Nemesek a Bánságban - összefoglaló

1785-ben Temes vármegyében csupán 134, Temesvár városában pedig 65 nemes lakott. A XIX. század első felében a nemesek száma a beköltözködések és az új nemesítésekkel jelentékenyen megnövekedett. 1820-ban 335 és 1832-ban 602 - szavazattal bíró - nemes volt a vármegyében és közöttük a nagybirtokos nemesség volt túlsúlyban. Torontál vármegyében, a vármegyei önkormányzat visszaállítása óta, a vármegyei nemes családok száma mindegyre növekedett. Míg 1785-ben csak 108 nemes férfiszemélyt írtak össze, addig az 1836-ban megtartott tisztújítás alkalmával 976 szavazati joggal bíró nemes szerepel az összeírásban. Krassó Szörény vármegye esetében nincsenek hasonló adatok.

Ágoston.
Zala vármegyéből származik. A család tagjai közül Lajos, 1779-ben Temes vármegye visszaállítása alkalmával, a vármegye főügyésze volt 1787-ig. Ekkor alügyész lett. 1790-ben ismét főügyész. (†1799.)

Aigner.
A. András 1656 nov. 20-án nyert címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család tagjai közül Károly nagyjécsai jegyző, 1839-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Pozsony vármegyétől, a melyet 1843 márc. 16-án hirdettek ki Temes vármegyében.

Áldássy (szanádi).
Kroppel Ignácz bajai kereskedő és unokája János családnevüknek Á-ra való változtatása mellett, 1797 június 23-án magyar nemességet, 1800 december 1-én pedig Szanádi előnevet nyertek. A nemességszerző Á. J. 1780-ban vásárolta meg a kincstártól Szanádot. A család a XIX. század első felében Aranyhegy pusztát is bírta. Ignácz a Ludovika-Akadémia számára 1825-ben és 1836-ban tett adományokkal örökítette meg nevét. Címer: négyelt pajzs. 1. és 4. kékben hullámokon ringó háromárbocos hajó, három-három veres csíkos dagadó vitorlával. 2. és 3. arannyal és veressel vágott mezőben váltakozva vágott oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő arany-griff, jobbjában ezüst keresztet tartva. Takarók: kékezüst-veresarany.

Alexich (Allexich).
Határőrvidéki család. Boszniából jött át. 1555-ben történik a családról először említés, mikor mint vojvodák harcoltak a törökök ellen. 1556-ban Ráde és Radován vojvodák Ferdinándtól a Marburg rechtes Drauufer járásban levő Skogen helységben kaptak birtokot oly kötelezettséggel, hogy katonákat kiállítani és azokat a törökök ellen vezetni tartoznak. Mikula fia, Bózsa, a varasdi határőrezredbe lépett és tőle a család a Bozsin melléknevet még ma is viseli. A Bánság területére a család a XVIII. század elején jött és Pancsován telepedett le. József Mária Terézia alatt oberknéz volt. Szilárd 1830-ban Torontál vármegye tb. táblabírája. György Pancsováról Révaujfaluba költözött és ott házközösséget alapított. György unokája, Milán, postaellenőr Nagybecskereken, fiai, Bagolyub, Torontál vármegye főlevéltárnoka és Milenkó temesvári postatiszt. A család Pancsován élő tagjai, Pál és Milutin, valamint Szilárd, városi orvos. Címer: Arany haránt pólyával szelt kék pajzs. A felső és alsó mezőben ezüst-liliom, a pólyában 3 fél mankós vörös kereszt. Sisakdísz: nyílt fekete sasszárny. Takarók: kékezüst és vörös-arany.

Almásy (zsadányi és törökszentmiklósi gróf és nemes).
A család első ismert őse János, a kir. tábla jegyzője, később Hevesvármegye alispánja, ki 1677 aug. 11-én nyert címerlevelet testvérével, Györggyel és ennek gyermekeivel együtt. Ezek azonban csakhamar Békés vármegyébe költöztek át. János 1700-ban Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamási és Csépa helységekre nyert adományt, 1701-ben pedig megvásárolta Zsadány, Cselőháza pusztákat és Zaránk falut. Fia, János, 1728-ban országgyűlési követ, 1732-ben helytartósági főjegyző, 1744-ben táblai ülnök, 1749-ben hétszemélynök, 1756-ban Jászkun főkapitány. Fiai közül Pál 1789-90-ben Nógrád vármegyében királyi biztos, Ignácz József, aki 1771 november 8-án grófi rangot nyert, az idősebb grófi ágat alapította, továbbá Mihály, Antal és József I. Pál fiai, II. Pál és Ignácz, alkancellár, 1815 augusztus 11-én Sarkadi előnévvel grófi rangot nyert. Tőle származik az ifjabb grófi ág. A nemesi ág a fenti Antaltól származik, ez az ága XIX. század első felében Csécse és Verebély helységekben bírt földesúri joggal.

Ambrózy (sédeni báró).
Vas vármegyéből származik. A. Gergely, testvérei János, Balázs és Bálint 1610 júl. 14-én nyertek címeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. A család jelenleg élő nemzedéke Jánostól származik, akinek utódai Árva-, majd Nógrád vármegyébe költöztek. A nógrádi ágból Lajos (szül. 1778, †1830) cs. kir. kamarás, Nógrád vármegye volt másodalispánja, majd helytartósági tanácsos, 1825 táján Remetét (Temesremete) szerezte meg, mely azelőtt Gyürky Istváné volt. Fiai közül Lajos 1838-ban, István és György 1845-ben magyar bárói rangot nyertek. Lajos (szül. 1803, †1890) Temes vármegye főszolgabirája, majd 1835-ben másodalispán, 1841-ben temesi kamarai igazgató, 1845-ben Temes vármegye főispáni helytartója, 1849-ben cs. kir. biztos, utóbb: 1853-58-ig soproni cs. kir. helytartósági főnök, 1858-60-ban br. Bach Sándor miniszter alatt osztályfőnök, v. b. t. t. Fiai: 1. Lajos (szül. 1831, †1892) cs. kir. kamarás, alezredes, 1865-68-ban országgyűlési képviselő. Ennek fia István jelenleg Bázos helységben birtokos: 2. Gyula (szül. 1832, †1896) 1861-ben Temes vármegye tb. főjegyzője. Fiai közül: Lajos cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos, Bázos helységben, Gyula cs. és kir. kamarás pedig Aranyágon és Temesremetén birtokos. A fenti György (szül. 1807, †1867) Temes vármegye másodalispánja (1845-48), cs. kir. kamarás. Ennek fia Béla (szül. 1839, †1910) cs. és kir. kamarás, a lippai kerület országgyűlési képviselője, 1889 okt. 8-án legfelsőbb engedéllyel örökbefogadván Vetter Andort, akire a család nevét, magyar bárói rangját is átruházta. Andor jelenleg Temesgyarmaton és Szigetfaluban birtokos. Címer: vágott pajzs. Felül veresben, a vágási vonalon, aranymarkolatú görbe kardot tartó ezüst oroszlán. Alul, kékben, kiterjesztett szárnyú arany sas. A pajzs fölött bárói korona. Pajzstartók: mindkétfelől természetes színű oroszlán.

Andreovich.
A nemességet szerzé Andreovich András 1763 júniusban. Címere ilyen: A pajzs fölső részének közepétől két hajlott vonal nyúlik le a pajzs jobb és baloldalához; és így három udvar alakul, melyek közül a jobb oldaliban ezüst mezőn fél fekete sas kiterjesztett szárnnyal s piros nyelvvel és körmökkel látható. A baloldali piros udvarban fehér vagy ezüst ló ágaskodik. Az alsó kúpos kékszín mezőben arany szalagról függ egy drágaköves postakürt. A vért fölötti sisak koronáján páncélos kar nyugszik, villogó kardot tartva. Körül van véve két kiterjesztett fekete sasszárnytól. A foszladék innen ezüst-vörös, onnan arany-kék. E család most Temes megyében birtokol. Belőle Péter 1812-ben a Ludoviceára tett adakozásával hagyta föl emlékezetét.

Andreovits.
Mihály a XIX. század elején megvette a petrovoszellói (Temespéteri) nemes birtokot. 1804 nov. 15-én címeres nemeslevelet nyert I. Ferencz királytól. A család 1860-ig volt birtokos Temespéteriben.

Antalffy-Zsiros.
A. Mihály 1634 augusztus hó 20-án nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, melyet 1635 június 22-én hirdettetett ki Szabolcs vármegyében. A család később Borsod vármegyében Diósgyőrött telepedett le, hol az 1754. évi nemesi vizsgálatok alkalmával igazolta nemességét. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban a családból János, Márton, Mihály és György vannak felvéve Borsod vármegye nemesei közé. János 1775-ben költözött Tiszaroffra és ő vette fel a Zsiros családnevet. János unokája Lajos a XIX. század negyvenes éveiben Torontál vármegyébe költözött. I. Lajos 1861-ben Torontál vármegye főjegyzője (†1906), ennek fiai: II. Lajos Torontál vármegye főszolgabirája, majd királyi járásbíró, három ízben országgyűlési képviselő, törvényszéki elnök, 1894-ben kúriai bírói címet nyert (†1909). Kálmán 1907 óta kúriai bíró. Mihály 1901-ben Torontál vármegye főszámvevője. József jelenleg ügyvéd Módoson, tógyéri birtokos. Etelka, férj. Jedlicska Jenőné, Nagylajosfalván. Unokái: Imre 1906 óta főszolgabíró; III. Lajos ügyvéd, tb. megyei főügyész; Dezső orgonaművész és az orsz. zeneakad. tanára. Aladár ügyvéd Bácstopolyán, Zoltán kir. postafogalmazó Temesvárt. Címer: kékben, zöld alapból kiemelkedő fehér ló. Sisakdísz: pajzsbeli ló. Takarók: kékarany-veresezüst.

Ányos (fajszi).
Veszprém vármegyéből származik. Őse Vámosi Lőrincz 1266-ban élt. Tagjai közül: Antal újaradi ispán 1835-ben hirdette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai Sándor és József 1845-ben vétettek fel a vármegyei nemesek névsorába. Sándor esküdt, majd szolgabíró, később kir. járásbíró (†1892 máj. 20) Lippán. József megyei csendbiztos volt 1867-ig. Címer: kékben, nyakán elölről irányzott nyíllal átlőtt arany szarvas. Sisakdísz: pajzsbeli szarvas növekvően.

Appel báró.
A család Bécsből származik. Őse György 1654 febr 28-án nyert címeres nemes levelet Utóda: Ferencz Miklós cs. kir. főhadibiztos, az erdélyi főhadi kormány előadója (szül. 1757, †1822). Fiai közül: Keresztély cs. kir. lovassági tábornok, 1850-51-ben a III. hadsereg parancsnoka és Magyarország parancsnokló tábornoka. 1834 febr. 4-én József cs. kir. altábornok Bács-Bodrog és Torontál vármegyék táblabírája (†1855, Görz). 1846-ban osztrák lovagi rangra emelkedtek. József fiai: József (szül. 1823, †1889) 1884-ben, János cs. és kir. lovassági tábornok, 1860 ápr. 13-án osztrák bárói rangot nyertek; utóbbi 1883-től 1903-ig Bosznia és Hercegovina parancsnokló tábornoka, 1900-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. Neje: Asguthi Körtvélyessy Johannakisfaludon volt birtokos. Fia: Jenő János (szül. 1857) cs. és kir. huszárkapitány szolg. kívül.

Arizy.
Pál temestopolyai rizstermelő, neje Haslinger Anna, leánya Katalin és unokatestvére Károly, a rizstermelés meghonosítása körül szerzett érdemeiért, 1801. évi okt. 23-án nyertek címeres nemeslevelet. Tagjai közül Károly 1841-49-ig főügyésze volt Temes vármegyének. A család a XIX. század közepéig bírta a topolyai rizstelepet.

Asbóth.
A. Gergely, ki Sopron vármegyében Nemeskéren lakott s általa neje: Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, ki a törökök elleni háborúban esett el, János és Benedek 1715 május 13-án nyertek címeres nemeslevelet. István magtalanul hunyt el. Györgynek fia volt János (†1751). Ennek fia János Gottfried (szül. 1715 †1784) evang. lelkész; fiai közül János Gottfried, a hegyfalvi és nemeskéri idősebb, András az ifjabb és Gottfried a léczfalvi ág őse. János Gottfried evang. lelkész testvérétől, Mihálytól a soproni ág származik. Torontál vármegyében a hegyfalvi és a nemeskéri ifjabb ágból András, a mezőhegyesi uradalom kormányzójának fia hirdettette ki nemességét, Temes vármegye nemesi bizonyítványa alapján, 1820 augusztus 1-én. Az idősebb hegyfalvi és nemeskéri ágból pedig Sándor János (szül. 1810 †1869) a Bega-csatorna- és a Maros-szabályozó társaság mérnökeként, 1844. évi szeptember hó 2-án Zala vármegye bizonyítványa alapján. Sándor az 1848-49-iki szabadságharcban műszaki ezredesként vett részt. 1849-ben Amerikába menekült, hol az Északamerikai Egyesült Államok hadseregébe lépett; később az Egyesült Államok követe volt Argentínában. Címer: kékben, zöld alapon, bíborruhás, zöldöves, jobbra néző vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart, két csillag és hold kíséretében. Feje fölött mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött búzakéve. Sisakdísz: kardot tartó veres ruhás vitéz növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.

Asztry (sósdiai).
Simon 1828-ban vette meg Sósdiát (ma Sósd) a kincstártól. Fia, Zsigmond 1840 ápr. 30-án nyert címeres nemeslevelet Sósdiai előnévvel V. Ferdinánd királytól. 1843-ban azonban a család sósdiai birtokát eladták báró Lo-Presti Lajos özvegyének.

Athanaszievich de Valiapaji.
38. T. 2. Athanaszievich Jeftinnek 1792. VII. 26. Ferencz király ad c. n. l. - Kihird: Bács-Bodrog vm. 1793. III. 5. - Kk. LVI. 209. a „Valiapaji” előnevet Jeftin gykei: 1809. IV. 28. kaptak. - Kihird: Temes vm. 1832. IV. 9. - Lendvay „Temes vm. N. Cs.” 29. l.

Atzél (borosjenői báró és nemes).
Pozsony és Bihar vármegyékben elterjedt család. Temes vármegyei ágának megalapítója István, a vármegye visszaállítása után 1779-85-ig első főjegyzője volt a vármegyének. 1782-ben adományul nyerte Németságot, melyet női ágon jelenleg is bír. 1786-ban a kir. táblánál előadó-tanácsos. 1791-ben nádori ítélőmester. 1808-ban kir. személynök és alkancellár. 1803-ban nyerte adományul Borosjenőt a Borosjenői előnévvel. Fiai közül: Antal Temes vármegye táblabírája, 1836-ban Békés vármegye főispáni helytartója, 1837-ben udvari tanácsos, 1841-ben Csongrád vármegye főispáni helytartója, 1842-ben Torna, 1845-ben Csongrád vármegye főispánja. 1857-ben osztrák bárói rangot nyert. Fiai: István (szül. 1824, 1866) és Lajos (szül. 1828, †1910) 1875-ben magyar bárói méltóságra emelkedtek. Halála után a németsági uradalmat örökbefogadott leánya, Konstanczia, férj. gróf Szápáry Istvánné örökölte. István fia Béla (szül. 1850, †1900 márc. 29) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, a Park-Club megalapítója. A nemesi ágból József (†1845) huszárkapitány, Sándor 1834-1838-ig Arad vármegye másodalispánja és János 1849-1852-ig Arad várm. csász. kir. biztosa. Fia Péter (szül. 1836, †1901 szept. 11.) Arad város polgármestere, majd Arad város és vármegye főispánja, 1892-96 orsz. képviselő. Címer (bárói): négyelt pajzs, kék szívpajzzsal. Ebben zöld alapon álló természetes daru, csőrében a markolat fölött élével lefelé fordított aranymarkolatú görbe kardot tart. Nagy pajzs. 1. és 4. ezüstben lángokból kiemelkedő kék főnix-madár. 2. és 3. veresben, zöld alapon, fehér kövekből rakott négyszögletes vár, melynek negyedik oldala sánckarókból áll, elül kapuval és három saroktoronnyal: Sisakdísz: a daru, csőrében természetes patkót tartva. Takarók: kékezüst-vörösezüst.

