ÚJSÁGOK, FOLYÓIRATOK, IRODALMI MŰVEK
ANTOLÓGIA.
Az Aradon 1945-ben Fáskerti Tiborné
szerkesztésében megjelent Öt szelíd láng c. cikkgyűjtemény tizenkilenc helyi
munkásíró lírai üdvözletét tolmácsolja a Vörös Hadseregnek.
1945 után a megjelenő ~k jellege és funkciója megváltozik. A Markovits Rodion
bevezetőjével megjelent Bánsági Magyar Írók Antológiája (Tv. 1946) még csak egy
történelmi táj, Temes-Torontál magyar írói által hallatja "az együttlakó népek
testvéri együttérzése... szavát", s tűzi ki irodalmi célul a magyar dolgozók
"személyes megismerését"; a Huszonhat elbeszélő válogatott novellája (1949) c. ~
már az egész ország "élő és dolgozó" magyar írói karáról nyújt átfogó képet. Az
idősebbek (Berde Mária, Daday Loránd, Maksay Albert, Molter Károly) és az élre
jutott nemzedék (Asztalos István, Horváth István, Gagyi László, Kovács György,
Nagy István, Szemlér Ferenc, Szilágyi András, Tomcsa Sándor) mellett felvonulnak
már a fiatalok (Páll Árpád, Sütő András, Tompa István) is. Az 50-es évek első
felében az ország fővárosában kiadott két reprezentatív gyűjtemény (Hazánk
magyar költői, 1953; Hazánk magyar elbeszélői, 1954) költészetünk közéleti
jellegét és prózaírásunk szocialista realizmusát ugyancsak a romániai magyar
irodalom egysége alapján szemlélteti. Viszont jellegzetes nemzedéki ~ az Ötven
vers (1950); több mint másfél évtizeddel később a Vitorla-ének (1967) mutatja be
a Forrás második nemzedékét; újabb raj jelentkezik a Varázslataink (Kv. 1974), a
Kimaradt szó (1979) és az Ötödik évszak (1980) c. gyűjteményekben.
Szembetűnő a román irodalmat bemutató fordításgyűjtemények számbeli és minőségi
gyarapodása; ezek közül A román irodalom kis tükre a legjelentősebb vállalkozás.
Négy kötetnyi terjedelemben (1961-64) teljes keresztmetszetet ad a román
irodalom történetéről, a szépirodalmi szövegek mellett egy-egy korszak rövid
történeti és irodalomtörténeti áttekintését és az írók életrajzát is
tartalmazza. Új román költőnemzedéket mutat be az Építő Amfion (1967). A kortárs
román költészet kisantológiája Franyó Zoltán fordításait tartalmazza (A kőben a
tanúság, Tv. 1977), román novellák és karcolatok Mircea Zaciu előszavával
jelentek meg (Körutazás, 1977). A közös hazafiság szellemében kiadott
műfordításokat és eredeti verseket közlő hazafias verses ~k közül kiemelkedik
Franyó Zoltán kétnyelvű kötete, a Vîrsta de aur – Aranykor (1975). Megkezdődött
az irodalomtörténeti visszatekintés időszaka is, új hazai ~típust teremtve. Már
1957-ben forradalmi hagyományok jegyében fogant az 57 vers c. ~, Csehi Gáspár
Tibor (Nagyvárad, 1921. febr. 20.) – ifjúsági író. Textilmunkás Temesvárt,
fényképész Nagyváradon, mint katona fogságba esik, hazatérve KISZ- és
szakszervezeti aktivista, 1948 óta újságíró, szerkesztő Szatmáron, Temesvárt
(1949–55), Marosvásárhelyen (1955–58), az Előre munkatársa. Írásait a Szabad
Élet, Szabad Szó, Bánsági Írás, Vörös Zászló, Szakszervezeti Élet, Szatmári
Hírlap, Művelődés, Előre, Utunk közölte. A dákok kincse c. ifjúsági regénye
(1967) a jugoszláviai Jó Pajtás képeslapban is megjelent (1968). További
kalandregényeit (Pókháló; Árnyak a homályban) marosvásárhelyi, szatmári és
temesvári napilapok folytatásokban tették közzé.Gyula ajánlásával négy
antifasiszta költő (Brassai Viktor, Józsa Béla, Korvin Sándor és Salamon Ernő)
verseiből adva válogatást. Átfogó jellegű a romániai magyar költészet ötven évét
áttekintő "Magasra száll az ember dallama" Sőni Pál összeállításában (1968),
majd Mózes Huba szerkesztésében a baloldal költészetét 1933-tól 1944-ig bemutató
Férfiúdal (Kv. 1972). Eredeti kezdeményezés a Csehi Gyula szerkesztésében és
Dávid Gyula válogatásában megjelenő Irodalomkritikai antológia (1968-72),
melynek IV. kötete a romániai magyar kritikai írások első gyűjteménye. Mind ez,
mind a Kántor Lajos szerkesztésében megjelent mai magyarországi
novellagyűjtemény (Föld, csillag I-II. 1970) a *Tanulók Könyvtára
irodalomtörténeti ~sorozatába tartozik, példát adva az ~k általános irodalmi
ismeretterjesztő szerepére. Romániai magyar novellákat foglalt közös kötetbe
Sőni Pál ugyancsak a Tanulók Könyvtára számára (Hűséges Mártonka I-II. 1975).
Sorra került a két világháború közti erdélyi magyar folyóiratok irodalmi
anyagának tervszerű antologikus újrakiadása. A Korunk egész irodalmát átfogó
sorozat I. köteteként Méliusz József előszavával s Szász János bevezető
tanulmányával és jegyzeteivel 1967-ben megjelent A Korunk költészete, majd
Szemlér Ferenc bevezető tanulmányával 1973-ban Az Erdélyi Helikon költői c.
válogatás; Kovács János szerkesztésében és bevezető tanulmányaival 1971-ben a
nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919-20-as, 1975-ben az aradi Genius és Új
Genius 1924-25-ös, 1979-ben az aradi Periszkop 1925-26-os ~ja került forgalomba.
Egyes irodalmi tájak fiatal írói is ~val jelentkeznek. Ilyen a Jecza Tibor
szerkesztésében, Dali Sándor ajánlásával s a fedőlapon Szilágyi Zsolt
fémdomborításával megjelent Kapuállító (Sepsiszentgyörgy 1971); a Mandics György
bevezetésével megjelent s 13 fiatal bánsági és bihari költőt bemutató
Hangrobbanás (Tv. 1975) s a temesvári Ady Endre Irodalmi Kör Lépcsők c.
antológiája (Tv. 1977) Bálint-Izsák László szerkesztésében.
Arad magyar irodalmi élete
a XIX. században itt kibontakozott
művelődési és sajtóéletben gyökerezik. 1840-től itt élt s írta szabadságharcos
lengyelbarát Idegenek Aradon c. vígjátékát Sárosi Gyula, ide fűzték diákkori
élményei Csíky Gergelyt, itt újságíróskodott az Aradi Hírlapnál s írta Apai
örökség c. regényét Reviczky Gyula, s fejleszti az Arad és Vidékét országos hírű
ellenzéki lappá Iványi Ödön. Növekvő szerepet töltött be ~ kifejlesztésében az
1848-49-es forradalmi hagyomány, a Habsburg-ellenes szabadelvűség, a
szociáldemokrata munkásmozgalom s az itt mindig szerepet játszó román-magyar
szellemi és politikai érintkezés, valamint olyan haladó történészek működése,
mint Márki Sándor és Jancsó Benedek. Nem véletlen, hogy e század elején Adyval
az élen megfordultak itt a "holnaposok".
1919 után több irányban bontakozott ki ~. Jelentős irodalomtörténeti szerephez
jutott az avantgardizmus Franyó Zoltán 1924-ben elindított Genius és Új Genius
c. folyóiratai révén, s e vonulatot folytatta a város akkori lakója, a festő és
regényíró Szántó György 1925-ben a Periszkop megjelentetésével. Az 1920-tól
1940-ig megjelent Vasárnap irodalmi és társadalmi hetilap körül főleg katolikus
írók gyülekeztek. A még 1881-ben alakult s 1949-ig működött Kölcsey Egyesület
nagy hatású közművelődési munkát fejtett ki, könyv- és folyóirattárával,
gyűjteményeivel, előadássorozataival magas szintű szellemi érdeklődést keltve.
Ebben a városban érvényesült Nagy Dánielnek, a pacifista Cirkusz c. regény (Kv.
1926) szerzőjének sokoldalú tehetsége. A román irodalom jeleseit a kalandos
sorsú Fekete Tivadar tolmácsolta, e városhoz kötődik Károly Sándor és Raffy Ádám
írói működése, innen indult Horváth Imre költői pályája. A Virradat (1929-30)
köré kommunista írók csoportosultak, köztük Balla Károly, Fáskerti Tibor. A
város jeles szülötteként Kuncz Aladár és Szentimrei Jenő egy-egy előadás
tartására látogatott haza, itt lépett fel harcos közírásával egy demokratikus
reformpolitika szószólójaként Krenner Miklós (Spectator), a "hídverő".
Arad irodalmi jelentőségét kellőképpen érzékelteti az a tény, hogy 1920 és 1940
között 40 nyomdájában 354 magyar nyelvű könyv és 126 időszaki sajtótermék jelent
meg. Ezzel a könyv- és lapterméssel összromániai magyar viszonylatban Kolozsvár,
Nagyvárad és Temesvár után a negyedik helyen állt, főleg a Vasárnap nyomda (111
könyv és 10 időszaki sajtótermék), a Lovrov és Társa Könyvnyomda (46 könyv és 26
időszaki sajtótermék) és a Genius Könyvnyomda (41 könyv) hozzájárulása révén.
A II. világháború idején, az Antonescu-rendszer alatt Havi Szemle címmel
folyóiratot tartott fenn s könyvsorozatot adott ki (*fecskés könyvek) a Kölcsey
Egyesület. A kiadói tevékenység ebben az időszakban szembetűnően csökken
(összesen 19 könyv jelenik meg ebben az időben), de Arad így is a negyedik
Nagyenyed, Temesvár és Gyulafehérvár mögött. 1944 után a Bánság és vidéke magyar
nyelvű könyv- és lapkiadása egyre inkább Temesvárra tömörül, majd az egységes
állami nyomdaipar és könyvkiadás megszervezésével a többi vidéki város között
Arad is elveszti könyvkiadói jelentőségét.
Ma a magyar irodalmi törekvéseket a város szülöttjéről elnevezett Tóth Árpád
Irodalmi Kör támogatja; a Vörös Lobogó napilap írógárdája a hazai magyar
irodalom helyi ápolója és terjesztője; Ficzay Dénes, Glück Jenő, Kenyeres Pál,
Kocsik József, Kovách Géza népművelő tevékenysége felvirágoztatta a magyar
nyelvű szabadegyetemet, mely az ország minden részéből hívja előadóit; az Aradi
Tavasz rendezvényein román és német csoportokkal együtt magyar műkedvelők és
népművészek is felvonulnak. A Művelődési Ház magyar színjátszó csoportja
1974-ben Znorovszky Attila feldolgozásában bemutatta Sütő András Anyám könnyű
álmot ígér c. művének drámai változatát, s ezzel aranyérmet nyert a műkedvelők
országos versenyén.
Lendvay Ferenc – Gellér János: A százéves Arad. 1834-1934. Kiadja az aradi
Magyar Párt közművelődési osztálya. Arad, é. n. – Ficzay Dénes: Aradi krónika
I-V. Igaz Szó 1971/5-6, 8-9, 12. – Pintér Lajos: Az aradi tizenhárom vértanú.
1973. – Kovács János: Aradi közjáték. Bevezető tanulmány a Genius, Új Genius
1924-1925 antológia c. kötethez, 1975. 5-48.; uő: Aradi kék lovasok. Bevezető
tanulmány a Periszkop 1925-1926 antológia c. kötethez, 1979. 5-58. – Mózer
István: Arad megye magyar színjátszói. Művelődés 1979/4.
Aradi Fáklya, politikai, kritikai és riport-hetilap. 1919 januárjában indult, szerkesztője Lits Antal és Solymos Ferenc. Megszűnt 1925 áprilisában. Jellegét a társasági szenzációkeresés adja meg, mégis betöltött irodalmi-művészeti hivatást is: gyakran közölte Szántó György, Somlyó Zoltán, Sipos Iván, Fekete Tivadar, Pásztor Árpád írásait, alkalmat adott fiatal írók elindulására, s neves magyar írók munkáit népszerűsítette. Beszámolt Bartók Béla aradi hangversenyéről (1924. szept. 27.) és rendszeresen tájékoztatott a színházi életről.
Aradi Hírlap, politikai napilap. 1917 novemberében a Jászi-féle Radikális Párt alapította, Zima Tibor szerkesztésében indult meg. 1923. aug. 31-től Erdélyi Hírlap, 1936. jún. 21-től csak Hírlap. Megszűnt 1940. október végén. Felelős szerkesztője 1924-től 1938-ig Major Béla, munkatársa Spectator (Krenner Miklós), Franyó Zoltán, rövid ideig Fekete Tivadar. A lap ismert riportere a regényíró Károly Sándor. A 30-as években az OMP irányítása alá került, megőrizve irodalompolitikájának liberális árnyalatát.
Aradi Közlöny, politikai és közgazdasági napilap. Függetlenségi programmal 1885-ben indult, megszűnt 1940. ápr. 14-én. Tulajdonos-főszerkesztő 1897-től Stauber József. A 20-as évektől az OMP konzervatív szárnyát képviselte. Jelesebb munkatársai: Berey Géza, Bolgár Lajos, Csányi Piroska, Faragó Rezső, Sz. Jakab Géza, Gárdos Sándor, Molnár Tibor, Nedeczky Ferenc, Pilisi Géza, Szántó György.
Aradi Színpad, irodalmi, művészeti és társadalmi hetilap. Az 1911-ben megindult s 1919/36-os számáig Délvidék c. alatt megjelent aradi hetilap folytatása. Szerkesztette Papp Andor. Az 1926/16-os számtól 1932-ig Erdélyi Magyar Színpad c. alatt jelent meg, majd 1933-ban beolvadt az ugyancsak Aradon megjelenő Kis Újságba. Hűen beszámolt Arad, Temesvár és Nagyvárad színházi életéről, a hangversenyekről és kiállításokról, foglalkozott a magyar színészet válságjelenségeivel. Irodalmi részében a szerkesztő és Farkas Ferenc versei említésre érdemesek.
Bánáti Tükör, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadásában 1961-ben megjelent antológia. Szerkesztője Izsák László és Kubán Endre, Aradon nyomták. Aradi és temesvári írók szépirodalmi munkái mellett közli Majtényi Erik, Márki Zoltán, Méliusz József, Létay Lajos, Szász János verseit. Figyelemre méltó Szemle-rovata, amelyben Juhász Zoltán a 75 esztendős Serestély Béla, Ivándi Ferenc pedig Endre Károly költői útját elemzi, míg Jakob Hübner a romániai német irodalom 16 esztendő alatt elért eredményeivel foglalkozik.
Banatul, háromnyelvű (román, magyar, német) képes havi kulturális folyóirat Temesváron 1926 és 1928 között; Constantin Lahovary igazgatása alatt Grigore Ion szerkesztette. A kolozsvári *Cultura nyomdokain haladva, annak hagyományait vállalta. "...bánáti román folyóirat – írta egyik magyar nyelvű vitacikkében a kiadó Sim. Sam Moldovan –, mely a Bánát tökéletes visszatükrözése érdekében a román vezérnyelv mellett bármely itteni nyelven megírt cikket eredeti nyelven közöl." Kezdeti időszakában román, magyar és német nyelven jelent meg, a továbbiakban fordításban közölte a kisebbségi írók műveit, tanulmányait. Román munkatársa volt Tudor Arghezi, Lucian Blaga, George Călinescu, Aron Cotruş, Sabin Drăgoi, Eugen Lovinescu, Ion Pillat, Gheorghe L. Spătariu; német munkatársa Franz Blaskovits, Arpad Mühle, Victor Orendi-Hommenau; a magyar írók közül Bechnitz Sándor, Franyó Zoltán, Jakabffy Elemér, Járosy Dezső, Rónai Antal nevével találkozunk. Hasábjain Ioachim Miloia terjedelmes tanulmányban ismertette Podlipny Gyula művészetét; a lap rendszeresen jelentetett meg reprodukciókat a temesvári művészek, így Gallas Nándor, Kristóf-Krausz Albert, Szuhanek Oszkár műveiről.
Bánsági Írás,
az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának folyóirata. Első száma 1949. aug. 23.
tiszteletére jelent meg, egy időben a temesvári román és német írók hasonló
kiadványaival (Scrisul Bănăţean, Banater Schrifttum), Dimény István, Ferencz
László és Szász Márton külön meg nem jelölt, tényleges szerkesztésében. A 2.
szám csak 1951 nyarán követte. Állandó munkatársak: Anavi Ádám, Bálint László
(Izsák László), Bodor Klára, Drégely Ferenc, Endre Károly, Erdélyi Izolda,
Gáspár Tibor, Ivándi Ferenc, Kubán Endre, Lajtha László (Franyó Zoltán), Páll
Artúr, Péter László (Ernyes László), Sas Jolán, Szimonisz Henrik, Szobotka
András. A lap rendszeresen közölte helyi és bukaresti román és német írók, így
Ion Bănuţa, Mihail Beniuc, Alexandru Jebeleanu, Eugen Jebeleanu, Virgil
Teodorescu, Petre Vintilă és Franz Liebhard munkáit is. 1952-től rendszeresen
negyedévenként jelent meg, bevonva munkatársai közé nem helyi szerzőket (Balla
Károly, Beke György, Fáskerthy György, Gálfalvi Zsolt, Gréda József, Hornyák
József, Horváth Imre, Majtényi Erik, Simon Magda).
Marosi Péter: Bánsági Írás. Utunk 1949/20.
– Bajor Andor: Van-e "sajátos bánsági irodalom"? Irodalmi Almanach 1952/1-2. –
Dimény István: Az elvszerűtlen bírálat ellen. Utunk 1952/16. – Fodor Sándor:
Több szerkesztői segítséget a szerzőknek. Utunk 1952/28.
Bánsági Üzenet, az RNK Írószövetsége temesvári fiókjának kiadványa 1957-ben. Szerkesztőbizottsága: Anavi Adám, Franyó Zoltán, ifj. Kubán Endre, Szász Márton. Temesvári és aradi tollforgatók kéziratait közölte, köztük Bácski György, Bálint László (Izsák László), Csermői Pál, Debreczeni István, Drégely Ferenc, Ernyes László, Erdély Izolda, Farkas Tibor, Hadobás István, Károly Sándor, Serestély Béla, Rózsa Alice verseit, elbeszéléseit, szatíráit, tanulmányait. Temesvári és aradi szerzők tolmácsolásában több román, német, szerb és szovjet költőtől is bő válogatást adott.
Daloskönyv,
az orális dalkultúra (többnyire a népdalkultúra) terjesztését szolgáló
gyűjtemény. Jelentős szerephez jutott mindig a romániai magyar népművelődésben.
Elsőnek Legújabb magyar daloskönyv címmel Nemes Elemér összeállításában négy
füzet jelent meg 1927-28-ban Kolozsvárt, népszerű operák, operettek kedvelt
áriáinak, népies műdaloknak, slágereknek a szövegével. Értéküket csökkenti a
dallam mellőzése, valamint az operettrészletek, slágerek túlsúlya. 1931-ben
Balázs Ferenc, Szent-Iványi Sándor és Mikó Imre bocsátott közre magyar
népdalokat és más népek dalait, tréfás és diákdalokat, unitárius egyházi
énekeket tartalmazó Ifjúsági daloskönyvet Kolozsvárt. Később rendkívül
népszerűvé vált és számos kiadást ért meg az Ifjú Erdély kiadásában Kolozsvárt
1936-ban megjelent A mi dalaink c. kottás dalgyűjtemény: az 1. kiadás 70
népdalával szemben az 1942-es 7. kiadás már 230 népdalt tartalmazott, s az
eredeti 2000-es példányszám a 6. kiadás esetében 1941-ben már elérte a 19
000-et. Összesen nyolc kiadása jelent meg, az első hatot Bereczky Sándor, az
utolsó kettőt (1941, 1943) Szöllősy András zeneszerző szerkesztette; ez a ~ a
konzervatív műdalkultúrával szemben véglegesen győzelemre vitte a kodályi
népdalkultúra ügyét. 1944-ben Czilling Antal és Szabó Géza Daloljunk címmel
bocsátott ki Temesvárt műfajonként csoportosított magyar népdalokat. Az utolsó
csoport igényesen válogatott kétszólamú feldolgozásokkal járult hozzá az
énekkarok munkájának megkönnyítéséhez.
A felszabadulás után az Ifjúsági Könyvkiadó jelentkezett az első dalfüzetekkel.
Előbb Daloljatok ifjú munkások (1948), majd Dalosfüzet (1949) címmel adott közre
munkásmozgalmi énekeket és magyar népdalokat. A Repülj madár, repülj... (1955)
Imets Dénes gyűjtéséből közöl 95 csíkmenasági népdalt és balladát. 1956-ban
Szegő Júlia jelentette meg Bukarestben Daloljunk c. kötetét módszertani
utasításokkal. A zenei anyagot nehézségi sorrend szerint állítva össze, magyar
és rokon népek dalaiból, Kodály- és Bartók-gyűjtésekből válogatott, s az anyagot
kánonokkal, kétszólamú énekekkel, nagy zeneszerzők műveiből vett szemelvényekkel
egészítette ki.
A dalkultúra fellendítéséhez járult hozzá az, hogy a marosvásárhelyi Népi
Alkotások Háza közreadott egy Cîntece – Dalos zsebkönyv c. kétnyelvű füzetet,
melyben több szerző hazafias dalai s újkeletű népdalok kaptak helyet. Ugyancsak
itt láttak napvilágot 1970 óta a zenei középiskolások Bandi Dezső
kezdeményezésére indított népdalgyűjtésének egy-egy község dalkultúráját
bemutató leporello-füzetei: a nyárádköszvényesi Tiszta búzából, a backamadarasi
Szerelem, szerelem, a magyarói A falu nótája, a mezőcsávási A csávási nagy hegy
alatt c. gyűjtemények. E kiadványokon kívül számos más ~t is megjelentettek a
népi alkotás és művészeti mozgalom irányításának megyei szervei egy-egy helység,
vidék vagy megye népdalaiból. Ezek csak ritkán kerülnek országos könyvárusi
forgalomba, nem egyet közülük észre sem vett a szakkritika, Összesítő felmérés
még nem készült róluk. Többnyire műkedvelő gyűjtők – főleg zenetanárok – munkái,
ritkábban hivatásos népzenekutatóké, s tudományos színvonaluk egyenlőtlen. Jobb
esetben nemcsak a szélesebb körű népdalkultúrának, hanem a népzenetudománynak is
hasznos eszközei.
Kiemelkedik közülük Almási István és Iosif Herţea 245 népi táncdallam c.
háromnyelvű kötete (Mv. 1970), melynek 114 magyar dallama közül 68 szöveges
népdal; a Művelődés ugyancsak vidéki gyűjtésű Vadrózsák sorozatában közölt
magyar népdalokból Dalosfüzet (1971) állott össze. Apácai Bölöni Sándor és
Gulácsi Zoltán Búza, búza, de szép tábla búza c. Arad környéki gyűjtését (Arad
1978) s Bura László-Fejér Kálmán-Petkes József Szatmár vidéki néphagyományok c.
kötetének (Szatmár 1979) népdalközlését ugyancsak ki kell emelnünk a vidéki
keretből.
A Kriterion kiadásában tömegpéldányszámban megjelent Tavaszi szél vizet áraszt
c. gyűjtemény (Almási István összeállításában, 1972), valamint az Erdő mélyén,
esti csöndben (László Bakk Anikó kánongyűjteménye, 1974) már az új körülmények
közt vállalkozik az egykori A mi dalaink szerepének betöltésére; a Romániai
magyar népdalok c. kötet (1974) pedig Jagamas János zenei és Faragó József
szöveggondozásában a maga 350 népdalával a romániai magyar népdalkincs
reprezentatív gyűjteményeként jelentkezik.
Bandi
Dezső: Kísérlet. Művelődés 1970/9. – Könczei Ádám: A népdalkultúra
tudatosságáról. Korunk 1971/5. – Bölöni Sándor: A csávási hegy mögött (ankét
Szabó Csaba, Varga Erzsébet, Nagy Géza, Precup Olimpia, Zoltán Aladár
részvételével). Előre 1973. febr. 15. – Cseke Péter: Erős várunk az ének. A
Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában. Kv. 1973. 35-48. – Jagamas
János: Népzenénk kutatásának története. Korunk Évkönyv 1973. – Szenik Ilona:
Romániai magyar népdalok. NyIrK 1976/1. – Sárosi Bálint: Romániai magyar
népdalok. Korunk 1976/4.
Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek, ezzel a címfelirattal a lugosi Magyar Kisebbség különlenyomatai jelentek meg 1941-42-ben. Jakabffy Elemér főszerkesztő a bécsi diktátumot követő időszakban művelődéstörténeti, társadalomtudományi és falukutató tanulmányokkal akarta előmozdítani a romániai magyarság önismeretét, s megbízásából Fodor József szociográfiai kutatómunkára hívta fel a fiatalságot. A begyűlt tanulmányokat a lap közreadta, majd számozott sorozatban is forgalomba hozta. A következő füzetek jelentek meg: 1. Vita Zsigmond: Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt; 2. Szikrény Vilmos: Ötvösd; 3. Vita Zsigmond: A "Kolozsvári Nevelői Kör" története; 4. Bányai Géza: Medves; 5. Schiff Béla: A "Temeschburg" név a történelem megvilágításában; 6. Péntek Árpád: A karánsebesi régi és új református egyházközség és temploma; 7. Farkas László: Detta magyarsága a bánsági magyarság sorskérdéseinek tükrében; 8. Szikrény Vilmos: Fibiş (Temesfüzes); 9. Vita Zsigmond: Nemzet és sors a Bánk Bánban; 10. Bányai Géza: Janova; 11. Tőkés Gyula: Bunea mică (Bunyaszekszárd); 12. Orgonás Mihály: Dejan (Dézsánfalva). Amikor az Antonescu-rendszer a Magyar Kisebbséget betiltotta, a füzetsorozat is megszűnt.
