, utána Anavi Ádám, Endre Károly, Gittai István, Gherasim Emil verseit és műfordításait, Bálint-Izsák László, Józsa Ödön, Gulyás Ferenc, Károly Sándor, Pongrácz P. Mária és mások elbeszélésköteteit, regényeit jelentette meg. Kiadásában látott napvilágot Neumann Mária, Salló Ervin és Toró Tibor közös kötete Bolyai János geometriájáról (1974), 13 fiatal költő Hangrobbanás c. antológiája (1975), Mandics György Barbu-elemzése (Harmadjáték, 1977), legutóbb Egyed Péter filozófiai eszmefuttatása, A szenvedés kritikája (1980).

Fajankó, később Forma-Fajankó – élclap. Hetente jelent meg 1923. dec. 25. és 1924. máj. 31. között Temesváron. Kezdetben Andreas álnéven Endre Károly szerkesztette, kiadóként Kóra-Korber Nándor grafikusművész szerepelt, főmunkatárs Varga Albert festőművész, aki testvérének, Varga Zsigának a temesvári sajtóban megjelenő tudósításait is illusztrálta. A szerkesztésből 1924. febr. 3. után Endre Károly kivált, mert nem tudott kibékülni a sikamlósságnak is helyet adó képzőművész-szerkesztők szabados koncepciójával; helyébe Varga Zsiga lépett. A lap indulásakor így fogalmazta meg programját: "Riport, élc, tréfa, rajz, karikatúra változtatja benne bőven az aktualitásokat és eseményeket hétköznapiságukból vidámsággá. Elvisz a művészetek vegykonyhájába is, de lepkeszárnyakon; észrevétlen könnyedséggel teremtve meg a viszonyt közönség és művész között." A lap munkatársai bánsági írók és művészek. Az illusztrációk kőnyomaton készültek.

Fáklya.
1. Az Erdélyi és Bánáti Alkalmazottak Szövetségének hivatalos lapja Kolozsvárt 1920-ban. Felelős szerkesztő Tiron Albani. Azonos szöveggel jelent meg magyar, román és német nyelven. Szakmai kérdésekkel foglalkozott, cikkeket közölt a szocialista művelődési mozgalmakról. Csak 1. száma (1920. jún. 6.) ismeretes.
2. Kolozsvárt 1920 decemberétől a Romániai Szocialista Párt magyar nyelvű hivatalos lapja; 1921. máj. 25-től a KRP magyar nyelvű központi lapja. Felelős szerkesztője Russ György. A munkásmozgalom közleményei és hírei mellett gazdag az ideológiai és szocialista művelődési anyaga. A munkásmozgalmon belül a III. Internacionálé mellett foglalt állást. Tanulmányt közölt Lukács Györgytől az illegalitás és legalitás kérdéséről, publicisztikai cikket Gábor Andortól, verseket Pártos Zoltántól és Keresztúry Sándortól, részletet Henri Barbusse Világosság c. regényéből és beszámolót Tessitori Nóra szavalóestjéről. A lapot a hatóságok: betiltották.
3. Az RKP tartományi bizottságának hetilapjaként indult Nagyváradon 1946. aug. 11-én, számozás szerint a Csehi Gyula szerkesztésében már 1945. jan. 16-tól kiadott *Új Élet folytatásaként; 1947. máj. 19-től a párt Bihar megyei napilapja. Az első főszerkesztő Robotos Imre, utóda Feleki Károly (1947-48), Kovács János (1948), Varga Jenő (1949-53), Kis Imre (1954-56), Lukács László (1957-68), Lakatos András (1969-74) és Illés Ferenc 1974-től). Kezdettől fogva a lap belső munkatársa Gyárfás Endre, Kovács János, Simon Magda, Vajnovszky Kázmér. Amíg hetilap, különösen bő az irodalmi és művelődési anyaga: ideológiai cikkeket közöl Varga B. László, publicisztikát közöl Bárdos László, riportokat Ember György, filmkritikákat Simon Magda és színházi kritikát Robotos Imre tollából. Ady, József Attila, Zelk Zoltán, Lányi Sarolta, Gyárfás Endre, Rajcsányi Károly, Szüdy György versei mellett Nagy István, Hornyák József, Kovai Lőrinc elbeszéléseivel találkozunk hasábjain, a lap fordításokat közöl Szurkov és Aragon írásaiból.
Amikor átalakul napilappá, az iparfejlesztés és a mezőgazdaság szocialista átalakítása kerül előtérbe. Gazdag a riportanyaga. A 60-as évek végétől arculatában mind több helyet kap a tudomány, irodalom és művészet: heti rovatai az irodalmi jellegű "Látóhatár", a "Gazdasági figyelő" és a magazinszerű "Hétvége"; havonta jelentkezik az "Ifjúsági figyelő", az "Ember és életmód", a "Tudomány-technika" és a "Nőkről a nőknek" rovataival. Napilap-szakaszában közli Horváth Imre, Sütő András, Bajor Andor, Tóth István, Fábián Sándor, Bonczos István, Gábor Ferenc verseit és prózai írásait, Kovács János és Köteles Pál irodalomtörténeti és irodalompolitikai tanulmányait. A lapnál kiváló riportergárda alakult ki: Implon Irén és Nagy Béla szociográfiai indíttatású riportokkal, Fábián Imre a folklórból merítő, Antal Ferenc, Kiss Sándor, Kovács Lajos és Pető Pál társadalmi és gazdaságpolitikai írásokkal szerepel. Publicistái közül Papp Imre és Tőke Csaba emelkedik ki. A művelődési és művészeti részben Boros Endre, Bölöni Sándor, Domokos Eszter, Messzer László, Gy. Szabó Gyula irodalmi szintű tudósításokat közöl. A lap külön oldalakat szentelt Ady, Eminescu, Móricz Zsigmond, Iosif Vulcan, Tabéry Géza és mások emlékének; fiatal költőket és prózaírókat (Máté Imre, Gittai István, Kőrössi P. József, Varga Gábor, Török Miklós) indít pályájukra, beszámol a nagyváradi és nagyszalontai irodalmi körök tevékenységéről.
Bihari Napló címen 1970 decembere óta időszakonként önálló mellékletet ad ki. Eddig megjelent számai Nagyvárad és Bihar megye gazdasági, társadalmi és művelődési életének keresztmetszetét adják. Kiemelkednek a helységrendezési, közéleti, ipargazdasági, képzőművészeti, előadóművészeti, néprajzi, oktatáspolitikai, turisztikai, legutóbb a "bihari emberről" szóló súlypontos számok.

Fecskés könyvek, a borítólap rajzáról elnevezett könyvsorozat az aradi Kölcsey Egyesület kiadásában 1943-44-ben. Szerkesztette Blédy Géza. Mikszáth, Móricz, Gárdonyi és Tömörkény egy-egy kötete mellett, amelyekhez sorrendben Puhala Sándor, Olosz Lajos, Blédy Géza és Berthe Nándor írt előszót, itt jelent meg Szemlér Ferenc Hazajáró lélek c. munkája Kakassy Endre előszavával.

Filmsajtó, a sajtó sajátos termékeiként születtek meg a film népszerűvé válásával egy időben az ún. filmlapok. Legtöbbjük a nagyobb filmkölcsönző vállalatok érdekkörébe tartozott, s elsősorban filmek ismertetésére, reklámozására s a filmvilág híreinek bemutatására vállalkozott, de a művelődéstörténész számára is gazdag anyagot tartalmaz mindegyikük. Ilyen filmlap volt Aradon (Film 1922; Film és Mozi 1928-32; Filmújság 1937), Temesvárt (Mozirevü 1922-23; Színház és Mozi 1922-32; Filmrevue 1931-35; Film 1933-39; Film-Varieté 1935), Nagyváradon (Film-Riport 1923-29; Színház és Mozi 1934), Szatmáron (Moziújság 1930; Cinema-Mozi 1937); Brassóban (Cinéma-Modern 1927-28), Gyulafehérváron (Cinema & Film 1923-25), Kolozsvárt (Színház és Társaság 1919-27; Színház és Film, majd Színház és Mozivilág 1928-31; Színház és Mozi 1931-32; Erdélyi Színpad és Mozi, majd Színpad és Mozi 1932-40; Színház és Mozi 1945-46) és Marosvásárhelyen (Színház és Mozi 1923). Közülük kiemelkedik a Nagyváradon kiadott *Film-Riport c. lap, amely a film és színpad viszonyáról, az irodalmi filmről és a filmkéziratról, a film szociális hatásairól, a film és a nemzeti ízlés összefüggéseiről és a filmesztétikáról vetett fel érdekes és értékes gondolatokat.
Közölt filmtematikájú cikkeket a napi- és időszaki sajtó is, ez azonban nagyrészt a filmek ismertetésében, a mozivilág történeteinek és eseményeinek közlésében merült ki. A marxista filmesztétika területén a két világháború között a Korunknak volt különleges jelentősége: itt jelenik meg többek közt Moholy Nagy László Új filmkísérletek c. jelentős írása (1933/1). A szocialista építés új korszakában a filmkultúra szerepe nálunk is megnövekedett. Az Utunk, A Hét, az Új Élet rendszeresen közöl filmesztétikai és filmtörténeti cikkeket, s a Korunk új folyamában filmsúlypontú szám is megjelenik (1973/5). Sorozatos filmesztétikai cikkeivel és filmkritikáival szerepel A Hétnél Halász Anna, a Művelődésnél és a kolozsvári Igazságnál Krizsán Zoltán, az Ifjúmunkásnál Müller Ferenc és az Új Életnél Török László.

Forum Studenţesc, a Kommunista Diákegyesületek Szövetsége temesvári Egyetemi Központi Tanácsának havi folyóirata. 1973 óta jelenik meg. Rendszeresen elemzi a színjátszó együttesek, műkedvelő csoportok, zenekarok tevékenységét; irodalmi, esztétikai és filozófiai tanulmányokat, esszéket és beszélgetéseket közöl; diák költők és írók alkotásait mutatja be; "Universitas" felcímmel eredetiben ad helyet a Temesvárt tanuló magyar, német és szerb diákok irodalmi próbálkozásainak. Az évek során Jakab Edit, Herényi Erzsébet, Illés Mihály, Mirisz Miklós, Salat Levente és Visky András versekkel, Kiss Péter, Schwartz Béla, Köteles Gyula és Hajdu Gy. Zoltán prózai írásokkal jelentkezett hasábjain. A lap vezető tanácsának tagja magyar részről Albert Ferenc egyetemi tanár, Vajda Sándor újságíró és Székely Imre műegyetemi hallgató. A magyar nyelvű anyag szerkesztője Kiss Péter, Köteles Gyula, majd Visky András.

Főiskolás lap, az egyetemeken és főiskolákon pályára készülő új értelmiség sajtószerve.
A két világháború közt az – *Erdélyi Fiatalok tölti be a ~ szerepét (1930-40), a II. világháború alatt Kolozsvárt "Az erdélyi magyar ifjúság szava" alcímmel a KMDSZ lapjaként indult meg a *Március Derzsi Sándor, Kolosy Márton, Lőrinczi László szerkesztésében (1942-43), a népi írók szellemi irányvonalát követve.
1944 után az MNSZ ifjúsági osztálya a Móricz Zsigmond Kollégiummal karöltve jelentetett meg ifjúsági kiadványokat, majd az egyetemek és főiskolák ifjúsági szervezetei kezdték meg több ~ kiadását. Így keletkezett Kolozsvárt a román-magyar-német nyelvű *Echinox és Napoca Universitară, Temesvárt pedig a szerbbel együtt négynyelvű *Forum Studenţesc. Marosvásárhelyen 1969 és 1974 között az orvostanhallgatók Aesculap címen háromnyelvű, a pedagógiai főiskola diákszövetsége *Athenaeum címen kétnyelvű s a színi főiskolások *Thália címen magyar nyelvű lapot adtak ki. 1974-ben a három lap helyett egy háromnyelvű ~ indult *Gînduri Studenţeşti címmel mint a Kommunista Diáktársulatok Szövetsége helyi központjának hivatalos orgánuma.

Friss Újság.
1. Független politikai hetilap Szatmáron 1922 és 1925 között. Szerkesztője Gara Ernő. Kezdetben Est címen hétfői lapként jelent meg, később címe is Hétfői Újságra, majd Hétfői Friss Újságra módosul, és csak 1923. márc. 13-tól jelent meg az állandósult ~ címen. Gazdag a politikai riportrovata és az erdélyi magyar színészet kérdéseit tárgyaló anyaga. Beszámolt az 1925-ös zilahi Ady-ünnepségekről, s közreadta Ady Endre néhány kiadatlan versét. Irodalmi anyagában közölte Kosztolányi Dezső karcolatát, Gárdos Sándor cikkeit, megemlékezett Bródy Sándorról; találunk verset Gara Ernő, Kertész Imre, Krizsó Kálmán tollából s hozzászólást Markovits Rodion Szibériai garnizon c. könyvéhez.
2. Az Aradi Friss Újság (1919-1940) címváltozata 1927-től 1930-ig (folytatólagosan Erdélyi Friss Újság).
3. A – *Nagyváradi Friss Újság címváltozata 1934-től.
4. Független politikai napilap Kolozsvárt Nagy József felelős szerkesztésében 1929 és 1935 között.

Gaudeamus, a Temesvári Piarista Líceum diákjainak magyar nyelvű, majd román oldalakkal bővített folyóirata (1946–47). Bánsági és erdélyi iskolákban s az MNSZ támogatásával munkás és földműves fiatalok között is terjesztették. Szerkesztette Bodor Pál. Közreműködött többek közt Deák Tamás, Farkas János, Kapusy Antal, Kovács Ferenc, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Salló Ervin, Szász János, Petru Vintilă. A mai temesvári magyar nyelvű 2. számú Líceum *Juventus c. folyóirata a ~ folytatásának tekinti magát.
Asztalos István: Nemesítésre érdemes hajtások. Utunk 1947/8. – Bodor Pál: Diáklap-ügyben... Korunk 1970/2.

Genius, havonta megjelenő irodalmi folyóirat Aradon 1924 januárja és augusztusa között. A Kölcsey Egyesület támogatásával megjelenő lap főszerkesztője Franyó Zoltán, felelős szerkesztő Nagy Dániel, igazgató Zala Béla. Programját kifejezi több nyelven is megfogalmazott alcíme: "Az egyetemes kultúra folyóirata". A humanizmus és az európai avantgárd áramlatok hatották át közleményeit, feladatának vállalta, hogy kora szellemi mozgalmainak legjavát eljuttassa a romániai magyarsághoz. A Nyugat eredeti törekvéseit vallotta magáénak, munkatársai közt ott találjuk a századelő modern magyar irodalmának kimagasló képviselőit. Az egyetemes emberi kultúra ismertetésében és terjesztésében nagy szerepet játszottak kitűnően szerkesztett szemlerovatai. Gazdag információs anyagával és szépirodalmi fordításaival felhívta a figyelmet az emberi alkotószellem korszerű megnyilatkozásaira, szóhoz juttatva a korabeli jelentősebb irányzatok képviselőit, amennyiben azok a kultúra egyetemessége mellett foglaltak állást. A világirodalomból Hugo von Hofmannsthal, Li Taj-Po, Paul Verlaine, W. B. Yeats verseiből, Pirandello elbeszéléseiből, Ivan Goll, Walter Hasenclever tanulmányaiból találunk a lapban fordításokat. Következetes érdeklődést tanúsított a román kultúra és irodalom iránt. A román költők közül Lucian Blaga, Alfred Moşoiu, Al. A. Philippide, az esszéírók közül Perpessicius írásait tolmácsolja a lap.
Bár szellemi vezetője, Franyó Zoltán az egyetemesség szempontjából elvileg tagadta az erdélyi magyar irodalom létét és jogosultságát – szerinte Erdélyben csupán magyar írók tevékenykednek, de nincsen erdélyi irodalom –, folyóirata gyakorlatilag egyik gyűjtőpontja a kezdeti romániai magyar irodalomnak. Fórumot biztosított a különböző hazai irányzatok képviselőinek, és mintegy 25 hazai magyar író művét adta közre, köztük volt Bartalis János, Becski Irén, Berde Mária, Endre Károly, Fekete Tivadar, Olosz Lajos, Ormos Iván, Salamon László, Szentimrei Jenő, Tompa László verssel, Nagy Dániel, Szántó György elbeszéléssel, Asztalos Sándor, Dienes László, Molter Károly recenziókkal. A lap jórészt együtt lélegzett a romániai magyar irodalom egészével, noha számos kérdésben véleménye nem egyezett a hangadó irodalmi körökével. Itt jelent meg Fábry Zoltán híressé vált Emberirodalom c. írása is.
A ~ folytatásaként, négyhónapos szünetelés után, megjelent az *Új Genius (1925. január és február–március) Franyó Zoltán szerkesztésében, némileg változott programmal, az akkor népszerű irodalmi revü érdekességrovataival gazdagodva s nagyobb teret szentelve a modern irányoknak és a képzőművészeti reprodukcióknak.
Sőni Pál: Avantgarde-sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban. 1973. 23–29. A lapcím Genius helyett tévesen szerepel mint "Geniusz". – Genius–Új Genius 1924–1925. Antológia. Összeállította, a bevezető tanulmányt írta és jegyzetekkel ellátta Kovács János, a lap teljes repertóriumát közli Seidner Imre. – Mandics György: Genius–Új Genius. Igaz Szó 1976/8. – Kántor Lajos: A Genius-legenda és a Genius. Utunk 1976/45; újraközölve Korunk: avantgarde és népiség. Bp. 1980. 17–32.
ÁVDolg: Seidner Imre: A Genius című folyóiratról. 1962.