Augusz (magurai, báró).

Tolna megyei család, azonban Veszprém megyében is lelünk e névre, hol Lajos a megyei felkelő nemes gy. seregnél hadnagy volt 1809-ben. Tolnában Szekszárdon Antal főbíró volt. Fia ifj. Antal ott szül. 1807-ben, megyei hivatalra adá magát. Műveltsége, képessége őt 1843. másod, 1846-ban az első alispáni székbe emelé Tolnában. 1849. aug. 20-kán azon megye korm. biztosa és e megye, valamint Baranya, Somogy megyék kerületi főispánjává lőn. Majd 1850. Pest ker. főisp. és végre 1852. a budai helytartósági oszt. alelnökévé neveztetett. Még 1850. sz. István rendét is megkapván, 1853-ban utódaival együtt bárói rangra emeltetett. Előnevét a család Krassó megyei Magura helységtől veszi.

Bachó (dezséri).
Trencsén vármegyéből származik. Egyik őse Mihály, máskép Dragon, 1480-ban trencséni ispán, aki magát Trencsén vármegyei ősi birtokáról: Dezsérről írta. Tagjai közül: János 1785-1790. kerületi főispán, 1789-ben Temes vármegyében kir. biztos. Egyik leánya, Judit, Remetei Kőszeghy Jánoshoz, Temes vármegye alispánjához ment nőül. E családból származik Bachó István, az ismert nevű, kiváló karnagy is. 

Baich (varadiai báró).
B. János neje Gligori Roxa, gyermekei Tódor, Demeter, Lukács, Pál, Miklós és Katalin, 1791. évi július hó 25-én nyertek címeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A nemességszerző, ki Mitroviczán volt birtokos, főleg az 1788-89. évi török háborúk alatt szerzett érdemeiért nyert nemességet. Sabácz ostromakor sót szállított a hadsereg részére, Belgrád elfoglalásakor pedig a saját hajóit is átengedte hadi célokra. A család zimonyi ágából származott Tivadar, varadiai birtokos, aki 1832-ben vette meg Varadiát a kincstártól. 1857 máj. 7-én osztrák nemességet nyert Varadiai előnévvel. Ennek fia Milos (szül. 1827 †1897) 1882-ben osztrák, 1891 december 10-én pedig magyar bárói méltóságot nyert, elhalt testvérének Athanáznak (†1876.) fiaival, Milánnal és Ivánnal együtt 1895. évi november 17-én az örökös főrendiházi tagsági jogot nyerték. Tagjai közül Iván (szül. 1863. †1911 december 14-én), kinek neje gróf Thoroczkay Eszter, jelenleg Bocsáron birtokos. Címer (nemesi, melyet a mitroviczai ág nyert adományul): a sarkokban és azok között összesen nyolc hatágú veres csillaggal megrakott ezüst rámás kék pajzsban, zöld alapon arany griff. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között melléig kinövő arany griff-fej. Takarók: kékarany veres-ezüst. (A varadiai ág bárói címere:) arannyal és kékkel hasított pajzsban, zöld hármas halom középsőjén, barna fészkében ülő s három fiát vérével tápláló pelikán. Bárói korona. Sisakdísz: arany csőrében veres keresztet tartó fehér sas. Takarók: kékarany. Pajzstartók két arany griff. Jelmondat: „Honeste et diuturne.”

Baiersdorf (erdősi).
Adolf (†1890). Földbirtokos és nagyiparos, 1884 szept. 30-án nyert magyar nemességet. Fia, Emil Sósdon volt birtokos, kinek nemességét 1907 febr. 24-én kelt legfelsőbb elhatározással unokaöccseire, Baiersdorf József Rikárdra és Nándorra is átruházták.

Baillet de Latour gróf.
B. Ferenc 1830. VIII. 4. nyert indigenátust. - Címer: arannyal szegélyezett kerek kék pajzsban arany vitorla. - Grófi korona s felette e jelmondat: „Vous Perdez Temps”. - Pajzstartók: 2 sas. - Kk. LXV. 600. 606. - Temes vm. N. Cs. Lendvay.

Bája de Karánsebes.
B. Mátyás 1649. IV. 25. Rákóczy Györgytől nyert c. n. l. - Címer: kék pajzsban zöld téren, fehér lovon ülő páncélos vitéz, baljával a ló kantárját fogja, jobbjában lándzsát tart, melyre török fej van tűzve. - Takarók: arany-kék, ezüst-piros. Kk. XXIV. 106.

Bajzáth (pészaki).
Bars megyében Nagy-Sallóban élt, és 1739-ben ott halt meg Bajzáth György, kinek fia József, a veszprémi püspök szerzé Torontál megyében a Pészaki (honnan a családi előnév) és Fejér megyében az Iszka-Szt.-Györgyi uradalmat. Az előbbiben közös adományozott volt öccse ker. János is, ki Fehér megyének táblabírája volt. Ennek első nejétől fia József kir. tanácsos, mint a pészaki uradalom tulajdonosa lakott Pészákon, a táblán látható fiai nagyobbára a katonai pályán díszlettek. Jánosnak második nejétől ns. Sólyonyi Rozáliától fia György-András hosszas megyei hivatalok után Fehér megyének 1836-ig másod-alispánja volt, közben 1830-ban országgyűlési követ; 1837-ben Fehérvár város kir. biztosa, és ugyan akkor kir. tanácsos lett. 1856-ban nyerte a pápai sz. Gergely-rend commendatorságát, 1859-ben pedig osztrák birodalmi báróságra emeltetett. Tudományos ismereteinek és buzgó vallásosságának fényes tanúságai az általa latin nyelven írt munkák. Bírja az Iszkaz-sz.-Györgyi uradalmat. Nejétől bernecki Bernrieder Máriától gyermekei e táblán láthatók. A család nemesi címere a pajzs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A pajzs fölött szintén az. - A bárói címerben a négyfelé osztott pajzs 1. és 3. udvarát szintén nemesi címer foglalja el; a 2. és 4. vörös udvarban arany koronán ezüst kettős kereszt látható. A pajzs fölött szintén a leirt oroszlán.
     

Balás (sipeki).
B. Gergely s általa neje Katalin, fia Mihály, valamint testvérei György, ennek neje Dorottya, továbbá Lukács és Orsolya 1635 február 27-én nyertek címeres nemeslevelet, melyet 1636 február 11-én Nógrád vármegyében hirdettek ki. A család ősi birtoka Zsidó volt, melyet Sipekkel cserélt el, s erre 1743 október 20-án Pálffy Jánostól nádori adományt nyertek. Tagjai közül: Mátyás, Ferencz és Benedek részt vettek az 1684. évi nemesi felkelésben. Gergely, Mihály, János, Albert az 1705. évi nemesi felkelők lajstromában szerepelnek. János 1711-ben Rákóczival együtt kibujdosott, Gergely és Mihály ellenben hazatértek. István, Márton, Mátyás, János, Ferencz, András, György, ifj. János, Péter és Pál az 1734. évi Nógrád vármegyei nemesi összeírásban, a kétségtelen nemesek között szerepelnek. Imre fia Mihály 1761-ben nyer nemesi bizonyítványt Nógrád vármegyétől; Mihály Tokajba szakadt, a hol kamarai ügyész volt. Egyik fia 1806-ban lovassági kapitány volt, másik fia Károly 1790-ben Borsod vármegye aljegyzője, majd nagyváradi kincstári ügyész. Fiai közül László 1835-ben nyer nemesi bizonyítványt Nógrád vármegyétől. Ágoston 1848 előtt a budai kamaránál volt hivatalnok, 1849-ben kormánybiztos. A fenti Imre testvére Mihály volt, ennek fia István, Temes vármegyében királyi ügyész. Fia Antal, Temes vármegye főjegyzője, 1806-ban főszolgabíró; másik fia István 1811-1818 Nógrád vármegye főszolgabirája, 1818-36-ig a vármegye főjegyzője, Sipeken volt birtokos. Utódai közül Barna (szül. 1864.) Nógrád vármegye főszolgabirája. A család többi tagjai: Máté (szül. 1840.) volt országgyűlési képviselö, törvényszéki elnök. Árpád (szül. 1840.) nyug. m. kir. gazd. akadémiai igazgató. Béla (szül. 1853.) erdőfelügyelő, Márton 1848-49. honvédőrnagy. József (szül. 1841.) a nógrádi ügyvédi kamara elnöke. Fiai: Károly Antal (szül. 1877.) Nógrád várm. volt tb. alügyész, ügyvéd, jelenleg kassai jogakad. tanár. Kornél (szül. 1878.) jogtudor, közig. bírósági segédtitkár. Ede (szül. 1825, †1869. ) volt pesti váltótörvényszéki jegyző, fia Béla (szül. 1863.) igazságügyi miniszteri titkár. Ferencz (szül. 1844.) ny. főszolgabíró, 16 év óta balassagyarmati főbíró. János (szül. 1853.) Becskén birtokos. Lajos (szül. 1855.) rozsnyói püspök. Hugó, jogtudor, selmecbányai ügyész. Géza, gyarmati főgimnáziumi tanár. Címer: kékben, hármas zöldhalmon, jobb előlábában három aranycsillaggal megrakott élű kardot tartó arany griff. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst. 

Balogh (balkányi).
A család birtokában levő adatok szerint Veres, máskép Balogh István 1594-ben nyert címeres nemeslevelet. A család Zemplén, Ung és Szabolcs vármegyékre terjedt ki s tagjai leginkább a lelkész pályán tűntek ki. Közéjük tartozott Miklós (†1887) görög kath. esperes, fiai: Szilárd szintén görög kath. lelkész Tokajban, Gyula debreceni kereskedő, József-Zsigmond jelenleg nyug. ezredorvos, nagyjécsai községi orvos és ennek gyermekei, Gáspár és Veronika. Címer: kékben zöld alapon álló sodronyinges, sisakos, veresnadrágos magyar vitéz, bal oldalán függő kardtokkal, jobbjában egyenes kardot, baljában levágott török főt tart varkocsánál fogva. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst
.

Banovits.
B. Ferencz, ennek fiai: Péter, György, Miklós, János és Pál, 1649 okt. 12-én nyertek címeres nemesi levelet. A család 1804 márc. 7-én nyert bizonyságlevelet Sopron vármegyétől, 1836-ban pedig Borsodtól. Sándor József Márton 1848 ápr. 7-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai közül: Sándor Temesvár város aljegyzője, Elek Temes vármegye tisztviselője.

Bárány (debreceni).
Őse Mihály 1656 febr. 7-én nyert címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. János miskolci lakos nemességét Bihar vármegye kétségbe vonván, II. József császár 1789 ápr. 6-án kelt elhatározásával megerősítette nemességét. János testvére volt András cs. kir. kapitány. Ennek fia Ágoston 1829-ben Temes vármegye táblabírája lett, a XIX. század negyvenes éveiben adta ki két alapvető művét „Temes vármegye emléke” és „Torontál vármegye hajdan és most”. A fenti János fia Péter ennek fiai: János 1832-ben főhadnagy, József újaradi uradalmi tiszttartó, 1832-ben hirdettették ki nemességüket.

Barényi (másként Barina, Barenay és Barnyi is).
Trencsén vármegyéből származik. Barina György már 1653-ban igazolta nemességét Nyitra vármegyében, és Barinyay László 1753-ban a Trencsén megyei Baánban; az utóbbi előfordul az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Nyitra vármegye nemesei között. György 1809-ben Pozsony vármegye nemesei között szerepel, hol Csentére nyert adományt. Tagjai közül: György gróf Illyésházy István (†1812) jószágkormányzója volt. Zsigmond az 1848-49-iki szabadságharcban való részvétele miatt börtönt szenvedett s előbb Spielbergbe, innen Hohenwangenbe került, de megszökvén, Komáromba menekült, ahol beállott a komáromi várőrség közé. A komáromi kapituláció után bántatlanul haza eresztették. 1770-ben a kisbéri ménesbirtok tisztje lett; ő volt ott az első magyar tiszt. Fia: Gyula jelenleg a gróf Csekonics-féle zsombolyai uradalom központi kasznárja. A család a pestmegyei Monostortól használja előnevét. Címer: Kétszer vágott és kétszer hasított, ekként kilenc mezőre osztott pajzs. I. pajzsfőben: 1. veresben természetes hal. 2. kékben zöld alapon négyszögletes kövekből rakott oromzatos torony, csúcsíves kapuval, a torony oromzatán három kék színű ellobogó zászlóval. 3. veresben ezüstrák. II. pajzsderékban. 4. kékben, zöld alapon, cölöpösen állított arany búzakéve. 5. veresben, zöld alapon ágaskodó fehér ló. 6. Kékben négy hullámos veres pólya. III. A pajzslábban. 7. veresben ezüst-makk, zöld makkcsészével. 8. Kékben zöld alapon felugró ezüst-szarvas. 9. Veresben három természetes szőlőfürt. Takarók: kékarany-veresezüst.

Baross (bellusi).
Trencsén vármegyéből származik. B. Péter s általa fiai Péter, Jakab, Márton és György, valamint testvére 1579 júl. 22-én nyertek címeres nemeslevelet Rudolf királytól. Tagjai közül: Ferencz 1804 máj. 23-án hirdettette ki nemességét Temes vármegyében, 1804-ben esküdt, 1809-ben szolgabíró, 1813-ban főszolgabíró, 1817-ben táblabíró, 1820-1829-ig másodalispán és 1826-ban Temes vármegye követe. Fiai: Károly 1829-ben Temes vármegye tb. aljegyzője. László ny. plébános (†1892 Szegeden), Sándor, Csanád megyei alügyész, 1847-ben nyert nemesi bizonyítványt Temes vármegyétől.

Baszarába (párosi).
Erdélyből származik. A család nemességét II. József császár 1784 nov. 16-án erősítette meg. Tagjai közül Péter baraczházi lakos 1841 júl. 1-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai: Elek (szül. 1844) 1865-68-ig gyiroki, 1868-1889-ig nagykövéresi jegyző volt.

Batthyány (németújvári gróf).
Ősrégi család, melynek ősi fészke a Zala vármegyei Kővágóőrs volt. Első ismert őse Miska ispán (1207-1227). Ennek fiai: Örsi Renold ispán (1258-1274.) és Örsi Pál (†1272 előtt). Ennek leányát Örsi Mátyás (1274-1299), Veszprém vármegye szolgabírája vette el. Utódait Kővágóőrsieknek nevezték. Fia Mihály sz. 1299; ennek fia Miklós mester 1339-1380, aki Batthyány János leányát, Katát, vette nőül. E házasságból származott Kis György (1392), 1401-ben esztergomi várnagy, a Batthyány család őse. A család fényének alapját Ferencz (1497-1566), Vas vármegye főispánja, főpohárnok és horvát bán vetette meg. Utódai közül: Ferencz, aranysarkantyús vitéz, valamint fiai György és Gáspár, 1628-ban bárói, Ádám 1630 augusztus 26-án grófi rangot nyert. A család a XVIII. század végén szerzett birtokokat a mai Torontál vármegye területén. József és testvérei 1781 aug. 1-én a kincstártól megvásárolták az óbébi uradalmat, a melyhez Óbéb, Valkány és Oroszlámos községek, továbbá Keresztúr és Kocsovat-puszták tartoztak. Az új birtokosok közül főleg Ignácz, erdélyi püspök (sz. 1742, †1798), tett sokat az uradalom jövedelmeinek fejlesztésére. A XIX. század első felében Ujhely, Verbovicza, Kissziget, Magyarkeresztúr, Kisbéb, Majdán és Podlokány pusztákat bírta. Valkányt 1849-ig Lajos, Magyarország első felelős miniszterelnöke, bírta. Halála után (1849 október 6) a család itteni birtokait báró Sina Simon vette meg. Oroszlámost József (sz. 1770, †1851), cs. kir. kamarás fia József (sz. 1836, †1897), Moson majd Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, örökölte, kinek halála után fiára, László cs. és kir. kamarásra (szül. 1870) szállott.