Déli Hírlap,
– Temesvárt jelent meg 1925. szept. 16-tól 1944. okt. 31-ig, előbb az OMP
katolikus szárnyát képviselve, majd betiltás után újjászervezve mint a Magyar
Népközösség lapja (1941-44), végül a felszabadulás után a MADOSZ bánsági
bizottsága szerkesztésében 1944. okt. végéig.
Első szakaszában a ~ eredetileg gazdaságpolitikai, 1928-tól politikai napilap.
Felelős szerkesztője Vuchetich Endre. Az OMP irányvonalát képviselte,
hangsúlyozva, hogy elve "az alattvalói hódolat" az államfő iránt s "a kisebbségi
jogvédelem". Belső munkatársai között volt id. és ifj. Kubán Endre, Kulcsár S.
Sándor és Pazsitka Ferenc. Irodalmi rovatát Bechnitz Sándor szerkesztette, aki a
lapban helyet adott haladó műveknek is: a 20-as évek végén közölte Móricz
Zsigmond, Illés Endre, Károly Sándor elbeszéléseit, Fekete Tivadar, Huzella
Ödön, Reményik Sándor, Serestély Béla, Szabolcska Mihály, Szombati-Szabó István,
Walter Gyula verseit, Osvát Kálmán publicisztikai írásait.
Az Antonescu-rendszer 1940 szeptemberében a lapot betiltotta, s csak 1941
tavaszán indulhatott meg újra (folytatólagos évfolyamjelzéssel) mint a Romániai
Magyar Népközösség orgánuma. 1942 októberétől a főszerkesztés szerepkörét a
Budapestre távozó Vuchetich Endre helyett Kakassy Endre, Puhala Sándor, majd
Olosz Lajos vette át. 1943-ban az irodalmi rovatban Illyés Gyula, Sinka István,
Hunyady Sándor, Illés Endre, Márai Sándor és Rónay György, az erdélyi írók és
költők közül Abafáy Gusztáv, Bartalis János, Dsida Jenő, Horváth Imre, Olosz
Lajos, Reményik Sándor, Serestély Béla, Szemlér Ferenc, Vita Zsigmond prózai
írásai, versei, kritikái jelennek meg. Versekkel szerepelnek szocialista
munkásírók is: Földeák János (Reggeli csöngetés) és Vaád Ferenc (Üzenet, Falusi
reggel). A lapot két nappal az 1944. aug. 23-i román nemzeti antifasiszta és
antiimperialista fegyveres felkelés után a legálissá váló MADOSZ vette át.
Szept. 23-tól kezdve a ~ fő- és ideiglenes felelős szerkesztője Takács Lajos,
aki egy haladó csoportosulás élén kapcsolatot talált az ellenzékkel már annak
illegalitása alatt is. Az utolsó szám ~ néven 1944. okt. 31-én jelent meg.
Nyomába nov. 1-jén a Szabad Szó lépett Kazinczy János főszerkesztése alatt.
Méliusz
József: Sors és jelkép... 2. javított kiadás, 1973. 431. – A magyar tömegek
fenntartás nélkül álltak a demokratikus rendszer mellé. Beke György beszélgetése
Takács Lajossal. A Hét Évkönyve 1979. 152-58.
Demokrácia, magyar, román és német nyelven Temesvárt megjelent társadalmi hetilap 1925-26-ban. Renovich Alfréd adta ki, felelős szerkesztője Trauer Olivér. Hasábjain a bánsági magyar írók közül Asztalos Sándor, Bach Gyula, idősb Kubán Endre, Stepper Vilmos szerepel.
Diáklap,
már 1918-at megelőzően s csaknem az egész múlt században készült kézírásos, majd
később sokszorosított, végül nyomtatott formában. Általános művelődési
jelentőségük mellett az teszi őket érdekessé, hogy szépirodalmi, művészeti és
tudományos anyaggal a közélet számos kiválósága indult el bennük alkotói útjára.
Ez a műhely-jelleg különbözteti meg őket az olyan *ifjúsági lapoktól, mint az
Ifjú Erdély, a Jóbarát, az Erdélyi Magyar Lányok a két világháború között vagy a
Pionír, a Napsugár, a Jóbarát és Ifjúmunkás napjainkban, amelyek rendszeres és
gyakori megjelenésükkel, szerkesztői és szerzői törzsgárdával, átgondolt
művelődéspolitikával országos funkciókat töltenek be, szemben a szerzőiket és
hatósugarukat tekintve egyaránt helyi, intézményi jellegű ~okkal.
A kolozsvári ref. kollégium Gyulai Pál-önképzőköre adja ki a – *Remény
diáklapnak az I. világháború utáni folyamait (1920-28, majd 1942-43) előbb Nagy
Jenő és Jancsó Béla, később Illés Gyula, Rohonyi Vilmos és Buday György
szerkesztésében; felújításakor a II. világháború után tanárszerkesztője Nagy
Géza, főmunkatársai Dáné Tibor, Kallós Zoltán, Csendes Zoltán. A kolozsvári
unitárius kollégium Kriza-önképzőkörének még a múlt században alapított,
ugyancsak *Remény c. lapja 1942-ig jelent meg, tanárirányítója Borbély István,
diákszerkesztői közt van Mikó Imre, László Tihamér, Bodor András, Létay Lajos.
Temesvárt a piarista gimnáziumban adták ki *Ifjúság címen "diákok, diáklányok,
véndiákok szépirodalmi és művészeti folyóiratá"-t (1921-26). A székelykeresztúri
unitárius főgimnázium Orbán Balázs-önképzőköre a *Hajnal diákfolyóiratot
jelentette meg (1923), s ezzel egyidejű a Brassói Diákok is (1923-24). Antal
Márk s többek közt Déznai Viktor irányításával, Fürst Oszkár szerkesztésében
ugyancsak a 20-as évek elején indul meg magyar nyelven az erdélyi zsidó ifjúság
folyóirata, az Ifjú Kelet, s a temesvári román nyelvű zsidó líceum önképzőköre a
30-as években magyarul jelenteti meg Gaudeamus Igitur c. kőnyomatosát. E
jelentősebb kiadványok mellett majdnem minden középiskolában történtek
többé-kevésbé maradandó kísérletek ~ alapítására.
A felszabadulást követő iskolai kezdeményezések közül megemlítjük a nagy múltú –
*Remény időleges felújítását a kolozsvári unitárius kollégiumban (1945) és a
temesvári magyar líceumban kiadott *Gaudeamus folyóiratot (1945-46), melynek
főszerkesztője a még diák Bodor Pál. A 60-as évektől kezdve egyre több
középiskola indította meg diáklapjait. Ezek közt a kolozsvári Brassai Sámuel
Líceum diáklapja a *Fiatal szívvel (1967-től), a csíkszeredai középiskoláé a
Lyceum (1968-tól), a nagyváradi 3-as számú líceumé a Diákszó (1970-től), a
sepsiszentgyörgyi l-es számú (ma Matematika-Fizika) líceumé a *Gyökerek,
ugyanott a 2-es számú (ma Történelem-Filológia) líceumé az Auróra, a
székelykeresztúri líceumé a Rügyek, a kovásznaié a Mi (1969-től). A
marosvásárhelyi művészeti líceum Zenit, a Bolyai Farkas Líceum ugyanott Tentamen
címen adja ki folyóiratát. 1972-ben a kolozsvári 11-es számú (ma 3-as számú
Matematika-Fizika) líceum is újraindította a már a múlt században 38 évfolyamot
megért *Hajnal c. önképzőköri diáklapot; a szatmári magyar líceum ugyanekkor
felújította az 1918-ban már Diákszó címen megjelent diáklapot, Temesvárt pedig *Juventus
címmel születik ~. A székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Matematika-Fizika Líceum
ABC c. diáklapja 1. számával 1979-ben jelentkezik. Mindezeket (s a még fel nem
soroltakat) tanárokból és tanulókból összeállított szerkesztőségek vezetik,
munkatársaik nagy részét a diákok soraiból toborozzák, s felkarolja, irányítja
tevékenységüket a KISZ. Egyetemek, főiskolák szintjén a diákság irodalmi
törekvéseit a *főiskolás lapok szolgálják.
Gaal György: 33 diáklap. Korunk 1970/7; uő: Diáklapok másfélszáz éve. Korunk
Évkönyv 1974. 269-81. – Banner Zoltán: A nagyváradi Diákszó; Kocsis István: A
szatmári Diákszó. Utunk 1973/26.
Dolgozók Lapja, Temesváron jelent meg 1930. márc. 6-tól 1931. jún. 24-ig. A kommunista irányítás alatt álló Városi és Falusi Dolgozók Blokkja helyi szervezetének volt a lapja; első 9 száma a Választási Újság címet viselte. Felelős szerkesztője Nagy Hugó, majd Pink József, végül Scheibel Rudolf. Főleg politikai kérdésekkel foglalkozott, mereven értelmezve az egységfront jelszavait. Irodalmi anyaga kevés. Egy "famunkás" első elbeszélése, munkás- és parasztfiatalok verskísérletei mellett közli Térítő Pál (Kahána Mózes), Gorkij és Tucholsky írásait.
Egészségügyi irodalom,
szűkebb értelemben a környezetnek, az élet- és munkakörülményeknek az emberi
szervezetre gyakorolt hatását vizsgáló, az ember egészségét pozitív vagy negatív
értelemben befolyásoló tényezők szerepét kutató orvosi irodalom. Tágabb
értelemben minden orvosi ismeret népszerűsítése, népnevelő célzattal.
1919 és 1945 között Erdélyben több magyar nyelvű orvosi folyóirat jelent meg,
ezek zöme szakjellegű volt (*Erdélyi Orvosi Lap). A nagyközönséghez elsősorban a
Schmidt Béla és Szigeti Imre szerkesztette Magyar Népegészségügyi Szemle (Mv.
1933-40) szólt. Programját már a közlöny alcíme hirdeti: "Egészségügyi,
embervédelmi és népnevelő folyóirat." Hasonló célokért küzdött a Kolozsvárt 1935
és 1938 között megjelenő Egészség c. folyóirat is.
A népegészségügy és egészségügyi nevelés kérdéseivel a korszak magyar nyelvű
erdélyi folyóiratai és napilapjai is ismételten foglalkoznak. A Korunk
munkatársai, így Aradi Viktor, Mária Béla, Elekes Miklós a pellagra, a
tuberkulózis, az alkoholizmus és más szélesen elterjedt megbetegedések
társadalmi meghatározottságára mutattak rá; a Hitel 1936-39-es számaiban többen
foglalkoztak az erdélyi magyarság táplálkozási kérdéseivel szociológiai
nézőpontból (Csíky János, Heinrich Mihály, Parádi Kálmán és Nagy András). Több
ismert erdélyi szakember a napisajtóban a legelterjedtebb népbetegségek
tünettanát és az ellenük való védekezés módozatait taglalta, köztük Benedek
Zoltán sepsiszentgyörgyi orvos (1870-1930) és Konrádi Dániel.
Az EME vándorgyűléseinek köteteiben, az orvosi szakosztály munkálatainak
anyagában, de az orvoskongresszusokról szóló kötetekben is állandó jelleggel
szerepelnek népszerűsítő orvosi előadások. Az EME központi feladatának
tekintette a lakosság egészségügyi kultúrájának emelését, s többek között a
következő kérdésekről hangzottak el értekezések: a tuberkulózisról, a
vérátömlesztésről (1930), a kiütéses fertőző megbetegedésekről (1931), a
tüdőmegbetegedések megelőzéséről (1932), a táplálkozás egészségtanáról (1934),
az iskolai fogászat kérdéseiről (1937), a betegségek korai felismeréséről
(1938), a vitaminok szerepéről (1942). A szerzők az erdélyi orvosi közélet olyan
ismert személyiségei, mint Veress Ferenc, Schmidt Béla, Parádi Kálmán, Szigeti
Imre, Csőgör Lajos, Koleszár László, Török Imre, Goldberger Ede.
Az egészségügyi népszerűsítés munkájához járultak hozzá a magyar nyelvű
középiskolák egészségtani oktatásának biztosítására írt tankönyvek is (Scheitz
Vilmos, 1923, Boga Lajos, 1939, Nagy András, 1939).
Erdélyi magyar orvosok saját költségükön vagy közművelődési egyesületek
kiadásában több népszerűsítő egészségügyi füzetet és könyvecskét jelentettek
meg. Így az elsősegélynyújtásról Havas József (Kv. 1925), a tüdővész és nemi
betegségek megelőzéséről Sándor János (Nv. 1928), a fertőző megbetegedésekről
Herskovics Izidor (Brassó 1926), a nemi betegségek megelőzéséről Goldberger Ede
(Kv. 1924, 1928), a vérbajról Szelle Károly (Arad 1927), a váltólázról Bódis
Gáspár (Brassó 1937), a betegségek megelőzéséről Nagy András (Kv. 1938) és Bakk
Elek (Brassó 1938), a gyermekvédelem kérdéseiről Nagy András (Kv. 1938) és
Schmidt Béla (Arad 1940).
A felszabadulás után ez a munka az új egészségvédelem intézményes kereteiben
folyt tovább. A marosvásárhelyi OGYI tudományos folyóiratot jelentetett meg, az
Orvosi Szemlét, 1955-től 1975-ig külön kiadványként. Főszerkesztői: Andrásofszky
Tibor, Csőgör Lajos, Puskás György. Szerkesztője Spielmann József volt. 1975-től
a folyóirat a Revista Medicală folyóiratba olvadt be. Jóllehet szaktudományos
jellegű közlöny, továbbképző rovatában népszerűsítő orvosi írások is
megjelennek.
A szocialista egészségvédelem központi feladatának tekinti a lakosság bevonását
saját egészségvédelmének ügyébe széles körű egészségügyi nevelőmunka
segítségével. A megyei egészségügyi igazgatóságok irányítása alatt országszerte
rendszeres egészségügyi nevelői szolgálatok működnek, az Országos
Közegészségtani Intézet megfelelő osztályának támogatásával. A magyarok lakta
megyékben az egészségügyi nevelői szolgálatok számos anyanyelven írt vagy
magyarra fordított orvosi röplapot adnak ki több ezres példányszámban a
közegészségügy központi kérdéseiről (szív- és érártalmak megelőzése és kezelése,
a vírusos megbetegedések, különösen a hepatitis epidemica, az anya- és
csecsemővédelem kérdései, az ésszerű táplálkozás, a különböző megbetegedésekben
szenvedő emberek diétája). Az egészségügyi nevelés célját szolgálják a magyar
nyelvű újságok egészségügyi nevelői rovatai.
A helyi egészségügyi nevelői szolgálatok románból fordított vagy eredeti
brosúrák, nagyobb lélegzetű művek kiadására is vállalkoznak. A Hargita megyei
egészségügyi szolgálat például több kiadásban is megjelentette Az anyák iskolája
(1966) c. művet, Bajkó Barabás szülészeti tankönyvét s Kis György hasznos
útmutatóját a véradásról és a vérátömlesztésről. 1978-ban nem kevesebb mint 800
új házasuló kapta meg ajándékba a Fiatal házasok könyve c. kiadványt (ugyanezt
átvették más erdélyi vármegyék is). A Maros megyei egészségügyi nevelői
szolgálat Ander Zoltán több népszerűsítő dolgozatát adta ki az alkoholizmus
ártalmairól, a dohányzás veszélyeiről, a közlekedés orvosi vonatkozásairól
(1973); Rákosfalvi Zoltán tanácsait diszkuszsérvben szenvedő betegeknek, Otto
Hans Schieb és Liszka Pál egészségügyi útmutatását asszonyok számára (1973).
Temesvárt Bárányi Ildikó népszerűsítő írása, a Gyakorlati tanácsadó kismamáknak
jelent meg (1973).
Az ~ közé sorolhatók azok az átfogó, az egészségügy főbb kérdéseit népszerűsítő
munkák is, mint amilyenek az – *Előre Kiskönyvtáraban Kahána Ernő Az orvosé a
szó (1972) és Bárányi Ferenc Mindenki háziorvosa (1974) c. kötetei, a
környezetszennyeződéssel foglalkozó Steinmetz József Az alkalmazkodás határai c.
munkája, továbbá Kis Zoltán-Holicska Dezső-Vitályos András Ember és egészség c.
könyve a Kriterion Kézikönyvek sorozatban (1974). A Hét ismeretterjesztő
melléklete, a TETT Ember és egészség (1977/1) s Életünk és a táplálkozás
(1979/1) c. füzeteiben tett szolgálatot a népegészségügynek.
Oláh
István: Nevelőszolgálat egészségügyi kiadványokkal. Könyvtár 1979/3.
Egyházi Zeneművészet,
(A szócikk első félmondata törölve:) ...a kat. egyházi zene minden ágára
kiterjedő... havi folyóirat. 1921-ben indult Temesvárt, és 1927 márciusáig
jelent meg.
Szerkesztője, kiadója és az anyag nagy részének szerzője Járosy Dezső
zeneesztéta. Számonként egy-két cikket s bő híranyagot tartalmaz.
Élclapok,
a két világháború közt a romániai magyar sajtóéletben részben alkalmi jelleggel,
részben rendes folyamban jelentek meg. Bálokra vagy évfordulós ünnepségekre
adták ki Nagybányán a Farsang 1925), Nagyváradon az Így Írunk Mi (1926),
Kolozsvárt az Illusztrált Vicclap (1926), Az Öreg Pancser (1929), Január 18
(1930), Piti Munkás Újság (1930), Máramarosszigeten a Tréfa (1934), Szatmáron a
Vigyorgó (1934) c. alkalmi számokat.
Állandó jellegű, színvonalas ~nak számítottak Aradon a Füles Bagoly (1919-37) és
A Kakas (1931-40), Kolozsvárt a Komédia (1923) Hajnal László szerkesztésében, a
Fidibusz (1924-26), a Garabonciás, később Erdélyi Garabonciás (1929-40) Gara
Ákos, a Bakter, majd Sakter (1933) Ványolós István, az Ostor (1933-34), a Bomba,
majd Erdélyi Bomba (1933-40) Gerő Sándor szerkesztésében, Marosvásárhelyen az
Ambrózy Zoltán szerkesztette Flekken (1934-40) és a Gerő Sándor jegyezte Erdélyi
Dalos Magazin (1931), valamint Elekes György ugyancsak Flekken címmel régebben
kiadott szatirikus hetilapja Kézdivásárhelyen (1922-23), melynek utolsó száma
Pletyka címmel jelent meg Nemes Nagy Elemér szerkesztésében.
Ide sorolható a már 1858 óta folyamatosan megjelenő kolozsvári Bakter c.
diáklap, amely a ref. kollégium tanárairól adott tréfás képet nemzedékről
nemzedékre.
A laptípusnak magasabb színvonalú termékei jelentek meg Temesvárt, ahol a
legjelentősebb ~ voltak Brázay Emil szerkesztésében a Tribün (1921), Sajó Sándor
szerkesztésében a Panoptikum (1921-22), majd a Fajankó (1923-24), melynek egyik
szerkesztője Endre Károly költő, valamint a Bohém Világ (1929) és folytatása, a
Bolond Istók (1929-37). Említést érdemel még Áts József bukaresti szatirikus
vicclapja, A Róka (1926-30), Lugoson A Móka és az Új Móka (1932-33), valamint a
kolozsvári háromnyelvű Figura (1931-32). Mindezeket a lapokat rajzok és
karikatúrák, szatirikus riportok, élcek és paródiák tették színessé s nemegyszer
színvonalassá is mind irodalmi, mind művészeti tekintetben.
A II. világháború után önálló romániai magyar élclap nem jelent meg. A szatíra,
élc, karikatúra a napilapok és irodalmi lapok megfelelő rovataira szorítkozott;
három egyidejű kivétel a Világosság tréfás szilveszteri kiadványa, a Sötétség;
az Igazság-travesztia Hamisság címen; s az Egység szilveszteri élcszáma, a
Kétség (Kv. 1946). Ezeken kívül mint rendszeres mellékletről csak az Utunk Bajor
Andor szerkesztette humoros-szatirikus szilveszteri Ütünk-mellékletéről
emlékezhetünk meg.
Ellenőr.
1. Az ~, független politikai lap
Marosvásárhelyen 1922. máj. 1-től 1925. jan. 4-ig; vezércikkeiben radikális
nézeteket hirdetett s beszámolt a munkásmozgalom eseményeiről. Felelős
szerkesztői: Barthus József (1922-1924. márc.), Szabó Ernő (1924. márc.-tól) és
Osvát Kálmán (az 1924/167-es számtól). Helytörténeti anyaga dokumentációs
értékű. A kis terjedelmű lap aránylag sok irodalmi és színházi anyagot közölt:
határozottan kiállt Ady mellett az Ady-gyalázókkal szemben, publikálta Karinthy
Frigyes írásait, Szombati-Szabó István és a szocialista Bujdosó Péter (Farkas
Antal), valamint fordításban Eminescu, Coşbuc és a német szocialista költő,
Richard Dehmel verseit. Teret biztosított helyi költészeti kísérleteknek is:
Bácsy Tibor, Elekes György és a bányászköltő Alexandru-George Vasile verseinek.
Részleteket adott Károlyi Mihály emlékirataiból; Antalffy Endre írásait közölte
V. Pârvan és Simion Bărnuţiu életművéről. A lap egyik 1924. áprilisi számában
Hitler programjával foglalkozik, s cikkét így fejezi be: "Le a kalappal, mint
minden elmezavart előtt."
2. ~. Kezdetben hetenként, majd kéthetenként megjelenő lap Kolozsvárt, a
Kolozsvári Tükör (1912-20), majd Tükör (1922-23), ill. Vágóhíd (1924-27)
folytatása. Saját megjelölése szerint politikai, társadalmi és közgazdasági lap,
valójában üzleti jellegű riportlap. Felelős szerkesztője Tóth Sándor újságíró.
1940 szeptemberében szűnt meg.
Versmondás az életem. Gazda József beszélgetése a kilencvenéves György Dénessel.
A Hét 1977/3. – Katona Ádám: Lélektől lélekig. Balogh Éva emlékezete. A Hét
1979/5. – Halász Anna: Száz szerep. A Hét 1979/15. – Cseke Gábor: A Nap árnyéka.
Ádám Erzsébet bukaresti előadóestjéről. Előre 1980. jún. 19.
Előre.
1. Temesváron az Înainte c. szociáldemokrata
lap mellékleteként jelent meg 1919 januárjától júliusáig. A Munkáslap c.
szocialista napilap megindulásakor megjelenését beszüntették. Főleg
munkásmozgalmi jellegű cikkeket közölt.
2. Brassóban 1919. okt. 1-jén mint a Brassó-Barcasági kerületi Szocialista Párt
közlönye jelenik meg Bartha Károly szakszervezeti titkár szerkesztésében,
felelős szerkesztője Sebestyén Albert vasmunkás. Eleinte szociáldemokrata
beállítottságú, később azonban Gyöngyösi Gyula, Simó Géza, Rozvány Jenő s a
helybeli Fóris István bekapcsolódásával kommunista irányzatúvá vált. 1920
novemberében rövid időre Czinczár Miklós vette át a szerkesztést, de a lapot még
ugyanebben az évben betiltották. 1921-ben Világosság cím alatt újra megjelent.
3. Kolozsvárt 1922. január havától májusig megjelenő ifjúsági folyóirat az
irodalom ápolására. Felelős szerkesztője Geley Antal, szerkesztője Kemény János,
helyettes szerkesztője Balázs Ferenc. A folyóirat célját az 1. számban így
határozták meg: "Az Előre egyesíteni akarja a fiatal írónemzedéket. Kérjük
azokat, akik átmentek az önbírálaton, keressék fel lapunkat írásaikkal.
Mindenkinek érdeke, hogy előmozdítsa egy új, életerős írónemzedék kifejlődését."
Balázs Ferenc a lap irányát így fogalmazza meg: "Mi ifjúsági irodalmat
akarunk... Ma már nem adhatunk irodalmat magáért az irodalomért; nekünk céljaink
vannak a verssel, prózával, a hímes szavakkal... Van bennünk valami ős
nyugtalanság... Az ifjú szellemnek akarunk a kifejezői lenni." A folyóirat közli
Jancsó Béla, Balázs Ferenc, Végh József tanulmányait Szabó Dezsőről, Eötvös
Károlyról és az ifjúsági irodalomról. Itt jelentkezik első elbeszéléseivel Kacsó
Sándor, Kemény János, Szent-Iványi Sándor és Végh József. A költészetet Sz.
Jakab Géza, Finta Zoltán, Kacsó Sándor, Kemény János s még nyolc-tíz versírással
kísérletező fiatal képviseli. A folyóirat anyagi nehézségek miatt 9 szám után
beszüntette megjelenését.
4. Marosvásárhelyen jelent meg 1921 és 1923 között Lázár Ödön szerkesztésében
mint a Maros-vidéki munkásság szocialista hetilapja. Közölte a III.