Glasul Minorităţilor, a Lugoson megjelenő *Magyar Kisebbség testvérlapja. Első száma 1923 júniusában hagyta el a Husvéth és Hoffer Nyomdát, felelős igazgatója Jakabffy Elemér, felelős szerkesztője Sulyok István. A havonta megjelenő folyóirat az 1942-es május-júniusi összevont 5–6-os számmal szűnt meg. 1924 januárjától kezdve egyedül Jakabffy Elemér szerkesztette, 1926 januárjától pedig háromnyelvű lappá vált, a ~ mellett a Die Stimme der Minderheiten és La voix des Minorités címet is viselte. A ~ a maga idejében az egyetlen olyan sajtóorgánum volt, amely az itt élő magyarságot s általában az Európában élő kisebbségeket foglalkoztató problémákat közvetlenül hozzáférhetővé tette a román közvélemény számára. Legnagyobbrészt a Magyar Kisebbség cikkeit, tanulmányait, híreit, dokumentumait közölte fordításban, így munkatársi gárdája is azonos volt a magyar nyelvű nemzetiségpolitikai szemléével. A legtöbbet közlő Jakabffy Eleméré mellett Balogh Artúr, Bitay Árpád, Gál Kelemen, Gyárfás Elemér, Kristóf György, Mikó Imre, Paál Árpád, Willer József nevével is találkozunk hasábjain.
Jakabffy Elemér: Nyílt levél Iorga Miklós professzor úrnak. Brassói Lapok 1925. szept. 20.

Graphic-Union, a Romániai Grafikai Munkaadók Szövetségének hivatalos lapja; különböző alcímekkel román–magyar–német nyelven 1921 és 1934 között (I–XIV. évfolyam) jelent meg váltakozó időszakokban Temesvárt, Kolozsvárt, ill. Nagyváradon, aszerint, hol székelt a szervezet központja. Felelős szerkesztője 1921-től Dózsa Andor, 1925-ben Faragó Dezső, az 1933/9-es számtól Jávor József. A közlöny céljai közé tartozott a tagok közti kapcsolat fenntartása, a szakmai kérdések megvitatására alkalmas fórum biztosítása, közös érdekvédelem, valamint a nyomdatulajdonosokat érintő gazdasági kérdésekre vonatkozó adatszolgáltatás.
Széles körű profiljából kifolyólag gazdaság-, társadalom- és technikatörténetileg egyaránt értékesíthető forrásanyagot tartalmaz. Könyvgrafikai szempontból főként a nagyváradi időszak színes műmellékletei s az 1927 és 1930 között Temesvárt nyomtatott évfolyamok borítói érdemelnek figyelmet.

Gyári Munkás, az aradi Lovrov-nyomda cégjelzésével 1929. okt. 22-én megjelent szakszervezeti lap. Kommunista befolyás alatt állt. Egyetlen száma ismeretes.

Gyermekvédelmi Naptár, az Aradi Anya- és Gyermekvédelmi Szövetség kiadásában jelent meg négy kötetben 1924-re, 1925-re, 1926-ra és 1927-re. Összeállította Lukáts Jenő és Stolcz Dániel.

Haladás.
1. Az Erdélyi és Bánáti Élelmezési Munkások Szövetségének 1921 és 1929 között Kolozsvárt megjelent hivatalos közlönye.
2. Képes irodalmi folyóirat, megjelent Aradon kéthetenként 1934. szept. 15. és nov. 2. között. Szerkesztette Guttmann Jenő, felelős kiadó, ifj. Muzsay Sándor. Négy számában többek közt Szántó György, Molter Károly, Bárd Oszkár, Kovács György, Tabéry Géza, Csermői Pál, Szemlér Ferenc közölt írásokat, itt jelent meg Victor Eftimiu egy versének fordítása is.

Hang, A, Aradon 1932 és 1934 közt havonta háromszor megjelent bulvár stílusú, de antifasiszta jellegű riportlap; szerkesztette Bruckner Lajos, főmunkatárs Fekete Tivadar. A lapban a helyi munkatársak – Szántó György, Károly Sándor és József, Orosz Irén – mellett Franyó Zoltán, Keleti Sándor, Méliusz József, Paál Jób, Turnowsky Sándor, Vojticzky Gyula szerepel, megjelennek Radnóti Miklós versei, Bortnyik Sándor grafikái. "Hang-esték" címen a lap irodalmi előadásokat rendezett, ahol Fekete Tivadar fordításában román költők verseit is bemutatták.

Hangrobbanás, 13 bánsági, bihari és szatmári fiatal költő antológiája; megjelent a temesvári Facla Könyvkiadónál 1975-ben Mandics György szerkesztésében. Verseivel szerepel benne Eszteró István, Fábián Imre, Gera F. Attila, Gittai István, Gulyás Ferenc, Hark Péter, Kiss András, Mérai Csilla, Molnár János, Molnár Pál, Sróth Ödön, Szász Géza és Zudor János. A szerkesztő előszava szerint "az olvasó a stílusárnyalatok egész kis tipológiáját tartja a kezében", a kritika azonban kifogásolta a hangzatos címet, s a versválogatás is vitát váltott ki. Egyes hozzászólók a szertelenségek ellen léptek fel, mások a jelkép és eszmetartalom egybecsengését méltatták.
Molnos Lajos: Hangrobbanás? Utunk 1976/6. – Felhívás építő vitára. Cseke Gábor összeállítása Bodó Barna, Nagy L. Róbert, Lázár László, Müller Ferenc, Tömöry Péter, Tar Károly, Kovács Nemere, Zsehránszky István hozzászólásaiból. Ifjúmunkás 1976/9. – Nagy L. Róbert: Félreértéseket boncolgatva, Interjú Mandics Györggyel. Ifjúmunkás 1976/13. – Kőrössi P. József: Hangrobbanás kontra Varázslataink? Ifjúmunkás 1976/25. – Balogh Edgár: Sem faeke, sem lóvasút. Új Élet 1976/9; újraközölve Táj és nép. Kv. 1978. 105–07.

Harsona, a Temesvári Piarista Gimnázium diákjainak 1928 és 1931 között kiadott havi lapja. Főleg a diákszerkesztők, így Brémzay Géza, Ungor Tibor, Popovits József verseit, cikkeit, humoreszkjeit és iskolai beszámolóit közölte; a munkatársak közül Dobó Antal, Jakabffy Loránd jelentkezett sűrűbben írásaival. A lap anyagában a diákok románul írt versei, cikkei és tudósításai is szerepelnek.

 6 Órai Újság, Franyó Zoltán 1931 és 1940 között Temesváron szerkesztett és kiadott napi-, majd hetilapja. Megjelenése első és utolsó szakaszában szoros szálakkal kötődött a munkásmozgalomhoz, sokrétű szerepet töltött be az SZDP, ill. a KRP ideológiai, politikai és társadalmi harcának támogatásában. Vezércikkekben, publicisztikai írásokban, jegyzetekben, szociográfiai riportokban, kisesszékben és tanulmányokban leplezte le a tőkés-földesúri rendszer embertelenségét, hatalmi szerveinek törvénytelen túlkapásait, feltárta a dolgozók fizikai, szellemi és erkölcsi kizsákmányolásának szociális és anyagi következményeit a gazdasági válság közepette. Társadalmi akciókat kezdeményezett a munkanélküliek megsegítésére, a kisfizetésűek és a sokgyermekes családok nyomorának enyhítésére. Serkentette a szakszervezetek bérharcait, sztrájkjait, támogatta a baloldali pártok megmozdulásait, politikai, gazdasági és kulturális vállalkozásait. Indulásától kezdve kitartóan figyelmeztetett a fasizmus előretörésének veszélyére. Támadta a hitleri politika antihumánus, expanzív jellegét, bírálta a horthysta rendszer kalandor külpolitikáját, tudósításokban számolt be a spanyol polgárháború, valamint a II. világháború kitöréséről.
A végleges betiltás elkerülése végett a vasutas és kőolajipari munkások 1933. februári sztrájkját követő ostromállapot idején a ~ áttért a hetenkénti megjelenésre. Hasábjain nagyobb teret szentelt a haladó irodalom és művészet jelenségeinek, hangsúlyozottabb gondot fordított a forradalmi és demokratikus hagyományok ápolására és ébrentartására. Emlékszámokkal, gondolatgazdag írásokkal és személyes hangú visszaemlékezésekkel adózott a lap Petőfi, Ady, Vörösmarty, Arany, Kosztolányi, Osvát Ernő, Juhász Gyula és József Attila emlékének. Rendszeresen közölte a baloldali gondolkodású bánsági és erdélyi írók publicisztikai írásait, riportjait, interjúit, verseit és műfordításait, s gyakran publikált a haladó, demokrata meggyőződésű angol, francia, olasz, cseh, valamint az emigrált német antifasiszta írók munkáiból.
A belső munkatársak – Franyó Zoltán, Herczka István, ifj. Kubán Endre, Ormos Iván, Sasi György, Szabó Árpád, Szimonisz Henrik – írásai mellett közölte a lap Aszódy János, Bányai László, Bálint István, Berkovits Simon, Fenyves Ferenc László, Heves Renée, Hunyady Sándor, Lázár József, Méliusz József, Nagy István, Németi-Miklós Beáta, Oppert Géza, Szilágyi András, Turnowsky Sándor cikkeit, kritikai írásait, karcolatait és verseit. Gyakorta átvette Babits Mihály, Bálint György, Barta Lajos, Darvas József, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Ignotus Pál, Illyés Gyula, Márai Sándor, Nádas József, Szabó Zoltán és Féja Géza írásait, míg a nyugati írók közül Louis Aragon, Johannes R. Becher, Karel Ćapek, Ilja Ehrenburg, Fjodor Gladkov, Egon Erwin Kisch, Thomas Mann, Heinrich Mann, Romain Rolland, Bernard Russell, Ernst Toller és Stefan Zweig szerepelt írásaival a lap hasábjain.
Indulásától kezdve a ~ bő teret szentelt a klasszikus és kortárs román irodalom avatott tolmácsolásának, amiben főleg a tulajdonos-szerkesztő Franyó Zoltán jeleskedett. A lap Szimonisz Henrik fordításában Marussja c. alatt 1932-ben közölte Fjodor Gladkov Részeg nap c. regényét. Ugyancsak a ~ erkölcsi támogatásával jelentek meg Aszódy János, Herczka István, ifj. Kubán Endre és Szimonisz Henrik első kötetei.
Felkarolta s változatos eszközökkel szolgálta a ~ a KRP népfront-politikáját. 1938 májusától újra szorosabbá vált kapcsolata a párttal, majd 1939. jan. 1-től egy Franyó Zoltán és Rangetz József között létrejött megállapodás nyomán a lap közvetlenül a párt Erdély és Bánát Tartományi Bizottságának szellemi irányítása alá kerül. Főszerkesztőként továbbra is Franyó Zoltán jegyezte, eszmei irányítását pedig a Bálint István (Izsák László), Lázár József, Reich Lenke és Szabó Árpád alkotta írócsoport vette át. A lapban közölt írások a haladó népi erők összefogását, egységbe tömörítését sürgették a fenyegető háború kitörésének megakadályozására. 1939 utolsó negyedétől a lap megjelenése rendszertelenné vált, míg 1940 decemberében véglegesen betiltották.
Méliusz József: "Irodalmon kívül"... Bevezető Franyó Zoltán A pokol tornácán c. kötetéhez. 1969. – Marin Viliam–Izsák László: A 6 Órai Újság történetéhez. Korunk 1971/8. – Szekernyés László: Fejlécek, címszavak. Interjú. A Hét 1977/30.

Havi Szemle, a Romániai Magyar Népközösség szépirodalmi és közművelődési folyóirata Aradon. 1943 júniusa és 1944 augusztusa között 15 száma jelent meg. Felelős szerkesztője Molnár Árpád, a szerkesztőbizottság tagjai Olosz Lajos, Vita Zsigmond és Fischer Aladár, utóbbi halála után, 1944-ben Fodor József.
Elbeszéléseket, verseket, irodalmi, társadalmi és művészeti cikkeket, tanulmányokat, kritikákat közölt. A háború és a soviniszta uszítások idejében a fasisztaellenes összefogás gondolatával gyűjtötte egy táborba a faji megkülönböztetések és a háborús gyűlölködések ellen küzdő romániai magyar írókat. Számon tartotta a romániai magyar irodalmi és művészeti élet eseményeit, megemlékezett a dél-erdélyi magyar művészek brassói kiállításáról, a hazai és külföldi irodalom fontosabb eseményeiről, kiadványairól, különszámot szentelt Ady halála 25. évfordulójának, foglalkozott műemlékeinkkel, irodalmunk múltjával és pedagógiai kérdésekkel, értékelte az úttörő szellemű realista – a munkásság és a népi élet felé forduló – művészeket, így Gallas Nándor, Dési Huber István, Kodály Zoltán munkásságát, s cikksorozatot közölt Kiss Béla tollából a hétfalusi csángó magyarok építőművészetéről.
A lap állandó munkatársai: Abafáy Gusztáv, Blédy Géza, Fischer Aladár, Hajós Imre, Horváth Jenő, Kabós Éva, Kacsó Sándor, Kakassy Endre, Kubán Endre, Kiss Béla, Méliusz József, Musnai László, Nikodémusz Károly, Olosz Lajos, Rass Károly, Sárközi Gerő, Serestély Béla, Szemlér Ferenc, Tatrangi Pál András, Vass Albert, Vita Zsigmond. A II. évfolyam magyarországi népi írók verseit is közölte, s foglalkozott a népi írók mozgalmával.

Hét, A.
1. Temesvárt 1921–22-ben Schiff Béla szerkesztésében és kiadásában megjelent társadalmi, politikai és szépirodalmi hetilap. A szerkesztő írásai mellett közölte Bardócz Árpád, Endre Károly, Ferenczy József, Kozmuth Artúr, id. Kubán Endre, Kimmel Károly, Stepper Vilmos, Szabolcska Mihály és Vuchetich Endre cikkeit, verseit, karcolatait és műfordításait.
2. Aradon 1926. jan. 1-jén indult politikai, társadalmi és kritikai hetilap. Főszerkesztője Bihari Tibor, felelős szerkesztője Károly József. Munkatársai közt volt Franyó Zoltán, Krenner Miklós, Kuncz Aladár, Molter Károly, Tabéry Géza. Négy szám után megszűnt.

