Csernovich család. (mácsai és kis-oroszi).
Vagyonos nemes család; régi eredetét a görög vagy török földről veszi. Elődei közé számíttatnak: Csernovics István, ki Epirusban 1420-ban királyi fogadott unoka s utód volt. Csernovics Péter, ki Hunyady János korában Skanderbég név alatt volt ismeretes. Cs. Edvárd a törökökhöz járt követségben. Hajdan Czernagorai Csernovicsoknak neveztettek. Ősi címerük kétfejű sas, mely a velencei nemesek aranykönyvében, - hová a «»Chernonowighio család szintén beíratott - föllelhető. E címert az első metszvény mutatja. III
. Károly király korában él Csernovich Arsén, karloviczi metropolita érsek, ki a töröktől sok keresztény foglyot kiváltott, s Magyarországba telepítetté. Csernovich Mihály 1682-ben, és fia János 1713-ban külön-külön három ezredet állítanak fel a magyar király részére. Főlebb nevezett Mihály 1720-ban magyarországi nemességet nyer. Címere kék mezőben zöld tér fölött fehér lovon zöld nyeregtakaró fölött ülő magyar vitéz, fahéj szín csizmában, vörös nadrágban, zöld dolmányban, prémes kalpagban vörös bársony lefüggővel, jobb kezében kardot villogtatva. A pajzs tetején a sisak koronáján ló nélkül ugyan olyan vitéz nyúlik fel. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék. Mácsai Csernovich Demeter, fia János ezredesnek 1759-ben egy művet nyomatott: „Panegyricus Sermo de laudibus illustris populi Illyriorum.“. Csernovich János, ki Bródon született, versekben történeti munkát irt: „De bello Pannonico“ libri VI., melyet Bel M. a Scriptores Rer. Hung. VI. kötetébe szánt. A Chernovichok közül Lázár grófságot szerzett 1793-ban. Címere négy részre oszlik, középen az ősi címer a kétfejü sas félig fehér, félig vörös mezőben, a mező színeivel ellenkezőleg színezve. Az egész vérten balról kezdve fölülről lefelé rézsút egy sárga csikolat (fascia) vonul át, úgy hogy az a második és harmadik osztályon megy keresztül. A pajzs első és negyedik osztályában ezüst mezőben pej lovon vörös nyeregtakaró fölött kék magyar ruhás, prém-kalpagos vitéz vágtat, kardja hegyén törökfej van. A második és harmadik osztály kék mezejében két arany csillag és ezüst hold látható. A pajzs fölött grófi korona, és azon három koronás sisak áll. A jobboldali sisak fölött két elefánt-ormány között a pajzsbeli vitéz ló nélkül, jobbjában kivont karddal, és annak hegyén törökfejjel; a középső sisakon félig vörös, félig fehér kétfejű sas, a baloldalin két kék szárny, azokon egy-egy arany csillag, közben pedig ezüst hold látszik. A pajzsot telamonok gyanánt két oroszlán tartja. E gróf Csernovich Lázár, és atyafiai (vagy mások szerint testvérei) Pál és János 1804-ben iktattatnak be a kir. adomány útján nyert Arad megyei Simánd mezőváros fele, egész Mácsa és egész Ujfalu puszta birtokába. Lázárnak a grófnak 1825-ben már csak özvegye Petrovich Anna élt; benne a grófi ág megszűnt. János Arad vármegyének 1802-ben főszolgabirája volt. Pál királyi tanácsos volt, ószerű patriarchális jellem. Ennek második feleségétől a szépségéről híres nőtől született 1813-ki mart. 13-kán Péter, ki Pancsován kezdte iskoláit rokona Mihajlovich tábornok felügyelete alatt; folytatta Debrecenben, később a pozsonyi akadémiában, bevégzé honn Macsán. Neje 1831-től szabadkai Vojnics Laura 1842-ki május 1-én meghalt. A politikai pályára lépvén 1843-ban mint Arad vármegye követe tűnt fel. 1845-ben keleten s a szent földön utazott gr. Batthyány Lajos, Almássy György, és gr. Wenkheim Béla társaságában. 1848-ban temesi gróffá és főispánná, és Kikindára kir. biztosul neveztetett ki. Gyermekei vannak.
Csernoevicz.
Címeres nemeslevelet III. Károlytól 1720. ápr. 29. Cs. Mihály s fia János kaptak. (LR. XXXIII/268.) Mihály özvegyen maradván, 1722. feleségül vette Kováni Annát, Szirovicza Jankó özvegyét; 1742. aug. 15. feleségének első férjétől született gyermekeit, Szirovicza Arzént és Györgyöt örökbe fogadta, mi 1744. ápr. 17. legfelsőbb jóváhagyást is nyert. (LR: erd. X/483., 496.) A két fiú a család mai 2 ágának megalapítói. Címer: kék pajzsban zöld lomb fölött fehér lovon tigris-nyeregtakarón ülő vörös nadrágos, zöld dolmányos, vörös kalpagos vitéz jobbjában törökfejes kardot tart; sisakdísz: a vitéz növekvő alakban; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. - A család Csernovics-nak írja nevét. A további adatok l. Csernovics (mácsai és kisoroszi) alatt.
Csernovics (mácsai és kisoroszi).
A család nemességére vonatkozó adatokat l. Csernoevicz alatt. - Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Arad megyében igazolta nemességét, míg Bács megyében Mihály özv. és fiai János, Arzén, György, Simon és Pál fordulnak elő a kétségtelen nemesek között. A „kisoroszi” előnév adományozásában 1809. ápr. 7. Pál részesült. (LR. LXCII/730.) - A családból Cs. Lázár 1793. márcz. 7. a grófi rangot kapta (LR: LVII/74.), ágazata azonban leányában kihalt. - Leszármazás:
I. Mihály † 1745 1) Jorge Anna, 2) Koványi Anna özv. Sziroviczáné; 1 : János szerb alezredes 1) Kiss anna, 2) Raskovits Eugénia; 2)(örökbefogadott) Arzén 1716-1766 kapitány Glogovanka Mária; 2)(örökbefogadott) György 1720-1759 gr. Brankovics Erzsébet l. II. tábla; Demeter 1740-1759; Athanáz 1757-1762; Lázár * 1745 1793 gróf; Simon 1759-1789 Kacskine Mária; Pulcherina Branovánszky tábornok; Pál kir. tan. 1. Zorich Zsófia, 2. Markovits Ilona; Anna Taburovics Gábor; Julia Mihalievits István; Kaa 1. Radubecsky István, 2. Porubszky Dániel; Julia * 1805 gr. Spannochi Lipót; 1 : Simon orosz gárdakapitány 1782-1812 Lazarow Anatowna Helén; Arzén 1789-1827; 2 : Péter főispán 1810-1892 Vojnics Laura; Arzén 1831-1889 Anastasievich Róza; Laura Mocsonyi András; Margit gr. Bethlen Miklós; Ilona gr. Kinsky Jenő; Pál * 1866 Gyika Eugénia; Mihály * 1868 Procopius Gerda; Arzéna; Laura; Róza