Internacionálé anyagát, elméleti cikket Marx, Engels, Liebknecht, Rosa Luxemburg
tevékenységéről s adalékokat a romániai munkásmozgalom történetéből. Irodalmi
részében Gábor Andor emigrációs írásai jelentek meg. 1923-ban a lap
főszerkesztője az illegális KRP megbízásából a nagykárolyi születésű, a magyar
kommün után Bécsbe emigrált, majd onnan hazatért Jász Dezső lett. Ő szervezte be
munkatársnak a laphoz az akkor Marosvásárhelyt élő Kahána Mózest s az emigráns
kommunista írók közül Illés Bélát, Gábor Andort, Lukács Györgyöt és Révai
Józsefet. Röviddel az átszervezés után a lapot betiltották.
5. Bukarestben jelenik meg rendszertelenül 1927 nyara és 1928 decembere között,
mint a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának hivatalos lapja. Anyaga főleg
mozgalmi jellegű.
6. Az SZDP előbb Kolozsvárt (1934-35), majd Bukarestben (1935-39) megjelenő
magyar nyelvű hivatalos hetilapja, az Erdélyi Munkás folytatása. Felelős
szerkesztője Hoffer Géza. Politikai és munkásmozgalmi anyaga mellett társadalmi
kérdésekkel is foglalkozott. 1936 májusában betiltották, majd megjelenését 1937.
február végén újra engedélyezték. A királyi diktatúra kormánya tiltotta be
végleg 1939 augusztusában. A lap irodalomtörténeti jelentőségét 1938-as számai
adják meg. Irodalmi mellékletét "Szellemi élet" címen Jordáky Lajos
szerkesztette, munkatársai: Asztalos István, Balla Károly, Barcs Sándor, Berde
Mária, Frigyes Marcell, Józsa Béla, Kibédi Sándor, Kovács Katona Jenő, Nagy
István, Ostoros Péter (Kappner Ármin), Tabéry Géza. Közölték József Attila és
Várnai Zseni verseit és folytatásokban Hamvas H. Sándor Li Tszu, egy kínai leány
története c. regényét, Imre Sándor színházi cikkeit, Böszörményi Emil, Deutsek
Géza, Hoffer Géza, Lakatos István politikai írásait.
7. Az SZDP hetilapja Szatmáron 1946. febr. és 1947. máj. között. Földes Károly
szerkesztő a lap álláspontját is jelezve, beköszöntő cikkében így ír: "Az eddigi
társadalmi életformák azért omlottak össze, mert önzésre, gyűlöletre, hazugságra
voltak építve. Ez az új világ, a szocializmus világa, örökkévaló lesz, mert
önzetlenségre, szeretetre, erkölcsre, igazságra építjük." A lap értékes
helytörténeti anyagot közöl. Publicisztikai írásaiban szatmári szocialista
vezetők a demokrácia, a román-magyar közeledés, a nemzetiségi kérdés, az
iskolaügyek problémáival foglalkoztak. A lap rendszeresen közölte helyi munkás-
és parasztírók, elsősorban Földes Károly, Nagy Károly, Virág Gellért verseit, s
beszámolt a helyi kulturális mozgalmakról.
8. Az RMP tartományi vezetősége és a tartományi néptanács lapja Marosvásárhelyen
1951. ápr. 20-tól. Elsősorban a szocialista termelés és közigazgatás kérdései
foglalkoztatják, de rendszeresen tárgyalja a művelődési élet és a szocialista
irodalom kérdéseit is. Munkatársai között elbeszélésekkel többek közt Kovács
György és Papp Ferenc, versekkel Szász János, Majtényi Erik és Salamon László,
tanulmányokkal Molter Károly és Fuchs Simon szerepelt. Fordításokban közölte
Majakovszkij, Mihai Beniuc és Alexandru Toma verseit. 1951. aug. 5-étől *Vörös
Zászló címen jelenik meg.
9. A Bukarestben 1947. szept. 1-jén indult – *Romániai Magyar Szó c. "országos
demokratikus napilap" folytatása 1953. ápr. 1-től. A Román Népköztársaság, 1965
szeptemberétől Románia Szocialista Köztársaság néptanácsainak lapja: átmenetileg
alcíme "Országos politikai napilap", 1973. dec. 1-től "A Szocialista Egységfront
Országos Tanácsának napilapja", ma "A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja
Országos Tanácsának napilapja". Felelős szerkesztője 1956-ig Robotos Imre,
1957-től Szilágyi Dezső. Terjedelmi adottságainál fogva a legrészletesebben és
az egész országra kiterjedően tájékoztat a szocialista építés eredményeiről és
feladatairól, teljes terjedelemben közli a pártdokumentumokat és a román nyelvű
központi pártlappal, a Scînteiával azonos pontossággal számol be az ország belső
életében jelentős konferenciákról és kongresszusokról.
Amikor a lap mai nevét felvette, néhány soros közlemény jelezte a címváltozás
értelmét: "A román dolgozó nép oldalán a magyar dolgozók is kiveszik részüket
közös hazánk, a Román Népköztársaság felvirágoztatásáért vívott nagyszerű
harcból. Sajtónknak az a feladata, hogy további eredményekre ösztönözze a
dolgozókat; haladjanak szüntelenül előre a szocializmus építésének útján. Ezt a
nemes célt fejezi ki lapunk új címe: Előre." Szerepe jelentős is a
gondolatalakítás és művelődés minden területén. Beszámol a romániai magyar
nyelvű irodalmi, színházi, zenei és képzőművészeti, nemkülönben tudományos élet
eseményeiről, rendszeresen közli könyvrecenzióit és színházi kritikáit – főleg
Szőcs István vitaébresztő tollából – mind a hat magyar színház és opera,
valamint a műkedvelés teljesítményeiről, szolgálja a román-magyar kulturális
közeledést és az egyetemes kultúra terjesztését. Irodalmi jelentősége a XI.
pártkongresszust követő alkotási légkörben megnőtt. Elősegítette ezt az 1968
elején megindult vasárnapi melléklet, amely előbb "Irodalom-Művészet" (1968-70),
majd (1971-től) "Vasárnap" cím alatt jelent meg. A melléklet szerkesztői – előbb
Domokos Géza, majd Lászlóffy Aladár – helyet adtak minden tanulmányírónak,
kritikusnak, novellistának és költőnek. Domokos Géza vasárnapi jegyzetei a
magasfokú írói erkölcsiség közügyi megnyilvánulásainak számítottak.
Jelentős a lap hozzájárulása az Ady-kérdés, Móricz Zsigmond jelentőségének
tudatosítása, Orbán Balázs ébresztése, Bălcescu közös haladó hagyományaink közé
sorolása tekintetében. Beke György beszélgetései magyar és román írókkal A
barátság húrjain c. sorozat keretében, Kacsír Mária interjúja Jancsó Elemérrel,
Méliusz Józsefé Szemlér Ferenccel, Kovács Jánosé Marin Predával, Izsák József
portréja Szabédi Lászlóról a haladó értelmiség szerepét tudatosította a
magyar-román kulturális kapcsolatok területén. A riportot Barabás István, Beke
György, Balogh József, Csire Gabriella, Marosi Barna, Marosi Ildikó, Panek
Zoltán emelte irodalmi színvonalra. Különösen a fiatal nemzedék alkotói, főleg a
költők jelentkeztek nagy számban s jelentős alkotásokkal. Méliusz József
párizsi, Sütő András római, Lőrinczi László olaszországi úti élménye, Marton
Lili emlékezése a két világháború közötti írókra, Bretter György filozófiai
szemináriuma, Bajor Andor szatíra-sorozata, Majtényi Erik szellemes
esszésorozata, Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Szász János lírai hőfokú
publicisztikája s jól válogatott képzőművészeti anyag egészítette ki a lap
esztendőkön át folyamatos irodalmi-művészeti mellékletének körképét.
Az ~ közügyi kibontakozását jelezte a tudományos tájékoztatás megnövekedése, a
termelési kérdések és műszaki problémák rendszeres feldolgozása, a
természettudományi ismeretek, a modern világkép gondos művelése. E téren jórészt
a lapnak köszönhető a romániai magyar írásbeliség kiterjesztése a
tudományos-műszaki forradalom megkövetelte minden közügyi ágazatra. Amint
azonban a 70-es évek során A Hét, a Művelődés és mellékleteik a közművelődés
számára egyre erősödő, önálló fórumokat teremtettek, maga az ~ egyre inkább a
termelési kérdések feldolgozását vállalta napi feladatként, s mind a XII.
pártkongresszus, mind a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja általános
irányadásának szakszerű gazdasági-politikai szócsöve lett. Az új szakasz
humánumának eszmekörébe illeszkedett be Bodor Pál, Cseke Gábor, Szász János új
publicisztikai-esszéista hangvétele.
Kántor
Lajos: Divatlap – Vasárnap... Korunk 1973/1.
Előre Kiskönyvtára,
tömegpéldányszámban megjelenő, szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket magába
foglaló olcsó könyvsorozat a bukaresti Előre c. napilap kiadásában. A közhasznú
kötetek a gyakorlati életben kívántak jogi vagy egészségügyi eligazítást
nyújtani, a szépirodalmi kiadványok pedig elsősorban a magyar, a román s a
világirodalom klasszikus alkotásait juttatták el – olykor a szórakoztatásnak
engedményeket téve – a széles olvasóközönséghez. A sorozat 1971-ben indult,
utolsó, 44. kötete 1976-ban jelent meg. Szerkesztőbizottsága: Bajor Andor,
Barabás István, Beke György, Lászlóffy Aladár, Majtényi Erik (felelős
szerkesztő), Marosi Barna, Szőcs István; a bizottság a 4. számtól Gálfalvi
Zsolttal bővült.
Jelentősebb kötetei: Daniel Defoe: Robinson Crusoe (fordította Vajda Endre,
1971); Jókai Mór: Névtelen vár (I-II. 1972); Haralambie Zincă: És akkor ütött az
óra (fordította Márton Ráchel, 1972); Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban – Ox
doktor ötlete (fordította Huszár Imre, ill. Mikes Lajos, 1972); Petőfi Sándor
Költeményei (I-III. 1972. A költő születésének 150. évfordulójára, 75 000-es
példányszámban); Mikszáth Kálmán: Akli Miklós – Krúdy Kálmán csínytevései
(1972); Kahána Ernő: Az orvosé a szó (1972); Jules Verne: Sándor Mátyás (I-II.
1972); Vendégek a világűrből? (Gáll András előszavával, 1972); Szepessy Tibor:
Kis jogi tanácsadó (I-II. 1973); Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember (1973);
Bárányi Ferenc: Mindenki háziorvosa (1974); Ráth-Végh István: Az emberi butaság
kultúrtörténete (1974); Öt világrész utasai (útirajzok, 1975); Julian Szemjonov:
A Stirlitz-dosszié (1975); Virágoskönyv (Fülöp Ernő összeállítása, 1975); Szőcs
István: Más is ember (Kis illemtan, 1975); Derzsi Ede-Mátray Erzsébet: A labda
kerek (sporttörténet, 1975); Ide besüt a nap (válogatott riportok, 1975); A
világ országai (I-IV. 1976).
Majtényi Erik: Az Előre Kiskönyvtára. Könyvtári Szemle 1971/2. – Gálfalvi Zsolt:
Kiadók dicsérete. A Hét 1972/11. – Molnos Lajos: A kiadó – az Előre; Utunk
1973/44.
Encián, az Encián turista egyesület hivatalos lapja. Indult Brassóban 1935 áprilisában, megszűnt 1940 augusztusában, 61 szám megjelenése után. Szerkesztője Ördögh Sándor. A brassói közlemények mellett a kolozsvári Gyopár, a nagyváradi Sasok és az Aradi Tornaegyesület természetjáró szakosztálya is hasábjain jelentette meg anyagát. A lap folytatásaként jelent meg 1946-ban egy jubileumi emlékkönyv és naptár, majd az Encián 1947-es és 1948-as egyesületi évkönyve.
Énekeskönyv,
az énekoktatást szolgáló tankönyv, iskolai segédeszközként használható
dalgyűjtemény, avagy egyházi énekeket tartalmazó füzet és kötet.
Az első tankönyvnek szánt hazai magyar ~ az I. világháború után Sztojka Anna
szerkesztésében jelent meg négy kötetben (Elméleti és gyakorlati énekeskönyv a
középiskolák első, második, harmadik és negyedik osztálya számára, Arad
1923-24). Az első rész kottapéldákkal szemléltetett zeneelmélet a hivatalosan
előírt tananyag szerint, a második rész "Dalok és énekek" címen egy- és
többszólamú műveket foglal magában. A régi tankönyvekből átvett kevésbé értékes
anyag mellett feltűnnek népdalfeldolgozások és klasszikus értékű kis darabok is.
Dalok az iskolának címen Veress Gábor nagyenyedi tanítóképző intézeti tanár
nyomatott ki Kolozsvárt 1927-ben önálló kötetet elemi iskolák, valamint
tanítóképzők és gimnáziumok alsó osztályai számára. Népdalokat, indulókat,
klasszikus értékű műdalokat, hazafias és egyházi énekeket vett fel
gyűjteményébe, két- és háromszólamú feldolgozásban. 1938-ban Kotsis M. Cecília
tankönyvei jelentek meg Kolozsvárt, ugyancsak a középiskola négy alsó osztálya
számára: a hivatalos énekek mellett zenei ismereteket, hallás után tanítandó
énekeket, gyakorlatokat, kánonokat, népdalokat, népdalelemzést és gondosan
válogatott 2-4 szólamú kórusokat tartalmaznak, változatosan felépítve. 1939-ben
lát napvilágot Domokos Pál Péter Énekeskönyv c. öt kis kötete, ezek felölelik az
elemi iskola külön-külön I-IV. s együtt az V-VII. osztályait. Saját gyűjtésből
vagy másokéból vett magyar és román népdalok, kánonok, egyházi énekek,
népdalfeldolgozások alkotják a kötet anyagát.
A II. világháború után elsőként Forrai Gregória tankönyvét engedélyezi a
minisztérium (1947), majd Nagy István állít össze egységes tankönyveket Szász
Károly közreműködésével az elemi iskolák V-VII. osztálya, Jagamas János pedig a
VIII. osztálya számára (1949). Ezek a rendelkezésre álló szűk keretet az
énekgyakorlatok kivételével magyar népi anyaggal töltik ki, szemléltetve a
román, orosz, ukrán, cseh, szerb folklórt is; bennük a himnuszok, munkásmozgalmi
dalok mellett kánonokat, népdalfeldolgozásokat, klasszikus kis műveket találunk.
A VIII. osztályos tankönyv a magyar és román népzenét ismerteti 70
dallampéldával. Gazdagabb anyaggal jelenhetett meg az V-VIII. osztály tankönyve
másfél évtized múltán, Guttman Mihály, Guttmanné Takács Gabriella, Péter Loránd,
Márkos Albert és Csalah György szerkesztésében (1964); az elméleti anyagot bő
magyar, román, orosz, ukrán, lengyel, német, szlovák, francia, kínai népdalanyag
s klasszikus darabok mellett főleg mai szerzők mai tárgyú dalai szemléltetik. A
zenei írás-olvasás elsajátításának szem előtt tartásával újabb tankönyvsorozat
indult Kovácsné Gábor Aranka (1965, 1973, 1974), Szabó M. Klára (1966), Guttman
Gabriella (1972), Márkos Albert (1972), Maxim Éva (1973, 1974) és Verestóy Ilona
(1974) szerkesztésében.
Az egyre népszerűbb Kodály-kóruskultúra hatására kialakult a tankönyvirodalomban
a hazai magyar népdalforrásokat szerencsésen hasznosító új ~típus. Szabó M.
Klárának az I-IV. osztály számára kiadott utolsó ~ét (Dalolj velünk, 1972) Nagy
István karvezető, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola tanára így
vezeti be: "Zenei műveltségünk jövőjét nem a zenei intézményeink, hanem
általános iskoláink alapozzák meg." Hasonló meggondolásra épül Guttman
Gabriella, Márkos Albert, Verestóy Ilona és Nagy Katalin III-V. osztályos Ének –
zene c. új tankönyve (1972). A zenepedagógia új irányzatának következetes lépése
a Selmeczi Marcella összeállította Csiga-biga palota (1971) s az ugyancsak
szerkesztésében megjelent Szedem szép virágom c. játékoskönyv (1972). Az
általános iskolák IX-X. osztálya és a IX-XII. líceumi osztály újabban románból
fordított tankönyveket használ Almási István, Banner Mária, Pinczés Olga,
Selmeczi Marcella, Szenik Ilona, Szilágyi Anna, Visky Edit és Zsizsmann Ilona
átdolgozásában.
A tankönyveket hasznosan egészítik ki az énekoktatási célból összeállított
dalgyűjtemények. Erdei virágok a címe egy ilyen összeállításnak az Erdélyi
Iskola kiadásában (Kv. 1939); a felszabadulás után Szabó M. Klára, Péter Loránd
és Benkő András szerkesztett népdalokat, kánonokat, alkalmi dalokat és kisebb
feldolgozásokat tartalmazó kötetet (Énekgyűjtemény, 1959) az elemi iskola I-IV.
osztálya számára. Az V-XII. osztályok számára szolgál Szász Károly és Birtalan
József Szállj, szépszavú dal címen szerkesztett kórusgyűjteménye (1972), s ebben
Bartók, Kodály, Bárdos Lajos és Szőnyi Erzsébet zeneművei mellett hazai magyar
szerzők, így Birtalan József, Csíky Boldizsár, Jagamas János, Márkos Albert,
Szabó Csaba, Szalay Miklós, Terényi Ede, Zoltán Aladár művei jutnak a fiatalság
ajkára. A népi szövegeken kívül Weöres Sándor dallamosan csengő verssorait is
bemutatja a kötet. Az iskolai év eseményeit követik Zoltán Aladár Zboară, cîntec!
Szállj, dal! c. kiadványának román szöveggel is ellátott, mélyen a zenei
anyanyelvben gyökerező magyar gyermekkórusai (1972).
A maga zenei és irodalmi értékeivel különálló ~ Szilágyi Domokos és Vermesy
Péter Pimpimpáré c. kötete (1976): a nép- és műzene eredményeit szerencsésen
gyümölcsöztetve egy- és többszólamú dalokat, hangszerkíséretes énekeket szán
gyermekeknek, s függelékében a tudatos zenélést segíti elő.
Az egyházi ~ek a különböző romániai egyházak kiadásában 1920-tól napjainkig
jelennek meg. (Törölve a szócikk befejező része:) Katolikus egyházi énekeket
Járosy Dezső Temesvárt (1920), Baka János Gyergyószentmiklóson (1921) és
Gyulafehérvárt (1924), Lakner Antal Nagybányán (1922) és Kolozsvárt (1926),
Tersztyánszky Sándor Brassóban (1922), Tárkányi B. József Nagyváradon (1923),
Búzás János Csíkszeredán (1926), Antalffy Károly Kézdivásárhelyen (1926), Földes
Zoltán Kolozsvárt (1928), Csonth Ignác Szatmáron (1929), Veress Ernő Kolozsvárt
(1938) és Temesváron (1941) jelentetett meg. Utolsó az 1968-as jóváhagyással
megjelent, dallam nélküli kat. ~. A reformátusok egyházkerületenként adtak ki ~et:
a kolozsvári ref. egyházkerület 1923-as hivatalos ~ét legutóbb 1969-ben nyomták
ki, a nagyváradinak 1925-től három kiadása jelent meg. Megemlítendők Vasváry
Béla kottás-szöveges feldolgozásai (32 vallásos karének ref. egyházi énekkarok
számára, Kv. 1926), s Bereczky Sándor összeállításában félszáz régi magyar
protestáns ének is megjelent (A mi énekeink, Kv. 1943).
Az unitárius egyház 1924-es ~e 1957-ben a 8. kiadásig jutott el, s az ugyancsak
1924-ben megjelent első romániai magyar lutheránus ~ek sorozatában az 1969-es
kiadás a legújabb.
Lakatos
István: Bibliográfia az 1919 és 1940 között erdélyi szerzőtől önállóan megjelent
magyar zenei vonatkozású munkákról. Kecskemét 1943. – Benkő András: Hazai magyar
kotta- és zenei könyvkiadásunk. Korunk 1959/9. – Zoltán Aladár: Átfogóbb,
hasznosabb, jobb... A Hét 1973/6. – Csire József: Dalolj velünk! Tanügyi Újság
1973/14. – Guttman Mihály: Daloskönyv a tömegeknek. A Hét 1974/47.
Én, Te, Ő... 1925 és 1931 között előbb havonta egyszer, később háromszor megjelenő folyóirat Damó Jenő szerkesztésében és kiadásában Temesvárt. Rangos hazai és külföldi íróknak, a világirodalom klasszikusainak erotikus tematikájú, pajzán hangvételű verseit, novelláit, elbeszéléseit közölte, egyik munkatársa Cziffra Géza. Kezdetben tartózkodott az olcsó pornográfiától, később belesüllyedt. Rajzait neves temesvári képzőművészek készítették. A lap mellett ~ címmel könyvsorozat is indult, amelyben Alfred de Musset Gamiani c. munkája, Somlyó Zoltán Miléva. Egy szűz felszabadulásának története c. verseskötete s két antológia, az Evoe. Szerelmes éjszakák (Tv. 1925) és Az erotika antológiája (Tv. 1927) jelent meg. A lap 1927-ben Aktalbum és Almanach c. kiadványokkal is jelentkezett. A folyóirat címével később Dinnyés Árpád indított hasonló jellegű füzetsorozatot.
Erdélyi Munkás, az Erdélyi, majd az Erdélyi és Bánáti Szocialista Párt hivatalos orgánuma. Kolozsvárt jelent meg 1919. jan. 18-a és 1920. dec. 11-e között, évfolyamjelzésében és szellemében egyaránt a régi, 1903 és 1908 között ugyanilyen c. alatt megjelent lap jogutódjának tekintve magát. 1920. dec. közepétől Küzdelem, 1921 második felében (júl.-nov.) Népakarat, 1922-ben újra ~, majd 4 szám után Romániai Népszava, 1929-től Munkás Újság, végül 1934-től Előre címet visel. Felelős szerkesztői egymás után Russ György, Czárák János és Tiron Albani. Elsősorban mozgalmi lap volt, de közölt irodalmi anyagot is. Ady proletárverseivel több cikkben foglalkozott, s a költőt a munkásosztály ügye nagy harcosának tekinti (Ady Endre. 1919/2). 1919-ben emlékcikket közölt Marxról, Lassalle-ról, Ion C. Frimuról és más szocialista vezetőkről. Ady, Csizmadia Sándor, Farkas Antal, Tatai Gyula, Várnai Zseni, Walter Ferenc verseit, Várnai Dániel elbeszéléseit közli, a világirodalomból Strindberg és Edmondo De Amicis egy-egy elbeszélését. Több alkalommal is beszámol Henri Barbusse és Anatole France humanista nyilatkozatairól és kiáltványairól. Munkásművelődési hírei és közleményei dokumentumértékűek.
Esti Lloyd, gazdaságpolitikai napilap Temesváron 1924. márciusa és okt. 6-a között. 155 száma jelent meg. Franyó Zoltán szerkesztette. Radikális polgári iránya, nyílt véleménymondása, változatos riportanyaga s minden téren megmutatkozó határozott állásfoglalása rövid idő alatt széles körben tette népszerűvé. Belső munkatársai közé tartozott Benamy Sándor, Damó Jenő, Győri Ernő és Mikes Imre. A lap közölte Endre Károly kritikáit, Kóra-Korber Nándor és Szántó György rajzait.
Facla Könyvkiadó – a romániai könyvkiadás 1970-es átszervezése után, 1972-ben Temesváron alakult vállalat, amely szépirodalmi, tudományos, politikai és műszaki munkákat jelentet meg román, magyar, német és szerb nyelven, elsősorban bánsági szerzőktől. Magyarul 1972 és 1980 között összesen 29 kötete látott napvilágot. Igazgatója 1978-ig Simion Dima, 1979-től Ion Marin Almăjan író, magyar szerkesztője Mandics György. Programkiadványa Eminescu Luceafărul c. költeményének háromnyelvű kiadása volt Franyó Zoltán fordításaiban, utána Anavi Ádám, Endre Károly, Gittai István, Gherasim Emil verseit és műfordításait, Bálint-Izsák László, Józsa Ödön, Gulyás Ferenc, Károly Sándor, Pongrácz P. Mária és mások elbeszélésköteteit, regényeit jelentette meg. Kiadásában látott napvilágot Neumann Mária, Salló Ervin és Toró Tibor közös kötete Bolyai János geometriájáról (1974), 13 fiatal költő Hangrobbanás c. antológiája (1975), Mandics György Barbu-elemzése (Harmadjáték, 1977), legutóbb Egyed Péter filozófiai eszmefuttatása, A szenvedés kritikája (1980).
Fajankó, később Forma-Fajankó – élclap. Hetente jelent meg 1923. dec. 25. és 1924. máj. 31. között Temesváron. Kezdetben Andreas álnéven Endre Károly szerkesztette, kiadóként Kóra-Korber Nándor grafikusművész szerepelt, főmunkatárs Varga Albert festőművész, aki testvérének, Varga Zsigának a temesvári sajtóban megjelenő tudósításait is illusztrálta. A szerkesztésből 1924. febr. 3. után Endre Károly kivált, mert nem tudott kibékülni a sikamlósságnak is helyet adó képzőművész-szerkesztők szabados koncepciójával; helyébe Varga Zsiga lépett. A lap indulásakor így fogalmazta meg programját: "Riport, élc, tréfa, rajz, karikatúra változtatja benne bőven az aktualitásokat és eseményeket hétköznapiságukból vidámsággá. Elvisz a művészetek vegykonyhájába is, de lepkeszárnyakon; észrevétlen könnyedséggel teremtve meg a viszonyt közönség és művész között." A lap munkatársai bánsági írók és művészek. Az illusztrációk kőnyomaton készültek.