Hétfő Reggel, politikai hetilap Aradon 1930 és 1932 között. Felelős szerkesztő Kocsy Jenő. 1930 decemberétől alcíme, 1931. febr. 23-tól főcíme Rendkívüli Újság. Munkatársai közé tartozott Krenner Miklós.

Heti Magazin, Temesvárt 1933. dec. 8. és 1934. máj. 19. közt szombatonként megjelent színvonalas hetilap Fenyves László (a későbbi Ferencz László) szerkesztésében. Felelős kiadója G. Farkas Sándor. Hasábjain Franyó Zoltán, Gárdonyi István, Méliusz József is szerepel írásaival, munkatársa Juhl Mór orvosi szakíró, szociológus.

Ifjúsági Antenna, az aradi Vörös Lobogó napilap havonta megjelenő ifjúsági oldala. 1971 novemberében indult a korábban rendszertelenül megjelenő Ifjúsági Híradó helyett; az ifjúságot érintő társadalmi, erkölcsi, művelődési kérdésekkel foglalkozik. 1980-ig Jámbor Gyula, azóta Hudy Árpád szerkeszti népes külmunkatársi gárda bevonásával.

Illegális mozgalmi sajtó, a forradalmi munkásmozgalom magyar nyelvű kiadványait öleli fel a KRP, a KISZ, az Egységes Szakszervezetek, a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja, a Vörös Segély és más szervezetek kiadásában 1924 májusától – a Román Kommunista Párt illegalitásba tételével kezdődően – 1944. augusztus 23-áig. Ezek részben a párt, ill. az általa irányított szervezetek központi vezetőségének, részben területi szerveinek, továbbá helyi szervezeteinek hosszabb-rövidebb időtartamú sajtótermékei voltak, kéziratos vagy gépírásos formában, különböző módszerekkel sokszorosítva. Csak ritkábban készültek titkos nyomdai úton.
A magyar nyelven megjelent illegális újságok és kiadványok nagy száma is jelzi, hogy a KRP nagy jelentőséget tulajdonított a román nép és a vele együtt élő nemzetiségek közös harci frontja kialakításának, annak, hogy célkitűzéseik a tömegek minél szélesebb rétegeiben anyanyelvükön tudatosulhassanak.
Az ~ tematikája azokat az ideológiai, politikai, szervezeti kérdéseket foglalta magában, amelyek a tőkés-földesúri rendszer elleni harc mindennapi és távlati sikereit voltak hivatva elősegíteni, alkalmazkodva a politikai helyzetből adódó feltételek megszabta szervezeti formák kialakításához, a harci módszerek alkalmazásához, nemkülönben a tömegmozgalmak célkitűzéseinek meghatározásához a kizsákmányolás, az állampolgári jogok korlátozása, a fasizmus elleni, az ország függetlenségének megvédéséért, a katonai fasiszta diktatúra megdöntéséért folytatott harcban. Az illegális mozgalmi sajtó szerkesztéséből, anyagának megírásából a romániai kommunista mozgalom élharcosai mellett számos munkás, paraszt és értelmiségi vette ki a részét, segítve terjesztését a dolgozók körében.
A romániai magyar nyelvű, Bánsághoz kapcsolható ~ termékeiből a következőket ismerjük:
- Emléklap. A KRP kiadványa 1929 januárjában Temesváron, Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásának 10. évfordulója alkalmából.
- Vörös Lobogó. A KRP temesvári helyi bizottságának kiadványa 1929. július és 1930. szeptember között. Eddig 3 száma ismeretes 1929-ből és egy száma 1930-ból.
- Ifjú Kommunista. Kiadja a KISZ II. kerületének 1. szekciója Temesváron, 1929. július és szeptember között. Eddig első 3 száma ismeretes.
- A munkanélküli. Kiadja a Temesvári Egységes Szakszervezetek mellett működő munkanélküli bizottság, 1930. március 2–27. között. 2. száma ismeretes.
- Egységes Ifjúmunkás. Kiadja az Egységes Ifjúmunkás Szekció Temesváron 1930. július és október között. Két száma ismeretes.
- Egységes Munkás. Kiadják a Temesvári Egységes Szakszervezetek, 1930 júniusától. Hat száma ismeretes.
- Textilmunkás. Kiadja a KRP aradi szekciójának textilgyári sejtje. 1931. október. Egyetlen szám.
- Ifjúmunkás. Kiadja a KISZ temesvári szervezete 1932 januárjában. Ez a száma ismeretes.
- A Forradalmár. A KRP aradi szekciójának lapja. 1932. április 15. Ez a száma ismeretes.
- Tömegakarat. Kiadja a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja temesvári szekciója. 1932. november. Egyetlen szám.
- Tömegharc a Fehér Terror Ellen. A Vörös Segély Erdélyi és Bánáti Tartományi Bizottságának kiadványa. 1933. január.
- Le a Terrorral. A Vörös Segély lugosi csoportjának kiadása. 1933. Egy száma ismert.
- Felszabadulás. Az aradi Vörös Segély kiadása 1933 márciusában.
- Bánáti Ifjú Kommunista. Kiadja a KISZ Bánáti Kerületi Bizottsága. Temesvár, 1933. júl. 15. Egyetlen ismert szám.
- Ifjúharcos. Kiadja a KISZ bánáti tartománya, Temesvárt, 1933 októberében. Ez a szám ismert.
- Bánáti Szikra. A KRP Bánát Tartományi Bizottságának lapja. Temesvár. 1933. november. Ez a szám ismert.
- Bánáti Kommunista Ifjúmunkás. A KISZ Bánáti Tartományi Bizottságának lapja. Temesvár. 1935. január. Ismert ez a száma.
- Igazság. A KRP magyar nyelvű hivatalos lapja. Megjelent Kolozsváron 1939. július és 1940. július között havonta. 1939. szeptember és 1940. július között a KRP Erdélyi és Bánáti Területi Bizottságának Közlönye. Ismert számai: 1939: 1–6.; 1940: 1–4.
- Osztályharc. A KRP Erdélyi és Bánáti Területi Bizottságának Közlönye. Megjelenik Kolozsváron, 1940. február és március. Első két száma ismert.
- Szabad Szemle. A KRP által irányított illegális kiadvány Temesváron 1941-ben. Ismert száma a májusi (7-es).
- Szabad Szó. Temesváron, 1941. júl. 7–16. között. Első két száma ismert.
- Népszabadság. Temesváron 1942. febr. 7. – 1943. okt. között. Eddig ismert számai: 1942: február, május, szeptember; 1943: január, március, július, október.
- Ellenállás. Temesváron 1942. febr. 20. – 1943. július. Ismert számai: 1942: február, szeptember; 1943: március, július.
- Bánsági Magyar Szó. Temesváron, 1944 áprilisában. A KRP kiadása. Ez a száma ismert.
Jordáky Lajos: Bibliografia presei socialiste din Transilvania. Kv. 1962. Gépirat a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. – Veress Pál: Pártsajtó az illegalitásban. Korunk Évkönyv 1974. 87–99.
ÁVDolg: Molnos Enikő Anna-Mária: A romániai magyar irodalmi élet illegális és féllegális formái a két világháború között. 1974.