Bécsy (paráczi).
Gedeon dr. a Temesvár városi közkórház igazgatója, 1885 febr. 17-én nyert címeres nemeslevelet. Családja Paráczon birtokos. Fiai: Dezső, kir. erdőfőmérnök, Gedeon (†1910-ben). Címer: vágott pajzs; felül ezüstben, jobb haránt veres pólyában, barna Aesculap-bot, melyet zöld aranyszínű kígyó fon körül. Alul kékben arany-ék, benne zöld hármas halmon természetes bagoly; az ék mellett jobbról-balról egy-egy hatágú arany-csillag. Sisakdísz: kinövő arany-oroszlán, jobbjában kivont karddal, baljában maga előtt égő fáklyát tartva. Takarók veresezüst-kékarány. Jelmondat: „Nunquam retrorsum.” 

Bede másként Bethe (baróthi).
A családból Mátyás és Ferencz 1793 márc. 14-én igazolták nemességüket a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla előtt. Mátyás unokája Antal (szül. 1802, †1885) giládi közalapítványi uradalmi ispán 1835 dec. 14-én tartott közgyűlésen hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia: Gyula (szül. 1837, †1889) kir. ügyész Temesvárott.

Bedekovics (komori).
Régi horvát család, melynek első ismert őse Tamás, IV. Bélakirály íródeákja volt, s János testvérével együtt, 1267-ben Komor földét nyerte adományul. Ezek egyikének leszármazója Ferencz (szül. 1755, †1827), előbb Békés, majd Varasd vármegye főispánja, 1822-ben bárói rangot nyert. A család nemesi ága, melynek utolsó sarja B. Kálmán (sz. 1828, †1889) az első magyar-horvát miniszter volt, a XIX. század első felében Tamásfalván és Kanakon bírt földesúri joggal.

Beniczky (beniczei és micsinyei).
Turócz vármegye ősi családja, melynek első ismert őse Imre, 1269 táján élt. A család múltját a Heves- és Pest vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Temes vármegyébe Miklós Csongrád vármegye szolgabírája telepedett, aki 1836-ban Klopodia egy részét szerezte meg. Miklós és fiai Dénes és Sándor 1843 aug. 29-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében. Dénes (szül. 1824, †1879) 1848-ban Temes vármegye szolgabírája. 1849-ben honvédhadnagy és Kis Pál ezredes segédtisztjeként részt vett Budavár bevételénél. 1861-ben újra szolgabíró, 1869-ben főszolgabíró, 1872-ben kir. járásbíró. Fia: Attila Klopodián volt birtokos. Sándor (szül. 1828) 1848-ban hadnagy a 3-ik honvédzászlóaljnál. 1861-ben Temes vármegye adórovója, 1872-ben árvaszéki ülnök, majd árvapénztárnok és vármegyei főpénztárnok. Klopodián volt birtokos. A család egy másik ágából, melynek megalapítója Zsigmond (szül. 1793, †1854 Csehi) volt, György (szül. 1840) Fólyán birtokos. Ennek fia György ugyanott birtokos. Címer: kékben, arany naptól és befelé fordult ezüst félholdtól kísért vízen úszó, nyakán hátulról irányzott, nyíllal átlőtt hattyú. Sisakdísz: két hegyével felfelé állított kard között három (kék, ezüst, veres) strucctoll. Takarók: kékarany-veresezüst.

Berchtold (ungarschitzi gróf).
A család tiroli származású. Régi nemességét 1564-ben erősítették meg. 1616 jan. 5-én nyert birodalmi nemességet, 1633 ápr. 25-én osztrák bárói rangot, Ungarschitzi előnévvel. Még ugyanaz évben birodalmi báróságot és 1673 júl. 29-én birodalmi grófi rangot nyert. A család jelenleg két főágra szakad: a Mátyás-Ernő-féle ágra, ez a morvaországi ág s a Jakab-Fülöp-féle ágra, a melyből Antal származott, kinek fiait, Antalt, Józsefet és Ferenczet az 1751. évi 40. törvénycikkel honfiúsították. Jelenleg a morvaországi ágból Lipót (szül. 1863) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., volt szentpétervári nagykövet. Jelenleg cs. és kir. külügyminiszter, Sósd községben volt, jelenleg pedig Csics és Vágpart trencséni és Peresznye Sopron megyei községben birtokos. Címer: négyelt pajzs. 1. és 4. aranyban aranycsőrű és karmú koronás fekete sas. 2. és 3. veresben fekete ék, abban zöld hármas-halmon koronás arany-oroszlán, jobb előlábában aranymarkolatú egyenes kardot, baljában hegyes ezüst pajzsot tartva. Az ék mindkét oldalán jobb-, illetőleg balharánt pólya. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) pajzsbeli oroszlán növekvően. Takaró: fekete-arany veres-ezüst. II. pajzsbeli sas, befelé fordulva. Takaró: fekete-arany. III. zárt szárny. A jobb veres ezüst-pólyával, a bal fekete arany-pólyával. Takaró: veres-ezüst. Jelmondat: „Virtuti et fidei.”

Berczik (jászói).
Dejtey György és Berczik János 1640 ápr. 24-én nyertek címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család előbb Abauj, majd Borsod, később Ung vármegyében telepedett le. Tagjai közül János 1827-ben, Pál pedig 1835 márc. 23-án hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Pált 1835-ben tb. alügyésznek nevezték ki. 1841-ben levéltárnokká, 1848-ban pedig számvevővé választották meg. Fiai: Árpád (szül. 1842) a Kisfaludy-társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyug. min. tanácsos, a Szent István-rend kiskeresztese és Gyula (szül. 1853) min. tanácsos.

Berecz (hosszúhetényi és faddi).
B. Mihály és Tamás, továbbá Mihály gyermekei: Ignácz, Antal és Kata, úgyszintén Tamás gyermekei: István és Ilona, 1714 március 4-én, hadban szerzett érdemekért nyertek címeres nemeslevelet. A család idővel elterjedt Heves, Tolna, Borsod, Zemplén és Bács-Bodrog vármegyékbe. Tagjai közül Adalbert 1848-49-ben honvédhadnagy, a szabadságharc lezajlása után, 1850-ben fia János (†1885) költözött Bács-Bodrog vármegyéből Torontálba, hol Nagykőcsén jegyző volt. András Árpád jelenleg nagykomlósi jegyző. Címer (a melyet a család jelenleg használ): aranykeretű kék pajzsban, zöld alapon álló vörös ruhás és kucsmás magyar vitéz, jobbjában egyenes kardon átütött török főt tartva. Sisakdísz: kardot tartó páncélos kar, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany veres-ezüst. - Az 1714. évi nemeslevélben adományozott címer: kékben, zöld mezőn, előlábaival három veres rózsát tartó egyszarvú. Sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bethlen (iktári és bethleni gróf).
A Becse-Gergely nemzetségből szármázik. Közös törzsből ered az Apaffy, a Somkereki Erdélyi, a Becsei, a Báthmonostori Tőttös és más családokkal. A nemzetségről első ízben 1258-ból van okleveles adatunk, midőn egyszerre nyolc tagja szerepel. János comes fia Apa, Demeter fia Dénes, János, Ernye, Lőrincz prépost, Lőrincz fia Lőrincz, Gergely, Bécha (Becse) fia Dénes comes. János fia Apának két fia volt: Gergely és Jakab. Az utóbbitól származik a ma is virágzó Bethleni Bethlen-család. A régebbi genealógusok még két fiút tulajdonítanak Apának: Pétert és Miklóst, az utóbbi az Apaffy-család őse. Karácsonyi János szerint ellenben az lktári Bethlen-család hihetőleg a Csolt-nemzetségből származott és közös eredetű volt a később Túróczba szakadt Neczpály-családdal. Iktárt e két család már a XIV. század közepén bírta s 1365-ben osztoznak rajta. Iktár 1552-ig maradt az Iktári Bethlen-család birtokában, de már a XV. század második felében a család tagjai: Gergely 1458-ban Szörényi bán, 1464-ben zsidóvári várnagy; Domokos 1468-76-ig erdélyi vajda és 1478-ban Szörényi bán, a török betörések következtében a Zaránd vármegyei Bethlen-Ősibe tették át lakhelyüket. A Bethleni Bethlen-család a XIX. század első felében telepedett le a mai Temes vármegye területén, midőn 1825-ben Pál, Gergely és Ferencz grófok, özvegy Bethlen Farkasné az Elek ágazatából, továbbá Sándor, Ádám, János és György grófok, özvegy gróf Bethlen Józsefné a Balázs-ágazatából, a borgói jószágokért kárpótlásul a paulisi, vlajkoveczi, podporányi, vojvodinczi, kustélyi és rettisovai nemesi birtokokat nyerték. Pál, Ferencz, Farkas és Lajos 1843-ban vlajkoveczi, kustélyi és podporányi részjószágaikat eladták Mocsonyi János táblabírónak. Jelenleg B. Leopoldina Temespaulison birtokos. Tagjai közül József (szül. 1823, †1896), aki Sissani Erzsébetet, gróf Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú özvegyét bírta nőül, a szabadságharcban huszárkapitányként vett részt. 1861-ben Versecz városát képviselte az országgyűlésen. Később Temes vármegye alispánja, majd temesvári kir. kataszteri és jószágigazgató lett. Fiai közül: Miklós 1898-ban Hunyad, 1902-ben Torontál főispánja volt.

Bibits (jenopolyai).
A család azok közé a marosmelléki határőrök közé tartozott, akik az 1690-1697 közötti időben vándoroltak be Magyarországba. A Tisza-marosi határőrvidék föloszlatása után első ismert őse Miklós, 1750-52-ben Pécskáról a határőrökkel Melenczére költözött. Utóda I. Pál, 1866-ban osztrák nemességet nyert, Jenopolyai előnévvel. II. Pál jelenleg Melenczén birtokos. Címer: kékkel és ezüsttel balharánt vágott pajzsban, felül jobb előlábával ezüst keresztet, baljában görbe kardot tartó, befelé fordult aranyoroszlán. Alul: zöld alapon kiemelkedő zöldlombos fa. Sisakdísz: természetes színű bíbic-madár. Takarók: kékarany-veresezüst. 

Bielek (dezséri és vágújhelyi).
B. János 1663-ban nyert címeres nemeslevelet I. Lipót királytól. Utódai 1782 augusztus 3-án igazolták nemességüket, mely alkalommal azt a legfelsőbb helyen is elismerték. Idővel a család átszármazott Szepes, Abaúj és Sáros vármegyékbe. Torontál vármegyében a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le. Vilmos, az 1861 szeptember 18-án tartott közgyűlésen hirdettette ki nemességét, Szepes vármegye bizonyítványa alapján. Tagjai közül: Antal tb. főjegyző Nagybecskereken, Zoltán, gyógyszerész Bánlakon, Mihály Párdányon; Vilmos, vm. aljegyző Nagybecskereken és Pál honvéd hadnagy. Címer: kékben, zöld alapon, felemelt jobb lábában pálmaágat tartó természetes színű gólya. Sisakdísz: felemelt jobb lábában két búzakalászt és zöldleveles szőlőfürtöt tartó pajzsbeli gólya. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bieliczky.
József 1782-ben megvette a fólyai nemesi birtokot. II. József császár erre őt és vejét, Andreovics Györgyöt 1785 márc. 7-én nemesi rangra emelte. József fia Ignácz 1832-ben azzal a kéréssel fordult Temes vármegyéhez, hogy vegyék fel a nemesek jegyzékébe. A vármegye azonban nem teljesítette kérését, mert nem igazolta, hogy II. József meg nem koronázott királytól kapott nemeslevelét később a koronázott király megerősítette volna.

Biró (esztelneki).
Háromszékből származik. Tagjai közül Pál 1814-ben hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia Albert, 1824-ig Temes vármegye esküdtje, Zádorlakon volt birtokos. Fiai: Imre (szül. 1821, †1888) Arad vm. alispánja és orsz. képviselő. Kálmán kir. tan., volt orsz. képviselő.

Biró (szászvárosi).

Címeres nemeslevelet Apaffy Mihálytól 1669. febr. 6. B. Pál és István testvérek kaptak. - Címer: kék pajzsban zöld halmon álló oroszlán kardot tart; zárt sisak; takarók: különböző színek. - Hunyad megyének 1846. szept. 1. kelt bizonyítványa alapján Kristóf klopódiai jegyző nemessége 1846. nov. 28. Temes megyében is kihirdettetett; Antal Temes megyének 1847. jan. 9. tartott közgyűlésén vétetett fel a megyebeli nemesek közé.

Bissingen-Nippenburg gróf.
Württembergi eredetű ősnemes család, mely családfáját a XI. századig viszi fel. Tagjai közül János Frigyes cs. kir. haditanácsos és ezredes, 1646 máj. 19-én nőül vevén Nippenburg Kunigunda Katát, a Nippenburg nevet családi nevéhez csatolta. 1647 jún. 14-én III. Ferdinándtól birodalmi báróságot nyert. Fia Ferdinánd Károly a chrombergi uradalmat (Württembergben) családja számára, hitbizományként végleg megszerezvén, ezóta szakadatlanul a család birtokában van. József Kajetán 1797-ben Tirol és Vorarlberg kormányzója, 1802-ben Velence kormányzója lett. 1807-ben az alsóausztriai kormány elnöke, majd ismét átvette Tirol kormányát. 1819-ben I. Ferencz király Krassó-Szörény vármegyében Jám helységet és a hozzá tartozó birtokokat adományozta neki, az 1827. évi 41. törvénycikkel pedig maradékaival együtt honfiúsítást nyert. Fia: Ernő (szül. 1774, †1835) a magyar ág megalapítója, aki, habár a legidősebb volt, a családi hitbizományról öccse javára lemondott s 1831-ben Magyarországon telepedett le és jámi birtokán 1833-ban Udvarszállás nevű magyar helységet alapította. Fiai: I. Ferdinánd Gáspár (szül. 1820, †1898) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös jogú tagja. Fiai: 1. Ernő Ferdinánd (szül. 1854) cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő. 2. Ferdinánd Antal cs. és kir. kamarás, cs. és kir. vezérőrnagy. II. Antal Kajetán (szül. 1822, †1894) cs. és kir. kamarás, a vaskorona-rend III. osztályának vitéze. Fia: Rezső (szül. 1857, †1905) neje: Foeni Mocsonyi Georgina. Gyermekeik: Johanna Mária (szül. 1889), Livia (szül. 1892), Vera és Georgina. Jelenleg Temespaulis és Temesvajkócz helységekben birtokosok. Címer: egyszer hasított, kétszer vágott pajzs: 1. kékben, fokával egymáshoz fordított két arany-kaszapenge. 2. kékben két lebegő ezüst szárny. 3. és 6. feketében hármas zöld halmon befelé fordult arany-griff, jobbjában aranymarkolatú kardot tartva. 4. veresben a pajzs bal szélén levő felhőből kinyúló páncélos kar, markában természetes száron, két zöld levél között, fölfelé álló arany körtét tartva. 5. veresben arany koronából kinyúló két ezüst strucctoll. Négy sisak: Sisakdíszek: I. arannyal szegélyezett kék korona, legyező formán, 12 (hat jobbra, hat balra hajolva) ezüst nyelű veres zászlóval megrakva. Mindegyiken: ezüst F. III. betűk. Takaró: veres-ezüst. II. két veres között egy ezüst strucctoll. Takaró: veres-ezüst. III. koronás, veres-mezű női törzs, karjai helyén két ezüst-szárnnyal. Takaró kékezüst. IV. pajzsbeli griff növekvően. Takaró: feketearany.