Fáklya.
1. Az Erdélyi és Bánáti
Alkalmazottak Szövetségének hivatalos lapja Kolozsvárt 1920-ban. Felelős
szerkesztő Tiron Albani. Azonos szöveggel jelent meg magyar, román és német
nyelven. Szakmai kérdésekkel foglalkozott, cikkeket közölt a szocialista
művelődési mozgalmakról. Csak 1. száma (1920. jún. 6.) ismeretes.
2. Kolozsvárt 1920 decemberétől a Romániai Szocialista Párt magyar nyelvű
hivatalos lapja; 1921. máj. 25-től a KRP magyar nyelvű központi lapja. Felelős
szerkesztője Russ György. A munkásmozgalom közleményei és hírei mellett gazdag
az ideológiai és szocialista művelődési anyaga. A munkásmozgalmon belül a III.
Internacionálé mellett foglalt állást. Tanulmányt közölt Lukács Györgytől az
illegalitás és legalitás kérdéséről, publicisztikai cikket Gábor Andortól,
verseket Pártos Zoltántól és Keresztúry Sándortól, részletet Henri Barbusse
Világosság c. regényéből és beszámolót Tessitori Nóra szavalóestjéről. A lapot a
hatóságok: betiltották.
3. Az RKP tartományi bizottságának hetilapjaként indult Nagyváradon 1946. aug.
11-én, számozás szerint a Csehi Gyula szerkesztésében már 1945. jan. 16-tól
kiadott *Új Élet folytatásaként; 1947. máj. 19-től a párt Bihar megyei
napilapja. Az első főszerkesztő Robotos Imre, utóda Feleki Károly (1947-48),
Kovács János (1948), Varga Jenő (1949-53), Kis Imre (1954-56), Lukács László
(1957-68), Lakatos András (1969-74) és Illés Ferenc 1974-től). Kezdettől fogva a
lap belső munkatársa Gyárfás Endre, Kovács János, Simon Magda, Vajnovszky
Kázmér. Amíg hetilap, különösen bő az irodalmi és művelődési anyaga: ideológiai
cikkeket közöl Varga B. László, publicisztikát közöl Bárdos László, riportokat
Ember György, filmkritikákat Simon Magda és színházi kritikát Robotos Imre
tollából. Ady, József Attila, Zelk Zoltán, Lányi Sarolta, Gyárfás Endre,
Rajcsányi Károly, Szüdy György versei mellett Nagy István, Hornyák József, Kovai
Lőrinc elbeszéléseivel találkozunk hasábjain, a lap fordításokat közöl Szurkov
és Aragon írásaiból.
Amikor átalakul napilappá, az iparfejlesztés és a mezőgazdaság szocialista
átalakítása kerül előtérbe. Gazdag a riportanyaga. A 60-as évek végétől
arculatában mind több helyet kap a tudomány, irodalom és művészet: heti rovatai
az irodalmi jellegű "Látóhatár", a "Gazdasági figyelő" és a magazinszerű
"Hétvége"; havonta jelentkezik az "Ifjúsági figyelő", az "Ember és életmód", a
"Tudomány-technika" és a "Nőkről a nőknek" rovataival. Napilap-szakaszában közli
Horváth Imre, Sütő András, Bajor Andor, Tóth István, Fábián Sándor, Bonczos
István, Gábor Ferenc verseit és prózai írásait, Kovács János és Köteles Pál
irodalomtörténeti és irodalompolitikai tanulmányait. A lapnál kiváló
riportergárda alakult ki: Implon Irén és Nagy Béla szociográfiai indíttatású
riportokkal, Fábián Imre a folklórból merítő, Antal Ferenc, Kiss Sándor, Kovács
Lajos és Pető Pál társadalmi és gazdaságpolitikai írásokkal szerepel.
Publicistái közül Papp Imre és Tőke Csaba emelkedik ki. A művelődési és
művészeti részben Boros Endre, Bölöni Sándor, Domokos Eszter, Messzer László, Gy.
Szabó Gyula irodalmi szintű tudósításokat közöl. A lap külön oldalakat szentelt
Ady, Eminescu, Móricz Zsigmond, Iosif Vulcan, Tabéry Géza és mások emlékének;
fiatal költőket és prózaírókat (Máté Imre, Gittai István, Kőrössi P. József,
Varga Gábor, Török Miklós) indít pályájukra, beszámol a nagyváradi és
nagyszalontai irodalmi körök tevékenységéről.
Bihari Napló címen 1970 decembere óta időszakonként önálló mellékletet ad ki.
Eddig megjelent számai Nagyvárad és Bihar megye gazdasági, társadalmi és
művelődési életének keresztmetszetét adják. Kiemelkednek a helységrendezési,
közéleti, ipargazdasági, képzőművészeti, előadóművészeti, néprajzi,
oktatáspolitikai, turisztikai, legutóbb a "bihari emberről" szóló súlypontos
számok.
Fecskés könyvek, a borítólap rajzáról elnevezett könyvsorozat az aradi Kölcsey Egyesület kiadásában 1943-44-ben. Szerkesztette Blédy Géza. Mikszáth, Móricz, Gárdonyi és Tömörkény egy-egy kötete mellett, amelyekhez sorrendben Puhala Sándor, Olosz Lajos, Blédy Géza és Berthe Nándor írt előszót, itt jelent meg Szemlér Ferenc Hazajáró lélek c. munkája Kakassy Endre előszavával.
Filmsajtó,
a sajtó sajátos termékeiként születtek meg a film népszerűvé válásával egy
időben az ún. filmlapok. Legtöbbjük a nagyobb filmkölcsönző vállalatok
érdekkörébe tartozott, s elsősorban filmek ismertetésére, reklámozására s a
filmvilág híreinek bemutatására vállalkozott, de a művelődéstörténész számára is
gazdag anyagot tartalmaz mindegyikük. Ilyen filmlap volt Aradon (Film 1922; Film
és Mozi 1928-32; Filmújság 1937), Temesvárt (Mozirevü 1922-23; Színház és Mozi
1922-32; Filmrevue 1931-35; Film 1933-39; Film-Varieté 1935), Nagyváradon (Film-Riport
1923-29; Színház és Mozi 1934), Szatmáron (Moziújság 1930; Cinema-Mozi 1937);
Brassóban (Cinéma-Modern 1927-28), Gyulafehérváron (Cinema & Film 1923-25),
Kolozsvárt (Színház és Társaság 1919-27; Színház és Film, majd Színház és
Mozivilág 1928-31; Színház és Mozi 1931-32; Erdélyi Színpad és Mozi, majd
Színpad és Mozi 1932-40; Színház és Mozi 1945-46) és Marosvásárhelyen (Színház
és Mozi 1923). Közülük kiemelkedik a Nagyváradon kiadott *Film-Riport c. lap,
amely a film és színpad viszonyáról, az irodalmi filmről és a filmkéziratról, a
film szociális hatásairól, a film és a nemzeti ízlés összefüggéseiről és a
filmesztétikáról vetett fel érdekes és értékes gondolatokat.
Közölt filmtematikájú cikkeket a napi- és időszaki sajtó is, ez azonban
nagyrészt a filmek ismertetésében, a mozivilág történeteinek és eseményeinek
közlésében merült ki. A marxista filmesztétika területén a két világháború
között a Korunknak volt különleges jelentősége: itt jelenik meg többek közt
Moholy Nagy László Új filmkísérletek c. jelentős írása (1933/1). A szocialista
építés új korszakában a filmkultúra szerepe nálunk is megnövekedett. Az Utunk, A
Hét, az Új Élet rendszeresen közöl filmesztétikai és filmtörténeti cikkeket, s a
Korunk új folyamában filmsúlypontú szám is megjelenik (1973/5). Sorozatos
filmesztétikai cikkeivel és filmkritikáival szerepel A Hétnél Halász Anna, a
Művelődésnél és a kolozsvári Igazságnál Krizsán Zoltán, az Ifjúmunkásnál Müller
Ferenc és az Új Életnél Török László.
Forum Studenţesc, a Kommunista Diákegyesületek Szövetsége temesvári Egyetemi Központi Tanácsának havi folyóirata. 1973 óta jelenik meg. Rendszeresen elemzi a színjátszó együttesek, műkedvelő csoportok, zenekarok tevékenységét; irodalmi, esztétikai és filozófiai tanulmányokat, esszéket és beszélgetéseket közöl; diák költők és írók alkotásait mutatja be; "Universitas" felcímmel eredetiben ad helyet a Temesvárt tanuló magyar, német és szerb diákok irodalmi próbálkozásainak. Az évek során Jakab Edit, Herényi Erzsébet, Illés Mihály, Mirisz Miklós, Salat Levente és Visky András versekkel, Kiss Péter, Schwartz Béla, Köteles Gyula és Hajdu Gy. Zoltán prózai írásokkal jelentkezett hasábjain. A lap vezető tanácsának tagja magyar részről Albert Ferenc egyetemi tanár, Vajda Sándor újságíró és Székely Imre műegyetemi hallgató. A magyar nyelvű anyag szerkesztője Kiss Péter, Köteles Gyula, majd Visky András.
Főiskolás
lap, az egyetemeken és
főiskolákon pályára készülő új értelmiség sajtószerve.
A két világháború közt az – *Erdélyi Fiatalok tölti be a ~ szerepét (1930-40), a
II. világháború alatt Kolozsvárt "Az erdélyi magyar ifjúság szava" alcímmel a
KMDSZ lapjaként indult meg a *Március Derzsi Sándor, Kolosy Márton, Lőrinczi
László szerkesztésében (1942-43), a népi írók szellemi irányvonalát követve.
1944 után az MNSZ ifjúsági osztálya a Móricz Zsigmond Kollégiummal karöltve
jelentetett meg ifjúsági kiadványokat, majd az egyetemek és főiskolák ifjúsági
szervezetei kezdték meg több ~ kiadását. Így keletkezett Kolozsvárt a
román-magyar-német nyelvű *Echinox és Napoca Universitară, Temesvárt pedig a
szerbbel együtt négynyelvű *Forum Studenţesc. Marosvásárhelyen 1969 és 1974
között az orvostanhallgatók Aesculap címen háromnyelvű, a pedagógiai főiskola
diákszövetsége *Athenaeum címen kétnyelvű s a színi főiskolások *Thália címen
magyar nyelvű lapot adtak ki. 1974-ben a három lap helyett egy háromnyelvű ~
indult *Gînduri Studenţeşti címmel mint a Kommunista Diáktársulatok Szövetsége
helyi központjának hivatalos orgánuma.
Friss Újság.
1. Független politikai
hetilap Szatmáron 1922 és 1925 között. Szerkesztője Gara Ernő. Kezdetben Est
címen hétfői lapként jelent meg, később címe is Hétfői Újságra, majd Hétfői
Friss Újságra módosul, és csak 1923. márc. 13-tól jelent meg az állandósult ~
címen. Gazdag a politikai riportrovata és az erdélyi magyar színészet kérdéseit
tárgyaló anyaga. Beszámolt az 1925-ös zilahi Ady-ünnepségekről, s közreadta Ady
Endre néhány kiadatlan versét. Irodalmi anyagában közölte Kosztolányi Dezső
karcolatát, Gárdos Sándor cikkeit, megemlékezett Bródy Sándorról; találunk
verset Gara Ernő, Kertész Imre, Krizsó Kálmán tollából s hozzászólást Markovits
Rodion Szibériai garnizon c. könyvéhez.
2. Az Aradi Friss Újság (1919-1940) címváltozata 1927-től 1930-ig
(folytatólagosan Erdélyi Friss Újság).
3. A – *Nagyváradi Friss Újság címváltozata 1934-től.
4. Független politikai napilap Kolozsvárt Nagy József felelős szerkesztésében
1929 és 1935 között.
Gaudeamus,
a Temesvári Piarista Líceum diákjainak magyar nyelvű, majd román oldalakkal
bővített folyóirata (1946–47). Bánsági és erdélyi iskolákban s az MNSZ
támogatásával munkás és földműves fiatalok között is terjesztették.
Szerkesztette Bodor Pál. Közreműködött többek közt Deák Tamás, Farkas János,
Kapusy Antal, Kovács Ferenc, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Salló Ervin, Szász
János, Petru Vintilă. A mai temesvári magyar nyelvű 2. számú Líceum *Juventus c.
folyóirata a ~ folytatásának tekinti magát.
Asztalos István: Nemesítésre érdemes hajtások. Utunk 1947/8. – Bodor Pál:
Diáklap-ügyben... Korunk 1970/2.
Genius,
havonta megjelenő irodalmi folyóirat Aradon 1924 januárja és augusztusa között.
A Kölcsey Egyesület támogatásával megjelenő lap főszerkesztője Franyó Zoltán,
felelős szerkesztő Nagy Dániel, igazgató Zala Béla. Programját kifejezi több
nyelven is megfogalmazott alcíme: "Az egyetemes kultúra folyóirata". A
humanizmus és az európai avantgárd áramlatok hatották át közleményeit,
feladatának vállalta, hogy kora szellemi mozgalmainak legjavát eljuttassa a
romániai magyarsághoz. A Nyugat eredeti törekvéseit vallotta magáénak,
munkatársai közt ott találjuk a századelő modern magyar irodalmának kimagasló
képviselőit. Az egyetemes emberi kultúra ismertetésében és terjesztésében nagy
szerepet játszottak kitűnően szerkesztett szemlerovatai. Gazdag információs
anyagával és szépirodalmi fordításaival felhívta a figyelmet az emberi
alkotószellem korszerű megnyilatkozásaira, szóhoz juttatva a korabeli
jelentősebb irányzatok képviselőit, amennyiben azok a kultúra egyetemessége
mellett foglaltak állást. A világirodalomból Hugo von Hofmannsthal, Li Taj-Po,
Paul Verlaine, W. B. Yeats verseiből, Pirandello elbeszéléseiből, Ivan Goll,
Walter Hasenclever tanulmányaiból találunk a lapban fordításokat. Következetes
érdeklődést tanúsított a román kultúra és irodalom iránt. A román költők közül
Lucian Blaga, Alfred Moşoiu, Al. A. Philippide, az esszéírók közül Perpessicius
írásait tolmácsolja a lap.
Bár szellemi vezetője, Franyó Zoltán az egyetemesség szempontjából elvileg
tagadta az erdélyi magyar irodalom létét és jogosultságát – szerinte Erdélyben
csupán magyar írók tevékenykednek, de nincsen erdélyi irodalom –, folyóirata
gyakorlatilag egyik gyűjtőpontja a kezdeti romániai magyar irodalomnak. Fórumot
biztosított a különböző hazai irányzatok képviselőinek, és mintegy 25 hazai
magyar író művét adta közre, köztük volt Bartalis János, Becski Irén, Berde
Mária, Endre Károly, Fekete Tivadar, Olosz Lajos, Ormos Iván, Salamon László,
Szentimrei Jenő, Tompa László verssel, Nagy Dániel, Szántó György elbeszéléssel,
Asztalos Sándor, Dienes László, Molter Károly recenziókkal. A lap jórészt együtt
lélegzett a romániai magyar irodalom egészével, noha számos kérdésben véleménye
nem egyezett a hangadó irodalmi körökével. Itt jelent meg Fábry Zoltán híressé
vált Emberirodalom c. írása is.
A ~ folytatásaként, négyhónapos szünetelés után, megjelent az *Új Genius (1925.
január és február–március) Franyó Zoltán szerkesztésében, némileg változott
programmal, az akkor népszerű irodalmi revü érdekességrovataival gazdagodva s
nagyobb teret szentelve a modern irányoknak és a képzőművészeti reprodukcióknak.
Sőni
Pál: Avantgarde-sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban. 1973.
23–29. A lapcím Genius helyett tévesen szerepel mint "Geniusz". – Genius–Új
Genius 1924–1925. Antológia. Összeállította, a bevezető tanulmányt írta és
jegyzetekkel ellátta Kovács János, a lap teljes repertóriumát közli Seidner
Imre. – Mandics György: Genius–Új Genius. Igaz Szó 1976/8. – Kántor Lajos: A
Genius-legenda és a Genius. Utunk 1976/45; újraközölve Korunk: avantgarde és
népiség. Bp. 1980. 17–32.
ÁVDolg: Seidner Imre: A Genius című folyóiratról. 1962.
Glasul Minorităţilor,
a Lugoson megjelenő *Magyar Kisebbség testvérlapja. Első száma 1923 júniusában
hagyta el a Husvéth és Hoffer Nyomdát, felelős igazgatója Jakabffy Elemér,
felelős szerkesztője Sulyok István. A havonta megjelenő folyóirat az 1942-es
május-júniusi összevont 5–6-os számmal szűnt meg. 1924 januárjától kezdve
egyedül Jakabffy Elemér szerkesztette, 1926 januárjától pedig háromnyelvű lappá
vált, a ~ mellett a Die Stimme der Minderheiten és La voix des Minorités címet
is viselte. A ~ a maga idejében az egyetlen olyan sajtóorgánum volt, amely az
itt élő magyarságot s általában az Európában élő kisebbségeket foglalkoztató
problémákat közvetlenül hozzáférhetővé tette a román közvélemény számára.
Legnagyobbrészt a Magyar Kisebbség cikkeit, tanulmányait, híreit, dokumentumait
közölte fordításban, így munkatársi gárdája is azonos volt a magyar nyelvű
nemzetiségpolitikai szemléével. A legtöbbet közlő Jakabffy Eleméré mellett
Balogh Artúr, Bitay Árpád, Gál Kelemen, Gyárfás Elemér, Kristóf György, Mikó
Imre, Paál Árpád, Willer József nevével is találkozunk hasábjain.
Jakabffy Elemér: Nyílt levél Iorga Miklós professzor úrnak. Brassói Lapok 1925.
szept. 20.
Graphic-Union,
a Romániai Grafikai Munkaadók Szövetségének
hivatalos lapja; különböző alcímekkel román–magyar–német nyelven 1921 és 1934
között (I–XIV. évfolyam) jelent meg váltakozó időszakokban Temesvárt,
Kolozsvárt, ill. Nagyváradon, aszerint, hol székelt a szervezet központja.
Felelős szerkesztője 1921-től Dózsa Andor, 1925-ben Faragó Dezső, az 1933/9-es
számtól Jávor József. A közlöny céljai közé tartozott a tagok közti kapcsolat
fenntartása, a szakmai kérdések megvitatására alkalmas fórum biztosítása, közös
érdekvédelem, valamint a nyomdatulajdonosokat érintő gazdasági kérdésekre
vonatkozó adatszolgáltatás.
Széles körű profiljából kifolyólag gazdaság-, társadalom- és
technikatörténetileg egyaránt értékesíthető forrásanyagot tartalmaz.
Könyvgrafikai szempontból főként a nagyváradi időszak színes műmellékletei s az
1927 és 1930 között Temesvárt nyomtatott évfolyamok borítói érdemelnek
figyelmet.
Gyári Munkás, az aradi Lovrov-nyomda cégjelzésével 1929. okt. 22-én megjelent szakszervezeti lap. Kommunista befolyás alatt állt. Egyetlen száma ismeretes.
Gyermekvédelmi Naptár, az Aradi Anya- és Gyermekvédelmi Szövetség kiadásában jelent meg négy kötetben 1924-re, 1925-re, 1926-ra és 1927-re. Összeállította Lukáts Jenő és Stolcz Dániel.
Haladás.
1. Az Erdélyi és Bánáti Élelmezési Munkások
Szövetségének 1921 és 1929 között Kolozsvárt megjelent hivatalos közlönye.
2. Képes irodalmi folyóirat, megjelent
Aradon kéthetenként 1934. szept. 15. és nov. 2. között. Szerkesztette Guttmann
Jenő, felelős kiadó, ifj. Muzsay Sándor. Négy számában többek közt Szántó
György, Molter Károly, Bárd Oszkár, Kovács György, Tabéry Géza, Csermői Pál,
Szemlér Ferenc közölt írásokat, itt jelent meg Victor Eftimiu egy versének
fordítása is.
Hang, A, Aradon 1932 és 1934 közt havonta háromszor megjelent bulvár stílusú, de antifasiszta jellegű riportlap; szerkesztette Bruckner Lajos, főmunkatárs Fekete Tivadar. A lapban a helyi munkatársak – Szántó György, Károly Sándor és József, Orosz Irén – mellett Franyó Zoltán, Keleti Sándor, Méliusz József, Paál Jób, Turnowsky Sándor, Vojticzky Gyula szerepel, megjelennek Radnóti Miklós versei, Bortnyik Sándor grafikái. "Hang-esték" címen a lap irodalmi előadásokat rendezett, ahol Fekete Tivadar fordításában román költők verseit is bemutatták.
Hangrobbanás,
13 bánsági, bihari és szatmári fiatal költő antológiája; megjelent a temesvári
Facla Könyvkiadónál 1975-ben Mandics György szerkesztésében. Verseivel szerepel
benne Eszteró István, Fábián Imre, Gera F. Attila, Gittai István, Gulyás Ferenc,
Hark Péter, Kiss András, Mérai Csilla, Molnár János, Molnár Pál, Sróth Ödön,
Szász Géza és Zudor János. A szerkesztő előszava szerint "az olvasó a
stílusárnyalatok egész kis tipológiáját tartja a kezében", a kritika azonban
kifogásolta a hangzatos címet, s a versválogatás is vitát váltott ki. Egyes
hozzászólók a szertelenségek ellen léptek fel, mások a jelkép és eszmetartalom
egybecsengését méltatták.
Molnos Lajos: Hangrobbanás? Utunk 1976/6. – Felhívás építő vitára. Cseke Gábor
összeállítása Bodó Barna, Nagy L. Róbert, Lázár László, Müller Ferenc, Tömöry
Péter, Tar Károly, Kovács Nemere, Zsehránszky István hozzászólásaiból.
Ifjúmunkás 1976/9. – Nagy L. Róbert: Félreértéseket boncolgatva, Interjú Mandics
Györggyel. Ifjúmunkás 1976/13. – Kőrössi P. József: Hangrobbanás kontra
Varázslataink? Ifjúmunkás 1976/25. – Balogh Edgár: Sem faeke, sem lóvasút. Új
Élet 1976/9; újraközölve Táj és nép. Kv. 1978. 105–07.
Harsona, a Temesvári Piarista Gimnázium diákjainak 1928 és 1931 között kiadott havi lapja. Főleg a diákszerkesztők, így Brémzay Géza, Ungor Tibor, Popovits József verseit, cikkeit, humoreszkjeit és iskolai beszámolóit közölte; a munkatársak közül Dobó Antal, Jakabffy Loránd jelentkezett sűrűbben írásaival. A lap anyagában a diákok románul írt versei, cikkei és tudósításai is szerepelnek.
6
Órai Újság, Franyó Zoltán
1931 és 1940 között Temesváron szerkesztett és kiadott napi-, majd hetilapja.
Megjelenése első és utolsó szakaszában szoros szálakkal kötődött a
munkásmozgalomhoz, sokrétű szerepet töltött be az SZDP, ill. a KRP ideológiai,
politikai és társadalmi harcának támogatásában. Vezércikkekben, publicisztikai
írásokban, jegyzetekben, szociográfiai riportokban, kisesszékben és
tanulmányokban leplezte le a tőkés-földesúri rendszer embertelenségét, hatalmi
szerveinek törvénytelen túlkapásait, feltárta a dolgozók fizikai, szellemi és
erkölcsi kizsákmányolásának szociális és anyagi következményeit a gazdasági
válság közepette. Társadalmi akciókat kezdeményezett a munkanélküliek
megsegítésére, a kisfizetésűek és a sokgyermekes családok nyomorának
enyhítésére. Serkentette a szakszervezetek bérharcait, sztrájkjait, támogatta a
baloldali pártok megmozdulásait, politikai, gazdasági és kulturális
vállalkozásait. Indulásától kezdve kitartóan figyelmeztetett a fasizmus
előretörésének veszélyére. Támadta a hitleri politika antihumánus, expanzív
jellegét, bírálta a horthysta rendszer kalandor külpolitikáját, tudósításokban
számolt be a spanyol polgárháború, valamint a II. világháború kitöréséről.
A végleges betiltás elkerülése végett a vasutas és kőolajipari munkások 1933.
februári sztrájkját követő ostromállapot idején a ~ áttért a hetenkénti
megjelenésre. Hasábjain nagyobb teret szentelt a haladó irodalom és művészet
jelenségeinek, hangsúlyozottabb gondot fordított a forradalmi és demokratikus
hagyományok ápolására és ébrentartására. Emlékszámokkal, gondolatgazdag
írásokkal és személyes hangú visszaemlékezésekkel adózott a lap Petőfi, Ady,
Vörösmarty, Arany, Kosztolányi, Osvát Ernő, Juhász Gyula és József Attila
emlékének. Rendszeresen közölte a baloldali gondolkodású bánsági és erdélyi írók
publicisztikai írásait, riportjait, interjúit, verseit és műfordításait, s
gyakran publikált a haladó, demokrata meggyőződésű angol, francia, olasz, cseh,
valamint az emigrált német antifasiszta írók munkáiból.