Iparművészeti irodalom, az iparművészettel, iparművészekkel, egyéni és csoportos kiállításokkal, az iparművészet történetével és technikájával foglalkozó szakirodalom. A régi, nemes értelemben vett kézműiparról s mai leszármazottjairól szóló cikkeket, köteteket foglalja magában. Az ~ érdeklődési körébe tartozik a bútor-, agyag- és üvegművesség, az ötvös-, kovács-, szövő- és hímzőmesterség és a csipkekészítés számtalan változata, díszes könyvek kötése és mindaz, ami az ember életterének, közvetlen környezetének megnemesítését, otthonosabbá tételét szolgálja a maga sajátos eszközeivel. Éppen ezért az ~ az ipar- és a népművészet határeseteit is vizsgálja, kitekintéssel mind a képzőművészet, mind az ipar felé.
A hazai magyar iparművészet célját Kós Károly 1923-ban a kolozsvári Vasárnapi Újság hasábjain jelölte ki (Guild of Handicraft; újraközölve Hármaskönyv. 1969. 59–69.), egy Angliából kiinduló európai mozgalomra irányítva a figyelmet, amely az ipar uniformizáló hatásának ellensúlyozására "stílust, formát a népnél keresett [...]. Ez a művészet nem az elavult és visszahozhatatlan korok halott, használhatatlan, a modern ember által meg sem érthető formáinak gépies utánzásából táplálkozott, de a modern szükséglethez és a modern gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva alkotta meg a maga szerkezeti formakincsét, mindig szem előtt tartva azt is, hogy a régi történelmi stílusból azt szabad és kell átvenni, átformálva az új szükségletekhez, amit [...] a milliók a magukénak azokból elfogadnak. Csak így lehetséges a régit alapul véve mégis új stílust: élő művészetet teremteni."
Kós Károly nyomdokán haladt Debreczeni László is, aki Erdély népművészete és a magyar iparművészet c. cikkében (Az Iparművész, Bp. 1941/1) leszögezi, hogy amikor Toroczkai-Wigand Ede, majd Kós Károly és Zrumeczky Dezső "tanulmányozták a magyar nép építőmunkáját és megalkották az új magyar iparművészet elveit [...] és gyakorlatilag kiformázták stílusukat, az építészethez szorosan kapcsolódó lakás-művészetben ugyancsak a szerzett tanulságok szerint az új szellemet és az új formákat honosították meg. S kezük nyomán bútorban, szőnyegben, festésben, kerámiában, bőr-, vas- és üvegmunkában egyszerre teljességgel lép elénk az erdélyi népművészet szellemében fogant új magyar építőművészet." Debreczeni népi építészeti írásai közül kiemelkedik Fatornyos hazámból c. sorozatának A templomok belsejéről és A házak belsejéről c. részlete (Ifjú Erdély 1929/6, 8). Az Ellenzékben Moll Elemér műépítész Modern lakásművészet, majd A modern lakásművészet problémái c. alatt (1933. jún.–okt.) hívta fel a figyelmet az iparművészet legsürgetőbb feladataira.
Művészeti folyóirat a két világháború között csak egy, a *Művészeti Szalon (1926–32) biztosított teret az ~nak, az is jobbára az egyházi vonatkozásokkal foglalkozott, de ritkábban a lakásbelső alakításának fejlődéséről, a művészi porcelán és kerámia, valamint a bútortervezés kérdéseiről is közölt írásokat. Erdélyi vonatkozású iparművészeti-történeti írások e folyóiratban Roska Márton (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Régiségtárának majolikagyűjteményeiből, 1926/10, 1927/3, 1928/3), Kelemen Lajos (írásainak java része újraközölve Művészettörténeti tanulmányok II. 1982), Csányi Károly (A magyar agyagművesség múltjából, 1930/5–7), Layer Károly (A habán fájánszok, 1931/5–6) és mások tollából jelentek meg. Kelemen Lajos a Pásztortűz, Keresztény Magvető és Erdélyi Múzeum hasábjain közölt műemlék-leírásainak számos iparművészeti vonatkozása van. B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben c. munkájában (1970) Szépülő otthonok c. alatt ismertette a fejedelmi, nemesi és polgári otthonok sajátos alakulását a XVI–XVIII. században.
A 20-as évek legjelentősebb romániai magyar iparművész-egyénisége Ferenczy Noémi (1890–1957), a nagybányai Ferenczy művészcsalád textilművész tagja. Nagybányán és Párizsban tanult, 1924-ben a modern művészek nemzetközi kiállításán Bécsben és 1927-ben az európai iparművészet lipcsei seregszemléjén egyedül képviselte a romániai iparművészet élvonalát. Kiállításairól az erdélyi lapokban 1920 és 1932 között számos méltatás látott napvilágot. 1942-ben Ferenczy Noémi és Domanovszky Endre kárpitjait egy iparművészeti kiállítás keretén belül mutatták be a kolozsvári Redut (ma Néprajzi Múzeum) termeiben. 1966-ban a Máramarosi Művészet c. tárlaton, majd a nagybányai művészkolónia alapításának 75. évfordulóján rendezett ünnepi kiállításon szerepeltek falikárpitjai. "Műveiben a megújuló gobelin-művészet legfőbb értékeit valósítja meg. Visszaadja a textilfelület anyagszerűségét, dekoratív, díszítő szerepét. És tudatosítja: a szövött kárpit nem másolás eszköze, nem a festmény átültetésének foglalata. Magasabb rendű művészet, a festészettel egyenrangú alkotás" – írja Ferenczy Noémi művészetéről Murádin Jenő (A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. 1981. 79–104.).
Schlosser Jenő kerámiáiról 1923-ban egy temesvári kiállítás alkalmából a Temesvári Hírlap és a Vasárnapi Újság tudósít; ő volt a dicsőszentmártoni kerámiai művek művészeti vezetője. Papp Aurél porcelánkísérleteiről ugyancsak a Vasárnapi Újság ír (Erdélyi porcelánok, 1924/36). Ringler Miklós bútor- és Radó Zsuzsi textilpróbálkozásairól az Erdélyi Helikon számol be (1926/5). Belső berendezések művészi tervezésében és kivitelezésében Elek János marosvásárhelyi műbútorasztalos jeleskedett. 1929-ben Planuri moderne de mobile – Modern bútortervek – Moderne Möbelmappe címmel albuma jelent meg Kolozsvárt 54 konyha-, ebédlő-, háló-, úriszoba- és kertibútor-tervvel.
A 30-as évektől a Székelyföldön Gál Ferencné Gyergyószentmiklóson, Paál Gáborné és Vámszer Gézáné Csíkszeredában igyekezett a "székely festékes"-nek nevezett szőnyeget divatba hozni. Gálné és Szervátiusz Jenő közös kolozsvári kiállítását Vásárhelyi Z. Emil méltatta a Pásztortűzben (1936/21).
Az erdélyi ötvöshagyományokat folytatva Fuhrmann Károly ötvösművész már 1941-től helyet követel az iparművészeknek is a Barabás Miklós Céh tagjai sorában, s az 1948-as kolozsvári iparművészeti kiállítástól kezdve napjainkig részt vesz az iparművészeti élet valamennyi megnyilvánulásában, hazai és külföldi kiállításokon. A modern ötvösművészet új kifejezésformájával, az anyag, a funkció és a díszítés kiegyensúlyozott harmóniájával nagy értékű művészi tárgyakat alkotott: 1982-es retrospektív kiállításán – a Kolozsvári Művészeti Múzeumban – felmérhető volt művészi pályája a régészeti leletek formakincsétől az atomrobbanás látomásáig. Szimbolikus jelrendszere, az anyag és a mesterség ismerete és szeretete nyomja rá bélyegét valamennyi alkotására.
Erdélyben a két világháború között az iparművészképzés hiányzott. Az iparművészek ezért helyi mesterektől, majd külföldi tanulmányutakon, Budapesten (Bandi Dezső, Fuhrmann Károly, Szentimrei Judit), Párizsban (Ferenczy Noémi), Helsinkiben (Szentimrei Judit) fejlesztették tovább tudásukat. Az iparművészeti oktatás a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben (1949–50), majd 1950-től a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet lakberendezési, kerámia és textil tanszékén indult meg. A lakberendezési tanszéken (1949–57) Virgil Salvanu építész, tanszékvezető mellett Erdős Tibor festőművész és Lázár Erzsébet lakberendező dolgozott. Az 1971-ben létrehozott ipari formatervező tanszéket szintén Salvanu vezeti, munkatársa Kröbl Mária és Thury Mária. A textil tanszék vezetője nyugdíjazásáig (1967) Bene József festőművész, Ciupe Mária iparművész rajzot, festészetet és kompozíciót tanított (1954–74), Szentimrei Judit iparművész és népművészeti kutató a gobelin, szőnyeg és szőttes kivitelezési technikáját, valamint a hallgatók nyári népművészeti kutató, gyári és szövetkezeti gyakorlatát vezette (1950–74). Balaskó Nándor szobrászművész 1949-től 1970-ig a kerámia tanszék, Kósa-Huba Ferenc szobrász és keramikus 1949-től 1973-ig az agyagművesség gyakorlati vezetője volt, 1960 óta az üvegművesség gyakorlati vezetője Egri László iparművész. Debreczeni László előbb az intézet műszaki vezetője (1949–55), majd nyugalomba vonulásáig (1963) népművészetet, ábrázoló mértant és perspektívát tanított.
A főiskolai oktatással fellendült az iparművészeti élet és az ~ is. Debreczeni László, Kósa-Huba Ferenc, Kröbl Mária és Szentimrei Judit gyakran szerepel lakberendezésről, modern kerámiáról, a mindennapi élet esztétikájáról szóló írásaival a hazai magyar sajtóban. Az 1954-es bukaresti iparművészeti biennálétól, valamint az első kolozsvári tartományi kiállítástól (1957) kezdve az iparművészek munkáját széles körű sajtóvisszhang kísérte. Érdemes kiemelnünk Balázs Péter Megújhodó iparművészet (Utunk 1957/52), Debreczeni László Az iparművészetről és a kolozsvári iparművészeti kiállításról (Művelődés 1958/2) s Jegyzetek egy iparművészeti kiállításról (Korunk 1958/4), továbbá Szőcs István A meghittség művészete (Utunk 1960/36), valamint Banner Zoltán Modern népi iparművészet (Korunk 1965/3) és Hova tűnnek a keramikusok? (Utunk 1967/4) c. írásait. A kiállítások sikerein felbuzdulva az Utunkban külön rovat nyílt "A mindennapi élet esztétikája", az Előrében pedig "Lakás és berendezés" címmel.
A főiskolai szintű iparművészképzés következményeképpen örvendetesen megszaporodtak a híradások fiatal, pályájukra lépő vagy már pályájuk delelőjén levő iparművészekről, különböző városokban alakult iparművész csoportokról. Egyéni és csoportos kiállításokon, megyei, országos és nemzetközi tárlatokon szereplő s az ~ban gyakran említett textilművészek: Bukarestben Benkő Mrazek Berta (szőnyeg) és Köllő Erzsébet (divat); Temesvárt Jecza Bíró Klára és Zimán Vitályos Magda (szőnyeg); Nagyváradon Holló Barna (szőnyeg) és Lepizsán Fekécs Zita (szőnyeg, makramé); Szatmáron Márkusz Uszkai Erzsébet és Bandi Katalin (divat); Nagybányán Lugosi Edit és Kozma István (textil és fém); Kolozsvárt Ciupe Mária (batik, imprimé, gobelin), Deák Beke Éva, Károly Gyöngyi, Jeney Erzsébet, F. Halay Hajnal, Ráduly Liszka Mária, Botár Edit (bábművészet, textil), Szentimrei Judit és Szervátiusz Bach Hedda; Marosvásárhelyt Nagy Dalma, Szabó Bódis Erzsébet, Orbán Fülöp Imre (kosztüm, szőnyeg), Tamás Anna (kosztüm, gobelin); Petrozsényban Imling Frida; Csíkszeredában Bakos Erzsébet, Török Erzsébet; Székelyudvarhelyt Zsigmond Aranka; Sepsiszentgyörgyön Deák M. Ria; Kovásznán Gazdáné Olosz Ella; Brassóban Simó Enikő (bábművészet, textil).
A kerámia és az üveg szak végzettjei nagyobbára a népművészeti szövetkezetek, a kolozsvári porcelángyár, a segesvári fajanszgyár, valamint a tordai és gyulafehérvári üveggyárak tervezői lettek. Az ~ bővebben foglalkozott Jakobovits Márta, Molnár Mária és Sántha Imre kerámiáival.
A lakberendezési szak végzettjei közül Sóvágó János és Starmüller Géza számos középületet, kiállítást, múzeumot és múzeumbelsőt tervezett, s szakszerű írásaival az ~ fejlesztéséhez is hozzájárult, Péter Dezső a máramarosszigeti múzeum szervezője, majd az ottani faipari kombinát stílbútortervezője lett.
Fejlődött az ötvösművesség is. Nagy Enikő rekesz-zománcos ékszerei, a kolozsvári Pongrácz Antónia, a nagybányai Kozma István és a sepsiszentgyörgyi Szilágyi Zsolt fémdomborításai visszhangot keltettek az ~ban. Elismerést váltottak ki a kovácsolt vassal dolgozó fémművesség alkotásai is, így a kolozsvári Művészeti Múzeum – a régi Bánffy-palota – vasrácsos kapuja (tervezte Balázs Zoltán, kivitelezte Papp László). Újabban a kolozsvári Szamos-híd új vaskorlátjára figyelt fel a sajtó (Károly Sándor iparművész alkotása).
A 70-es évek második felében az ~ kevésbé volt termékeny, a lakberendezés korszerű iparművészetének azonban új lendületet adott A Hét ismeretterjesztő melléklete, a TETT, melynek 1981/2-es száma A lakás címmel a lakótér korszerű otthonosabbá tételét szorgalmazza.
Az ~ érdeklődéssel kíséri Bandi Dezső marosvásárhelyi képzőművész évtizedek óta folytatott modellező kísérletezését, amellyel a népművészetet korszerű iparművészetté kívánja fejleszteni mind a szövés-fonás, kötés, varrás, mind a kerámia, faragás és más háziipari mesterségek széles körű művelésének területén. Társadalmi mozgósító munkásságáról, mely falvaknak-tájaknak adja vissza művészi alkotóképességét, maga is számot ad írásban, filmen, kiállításokon. Ugyancsak az eredeti népművészet és az iparművészet szerencsés kapcsolása miatt keltettek figyelmet Csulak Magda népi ihletésű szőttesei-varrottasai, amelyeket már első kolozsvári bemutatásuk alkalmából köszöntött a *Hölgyfutár (1934/7); a művészete alapjául szolgáló árapataki hímzések gyűjteményét Gazdáné Olosz Ella rendezte sajtó alá (125 magyar szálánvarrott hímzésminta. Sepsiszentgyörgy 1972).
Szerepet vállalt az ~ fejlesztésében a *Korunk Galéria is 1973-ban indult kiállítássorozatával; prospektusai, albumjai és megnyitó rendezvényei az iparművészetet a képzőművészet rangsorába emelik s a sajtó és rádió útján népszerűsítik. Az iparművészek közül többek közt itt jutottak irodalmi feldolgozáshoz Fodor I. György, Pongrácz Antónia, Tamás Pál, Röser Ferenc fémdomborításai, Bakó-Hetei Rozália fajansztányérai, Zsigmond Aranka, Sajgó Fodor Erzsébet, Kozma Erzsébet, Zimánné Vitályos Magda textilmunkái, Kasza Anna népi szőnyegei; itt került értékelésre Sántha Imre, B. Székely Ilona, Józsa János kerámiája, Haszmann József és Pál, Balázs János fafaragása, Erőss János csont- és Török István népi kő-faragása, Nagy Enikő zománcművészete, nemegyszer megvilágítva a *népművészeti irodalom és az ~ határterületeit.
A modernek első nemzetközi kiállítása Bécsben. Keleti Újság 1924. szept. 25. – Siklóssy László: Erdélyi szőnyegekről. Pásztortűz 1925/7; uő: Erdély műkincseiről. Művészeti Szalon 1926/1. – Látó Anna: Nagybányától a világhírig. Brassói Lapok 1937. szept. 7. – Szentimrei Judit: Szép otthonok hírnökei. Utunk 1960/32; uő: Milyen a korszerű lakás? Korunk 1961/7. – Jeney Erzsébet: Az iparművészet lényege és sajátosságai. Utunk 1960/41, 42. – Kovács Iván: Derűs mai otthon. Utunk 1961/17. – Killmann Viktor: Iparművészeti kiállítás ipari szempontból. Utunk 1963/21. – E. Szabó Ilona: Máramarosi Művészet. Utunk 1966/37. – Murádin Jenő: Gondolatok rajzban és fémben. Papp Lászlóról. Igazság 1966. szept. 18.; uő: Gondolatok Fuhrmann Károly kiállításán. Igazság 1982. nov. 17.; uő: Hídverők. Károly Sándorról. Igazság 1983. máj. 11. – Ágopcsa Marianna: Emberi érzések hullámhosszán. Kozma Istvánról. A Hét 1973/2. – Gazda József: Pongrácz Antónia munkái. Új Élet 1973/3. – Kiss Jenő: Üveg és zománc. Egri Lászlóról és Nagy Enikőről. Utunk 1973/17. – Fodor Sándor: A virágok törvénye. Kotsis Nagy Margit üvegkeramikusról. Utunk 1973/31. – Tömöry Péter: Küzdelem a fémmel. Szilágyi Zsoltról. Új Élet 1973/21. – Wágner István: Üvegiparművészet '73. Utunk 1973/47. – Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia. 1973. – 127 artişti plastici clujeni. Katalógus. Kv. 1974. – Kancsura István: Az egyszerűség tisztaságával. Tamás Annáról. Utunk 1975/35. – Muzsnay Árpád: Népművészetből kinövő iparművészetet! Interjúk képzőművészekkel, népművészekkel. Falvak Dolgozó Népe 1975/45. – Szabó Barna: Orbán Fülöp Irma gobelinjei. Előre 1976. jan. 30. – Banner Zoltán: Szőnyeg – képzelt falakra. Szervátiusz Bach Hedda kiállítása. Utunk 1980/33. – Szépréti Lilla: Kötött, ványolt gyapjúgúnyák. Bandi Katalin ruhakreációi. A Hét 1980/27. – Kröbl Mária: A lakberendezés gyakorlati kérdései. TETT 1981/2. – Szőcs István: Fuhrmann Károly visszatekintő kiállítása. Előre 1982. dec. 23; uő: Erdélyi üvegművesség. Előre 1983. jún. 29. – Mircea Grozda: Tapiseria contemporană românească. 1982. – Bunta Magda–Katona Imre: Az erdélyi üvegművesség a XIX. század végéig. 1983. – Balogh Ferenc: Debreczeni László, az építő és iparművész. 1983. – Takács Gábor: Fuhrmann Károly műhelyében. Művelődés 1983/2.

Írás, Az, Huzella Ödön Nagyváradon indított irodalmi folyóirata. Első száma 1932. aug. 28-án jelent meg, második számával megszűnt. A tiszavirágéletű lap az álirodalom és álművészet ellen hirdetett harcot; hasábjain Benedek Marcell Magyar író 1932-ben címmel az írók sorsának bizonytalanságát elemzi a gazdasági válság éveiben, éles bírálattal a könyvkiadókkal szemben. Ebben az "irodalmi, művészeti, zenei hetilap"-ban kezdi meg Szántó György A gáz c. regényének közlését (a lap megszűnte után az Aradi Közlönyben jelent meg folytatásokban), s itt hozzák nyilvánosságra Babits Mihály egy 1908-ban Nagyváradon Horvát Henrik műfordító névjegyére írt nyolcsoros versét (Gyöngylelet). A munkatársak közt szerepel Berde Mária. A lap lefektetett lúdtollat ábrázoló fejlécét Morvay Árpád készítette.
Jancsó Miklós: Egy elfelejtett folyóiratról. Utunk 1975/44.

Jövendő, Temesvárt 1919-ben Vuchetich Endre szerkesztésében megjelent irodalmi folyóirat. Mindössze néhány száma jelent meg. Bardócz Árpád, Endre Károly, Kozmuth Artúr, Kubán Endre, Pánczél Lajos, Páll Tamás, Szabolcska Mihály verseit, novelláit és műfordításait közölte.

Jövő.
- Politikai és társadalmi hetilap Aradon, a KRP legális kiadványa. Felelős szerkesztő Márton István, szerkesztette Ehling Lajos és Matais Péter. Mindössze négy száma jelent meg 1929. ápr. 28-án, máj. 12-én, júl. 14-én és 28-án. Az első két lapszámot elkobozták, a 3. és 4. számot Aradon, Brassóban, Marosvásárhelyt és Erdély más városaiban is terjesztették.
A lap a munkásság érdekeit védte, mozgósító erejű cikkekben leplezte le a polgári-földesúri pártok demokratikus jelszavakkal kendőzött önkényuralmi törekvéseit, szolidaritást vállalt a bebörtönzött baloldaliakkal, követelte a munkásság szabad szervezkedési jogának tiszteletben tartását, sürgette a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja kormányának megalakítását, beszámolt Május Elseje megünnepléséről, az ASTRA-gyári munkások megmozdulásáról, az Egyesült Szakszervezetek tevékenységéről. Külföldi vonatkozású cikkeiben figyelmeztetett az imperializmus világméretű összeesküvésére a Szovjetunió ellen, s az 1929. aug. 1-ére meghirdetett szolidaritási nap küszöbén szorgalmazta a munkások és parasztok egységfrontba tömörítését az imperialista háború ellen. Egyetlen közölt cikkét sem írták alá. A lapot a 4. szám után betiltották.
- Aradon 1945-től 1950-ig megjelent független demokrata napilap. Felelős szerkesztője Palásthy József. A *Vörös Lobogó elődje.

Juventus, a Temesvári 2-es számú Matematika–Fizika Líceum 1972-ben indult időszaki diáklapja. A litografált első szám után már 16 nyomtatott oldalon jelenik meg ezer példányban. Borítólapját Kazinczy Gábor grafikusművész tervezte. Szerkesztését kezdetben Kardos Dal-ma, Toszó Emese, Simon Tibor tanárok irányították, 1975-től Tácsi Erika igazgató felel a lapért. Diák-főszerkesztői időrendben: Herényi Erzsébet, Mészáros Ildikó, Kovács Erika, Józsa Enikő, Tamás Mónika, Szabó Judit. A változatos profilú lapot, amely igyekszik – miként egy beköszöntő cikk körvonalazta – "a köri tevékenység, a kutatómunka, a szervezeti élet színes krónikája, az iskolai élet hű tükre, az ifjú tollforgatók fóruma lenni", a tanulók írják, a fényképek, rajzok, karikatúrák ugyancsak a diákok munkái.
A lap tudósít az iskolában szervezett író–olvasó találkozókról: ezek szerint Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bodor Pál, Bálint-Izsák László, Laurenţiu Cerneţ, Domokos Géza, Anghel Dumbrăveanu, Endre Károly, Huszár Sándor, Kányádi Sándor, Kubán Endre, Mandics György, Szász János kereste fel a líceumot. Vendégeikkel a fiatalok számos interjút készítettek, s 1977-től sorozatosan közlik beszélgetéseiket Szekernyés Jánossal Temesvár irodalom- és művelődéstörténeti emlékeiről. Az 1975-ös interjúpályázatot 1977-ben az Ady Temesváron c. pályázat követte.
"Înfrăţiţi" címmel a diáklapnak állandó román nyelvű rovata van.

Kaleidoszkóp, a Temesvári Állami Magyar Színház "hangos" irodalmi folyóirata; havonta új műsorral jelentkezik. Szerkesztője – házigazdai minőségben – "számonként" egy-egy temesvári színész, képzőművész, zenész, tanár, tudományos kutató. Kezdődött 1982 februárjában. Az első előadások házigazdája (sorrendben) Koczka György, Kilyén Ilka, Sándor István, Jecza Péter, Pongrácz Mária, Mandics György volt.

Katolikus Munkáslap, Temesvárt 1931 és 1939 között a Katolikus Munkásegyesület, ill. 1932-től a Romániai Katolikus Munkásszövetség kiadásában megjelent társadalmi hetilap. 1933-ig Horváth Ferenc, majd Schiff Béla, ifj. Kubán Endre és Szűcs Béla, 1935-től Gieszer Ágoston szerkesztette. Rendszeresen közölte Bach Gyula, Bechnitz Sándor, Fodor József, Gabriel József, Kubán Endre, Rech K. Géza és Szappanos Gyula cikkeit, helyet adva antifasiszta szerzők írásainak is.

