Himlőojtás - (vaccinatio), oly orvosi művelet, mellyel emberen mesterségesen idézzük elő azon kórállapotot, melynek vaccina (tehénhimlő) a neve, azon célból, hogy szervezetét a valódi himlőbetegséggel szemben mentessé tegyük. 1796 máj. 14. Jenner angol orvos egy 8 éves gyermeket egy tehénhimlőben megbetegedett fejőleány kezéből vett anyaggal ojtott be. A tehénhimlő normális lefolyása után ugyanezen gyermek jul. 1. valóságos himlőméreggel ojtatott be, a gyermek mentes maradt. Ezen kísérletet 2 év múlva ismételték s 1799. Londonban az első nyilvános ojtó-intézet megnyittatott s az ojtás áldásos intézménye csakhamar az egész civilizált földön elterjedt. Legutóbbi évekig mindenütt az u. n. humanizált anyaggal történtek az ojtások, azaz a tehénhimlő nyirkja emberre ojtva, mindig emberen tovább tenyésztetett s ezen humanizált anyag időről időre, önként támadt tehénhimlő nyirkjával felfrissíttetett; avagy a humanizált anyag ugyanily célból tehénbe visszaojtatott. A legújabb időben (így nálunk Magyarországon is) a humanizált anyaggal való ojtás helyett az állati nyirkkal való ojtás (vaccinatio animalis) terjed el, azon célzattal, hogy az emberi nyirkkal történő ojtások esetleges veszedelmei bizton elkerültessenek. Az állati nyirkot, minthogy spontán támadt vaccina ritkán jő elő, humanizált anyagnak visszaojtása által nyerik s állatról állatra való továbbtenyésztése által állítják elő. Ezen állati anyag azonban időről időre humanizált anyaggal visszaojtás által felfrissítendő, mert különben elfajul (degenerál) s így hatástalan lehet. A midőn emberi nyirkkal ojtunk, az ojtás karról karra történhetik, bár az emberi nyirk is igen könnyen s egyszerű eljárással hosszabb időre konzerválható, az állati nyirk előállításával ellenben külön intézetek foglalkoznak. Ilyen állati nyirktermelő intézet több van hazánkban is. Ezen intézeteket a belügyminiszter engedélyezi s ellenőrzi. Az ojtási művelet legcélszerűbben úgy történik, hogy a két felkar bőrén alkalmas eszközzel - ojtótűvel - 1 cm. távolságban egymástól három-három helyen felületes karcolást ejtünk s ezen helyekre azután az ojtóanyagot enyhén bedörzsöljük. Természetes, hogy a midőn humanizált anyaggal ojtunk, szorgos orvosi vizsgálat kell, hogy megállapítsa az u. n. «törzsojtottnak» teljesen egészséges voltát, mig az animalis anyaggal történő ojtásnál az anyag ártalmatlan voltát külön egészségügyi intézkedések biztosítják. Az ojtás kivitelénél a legnagyobb tisztaságra, teljes antiszepsziszre kell törekedni. Sikeres ojtás esetén 3. napon az ojtás helye megvörösödik, közepén kis kerek göböcske, ennek tetején pedig 5. napon kis hólyagcsa támad. Ezen hólyag most napról-napra növekszik s közepén kifejezett behuzódást mutat; nyolcadik napon az «ojtási pusztula» eléri teljes kifejlődését. Ezen időn tul a hólyag víztiszta terméke zavarossá lesz, gennyedésbe megy át, a környező piros udvar mindinkább nagyobbodik, néha az egész felkar bőre is megduzzad és evvel kapcsolatban láz is jelentkezik. 10-11. napon a helyi és általános tünetek engednek, a pusztula bennéke pedig száradásnak indul. 2-3 hét múlva a pörk leesik, heget hagyva maga után. Felemlítendő, hogy amikor az ojtási pusztula virágzásban van, ritkább esetekben a bőrön másutt is valóságos vaccina-hólyagok keletkezhetnek, nemkülönben más, de mindenkor jelentőségnélküli bőrkiütések is jelentkezhetnek, így pl. csalán-kiütés, kanyarószerű foltos pír, stb. Igen ritka esetekben az ojtást azonban valóságos orbánc is komplikálhatja. Előfordul néha, hogy görvélyes gyermekeknél az eddig lappangva maradt görvélykór az ojtás által megjelenésében mintegy siettetik. Még mindig vitás a kérdés, vajon humanizált anyaggal történő ojtásoknál a gümőkór (és görvélykór) mérge átojtható-e vagy sem. A gümőkorra nézve erre még egész pozitív adatunk nincs, ami azonban átojtható, ez a bujakór. Különösen ezen utóbbi betegség átültetésének veszélyére való tekintetből elhagyjuk mindinkább a humanizált nyirkkal való ojtást.
Az ojtás legcélszerűbben 3-6. élethó idejében hajttatik végre. Minthogy az ojtás kölcsönzötte mentesség bizonyos évek múlva elenyészik, célszerű második, sőt harmadik ojtást is végezni, valamint tanácsos himlőjárvány esetén mindenkit, ki ojtva nincsen, vagy valóságos himlőt ki nem állott, vagy kinél az utolsó ojtás már 5 év előtt történt, újraojtani. Az ojtás által elért mentesség ugyanis 12 évnél hosszabb időre nem terjed ki; némelyek szerint 5-6 év, mások szerint 10 évig is eltart. Magyarországon is, mint sok más civilizált államban a védhimlőojtás mindenkire kötelező. Az első ojtás az első életévben, az újraojtás a 12. életévben eszközlendő (tényleges katonai szolgálatra bevonuló újoncok harmadszori ojtásban részesülnek). Az ojtás ügyében az 1876. XIV. egészségügyi t.-c. rendelkezik, melynek 13. fejezetét az 1887. XXII. t.-c. módosította. Az ojtás körüli eljárás s adminisztratív teendők stb. ügyében miniszteri szabályzat s több rendelet intézkedik. V. ö. Chyzer Kornél, Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye (Budapest 1894).