A belső munkatársak – Franyó Zoltán, Herczka István, ifj. Kubán Endre, Ormos
Iván, Sasi György, Szabó Árpád, Szimonisz Henrik – írásai mellett közölte a lap
Aszódy János, Bányai László, Bálint István, Berkovits Simon, Fenyves Ferenc
László, Heves Renée, Hunyady Sándor, Lázár József, Méliusz József, Nagy István,
Németi-Miklós Beáta, Oppert Géza, Szilágyi András, Turnowsky Sándor cikkeit,
kritikai írásait, karcolatait és verseit. Gyakorta átvette Babits Mihály, Bálint
György, Barta Lajos, Darvas József, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Ignotus Pál, Illyés
Gyula, Márai Sándor, Nádas József, Szabó Zoltán és Féja Géza írásait, míg a
nyugati írók közül Louis Aragon, Johannes R. Becher, Karel Ćapek, Ilja Ehrenburg,
Fjodor Gladkov, Egon Erwin Kisch, Thomas Mann, Heinrich Mann, Romain Rolland,
Bernard Russell, Ernst Toller és Stefan Zweig szerepelt írásaival a lap
hasábjain.
Indulásától kezdve a ~ bő teret szentelt a klasszikus és kortárs román irodalom
avatott tolmácsolásának, amiben főleg a tulajdonos-szerkesztő Franyó Zoltán
jeleskedett. A lap Szimonisz Henrik fordításában Marussja c. alatt 1932-ben
közölte Fjodor Gladkov Részeg nap c. regényét. Ugyancsak a ~ erkölcsi
támogatásával jelentek meg Aszódy János, Herczka István, ifj. Kubán Endre és
Szimonisz Henrik első kötetei.
Felkarolta s változatos eszközökkel szolgálta a ~ a KRP népfront-politikáját.
1938 májusától újra szorosabbá vált kapcsolata a párttal, majd 1939. jan. 1-től
egy Franyó Zoltán és Rangetz József között létrejött megállapodás nyomán a lap
közvetlenül a párt Erdély és Bánát Tartományi Bizottságának szellemi irányítása
alá kerül. Főszerkesztőként továbbra is Franyó Zoltán jegyezte, eszmei
irányítását pedig a Bálint István (Izsák László), Lázár József, Reich Lenke és
Szabó Árpád alkotta írócsoport vette át. A lapban közölt írások a haladó népi
erők összefogását, egységbe tömörítését sürgették a fenyegető háború kitörésének
megakadályozására. 1939 utolsó negyedétől a lap megjelenése rendszertelenné
vált, míg 1940 decemberében véglegesen betiltották.
Méliusz
József: "Irodalmon kívül"... Bevezető Franyó Zoltán A pokol tornácán c.
kötetéhez. 1969. – Marin Viliam–Izsák László: A 6 Órai Újság történetéhez.
Korunk 1971/8. – Szekernyés László: Fejlécek, címszavak. Interjú. A Hét 1977/30.
Havi Szemle,
a Romániai Magyar Népközösség szépirodalmi és közművelődési folyóirata Aradon.
1943 júniusa és 1944 augusztusa között 15 száma jelent meg. Felelős szerkesztője
Molnár Árpád, a szerkesztőbizottság tagjai Olosz Lajos, Vita Zsigmond és Fischer
Aladár, utóbbi halála után, 1944-ben Fodor József.
Elbeszéléseket, verseket, irodalmi, társadalmi és művészeti cikkeket,
tanulmányokat, kritikákat közölt. A háború és a soviniszta uszítások idejében a
fasisztaellenes összefogás gondolatával gyűjtötte egy táborba a faji
megkülönböztetések és a háborús gyűlölködések ellen küzdő romániai magyar
írókat. Számon tartotta a romániai magyar irodalmi és művészeti élet eseményeit,
megemlékezett a dél-erdélyi magyar művészek brassói kiállításáról, a hazai és
külföldi irodalom fontosabb eseményeiről, kiadványairól, különszámot szentelt
Ady halála 25. évfordulójának, foglalkozott műemlékeinkkel, irodalmunk múltjával
és pedagógiai kérdésekkel, értékelte az úttörő szellemű realista – a munkásság
és a népi élet felé forduló – művészeket, így Gallas Nándor, Dési Huber István,
Kodály Zoltán munkásságát, s cikksorozatot közölt Kiss Béla tollából a hétfalusi
csángó magyarok építőművészetéről.
A lap állandó munkatársai: Abafáy Gusztáv, Blédy Géza, Fischer Aladár, Hajós
Imre, Horváth Jenő, Kabós Éva, Kacsó Sándor, Kakassy Endre, Kubán Endre, Kiss
Béla, Méliusz József, Musnai László, Nikodémusz Károly, Olosz Lajos, Rass
Károly, Sárközi Gerő, Serestély Béla, Szemlér Ferenc, Tatrangi Pál András, Vass
Albert, Vita Zsigmond. A II. évfolyam magyarországi népi írók verseit is
közölte, s foglalkozott a népi írók mozgalmával.
Hét, A.
1. Temesvárt 1921–22-ben Schiff Béla
szerkesztésében és kiadásában megjelent társadalmi, politikai és szépirodalmi
hetilap. A szerkesztő írásai mellett közölte Bardócz Árpád, Endre Károly,
Ferenczy József, Kozmuth Artúr, id. Kubán Endre, Kimmel Károly, Stepper Vilmos,
Szabolcska Mihály és Vuchetich Endre cikkeit, verseit, karcolatait és
műfordításait.
2. Aradon 1926. jan. 1-jén indult politikai, társadalmi és kritikai hetilap.
Főszerkesztője Bihari Tibor, felelős szerkesztője Károly József. Munkatársai
közt volt Franyó Zoltán, Krenner Miklós, Kuncz Aladár, Molter Károly, Tabéry
Géza. Négy szám után megszűnt.
Hétfő Reggel, politikai hetilap Aradon 1930 és 1932 között. Felelős szerkesztő Kocsy Jenő. 1930 decemberétől alcíme, 1931. febr. 23-tól főcíme Rendkívüli Újság. Munkatársai közé tartozott Krenner Miklós.
Heti Magazin, Temesvárt 1933. dec. 8. és 1934. máj. 19. közt szombatonként megjelent színvonalas hetilap Fenyves László (a későbbi Ferencz László) szerkesztésében. Felelős kiadója G. Farkas Sándor. Hasábjain Franyó Zoltán, Gárdonyi István, Méliusz József is szerepel írásaival, munkatársa Juhl Mór orvosi szakíró, szociológus.
Ifjúsági Antenna, az aradi Vörös Lobogó napilap havonta megjelenő ifjúsági oldala. 1971 novemberében indult a korábban rendszertelenül megjelenő Ifjúsági Híradó helyett; az ifjúságot érintő társadalmi, erkölcsi, művelődési kérdésekkel foglalkozik. 1980-ig Jámbor Gyula, azóta Hudy Árpád szerkeszti népes külmunkatársi gárda bevonásával.
Illegális
mozgalmi sajtó, a forradalmi
munkásmozgalom magyar nyelvű kiadványait öleli fel a KRP, a KISZ, az Egységes
Szakszervezetek, a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja, a Vörös Segély és más
szervezetek kiadásában 1924 májusától – a Román Kommunista Párt illegalitásba
tételével kezdődően – 1944. augusztus 23-áig. Ezek részben a párt, ill. az
általa irányított szervezetek központi vezetőségének, részben területi
szerveinek, továbbá helyi szervezeteinek hosszabb-rövidebb időtartamú
sajtótermékei voltak, kéziratos vagy gépírásos formában, különböző módszerekkel
sokszorosítva. Csak ritkábban készültek titkos nyomdai úton.
A magyar nyelven megjelent illegális újságok és kiadványok nagy száma is jelzi,
hogy a KRP nagy jelentőséget tulajdonított a román nép és a vele együtt élő
nemzetiségek közös harci frontja kialakításának, annak, hogy célkitűzéseik a
tömegek minél szélesebb rétegeiben anyanyelvükön tudatosulhassanak.
Az ~ tematikája azokat az ideológiai, politikai, szervezeti kérdéseket foglalta
magában, amelyek a tőkés-földesúri rendszer elleni harc mindennapi és távlati
sikereit voltak hivatva elősegíteni, alkalmazkodva a politikai helyzetből adódó
feltételek megszabta szervezeti formák kialakításához, a harci módszerek
alkalmazásához, nemkülönben a tömegmozgalmak célkitűzéseinek meghatározásához a
kizsákmányolás, az állampolgári jogok korlátozása, a fasizmus elleni, az ország
függetlenségének megvédéséért, a katonai fasiszta diktatúra megdöntéséért
folytatott harcban. Az illegális mozgalmi sajtó szerkesztéséből, anyagának
megírásából a romániai kommunista mozgalom élharcosai mellett számos munkás,
paraszt és értelmiségi vette ki a részét, segítve terjesztését a dolgozók
körében.
A romániai magyar nyelvű, Bánsághoz kapcsolható ~ termékeiből a következőket
ismerjük:
- Emléklap. A KRP kiadványa 1929 januárjában Temesváron, Rosa Luxemburg és Karl
Liebknecht meggyilkolásának 10. évfordulója alkalmából.
- Vörös Lobogó. A KRP temesvári helyi bizottságának kiadványa 1929. július és
1930. szeptember között. Eddig 3 száma ismeretes 1929-ből és egy száma 1930-ból.
- Ifjú Kommunista. Kiadja a KISZ II. kerületének 1. szekciója Temesváron, 1929.
július és szeptember között. Eddig első 3 száma ismeretes.
- A munkanélküli. Kiadja a Temesvári Egységes Szakszervezetek mellett működő
munkanélküli bizottság, 1930. március 2–27. között. 2. száma ismeretes.
- Egységes Ifjúmunkás. Kiadja az Egységes Ifjúmunkás Szekció Temesváron 1930.
július és október között. Két száma ismeretes.
- Egységes Munkás. Kiadják a Temesvári Egységes Szakszervezetek, 1930
júniusától. Hat száma ismeretes.
- Textilmunkás. Kiadja a KRP aradi szekciójának textilgyári sejtje. 1931.
október. Egyetlen szám.
- Ifjúmunkás. Kiadja a KISZ temesvári szervezete 1932 januárjában. Ez a száma
ismeretes.
- A Forradalmár. A KRP aradi szekciójának lapja. 1932. április 15. Ez a száma
ismeretes.
- Tömegakarat. Kiadja a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja temesvári szekciója.
1932. november. Egyetlen szám.
- Tömegharc a Fehér Terror Ellen. A Vörös Segély Erdélyi és Bánáti Tartományi
Bizottságának kiadványa. 1933. január.
- Le a Terrorral. A Vörös Segély lugosi csoportjának kiadása. 1933. Egy száma
ismert.
- Felszabadulás. Az aradi Vörös Segély kiadása 1933 márciusában.
- Bánáti Ifjú Kommunista. Kiadja a KISZ Bánáti Kerületi Bizottsága. Temesvár,
1933. júl. 15. Egyetlen ismert szám.
- Ifjúharcos. Kiadja a KISZ bánáti tartománya, Temesvárt, 1933 októberében. Ez a
szám ismert.
- Bánáti Szikra. A KRP Bánát Tartományi Bizottságának lapja. Temesvár. 1933.
november. Ez a szám ismert.
- Bánáti Kommunista Ifjúmunkás. A KISZ Bánáti Tartományi Bizottságának lapja.
Temesvár. 1935. január. Ismert ez a száma.
- Igazság. A KRP magyar nyelvű hivatalos lapja. Megjelent Kolozsváron 1939.
július és 1940. július között havonta. 1939. szeptember és 1940. július között a
KRP Erdélyi és Bánáti Területi Bizottságának Közlönye. Ismert számai: 1939:
1–6.; 1940: 1–4.
- Osztályharc. A KRP Erdélyi és Bánáti Területi Bizottságának Közlönye.
Megjelenik Kolozsváron, 1940. február és március. Első két száma ismert.
- Szabad Szemle. A KRP által irányított illegális kiadvány Temesváron 1941-ben.
Ismert száma a májusi (7-es).
- Szabad Szó. Temesváron, 1941. júl. 7–16. között. Első két száma ismert.
- Népszabadság. Temesváron 1942. febr. 7. – 1943. okt. között. Eddig ismert
számai: 1942: február, május, szeptember; 1943: január, március, július,
október.
- Ellenállás. Temesváron 1942. febr. 20. – 1943. július. Ismert számai: 1942:
február, szeptember; 1943: március, július.
- Bánsági Magyar Szó. Temesváron, 1944 áprilisában. A KRP kiadása. Ez a száma
ismert.
Jordáky
Lajos: Bibliografia presei socialiste din Transilvania. Kv. 1962. Gépirat a
Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. – Veress Pál: Pártsajtó az illegalitásban.
Korunk Évkönyv 1974. 87–99.
ÁVDolg: Molnos Enikő Anna-Mária: A romániai magyar irodalmi élet illegális és
féllegális formái a két világháború között. 1974.
Iparművészeti
irodalom, az iparművészettel,
iparművészekkel, egyéni és csoportos kiállításokkal, az iparművészet
történetével és technikájával foglalkozó szakirodalom. A régi, nemes értelemben
vett kézműiparról s mai leszármazottjairól szóló cikkeket, köteteket foglalja
magában. Az ~ érdeklődési körébe tartozik a bútor-, agyag- és üvegművesség, az
ötvös-, kovács-, szövő- és hímzőmesterség és a csipkekészítés számtalan
változata, díszes könyvek kötése és mindaz, ami az ember életterének, közvetlen
környezetének megnemesítését, otthonosabbá tételét szolgálja a maga sajátos
eszközeivel. Éppen ezért az ~ az ipar- és a népművészet határeseteit is
vizsgálja, kitekintéssel mind a képzőművészet, mind az ipar felé.
A hazai magyar iparművészet célját Kós Károly 1923-ban a kolozsvári Vasárnapi
Újság hasábjain jelölte ki (Guild of Handicraft; újraközölve Hármaskönyv. 1969.
59–69.), egy Angliából kiinduló európai mozgalomra irányítva a figyelmet, amely
az ipar uniformizáló hatásának ellensúlyozására "stílust, formát a népnél
keresett [...]. Ez a művészet nem az elavult és visszahozhatatlan korok halott,
használhatatlan, a modern ember által meg sem érthető formáinak gépies
utánzásából táplálkozott, de a modern szükséglethez és a modern gazdasági
viszonyokhoz alkalmazkodva alkotta meg a maga szerkezeti formakincsét, mindig
szem előtt tartva azt is, hogy a régi történelmi stílusból azt szabad és kell
átvenni, átformálva az új szükségletekhez, amit [...] a milliók a magukénak
azokból elfogadnak. Csak így lehetséges a régit alapul véve mégis új stílust:
élő művészetet teremteni."
Kós Károly nyomdokán haladt Debreczeni László is, aki Erdély népművészete és a
magyar iparművészet c. cikkében (Az Iparművész, Bp. 1941/1) leszögezi, hogy
amikor Toroczkai-Wigand Ede, majd Kós Károly és Zrumeczky Dezső "tanulmányozták
a magyar nép építőmunkáját és megalkották az új magyar iparművészet elveit [...]
és gyakorlatilag kiformázták stílusukat, az építészethez szorosan kapcsolódó
lakás-művészetben ugyancsak a szerzett tanulságok szerint az új szellemet és az
új formákat honosították meg. S kezük nyomán bútorban, szőnyegben, festésben,
kerámiában, bőr-, vas- és üvegmunkában egyszerre teljességgel lép elénk az
erdélyi népművészet szellemében fogant új magyar építőművészet." Debreczeni népi
építészeti írásai közül kiemelkedik Fatornyos hazámból c. sorozatának A
templomok belsejéről és A házak belsejéről c. részlete (Ifjú Erdély 1929/6, 8).
Az Ellenzékben Moll Elemér műépítész Modern lakásművészet, majd A modern
lakásművészet problémái c. alatt (1933. jún.–okt.) hívta fel a figyelmet az
iparművészet legsürgetőbb feladataira.
Művészeti folyóirat a két világháború között csak egy, a *Művészeti Szalon
(1926–32) biztosított teret az ~nak, az is jobbára az egyházi vonatkozásokkal
foglalkozott, de ritkábban a lakásbelső alakításának fejlődéséről, a művészi
porcelán és kerámia, valamint a bútortervezés kérdéseiről is közölt írásokat.
Erdélyi vonatkozású iparművészeti-történeti írások e folyóiratban Roska Márton
(Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Régiségtárának majolikagyűjteményeiből, 1926/10,
1927/3, 1928/3), Kelemen Lajos (írásainak java része újraközölve
Művészettörténeti tanulmányok II. 1982), Csányi Károly (A magyar agyagművesség
múltjából, 1930/5–7), Layer Károly (A habán fájánszok, 1931/5–6) és mások
tollából jelentek meg. Kelemen Lajos a Pásztortűz, Keresztény Magvető és Erdélyi
Múzeum hasábjain közölt műemlék-leírásainak számos iparművészeti vonatkozása
van. B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben c. munkájában (1970) Szépülő
otthonok c. alatt ismertette a fejedelmi, nemesi és polgári otthonok sajátos
alakulását a XVI–XVIII. században.
A 20-as évek legjelentősebb romániai magyar iparművész-egyénisége Ferenczy Noémi
(1890–1957), a nagybányai Ferenczy művészcsalád textilművész tagja. Nagybányán
és Párizsban tanult, 1924-ben a modern művészek nemzetközi kiállításán Bécsben
és 1927-ben az európai iparművészet lipcsei seregszemléjén egyedül képviselte a
romániai iparművészet élvonalát. Kiállításairól az erdélyi lapokban 1920 és 1932
között számos méltatás látott napvilágot. 1942-ben Ferenczy Noémi és Domanovszky
Endre kárpitjait egy iparművészeti kiállítás keretén belül mutatták be a
kolozsvári Redut (ma Néprajzi Múzeum) termeiben. 1966-ban a Máramarosi Művészet
c. tárlaton, majd a nagybányai művészkolónia alapításának 75. évfordulóján
rendezett ünnepi kiállításon szerepeltek falikárpitjai. "Műveiben a megújuló
gobelin-művészet legfőbb értékeit valósítja meg. Visszaadja a textilfelület
anyagszerűségét, dekoratív, díszítő szerepét. És tudatosítja: a szövött kárpit
nem másolás eszköze, nem a festmény átültetésének foglalata. Magasabb rendű
művészet, a festészettel egyenrangú alkotás" – írja Ferenczy Noémi művészetéről
Murádin Jenő (A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. 1981. 79–104.).
Schlosser Jenő kerámiáiról 1923-ban egy temesvári kiállítás alkalmából a
Temesvári Hírlap és a Vasárnapi Újság tudósít; ő volt a dicsőszentmártoni
kerámiai művek művészeti vezetője. Papp Aurél porcelánkísérleteiről ugyancsak a
Vasárnapi Újság ír (Erdélyi porcelánok, 1924/36). Ringler Miklós bútor- és Radó
Zsuzsi textilpróbálkozásairól az Erdélyi Helikon számol be (1926/5). Belső
berendezések művészi tervezésében és kivitelezésében Elek János marosvásárhelyi
műbútorasztalos jeleskedett. 1929-ben Planuri moderne de mobile – Modern
bútortervek – Moderne Möbelmappe címmel albuma jelent meg Kolozsvárt 54 konyha-,
ebédlő-, háló-, úriszoba- és kertibútor-tervvel.
A 30-as évektől a Székelyföldön Gál Ferencné Gyergyószentmiklóson, Paál Gáborné
és Vámszer Gézáné Csíkszeredában igyekezett a "székely festékes"-nek nevezett
szőnyeget divatba hozni. Gálné és Szervátiusz Jenő közös kolozsvári kiállítását
Vásárhelyi Z. Emil méltatta a Pásztortűzben (1936/21).
Az erdélyi ötvöshagyományokat folytatva Fuhrmann Károly ötvösművész már 1941-től
helyet követel az iparművészeknek is a Barabás Miklós Céh tagjai sorában, s az
1948-as kolozsvári iparművészeti kiállítástól kezdve napjainkig részt vesz az
iparművészeti élet valamennyi megnyilvánulásában, hazai és külföldi
kiállításokon. A modern ötvösművészet új kifejezésformájával, az anyag, a
funkció és a díszítés kiegyensúlyozott harmóniájával nagy értékű művészi
tárgyakat alkotott: 1982-es retrospektív kiállításán – a Kolozsvári Művészeti
Múzeumban – felmérhető volt művészi pályája a régészeti leletek formakincsétől
az atomrobbanás látomásáig. Szimbolikus jelrendszere, az anyag és a mesterség
ismerete és szeretete nyomja rá bélyegét valamennyi alkotására.
Erdélyben a két világháború között az iparművészképzés hiányzott. Az
iparművészek ezért helyi mesterektől, majd külföldi tanulmányutakon, Budapesten
(Bandi Dezső, Fuhrmann Károly, Szentimrei Judit), Párizsban (Ferenczy Noémi),
Helsinkiben (Szentimrei Judit) fejlesztették tovább tudásukat. Az iparművészeti
oktatás a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben (1949–50), majd 1950-től a Ion
Andreescu Képzőművészeti Intézet lakberendezési, kerámia és textil tanszékén
indult meg. A lakberendezési tanszéken (1949–57) Virgil Salvanu építész,
tanszékvezető mellett Erdős Tibor festőművész és Lázár Erzsébet lakberendező
dolgozott. Az 1971-ben létrehozott ipari formatervező tanszéket szintén Salvanu
vezeti, munkatársa Kröbl Mária és Thury Mária. A textil tanszék vezetője
nyugdíjazásáig (1967) Bene József festőművész, Ciupe Mária iparművész rajzot,
festészetet és kompozíciót tanított (1954–74), Szentimrei Judit iparművész és
népművészeti kutató a gobelin, szőnyeg és szőttes kivitelezési technikáját,
valamint a hallgatók nyári népművészeti kutató, gyári és szövetkezeti
gyakorlatát vezette (1950–74). Balaskó Nándor szobrászművész 1949-től 1970-ig a
kerámia tanszék, Kósa-Huba Ferenc szobrász és keramikus 1949-től 1973-ig az
agyagművesség gyakorlati vezetője volt, 1960 óta az üvegművesség gyakorlati
vezetője Egri László iparművész. Debreczeni László előbb az intézet műszaki
vezetője (1949–55), majd nyugalomba vonulásáig (1963) népművészetet, ábrázoló
mértant és perspektívát tanított.
A főiskolai oktatással fellendült az iparművészeti élet és az ~ is. Debreczeni
László, Kósa-Huba Ferenc, Kröbl Mária és Szentimrei Judit gyakran szerepel
lakberendezésről, modern kerámiáról, a mindennapi élet esztétikájáról szóló
írásaival a hazai magyar sajtóban. Az 1954-es bukaresti iparművészeti
biennálétól, valamint az első kolozsvári tartományi kiállítástól (1957) kezdve
az iparművészek munkáját széles körű sajtóvisszhang kísérte. Érdemes kiemelnünk
Balázs Péter Megújhodó iparművészet (Utunk 1957/52), Debreczeni László Az
iparművészetről és a kolozsvári iparművészeti kiállításról (Művelődés 1958/2) s
Jegyzetek egy iparművészeti kiállításról (Korunk 1958/4), továbbá Szőcs István A
meghittség művészete (Utunk 1960/36), valamint Banner Zoltán Modern népi
iparművészet (Korunk 1965/3) és Hova tűnnek a keramikusok? (Utunk 1967/4) c.
írásait. A kiállítások sikerein felbuzdulva az Utunkban külön rovat nyílt "A
mindennapi élet esztétikája", az Előrében pedig "Lakás és berendezés" címmel.
A főiskolai szintű iparművészképzés következményeképpen örvendetesen
megszaporodtak a híradások fiatal, pályájukra lépő vagy már pályájuk delelőjén
levő iparművészekről, különböző városokban alakult iparművész csoportokról.
Egyéni és csoportos kiállításokon, megyei, országos és nemzetközi tárlatokon
szereplő s az ~ban gyakran említett textilművészek: Bukarestben Benkő Mrazek
Berta (szőnyeg) és Köllő Erzsébet (divat); Temesvárt Jecza Bíró Klára és Zimán
Vitályos Magda (szőnyeg); Nagyváradon Holló Barna (szőnyeg) és Lepizsán Fekécs
Zita (szőnyeg, makramé); Szatmáron Márkusz Uszkai Erzsébet és Bandi Katalin
(divat); Nagybányán Lugosi Edit és Kozma István (textil és fém); Kolozsvárt
Ciupe Mária (batik, imprimé, gobelin), Deák Beke Éva, Károly Gyöngyi, Jeney
Erzsébet, F. Halay Hajnal, Ráduly Liszka Mária, Botár Edit (bábművészet,
textil), Szentimrei Judit és Szervátiusz Bach Hedda; Marosvásárhelyt Nagy Dalma,
Szabó Bódis Erzsébet, Orbán Fülöp Imre (kosztüm, szőnyeg), Tamás Anna (kosztüm,
gobelin); Petrozsényban Imling Frida; Csíkszeredában Bakos Erzsébet, Török
Erzsébet; Székelyudvarhelyt Zsigmond Aranka; Sepsiszentgyörgyön Deák M. Ria;
Kovásznán Gazdáné Olosz Ella; Brassóban Simó Enikő (bábművészet, textil).
A kerámia és az üveg szak végzettjei nagyobbára a népművészeti szövetkezetek, a
kolozsvári porcelángyár, a segesvári fajanszgyár, valamint a tordai és
gyulafehérvári üveggyárak tervezői lettek. Az ~ bővebben foglalkozott Jakobovits
Márta, Molnár Mária és Sántha Imre kerámiáival.
A lakberendezési szak végzettjei közül Sóvágó János és Starmüller Géza számos
középületet, kiállítást, múzeumot és múzeumbelsőt tervezett, s szakszerű
írásaival az ~ fejlesztéséhez is hozzájárult, Péter Dezső a máramarosszigeti
múzeum szervezője, majd az ottani faipari kombinát stílbútortervezője lett.