Kaviár, illusztrált szatirikus hetilap Temesvárt; 1923-tól 1936-ig tizenhárom évfolyamot ért meg. Főszerkesztője Dinnyés Árpád, kiadója Sabin Pop. A lap alcíme 1925-ben "Illusztrált erotikus hetilap", majd 1928-ban "Kultúra, erotika, művészet, haladás". A szerkesztők és főmunkatársak között saját nevén szerepelt Benedek Margit, Joláthy B. Zoltán, ifj. Kubán Endre, Magyary Géza. A lap a szerkesztő versei, elbeszélései és regényei mellett Benamy Sándor, Brázay Emil, Cziffra Géza, Fekete Tivadar, Vulpes György írásait közölte, többen álneveket használtak. Az illusztrációkat Sajó Sándor, Sinkovich Dezső és Kóra-Korber Nándor készítette: egy időben aktfotók is megjelentek hasábjain. Közleményeinek egy része a pornográfia határait súrolta, s ez megosztotta a közvéleményt: sokan elítélték sikamlósságait, a hetilap viszont üzleti sikert aratott. Mivel a lapot sűrűn betiltották, Új Kaviár, Stella, Stella–Kaviár, Tiktak, Évoé, Évoé–Új Kaviár és Ghitta címen is megjelent.
Kiadásában jelent meg A Kaviár Képes Naptára (szerkesztette Dinnyés Árpád, Tv. 1923); A Kaviár Erotikus Könyvtára címen tervezett sorozat egyetlen köteteként Brandstätter Károly Játék a tűzzel c. regénye (Tv. 1926); Kaviár Könyvtár, a sorozat 4. számot viselő, egyetlen ismert kötete Győri Endre A kapu előtt c. regénye (Tv. 1927).

Képes Futár, Temesvárt 1921–22-ben havonta háromszor megjelent ismeretterjesztő és szépirodalmi képeslap. Szerkesztette Damó Jenő. Főszerkesztőként László Tibor, felelős szerkesztőként a laptulajdonos Steffel János jegyezte a változatos tematikájú írásokat közlő, fényképekkel és rajzokkal illusztrált revüt. A szerkesztők írásai mellett rendszeresen szerepeltek a lapban Bardócz Árpád, Endre Károly, Kozmuth Artúr, Ligeti Sámuel, Jörgné Draskóczy Ilma, Szabolcska Mihály, Uhlyárik Béla és Vuchetich Endre cikkei, versei, műfordításai és karcolatai. Illusztrátora Sinkovich Dezső iparművészeti tanár és Kóra-Korber Nándor festőművész, szerződtetett fényképésze Bronstein Jenő volt. A fototípiai klisék a budapesti Sokszorosító Ipar Rt. műhelyeiben készültek.

Képes Újság, Kolozsvárt szerkesztett és Aradon kiadott, rövid életű szépirodalmi és társadalmi folyóirat. Első száma 1922. aug. 22-én jelent meg Kovács Imre felelős szerkesztő kiadásában, 2–3. kettős száma pedig – amelyet Roboz Béla szerkesztett – okt. 1-jén. Az indulásától fogva technikai nehézségekkel küzdő félhavi folyóirat az 1910-es évek elején megjelent Erdélyi Lapok nyomdokaiba szándékozott lépni, vagyis mind tartalmában, mint képanyagával a középosztály műveltségi igényeihez igazodott. Nevesebb munkatársai: Juhász Gyula, Kiss Ernő és Reményik Sándor. Irodalomtörténeti szempontból az 1. számnak R [Rass Károly?] Így nyírtok ti címen a Napkelet irányvonalát és a nagyváradi Ady-kultusz kinövéseit bíráló vitaindítása, valamint a 2–3. számban Juhász Gyula verseihez fűzött szerkesztőségi kommentár érdemel figyelmet; képanyagából a segesvári Petőfi-ünnepségekről közölt fényképfelvételek és az íróportrék emelkednek ki.

Képes Világkrónika, Temesvárt 1922. jan. 15-én indult "kulturális, szépirodalmi és művészeti folyóirat", amelynek mindössze az 1. száma ismeretes. A felerészt képekből álló 32 oldalas lap három nyelven közölt hirdetéseivel gazdasági téren is összekötő kapocs kívánt lenni Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia és az ausztriai magyar emigráció között. A névtelenségbe burkolózott szerkesztő ismertebb munkatársai: Bródy Miklós, Fáskerti Tibor, Hatvany Lili és Lakatos Imre. Háromnyelvű (magyar–román–német) kísérőszöveggel ellátott képanyagából a temesvári vonatkozású fényképfelvételeknek ma már kortörténeti értékük van.

Ki kicsoda? alcíme szerint a bánsági (Tv. 1930), második kiadásában az erdélyi és bánsági (Tv. – Arad 1931) közélet lexikonja. Szerkesztette Damó Jenő újságíró. ABC-rendben felsorakoztatja a Bánság, ill. Erdély magyar, román, német, szerb és zsidó értelmiségét, iparos- és kereskedőrétegét, az állami és magántisztviselőket, vállalkozókat és a szellemi élet szereplőit is: a kor üzleti gyakorlata szerint mindazokat, akik a kiadvány megrendelésével lehetővé tették a kiadást. Ennek megfelelően a bánsági magyar szellemi élet képviselőinek jelenléte alkalomszerű. 

Kilátó, a temesvári *Kisenciklopédia évkönyve. Matekovits György szerkesztői bevezetője szerint a szabadegyetemen elhangzott előadások egybegyűjtésének jelentősége "az anyanyelvi megfogalmazás lehetősége, tehát azon a nyelven szólni tudományról, munkáról vagy kutatásról, melyen letisztulnak a gondolatok és amelyre nem kell fordítani, értelmiségünk boldogan vállalt missziója".
Az 1982-ben megjelent I. kötet tartalmából kiemelkedik Bakk Miklós és Horosz Béla informatikai, Ráduly István és Görgényi M. Ágota számítástechnikai tanulmánya, Kakucs Lajos írása a temesvári céhekről, Bárányi Ferenc értekezése az euthanáziáról és a stresszről, valamint Fejes Sándor ismertetése a Bega menti barlangokról (térképekkel). Az illusztrációk Patera Trebor Róbert Temesvár, a mi városunk c. ciklusából valók.
A II. kötet 1983-ban Mandics György szerkesztésében az esztétika forradalmával, szociál- és jogtudományi kérdésekkel, ipari problémákkal, az atomreaktorokkal és a Temesvárt érintő transzkontinentális úttal foglalkozik. Helyet kap benne Hatvany Csaba Szoros rend van és bölcs művészet a dolgok viszonyában c. írása a szerves világban uralkodó harmóniaelvről; Radován István néprajzi beszámolója a bánsági parasztházról és hiedelemrendszerről. E szám rajzait Tar Mihály Béla készítette.
A ~ elkészült 3. és 4. kötete a cenzúra növekvő nyomása miatt kéziratban maradt.

Kimondom, riportlap. Megjelent Szatmárnémetiben, ill. Aradon, Ferenczy György szerkesztésében 1933. szept. 3-ától 1939 februárjáig. A román Liberális Párt törekvéseit szolgálva tendenciózus beállításban foglalkozott a magyar szellemi és közélet negatív jelenségeivel. A választások időszakában bemutatta és magasztalta a Liberális Párt személyiségeit vagy helyi képviselőjelöltjeit.

Kisebbségi Jogélet, a lugosi Magyar Kisebbség melléklete 1937-ben előbb Asztalos Sándor és Mikó Imre (1-6. szám), majd Sáhy László és Kiss Árpád (7-9. szám) szerkesztésében.

Kisenciklopédia, a temesvári Művelődési és Tudományos Szabadegyetem magyar nyelvű előadássorozata. 1968-ban indult Salló Ervin kémikus, egyetemi előadótanár kezdeményezésére tanárok, tudományos kutatók, szerkesztők, írók, orvosok és mérnökök bevonásával. Interdiszciplináris rendezvényein a természeti kincsek, helytörténet és turizmus, zenevilág, képzőművészet, korszerű medicina, ésszerű táplálkozás, technika került bemutatásra. A helybeli és más városból hívott előadók közt szerepel Albert Ferenc, Anavi Ádám, Bálintfi Ottó, Bárányi Ferenc, Bodó Barna, Bura László, Dávid Gyula, Egeressy László, Gyulai Ferenc, Hegedűs Attila, Jecza Péter, Kakuts Lajos, Kányádi Sándor, Kékedy László, Kovách Géza, Matekovits Mihály, Petrovics Emil, Salat Levente, Sándor István, Szekernyés János, Toró Tibor. Az előadások anyagát két alkalommal *Kilátó c. évkönyveikben is kiadták.
Matekovits György: Tudni és haladni előre avagy kicsi-e a Kisenciklopédia. Lépcsők IV. Tv. 1987. 214-21.

Kis Újság,  Pap Andor szerkesztésében és kiadásában 1932. ápr. 2. és 1933. szept. 7. között Aradon megjelent napi-, 1941 szeptemberéig hetilap. Elsősorban a szerkesztő publicisztikai írásait, karcolatait, novelláit, verseit közölte, továbbá egy-egy külföldi, jórészt ismeretlen szerző novelláját. A Kis Újság Magyar Népnaptára címmel évente naptárat is megjelentetett, ebben rövid portré-sorozat, egy-egy angol kisregény, novella is helyet kapott a szerkesztő írásai, valamint hasznos gazdasági és egyéb jellegű tanácsok mellett. A ~ megszűnte után a Kalendárium-sorozat Népnaptár c. alatt folytatódott (1942-44).

Kis Vasárnap, az Aradon megjelent *Vasárnap 1939-40-ben negyedévenként kiadott gyermekmelléklete. Verseket, meséket, elbeszéléseket, ismeretterjesztő írásokat, rejtvényeket és rajzokat közölt; szerkesztője Návrádi Ágoston volt. A szerkesztő és a két főmunkatárs – Pintér Ilona és Ménesi Károly – írásai mellett rendszeresen közölte a lap Bakó László, Blédy Géza, Blénessy Béla, Bodnár József, Csernik József, Firneisz Gyula, Fodor Endre, Karczagi József, Kovács Gyula, Cezar Petrescu, Lászlóné Prohászka Elvira, Medveczky Margit, Ötvös Erzsi és Zathureczky Zs. László meséit, verseit, élménybeszámolóit, cikkeit, tréfáit. A gyermekmelléklet nívós illusztrációit Hajós Imre festőművész készítette.

Lépcsők, a temesvári *Ady Endre Irodalmi Kör íróinak antológiái. Először 1977-ben jelent meg. Bálint-Izsák László szerkesztésében 11 költő és 23 prózaíró munkáiból adott válogatást, közölte Gherasim Emil és Schiff Júlia műfordításait, s helyet adott haladó hagyományokat feldolgozó tanulmányoknak is, ezek közül emelkedik ki Forray Mária Petőfi és Lenau c. írása.
Az Adyról elnevezett kör nyomába lépő *Franyó Zoltán Irodalmi Kör folytatta az antológiák kiadását. Az 1980-ban megjelent II. kötetben Bárányiné László Ildikó, Bárányi Ferenc, Oberten János elbeszélései, Rangecz Éva emlékezései mellett a bánsági német és szerb-horvát irodalommal is találkozunk. Jelentős Szőcs Gyula fórum-cikke a Bartók család nagyszentmiklósi kapcsolatairól és Józsa Ödön A város vonzásában c. szociográfiai ankétja.
A III. kötet 1984-ben megszólaltatja a bánsági hivatásos írókat is, és számos cikkben a 90 éves Endre Károlyt ünnepeli. A ~ Dávid Gyula tanulmányával emlékezik meg a 125 éve született Reviczky Gyuláról, s a költő bánsági tartózkodásáról szól Szekernyés János írása, fellebbentve a dettai múzsa "titkát". Ebben a számban jelentek meg Anavi Ádám Az esztenák asszonya c. drámai legendájának egyes részletei.
A ~ IV. kötetét 1987-ben már Oberten János szerkesztette. Franyó Zoltán emlékét idézi itt Bárányi Ferenc, s hat román költő verseinek átültetése is a kör névadóját idézi. Matekovits György humoreszkkel, Mandics György a tudományos-fantasztikus irodalom értékelésével, Udvardy László az esztétikum genezisének elemzésével szerepel. Értékesek Radován István néprajzi jegyzetei a fiatal halott lakodalmának emlékeiről a Bánságban.
Az ismétlődő borítólapot Schiff Róbert tervezte.
Az V. kötet anyagát az 1991-ben örökébe lépő Ezredvég c. temesvári új folyóirat vette át Szekernyés János szerkesztésében.
Molnos Lajos: Lépcsők – de merre? Utunk 1988/39. – Boér Jenő: Készül a Lépcsők V. kötete. Szabad Szó 1989/45.

Litera Könyvkiadó, Temesváron 1944 őszén létesült és 1945 végéig működött magánkiadó és nyomda. Magyar nyelven összesen nyolc művet jelentetett meg: Ernyes László, Herczeg-Hermann Zsuzsi és Pető Tibor versesköteteit, Szobotka András, a később ismertté vált szobrász Vasbeton c. poémáját, Szűts László Bor és Plesz Artúr Detasament c. regényeit, egy Modern orosz elbeszélők c. gyűjteményt (mindjárt 1944 őszén), többek között Ilja Erenburg, V. Ognyev és Mihail Solohov elbeszéléseivel Fenyves László fordításában és szerző megnevezése nélkül egy Mesedélután a kirgizek között c. könyvet, amelynek alcíme: "Egy hadifogoly feljegyzései."

Lugosi Futár, társadalmi és kritikai riportlap. Szerkesztette Reyser Lajos, majd Tóth Gyula Lugoson 1925 és 1927 között. Művészeti szerkesztője Trolly Olivér és Reuart Revillo volt. Megjelent Bánáti Futár és A Futár címen is.

Magyar Ifjúság, az OMP aradi kiadványa (1924 - 1927) Juhász Lajos szerkesztésében.