II.

György gr. Brankovics Erzsébet l. I. tábla; Julia Jaksics Pál; Teréz; János 1756-1831 Tiganits (Tiganetti) Mária; János * 1787 főszolgabiró Bocsnyáki Zsófia; György 1848/49 őrnagy 1) magyarbándi Bihary Julia, 2) váradi Török Gabriella, 3) Bárczy Emma; Emilia Damjanich János; 1 : Roxane tassi Végh József; Diodor * 1857 min. tan. 1) Latinovits Ilona (elv.), 2) br. Duka Olga; Agenor * 1860 Pálffy Ida; Sára Jeszenszky Imre; 2: Zénó * 1875; Olga nemestóthi Szabó Marczell főhadnagy; Julia; Gabriella; György * 1890; Emilia

 

 

Vö. NI. III/146-8.; Siebm. 112.; Lendv. II/73-8.; Márki II/668-9.; Dudás 70.
Csernovics de Mácsa et Kisoroszi.
162. T. 6. Csernoevicz Arzén leszármazói a Csernovics nevet használják s a „Mácsai és Kisoroszi” előnévvel élnek. - Címerök a fenti Csernoevicz-család címerével azonos. - Leszármazást lásd Kempelen III. 109-110.
Csernovics (Csarnojevics, mácsai és kisoroszi).
A család múltját a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül Péter 1843-ban Arad vármegye követe, 1848-ban Temes vármegye főispánja, mint ilyen, ő volt az utolsó temesi gróf.

Csernovics (tulajdonképen Csarnojevics, mácsai és kisoroszi.)
Csernovics Péter. (Az Orsz. Képtárból.)A család legnagyobb szerepet vitt tagja Arzén szerb pátriárka, a ki 1630 táján Crngorában született. 1674-ben már ipeki pátriárka lett, a Cs. családnevet csak 1688 óta használja, azt állítván, hogy a híres Crojevicsek ivadéka. 1688-ban nemzete érdekében a római-német császárhoz és a pápához fordult segélyért. Az 1689. évi hadjárat alatt jelentékeny szerepet játszott s a szerbek felkelésében tevékeny részt vett. 1690-ben a törökök bosszúja elől 80.000 emberrel Magyarországon keresett és talált menedéket. I. Lipót rendíthetetlen híveként, főleg neki tulajdonítható, hogy a szerbek 1703-ban nem csatlakoztak Rákóczihoz. († 1706.) Öccsét Mihályt, továbbá ennek Jorge Annától született fiát Jánost, III. Károly király 1720 április 29-én magyar nemességre emelte. Mihály özvegyen maradván, 1722-ben nőül vette Korányi Annát, Szirovicza Jankó özvegylét 1742 augusztus 15-én feleségének első férjétől származott gyermekeit, Szirovicza Arzént és Györgyöt örökbe fogadta. E két fiú, Arzén és György lett a ma is élő Cs. család megalapítója. Arzén kapitány (1716-1766) egyik fia: Lázár 1793-ban grófi rangot nyert, ága azonban kihalt; második fia: Pál 1809-ben I. Ferencz királytól Kis-Orosz pusztát és a Kis-Oriszin-i (így) előnevet nyerte adományul. Fiai: Simon orosz gárdakapitány (1782-1812), Arzén (1789-1827) és Péter (szül. 1810 Nagybecskereken, † 1892 május 1). Az 1843. évi országgyűlésen Arad vármegyét képviselte. 1848 április 26-án a magyar kormány Temes vármegye főispánjává és temesi gróffá nevezte ki. A Nagykikindán kitört szerb lázadás hírére a kormány az ország Délvidékére teljhatalmú biztossá nevezte ki; de a szerb felkelőkkel szemben gyengének bizonyulván, a kormány Vukovics Sebőt tette helyébe. Ettől kezdve többé nem szerepelt a közéletben, bár a kiegyezés után több ízben megválasztották képviselőnek. Fia: Arzén (szül. 1831 † 1889). Ennek fiai Pál (szül. 1866) és Mihály (szül. 1868).
Címer: kékben zöld domb fölött fehér lovon, tigrisbőr-nyeregtakarón ülő veres kalpagos és nadrágos, zöld dolmányos, sárga csizmás magyar vitéz, jobb kezében kardot tart, a melynek hegyére levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: pajzsbeli vitéz növekvően. Takarók: kék-arany-veres-ezüst.