Bobor (hajniki).
B. Tamás 1684-ben nyert címeres nemeslevelet a török háborúkban tanúsított vitézsége jutalmául. A család Nógrádból költözött Torontálba. Nemességét 1824-ben hirdették ki. Tagjai közül Gyula, jelenleg alsóaradi és alsóeleméri birtokos. Címer: kékben, aranymarkolatú görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó páncélos kar. Takarók: mindkétfelől kékarany.

Boga (alias Kovács).
Címeres nemeslevelet 1646. okt. 12. B. István s gyerm. kaptak. - Nemesi bizonyítványt nyert a család 1805. nov. 26. Békés megyétől; kihirdette István rittbergi (végvári) lakos 1828. jul. 14. Temes megyében. István fiai József és Gergely. - Vö. Lendv. II/58.; Márki II/182.

Bogdanovics.
E családból Péter az 1840-48 közötti években Ótelek községben bírt földesúri joggal. Dávid, cs. kir. százados, ennek fiai: Vilibáld és Virgil, az 1860-70-es években, Párdányban voltak uradalmi bérlők. 

Bogma (nebojszai).
Horvátországból származik, honnan Pozsony vármegyébe, Nebojszára költözött. A család tagjai közül István 1816 dec. 2-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében, Pozsony és Komárom vármegyék bizonyítványai alapján. 1816-ban lépett Temes vármegye szolgálatába s 1848 okt. havában lépett vissza a közszolgálattól. Kéziratban hátramaradt művét „Magyarország Nemes Családjainak Tára”, jelenleg Temes vármegye múzeumában őrzik. Fiai közül: Gyula (szül. 1821, †1885) Temes vármegye főszolgabirája. István (†1876) Temesvár helyettes polgármestere. Testvére Mihály (szül. 1797, †1878) 1845-ben Temes vármegye főszolgabirája, 1861-ben és 1867-ben törvényszéki bíró. 1872-ben tb. árvaszéki elnök lett. 

Bonazzi.
B. Nep. János 1780 február 4-én nyert honfiúsításáról oklevelet. E család a gróf Sermage családdal együtt, mellyel rokonságban állott, a XIX. század első felében Gyertyámos helységben bírt földesúri joggal. 

Botka (kis-lapási).
A családra vonatkozó eddig ismert legrégibb okleveles adat a nyitrai káptalantól 1285. évi november 30-án kiállított eredeti osztálylevél, a mely szerint a család ősei az ugyanazon törzsből származó másik három család tagjaival a Szőlős nevű ősi birtokon megosztozkodnak, mely alkalommal a Botka család ősei a mai Nyitra vármegyei Felsőszőllős község határának éjszaki részét, a mai Mártonfalva község határos területét kapták osztályrészül. A család Mártonfalván telepedett le és B. István mártonfalvi lakosként kapta II. Mátyás királytól, 1612 november 26-án, a címeres nemeslevelet. A nemességszerző Istvánnal együtt neje, Szilágyi Katalin, gyermekei István, Dénes, Anna és Erzsébet, továbbá néhai testvérének, Andrásnak gyermekei, András, Bálint, János, Lukács és István is bennfoglaltatnak a nemeslevélben, melyet 1613-ban hirdettek ki Nyitra vármegyében. A nemességszerző István elsőszülött fiától, II. Istvántól, a család a következőleg származott le: fia III. István. Ennek fia I. János; kinek fiai voltak: II. János Nyitra vármegyében, az 1754-1774. évi nemesi összeírásokban, kislapási birtokosokként vannak felvéve. Erre nádori adományt nyervén, ettől kezdve a család a kislapási előnévvel élt. János testvére István, utódok nélkül halt el. II. János fiai: III. János, 1777-ben Csongrád városában telepszik le és nemességét Nyitra vármegye 1783 julius 8-án tartott közgyűlése alkalmával igazolta; továbbá Ádám, aki Péterrévére költözött és I. Mihály s Gáspár. Mihály 1768-ban az Ujházy-féle csapat kapitánya volt. III. János fia I. Imre (szül. 1779, †1833, Péterréve), nemességét 1805-ben hirdettette ki Bács-Bodrog vármegyében, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján. Fia: Ferencz, nemességét 1834 január 8-án hirdettette ki Torontál vármegye közgyűlésén. Később Torontál vármegye főjegyzője volt. Imre, Torontál vármegye főorvosa, Nagybecskereken halt el. Mihály és János Péterrévén laktak s ott is haltak el magtalanul. Lajos (szül. 1829), Torontál vármegye főpénztárosa. Nemességét 1833-ban hirdettette ki Bácsbodrog vármegye közgyűlésén. Fia Béla (szül. 1861), országgyűlési képviselő, 1906-1910-ben Torontál vármegye főispánja. Fia II. Béla (szül. 1891, Bánlakon). Ferencz fia I. Géza (†1875-ben, Nagybecskereken), vármegyei I. aljegyző volt. Leánya, Sarolta, gróf Klebelsberg Kunó, közigazgatási bíróhoz ment nőül. Címer: jobbharánt fekete gerendával kék és vörös mezőre osztva, az utóbbiban hatágú aranycsillagot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bottlik (apáty-kéri).
Nyitra vármegyéből származik. Őse Imre apátykéri birtokos, 1646 ápr. 25-én nyert címeres nemeslevelet III. Ferdinándtól. A családból Márton (szül. 1818, †1883) 1848-49-ben honvédtiszt, Temesvárra költözött. Fia: Dezső (szül. 1855) jogtudor, kir. közjegyző Fehértemplomban. Neje Boksáni Tölgyessy Margit. Fiai: Dezső és Tibor.

Brúz (lugosi).
Temesvárnál 1514-ben tűnik fel e családnév legelőször, midőn Szapolyay János vajda Dósa lázadását az utolsó végcsapással kiirtá. Ekkor tünteté magát ki Brúz Mátyás, miért II. Ulászló királytól 1514-ki dec. 6-kán Lugoson egy nemes telket kap adományban. Brúz Mátyás mint nemesek hadnagy hull el Mohácsnál. Fekvő javai, midőn 1552-ben Lippa, Temesvár és más várak török kézre kerültek, elfoglaltattak Szoliman emberei által. Családja ezen elkeseredve, több lugosi, karánsebesi és temesvári családdal Erdélybe költözött, és Szászvároson telepedett meg, hol 1561-ben Brúz Mátyás Szászváros és széke királybírójaként tűnik föl. A donatio elvesztése után Brúz Gergely II. Rákóczy György fejedelemtől címeres levelet vett. A család címere 1514. körül: kivont kardot tartó koronás griff volt: „FUIMUS“ körirattal. - I. Rákóczy után kivont kardot tartó kar, a kard végébe törökfő szúrva. De ezzel vegyesen használtak egy más ódonszerűt is, melyen két beszélgető tanár áll, s a jobb felőlinek csípőre szegzett balkarán holló van. E családból Szászvárosnak két királybírája volt: a fennebb említett Mátyás Szászváros első tudható királybírája, és ugyanott az utolsó is Brúz Ferencz volt, mit 1848-ban végzett. Ezeken kívül adott még e család Szászvárosnak négy székbírót, két főorvost, egy ügyvédet, és több hivatalnokot. II. Jánosnak fia dr. Brúz László Bécsben tanulá ki az orvosi pályát, és annak bevégeztével a doctori rang elnyerésekor 1785-ben védelmezett értekezése kinyomatott latin nyelven. Irt egyéb orvosi könyvet is magyarul. Másik írót is adá e család Brúz Lajosban, ki Erdély búvárlatának ernyedetlen embere.

Budjács (alias Budiács, mikusóczi).
Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Trencsén megyében 2 Miklós, Ádám, Imre, János, 2 István, András, Ferencz igazolják nemességüket. A családból Imre nemességét 1806. szept. 17. Temes megyében hirdette ki Arad megyének 1802. jul. 6., illetőleg Trencsén megyének 1775. aug. 31. kelt bizonyítványa alapján.

Bunyevácz.
B. Fülöp, károlyvárosi ülnök, valamint gyermekei: Nep. János, Fülöp, Tamás, Miksa, József, István és Lajos, 1808 október 16-án nyertek címeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Antal, 1824 február 16-án hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Zágráb vármegye nemesi bizonyítványa alapján. Miksa György, petrisi haszonbérlő, Torontál vármegye táblabírája, 1839 április 27-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. 

Buttler (párdányi, gróf †).

A XVII. század végén szakadt hazánkba, egy báró Buttler az egri vár parancsnoka volt. Azonban magyar honfiusitást csak gróf Buttler János nyert az 1715-ki országgyűlésen, ki már előbb I. Leopoldtól Heves vármegyében Erdőkövesden stb. adományokkal tetéztetett. Ennek utóda volt gróf Buttler János, ki szintén adományban bírt Torontál vármegyei Párdány helységről írta magát. Mint utódok hiányában családja ez ágának utolsó férfi-ivadéka nemzeti célokra sokat áldozott, az egykor tervezett Ludovicea katonai intézetnek egyszerre 126 ezer forintot ajánlott fel*. Meghalt a múlt évtizedben. Életnagyságú arcképét Nógrád vármegye is gyűlésteremébe függeszté. A künn maradt gróf Buttler család is, mely Csehországból Bajorországba szakadt, és már fiu fogadás által Buttler-Clonebough nevet viselt, isméti kihalás után Buttler-Clonebough-Haimhausen névvé alakult. Jelenleg azonban ismét látunk hivatalos pályán hazánkban báró Buttlerokat, kik a legutóbbi időben mint rokonai a kihalt gróf Buttler Jánosnak, szakadtak hazánkba.

Bydeskúty (Ippi).
Sopron vármegyéből származik. A XV. század közepén tűnik fel. György (1552) fia László Ippy Ilonát vette el s ez után örökölte a család Ippet Kraszna vármegyében. László testvére Tamás terjesztette tovább a családot. Ennek fia Tamás (1638), kinek két fia, István a sződemeteri és Zsigmond a felföldi ág megalapítói. Tagjai közül Vincze 1803-1820-ig Temes vármegye alispánja volt. A XIX. század elején megvette az aranyági nemesi birtokot, melyet örökösei 1834-ben eladtak Borosjenei Muslay Antalnak.

Capdebo (baraczházi).
A hagyomány szerint Oroszországból költözött Erzsébetvárosba, ahol előkelő szerepet vitt. Capdebo Jónás gyermekeit: Jónást, Mártont, Ferenczet és Gergelyt I. Ferencz király 1802 júl. 23-án nemesítette. A nemeslevélben a család neve C-vel van írva. 1803-ban e négy testvér kir. adománylevelet kapott Baraczháza birtokra, mely alkalommal a Baraczházi előnevet nyerte. Jónás ága magvaszakadt. Márton ágából János (szül. 1797, †1857) 1848 előtt főszolgabíró, 1850-53-ban cs. kir. kormánybiztos. Fia: Géza (szül. 1830) 1848-49-ben honvéd huszárkapitány, majd besoroztatván a 11. sz. huszárezredbe, egész az ezredességig emelkedett. Ferencz ágából: János (szül. 1803, †1879) kir. tanácsos. Fiai: Sándor (szül. 1839) és Lajos (szül. 1845) Baraczházán birtokosok. Lajos fia Dezső Temes vármegye aljegyzője. János testvére István (†1857). Ennek fia Ferencz (szül. 1851) 1874-1896-ig vármegyei aljegyző, utóbb főszolgabíró. 1896-1901 orsz. képviselő. Ferencz fia Zoltán Temes vármegye tiszti alügyésze. Gergely (szül. 1776, †1840) a XIX. század egyik leghíresebb orvosa a Délvidéken. Fiai közül István (szül. 1813, †1885) európai hírű sakkjátékos volt. Címer: négy hatágú arany csillag között arany kereszttel megrakott balharánt, veres pólya által vágott kék pajzsban, felül hármas zöld halom, alul hullámokon fehérvitorlás, háromevezős, veres-fehér-zöld színű zászlókkal díszített hajó. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között cölöpösen állított, kardot tartó páncélos kar. Takarók: veresarany-kékarany.

Constantinovics (germáni).
István bécsi nagykereskedő, aki Germánt (ma Ermény) megvette, 1821 szept. 21-én nyert címeres nemeslevelet. Tagjai közül: Demeter (szül. 1798, †1872) Temes vármegye táblabírája. Sándor (szül. 1803, †1858) szolgabíró. Fia Sándor (szül. 1848) Sándor szerb király szárnysegéde volt.

Császár (pacséri).
Bács vármegyében fekvő Pacsér helységről irja előnevét, és ott jelenleg is birtokos. Itt született Császár Sándor 1789-ben, ki Temes vármegyénél kezdé hivatalos pályáját mint aljegyző, utóbb főjegyző, 1829-1835-ig másod alispán, az 1825. 1830. és 1832/6-ki országgyűlésre e megye követe, jeles szónok és classicus latin. 1836-1840-ig kir. táblai ülnök, midőn az 1836-ki országgyűlés után kezdett állami perekben Földváry Ferencczel a vádlottak mellett szavazott. E hivatalról lemondása után gróf Bissingen krassói uradalma teljhatalmú kormányzó lőn, utóbb Buziásra vonult. 1848-ban a hétszemélyes tábla bírájává neveztetett. Meghalt lóról esés következtében Pesten 1850-ben. Pacséri Császár Gyula 1843-ban kameralis ispán.

Csávossy (csávosi és bobdai).
A család őse Cs. Ignácz, a XIX. század első felében telepedett le Torontál vármegyében. 1854-ben megvette a kincstártól Csávost, mely birtokot Endrődy József halála után, aki a vételárral hátralékban maradt, a kincstár foglalta le. Cs. Ignácz kielégítvén Endrődy özvegyét is, a birtok az ő tulajdonába ment át. 1867 július 1-én nyert magyar nemességet. Fia Gyula (szül. 1838, †1911), valamint gyermekei: Gyula, Benigna, Irma, Olga, Adrienne, Alice, Elemér, József és Endre, 1904 november 18-án bárói méltóságot nyertek. Ignácz másodszülött fia Béla (szül. 1848), a képviselőház volt háznagya s 31 éven át a párdányi kerület országgyűlési képviselője, 1911-ben nyert bárói rangot. A család az örökös főrendiházi tagság jogosultságával bír. Gyula fiai közül II. Gyula tartalékos főhadnagy és Elemér a Jézus-társaság tagja. Béla fiai: II. Ignácz dr. a törökbecsei járás főszolgabirája és II. Béla, földmívelésügyi miniszteri fogalmazó; II. Ignácz fiai III. Béla és András. Címer: négyelt pajzs; az 1. és 4. vörös mezőben egy-egy aranycsillag, a 2. és 3. ezüstmezőben balharánt három kék pólya; bárói korona. Sisakdísz: jobboldalt balharánt három arany-, baloldalt pedig három jobbharánt ezüstpólyával vágott vörös-kék nyílt szárny között görbe kardot tartó könyöklő páncélos kar. Takarók: kékezüst-veresarany. Pajzstartók két jegesmedve. Jelmondat: „Laborantes Deus adjuvat.”