Magyar Kisebbség, nemzetpolitikai szemle, 1922 és 1942 között havonta kétszer megjelenő folyóirat Lugoson. 480 számával a leghosszabb időtartamú romániai magyar folyóirat a két világháború között. Szerkesztette Jakabffy Elemér, Sulyok István és Willer József. Felelős szerkesztője 1924-ig Sulyok István, 1924-től Jakabffy Elemér, aki 1938-tól megszűnéséig a lap igazgatója is. 1924-től kizárólag Jakabffy Elemér a lap szerkesztője. 1923-tól melléklapot is jelentet meg *Glasul Minorităţilor címmel, amely román, német és francia nyelvű cikkeiben éppúgy szolgálta az egyetemes kisebbségi ügyet és adattára volt minden, a kisebbségekre vonatkozó megnyilatkozásnak, mint a ~. Ugyancsak 1923-tól francia nyelvű mellékletben – La Voix des Minorités – közölte fontosabb cikkeinek, tanulmányainak kivonatát. 1929-30-ban Kisebbségi Iskolaügy címmel adott ki félévenkénti, 1934-től Népnevelés címen havi mellékletet, majd 1937-től Kisebbségi Jogélet c. állandó melléklet is következett. A magas színvonalú, komolyan dokumentált, objektív hangvételű szemle az európai kisebbségtudomány úttörője volt, s nemcsak Romániában szerzett tekintélyt és széles olvasótábort, hanem nemzetközi téren is.
A ~ monográfiáját még a 80-as évek elején megírta Balázs Sándor, de a cenzúra megakadályozta a megjelenést, s a kézirat mindmáig kiadásra vár. Ez az alapvető munka külön fejezetben méltatja Jakabffy külpolitikus voltát. A főszerkesztő eszerint "az egyetemes kisebbségi gondolat szolgálatában állt, amolyan »kisebbségi internacionalistának« tartotta magát". A mű hivatkozik a lap A mi ügyünk mint az európai politika próbaköve c. programcikkére (1933/22), melyben Jakabffy "a világháború veszélyét a 40 milliós európai kisebbséggel szemben tanúsított bűnös nemtörődömségben kereste". Ez egyben a Genfben székelő Népszövetség bírálata is volt, s megmagyarázza, miért korlátozódott a "Genfet járó kisebbségi-politikus" nemzetközi fellépése a romániai magyar sérelmek felpanaszolására. Bár a ~ mint egyetlen európai kisebbségügyi fórum felkarolta a baszk, katalán, breton, lengyelországi ukrán és orosz, olaszországi és franciaországi német s más európai kisebbségek törekvéseit, Jakabffy fellépései a szervezett nemzetkisebbségi tanácskozásokon sem találkoztak kellő megértéssel egyfelől a kibontakozó fasizmus, másfelől egy kozmopolita "Európa-polgár" eszme – lényegében a kisebbségi kérdéseket elhanyagoló – előítélete következtében.
A Balázs-monográfia figyelmet szentel a jogtudós Albrecht Ferenc Tradicionális, önkéntes és kényszerkisebbségek c. tanulmányának (1931/6), s ennek tipizálása alapján értelmezi a lap kisebbségpolitikáját, mely az új országhatárok közé került magyarság jogvédelmét szolgálja mind az állampolgári hűség, mind a nemzetiségi követelmények egyeztetésével. A ~ben találkozhatunk a románság olyan személyiségeivel, mint Vasile Goldiş, Constantin Costa-Foru, Silviu Dragomir, C. Rădulescu-Motru, Aurel Socol, Victor Eftimiu, Petru Groza, sőt esetenként Nicolae Iorga történész, akiknek a hivatalos román uralmi politikától elütő megnyilatkozásait szívesen közölte a lap. A magyar olvasók tárgyilagos szemlélete érdekében azonban kinyomtatott olyan fejtegetéseket is, amelyek a román állami törekvéseket tükrözték. "A folyóiratnak a románság felé nyújtott jobbja – írja Balázs Sándor – nem volt megalázkodás, nem zárta ki, sőt feltételezte a különbségtételt. Kitűnően el tudták választani a búzát az ocsútól, különbséget tettek a jóindulatú és rosszindulatú gesztusok között, s ezt a kritikai szelekciót a múltra is alkalmazták."
Az élénksárga címlapjával feltűnő ~ rendszeresen közölt művelődésszociológiai, irodalompolitikai tanulmányokat is. Munkatársi gárdáját Mikó Imre így jellemzi: "...a lap állandó munkatársai a konzervatív és liberális, sőt polgári radikális közírók, tudósok, politikusok köréből kerültek ki. A nagyszámú és jelentős külföldi szerző mellett katolikus történetírók – Karácsonyi János, Bíró Vencel, Bitay Árpád – éppen úgy megszólaltak, mint a szabadelvű Krenner Miklós vagy az Erdélyi Irodalmi Társaságban egymással szemben álló Dózsa Endre és a radikális Szentimrei Jenő, a kisközösségi önkormányzat eszméit hirdető Paál Árpád éppen úgy, mint ellenlábasa, a liberális Hegedűs Nándor [...] A munkatársi gárda általában mégiscsak a Magyar Párt reformszárnyát képviselte. Ezekhez csatlakozott a nemzetiségtudomány számos szakembere, mint Balogh Artúr, Pál Gábor, Gál Kelemen, Fritz László, Balázs András és Móricz Miklós..."
Jelentős szerepet töltött be a ~ a magyar iskolaügyet fenyegető megszorítások feltárásában. Barabás Endre tanítóképző intézeti igazgató a lap 1929. évi kötetében az erdélyi magyar iskolák számában beállott változásokat ismerteti, szemelvényeket közöl Románia oktatásügyi statisztikájából, beszámol a magyar tannyelvű állami középfokú iskolák sorsáról 1919-től 1928-ig, s kimutatást ad Erdély 1927. évi tanköteleseiről felekezet és anyanyelv szerint.
Jakabffy tudatosan gondoskodott az utánpótlásról. Főleg a fiatal jogásznemzedékkel foglalkozott, a Hitel köréhez tartozó Petrovay Tibor, Vita Sándor, Venczel József közreműködésével hozta össze a "fiatalok számát", melyet a fiatal magyar ügyvédeké követett Parecz György, Szilágyi Olivér, Kiss Árpád és Mikó Imre írásaival. A Vásárhelyi Találkozót a ~ rokonszenvvel kísérte (Becsky István számolt be róla), s hamarosan sor került Asztalos Sándor és Mikó Imre szerkesztésében a havonta mellékelt Kisebbségi Jogélet sorozatára is.
Megnehezült körülmények közt folytatólag vállalta szerepét a ~ az Antonescu-diktatúra alatt is Dél-Erdélyben. Ekkor lép fel a lapban Szemlér Ferenc és Kacsó Sándor a felekezeti oktatás kérdéseivel, Vita Zsigmond és Józsa János tanulmányaival, a jogászok és közgazdászok új nemzedékéből Takáts Lajos, Kecskés József. A ~ ebben az időben sokat foglalkozik helytörténettel, s különlenyomatként elindítja a *Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek sorozatát. A lap betiltásával ez a sorozat is megszűnt.
Balogh Edgár: Figyelemre méltó örökrész. Korunk 1969/10; uő. Kettős örökség erkölcse. Korunk 1972/10. – Mikó Imre: Jakabffy Elemér és a Magyar Kisebbség. Korunk 1973/8. – Balázs Sándor: Lugosi üzenet. A Magyar Kisebbség monográfiája. Kézirat. – Jakabffy Elemér: Nemzetiségpolitikai írások. 1993. Téka. – Magyar Kisebbség. 1922-1942. Repertórium. I-II. Összeállította Kassai Magdolna. Szeged 1993.

Magyar Néplap, az 1940 őszén betiltott *6 Órai Újság folytatásaként Franyó Zoltán kezdeményezésére 1941. jan. 15-én indult temesvári napilap. A hét minden napján megjelent, s más dél-erdélyi magyar újság ideiglenes hiánya miatt hamarosan népszerűvé vált és elérte az 50 ezres példányszámot. A lap egy részvénytársaság tulajdona volt, s felelős szerkesztőként Szász István jegyezte. A tényleges főszerkesztői munkát végző Franyó Zoltán mellett Szimonisz Henrik technikai szerkesztő és Bach Gyula "mindenes riporter" dolgozott. Az adott körülmények között a lap politikamentes híradásra szorítkozott, s 1942 augusztusa után megszűnt.

Magyar Újság, az OMP Arad megyei szervezetének hivatalos lapja. 1924 és 1927 között négy évfolyamot ért meg, majd Aradi Magyar Újság címen 1928 és 1931 között újra megjelenik. Felelős szerkesztője Barabás Béla, majd Geller Ödön és Juhász Attila. A kisebbségpolitikai célokat követő lap munkatársai között volt Nagy Dániel, Balla Böske, Seidner Imre. Politikai Portrék c. rovatában az aradi magyar értelmiségiek pályafutását, politikai karrierjét ismertette; 1927 májusától A gyermekek újságja címmel indított ifjúsági mellékletet. Irodalmi rovataiban Olosz Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Dániel, Török Sándor, fordításban Oscar Wilde alkotásai olvashatók. Interjút közöl Karinthy Frigyessel.

Méhész, Valló Zoltán szerkesztésében 1914-ben Temesvárt indult és 1935 decemberéig megjelent méhészegyesületi hivatalos közlöny. 1925-től kezdve címe: Apicultura-Bienenzüchter-Méhész, 1934-től csak román-német nyelvű a címe.

Móka, A, illusztrált heti élclap Lugoson. 1932-ben Balázsi Ferenc, 1933-ban Molnár Ida és Keresztury Pál a felelős szerkesztője. Marianov Mátyás és Matuska Ödön szerkesztette, művészeti munkatárs Trauer Ödön. Néhány száma Új Móka címen jelent meg.

Moravetz Testvérek, könyv-, zenemű- és papírkereskedés Temesváron, amely jelentős zenemű-, könyv- és lapkiadói tevékenységet is folytatott a XX. század első felében. Saját nyomdát üzemeltetett. Fiókvállalatai, kirendeltségei és bizományosai voltak Budapesten, Lipcsében, Pozsonyban és Csernovicban. A komoly kereskedelmi és kulturális funkciót betöltő ismert és virágzó céget Moravetz János alapította 1895-ben. Vezetését pár év múltán fiai – Gyula és Lajos – vették át, akik az eredeti józsefvárosi üzlethelyiséget is megtartva korszerű és tekintélyes boltközpontot létesítettek Temesvár belvárosában.
1940 után Mentor Részvénytársaság néven működött tovább; 1950-ben államosították.
Kiadásában jelent meg az új literatúra, az Ady fiatal bánsági híveit tömörítő Dél-csoport havi folyóirata, a Magyar Dél (1909-10), a 20-as évek elejének Bukarest után Temesváron megjelent rangos román nyelvű zenei folyóirata, a Musica. Magyarul 1923-tól Muzsika címmel jelentetett meg reklámfüzeteket, publikálta több bánsági szerző – Berkeszi István, Bodor Antal, Berkovics Simon, Sabin V. Drăgoi, Lovich Ilona, Szimonisz Henrik szépirodalmi, helytörténeti s néprajzi műveit. Félévszázadot meghaladó fennállása alatt közel másfél száz könyvet (ebből 1919-1940 között magyarul 137 művet) adott ki.
Tevékenysége homlokterében a klasszikus és kortárs zeneművek forgalmazása és kiadása állt.
Kortárs román zeneszerzők műveit jelentette meg Noua Şcoală Românească címmel kiadott sorozatában, az egyetemes zeneirodalom népszerű zongoraművei – Bach, Bartók, Beethoven, Chopin, Delibes, Liszt, Mendelssohn-Bartholdy, Schubert, Schumann, Weber szerzeményei – a Collection Moravetz c. gyűjteményében láttak napvilágot, az igényesebb hangszeres és zenekari darabok, a klasszikus és a XX. századi zeneszerzők művei az Edition Moravetz sorozatban. Cimbalom-szalon c. kottafüzet sorozata a Schubert, Haydn, Schumann, Meyerbeer, Suppé, ill. Balázs Árpád, Dankó Pista, Erdélyi Dezső, Katona József, Késmárky Árpád, Bihari János, Szerdahelyi József, Lavotta János kompozícióinak átiratait tartalmazta. Megjelentette a népszerű operettek és operák eredeti kottáit és zongorakivonatait is. Moravetz közismert kiadványai népzenekarra címmel kiadta Győri Emil Barcelona c. füzetét (1926). Egy esztendő legsikeresebb kottáit összegyűjtve jelentette meg a Moravetz-Album hét kötetét, amelyek a "legdivatosabb táncok, népszerű dalok, a legszebb magyar nóták, kedvelt operák, kiválogatott két- és négykezes zongoradarabok" gyűjteményei. Mária országa c. három füzetben hozta ki Hoós János temesvári zeneszerző egyházzenei alkotásait. Magyar és román nyelven képeskönyveket adott ki a gyermekek számára. A magyar nyelvű sorozat verseit Benedek Elek, Draskóczy Ilona, Kóró Pál, Móra Ferenc, Sas Jolán és Szabolcska Mihály írta.
A kottalapok, -füzetek és albumok színes, ízléses és mutatós címlapjait általában Kóra-Korber Nándor, Miskovits István, Sinkovich Dezső, Litteczkyné Krausz Ilonka, Németi Edit, Fenyő Sándor rajzolta.
A ~ cégjelzésével jelent meg Eisikovits Miksa dalainak füzete (1946).

Mozaik, Lugoson 1935 szeptemberében indult "irodalmi és riport hetilap" Komáromy István szerkesztésében. 1936/25-ös számától kezdve Temesvárt jelent meg "kultúra-divat-irodalom" alcímmel. Utolsó száma az 1937/14-es. A magazin-típusú lap tartalma szerint erotikus-szexuális jellegű. Első száma Zsolt Béla novellájával jelentkezett, feltűnik a budapesti Forró Pál Szemérem a divatban és a szerelemben c. írása (1935/8), a cikkek nagy része azonban a világirodalomból válogatott anyag, így Dekobra, Kuprin, de Sade márki, Smedley írása. Sok írás aláírás nélkül jelenik meg vagy ellenőrizhetetlen álnéven. Kizárólagos tárgyköre a különböző népek szerelmi élete, a szerelem kriminalisztikája, a nudizmus, a házasságkötés esztétikája, a prostitúció és nemi perverzitás, a szerelem világtörténete, nemi felvilágosítás, film és erotika, válás és házasságtörés.

Munkás, Aradon 1920-ban Bőripari Munkás címmel indított politikai hetilap. 1921. május 1-i számától címét ~ra változtatta. Főszerkesztője Fáskerti Tibor, szerkesztője Hustya Sándor, az 1922. évi 2. számtól Orosz János. Az eredetileg szociáldemokrata beállítottságú lap rövidesen a kommunista párt befolyása alá került. Tiltakozott a Trancu-Iaşi-féle munkaügyi törvény ellen, cikksorozatban elemezte a társadalmi osztályok viszonyát a nemzeti kérdéshez. Az aradi munkásság gazdasági és politikai helyzetét feltáró írások mellett figyelemre méltó a lap irodalmi rovata, amely Révész Béla és Várnai Zseni írásain kívül az aradi írók és költők műveit is közölte. Megszűnt 1922-ben, az aug. 22-i számmal.

Nagyszentmiklós és Vidéke, politikai és társadalmi hetilap. Kollonits István kiadásában jelent meg 1914 és 1926 között. Felelős szerkesztője Csáth István, 1924-től Kollonits István.

Nap, A
1. Katolikus folyóirat. Az aradi *Vasárnap szociális mellékleteként indult. 1922 májusától Temesvárott szerkesztette Réty Imre, 1923-tól 1931-ig Ikrich Auguszta; felelős szerkesztő Báthy Aglája (1931-35), Csatáry Adél (1935-36), Szim I. Lídia (1938-40), Kós Adrienne (1941-44). A lap 1928-ban rövid időre Nagyváradra, majd Kolozsvárra költözött. Kiadója a Szociális Miszsziótársulat, 1928-tól a Katolikus Nőszövetség. Általában havonta jelent meg, 1926-tól két évig Szociális Útmutató c. melléklettel. Képes családi kalendáriumot is kiadott. A szakosztályi hírek, nőszövetségi ügyek mellett a szerkesztők külön rovatot szenteltek a családvédelemnek és a szociális gondoskodásnak. Hasábjain Sík Sándor, Erdős Renée, Reményik Sándor, Mécs László, Pakocs Károly verseit találjuk, tárcák, könyv- és kiállításismertetések, filmbírálatok követik egymást. Gyakoribb szerzői nevek: Baráth Béla, Hirschler József, Paál Árpád, Sulyok István, Dávid László, Erőss Alfréd, Reischel Artúr, Rejőd Tiborc. Utolsó száma 1944 júniusában jelent meg.
2. Aradon több alkalommal elindított, rövid életű hírlap. 1926 áprilisában Szathmári Jenő szerkesztette. Erdős György lapjaként 1929 nyarán másfél hónapig jelent meg. Beck Richard és Márton István hasonló című lapja 1931 őszétől 1932 márciusáig élt.
3. Temesvári politikai napilap, szerkesztette Asztalos Sándor. Mindössze 1930 októberétől 1931 januárjáig létezett.

Orsova és Vidéke, a helyi Wochenblattal párhuzamosan megjelenő hetilap Orsován, 1896-tól ismeretes. Orsovai káplánkodása idején Lengyel István szerkesztette. A lap 1920-ban megszűnt; az Orsován később Orsovai Napló címmel 1935-ben indított "politikai és társadalmi hetilap"-ot Skuts Béla szerkesztette, de ez is csak egy fél évig tudta fenntartani magát.