Fejlődött az ötvösművesség is. Nagy Enikő rekesz-zománcos ékszerei, a kolozsvári
Pongrácz Antónia, a nagybányai Kozma István és a sepsiszentgyörgyi Szilágyi
Zsolt fémdomborításai visszhangot keltettek az ~ban. Elismerést váltottak ki a
kovácsolt vassal dolgozó fémművesség alkotásai is, így a kolozsvári Művészeti
Múzeum – a régi Bánffy-palota – vasrácsos kapuja (tervezte Balázs Zoltán,
kivitelezte Papp László). Újabban a kolozsvári Szamos-híd új vaskorlátjára
figyelt fel a sajtó (Károly Sándor iparművész alkotása).
A 70-es évek második felében az ~ kevésbé volt termékeny, a lakberendezés
korszerű iparművészetének azonban új lendületet adott A Hét ismeretterjesztő
melléklete, a TETT, melynek 1981/2-es száma A lakás címmel a lakótér korszerű
otthonosabbá tételét szorgalmazza.
Az ~ érdeklődéssel kíséri Bandi Dezső marosvásárhelyi képzőművész évtizedek óta
folytatott modellező kísérletezését, amellyel a népművészetet korszerű
iparművészetté kívánja fejleszteni mind a szövés-fonás, kötés, varrás, mind a
kerámia, faragás és más háziipari mesterségek széles körű művelésének területén.
Társadalmi mozgósító munkásságáról, mely falvaknak-tájaknak adja vissza művészi
alkotóképességét, maga is számot ad írásban, filmen, kiállításokon. Ugyancsak az
eredeti népművészet és az iparművészet szerencsés kapcsolása miatt keltettek
figyelmet Csulak Magda népi ihletésű szőttesei-varrottasai, amelyeket már első
kolozsvári bemutatásuk alkalmából köszöntött a *Hölgyfutár (1934/7); a művészete
alapjául szolgáló árapataki hímzések gyűjteményét Gazdáné Olosz Ella rendezte
sajtó alá (125 magyar szálánvarrott hímzésminta. Sepsiszentgyörgy 1972).
Szerepet vállalt az ~ fejlesztésében a *Korunk Galéria is 1973-ban indult
kiállítássorozatával; prospektusai, albumjai és megnyitó rendezvényei az
iparművészetet a képzőművészet rangsorába emelik s a sajtó és rádió útján
népszerűsítik. Az iparművészek közül többek közt itt jutottak irodalmi
feldolgozáshoz Fodor I. György, Pongrácz Antónia, Tamás Pál, Röser Ferenc
fémdomborításai, Bakó-Hetei Rozália fajansztányérai, Zsigmond Aranka, Sajgó
Fodor Erzsébet, Kozma Erzsébet, Zimánné Vitályos Magda textilmunkái, Kasza Anna
népi szőnyegei; itt került értékelésre Sántha Imre, B. Székely Ilona, Józsa
János kerámiája, Haszmann József és Pál, Balázs János fafaragása, Erőss János
csont- és Török István népi kő-faragása, Nagy Enikő zománcművészete, nemegyszer
megvilágítva a *népművészeti irodalom és az ~ határterületeit.
A
modernek első nemzetközi kiállítása Bécsben. Keleti Újság 1924. szept. 25. –
Siklóssy László: Erdélyi szőnyegekről. Pásztortűz 1925/7; uő: Erdély
műkincseiről. Művészeti Szalon 1926/1. – Látó Anna: Nagybányától a világhírig.
Brassói Lapok 1937. szept. 7. – Szentimrei Judit: Szép otthonok hírnökei. Utunk
1960/32; uő: Milyen a korszerű lakás? Korunk 1961/7. – Jeney Erzsébet: Az
iparművészet lényege és sajátosságai. Utunk 1960/41, 42. – Kovács Iván: Derűs
mai otthon. Utunk 1961/17. – Killmann Viktor: Iparművészeti kiállítás ipari
szempontból. Utunk 1963/21. – E. Szabó Ilona: Máramarosi Művészet. Utunk
1966/37. – Murádin Jenő: Gondolatok rajzban és fémben. Papp Lászlóról. Igazság
1966. szept. 18.; uő: Gondolatok Fuhrmann Károly kiállításán. Igazság 1982. nov.
17.; uő: Hídverők. Károly Sándorról. Igazság 1983. máj. 11. – Ágopcsa Marianna:
Emberi érzések hullámhosszán. Kozma Istvánról. A Hét 1973/2. – Gazda József:
Pongrácz Antónia munkái. Új Élet 1973/3. – Kiss Jenő: Üveg és zománc. Egri
Lászlóról és Nagy Enikőről. Utunk 1973/17. – Fodor Sándor: A virágok törvénye.
Kotsis Nagy Margit üvegkeramikusról. Utunk 1973/31. – Tömöry Péter: Küzdelem a
fémmel. Szilágyi Zsoltról. Új Élet 1973/21. – Wágner István: Üvegiparművészet
'73. Utunk 1973/47. – Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia. 1973. – 127 artişti
plastici clujeni. Katalógus. Kv. 1974. – Kancsura István: Az egyszerűség
tisztaságával. Tamás Annáról. Utunk 1975/35. – Muzsnay Árpád: Népművészetből
kinövő iparművészetet! Interjúk képzőművészekkel, népművészekkel. Falvak Dolgozó
Népe 1975/45. – Szabó Barna: Orbán Fülöp Irma gobelinjei. Előre 1976. jan. 30. –
Banner Zoltán: Szőnyeg – képzelt falakra. Szervátiusz Bach Hedda kiállítása.
Utunk 1980/33. – Szépréti Lilla: Kötött, ványolt gyapjúgúnyák. Bandi Katalin
ruhakreációi. A Hét 1980/27. – Kröbl Mária: A lakberendezés gyakorlati kérdései.
TETT 1981/2. – Szőcs István: Fuhrmann Károly visszatekintő kiállítása. Előre
1982. dec. 23; uő: Erdélyi üvegművesség. Előre 1983. jún. 29. – Mircea Grozda:
Tapiseria contemporană românească. 1982. – Bunta Magda–Katona Imre: Az erdélyi
üvegművesség a XIX. század végéig. 1983. – Balogh Ferenc: Debreczeni László, az
építő és iparművész. 1983. – Takács Gábor: Fuhrmann Károly műhelyében. Művelődés
1983/2.
Írás, Az,
Huzella Ödön Nagyváradon indított irodalmi
folyóirata. Első száma 1932. aug. 28-án jelent meg, második számával megszűnt. A
tiszavirágéletű lap az álirodalom és álművészet ellen hirdetett harcot;
hasábjain Benedek Marcell Magyar író 1932-ben címmel az írók sorsának
bizonytalanságát elemzi a gazdasági válság éveiben, éles bírálattal a
könyvkiadókkal szemben. Ebben az "irodalmi, művészeti, zenei hetilap"-ban kezdi
meg Szántó György A gáz c. regényének közlését (a lap megszűnte után az Aradi
Közlönyben jelent meg folytatásokban), s itt hozzák nyilvánosságra Babits Mihály
egy 1908-ban Nagyváradon Horvát Henrik műfordító névjegyére írt nyolcsoros
versét (Gyöngylelet). A munkatársak közt szerepel Berde Mária. A lap lefektetett
lúdtollat ábrázoló fejlécét Morvay Árpád készítette.
Jancsó Miklós: Egy elfelejtett folyóiratról. Utunk 1975/44.
Jövendő, Temesvárt 1919-ben Vuchetich Endre szerkesztésében megjelent irodalmi folyóirat. Mindössze néhány száma jelent meg. Bardócz Árpád, Endre Károly, Kozmuth Artúr, Kubán Endre, Pánczél Lajos, Páll Tamás, Szabolcska Mihály verseit, novelláit és műfordításait közölte.
Jövő.
- Politikai és társadalmi
hetilap Aradon, a KRP legális kiadványa. Felelős szerkesztő Márton István,
szerkesztette Ehling Lajos és Matais Péter. Mindössze négy száma jelent meg
1929. ápr. 28-án, máj. 12-én, júl. 14-én és 28-án. Az első két lapszámot
elkobozták, a 3. és 4. számot Aradon, Brassóban, Marosvásárhelyt és Erdély más
városaiban is terjesztették.
A lap a munkásság érdekeit védte, mozgósító erejű cikkekben leplezte le a
polgári-földesúri pártok demokratikus jelszavakkal kendőzött önkényuralmi
törekvéseit, szolidaritást vállalt a bebörtönzött baloldaliakkal, követelte a
munkásság szabad szervezkedési jogának tiszteletben tartását, sürgette a Városi
és Falusi Dolgozók Blokkja kormányának megalakítását, beszámolt Május Elseje
megünnepléséről, az ASTRA-gyári munkások megmozdulásáról, az Egyesült
Szakszervezetek tevékenységéről. Külföldi vonatkozású cikkeiben figyelmeztetett
az imperializmus világméretű összeesküvésére a Szovjetunió ellen, s az 1929.
aug. 1-ére meghirdetett szolidaritási nap küszöbén szorgalmazta a munkások és
parasztok egységfrontba tömörítését az imperialista háború ellen. Egyetlen
közölt cikkét sem írták alá. A lapot a 4. szám után betiltották.
- Aradon 1945-től 1950-ig megjelent
független demokrata napilap. Felelős szerkesztője Palásthy József. A *Vörös
Lobogó elődje.
Juventus,
a Temesvári 2-es számú Matematika–Fizika
Líceum 1972-ben indult időszaki diáklapja. A litografált első szám után már 16
nyomtatott oldalon jelenik meg ezer példányban. Borítólapját Kazinczy Gábor
grafikusművész tervezte. Szerkesztését kezdetben Kardos Dal-ma, Toszó Emese,
Simon Tibor tanárok irányították, 1975-től Tácsi Erika igazgató felel a lapért.
Diák-főszerkesztői időrendben: Herényi Erzsébet, Mészáros Ildikó, Kovács Erika,
Józsa Enikő, Tamás Mónika, Szabó Judit. A változatos profilú lapot, amely
igyekszik – miként egy beköszöntő cikk körvonalazta – "a köri tevékenység, a
kutatómunka, a szervezeti élet színes krónikája, az iskolai élet hű tükre, az
ifjú tollforgatók fóruma lenni", a tanulók írják, a fényképek, rajzok,
karikatúrák ugyancsak a diákok munkái.
A lap tudósít az iskolában szervezett író–olvasó találkozókról: ezek szerint
Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bodor Pál, Bálint-Izsák László, Laurenţiu Cerneţ,
Domokos Géza, Anghel Dumbrăveanu, Endre Károly, Huszár Sándor, Kányádi Sándor,
Kubán Endre, Mandics György, Szász János kereste fel a líceumot. Vendégeikkel a
fiatalok számos interjút készítettek, s 1977-től sorozatosan közlik
beszélgetéseiket Szekernyés Jánossal Temesvár irodalom- és művelődéstörténeti
emlékeiről. Az 1975-ös interjúpályázatot 1977-ben az Ady Temesváron c. pályázat
követte.
"Înfrăţiţi" címmel a diáklapnak állandó román nyelvű rovata van.
Kaleidoszkóp, a Temesvári Állami Magyar Színház "hangos" irodalmi folyóirata; havonta új műsorral jelentkezik. Szerkesztője – házigazdai minőségben – "számonként" egy-egy temesvári színész, képzőművész, zenész, tanár, tudományos kutató. Kezdődött 1982 februárjában. Az első előadások házigazdája (sorrendben) Koczka György, Kilyén Ilka, Sándor István, Jecza Péter, Pongrácz Mária, Mandics György volt.
Katolikus Munkáslap, Temesvárt 1931 és 1939 között a Katolikus Munkásegyesület, ill. 1932-től a Romániai Katolikus Munkásszövetség kiadásában megjelent társadalmi hetilap. 1933-ig Horváth Ferenc, majd Schiff Béla, ifj. Kubán Endre és Szűcs Béla, 1935-től Gieszer Ágoston szerkesztette. Rendszeresen közölte Bach Gyula, Bechnitz Sándor, Fodor József, Gabriel József, Kubán Endre, Rech K. Géza és Szappanos Gyula cikkeit, helyet adva antifasiszta szerzők írásainak is.
Kaviár,
illusztrált szatirikus hetilap Temesvárt; 1923-tól 1936-ig tizenhárom évfolyamot
ért meg. Főszerkesztője Dinnyés Árpád, kiadója Sabin Pop. A lap alcíme 1925-ben
"Illusztrált erotikus hetilap", majd 1928-ban "Kultúra, erotika, művészet,
haladás". A szerkesztők és főmunkatársak között saját nevén szerepelt Benedek
Margit, Joláthy B. Zoltán, ifj. Kubán Endre, Magyary Géza. A lap a szerkesztő
versei, elbeszélései és regényei mellett Benamy Sándor, Brázay Emil, Cziffra
Géza, Fekete Tivadar, Vulpes György írásait közölte, többen álneveket
használtak. Az illusztrációkat Sajó Sándor, Sinkovich Dezső és Kóra-Korber
Nándor készítette: egy időben aktfotók is megjelentek hasábjain. Közleményeinek
egy része a pornográfia határait súrolta, s ez megosztotta a közvéleményt: sokan
elítélték sikamlósságait, a hetilap viszont üzleti sikert aratott. Mivel a lapot
sűrűn betiltották, Új Kaviár, Stella, Stella–Kaviár, Tiktak, Évoé, Évoé–Új
Kaviár és Ghitta címen is megjelent.
Kiadásában jelent meg A Kaviár Képes Naptára (szerkesztette Dinnyés Árpád, Tv.
1923); A Kaviár Erotikus Könyvtára címen tervezett sorozat egyetlen köteteként
Brandstätter Károly Játék a tűzzel c. regénye (Tv. 1926); Kaviár Könyvtár, a
sorozat 4. számot viselő, egyetlen ismert kötete Győri Endre A kapu előtt c.
regénye (Tv. 1927).
Képes Futár, Temesvárt 1921–22-ben havonta háromszor megjelent ismeretterjesztő és szépirodalmi képeslap. Szerkesztette Damó Jenő. Főszerkesztőként László Tibor, felelős szerkesztőként a laptulajdonos Steffel János jegyezte a változatos tematikájú írásokat közlő, fényképekkel és rajzokkal illusztrált revüt. A szerkesztők írásai mellett rendszeresen szerepeltek a lapban Bardócz Árpád, Endre Károly, Kozmuth Artúr, Ligeti Sámuel, Jörgné Draskóczy Ilma, Szabolcska Mihály, Uhlyárik Béla és Vuchetich Endre cikkei, versei, műfordításai és karcolatai. Illusztrátora Sinkovich Dezső iparművészeti tanár és Kóra-Korber Nándor festőművész, szerződtetett fényképésze Bronstein Jenő volt. A fototípiai klisék a budapesti Sokszorosító Ipar Rt. műhelyeiben készültek.
Képes Újság, Kolozsvárt szerkesztett és Aradon kiadott, rövid életű szépirodalmi és társadalmi folyóirat. Első száma 1922. aug. 22-én jelent meg Kovács Imre felelős szerkesztő kiadásában, 2–3. kettős száma pedig – amelyet Roboz Béla szerkesztett – okt. 1-jén. Az indulásától fogva technikai nehézségekkel küzdő félhavi folyóirat az 1910-es évek elején megjelent Erdélyi Lapok nyomdokaiba szándékozott lépni, vagyis mind tartalmában, mint képanyagával a középosztály műveltségi igényeihez igazodott. Nevesebb munkatársai: Juhász Gyula, Kiss Ernő és Reményik Sándor. Irodalomtörténeti szempontból az 1. számnak R [Rass Károly?] Így nyírtok ti címen a Napkelet irányvonalát és a nagyváradi Ady-kultusz kinövéseit bíráló vitaindítása, valamint a 2–3. számban Juhász Gyula verseihez fűzött szerkesztőségi kommentár érdemel figyelmet; képanyagából a segesvári Petőfi-ünnepségekről közölt fényképfelvételek és az íróportrék emelkednek ki.
Képes Világkrónika, Temesvárt 1922. jan. 15-én indult "kulturális, szépirodalmi és művészeti folyóirat", amelynek mindössze az 1. száma ismeretes. A felerészt képekből álló 32 oldalas lap három nyelven közölt hirdetéseivel gazdasági téren is összekötő kapocs kívánt lenni Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia és az ausztriai magyar emigráció között. A névtelenségbe burkolózott szerkesztő ismertebb munkatársai: Bródy Miklós, Fáskerti Tibor, Hatvany Lili és Lakatos Imre. Háromnyelvű (magyar–román–német) kísérőszöveggel ellátott képanyagából a temesvári vonatkozású fényképfelvételeknek ma már kortörténeti értékük van.
Ki kicsoda? alcíme szerint a bánsági (Tv. 1930), második kiadásában az erdélyi és bánsági (Tv. – Arad 1931) közélet lexikonja. Szerkesztette Damó Jenő újságíró. ABC-rendben felsorakoztatja a Bánság, ill. Erdély magyar, román, német, szerb és zsidó értelmiségét, iparos- és kereskedőrétegét, az állami és magántisztviselőket, vállalkozókat és a szellemi élet szereplőit is: a kor üzleti gyakorlata szerint mindazokat, akik a kiadvány megrendelésével lehetővé tették a kiadást. Ennek megfelelően a bánsági magyar szellemi élet képviselőinek jelenléte alkalomszerű.
Kilátó,
a temesvári *Kisenciklopédia évkönyve. Matekovits György szerkesztői bevezetője
szerint a szabadegyetemen elhangzott előadások egybegyűjtésének jelentősége "az
anyanyelvi megfogalmazás lehetősége, tehát azon a nyelven szólni tudományról,
munkáról vagy kutatásról, melyen letisztulnak a gondolatok és amelyre nem kell
fordítani, értelmiségünk boldogan vállalt missziója".
Az 1982-ben megjelent I. kötet tartalmából kiemelkedik Bakk Miklós és Horosz
Béla informatikai, Ráduly István és Görgényi M. Ágota számítástechnikai
tanulmánya, Kakucs Lajos írása a temesvári céhekről, Bárányi Ferenc értekezése
az euthanáziáról és a stresszről, valamint Fejes Sándor ismertetése a Bega menti
barlangokról (térképekkel). Az illusztrációk Patera Trebor Róbert Temesvár, a mi
városunk c. ciklusából valók.
A II. kötet 1983-ban Mandics György szerkesztésében az esztétika forradalmával,
szociál- és jogtudományi kérdésekkel, ipari problémákkal, az atomreaktorokkal és
a Temesvárt érintő transzkontinentális úttal foglalkozik. Helyet kap benne
Hatvany Csaba Szoros rend van és bölcs művészet a dolgok viszonyában c. írása a
szerves világban uralkodó harmóniaelvről; Radován István néprajzi beszámolója a
bánsági parasztházról és hiedelemrendszerről. E szám rajzait Tar Mihály Béla
készítette.
A ~ elkészült 3. és 4. kötete a cenzúra növekvő nyomása miatt kéziratban maradt.
Kimondom, riportlap. Megjelent Szatmárnémetiben, ill. Aradon, Ferenczy György szerkesztésében 1933. szept. 3-ától 1939 februárjáig. A román Liberális Párt törekvéseit szolgálva tendenciózus beállításban foglalkozott a magyar szellemi és közélet negatív jelenségeivel. A választások időszakában bemutatta és magasztalta a Liberális Párt személyiségeit vagy helyi képviselőjelöltjeit.
Kisebbségi Jogélet, a lugosi Magyar Kisebbség melléklete 1937-ben előbb Asztalos Sándor és Mikó Imre (1-6. szám), majd Sáhy László és Kiss Árpád (7-9. szám) szerkesztésében.
Kisenciklopédia,
a temesvári Művelődési és Tudományos Szabadegyetem magyar nyelvű
előadássorozata. 1968-ban indult Salló Ervin kémikus, egyetemi előadótanár
kezdeményezésére tanárok, tudományos kutatók, szerkesztők, írók, orvosok és
mérnökök bevonásával. Interdiszciplináris rendezvényein a természeti kincsek,
helytörténet és turizmus, zenevilág, képzőművészet, korszerű medicina, ésszerű
táplálkozás, technika került bemutatásra. A helybeli és más városból hívott
előadók közt szerepel Albert Ferenc, Anavi Ádám, Bálintfi Ottó, Bárányi Ferenc,
Bodó Barna, Bura László, Dávid Gyula, Egeressy László, Gyulai Ferenc, Hegedűs
Attila, Jecza Péter, Kakuts Lajos, Kányádi Sándor, Kékedy László, Kovách Géza,
Matekovits Mihály, Petrovics Emil, Salat Levente, Sándor István, Szekernyés
János, Toró Tibor. Az előadások anyagát két alkalommal *Kilátó c. évkönyveikben
is kiadták.
Matekovits György: Tudni és haladni előre avagy kicsi-e a Kisenciklopédia.
Lépcsők IV. Tv. 1987. 214-21.
Kis Újság, Pap Andor szerkesztésében és kiadásában 1932. ápr. 2. és 1933. szept. 7. között Aradon megjelent napi-, 1941 szeptemberéig hetilap. Elsősorban a szerkesztő publicisztikai írásait, karcolatait, novelláit, verseit közölte, továbbá egy-egy külföldi, jórészt ismeretlen szerző novelláját. A Kis Újság Magyar Népnaptára címmel évente naptárat is megjelentetett, ebben rövid portré-sorozat, egy-egy angol kisregény, novella is helyet kapott a szerkesztő írásai, valamint hasznos gazdasági és egyéb jellegű tanácsok mellett. A ~ megszűnte után a Kalendárium-sorozat Népnaptár c. alatt folytatódott (1942-44).
Kis Vasárnap, az Aradon megjelent *Vasárnap 1939-40-ben negyedévenként kiadott gyermekmelléklete. Verseket, meséket, elbeszéléseket, ismeretterjesztő írásokat, rejtvényeket és rajzokat közölt; szerkesztője Návrádi Ágoston volt. A szerkesztő és a két főmunkatárs – Pintér Ilona és Ménesi Károly – írásai mellett rendszeresen közölte a lap Bakó László, Blédy Géza, Blénessy Béla, Bodnár József, Csernik József, Firneisz Gyula, Fodor Endre, Karczagi József, Kovács Gyula, Cezar Petrescu, Lászlóné Prohászka Elvira, Medveczky Margit, Ötvös Erzsi és Zathureczky Zs. László meséit, verseit, élménybeszámolóit, cikkeit, tréfáit. A gyermekmelléklet nívós illusztrációit Hajós Imre festőművész készítette.
Lépcsők,
a temesvári *Ady Endre Irodalmi Kör íróinak antológiái. Először 1977-ben jelent
meg. Bálint-Izsák László szerkesztésében 11 költő és 23 prózaíró munkáiból adott
válogatást, közölte Gherasim Emil és Schiff Júlia műfordításait, s helyet adott
haladó hagyományokat feldolgozó tanulmányoknak is, ezek közül emelkedik ki
Forray Mária Petőfi és Lenau c. írása.
Az Adyról elnevezett kör nyomába lépő *Franyó Zoltán Irodalmi Kör folytatta az
antológiák kiadását. Az 1980-ban megjelent II. kötetben Bárányiné László Ildikó,
Bárányi Ferenc, Oberten János elbeszélései, Rangecz Éva emlékezései mellett a
bánsági német és szerb-horvát irodalommal is találkozunk. Jelentős Szőcs Gyula
fórum-cikke a Bartók család nagyszentmiklósi kapcsolatairól és Józsa Ödön A
város vonzásában c. szociográfiai ankétja.
A III. kötet 1984-ben megszólaltatja a bánsági hivatásos írókat is, és számos
cikkben a 90 éves Endre Károlyt ünnepeli. A ~ Dávid Gyula tanulmányával
emlékezik meg a 125 éve született Reviczky Gyuláról, s a költő bánsági
tartózkodásáról szól Szekernyés János írása, fellebbentve a dettai múzsa
"titkát". Ebben a számban jelentek meg Anavi Ádám Az esztenák asszonya c. drámai
legendájának egyes részletei.
A ~ IV. kötetét 1987-ben már Oberten János szerkesztette. Franyó Zoltán emlékét
idézi itt Bárányi Ferenc, s hat román költő verseinek átültetése is a kör
névadóját idézi. Matekovits György humoreszkkel, Mandics György a
tudományos-fantasztikus irodalom értékelésével, Udvardy László az esztétikum
genezisének elemzésével szerepel. Értékesek Radován István néprajzi jegyzetei a
fiatal halott lakodalmának emlékeiről a Bánságban.
Az ismétlődő borítólapot Schiff Róbert tervezte.
Az V. kötet anyagát az 1991-ben örökébe lépő Ezredvég c. temesvári új folyóirat
vette át Szekernyés János szerkesztésében.
Molnos Lajos: Lépcsők – de merre? Utunk 1988/39. – Boér Jenő: Készül a Lépcsők
V. kötete. Szabad Szó 1989/45.
Litera Könyvkiadó, Temesváron 1944 őszén létesült és 1945 végéig működött magánkiadó és nyomda. Magyar nyelven összesen nyolc művet jelentetett meg: Ernyes László, Herczeg-Hermann Zsuzsi és Pető Tibor versesköteteit, Szobotka András, a később ismertté vált szobrász Vasbeton c. poémáját, Szűts László Bor és Plesz Artúr Detasament c. regényeit, egy Modern orosz elbeszélők c. gyűjteményt (mindjárt 1944 őszén), többek között Ilja Erenburg, V. Ognyev és Mihail Solohov elbeszéléseivel Fenyves László fordításában és szerző megnevezése nélkül egy Mesedélután a kirgizek között c. könyvet, amelynek alcíme: "Egy hadifogoly feljegyzései."