Csekonics (zsombolyai és janovai gróf).
Vas vármegyéből származik. Őse Pál (Mátyás és Marics Judith fia) 1753 január 29-én nyert címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Pál, aki a kőszegi kerület táblai ügyvéde volt, Vas vármegyében Gasztony, Medves, Alsó- és Felső-Rönök és Rába-Szent-Mihály községekben bírt birtokokat. Neje nemes Kanicsár Mária, Kanicsár Pál és Hertelendy Julia leánya, akivel 1754 május 22-én Kőszegen kelt egybe. Két fia volt: József és Imre. József (szül. 1757 február 22-én Kőszegen, †1824 április 26-án Pesten) vezérőrnagy, a magyar állami ménesintézetek hírneves megalapítója. 1774-ben kadétként belépett a D’Ayasassa Curassier-ezredbe, 1777-ben hadnagy, 1778-ben főhadnagy a Modena, később a Zeswitz Currassier-ezredben, 1783-ban kapitány, 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes. 1790-ben ezredes, 1806-ban tábornok és a felkelő nemes sereg dandárnoka lett, 1799-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Már mint kapitány behatóan tanulmányozta és részletes emlékiratot dolgozott ki arra nézve, miként lehetne a lótenyésztést hazánkban felvirágoztatni. Iratát átnyújtotta II. József császárnak, aki ezt elfogadta. Miután az első kísérletek fényesen sikerültek, a császár megbízta őt az állami lótenyésztés szervezésével. Csekonics József alapította ez időben a mezőhegyesi állami méntelep-intézetet. Mikor 1788-ban a török háború kitört, a császári sereg lóállományának ellátásával Csekonics Józsefet bízták meg. E rendkívül nehéz időkben e súlyos feladatát II. József császár legnagyobb elismerésére oldotta meg. Hogy a hadsereg lóállománya takarmányban ne szenvedjen szükséget, 12.000 kaszást rendelt Mezőhegyesre s innen szállította a szénát az Alduna vidékére. 1790-ben húsz évre bérbe kapta, majd 1792-ben örökáron megvette a zsombolyai uradalmat. 1798-ban a hadsereg és Bécs városa részére vágómarhák szállításával volt megbízva. Második neje, akitől a jelenleg élő nemzedék származik, pribéri Jankovics Julia (†1835 december 10) pribéri Jankovics János hétszemélynök, udvari tanácsos és báró Püchler Teréz leánya volt. József testvére, Imre (szül. 1759 †1830 Kőszegen) Vas vármegye táblabírája, 1790-ben körmendi főszolgabíró. 1809-ben, a francia megszállás alkalmával tanúsított kitűnő szolgálataiért, a hadsereg fővezényletétől elismerő okiratot kapott. Fia Ferencz (szül. 1783 †1872 Budán) őrnagy, részt vett a franciák elleni háborúban, 1814-ben Brionne vára ostrománál tanúsított vitézségéért az orosz császári Vladimir-rend IV. osztályát kapta. Utódai nem maradtak. József tábornok özvegye Jankovich Julia, 1829-ben megvevén a janovai uradalmat a mai Temes vármegyében, 1833 június 31-én I. Ferencz király neki és fiának Jánosnak a Zsombolyai és Janovai előnevet adományozta János (szül. 1809 †1880) 1829-ben Temes vármegye táblabírája. 1864 december 9-én Bécsben kelt oklevéllel grófi rangot nyert, melyet a koronázás után, 1874 március 2-án megerősítettek. 1879 május 5-én valóságos belső titkos tanácsos lett. Neje báró kisfaludi Lipthay Leona (szül. 1821, †1903). Fia: Endre (szül. 1846 szeptember 13) nagy áldozatkészséget tanúsított a szegedi árvíz idején a károsultakkal szemben. 1891 január 10 óta a magyar szent korona országai Vörös Kereszt Egyesületének elnöke. 1892 január 16-án valóságos belső titkos tanácsos lett. 1895 november havában Jenő főherceg, a német lovagrend nagymestere, a maltanus nagykeresztet adományozta neki. 1898 november 30-án a Ferencz József-rend nagykeresztjét nyerte. 1900 október 2-án főasztalnokmester lett. Elnöke Torontál vármegye Gazdasági Egyesületének. Nejétől, született gróf Cziráky Konstancziától származó gyermekei: 1. Andrea, férjezett gróf Széchenyi Andor Pálné. 2. Sándor (szül. 1872) cs. és kir. kamarás, 1902 óta a főrendiház tagja, neje: báró Vay Margit, fia: Endre (szül. 1901). 3. Pál (szül. 1873). 4. Gyula (szül. 1875) volt országgyűlési képviselő, a Magyar Lovaregylet egyik igazgatója. 5. Iván (szül. 1876) cs. és kir. kamarás, követségi titkár Washingtonban. Címer: kék pajzsban, zöld alapon, természetes sásbuzogányt tartó arany oroszlán. A pajzs fölött grófi korona, ezen három koronás sisak. Sisakdíszek: I. (középső) felemelt jobb lábában követ tartó természetes színű daru. Takarók: veresarany-kékarany. II. jobbról befelé fordult pajzsbeli oroszlán növekvően. Takaró: veres-arany. III. (balról) magyar szablyát tartó arany oroszlán növekvően

Csernovics (csarnojevics, mácsai és kisoroszi).
A család legnagyobb szerepet vitt tagja Arszén szerb pátriárka, aki 1630 táján Crngorában született. 1674-ben már ipeki pátriárka lett, a Cs. családnevet csak 1688 óta használja, azt állítván, hogy a híres Crojevicsek ivadéka. 1688-ban nemzete érdekében a római-német császárhoz és a pápához fordult segélyért. Az 1689. évi hadjárat alatt jelentékeny szerepet játszott s a szerbek felkelésében tevékeny részt vett. 1690-ben a törökök bosszúja elől 80.000 emberrel Magyarországon keresett és talált menedéket. I. Lipót rendíthetetlen híveként, főleg neki tulajdonítható, hogy a szerbek 1703-ban nem csatlakoztak Rákóczihoz. (†1706.) Öccsét Mihályt, továbbá ennek Jorge Annától született fiát Jánost, III. Károly király 1720 április 29-én magyar nemességre emelte. Mihály özvegyen maradván, 1722-ben nőül vette Korányi Annát, Szirovicza Jankó özvegylét 1742 augusztus 15-én feleségének első férjétől származott gyermekeit, Szirovicza Arzént és Györgyöt örökbe fogadta. E két fiú, Arzén és György lett a ma is élő Cs. család megalapítója. Arzén kapitány (1716-1766) egyik fia: Lázár 1793-ban grófi rangot nyert, ága azonban kihalt; második fia: Pál 1809-ben I. Ferencz királytól Kis-Orosz pusztát és akis-Oriszin-i (így) előnevet nyerte adományul. Fiai: Simon orosz gárdakapitány (1782-1812), Arzén (1789-1827) és Péter (szül. 1810 Nagybecskereken, †1892 május 1). Az 1843. évi országgyűlésen Arad vármegyét képviselte. 1848 április 26-án a magyar kormány Temes vármegye főispánjává és temesi gróffá nevezte ki. A Nagykikindán kitört szerb lázadás hírére a kormány az ország Délvidékére teljhatalmú biztossá nevezte ki; de a szerb felkelőkkel szemben gyengének bizonyulván, a kormány Vukovics Sebőt tette helyébe. Ettől kezdve többé nem szerepelt a közéletben, bár a kiegyezés után több ízben megválasztották képviselőnek. Fia: Arzén (szül. 1831 †1889). Ennek fiai Pál (szül. 1866) és Mihály (szül. 1868). Címer: kékben zöld domb fölött fehér lovon, tigrisbőr-nyeregtakarón ülő veres kalpagos és nadrágos, zöld dolmányos, sárga csizmás magyar vitéz, jobb kezében kardot tart, a melynek hegyére levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: pajzsbeli vitéz növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Csiki (erzsébetvárosi).
Manó és Péter erzsébetvárosi kereskedők, továbbá Manó neje Ötves Róza, gyermekei Ferencz, István, Antal, János, Dávid, Anna, Kata, Róza, Mária, végül Péter neje Issekutz Anna, gyermekei Dávid, Kata, Mária, Anna, 1780 máj. 24-én nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A családból első ízben a nemességszerző Manó hasonnevű unokája, később ugyancsak Manó unokái: József és Gergely telepedtek le a vármegyében. Manó leányai: Jozefa férj. Ivády Béláné és Antonia férj. Beniczky Györgyné. József magtalanul halt el. Gergely fia. Gyula (szül. 1864) Fólyán birtokos. Leányai Vilma, férj. Hámory Lajosné, Antonia, Karolina férj. Néveri Fóris Józsefné, Mária, Várnay Imre dr. neje. Címer: négyelt pajzs, 1. és 4. veresben arany-oroszlán, az 1.-ben arany napot, a 4.-ben növekvő ezüst-holdat tartva. 2. kékben, sziklára épített hármastornyú, veres fedelű ezüst várkastély. (A tornyok közül a középső kimagaslik.) 3. ezüstben zöld alapon, pejlovon balra vágtató, aranyzsinóros, veres ruhás és kalpagos magyar vitéz, felemelt jobbjában kardot tartva. Sisakdísz: fészkében ülő s fiait vérével tápláló fekete pelikán. Takarók: veresarany-kékezüst.

Csutak (kászoni).
Címeres nemeslevelet (?) Rákóczy György 1633. Cs. György nyert. A család nemessége az erdélyi kormányszék részéről 1819. febr. 15. ismertetett el; kihirdette 1844. szept. 11. Temes megye.

Czvetkovits.
Pál Temesvár város főjegyzője és öccse János, valamint Jánosnak leánya Zsófia 1794 máj. 26-án nyertek címeres nemeslevelet. János fiai: György lippai kereskedő és József, aki 1845 jan. 17-én nyert nemesi bizonyságlevelet Temes vármegyétől.

Dadányi (gyülvészi).
Naum és Konstantin 1782-ben megvették a Torontál vármegyei Gyülvészt, melyre II. József császár 1784 jan. 30-án, I. Ferencz király pedig 1808 aug. 12-én állított ki adománylevelet. Az utóbbi adomány, illetőleg megerősítő levelet 1820 ápr. 10-én hirdették ki Temes vármegyében. György és Jenő jelenleg Mélynádason birtokosok.

Damaszkin (némethi).
D. Lyubomirovics István és nejétől, Zákó Máriától született gyermekei: Sándor, Antal, Simon, Szabbás, Pulcheria, Terézia, Kata, Anna, 1799 december 20-án nyertek címeres nemeslevelet, 1800 szeptember 19-én pedig »Németi« előnevet. A nemeslevelet az 1800 június 28-án tartott közgyűlésen hirdették ki Torontál vármegyében. A család a XIX. század első felében Hajdusicza (mai Istvánvölgy) és Németi (a mai Beregszónémeti) helységekben bírt földesúri joggal.

Dániel (szamos-újvárnémeti).
D. Tódor szamosújvári, D. Jeremiás és Pál ebesfalvi lakosok, továbbá Tódor fiai, Demjén, Miklós, Lukács és Minas, III. Károly királytól 1725 július 3-án nyertek címeres nemeslevelet. Pál fiainak, Tódornak és Demjénnek a nemességét II. József 1786 június 19-én kelt elhatározásával elismerte. Tódornak hasonnevű fia verseczi lakos, aki szentandrási kincstári főbérlő volt, 1826-ban hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. II. Tódor fia László, Krassó-Szörény vármegye aljegyzője, 1866-67-ben verseczi polgármester volt. Tagjai közül János királyi tanácsos, (1840-43) Torontál vármegye alispánja, kinek Kiss Augusztával kötött házasságából született gyermekei: Ernő, Béla (†1876) honvéd huszárszázados, József főherceg szolgálattevő tisztje és Ilka férje: Steingassner Ákos kir. ítélőtáblai bíró (†1898), Ernő (szül. 1843-ban), 1865-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1867-ben szolgabíró, 1868-ban törvényszéki ülnök lett. 1870-ben a begaszentgyörgyi kerület képviselővé választotta. Ugyanezt a kerületet képviselte az 1872-75. évi országgyűlésen is. 1878-ban Nagybecskereket, 1887 óta Pancsovát képviselte. Részt vett a Tiszavölgyi társulat megalapításában, 1881 óta a nagykikinda-nagybecskereki vasút igazgatója. 1895 január 15-én, a Bánffy-kabinet megalakulásakor a kereskedelmi tárcát vette át, mely állásában 1899 február 26-ig maradt. 1896 április 25-én megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. Az ezredéves országos kiállítás rendezése körül szerzett érdemei elismeréséért, 1896 november 1-én bárói rangot nyert, az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal. 1898 március 1-én az első osztályú vaskoronarendet nyerte. Fiai: Elemér (szül. 1874) min. titkár és Tibor (szül. 1878) Pancsova és Versecz főispánja. Pál, a Torontál megyei ág megalapítója, 1822 szeptember 13-án Aradon született. 1842-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1848-ban a zichyfalvi járás főszolgabirája. 1848-ban országgyűlési képviselővé választották. Mert a kormányt Debrecenbe is követte, börtönbe jutott, de 1850-ben kegyelmet nyert. 1861-ben és 1865-ben újból képviselővé választották s azóta állandóan a zichyfalvi kerületet képviselte. 1887 óta a szabadelvű pártkör egyik alelnöke is volt. (†1895 május 10.) Fiai: Pál országgyűlési képviselő, János, József és László volt országgyűlési képviselő, 1896-ig Torontál vármegye alispánja, 1896-1897-ig Nógrád vármegye főispánja. Címer: veresben 3-as zöld halom fölött egymást keresztező két zöld pálmaág között genfi kereszt. Sisakdísz: páncélos kar karddal, melyen átütött török fő van. Címer, bárói: veresben hármas zöld halom felett egymást keresztező két zöld pálmaág, fölötte ezüst-kereszt. A pajzs fölött bárói koronán nyugvó sisak.

Daruváry (daruvári).
Ferencz kincstári ügyésztől és nejétől, Seeburger Erzsébettől származó gyermekei: Alajos, Kálmán és Karola 1839 máj. 2-án nyertek címeres nemeslevelet, családnevüknek D.-ra való átváltoztatása mellett. Ferencz Daruvár egyhatod részére nyert adományt, azonkívül Füskút községben is voltak birtokai. Fia: Alajos (szül. 1826, †1912 ápr. 20) a Szent István-rend középkeresztese, 1898-1900-ig a főrendiház alelnöke. Fia Géza udv. tan.

D'Ellevaux.

Lakja Krassó vármegye. 1790-ben nyert magyar nemességet D'Ellevaux Frigyes Károly. 1836-1845-ben D. Frigyes Krassó vármegye esküdtje.

Dellimanics (Delimanics).
D. József verőcze-vármegyei szolgabíró 1747 július 24-én nyert címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől, melyet 1747 dec. 12-én hirdettek ki Verőcze vármegyében. A család 1801-ben telepedett le Torontál vármegyében, midőn Verhovácz Miksa zágrábi püspök a billédi uradalmat nyerte kárpótlásul a katonai Határőrvidék számára lefoglalt horvátországi birtokaiért. A püspök a billédi uradalomhoz tartozó Kécsát (ma Kőcse) hűbéreseinek adta haszonélvezetül, kik közé a D. család is tartozott. D. György 1820 aug. 1-én hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Verőcze vármegye bizonyítványa alapján. Tagjai közül: Nándor, 1836-ban Torontál vármegye táblabírája, György 1837-ben főszolgabíró, László 1848-ban Verőcze vármegye főszolgabirája és főispánja volt. Ferencz törvényszéki elnök, Imre 18 éven át volt a csenei járás főszolgabirája. Lajos 1890-1893, majd ismét 1893-1895-ig főszolgabirája, 1895-1902-ig alispánja, 1904-1906 és 1910 óta másodízben főispánja Torontál vármegyének, Kőcsén birtokos. Címer: Kék pajzs arany pajzsfővel, abban két piros rózsa. Alatta ezüst szarufa, az alatt hatágú aranycsillag. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között hatágú aranycsillag. Takarók kékarany-veresezüst.

Demelich (panyovai).