Orvosok Lapja, Temesváron 1920 novemberétől 1940 szeptemberéig havonta megjelenő szaklap. Felelős szerkesztője mindvégig Szana András röntgenintézeti főorvos. 1926-tól főmunkatárs Kardos Géza, az aradi Gyermekmenhely volt igazgató főorvosa, később temesvári gyermekorvos. 1932 júliusától a lap címe Terapia, s csak zárójelben, alcímként jelenik meg a folytonosságot jelezve továbbra is az ~ cím. Ez időtől kezdve 1938-ig főmunkatárs Lampel Armand is. 1938 áprilisától kezdve a lap fejléce csak román nyelvű.
Az ~ indulásakor jelzi célját: "A gyakorló orvosnak referál a gyógytudományok haladásáról." Szerzői részben bánsági orvosok, részben külföldi egyetemek tanárai.
Az aradi orvosok közül Engelberg József az inzulin mellékhatásáról s az asztma terápiájáról (1927), a vérképző szervekre irányuló ideg- és hormonhatásról (1928), a neuraszténiáról (1929), a gyomorsav és a malátacukor értékeinek viszonyáról (1930) s a gyomorszekrécióról (1931) értekezik. Szedlák Ödön ideggyógyász referátuma Újabb nézőpontok a psychoterápiában (1928) címmel jelenik meg, Kardos Géza a gyermekbénulás járványtanát, kórismézését és terápiáját (1928), majd a csecsemő táplálásával kapcsolatos nehézségeket (1930) írja le. Lukáts Jenő a malátakivonat gyógyászati felhasználásáról (1924) ír, Goldschmidt Lipót pedig új szempontokat mutat be a hörgők, a tüdő heveny és krónikus megbetegedéseinek kezelésében (1932). Szelle Károly a vérbaj kezelésénél eredményesen használt új eljárását ismerteti (1927), Kallós József vegyész új módszert dolgozott ki a vér és a liquor cukortartalmának meghatározására (1928). Sebészeti vonatkozásúak Újhelyi József és Naschitz Imre dolgozatai (1926).
A temesvári orvosok közül Gara Ferenc fogorvos a fogkefe használatáról (1928), a száj higiéniájáról (1929), a foghúzás utáni rendellenes vérzésekről (1930) ír, és közli statisztikai felmérését az elemi iskolai tanulók fogainak romlásáról (1932). Mátrai Béla az alveolitis kórképét és kezelését mutatja be (1933). Lampel Armand a szívműködés zavarairól (1932) és a vérnyomás diagnosztikai értékelése kapcsán nyert tapasztalatairól számol be (1933), Kraus Mihály a luesz ideggyógyászati vonatkozásait (1927), Varga Kálmán bőrgyógyász a gonorrhoeás betegek gyógykezelését tárgyalja (1934). Szana András Nőgyógyászati szemelvények c. összefoglalót közöl (1935), Wittenberg Sándor a csecsemőknél észlelt táplálkozási zavarokat ismerteti (1927).
A kolozsvári szerzők közül Engel Károly az epekőbetegségek kórtanáról és gyógykezeléséről, valamint a magas vérnyomásról (1924), Jancsó Miklós a pellagráról (1924), Heiner Lajos a gonorrhoea kezeléséről (1924) ír, Heller József a belső elválasztási mirigyekből eredő vérzésekről (1935) számol be saját tapasztalatai alapján.
Vidéki orvosok is jelentkeztek esetbemutatásokkal, leírva saját tapasztalataikat.Íy például Klein Richárd (Buziásfürdő) a vérnyomásemelkedések kezelését mutatja be (1924), Nagy Jenő bányaorvos (Petrilla) pedig az asthma bronchiale okaival foglalkozik (1927).
A ~ számos dolgozatot közölt budapesti és szegedi orvosok, egyetemi tanárok tollából. Itt jelent meg Korányi Sándor a vérképző szervek megbetegedéseit (1928), Molnár Béla a cukorbetegek gyógykezelését (1929), Matolcsy Károly a női nemi szervek tuberkulózisát (1930) elemző értekezése, Heim Pál dolgozata a gyermekek sápadtságának okairól (1929) és Manninger Vilmosé a rákos megbetegedésekről (1937). Közöltek német nyelven is: Winkler Lajos, a nagyváradi poliklinika orvosa és Engelberg József Aradról így jelentette meg terjedelmes munkáit a szifilisz differenciál-diagnózisáról (1930), ill. a gyomornedv sósavtartalmának meghatározásáról (1930).
A mindennapi gyakorlat számára c. rovat beszámolókat tartalmazott, a Gyógyászati kérdések és feleletek c. rovat keretében állandó kapcsolat létesült a gyakorló orvosok és a neves egyetemi orvosprofesszorok közt. A bánsági kisebbségi orvosok érdekvédelmét szolgálta az Orvosi közügy rovat. Szórakoztató céllal még az Orvosi humor is helyet kapott.
A lap megszűnése 1940 őszén a kialakult politikai viszonyoknak tulajdonítható.

5 órai Újság, független politikai napilap Temesvárott. Szerkesztette Franyó Zoltán. 1931. máj. 1-jén indult. A 30. számtól a 6 órai Újság címet viselte. 1940. dec. 17-ig jelent meg.

Páduai Szent Antal, röpirat formájú római katolikus vallásos kiadványsorozat. Temesváron 1929. okt. 27. és 1936 febr. 1. között havonta jelent meg. Szerkesztéséért és kiadásáért Magyary Pál felelt.

Pán Könyvtár, Temesváron, 1920-26 között Brázay Emil szerkesztésében megjelent erotikus tematikájú könyvsorozat. Hét év alatt összesen 19 mű jelent meg benne. Eredeti művek ezek közül: Brázay Emil három novelláskötete (Lori, a vörös méreg. 1920; Sörensen Dóra, a szeretőm. 1920; Szerző! é.n. [1921]), Fekete Tivadar Genovéva hercegnő bőre (1923), Berde Mária Rina kincse (1923); Forró Pál Szerelem (é.n.) c. kötetei. A világirodalmat Knut Hamsun, Alfred Kerr, Klabund, Bernard Shaw, Alfred Polgar képviseli – a többi a korban divatos erotikus szerző, akik közül Hans von Kahlenberg Habkisasszonyához (Tv. 1920) Bródy Sándor írt előszót. Fordítóik között Brázay Emil (8 mű), Angelbauer Loránd és Bardócz Árpád (1-1 mű) neve szerepel.
Említésre méltó érdekessége a sorozatnak Kóra Korber Nándor 1923-ban, illetve Sajó Sándor 1926-ban kiadott Pán Opticum c. karikatúrasorozata, "Temesvár karikatúrákban" alcímmel.

Partiumi Közlöny, Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadásában megjelenő lap, az Egyházkerület hivatalos lapja. Főszerkesztője Barabás Zoltán, a szerkesztőbizottság elnöke Tőkés László.
1991 novemberétől 1993 júliusáig Közlöny címmel jelent meg, ekkor változtatta címét – jellege változatlan megőrzésével – ~-re. Az egyházkerület hivatalos közleményei s a magyar reformátusság életét tükröző cikkek, beszámolók, híranyagok mellett a hitélet építését szolgáló vallásos anyagokat is közöl.
1993-ban megjelentette a Varadinum 1993 c. kötetet, a lap ökumenikus mellékletét; 1994 áprilisa óta Partium címmel kiadja – mint mellékletét – a *Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapját is.

Pécskai Újság, a legkisebb magyar vidéki lapok egyike Romániában. 1930 novemberében indította Lelik Ferenc és Harsányi Márton. Mint hetenként háromszor megjelenő újság a község lakóit érdeklő témákat tárgyalta. A növekvő politikai nyomás miatt 1931-ben megszűnt, s csak 1992-ben indította meg újra havilapként a helybeli római katolikus plébánia Heinrich József szerkesztésében.
Kocsik József-Kisgyörgy Zoltán: Hol voltak legkisebb vidéki lapjaink? Korunk 1971/6.

Periszkop, a romániai magyar avantgárd első magyar irodalmi és művészeti szemléje. 1925-ben négy, 1926-ban egy száma jelent meg Aradon Szántó György szerkesztésében. Budapesti szerkesztője Szélpál Árpád, csehszlovákiai szerkesztője Fábry Zoltán, Párizsból Tihanyi Lajos gyűjtötte számára a kéziratokat.
A lap példaképéül a Querschnitt haladó szellemű igényes revü, valamint a Kassák Lajos szerkesztette bécsi Ma szolgált. Sajátos keveredése volt a művészi forradalmat hirdető folyóiratnak és az olvasmányos magazinnak, amely elsősorban abban különbözött a szokványos irodalmi-művészeti lapoktól, hogy igyekezett átfogni az élet minden területét. Oldalain helyet kapott a politika és a társadalom problematikája, különoldalain sok fotót közölt az aktualitásoktól a sporteseményekig, filmszínésznők portréitól a század műszaki gépcsodáiig. Mindez teret nyújtott az avantgárd művészetnek és irodalomnak, melynek hirdetője akart lenni. A köréje csoportosuló képzőművészek is mind avantgardisták: Schiller Géza, Pál István, Kóra-Korber Nándor. Mivel a lapalapító szerkesztő, Szántó György érdeklődése is elsősorban képzőművészeti volt, a művészeti anyag minősége és mennyisége meghaladja az irodalmi részt. "A ~ elsősorban művészeti folyóirat volt, az irodalomnak másodrendű szerepet juttatott. [...] Sem előtte, sem utána erdélyi folyóirat nem tett ennyit a képi látásmód fejlesztéséért, a modern képzőművészet megismertetéséért. Bátran elmondhatjuk, hogy a ~, gazdag képanyagával, sokszempontú és színvonalas értekezéseivel változatosságában izgalmas képet adott a huszadik század elejének képzőművészetéről" – írja Kovács János.
A ~ művészeti anyaga ugyanakkor művészetfelfogásában egyfajta folytonosságot mutat: nem tagadja az előzményeket, és betekintést enged elmúlt korok művészetébe is. Találkozunk a lap oldalain az ókorból származó művekkel, afrikai és kínai művészettel, a reneszánsz művészeivel, de ugyanakkor az új irányzatok legreprezentatívabb alkotóival is.
A képanyag megjelentetésében érvényesül a szerkesztő szempontja, jelezve azt, hogy tiszta stílusirányzatok csak elméletben léteznek, s bőséges teret nyújt a modern átmeneteket létrehozó posztimpresszionizmus, posztszimbolizmus stb. képviselőinek is. Így jelen vannak a ~-ban: Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Pissaro, Renoir, Derain, Henri Rousseau, akik nem mondhatók avantgardistáknak, de nélkülük nem jöhettek volna létre az újabb irányzatok. Másrészt ezeknek a művészeknek a felvonultatásával igazolható az újabb törekvések jogosultsága is, melyeket a ~-ban Picasso, Léger, Klee, Kokoschka, Brâncuşi, Archipenko, Kandinszkij, Chagall művei szemléltetnek.
A ~ érdeme az is, hogy Erdélyben legelőször innen értesülhettek az olvasók a Bauhausról; Moholy-Nagy László tárgykonstrukcióival, fotóplasztikáival is ezen át ismerkedhettek meg. Jelen vannak számaiban műveikkel a magyar avantgárd legjobbjai is: Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Kmetty János és néhány erdélyi avantgardista is: Gallas Nándor, Kara Mihály, Kóra-Korber Nándor, Ferenczy Béni és Mund Hugó.
A képanyag hatását fokozták a művészeti tárgyú tanulmányok és cikkek (Apollinaire: Henri Rousseau-ról, Arthur Korn: Analitikus és utópisztikus architektúra, Márkus B.: Théo Von Doesburg, Németh Antal: A gép esztétikája, Perlrott-Csaba Vilmos: A Salon des Indépendents XXXI-ik kiállítása, Solomko Dimitrij: Az oroszok új színpada, Tamás Aladár: Az új román művészeti lehetőségek – a "Contimporanul", Uitz Béla: Foujita és Chagall). Ezek többnyire egy lépéssel előbb is jártak az illusztrációknál, és a konstruktivizmus szélsőséges vagy mérsékelt irányzataival foglalkoztak.
A ~ szépirodalmi közleményeiben az expresszionista világlátás és formanyelv az uralkodó, helyenként jelentkezik a szürrealizmus is. Szerepel a lapban Szélpál Árpád expresszionisztikus verseivel; az aktivisták új nemzedékének hazai képviselője, Becsky Andor; Dienes László prózaverssel, mely lirizmust visz be az aktivizmus tárgyszerű költészetébe; Déry Tibor dadaista, szürrealista hatásra valló versekkel; Illyés Gyula a francia szürrealisták modorában írott költeményével, valamint Mécs László és Ion Vinea. A prózában is, akárcsak a költészetben, jelen van az expresszionizmus krisztianista szemlélete; ezt legjobban Faragó Sándor és Gallas Nándor prózája tükrözi. Sebesi Ernő és Szántó György novellái a realizmus hagyományos formájának a visszatérését éreztetik, mely az új avantgárd irányzatok stílusjegyeivel gazdagodott. Drámával Földes Sándor szerepel (Gyermekvihar c. drámai kísérletével), Bortnyik Sándor pedig Zöld Szamár pantomim c. "mechanikus balettje" szövegkönyvével. A kor jeles avantgardistái közül Apollinaire, Cendrars, Tristan Tzara, Jean Cocteau, Ivan Goll írásai tűnnek fel Gáspár Endre, Illyés Gyula, Németh Andor, Szegi Pál, Tamás Aladár fordításában. Érdekesség, hogy a szerkesztő több irodalmi alkotást eredeti nyelven helyezett el a lapban (Apollinaire: Au nord au sud, Déry Tibor: Mama Russland, Neubauer Pál: Intervall, Vorfrühling c. verseit, Bontempelli: Ich in Afrika c. prózáját, Hans Liebstockel cikkét: Marinetti und Prampolini, Théo Van Doesburg: Das Ende der Kunst).
Ligeti Sámuel: Periszkop. Temesvári Hírlap 1925. márc. 20. – Móricz Miklós: Periszkop. Brassói Lapok 1925. márc. 29. – Neubauer Pál: Periszkop. Nagyvárad 1925. máj. 31. – Kassák Lajos: "Aki az új építés törvényeit hozza". Részlet Heves Ferenc Kassák Lajossal készített interjújából. Keleti Újság 1925. jún. 7. – Seidner Imre: Riport a Periszkop haláláról. Erdélyi Élet 1925. szept. 5. – [Nagy Dániel]: Egy új halott. Magyar Újság 1925. szept. 6. – Károly Sándor: Folyóirat az izmusok tengerén. Igaz Szó 1957/8. – Szabó György-Gál István: A "Periszkop", egy romániai folyóirat. Klny. a Filológiai Közlönyből. Bp. 1962 [a folyóirat teljes repertóriumával; függelékül Illyés Gyula Kronstadti pályaudvar c. verse és Surrealizmus c. cikke, Kassák Lajos F. T. Marinetti c., a futuristák római kongresszusa alkalmából írott esszéje és Szántó György Egy boxmach (!) c. jegyzete]. – Sőni Pál: Az avantgarde – folyóiratok tükrében. Avantgarde-sugárzás. 1973. 30-36. – Periszkop 1925-1926. Antológia. Összeállította, jegyzetelte és bevezette Kovács János. 1979. – Robotos Imre: Periszkop. Korunk 1980/6. – Cojic József: Periszkop a láthatáron. Művelődés 1990/2. – Kiss Károly: Honnan, merre, Periszkop? Havi Szemle (Arad) 1990/3.