Lugosi Futár, társadalmi és kritikai riportlap. Szerkesztette Reyser Lajos, majd Tóth Gyula Lugoson 1925 és 1927 között. Művészeti szerkesztője Trolly Olivér és Reuart Revillo volt. Megjelent Bánáti Futár és A Futár címen is.
Magyar Ifjúság, az OMP aradi kiadványa (1924 - 1927) Juhász Lajos szerkesztésében.
Magyar Kisebbség,
nemzetpolitikai szemle, 1922 és 1942 között havonta kétszer megjelenő folyóirat
Lugoson. 480 számával a leghosszabb időtartamú romániai magyar folyóirat a két
világháború között. Szerkesztette Jakabffy Elemér, Sulyok István és Willer
József. Felelős szerkesztője 1924-ig Sulyok István, 1924-től Jakabffy Elemér,
aki 1938-tól megszűnéséig a lap igazgatója is. 1924-től kizárólag Jakabffy
Elemér a lap szerkesztője. 1923-tól melléklapot is jelentet meg *Glasul
Minorităţilor címmel, amely román, német és francia nyelvű cikkeiben éppúgy
szolgálta az egyetemes kisebbségi ügyet és adattára volt minden, a kisebbségekre
vonatkozó megnyilatkozásnak, mint a ~. Ugyancsak 1923-tól francia nyelvű
mellékletben – La Voix des Minorités – közölte fontosabb cikkeinek,
tanulmányainak kivonatát. 1929-30-ban Kisebbségi Iskolaügy címmel adott ki
félévenkénti, 1934-től Népnevelés címen havi mellékletet, majd 1937-től
Kisebbségi Jogélet c. állandó melléklet is következett. A magas színvonalú,
komolyan dokumentált, objektív hangvételű szemle az európai kisebbségtudomány
úttörője volt, s nemcsak Romániában szerzett tekintélyt és széles olvasótábort,
hanem nemzetközi téren is.
A ~ monográfiáját még a 80-as évek elején megírta Balázs Sándor, de a cenzúra
megakadályozta a megjelenést, s a kézirat mindmáig kiadásra vár. Ez az alapvető
munka külön fejezetben méltatja Jakabffy külpolitikus voltát. A főszerkesztő
eszerint "az egyetemes kisebbségi gondolat szolgálatában állt, amolyan
»kisebbségi internacionalistának« tartotta magát". A mű hivatkozik a lap A mi
ügyünk mint az európai politika próbaköve c. programcikkére (1933/22), melyben
Jakabffy "a világháború veszélyét a 40 milliós európai kisebbséggel szemben
tanúsított bűnös nemtörődömségben kereste". Ez egyben a Genfben székelő
Népszövetség bírálata is volt, s megmagyarázza, miért korlátozódott a "Genfet
járó kisebbségi-politikus" nemzetközi fellépése a romániai magyar sérelmek
felpanaszolására. Bár a ~ mint egyetlen európai kisebbségügyi fórum felkarolta a
baszk, katalán, breton, lengyelországi ukrán és orosz, olaszországi és
franciaországi német s más európai kisebbségek törekvéseit, Jakabffy fellépései
a szervezett nemzetkisebbségi tanácskozásokon sem találkoztak kellő megértéssel
egyfelől a kibontakozó fasizmus, másfelől egy kozmopolita "Európa-polgár" eszme
– lényegében a kisebbségi kérdéseket elhanyagoló – előítélete következtében.
A Balázs-monográfia figyelmet szentel a jogtudós Albrecht Ferenc Tradicionális,
önkéntes és kényszerkisebbségek c. tanulmányának (1931/6), s ennek tipizálása
alapján értelmezi a lap kisebbségpolitikáját, mely az új országhatárok közé
került magyarság jogvédelmét szolgálja mind az állampolgári hűség, mind a
nemzetiségi követelmények egyeztetésével. A ~ben találkozhatunk a románság olyan
személyiségeivel, mint Vasile Goldiş, Constantin Costa-Foru, Silviu Dragomir, C.
Rădulescu-Motru, Aurel Socol, Victor Eftimiu, Petru Groza, sőt esetenként
Nicolae Iorga történész, akiknek a hivatalos román uralmi politikától elütő
megnyilatkozásait szívesen közölte a lap. A magyar olvasók tárgyilagos
szemlélete érdekében azonban kinyomtatott olyan fejtegetéseket is, amelyek a
román állami törekvéseket tükrözték. "A folyóiratnak a románság felé nyújtott
jobbja – írja Balázs Sándor – nem volt megalázkodás, nem zárta ki, sőt
feltételezte a különbségtételt. Kitűnően el tudták választani a búzát az
ocsútól, különbséget tettek a jóindulatú és rosszindulatú gesztusok között, s
ezt a kritikai szelekciót a múltra is alkalmazták."
Az élénksárga címlapjával feltűnő ~ rendszeresen közölt művelődésszociológiai,
irodalompolitikai tanulmányokat is. Munkatársi gárdáját Mikó Imre így jellemzi:
"...a lap állandó munkatársai a konzervatív és liberális, sőt polgári radikális
közírók, tudósok, politikusok köréből kerültek ki. A nagyszámú és jelentős
külföldi szerző mellett katolikus történetírók – Karácsonyi János, Bíró Vencel,
Bitay Árpád – éppen úgy megszólaltak, mint a szabadelvű Krenner Miklós vagy az
Erdélyi Irodalmi Társaságban egymással szemben álló Dózsa Endre és a radikális
Szentimrei Jenő, a kisközösségi önkormányzat eszméit hirdető Paál Árpád éppen
úgy, mint ellenlábasa, a liberális Hegedűs Nándor [...] A munkatársi gárda
általában mégiscsak a Magyar Párt reformszárnyát képviselte. Ezekhez
csatlakozott a nemzetiségtudomány számos szakembere, mint Balogh Artúr, Pál
Gábor, Gál Kelemen, Fritz László, Balázs András és Móricz Miklós..."
Jelentős szerepet töltött be a ~ a magyar iskolaügyet fenyegető megszorítások
feltárásában. Barabás Endre tanítóképző intézeti igazgató a lap 1929. évi
kötetében az erdélyi magyar iskolák számában beállott változásokat ismerteti,
szemelvényeket közöl Románia oktatásügyi statisztikájából, beszámol a magyar
tannyelvű állami középfokú iskolák sorsáról 1919-től 1928-ig, s kimutatást ad
Erdély 1927. évi tanköteleseiről felekezet és anyanyelv szerint.
Jakabffy tudatosan gondoskodott az utánpótlásról. Főleg a fiatal
jogásznemzedékkel foglalkozott, a Hitel köréhez tartozó Petrovay Tibor, Vita
Sándor, Venczel József közreműködésével hozta össze a "fiatalok számát", melyet
a fiatal magyar ügyvédeké követett Parecz György, Szilágyi Olivér, Kiss Árpád és
Mikó Imre írásaival. A Vásárhelyi Találkozót a ~ rokonszenvvel kísérte (Becsky
István számolt be róla), s hamarosan sor került Asztalos Sándor és Mikó Imre
szerkesztésében a havonta mellékelt Kisebbségi Jogélet sorozatára is.
Megnehezült körülmények közt folytatólag vállalta szerepét a ~ az
Antonescu-diktatúra alatt is Dél-Erdélyben. Ekkor lép fel a lapban Szemlér
Ferenc és Kacsó Sándor a felekezeti oktatás kérdéseivel, Vita Zsigmond és Józsa
János tanulmányaival, a jogászok és közgazdászok új nemzedékéből Takáts Lajos,
Kecskés József. A ~ ebben az időben sokat foglalkozik helytörténettel, s
különlenyomatként elindítja a *Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek
sorozatát. A lap betiltásával ez a sorozat is megszűnt.
Balogh
Edgár: Figyelemre méltó örökrész. Korunk 1969/10; uő. Kettős örökség erkölcse.
Korunk 1972/10. – Mikó Imre: Jakabffy Elemér és a Magyar Kisebbség. Korunk
1973/8. – Balázs Sándor: Lugosi üzenet. A Magyar Kisebbség monográfiája.
Kézirat. – Jakabffy Elemér: Nemzetiségpolitikai írások. 1993. Téka. – Magyar
Kisebbség. 1922-1942. Repertórium. I-II. Összeállította Kassai Magdolna. Szeged
1993.
Magyar Néplap, az 1940 őszén betiltott *6 Órai Újság folytatásaként Franyó Zoltán kezdeményezésére 1941. jan. 15-én indult temesvári napilap. A hét minden napján megjelent, s más dél-erdélyi magyar újság ideiglenes hiánya miatt hamarosan népszerűvé vált és elérte az 50 ezres példányszámot. A lap egy részvénytársaság tulajdona volt, s felelős szerkesztőként Szász István jegyezte. A tényleges főszerkesztői munkát végző Franyó Zoltán mellett Szimonisz Henrik technikai szerkesztő és Bach Gyula "mindenes riporter" dolgozott. Az adott körülmények között a lap politikamentes híradásra szorítkozott, s 1942 augusztusa után megszűnt.
Magyar Újság, az OMP Arad megyei szervezetének hivatalos lapja. 1924 és 1927 között négy évfolyamot ért meg, majd Aradi Magyar Újság címen 1928 és 1931 között újra megjelenik. Felelős szerkesztője Barabás Béla, majd Geller Ödön és Juhász Attila. A kisebbségpolitikai célokat követő lap munkatársai között volt Nagy Dániel, Balla Böske, Seidner Imre. Politikai Portrék c. rovatában az aradi magyar értelmiségiek pályafutását, politikai karrierjét ismertette; 1927 májusától A gyermekek újságja címmel indított ifjúsági mellékletet. Irodalmi rovataiban Olosz Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Dániel, Török Sándor, fordításban Oscar Wilde alkotásai olvashatók. Interjút közöl Karinthy Frigyessel.
Méhész, Valló Zoltán szerkesztésében 1914-ben Temesvárt indult és 1935 decemberéig megjelent méhészegyesületi hivatalos közlöny. 1925-től kezdve címe: Apicultura-Bienenzüchter-Méhész, 1934-től csak román-német nyelvű a címe.
Móka, A, illusztrált heti élclap Lugoson. 1932-ben Balázsi Ferenc, 1933-ban Molnár Ida és Keresztury Pál a felelős szerkesztője. Marianov Mátyás és Matuska Ödön szerkesztette, művészeti munkatárs Trauer Ödön. Néhány száma Új Móka címen jelent meg.
Moravetz Testvérek,
könyv-, zenemű- és papírkereskedés Temesváron, amely jelentős zenemű-, könyv- és
lapkiadói tevékenységet is folytatott a XX. század első felében. Saját nyomdát
üzemeltetett. Fiókvállalatai, kirendeltségei és bizományosai voltak Budapesten,
Lipcsében, Pozsonyban és Csernovicban. A komoly kereskedelmi és kulturális
funkciót betöltő ismert és virágzó céget Moravetz János alapította 1895-ben.
Vezetését pár év múltán fiai – Gyula és Lajos – vették át, akik az eredeti
józsefvárosi üzlethelyiséget is megtartva korszerű és tekintélyes boltközpontot
létesítettek Temesvár belvárosában.
1940 után Mentor Részvénytársaság néven működött tovább; 1950-ben
államosították.
Kiadásában jelent meg az új literatúra, az Ady fiatal bánsági híveit tömörítő
Dél-csoport havi folyóirata, a Magyar Dél (1909-10), a 20-as évek elejének
Bukarest után Temesváron megjelent rangos román nyelvű zenei folyóirata, a
Musica. Magyarul 1923-tól Muzsika címmel jelentetett meg reklámfüzeteket,
publikálta több bánsági szerző – Berkeszi István, Bodor Antal, Berkovics Simon,
Sabin V. Drăgoi, Lovich Ilona, Szimonisz Henrik szépirodalmi, helytörténeti s
néprajzi műveit. Félévszázadot meghaladó fennállása alatt közel másfél száz
könyvet (ebből 1919-1940 között magyarul 137 művet) adott ki.
Tevékenysége homlokterében a klasszikus és kortárs zeneművek forgalmazása és
kiadása állt.
Kortárs román zeneszerzők műveit jelentette meg Noua Şcoală Românească címmel
kiadott sorozatában, az egyetemes zeneirodalom népszerű zongoraművei – Bach,
Bartók, Beethoven, Chopin, Delibes, Liszt, Mendelssohn-Bartholdy, Schubert,
Schumann, Weber szerzeményei – a Collection Moravetz c. gyűjteményében láttak
napvilágot, az igényesebb hangszeres és zenekari darabok, a klasszikus és a XX.
századi zeneszerzők művei az Edition Moravetz sorozatban. Cimbalom-szalon c.
kottafüzet sorozata a Schubert, Haydn, Schumann, Meyerbeer, Suppé, ill. Balázs
Árpád, Dankó Pista, Erdélyi Dezső, Katona József, Késmárky Árpád, Bihari János,
Szerdahelyi József, Lavotta János kompozícióinak átiratait tartalmazta.
Megjelentette a népszerű operettek és operák eredeti kottáit és
zongorakivonatait is. Moravetz közismert kiadványai népzenekarra címmel kiadta
Győri Emil Barcelona c. füzetét (1926). Egy esztendő legsikeresebb kottáit
összegyűjtve jelentette meg a Moravetz-Album hét kötetét, amelyek a
"legdivatosabb táncok, népszerű dalok, a legszebb magyar nóták, kedvelt operák,
kiválogatott két- és négykezes zongoradarabok" gyűjteményei. Mária országa c.
három füzetben hozta ki Hoós János temesvári zeneszerző egyházzenei alkotásait.
Magyar és román nyelven képeskönyveket adott ki a gyermekek számára. A magyar
nyelvű sorozat verseit Benedek Elek, Draskóczy Ilona, Kóró Pál, Móra Ferenc, Sas
Jolán és Szabolcska Mihály írta.
A kottalapok, -füzetek és albumok színes, ízléses és mutatós címlapjait
általában Kóra-Korber Nándor, Miskovits István, Sinkovich Dezső, Litteczkyné
Krausz Ilonka, Németi Edit, Fenyő Sándor rajzolta.
A ~ cégjelzésével jelent meg Eisikovits Miksa dalainak füzete (1946).
Mozaik, Lugoson 1935 szeptemberében indult "irodalmi és riport hetilap" Komáromy István szerkesztésében. 1936/25-ös számától kezdve Temesvárt jelent meg "kultúra-divat-irodalom" alcímmel. Utolsó száma az 1937/14-es. A magazin-típusú lap tartalma szerint erotikus-szexuális jellegű. Első száma Zsolt Béla novellájával jelentkezett, feltűnik a budapesti Forró Pál Szemérem a divatban és a szerelemben c. írása (1935/8), a cikkek nagy része azonban a világirodalomból válogatott anyag, így Dekobra, Kuprin, de Sade márki, Smedley írása. Sok írás aláírás nélkül jelenik meg vagy ellenőrizhetetlen álnéven. Kizárólagos tárgyköre a különböző népek szerelmi élete, a szerelem kriminalisztikája, a nudizmus, a házasságkötés esztétikája, a prostitúció és nemi perverzitás, a szerelem világtörténete, nemi felvilágosítás, film és erotika, válás és házasságtörés.
Munkás, Aradon 1920-ban Bőripari Munkás címmel indított politikai hetilap. 1921. május 1-i számától címét ~ra változtatta. Főszerkesztője Fáskerti Tibor, szerkesztője Hustya Sándor, az 1922. évi 2. számtól Orosz János. Az eredetileg szociáldemokrata beállítottságú lap rövidesen a kommunista párt befolyása alá került. Tiltakozott a Trancu-Iaşi-féle munkaügyi törvény ellen, cikksorozatban elemezte a társadalmi osztályok viszonyát a nemzeti kérdéshez. Az aradi munkásság gazdasági és politikai helyzetét feltáró írások mellett figyelemre méltó a lap irodalmi rovata, amely Révész Béla és Várnai Zseni írásain kívül az aradi írók és költők műveit is közölte. Megszűnt 1922-ben, az aug. 22-i számmal.
Nagyszentmiklós és Vidéke, politikai és társadalmi hetilap. Kollonits István kiadásában jelent meg 1914 és 1926 között. Felelős szerkesztője Csáth István, 1924-től Kollonits István.
Nap, A
1. Katolikus folyóirat. Az aradi *Vasárnap
szociális mellékleteként indult. 1922 májusától Temesvárott szerkesztette Réty
Imre, 1923-tól 1931-ig Ikrich Auguszta; felelős szerkesztő Báthy Aglája
(1931-35), Csatáry Adél (1935-36), Szim I. Lídia (1938-40), Kós Adrienne
(1941-44). A lap 1928-ban rövid időre Nagyváradra, majd Kolozsvárra költözött.
Kiadója a Szociális Miszsziótársulat, 1928-tól a Katolikus Nőszövetség.
Általában havonta jelent meg, 1926-tól két évig Szociális Útmutató c.
melléklettel. Képes családi kalendáriumot is kiadott. A szakosztályi hírek,
nőszövetségi ügyek mellett a szerkesztők külön rovatot szenteltek a
családvédelemnek és a szociális gondoskodásnak. Hasábjain Sík Sándor, Erdős
Renée, Reményik Sándor, Mécs László, Pakocs Károly verseit találjuk, tárcák,
könyv- és kiállításismertetések, filmbírálatok követik egymást. Gyakoribb
szerzői nevek: Baráth Béla, Hirschler József, Paál Árpád, Sulyok István, Dávid
László, Erőss Alfréd, Reischel Artúr, Rejőd Tiborc. Utolsó száma 1944 júniusában
jelent meg.
2. Aradon több alkalommal elindított, rövid életű hírlap. 1926 áprilisában
Szathmári Jenő szerkesztette. Erdős György lapjaként 1929 nyarán másfél hónapig
jelent meg. Beck Richard és Márton István hasonló című lapja 1931 őszétől 1932
márciusáig élt.
3. Temesvári politikai napilap, szerkesztette Asztalos Sándor. Mindössze 1930
októberétől 1931 januárjáig létezett.
Orsova és Vidéke, a helyi Wochenblattal párhuzamosan megjelenő hetilap Orsován, 1896-tól ismeretes. Orsovai káplánkodása idején Lengyel István szerkesztette. A lap 1920-ban megszűnt; az Orsován később Orsovai Napló címmel 1935-ben indított "politikai és társadalmi hetilap"-ot Skuts Béla szerkesztette, de ez is csak egy fél évig tudta fenntartani magát.
Orvosok Lapja,
Temesváron 1920 novemberétől 1940 szeptemberéig havonta megjelenő szaklap.
Felelős szerkesztője mindvégig Szana András röntgenintézeti főorvos. 1926-tól
főmunkatárs Kardos Géza, az aradi Gyermekmenhely volt igazgató főorvosa, később
temesvári gyermekorvos. 1932 júliusától a lap címe Terapia, s csak zárójelben,
alcímként jelenik meg a folytonosságot jelezve továbbra is az ~ cím. Ez időtől
kezdve 1938-ig főmunkatárs Lampel Armand is. 1938 áprilisától kezdve a lap
fejléce csak román nyelvű.
Az ~ indulásakor jelzi célját: "A gyakorló orvosnak referál a gyógytudományok
haladásáról." Szerzői részben bánsági orvosok, részben külföldi egyetemek
tanárai.
Az aradi orvosok közül Engelberg József az inzulin mellékhatásáról s az asztma
terápiájáról (1927), a vérképző szervekre irányuló ideg- és hormonhatásról
(1928), a neuraszténiáról (1929), a gyomorsav és a malátacukor értékeinek
viszonyáról (1930) s a gyomorszekrécióról (1931) értekezik. Szedlák Ödön
ideggyógyász referátuma Újabb nézőpontok a psychoterápiában (1928) címmel
jelenik meg, Kardos Géza a gyermekbénulás járványtanát, kórismézését és
terápiáját (1928), majd a csecsemő táplálásával kapcsolatos nehézségeket (1930)
írja le. Lukáts Jenő a malátakivonat gyógyászati felhasználásáról (1924) ír,
Goldschmidt Lipót pedig új szempontokat mutat be a hörgők, a tüdő heveny és
krónikus megbetegedéseinek kezelésében (1932). Szelle Károly a vérbaj
kezelésénél eredményesen használt új eljárását ismerteti (1927), Kallós József
vegyész új módszert dolgozott ki a vér és a liquor cukortartalmának
meghatározására (1928). Sebészeti vonatkozásúak Újhelyi József és Naschitz Imre
dolgozatai (1926).
A temesvári orvosok közül Gara Ferenc fogorvos a fogkefe használatáról (1928), a
száj higiéniájáról (1929), a foghúzás utáni rendellenes vérzésekről (1930) ír,
és közli statisztikai felmérését az elemi iskolai tanulók fogainak romlásáról
(1932). Mátrai Béla az alveolitis kórképét és kezelését mutatja be (1933).
Lampel Armand a szívműködés zavarairól (1932) és a vérnyomás diagnosztikai
értékelése kapcsán nyert tapasztalatairól számol be (1933), Kraus Mihály a luesz
ideggyógyászati vonatkozásait (1927), Varga Kálmán bőrgyógyász a gonorrhoeás
betegek gyógykezelését tárgyalja (1934). Szana András Nőgyógyászati szemelvények
c. összefoglalót közöl (1935), Wittenberg Sándor a csecsemőknél észlelt
táplálkozási zavarokat ismerteti (1927).
A kolozsvári szerzők közül Engel Károly az epekőbetegségek kórtanáról és
gyógykezeléséről, valamint a magas vérnyomásról (1924), Jancsó Miklós a
pellagráról (1924), Heiner Lajos a gonorrhoea kezeléséről (1924) ír, Heller
József a belső elválasztási mirigyekből eredő vérzésekről (1935) számol be saját
tapasztalatai alapján.
Vidéki orvosok is jelentkeztek esetbemutatásokkal, leírva saját
tapasztalataikat.Íy például Klein Richárd (Buziásfürdő) a vérnyomásemelkedések
kezelését mutatja be (1924), Nagy Jenő bányaorvos (Petrilla) pedig az asthma
bronchiale okaival foglalkozik (1927).
A ~ számos dolgozatot közölt budapesti és szegedi orvosok, egyetemi tanárok
tollából. Itt jelent meg Korányi Sándor a vérképző szervek megbetegedéseit
(1928), Molnár Béla a cukorbetegek gyógykezelését (1929), Matolcsy Károly a női
nemi szervek tuberkulózisát (1930) elemző értekezése, Heim Pál dolgozata a
gyermekek sápadtságának okairól (1929) és Manninger Vilmosé a rákos
megbetegedésekről (1937). Közöltek német nyelven is: Winkler Lajos, a nagyváradi
poliklinika orvosa és Engelberg József Aradról így jelentette meg terjedelmes
munkáit a szifilisz differenciál-diagnózisáról (1930), ill. a gyomornedv
sósavtartalmának meghatározásáról (1930).
A mindennapi gyakorlat számára c. rovat beszámolókat tartalmazott, a Gyógyászati
kérdések és feleletek c. rovat keretében állandó kapcsolat létesült a gyakorló
orvosok és a neves egyetemi orvosprofesszorok közt. A bánsági kisebbségi orvosok
érdekvédelmét szolgálta az Orvosi közügy rovat. Szórakoztató céllal még az
Orvosi humor is helyet kapott.
A lap megszűnése 1940 őszén a kialakult politikai viszonyoknak tulajdonítható.
5 órai Újság, független politikai napilap Temesvárott. Szerkesztette Franyó Zoltán. 1931. máj. 1-jén indult. A 30. számtól a 6 órai Újság címet viselte. 1940. dec. 17-ig jelent meg.
Páduai Szent Antal, röpirat formájú római katolikus vallásos kiadványsorozat. Temesváron 1929. okt. 27. és 1936 febr. 1. között havonta jelent meg. Szerkesztéséért és kiadásáért Magyary Pál felelt.
Pán Könyvtár,
Temesváron, 1920-26 között Brázay Emil szerkesztésében megjelent erotikus
tematikájú könyvsorozat. Hét év alatt összesen 19 mű jelent meg benne. Eredeti
művek ezek közül: Brázay Emil három novelláskötete (Lori, a vörös méreg. 1920;
Sörensen Dóra, a szeretőm. 1920; Szerző! é.n. [1921]), Fekete Tivadar Genovéva
hercegnő bőre (1923), Berde Mária Rina kincse (1923); Forró Pál Szerelem (é.n.)
c. kötetei. A világirodalmat Knut Hamsun, Alfred Kerr, Klabund, Bernard Shaw,
Alfred Polgar képviseli – a többi a korban divatos erotikus szerző, akik közül
Hans von Kahlenberg Habkisasszonyához (Tv. 1920) Bródy Sándor írt előszót.
Fordítóik között Brázay Emil (8 mű), Angelbauer Loránd és Bardócz Árpád (1-1 mű)
neve szerepel.
Említésre méltó érdekessége a sorozatnak Kóra Korber Nándor 1923-ban, illetve
Sajó Sándor 1926-ban kiadott Pán Opticum c. karikatúrasorozata, "Temesvár
karikatúrákban" alcímmel.
Partiumi Közlöny,
Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadásában megjelenő
lap, az Egyházkerület hivatalos lapja. Főszerkesztője Barabás Zoltán, a
szerkesztőbizottság elnöke Tőkés László.
1991 novemberétől 1993 júliusáig Közlöny címmel jelent meg, ekkor változtatta
címét – jellege változatlan megőrzésével – ~-re. Az egyházkerület hivatalos
közleményei s a magyar reformátusság életét tükröző cikkek, beszámolók,
híranyagok mellett a hitélet építését szolgáló vallásos anyagokat is közöl.