1796-ban nemesíttetett meg I. Ferencz király által Demelich Szabbás, Tivadar és Pál. Címerük először víz-szintesen kétfelé, és ismét a felső osztály függőlég kétfelé osztott pajzsból áll. A felső jobboldali osztály vörös mezejében fehér oroszlán áll befelé fordulva, kivont kardján levágott törökfejet mutatva. A baloldali arany színű mezőben pej lovon vörös nadrágos, zöld dolmányos, kalpagos huszár vágtat, magyar nemzeti három színű zászlót lobogtatva. Az alsó kék színű mezőben két hegy és két folyó között egy vár látható, két fekete-sárga zászlóval, a középső bástyájából egy páncélos vitéz nyúlik fel, és trombitál. A pajzs fölötti sisak koronáján páncélos kar kivont kardot tart, annak hegyén turbános törökfej látszik. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék .

Demko-Belanszky.
D. másképen Belanszky János és György, akik Heves vármegyében laktak, 1797 április 10-én igazolták nemességüket. Ferencz 1806 dec. 2-án hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Békés vármegye bizonyítványa alapján, János nemességét pedig 1829 jan. 12-én. A fenti György fiai közül: Mihály a Csernovics-család mácsai uradalmának jószágigazgatója volt. Ferencz, aki 1806-ban hirdettette ki nemességét, torontálszécsányi jegyző, utóbb uradalmi tiszttartó. Mihály fia Pál, ennek fia Pál (sz. 1838 †), 1884-től 1896-ig Nagybecskerek város országgyűlési képviselője; fia Pál jogtudor, dévai kir. közjegyző. Testvére Ferencz Torontál várm. útbiztosa, gazdasági tudósító és földbirtokos. Címer: kékben, zöld alapon hatágú aranycsillagtól és ezüstfélholdtól kísért, jobbra vágtató magyar vitéz, aranyzsinóros veres atillában, kék nadrágban, sárga csizmában, s veres tollas sisakkal, felemelt jobbjában kivont kardot tartva, melynek hegyén levágott török fő vérzik. Sisakdísz: vörös mezű, kardot tartó kar, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany-veresezüst.

Dercsényi (dercsényi).
A család eredeti neve Weisz volt. Jakab 1687 szept. 27-én nyert nemességmegerősítő levelet. Utóda János 1793 nov. 28-án Dercsényi előnevet, majd engedélyt nyert, hogy a család nevét D.-re változtassa. Fiai Pál és János 1839 márc. 21-én bárói rangot nyertek. János (szül. 1827) Omoron birtokos.
 
Nemesi

Bárói 

Derera (gyarmathai).
Izrael temesvári terménykereskedő nagybirtokos és törvényes utódai 1897 febr. 17-én nyertek címeres nemeslevelet, 1898 júl. hó 11-én pedig Gyarmathai előnevet. Címer: négy piros rózsával megrakott, arany pólyával vágott kék pajzsban, felül keresztbe tett aranymarkolatú görbe kard és aranyhorgony; alul zöld alapon, barna fészkében ülő és 4 fiát vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: pajzsbeli pelikán. Takaró: mindkét oldalon: kékarany. A pajzs alatt kék szalag, melyen arany betűkkel e jelmondat: „A munka nemesít”.

Deschán (Jan de Hansen).
Franciaországból származik. Tagjai közül János Antal, aki a gróf Montecuccoli vértesezred kapitányaként Temesvár visszafoglalásánál is vitézkedett, a Temesi Bánság kamarai kormányzatában vett részt, 1728 febr. 3-án VI. Károlytól a római szentbirodalmi, Mária Teréziakirálynőtől pedig 1744 aug. 20-án magyar nemességet nyert. Fia József (szül. 1745, †1826) a kamaránál hivatalnokoskodott, 1790-ben temesi bánsági kamarai adminisztrátor és udvari tanácsos lett. Fiai közül: Zsigmond (szül. 1781, †1835) a Temes vármegyei, Károly (szül. 1796, †1850) a Pozsony vármegyei ág őse. Zsigmond fia I. Achill (szül. 1819, †1872) 1845-ben Temes vármegye szolgabírája, 1848-ban Krassó vármegye kormánybiztosa. Fiai: Géza (szül. 1840, †1885) 1862-ben a rékasi, 1867-ben a központi járás szolgabírája, 1875-ben orsz. képviselő. 1878-1883-ban ismét a központi járás főszolgabirája. Achill (szül. 1848) 1874-ben főispáni titkárként kezdte pályáját; 1889-1897 okt. végéig Temes vármegye alispánja. Iván (szül. 1851), külföldön él. Artur (szül. 1855, †1891) főszolgabíró Torontál vármegyében. Dezső (szül. 1862) Krassó-Szörény vármegyében szolgabíró, majd aljegyző. A család Medvesen, Parácz község határában birtokos. Címer (magyar nemesi): négyelt pajzs. 1. és 4. kékben ezüst sasszárny. 2. és 3. ezüstben természetes színű patkó, világos fényű szegekkel és szélekkel. Két sisak. Sisakdíszek: I. zárt ezüst-kék szárny. Takaró: kék-ezüst. II. ezüsttel és vasszínnel váltakozva vágott két elefántormány. Takaró: ezüst és vas-színű.

Deseő (szentviszlói).
1609 december 31-én nyer megerősítő adományt Szentviszlói Deseő György és felesége, Tarródi Erzse, egész Nagygomba községre és Berjeg- és Keleviz-pusztákra, melyeket már ősei bírtak, s azokba a vasvárszombathelyi káptalan által 1610-ben be is vezettettek. A család a török uralom idején Vas és Somogy vármegyékben élt. Az adományos Györgynek fiai: János és György. Jánosnak feleségétől Nádasdy Borbálától fiai: Tamás és István. Tamás (él 1696) felesége Jankovics leány, leányuk Krisztina Hertelendy László neje (él 1718). Ezek leányai: Julia-Kanicsár Pálné, Rozália előbb Skerleczné, majd Deseő Imréné, és Klára Boross Ferenczné. Istvánnak Majkó (vagy Márki) Judittól leányai: Katalin Koltay Ádámné, Erzse Pados Mártonné. János ága e leányok fitestvéreiben kihalt; a leányági utódok az örökölt birtokrészeket elaprózták. Györgynek (él 1641) Svastics Borbálától fia Zsigmond (él 1667), kinek Gusics Zsófiától gyermekei: Ferencz, György, Ádám (élnek 1718). Krisztina Palotay lstvánné, Erzse Kelczné, Kata Mohos Jánosné (élnek 1726). Ferencz - úgy látszik - kihalt; Györgynek felesége Khem Anna (1720), kitől gyermekei János és Pál, Károlynak atyja. Ádám 1724-1748-ig a kanizsai járás főszolgabirája; ő a család fiágának továbbterjesztője. Fiai: József és Imre. József atyja után 1774-ig kanizsai járási főszolgabíró; férfiutóda nem maradt Imre (†1779 előtt), ki a vármegye partikuláris (járási) preceptora volt, feleségével, Hertelendy Rozáliával atyja Imrének és Ádámnak, kik 1779-ben osztoznak még örökségükön. Ifj. Imre (*1751) szintén partikuláris preceptor; feleségével, Rosty Jusztinával (*1761), János és Pulay Rozália leányával nemzé Juditot, ki gróf Forgách Xav. Ferenczczel való házassága által a Forgáchok ú. n. „gombai” ágának vitte az egykori Deseő-vagyon legnagyobb részét. Ádám Temes vármegyébe szakadt, a hol 1785-ben főszolgabíró; ugyanekkor vármegyénktől leszármazásáról és nemességéről bizonyítványt nyer. A fiág, mely vármegyénkben már nem birtokos, benne folytatódik. Címere: a pajzsban szembe néző forgós, sisakos fej; sisakdísze: a koronából kinövő, jobbra fordult, balját ragadozásra nyújtó, jobbjával török fővel tűzött kardot tartó oroszlán.

Dési, (Dés, Désfi, temeshelyi majd iklódi).
Másként: Temeshelyi. Losonczi István Szörényi bántól kapja 1387-ben. Deés fia Péter, Miháld kerületi kenéz Patak-ot; ugyanő, mint temeshelyi (nemes) kenéz Zsigmond királytól 1390-ben Krivapatakot és Patakot új adományként. Már 1392 előtt vett (rokonaival) részeket Hidegen és Temeshelyen. 1413-ban (mint Deési Péter mester) Orbágyot kapta Ozorai Pipótól. 1428-ban Jabolczna és Szalin birtokában (kenézség) kir. ítélettel erősíttetnek meg. 1440-ben mint temeselői Désfiek Kis- és Nagy-Lukaviczát, Tapolcsányt és Közép-Krivát kir. új adományul nyerik; 1444-7-ben pedig ezeken kívül a kormányzótól (mint Temeselyiek, már «egregii») Temes(h)ely, Teregova, Orbátyen, Alsó-Hideg, Felső-Kriva, Patak, Krusovcz, Jabolczna, Szalin, Bartafalva, Gedefalva, Alsó- és Felső-Kövesd részeit. 1453-ban (Désy Péter): Felső-Zsupán, Paulest és Varadia birtokába iktattatik. 1457-ben «temesheli Dees dicti» - a nevük. 1464-ben temeshelyi «Désy» Péter, Balotai Miklóssal együtt Turdot (l. ott) és 16 faluból álló kerületét kir. adományul kapja. Ugyanő (mint «de Dees») 1466-ban Alsó- Gladna puszta felét Alsógladnai Miklós nemesnek adja, s 1469-ben mint zsupáni Deés Péter (l. Zsupán falu a.) tűnik elénk. 1470-ben ő vagy rokona (mint Petrus Parvus de Dees) kapja Bökényt, Polyánát és Polyaniczát. 1487-ben iklódi (Doboka megyei) «Désy» Péter Felső- és Alsó-Kövesd, Gödefalva, Bartafalva, Kabul és Kakojest helységeket adja cserében a Drágiak némely Doboka megyei falvaiért. 1495-ben a család egyik tagját Dávidot «Desy de Themeskez»-nek írják s így tán ugyane család értendő a század közepén (lásd Majos cs.) emlegetett Temesköziek a. is. (1387: Pesty. Szörénym. o. ker. 51., 1390: Pesty. Szörénym. tört. III. 10., 1392: U. o. III. 14., 1413: Tört. Tár. 1884. 240., 1428-1457: Pesty. Szörénym. o. ker. 59. 67. 70. 73., 1453: Pesty. Szörénym. tört. II. 386., 1463: Dl. 15872; 1464. 1466: Pesty. Krassóm. tört. III. 415. 417., 1469: Dl. 31152; 1470: Dl. 30468; 1487: Dl. 27378; 1495: Pesty. Krassóm. tört. III. 470. - L, a Dócziak, Mutnokiak, Bizereiek és Bél falu a. is.)

Despinits (komoristyei).
Áron kevevárai kereskedő 1843 dec. 14-én nyert címeres nemeslevelet. Fia Vazul (szül. 1817, †1877) a Ferencz József-rend lovagja. Fia: Péter (szül. 1837) nyug. kir. ítélőtáblai bíró. 

Dessewffy (cserneki és tarkeői).
Pozsega vármegyéből származik. A család leírását a Szabolcs megyei kötetben adtuk. Temes vármegyébe a tarczai ágból Antal telepedett le. 1813-ban aljegyzőként lépett a vármegye szolgálatába s 1820-ban hirdettette ki a nemességét, Sáros vármegye bizonyítványa alapján. 1829-ben Temes vármegye főjegyzője, az 1832-36. évi országgyűlésen követe, 1835-ben első alispánja lett. 1839-ben a rendek érdemeinek elismeréséül megfestették arcképét a vármegye tanácsterme számára. 1841-ben az aradi váltótörvényszék elnöke lett. Fiai közül: Béla (szül. 1821, †1859) Temes várm. tb. főjegyzője. Lajos (szül. 1824, †1877) 1848-49-ben a Lehel-huszároknál kapitány, majd pénzügyminiszteri tanácsos. Imre (szül. 1826, †1855) 1848-49-ben Dessewffy Arisztid honvédtábornok hadsegéde. Sándor (szül. 1836, †1910) v. b. t. t., csanádi püspök, pápai trónálló és római gróf. A grófi ágból Miklós (szül. 1829, †1877) atyjától, Kálmántól (szül. 1797, †1879) nyerte a bükkfalvai és a mosniczai birtokokat, a melyeket lánya Irma (szül. 1867) férj. gróf Serény Jánosné örökölt.

Régi

Bárói
 

Grófi

Dietrich család (báró, Landseei, honfiusitott).

Thurgauból eredeztetik. 1577-ben Dietrich Miklós-Lőrincz címerlevelet kap. 1621-ben lovagi (Ritter) rangra emeltetik II. Ferdinand császár által. 1673-ban a landseei előnevet kapja. 1677-ben német birodalmi báróságra emeltetik. Hazája és birtokai Svájc, Bajor-, Cseh- és Osztrák-országban fekszenek. Hozzánk csak egy ága tartozik, melyből báró Dietrich József 1827-ben indigenatust nyert, de kiben ez ág fi-ágon 1855-ki július 21-kén kihalt. Született e József 1780-ki szept. 23-án. Özvegye Bera Anna Klára, előbb világosi Bohus Jánosné. József özvegye Bera Anna bír Pankotán, Magyaradon, Barakonyban, Apathiban, Butyinban, Kis-Indán. Címere négy részre oszlik; az első és negyedik rézsútosan kék és arany csikolatokból áll, hármas dombból egy szőke szakállas fiatal férfi nő ki, jobb kezében kulcsot tartva, balját csípőjére helyezve. A második és harmadik mező négy (ezüst és vörös színű) részre oszlik, minden osztályban ellenkezőleg színelt liliom látható. A pajzson két koronás sisak áll, az egyiken a pajzsbeli férfi a kulccsal, a másik felett a négy liliom látszik. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Diván.
D. Konstantin Torontál vármegye táblabírája 1806 február 9-én nyerte a Padéi előnevet. Mint padéi földesurat a vármegye 1801-ben kétségtelen nemesei sorába iktatta. Címer: kékkel és veressel hasítva. Elől négy fehér balharánt gerenda, hátul zöld alapon aranyoroszlán, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot, baljában leveles aranykoronát tartva. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékezüst-veresarany.

Dobrovolny.

Nagy Iván szerint (III/332.) Temes megyei család. Nemességére adatunk nincs. - Vö. Lendv. 115.

Doctorovics.
György pozsegai kereskedő 1802 ápr. 2-án kapta a nemességet. A nemeslevelet 1805 nov. 28-án és 1830 dec. 31-én hirdették ki Temes vármegyében. A család 1802-ben megvette a lukareczi és a belinczi nemesi birtokokat. Az utóbbi még a XIX. század közepén is a család birtokában volt.

Domokos.
Erdélyi család; származási helyük Páva. Háromszékmegye 1839. jún. 3. kelt bizonyítványát Zsigmond és Dénes (Denta) 1844. ápr. 23. Temes megyében hirdettetik ki. A család ma is él Dentán. - Vö. Lendv. II/116. 