Praxis Medici, Temesváron 1924 és 1940 között megjelenő orvosi szaklap, alcíme szerint: "Gyakorló orvosok szaklapja". Az 1938. évi 4. számtól az alcím román nyelvű. 1938 novemberétől mint a Romániai Kisebbségi Orvosok Jóléti Szövetségének hivatalos lapja jelent meg. A szerkesztésért Fischer Ferenc felelt, közben 1929 és 1935 között a lapnak főszerkesztője is volt Lukáts Jenő aradi főorvos személyében. Az első évben két szám jelent meg, majd 1939-ig évi 12, 1940-ben pedig még hat szám.
Az első szám bevezetőjében a szerkesztőség hangsúlyozza, hogy az utódállamok magyarul is beszélő orvosainak szerény anyagi ellenértékért a világ orvosirodalmából különösen a gyakorló orvost érdeklő részről tájékoztat. Ennek érdekében a következő állandó rovatokba sorolták be a közlésre szánt anyagot: eredeti közlemények, összefoglaló ismertetések, orvostársadalmi és gazdasági kérdések, referátumok (ezek változó témakörrel, úgy hogy negyedévenként a medicina egész területét átfogták); terápia, könyvismertetés, hirdetések, valamint gyógyszerek és gyógyászati intézmények reklámjai. 1928-tól bevezették a Kérdések és feleletek c. rovatot is, mellyel szemináriumszerű eszmecserét kívántak folytatni.
Az Eredeti közlemények c. rovatban a leggyakrabban aradi, temesvári, kolozsvári orvosok közleményei jelentek meg. Így Engelberg József a gyomorsav meghatározásának módszereiről (1930), a hisztamin kezelésről (1934), Sámson Aladár a hemofília terápiájáról értekezik (1939), Kallós József biokémikus pedig több eredeti laboratóriumi módszert mutat be (1934, 1937, 1940), melyek megkönnyítik egyes betegségek kórismézését. Ugyancsak új vizsgálati eljárásokat és azok klinikai jelentőségét ismerteti Winer Imre (1931, 1935). Török Dezső a röntgenvizsgálatok fontosságát emeli ki a gasztro-enterális megbetegedéseknél (1930). A Tuberkulózis Elleni Küzdelem Aradi Egyesületének tüdőgondozójából Palágyi Jenő a tüdőbetegek ambuláns kezelésében elért eredményeiről számol be (1928). Bőr- és nemibetegségek gyógyászatával kapcsolatosak Werner Sándor írásai (1930, 1932, 1934); ő a nemibetegségek leküzdéséről szóló új rendeletet is ismerteti (1933). Ebből a témakörből közölte terápiás megfigyeléseit Singer József (1930) és Szelle Károly (1931). A művi abortuszok történeti áttekintését Kupfer Miksa közli (1934). Gyermekgyógyászati vonatkozású Róna Imrének a csecsemők kezelése terén elért tapasztalatairól (1934), Weber Györgynek a tápszerek használatával kapcsolatos eredményeiről (1935), valamint Lukáts Jenőnek a gyermekkori vérszegénységről írt beszámolója (1932). Újhelyi József a rövid és ultrarövid hullámokról írt (1935), Kilényi Albert pedig az asztma újabb gyógyítási módjait ismerteti (1940/1).
A temesvári orvosok közül a lapban közölt Kraus Mihály idegorvos (1936), Róna Nándor tüdőgyógyász (1936), Klein Endre bőrgyógyász (1937), valamennyien terápiás eredményeikről számoltak be. Stitzl József mint sportorvos az amszterdami olimpia kapcsán terjedelmes beszámolót közöl a doppingszerekről (1928), később tudománytörténeti dolgozattal állít emléket Kramer Jánosnak, az első temesvári főorvosnak (1932/4).
A kolozsvári orvosok közül Katzer Ödön a görcsös állapotok gyógykezeléséről (1935), Samu Dezső a pozitív Wassermann-reakciókról (1936), Róth Marcell és Herskovits Izidor a röntgenvizsgálatok jelentőségéről (1939, 1940) számolt be; ezeket a dolgozatokat a szerzők a Paul Ehrlich Orvos-Egyesületben mutatták be. Orient Gyula A rákos megbetegedések eredete és keletkezése c. írását is itt közli (1939); Joó István az orr- és fülfurunkulózisok gyógyítási lehetőségeit tárgyalja (1939); ezek az előadások az EME Orvosi Szakosztályának ülésén hangzottak el. A Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület felkérésére készült írások között Sándor János (1927), Rosskopf Béla (1932) és Fried József (1932) a belső elválasztás tanának akkori állását mutatja be.
Kisebb bánsági és erdélyi városok orvosainak közleményeit is megtaláljuk a ~-ben. Így Rafael Miklós gyalui körorvos az epebántalmak gyógyszeres kezeléséről ír (1929), Leonhard Oszkár (Szászsebes) a nőgyógyászati gyakorlatban előforduló súlyos vérzés kapcsán nyert terápiás tapasztalatát mutatja be (1933), Grünhut Jenő dévai orvos az égési sebek gyógyításáról számol be (1935), Diósi Phoebus (Piski) sziliciumtartalmú gyógyszer alkalmazását méltatja a tüdőtuberkulózisban (1937), Fekete Iván petrozsényi kórházi orvos a gyermekágyi láz kezelésében elért eredményeiről ír (1937). Sinkó György csíkszeredai sebész a mellékvesék szerepét ismerteti (1939), majd folytatásokban közli beszámolóját a belső elválasztás és a vegetatív idegrendszer közti kapcsolatról (1940). Koralek Gyula vajdahunyadi sebész műtéti eljárásokat (1930, 1932) és egy új fájdalomcsillapító gyógyszert mutat be (1930). A gyergyószentmiklósi Nagy Endre az abortuszról (1939), a bukaresti Pécsi Ernő a nőgyógyászatban használatos helyi érzéstelenítőkről ír (1933), Vadász Lajos galaci sebész örvény okozta vállízületi ficam-esetet mutat be (1931), Gergely József marosvásárhelyi bakteriológus a gonococcus-komplementkötésről számol be (1936), Kertész Béla Székelyudvarhelyről a szénsavgáz orvosi rehabilitációját méltatja (1939).
Neves román orvosok, egyetemi tanárok munkáit vagy kongresszusokon elhangzott előadásait közölték magyar fordításban. Így itt jelentek meg Câmpeanu L. sebész főorvos (1939/2), Tomescu Petre a bukaresti elmekórtani tanszék elnyerésekor tartott székfoglaló előadása (1934/11), Săvulescu szülészeti klinikai tanárnak (1935/7), Gh. Marinescunak, a Román Akadémia tagjának (1934/9, 12, 1935/3, 12), D. Danielopolu professzornak, az Országos Orvos Szövetség elnökének előadásai (1933/9, 10, 1934/2, 3).
A ~ másik állandó rovata Összefoglaló ismertetések címmel átfogó tanulmányokat közölt egy-egy témakörről, amit sokszor külföldi folyóiratból vettek át, de a magyarországi egyetemek tanárainak, orvosainak továbbképző jellegű beszámolói is itt jelentek meg. Ezek jelentősen hozzájárultak a lap színvonalának emeléséhez, így többször is itt közöl Korányi Sándor, Szent-Györgyi Albert, Issekutz Béla, Grósz Emil, Rusznyák István, Nékám Lajos és mások. Külön figyelmet érdemel Verebély Tibornak, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara tanárának folytatásokban közölt értekezése az orvosi felelősségről (1939/9, 10).
Az Orvostársadalmi és gazdasági kérdések c. állandó rovatban nagyon sok közlemény, hír, értesítés jelent meg, főleg a kisebbségi orvosok sorsáról, helyzetéről, törekvéseiről, szervezkedéseiről, továbbképzési lehetőségeiről, tudományos előadásairól. Itt vetették fel annak szükségességét, hogy a magyar kisebbségi orvosok érdekvédelmi szövetsége megalakuljon (Miért nincs még magyar kisebbségi orvosegyesület? 1930/11), majd beszámoltak a kisebbségi orvosegyesület szabályait előkészítő bizottság munkálatairól (1931/8), és végül az alakuló közgyűlésre (1931. okt. 10-re) mozgósították az orvosokat (1931/9). A Romániai Kisebbségi Orvosok Jóléti Szövetségének (RKOJSZ) megalakulása után beszámoltak annak évi közgyűléseiről (1931/10, 1933/3, 1934/9), közölték alapszabályait (1931/11). Cikk jelenik meg a lapban a kisebbségi orvosok helyzetéről (1937/2), a kisebbségi orvosok parlamenti képviseletéről (1939/5). Foglalkoznak az orvosok fegyelmi ügyeivel, kinevezésekkel, az orvosok adó-problémájával, házbérmozgalmával, az orvosi segélyalap, a nyugdíjpénztár, a betegsegélyező pénztár felállításának szükségességével. Ebben a rovatban közölnek romániai egészségügyi törvényeket is, az Orvosi Collegiumok törvényét, valamint beszámolót az Orvosi Kamara választógyűléseiről és az Országos Orvos Szövetség Kongresszusának munkaprogramjáról. Ugyancsak itt ismertetik az EME vándorgyűléseket (1930, 1933, 1938), a Paul Ehrlich Orvos-Egyesület előadásait (1939/3), a Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület gyűléseit (1932/5, 1939/1), valamint a romániai német orvosok továbbképző kurzusait (Brassó 1929, Temesvár 1931) és a külföldön, Magyarországon szervezett továbbképző előadássorozatok programját (1930/12, 1931/5, 1934/4).
Beszámoltak román orvosi szaklapok megjelenéséről is; ilyen a nagyszebeni Sibiul Medical (1934/2), a nagyváradi Vestul Medical (1935/5), a bukaresti România Medicală (1938/1) és Revista de Igienă Socială (1940/6).
Adatokat vesznek át Románia statisztikai évkönyveiből. Közlik a háború után honosított orvosi diplomák tulajdonosainak névsorát; ebből megtudjuk, hogy 1922 és 1937 között 1608 orvosi diplomát érvényesítettek Romániában, ezek nagy része kisebbségi orvosé volt (1938/1).
A lap fő feladatának tartotta a szakmai továbbképzés mellett az érdekképviselettel kapcsolatos mindenféle probléma napirenden tartását és közlését. Folytatásokban közölték 1933 és 1939 között Schmidt Béla marosvásárhelyi orvosnak A praxis örömei c., 107 fejezetből álló munkáját, valamint Engelberg József és Pál (Paál) János "leveleit" az orvosi gyakorlat egyes kérdéseiről.
A "Referátumok" c. rovatban közölt rövid összefoglalók száma évente 73-180 között változott, melyek a medicina számos területét felölelték.
Volt "Könyvismertetés" rovata, ebben évi 20-28 könyv megjelenésére hívták fel a figyelmet.
A "Therapia" c. rovatban gyógyszerek, gyógykezelési módok leírását adták meg röviden.
A ~ a többi romániai magyar nyelvű orvosi laphoz hasonlóan mindvégig anyagi problémákkal küzdött. 1929. évi közleménye szerint több mint 900 orvoshoz jutott el a lap előfizetés útján. Az 1940. évi első számban a szerkesztők megérezve, hogy a lap hamarosan megszűnik, értékelték addigi tevékenységüket: "... érezzük: közeleg a vég. Az elmúlás még a jól végzett munka után is fájdalmas. Szeretnénk még valamennyire összetartani azokat, akik egymásra vagyunk utalva. Kérő szóval hívunk tehát mindenkit amúgy is megritkult sorainkba..." Az 1940/7-8. szám volt az utolsó, ekkor 17 évi működés után a lap megszűnt. Ettől kezdve Erdély déli része magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat nélkül maradt.

Program.
1. Temesváron jelent meg mint az ottani Újságíró Klub folyóirata. Egyetlen példánya sem maradt fenn, de egy 1935-ös róla szóló cikkből (Újság, Bp. 1935. febr. 12.) tudjuk, hogy verseket, elbeszéléseket, riportokat, művészeti cikkeket közölt; jórészt eredeti anyagot. Oldalain – többek között – Bechnitz Sándor, Erdős Renée, Franyó Zoltán, Kalotai Gábor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ormos Iván írásai láttak napvilágot.
2. Ugyancsak Temesváron 1936-ban Gokler Gyula jelentetett meg ~ címmel rövid életű színházi lapot, amelyet szintén csak közvetett forrásokból ismerünk.

Reggel, Aradon 1930-1937 között megjelenő "országos demokratikus napilap"; fejlécében 1934-1936 között "a Magántisztviselők Egyesületének, a Kiskereskedők Szindikátusának és a Vendégipari [!] Szindikátusnak a hivatalos lapja" megjelölés is szerepel. Felelős szerkesztője 1931-ig Kócsy Jenő, utána a lap megszűnéséig Erdős György, aki 1935-től a lap tulajdonosa is. Főmunkatársként 1930-1931-ben Franyó Zoltán, temesvári szerkesztőként 1934-ben Vér Imre, 1934-1935-ben Eisner Ernő neve áll a lapon.
Mindvégig demokratikus, antifasiszta magatartást tanúsított; az abesszin-olasz háború idején Abesszíniával, a spanyol polgárháború idején a köztársaságiakkal rokonszenvező cikkeket közölt.
Oldalain szépirodalom is megjelent. Jelesebb munkatársai Horváth Imre, Lendvay Ferenc, Messer Sándor, Orosz Irén, Szántó György, Zsigmond Miklós és az Erdélyi Tudósító Almanachját szerkesztő Bércy György.

Rendkívüli Újság.
1. Politikai, társadalmi és közgazdasági heti-, majd 1920 okt. 30-tól napilap Aradon. Főszerkesztője Neidenbach Emil, főmunkatárs Krenner Miklós. Három évfolyama látott napvilágot. Sok irodalmi igényű tárcát közölt, megemlékezett Csíky Gergelyről, az orientalista Goldziher Ignácról.
2. Politikai hetilap ugyancsak Aradon. Eredetileg 1930. nov. 17-én Hétfő Reggel címmel indult, majd a 4. számtól felvette a régebbi ~ nevét. Felelős szerkesztője Kócsy Jenő, főmunkatárs Franyó Zoltán. 1931. febr. 9-től szerkesztését Bruckner Lajos vette át, majd 1937-től Reicher Jenő, illetve főszerkesztőként Markovits A. Iván. A független irányú lapban Fáskerti György, Korda István, Ferenczy György, Molnár Tibor, Lantos Ferenc, Messer Sándor közölt aláírt vagy szignált cikkeket.
1940. aug. 10. – szept. 23. között szünetelt, majd újraindult, de az 1940. okt. 7-i számmal végleg megszűnt.

Rivalda, Aradi színházi, művészeti, film- és sportlap. 1927-ben Erdős György szerkesztésében és kiadásában három száma jelent meg. A folyóirat könyvismertetéseket közölt, irodalmi és színházi személyiségek nyilatkozatait ismertette, az aradi irodalmi, színházi és zenei életről cikkezett. Munkatársai voltak: Seidner Imre, Székely György, Hajnal László, Erdős Renée, Mezey Zsigmond.

Romániai Magyarság, Lippán 1929-30-ban megjelent országos politikai, közgazdasági és irodalmi hetilap. A gazdagon illusztrált kiadvány főszerkesztője Hehs Aladár, felelős szerkesztője Kajdy László, kiadója Grell V. A.
A lap célul tűzte ki, hogy az ismeretlen szerzők műveit megismerteti a nagy nyilvánossággal (így pl. Păcurariu Aurel magyar nyelven írt drámáját), s verseket, regényrészleteket is közölt.

Romániai Népszava, az Erdélyi és Bánsági Szocialista Párt által kiadott *Erdélyi Munkás címváltozata 1922-29 között. Ebben az időszakban Gitye László jegyzi szerkesztőként. Irodalmi vonatkozású anyagából említésre méltó az *emigráns írók egyikének, Farkas Antalnak Kosóczky-lányok c., folytatásokban közölt regénye (1922), versei és A mag c. elbeszélése (1923). A lap munkatársai között szerepel még Erdélyi Kálmán, Ormos Ede és Woiticzky Gyula (Kelemen Gyula álnévvel).
1924-ben a ~ könyvsorozatot is próbál indítani A Romániai Népszava Könyvtára címmel, amelyben azonban mindössze egy kis (8 lapos) füzet jelenik meg: K. Kautsky Marx az erőszakról és a szocializmusról c. munkája (Kv. 1924).

Forrás: ROMÁNIAI MAGYAR IRODALMI LEXIKON, a Bánságban kiadott sajtótermékek összefoglalója.
A teljes Lexikon a "Bánsági könyvtárban" is olvasható