1993-ban megjelentette a Varadinum 1993 c. kötetet, a lap ökumenikus
mellékletét; 1994 áprilisa óta Partium címmel kiadja – mint mellékletét – a *Partiumi
és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapját is.
Pécskai Újság,
a legkisebb magyar vidéki lapok egyike Romániában. 1930 novemberében indította
Lelik Ferenc és Harsányi Márton. Mint hetenként háromszor megjelenő újság a
község lakóit érdeklő témákat tárgyalta. A növekvő politikai nyomás miatt
1931-ben megszűnt, s csak 1992-ben indította meg újra havilapként a helybeli
római katolikus plébánia Heinrich József szerkesztésében.
Kocsik József-Kisgyörgy Zoltán: Hol voltak legkisebb vidéki lapjaink? Korunk
1971/6.
Periszkop,
a romániai magyar avantgárd első magyar irodalmi és művészeti szemléje. 1925-ben
négy, 1926-ban egy száma jelent meg Aradon Szántó György szerkesztésében.
Budapesti szerkesztője Szélpál Árpád, csehszlovákiai szerkesztője Fábry Zoltán,
Párizsból Tihanyi Lajos gyűjtötte számára a kéziratokat.
A lap példaképéül a Querschnitt haladó szellemű igényes revü, valamint a Kassák
Lajos szerkesztette bécsi Ma szolgált. Sajátos keveredése volt a művészi
forradalmat hirdető folyóiratnak és az olvasmányos magazinnak, amely elsősorban
abban különbözött a szokványos irodalmi-művészeti lapoktól, hogy igyekezett
átfogni az élet minden területét. Oldalain helyet kapott a politika és a
társadalom problematikája, különoldalain sok fotót közölt az aktualitásoktól a
sporteseményekig, filmszínésznők portréitól a század műszaki gépcsodáiig. Mindez
teret nyújtott az avantgárd művészetnek és irodalomnak, melynek hirdetője akart
lenni. A köréje csoportosuló képzőművészek is mind avantgardisták: Schiller
Géza, Pál István, Kóra-Korber Nándor. Mivel a lapalapító szerkesztő, Szántó
György érdeklődése is elsősorban képzőművészeti volt, a művészeti anyag minősége
és mennyisége meghaladja az irodalmi részt. "A ~ elsősorban művészeti folyóirat
volt, az irodalomnak másodrendű szerepet juttatott. [...] Sem előtte, sem utána
erdélyi folyóirat nem tett ennyit a képi látásmód fejlesztéséért, a modern
képzőművészet megismertetéséért. Bátran elmondhatjuk, hogy a ~, gazdag
képanyagával, sokszempontú és színvonalas értekezéseivel változatosságában
izgalmas képet adott a huszadik század elejének képzőművészetéről" – írja Kovács
János.
A ~ művészeti anyaga ugyanakkor művészetfelfogásában egyfajta folytonosságot
mutat: nem tagadja az előzményeket, és betekintést enged elmúlt korok
művészetébe is. Találkozunk a lap oldalain az ókorból származó művekkel, afrikai
és kínai művészettel, a reneszánsz művészeivel, de ugyanakkor az új irányzatok
legreprezentatívabb alkotóival is.
A képanyag megjelentetésében érvényesül a szerkesztő szempontja, jelezve azt,
hogy tiszta stílusirányzatok csak elméletben léteznek, s bőséges teret nyújt a
modern átmeneteket létrehozó posztimpresszionizmus, posztszimbolizmus stb.
képviselőinek is. Így jelen vannak a ~-ban: Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec,
Pissaro, Renoir, Derain, Henri Rousseau, akik nem mondhatók avantgardistáknak,
de nélkülük nem jöhettek volna létre az újabb irányzatok. Másrészt ezeknek a
művészeknek a felvonultatásával igazolható az újabb törekvések jogosultsága is,
melyeket a ~-ban Picasso, Léger, Klee, Kokoschka, Brâncuşi, Archipenko,
Kandinszkij, Chagall művei szemléltetnek.
A ~ érdeme az is, hogy Erdélyben legelőször innen értesülhettek az olvasók a
Bauhausról; Moholy-Nagy László tárgykonstrukcióival, fotóplasztikáival is ezen
át ismerkedhettek meg. Jelen vannak számaiban műveikkel a magyar avantgárd
legjobbjai is: Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Nemes Lampérth József, Tihanyi
Lajos, Uitz Béla, Kmetty János és néhány erdélyi avantgardista is: Gallas
Nándor, Kara Mihály, Kóra-Korber Nándor, Ferenczy Béni és Mund Hugó.
A képanyag hatását fokozták a művészeti tárgyú tanulmányok és cikkek
(Apollinaire: Henri Rousseau-ról, Arthur Korn: Analitikus és utópisztikus
architektúra, Márkus B.: Théo Von Doesburg, Németh Antal: A gép esztétikája,
Perlrott-Csaba Vilmos: A Salon des Indépendents XXXI-ik kiállítása, Solomko
Dimitrij: Az oroszok új színpada, Tamás Aladár: Az új román művészeti
lehetőségek – a "Contimporanul", Uitz Béla: Foujita és Chagall). Ezek többnyire
egy lépéssel előbb is jártak az illusztrációknál, és a konstruktivizmus
szélsőséges vagy mérsékelt irányzataival foglalkoztak.
A ~ szépirodalmi közleményeiben az expresszionista világlátás és formanyelv az
uralkodó, helyenként jelentkezik a szürrealizmus is. Szerepel a lapban Szélpál
Árpád expresszionisztikus verseivel; az aktivisták új nemzedékének hazai
képviselője, Becsky Andor; Dienes László prózaverssel, mely lirizmust visz be az
aktivizmus tárgyszerű költészetébe; Déry Tibor dadaista, szürrealista hatásra
valló versekkel; Illyés Gyula a francia szürrealisták modorában írott
költeményével, valamint Mécs László és Ion Vinea. A prózában is, akárcsak a
költészetben, jelen van az expresszionizmus krisztianista szemlélete; ezt
legjobban Faragó Sándor és Gallas Nándor prózája tükrözi. Sebesi Ernő és Szántó
György novellái a realizmus hagyományos formájának a visszatérését éreztetik,
mely az új avantgárd irányzatok stílusjegyeivel gazdagodott. Drámával Földes
Sándor szerepel (Gyermekvihar c. drámai kísérletével), Bortnyik Sándor pedig
Zöld Szamár pantomim c. "mechanikus balettje" szövegkönyvével. A kor jeles
avantgardistái közül Apollinaire, Cendrars, Tristan Tzara, Jean Cocteau, Ivan
Goll írásai tűnnek fel Gáspár Endre, Illyés Gyula, Németh Andor, Szegi Pál,
Tamás Aladár fordításában. Érdekesség, hogy a szerkesztő több irodalmi alkotást
eredeti nyelven helyezett el a lapban (Apollinaire: Au nord au sud, Déry Tibor:
Mama Russland, Neubauer Pál: Intervall, Vorfrühling c. verseit, Bontempelli: Ich
in Afrika c. prózáját, Hans Liebstockel cikkét: Marinetti und Prampolini, Théo
Van Doesburg: Das Ende der Kunst).
Ligeti Sámuel: Periszkop. Temesvári Hírlap 1925. márc. 20. – Móricz Miklós:
Periszkop. Brassói Lapok 1925. márc. 29. – Neubauer Pál: Periszkop. Nagyvárad
1925. máj. 31. – Kassák Lajos: "Aki az új építés törvényeit hozza". Részlet
Heves Ferenc Kassák Lajossal készített interjújából. Keleti Újság 1925. jún. 7.
– Seidner Imre: Riport a Periszkop haláláról. Erdélyi Élet 1925. szept. 5. –
[Nagy Dániel]: Egy új halott. Magyar Újság 1925. szept. 6. – Károly Sándor:
Folyóirat az izmusok tengerén. Igaz Szó 1957/8. – Szabó György-Gál István: A "Periszkop",
egy romániai folyóirat. Klny. a Filológiai Közlönyből. Bp. 1962 [a folyóirat
teljes repertóriumával; függelékül Illyés Gyula Kronstadti pályaudvar c. verse
és Surrealizmus c. cikke, Kassák Lajos F. T. Marinetti c., a futuristák római
kongresszusa alkalmából írott esszéje és Szántó György Egy boxmach (!) c.
jegyzete]. – Sőni Pál: Az avantgarde – folyóiratok tükrében. Avantgarde-sugárzás.
1973. 30-36. – Periszkop 1925-1926. Antológia. Összeállította, jegyzetelte és
bevezette Kovács János. 1979. – Robotos Imre: Periszkop. Korunk 1980/6. – Cojic
József: Periszkop a láthatáron. Művelődés 1990/2. – Kiss Károly: Honnan, merre,
Periszkop? Havi Szemle (Arad) 1990/3.
Praxis Medici,
Temesváron 1924 és 1940 között megjelenő
orvosi szaklap, alcíme szerint: "Gyakorló orvosok szaklapja". Az 1938. évi 4.
számtól az alcím román nyelvű. 1938 novemberétől mint a Romániai Kisebbségi
Orvosok Jóléti Szövetségének hivatalos lapja jelent meg. A szerkesztésért
Fischer Ferenc felelt, közben 1929 és 1935 között a lapnak főszerkesztője is
volt Lukáts Jenő aradi főorvos személyében. Az első évben két szám jelent meg,
majd 1939-ig évi 12, 1940-ben pedig még hat szám.
Az első szám bevezetőjében a szerkesztőség hangsúlyozza, hogy az utódállamok
magyarul is beszélő orvosainak szerény anyagi ellenértékért a világ
orvosirodalmából különösen a gyakorló orvost érdeklő részről tájékoztat. Ennek
érdekében a következő állandó rovatokba sorolták be a közlésre szánt anyagot:
eredeti közlemények, összefoglaló ismertetések, orvostársadalmi és gazdasági
kérdések, referátumok (ezek változó témakörrel, úgy hogy negyedévenként a
medicina egész területét átfogták); terápia, könyvismertetés, hirdetések,
valamint gyógyszerek és gyógyászati intézmények reklámjai. 1928-tól bevezették a
Kérdések és feleletek c. rovatot is, mellyel szemináriumszerű eszmecserét
kívántak folytatni.
Az Eredeti közlemények c. rovatban a leggyakrabban aradi, temesvári, kolozsvári
orvosok közleményei jelentek meg. Így Engelberg József a gyomorsav
meghatározásának módszereiről (1930), a hisztamin kezelésről (1934), Sámson
Aladár a hemofília terápiájáról értekezik (1939), Kallós József biokémikus pedig
több eredeti laboratóriumi módszert mutat be (1934, 1937, 1940), melyek
megkönnyítik egyes betegségek kórismézését. Ugyancsak új vizsgálati eljárásokat
és azok klinikai jelentőségét ismerteti Winer Imre (1931, 1935). Török Dezső a
röntgenvizsgálatok fontosságát emeli ki a gasztro-enterális megbetegedéseknél
(1930). A Tuberkulózis Elleni Küzdelem Aradi Egyesületének tüdőgondozójából
Palágyi Jenő a tüdőbetegek ambuláns kezelésében elért eredményeiről számol be
(1928). Bőr- és nemibetegségek gyógyászatával kapcsolatosak Werner Sándor írásai
(1930, 1932, 1934); ő a nemibetegségek leküzdéséről szóló új rendeletet is
ismerteti (1933). Ebből a témakörből közölte terápiás megfigyeléseit Singer
József (1930) és Szelle Károly (1931). A művi abortuszok történeti áttekintését
Kupfer Miksa közli (1934). Gyermekgyógyászati vonatkozású Róna Imrének a
csecsemők kezelése terén elért tapasztalatairól (1934), Weber Györgynek a
tápszerek használatával kapcsolatos eredményeiről (1935), valamint Lukáts
Jenőnek a gyermekkori vérszegénységről írt beszámolója (1932). Újhelyi József a
rövid és ultrarövid hullámokról írt (1935), Kilényi Albert pedig az asztma újabb
gyógyítási módjait ismerteti (1940/1).
A temesvári orvosok közül a lapban közölt Kraus Mihály idegorvos (1936), Róna
Nándor tüdőgyógyász (1936), Klein Endre bőrgyógyász (1937), valamennyien
terápiás eredményeikről számoltak be. Stitzl József mint sportorvos az
amszterdami olimpia kapcsán terjedelmes beszámolót közöl a doppingszerekről
(1928), később tudománytörténeti dolgozattal állít emléket Kramer Jánosnak, az
első temesvári főorvosnak (1932/4).
A kolozsvári orvosok közül Katzer Ödön a görcsös állapotok gyógykezeléséről
(1935), Samu Dezső a pozitív Wassermann-reakciókról (1936), Róth Marcell és
Herskovits Izidor a röntgenvizsgálatok jelentőségéről (1939, 1940) számolt be;
ezeket a dolgozatokat a szerzők a Paul Ehrlich Orvos-Egyesületben mutatták be.
Orient Gyula A rákos megbetegedések eredete és keletkezése c. írását is itt
közli (1939); Joó István az orr- és fülfurunkulózisok gyógyítási lehetőségeit
tárgyalja (1939); ezek az előadások az EME Orvosi Szakosztályának ülésén
hangzottak el. A Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi
Egyesület felkérésére készült írások között Sándor János (1927), Rosskopf Béla
(1932) és Fried József (1932) a belső elválasztás tanának akkori állását mutatja
be.
Kisebb bánsági és erdélyi városok orvosainak közleményeit is megtaláljuk a ~-ben.
Így Rafael Miklós gyalui körorvos az epebántalmak gyógyszeres kezeléséről ír
(1929), Leonhard Oszkár (Szászsebes) a nőgyógyászati gyakorlatban előforduló
súlyos vérzés kapcsán nyert terápiás tapasztalatát mutatja be (1933), Grünhut
Jenő dévai orvos az égési sebek gyógyításáról számol be (1935), Diósi Phoebus (Piski)
sziliciumtartalmú gyógyszer alkalmazását méltatja a tüdőtuberkulózisban (1937),
Fekete Iván petrozsényi kórházi orvos a gyermekágyi láz kezelésében elért
eredményeiről ír (1937). Sinkó György csíkszeredai sebész a mellékvesék szerepét
ismerteti (1939), majd folytatásokban közli beszámolóját a belső elválasztás és
a vegetatív idegrendszer közti kapcsolatról (1940). Koralek Gyula vajdahunyadi
sebész műtéti eljárásokat (1930, 1932) és egy új fájdalomcsillapító gyógyszert
mutat be (1930). A gyergyószentmiklósi Nagy Endre az abortuszról (1939), a
bukaresti Pécsi Ernő a nőgyógyászatban használatos helyi érzéstelenítőkről ír
(1933), Vadász Lajos galaci sebész örvény okozta vállízületi ficam-esetet mutat
be (1931), Gergely József marosvásárhelyi bakteriológus a
gonococcus-komplementkötésről számol be (1936), Kertész Béla Székelyudvarhelyről
a szénsavgáz orvosi rehabilitációját méltatja (1939).
Neves román orvosok, egyetemi tanárok munkáit vagy kongresszusokon elhangzott
előadásait közölték magyar fordításban. Így itt jelentek meg Câmpeanu L. sebész
főorvos (1939/2), Tomescu Petre a bukaresti elmekórtani tanszék elnyerésekor
tartott székfoglaló előadása (1934/11), Săvulescu szülészeti klinikai tanárnak
(1935/7), Gh. Marinescunak, a Román Akadémia tagjának (1934/9, 12, 1935/3, 12),
D. Danielopolu professzornak, az Országos Orvos Szövetség elnökének előadásai
(1933/9, 10, 1934/2, 3).
A ~ másik állandó rovata Összefoglaló ismertetések címmel átfogó tanulmányokat
közölt egy-egy témakörről, amit sokszor külföldi folyóiratból vettek át, de a
magyarországi egyetemek tanárainak, orvosainak továbbképző jellegű beszámolói is
itt jelentek meg. Ezek jelentősen hozzájárultak a lap színvonalának emeléséhez,
így többször is itt közöl Korányi Sándor, Szent-Györgyi Albert, Issekutz Béla,
Grósz Emil, Rusznyák István, Nékám Lajos és mások. Külön figyelmet érdemel
Verebély Tibornak, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara tanárának folytatásokban
közölt értekezése az orvosi felelősségről (1939/9, 10).
Az Orvostársadalmi és gazdasági kérdések c. állandó rovatban nagyon sok
közlemény, hír, értesítés jelent meg, főleg a kisebbségi orvosok sorsáról,
helyzetéről, törekvéseiről, szervezkedéseiről, továbbképzési lehetőségeiről,
tudományos előadásairól. Itt vetették fel annak szükségességét, hogy a magyar
kisebbségi orvosok érdekvédelmi szövetsége megalakuljon (Miért nincs még magyar
kisebbségi orvosegyesület? 1930/11), majd beszámoltak a kisebbségi
orvosegyesület szabályait előkészítő bizottság munkálatairól (1931/8), és végül
az alakuló közgyűlésre (1931. okt. 10-re) mozgósították az orvosokat (1931/9). A
Romániai Kisebbségi Orvosok Jóléti Szövetségének (RKOJSZ) megalakulása után
beszámoltak annak évi közgyűléseiről (1931/10, 1933/3, 1934/9), közölték
alapszabályait (1931/11). Cikk jelenik meg a lapban a kisebbségi orvosok
helyzetéről (1937/2), a kisebbségi orvosok parlamenti képviseletéről (1939/5).
Foglalkoznak az orvosok fegyelmi ügyeivel, kinevezésekkel, az orvosok
adó-problémájával, házbérmozgalmával, az orvosi segélyalap, a nyugdíjpénztár, a
betegsegélyező pénztár felállításának szükségességével. Ebben a rovatban
közölnek romániai egészségügyi törvényeket is, az Orvosi Collegiumok törvényét,
valamint beszámolót az Orvosi Kamara választógyűléseiről és az Országos Orvos
Szövetség Kongresszusának munkaprogramjáról. Ugyancsak itt ismertetik az EME
vándorgyűléseket (1930, 1933, 1938), a Paul Ehrlich Orvos-Egyesület előadásait
(1939/3), a Biharmegyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyesület
gyűléseit (1932/5, 1939/1), valamint a romániai német orvosok továbbképző
kurzusait (Brassó 1929, Temesvár 1931) és a külföldön, Magyarországon szervezett
továbbképző előadássorozatok programját (1930/12, 1931/5, 1934/4).
Beszámoltak román orvosi szaklapok megjelenéséről is; ilyen a nagyszebeni Sibiul
Medical (1934/2), a nagyváradi Vestul Medical (1935/5), a bukaresti România
Medicală (1938/1) és Revista de Igienă Socială (1940/6).
Adatokat vesznek át Románia statisztikai évkönyveiből. Közlik a háború után
honosított orvosi diplomák tulajdonosainak névsorát; ebből megtudjuk, hogy 1922
és 1937 között 1608 orvosi diplomát érvényesítettek Romániában, ezek nagy része
kisebbségi orvosé volt (1938/1).
A lap fő feladatának tartotta a szakmai továbbképzés mellett az
érdekképviselettel kapcsolatos mindenféle probléma napirenden tartását és
közlését. Folytatásokban közölték 1933 és 1939 között Schmidt Béla
marosvásárhelyi orvosnak A praxis örömei c., 107 fejezetből álló munkáját,
valamint Engelberg József és Pál (Paál) János "leveleit" az orvosi gyakorlat
egyes kérdéseiről.
A "Referátumok" c. rovatban közölt rövid összefoglalók száma évente 73-180
között változott, melyek a medicina számos területét felölelték.
Volt "Könyvismertetés" rovata, ebben évi 20-28 könyv megjelenésére hívták fel a
figyelmet.
A "Therapia" c. rovatban gyógyszerek, gyógykezelési módok leírását adták meg
röviden.
A ~ a többi romániai magyar nyelvű orvosi laphoz hasonlóan mindvégig anyagi
problémákkal küzdött. 1929. évi közleménye szerint több mint 900 orvoshoz jutott
el a lap előfizetés útján. Az 1940. évi első számban a szerkesztők megérezve,
hogy a lap hamarosan megszűnik, értékelték addigi tevékenységüket: "... érezzük:
közeleg a vég. Az elmúlás még a jól végzett munka után is fájdalmas. Szeretnénk
még valamennyire összetartani azokat, akik egymásra vagyunk utalva. Kérő szóval
hívunk tehát mindenkit amúgy is megritkult sorainkba..." Az 1940/7-8. szám volt
az utolsó, ekkor 17 évi működés után a lap megszűnt. Ettől kezdve Erdély déli
része magyar nyelvű orvosi szakfolyóirat nélkül maradt.
Program.
1. Temesváron jelent meg mint az ottani Újságíró Klub folyóirata. Egyetlen
példánya sem maradt fenn, de egy 1935-ös róla szóló cikkből (Újság, Bp. 1935.
febr. 12.) tudjuk, hogy verseket, elbeszéléseket, riportokat, művészeti cikkeket
közölt; jórészt eredeti anyagot. Oldalain – többek között – Bechnitz Sándor,
Erdős Renée, Franyó Zoltán, Kalotai Gábor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső,
Ormos Iván írásai láttak napvilágot.
2. Ugyancsak Temesváron 1936-ban Gokler Gyula jelentetett meg ~ címmel rövid
életű színházi lapot, amelyet szintén csak közvetett forrásokból ismerünk.
Reggel,
Aradon 1930-1937 között megjelenő "országos
demokratikus napilap"; fejlécében 1934-1936 között "a Magántisztviselők
Egyesületének, a Kiskereskedők Szindikátusának és a Vendégipari [!]
Szindikátusnak a hivatalos lapja" megjelölés is szerepel. Felelős szerkesztője
1931-ig Kócsy Jenő, utána a lap megszűnéséig Erdős György, aki 1935-től a lap
tulajdonosa is. Főmunkatársként 1930-1931-ben Franyó Zoltán, temesvári
szerkesztőként 1934-ben Vér Imre, 1934-1935-ben Eisner Ernő neve áll a lapon.
Mindvégig demokratikus, antifasiszta magatartást tanúsított; az abesszin-olasz
háború idején Abesszíniával, a spanyol polgárháború idején a köztársaságiakkal
rokonszenvező cikkeket közölt.
Oldalain szépirodalom is megjelent. Jelesebb munkatársai Horváth Imre, Lendvay
Ferenc, Messer Sándor, Orosz Irén, Szántó György, Zsigmond Miklós és az Erdélyi
Tudósító Almanachját szerkesztő Bércy György.
Rendkívüli Újság.
1. Politikai, társadalmi és
közgazdasági heti-, majd 1920 okt. 30-tól napilap Aradon. Főszerkesztője
Neidenbach Emil, főmunkatárs Krenner Miklós. Három évfolyama látott napvilágot.
Sok irodalmi igényű tárcát közölt, megemlékezett Csíky Gergelyről, az
orientalista Goldziher Ignácról.
2. Politikai hetilap ugyancsak Aradon. Eredetileg 1930. nov. 17-én Hétfő Reggel
címmel indult, majd a 4. számtól felvette a régebbi ~ nevét. Felelős
szerkesztője Kócsy Jenő, főmunkatárs Franyó Zoltán. 1931. febr. 9-től
szerkesztését Bruckner Lajos vette át, majd 1937-től Reicher Jenő, illetve
főszerkesztőként Markovits A. Iván. A független irányú lapban Fáskerti György,
Korda István, Ferenczy György, Molnár Tibor, Lantos Ferenc, Messer Sándor közölt
aláírt vagy szignált cikkeket.
1940. aug. 10. – szept. 23. között szünetelt, majd újraindult, de az 1940. okt.
7-i számmal végleg megszűnt.
Rivalda, Aradi színházi, művészeti, film- és sportlap. 1927-ben Erdős György szerkesztésében és kiadásában három száma jelent meg. A folyóirat könyvismertetéseket közölt, irodalmi és színházi személyiségek nyilatkozatait ismertette, az aradi irodalmi, színházi és zenei életről cikkezett. Munkatársai voltak: Seidner Imre, Székely György, Hajnal László, Erdős Renée, Mezey Zsigmond.
Romániai Magyarság,
Lippán 1929-30-ban megjelent országos politikai, közgazdasági és irodalmi
hetilap. A gazdagon illusztrált kiadvány főszerkesztője Hehs Aladár, felelős
szerkesztője Kajdy László, kiadója Grell V. A.
A lap célul tűzte ki, hogy az ismeretlen szerzők műveit megismerteti a nagy
nyilvánossággal (így pl. Păcurariu Aurel magyar nyelven írt drámáját), s
verseket, regényrészleteket is közölt.
Romániai Népszava,
az Erdélyi és Bánsági Szocialista Párt által kiadott *Erdélyi Munkás
címváltozata 1922-29 között. Ebben az időszakban Gitye László jegyzi
szerkesztőként. Irodalmi vonatkozású anyagából említésre méltó az *emigráns írók
egyikének, Farkas Antalnak Kosóczky-lányok c., folytatásokban közölt regénye
(1922), versei és A mag c. elbeszélése (1923). A lap munkatársai között szerepel
még Erdélyi Kálmán, Ormos Ede és Woiticzky Gyula (Kelemen Gyula álnévvel).
1924-ben a ~ könyvsorozatot is próbál indítani A Romániai Népszava Könyvtára
címmel, amelyben azonban mindössze egy kis (8 lapos) füzet jelenik meg: K.
Kautsky Marx az erőszakról és a szocializmusról c. munkája (Kv. 1924).
Forrás: ROMÁNIAI
MAGYAR IRODALMI LEXIKON, a Bánságban kiadott sajtótermékek összefoglalója.
A teljes
Lexikon
a
"Bánsági
könyvtárban" is olvasható