Duka (kádári nemes és báró).
Mihály eszéki kereskedő és gyermekei Miklós, Péter, Illés, Anna, Erzsébet, Zsófia, Katalin, továbbá testvérének, Miklósnak Andrievics Máriától született fiai: János, Konstantin, végül Mihály fiának Miklósnak Virovchevich Máriától született gyermekei Gábor, Péter, Miklós, György 1792 júl. 26-án nyertek címeres nemeslevelet. Péter, Illés és néhai testvérük Miklós fiai: Péter, István 1816 júl. 17-én bárói rangot, 1816 júl. 16-án a Kádári előnevet nyerték. Péter 1805-1822 bánáti főhadi-kormányzó, táborszernagy s a 39. gyalogezred tulajdonosa volt. Ő szerezte Kádárt és Sipetet. 1822-ben bekövetkezett halálával Kádárt István, Sipetet Péter örökölte. Péter utódai közül Miklós (szül. 1828, †1886) 1848-ban alszolgabíró, 1861-ben a csáki járás főszolgabirája, még ugyanaz évben alispán. Testvére György 1861-ben tb. főjegyző. István utódai közül: Emil (szül. 1835, †1885) 1867-ben Temes várm. tb. aljegyzője. Jenő (†1887) 1861-ben esküdt, 1867-73-ban Temes várm. főszolgabirája. Emil fia: Géza (szül. 1867), cs. és kir. szolg. kív. követségi tanácsos, a főrendiház örökös jogú tagja, orsz. képviselő, Kádáron birtokos. Címer: a jobb felső sarokban, aranynégyszöggel kitöltött kék pajzsban, két kifelé fordult ezüstfélhold között, cölöpösen, hegyével felfelé állított nyíl. Sisakdísz: szembefordult páncélos alak növekvően, strucctollas nyílt sisakkal, derekára övezett karddal, jobbjában kis zászlós lándzsát, baljában kerek szúró pajzsot tart. Takaró: kékezüst-kékarany. 

Egyed (remetei).
János Arad vármegye főadószedője, Mesterházy János Temes vármegye főszolgabirája és Kőszeghy János Arad vármegyei főszámvevő 1781-ben a remetei uradalmat vették meg a kincstártól, melyre 1784-ben adományt nyertek. Egy másik Egyed János 1797-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében, Nyitra vármegyének 1755 nov. 10-én kiállított nemesi bizonyságlevelével. 

Eisenstädter (búziási).
Simon temesvári nagykereskedő, valamint Guttmann Ernesztinától született fiai: Fülöp Herman, Ignácz, Áron, Antal, Nándor, Róbert, továbbá leányai Julia, Hermin és Josefa 1872. évi máj. 2-án nyertek címeres nemeslevelet. A nemességszerző halála (1875) után Ignácz lett a nagykereskedő cég főnöke (†1893), aki évek hosszú során át elnöke volt a temesvári kereskedelmi és iparkamarának és igazgatója a temesvári Lloyd-társulatnak.

Emanuel.
Arzén verseczi polgár, továbbá nejétől, Demelics Annától született gyermekei 1791 ápr. 28-án nyertek címeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A nemességszerző fiai közül: Simon (†1830) Verseczen lakott: György (szül. 1775, †1837) előbb a cs. kir. hadseregben szolgált, majd 1797-ben lemondván főhadnagyi rangjáról, kivándorolt Oroszországba, hol kapitányi ranggal vették fel a hadseregbe. 1809-ben már ezredes volt, 1814-ben tábornok. Pál (†1858) cs. kir. huszárkapitány a 4. számú huszárezredben. Fia: György 1848 előtt Temes vármegye főszolgabirája. Az 1850-60. években cs. kir. járásfőnök. A fenti Simon fia Arzén Lugosra költözött s 1841-ben Temes vármegyétől nemesi bizonyságlevelet nyert. Fia Sándor (szül. 1834) a Farencz József-rend lovagja, Kevevárán telepedett le.

Endrédy.
László Szatmár-Németi város bírája, valamint gyermekei: László, József, István, Sámuel és Gábor, 1766. évi dec. 15-én nyertek címeres nemeslevelet, melyet 1767 máj. 18-án hirdettek ki Szatmár vármegyében. Gábor fia Ferencz Újvidékre költözött. Ennek fia Zsigmond (szül. 1838) Beregszón birtokos. Fiai: Károly (szül. 1871, †1895) és Zsigmond (szül. 1873) cs. és kir. tüzérkapitány. Címer: vágott, felül hasított pajzs. 1. arannyal és kékkel hasítva, abban befelé fordult fekete szárny. 2. kékben felszálló veres csőrű és lábú fehér galamb, csőrében olajággal. 3. veresben haladó kétfarkú, veres nyelvű aranyoroszlán, jobb lábában mérleget tartva. Sisakdísz: jobbról arannyal és veressel, balról kékkel és ezüsttel vágott nyílt szárny között kinövő pajzsbeli oroszlán. Takarók: veresarany-kékezüst.

Endrődy.
E. Mátyás alszámvevő, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával megvette Csávost, a melyre adományt nyert. Ez alapon Torontál vármegye 1795-ben beiktatta a vármegyei nemesek lajstromába. Utána fia József örökölte, aki 1848-ig Csávos helység földesura volt. Minthogy azonban az E. család a vételár egy részével hátralékban maradt, F. József halála után (1850) a csávosi birtokokra a kincstár tette rá a kezét.

Fábry (rumunyesti).

E században alapitá Fábry János, ki Breznó-Bányáról származott Pestre, hol szép vagyonra tevén szert, Krassó vármegyében kir. adomány mellett szerzé Rumunyest helységet, melyről családja előnevét vevé. Címere függőlegesen kétfelé osztott pajzs. A jobboldali vörös mezőben hármas dombon méh-kaptár áll, mely körül méhek szállongnak. A baloldali kék mezőben arany oroszlán áll hátulsó két lábán, első jobb lábában kivont kardot villogtatva. A pajzs fölötti sisak koronáján fészkén ülő, s melléből fiainak táplálékul vérét ontó pelikán látható. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A címert s előnevet adó helységet szerző Fábry János Pesten meghalt 1858-ki oktob. 15-én, kora 73-dik évében.

Faur (tövisi, máskép Kovács).
A családnak legrégibb okiratilag kimutatható első őse, Faur máskép Kovács Márk, aki Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől 1665 jún. 30-án Tövisre nyert adományt. Valószínűleg, bár okiratokkal nem mutatható ki, ennek a Márknak atyja vagy nagyatyja volt Faur István, aki I. Rákóczi Györgytől 1631 nov. 25-én címeres nemeslevelet nyert. A családból Miklós lippai gör.-kel. lelkész 1780-ban hirdette ki nemességét. Testvére József (szül. 1761, †1809) szintén lippai lelkész volt. Fia György Facsetra költözködött. Ennek fia: János 1848-ban a bogsáni járás főszolgabirája, majd a 3. honvédzászlóaljba állott be s fokozatosan hadnaggyá lépett elő. 1861-ben orsz. képviselő és Krassó vármegye alispánja. 1865-ben újból képviselő. 1867-1871-ig Krassó főispánja. Majd kúriai bíró (†1888). Fia Kornél (szül. 1860) kir. főmérnök.

Féger (merczyfalvai és temeszsadányi).
A nemesség és fenti előnevek adományozásában 1887. jún. 18. F. Ferencz Temes megyei nagybirtokos részesült. - Címer: hasított, jobb felében vágott pajzs, melynek felső arany mezejében fekete fogaskerék, alsó kék mezejében pedig három (2+1) arany kéve; a baloldali arany mezőben jobbra félszögesen lenyúló, két arany csillaggal díszített kék gerenda, mindkét oldalán egy-egy kék liliommal; sisakdísz: oroszlán jobb lábában három arany kalászt tart; takarók: kék-arany; jelmondat: „Justitia pro omne”

Feilitzsch (báró).
Ősi frank eredetű család. Egyenes őse Jobst (1280 körül), honnan a családfa a mai napig megszakítás nélkül jön le. A család 1847-ben immatrikuláltatott a bajor bárói rend közé. 1845-ben telepedett le Torontál vármegyébe. Berthold (sz. 1867.) jelenleg Szabolcs vármegye főispánja. Címer (ősi): fehérrel, veressel és feketével vízszint vágva. Csuporsisak. Sisakdísz: fehérrel, veressel és feketével vízszint vágott két nyílt sasszárny között kiemelkedő, ugyanoly vágású süveg. Takarók: veresfehér-feketefehér.

Fiáth (eörményesi és karánsebesi).
Régi magyar nemes család. Már a XIV század közepén Krassó megyében a Szörényi bánságban vagyonosabb birtokosok sorában találjuk őseit. Ismert törzse Örményesi Mihály a család ősi birtokáról Örményesről írta nevét, míg fiai már 1480-ban a Fiáth nevet vették föl. Nevezett Mihálynak egyik fia László (Lado) 1467-ben mothnoki Zayk Lászlóval, és ennek testvéreivel István Szörényi bánnal és Sandrinnal az orodi káptalan előtt magszakadás esetében kölcsönös örökösödési szerződésre léptek. Ez oklevél szerint László bírta a karánsebesi kerületben Örményes, Gyurov, Zadva, Mastakon, Zekas helységet, Zlatina fele részét minden tartozékaikkal. 1468-ban Örményesi László és testvére Lajos, továbbá Macskási Jakab I. Mátyás királytól új adomány-címmel kapják a karánsebesi kerületben fekvő Goliecz, Badurencz, Miraya, Petropnicza, Bokosthicza, Valisvara és Csrnecz helységeket, melyeket már elődeik régtől fogva békésen bírtak, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak. 1480-ban örményesi Fiáth László és testvére Lajos, továbbá Macskási János nagybátyok királyi adományt nyertek Mátyás királytól néhai Macskási Imre magvaszakadtán a Szörényi kerületben fekvő felső, alsó és középső Bolvasnicza, Huszarszki, Csarski, Zepmezeje, és Kriva, és a karánsebesi kerületben fekvő Jaz, Mezfalu, Cherenyes és Keregh helységekre.1489-ben örményesi Fiáth László és Lajos testvérek  Mátyás királytól ismét új adomány-levelet nyertek (a Karan) sebesi megyében fekvő, és már őseik által is bírt Beken, Polyana és Polyanicza helységre; melyekbe az orodi káptalan által be is iktattattak. 1500-ban ismét örményesi Fiáth László és Lajos II. Ulászló királytól királyi adományban nyerik a Mihaldi kerületben fekvő, és Parethai Kukanicz Miklós és Mihály birtokában volt, de ezek által vallások változtatása miatt elvesztett a mihaldi kerületben fekvő Alsó- és Felső-Paretha és Simon-uth nevű pusztákbeli minden részjószágaikat, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak. 1501-ben szintén fölebb említett Fiáth László és Lajos testvérek Gerlisthei Jakab és bellai Bellaj Barnabás Szörény megyei Bánok előtt abban egyeztek meg, hogy mivel nevezett Lajos bizonyos Kain Péter nemes embernek meggyilkolása miatt a király kegyelméből kiesett, és Szörény vármegyében, a nagy-mihaldi és karánsebesi kerületben fekvő jószágait, (úgymint: Bukin, Polyana, Polyanicza, Petrosnicza, Valsora, Golacz, Zlatina, Zaraspatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Zadova, Felső- és Alsó-Jarmenes  (=Örmenyes), Gyuro, Felső és Alsó-Fenes, Gino, Kriva, Felső- és Alsó-Bolvasnicza, Huszarczki, Felső-Poretha, Alsó-Poretha és Simon-út helységek fele részét) saját élete és feje megvédelmezése miatt részint a megölt Kain Péter rokonaira, részint a királynál kegyelem-eszközlés végett közbenjáróira tett költségek fejében idegen kezekbe juttatni kényteleníttetett, azokat testvére László saját erejéből szerzé vissza, ámbár jogosan magának tarthatá, mégis testvére iránti szeretetből abban egyeztek meg, hogy ezen fele részben Lászlónak fia János, és leányai Kata, Erzse és Anna, és ezeknek mindkét ágon álló utódai abban egyenlően bírják és osztozzanak. - Ez egyességre II. Ulászló király 1501-ben B. sz. Mária menybe-menetele utáni szombaton kelt adomány-levelében királyi megegyezését adván, azokba az orodi káptalan által nevezett László gyermekeit be is iktattatá. 1548-ban Fiáth Katalin Lászlónak leánya azért perelt ifjabb nővére Anna Bakoczy Ferenczné ellen, mivel ez a neki csupán törvényes használatul átengedett birtok-okmányokat visszaadni vonakodott, a minthogy ezeknek visszaadásában Suraklini Petrovics Péter temesi főispán, és Magyarország alsó részeinek főkapitánya által az alperesnő el is marasztatott. 1691576-ban Fiáth Lajos neje Kollovai Gámán Anna Szörény vármegyében a karánsebesi kerületben fekvő Koliova, Obresia, Varcziorva, Rauma, Glomboka és Mál, - továbbá Hunyad megyei Benczenes helységbeli atyai örökségképen reá jutott birtokrészekre Báthori Kristóf erdélyi fejedelemtől adománylevelet szerezvén, miután ennek a Gámán családbeliek név szerint Gámán Miklós ellentmondott, 1589-ben a gyulafehérvári káptalan előtt nevezett Fiáth Lajos, említett nejének és tőle származott Borbála, Gábor, Zsigmond és János gyermekeinek nevében Gámán Miklóssal kiegyezett, és ezen egyesség folytán Benczenes helységbeli rész is Fiáth Lajos és utódainál maradt. 1611-ben Fiáth Zsigmond és Miklós Szörény megye alispánjai, Kornis János fejedelmi pohárnok és udvarnokkal egyetemben Bethlen Gábor fejedelemtől Szörény vármegyének Halmosdi kerületében fekvő egész Ruszka és Prigor helységet, és Tengova helységnek felét nyerték adományban. 1613-ban örményesi Fiáth Zsigmond Szörény vármegyéből a karánsebesi kerületből saját és testvére Miklós úgy János unokatestvére (frater patruelis) nevében a Kolos-monostori Convent előtt óvást tesz azon megyében fekvő egész Alsó- és Felső-Bukiny, Poyan, Polyanicza, Velisora, Golecz, Zlatina, Zarazpatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Eörményes, Felső- és Alsó-Gyuro, Glino és Kriva helységek elidegenítése vagy eladományozása ellen is. 1633-ban Fiáth Zsigmond karánsebesi harmincadost, Fiáth Miklóst és Jánost, továbbá Kricsovay Jánost, Szörény megyei minden javaikra nézve előbbi kiváltságaikban, mely szerint minden adózás, dézsma- és kilenced-fizetéstől mentesek és szabadak voltak birtokaik, I. Rákóczy György újólag megerősíti. 1639-ben karánsebesi Fiáth Zsigmondnak a gyulafejérvári káptalan előtt karánsebesi Groza Ferencz Szörény megyében fekvő Szakul, Morencz, Belyen, Mothnoki, Ohaba, Chernota és Almassa helységbeli részét örökre beírja (inscribálja). 1654-ben néhai Fiáth Zsigmondnak fiai Gábor, Lajos és Boldizsár Floka László karánsebesi al-bán, s több Szörény megyei hivatalnok előtt néhai Thivadar Gergely utódaival az atyjaik által folytatott pereknek letétele mellett egyességre léptek, mely szerint a peres Prebuli jószágban (mely - úgymond - Pogonicz vidéken van) egyformán osztozzanak. Mindezen eddig előadott birtokviszonyokat tárgyazó okleveleket örményesi Fiáth János mint Győr vármegye alispánja 1698-ban az Úr menybemenetele ünnepén a győri káptalan által hitelesen átirattá. I. Zsigmondnak hat fia által a család elterjedvén, II. Boldizsárnak fia János Győr vármegyébe költözött, s a máig virágzó Fejér, Veszprém stb. megyében birtokos családnak alapítója lőn. Először Győr város jegyzője, azután a győri várbeli gyalogság fővajdája, utóbb - mint említők 1698-ban - Győr vármegye alispánja (1688-ban Komárom megyének is alispánjául választatott), majd az erdélyi királyi kancellárián titkár és referens tanácsos, utóbb m. helytartósági tanácsos. Meghalt 1727-ben Pozsonyban. Özvegye Fördős Katalin, kitől következő gyermekei maradtak: 1) Ferencz Győr és Fejér megye táblabírája, kinek leányai Bora Petes Jánosné, Éva Márffy Györgyné. 2) Borbála Tallián Ádám Vas megyei alispán és tanácsos neje. 3) Zsigmond-Athanasius pannonhalmi sz. Benedeki-rendi szerzetes. 4) Zsófia Daróczy Ferencz Tolna vármegyei alispán neje. 5) Ádám, kinek Lázár fiától egyik unokája József cs. kir. kam. utódaival együtt 1858-ban az ausztriai birodalmi bárók sorába emeltetett. Fiai közül Ferencz 1844-ben Fejér megye alispánja, kétszer orsz.-gyülési követe, később m. k. helytartósági tanácsos, cs. k. kamarás. Lakik Akán. Péter királyi ügyigazgató, 1833-ban a kőszegi táblánál ülnök lőn. A család címere: a pajzs kék mezejében egy magyar vitéz kivont karddal, mellyel egy előtte álló medvének fejét vette. A pajzs tetején két kiterjesztett szárny között egy magyar vitéz nyúlik ki, jobbjában kivont kardja hegyén a pajzsbeli medve fejét tartva. A pajzsot foszladék veszi körül. A címert a metszvény mutatja. A bárói címert hét-gombos korona díszíti.

Filkovič.
Horvátországból származik. A nemességet 1602-ben Péter nyerte II. Rudolftól. A család a XIX. század elején költözött Torontál vármegyébe, a hol F. Ker. János és rokonai 1823 febr. 3-án hirdettették ki nemességüket Zágráb vármegye bizonyságlevele alapján. Egyike volt azoknak a családoknak, a melyek mint a zágrábi püspökség hűbérnökei Bókán telepedtek meg, hol birtokos volt. Tagjai közül: Boldizsár 1848-ban Torontál vármegye főszolgabirája volt. Ennek unokája Boldizsár, jelenleg tb. főjegyző. Címer: veresben, három koronás párducfővel megrakott kék pólya. Sisakdísz: természetes galamb, csőrében három olajággal. Takarók: Kékezüst-veresarany.

Fischer.
János 1699 febr. 3-án nyert címeres nemeslevelet, melyet Nyitra vármegyében 1700-ban hirdettek ki. A család később átszármazott Bars vármegyébe. Antal Temes megyei szolgabíró, valamint testvérei János és Pál 1793 jan. 7-én, József Krassó megyei termesztményi biztos és testvére Antal Temes vármegyei csendbiztos 1819 nov. 22-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében. Antal (†1828), fia István (szül. 1810, †1884), 1828-ban lépett Temes vármegye szolgálatába. 1848-49-ben, 1865-68-ban a székási kerület orsz. képviselője. 1869-ben megyei, 1871-1884-ig kir. törvényszéki bíró. Fia: Lajos (szül. 1844) nyug. cs. és kir. százados. Temesvár szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja. Címer: Kékben, zöld alapon álló természetes medve, jobb előlábával piros almát tartva. Sisakdísz: bal lábán álló természetes színű daru, jobb előlábával kövecset tart. Takarók: kékarany-veresezüst.

Fock (hodosi).
Ferri János újaradi vaskereskedő, 1827 júl. 27-én nyert címeres nemeslevelet, egyúttal pedig kir. adományt az Arad vármegyei Hodosra. Fia: János (szül. 1800, †1888). Ennek fia: Zsigmond (szül. 1838) Újaradon birtokos. Címer: négyelt pajzs. 1. veresben arany méhektől körülrajzott arany méhkas. 2. Kékben ballábán álló ezüst-gólya. 3. Kékben jobbra fordult ezüst-oroszlán. 4. Veresben aranymarkolatú görbe kardot tartó páncélos kar. Sisakdísz: két kékszínű ormány között, kinövő pajzsbeli gólya. Takaró mindkét oldalról: kékarany.

Fodor I. (szilágybagosi.)
Szilágy vármegyéből származik. Régi család, mely már a középkorban birtokos volt Szilágy és Kraszna vármegyékben. Tamás, kinek neje Borzási Balog Eufrozina volt, 1542-ben nyert nemességújító címerlevelet. Ennek gyermekei a borzási birtokra nyertek adományt. Tamás fia János Pázmán Dorkát vette nőül. Ennek utóda Tamás 1604-ben Borzáson volt birtokos. Családi közlés szerint Tamástól, aki 1542-ben nemességújító címerlevelet nyert, a jelenleg élő nemzedék a következőleg származik le: Tamás fia I. János, ezé II. János, ezé III. János, ezé Zsigmond, ezé György, ezé Mózes, aki Szilágy vármegyében 1806-1808-ban Récsén volt birtokos. Ennek fia Ruben, a debreceni városi nyomda igazgatója, ezé Károly földbirtokos cs. és kir. hadbíró, majd járásbíró. A család a XIX. század elején igen el volt terjedve Szilágy és Kraszna vármegyékben. Az 1805. évi összeírás szerint Borzáson és Bagoson is. Tagjai közül Dávid, Sándor és Klára Borzáson voltak birtokosok. Az 1806. évi összeírás szerint F. Dávid, Sándor és Klára 10 5/12 régi és 2 2/3 új jobbágytelket bírtak Borzáson. Dávidnak ezenkívül még Paliczkon, Halmosdon egy fél jobbágytelke volt. György, Imre, Mózes és Tamás Récsén voltak birtokosok, hol 3 1/2 adómentes telkük és öt jobbágytelkük volt. A fenti Károly földbirtokos és járásbíró. Fia: Vilmos jelenleg Hont vármegye főszolgabirája. A család 1848 előtt Borzás, Bagos és Récse helységekben bírt földesúri joggal. Idővel elterjedt Hajdú és Zemplén vármegyékbe is. Torontálban 1871-ben költözött. Hontba 1898-ban telepedett le. Címer: kék pajzs ezüst pajzsfővel. A pajzsban ezüstkövekből rakott oromzatos őrtorony emelkedik, fekete kapuval s a kapu mindkét oldalán, valamint a torony közepén egy-egy lőréssel. A torony tetejére villás végű ezüstnyelű veres zászló van tűzve, mely a pajzsfőbe nyúlik be. Sisakdísz: két fiát vérével tápláló pelikán. Takarók: mindkét oldalról: kékezüst.

Fodor II.
Ilynevű családból István 1794-ben Pozsony, Antal 1839-ben egyik székelyszék bizonyítványa alapján hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében. E család a XIX. század első felében Gádon bírt földesúri joggal.

Fóris (néveri).
Bars és Nyitra vármegyékre kiterjedt család, mely nemességét, családi közlés szerint, a mohácsi vész utáni időkben kapta; F. Imre a XVII. században Nyitra vármegye szolgabírája volt. 1823-ban költözött Torontál vármegyébe. Mátyás (†1903.) lovrini jegyző és földbirtokos volt. József jelenleg zsombolyai főszolgabíró; neje Erzsébethvári Csiki Karola; fia József joghallgató. Címer: hasított kék pajzs. Elől: felül két, alul három hatágú arany csillag között ezüst félhold. Hátul: zöld alapon álló veres atillás, kék nadrágos, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyen átütött török fő van. Sisakdísz: pajzsbeli vitéz növekvően. Takarók kékarany-veresezüst.

Frummer (keresztesi).
Mihály Temes vármegye számvevője, ki 1779-ben Keresztest vásárolta meg, 1783-ban testvéreivel együtt címeres nemeslevelet nyert II. József császártól, melyet I. Ferencz király 1798 nov. 23-án megerősített. Mihály testvére Fülöp (szül. 1748, †1806). Arad vármegye táblabírája, 1802-ben országgyűlési követ volt. Fiai József (†1840) Krassó vármegye alispánja és Zsigmond. József fia László, Krassó vármegye szolgabírája, valamint Zsigmond 1839-ben legfelsőbb engedéllyel Szendére változtatták nevüket. Zsigmond fia Béla, Krassó vármegye alispánja, 1848-49-ben honvédszázados, 1867-69-ben Arad vármegye főispánja, majd min. tanácsos, államtitkár, 1873-1882-ig honvédelmi miniszter.

Georgievics (apadiai).
Demeter fiai Péter, István, Mihály és az elhunyt Konstantin fiai 1823 szept. 6-án nyertek címeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet 1823 dec. 15-én hirdettek ki Temes vármegyében. Szilárd fia György temesvári sörházbérlő és Temes vármegye táblabírája. Fiai: Szilárd (†1877) Petrományban volt birtokos. György cs. és kir. altábornagy. 

Gerliczy (Aranyi és Szent-Gerliczei, Szent-Gerlistyei báró).
Ősi fészke a mai Rudaria volt, a melyet hajdan Gerlistyének neveztek. Okiratilag ismeretes, hogy Gerlistyei István 1410 június 16-án Ozorai Pipo temesi gróf és főispántól, aki egyszersmind Zarándi és Krassói főispán, valamint Szörényi bán és kir. sókamarai gróf volt, új adományt nyert Gerlistyére, melyet mind ő, mind nemzetsége a régi idők óta békességben bírt. 1431-ben Aranyi Gerlistyei Miklós beiktatási parancsot nyer több Erdélyben fekvő birtokrészre, I. Ulászló király pedig Mehadikát adományozta Gerlistyei Lászlónak és Jánosnak. I. Mátyás király 1484-ben Gerlistyei Jakabnak Galista, másként Rudezza nevű helységre állított ki adománylevelet. Jakab 1495-ben már Szörényi bán volt s 1502-ben Jajcza ostrománál megsebesült. Fiai közül Imre végvári kapitány (1526), Jakab Mohácsnál esett el. A törökök elől a család mindjobban Erdélybe húzódott. Gábor 1528-ban Mehadikára és tartozékaira nyert adományt János királytól. A fenti idősebb Jakab fia Miklós (1535) szintén Erdélybe költözött és a Matskássy család Hunyad vármegyei jószágaira tartott igényt. A XVII. század elején Miklóst Karánsebes várában találjuk. I. Lipót király idejében Gerliczy Jakabbal találkozunk, kinek fia Horvátországba költözvén, családi nevét Gerlichichre változtatta. Ennek unokája János, 1774-ben osztrák, 1777-ben fiume-buccaritersatoi személynökként magyar bárói rangot nyert. Ennek fia Ferencz selmeczi kamaragróf (†1833) 1800-ban Klárafalvát és Deszket vásárolta meg a kincstártól. Ennek fia Ferencz cs. kir. kamarás és őrnagy. Fia Félix (szül. 1829, †1895) cs. és kir. kamarás, 1860-61-ben Bihar vármegye alispánja. Fia Ferencz (szül. 1859) cs. és kir. kamarás, a Souv. Máltai lovagrend tagja, országgyűlési képviselő. Birtokai: Deszk, Klárafalva, Ferenczszállás és Kiszombor egy része. Fia: Félix Géza Vincze (szül. 1885) a főrendiház örökös jogú tagja, cs. és kir. attaché Konstantinápolyban. Címer: haránt négyelt pajzs szívpajzsal. Ebben veresben, zöld halmon ülő és csőrében gyöngyös és rubintos aranygyűrűt tartó gerlice. Nagy pajzs: felső osztálya kékkel és zölddel vágva; fenn ezüst keresztecske, lent királyi korona. Jobb- és baloldali osztály: aranyban, a belső vágásvonalakra támaszkodó, veressel fegyverzett kétfejű sas. Alsó osztály kékben arany-horgony. Három sisak. Sisakdíszek: I. Arannyal és kékkel váltakozva vágott két elefántagyar között aranyhorgony. II. keresztbe tett egyenes és görbe aranymarkolatú kard között a pajzsbeli kereszt. III. két keresztbetett bányászkalapács között, hármas halmon a szívpajzsbeli gerlice. Takarók: I. kékarany. II. feketearany. III. veres-ezüst. Pajzstartók jobbról aranyoroszlán, balról természetes tigris.

Gorove (gáttájai).
Örmény eredetű család, mely a XVII. század végén származott, Erdélybe és Szamosújvárott telepedett le. László özvegye Pap Mária és fia, Kristóf szamosújvári főbíró, 1760 júl. 28-án, Kristóf László testvére és ennek Dániel Annától született János, Antal és Tivadar nevű fiai, 1761 okt. 15-én nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Kristóf fiai: László író és akad. tag, Lajos és Károly, 1823-ban megvásárolván a kincstártól Gáttáját, arra I. Ferencz királytól adománylevelet nyertek és egyszersmind megkapták a Gáttájai előnevet. László fia István 1848-ban a képviselőház jegyzője, publicista, száműzetésben és a kiegyezés megalkotásában részes államférfi, 1867-ben földmívelésügyi, ipar- és kereskedelmi, 1870-ben közmunka- és közlekedésügyi miniszter (†1881). István Gáttáját az 1761-ben magyar nemességet nyert Kristóf utódára, János kiskorú fiaira hagyta, János többek között a magyar állam ezredéves fennállása alkalmából, 20.000 koronás alapítványt tett a szegény sorsú egyetemi hallgatók ösztöndíjául. Fia László (szül. 1868) v. orsz. képviselő, Gátalján birtokos. Címer: kékben, hegyével fölfelé nyúló két ezüst-nyíl. A nyilak között négy hatágú aranycsillag. Sisakdísz: markában pajzsbeli nyilakat tartó, könyöklő páncélos kar. Takarók: kékarany-kékezüst.

Görgey (görgői).
Első ismert őse Miklós, 1625 máj. 20-án nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól; melyet István és György 1746 febr. 15-én hirdettettek ki Zemplén vármegyében. János (szül. 1819, †1898) a XIX. század közepén Németremetére költözött. Fia Gyula (szül 1848). Németremetén volt birtokos. 1896-1901-ben lippai orsz. képviselő volt.

Graff (daruvári).
A címeres nemeslevelet 1840. febr. 27. G. Károly s felesége Ludvigh Katalintól született gyermekei Kálmán, Máté és Emilia kapták (LR. LXVI/849.; Pestm. lt.) Kihirdette 1840. jun. 22. Krassóm. A család 1848. Graffay-ra változtatta nevét. Címer: kék pajzsban fölfordítva álló ezüst horgony karikáján áthúzott vörös kötéldarabbal; sisakdísz: 2 fekete szárny között háromszög alakjában felrakott 3 ötágú ezüst csillag; takarók: kék-ezüst.

Gudenus báró.
G. János Kristóf és János Dániel 1668 márc. 5-én német birodalmi lovagi rangot nyernek. János Kristóftól ered az idősebb ág, melyből János Kristóf 1696 szept. 20-án birodalmi bárói rangot nyert. Mivel a bárói diplomát annak idején nem állították ki, János Kristófot és fiait, Kristófot, Rezsőt, Fülöpöt, Ferdinándot, János-Albertet és Antal-Ferenczet 1730 ápr. 4-én bárói méltóságukban megerősítették. Ez ágból néhai Gábor (†1879) leszármazói 1907 aug 26-án osztrák grófi rangot nyertek. Az ifjabb, vagy stájerországi ág Orbán Ferdinándtól ered. Ez az ág 1732-ben nyert VI. Károlytól, 1745 jan. 7-én VII. Károlytól és 1746 jan. 11-én I. Ferencz császártól bárói oklevelet. Ez ág sarja: Húgó Ferencz Xavér (szül. 1833) pápai titkos kamarás, cs. és kir. kamarás, aki 1860 aug. 28-án Csávosy Saroltát vette nőül, Gádon birtokos. Fia: Béla (szül. 1863) Gádon és Lugoshelyen (Krassó-Szörény várm.) birtokos.

Gyertyánffy (bobdai).
Örmény eredetű család, mely Erdélyből 1796-ban költözött Torontál vármegyébe. Őse Gy. Antal, aki fivéreivel: Lukácscsal, Kristóffal és Jánossal együtt 1795 jún. hó 25-én nyert címeres nemes levelet I. Ferencz királytól. János Erdélyben maradt, Antal, Lukács és Kristóf 1796-ban nyerték adományul Bobda, Gyér és Tolvádia helységeket. Antal, Lukács és Kristóf 1806 aug. 1-én nyerték a Bobdai előnevet. Antal ága kihalt. Kristófnak, aki a tolvádiai ágat alapította, fia volt Dávid; ennek leányát Bertát, 1842 jún. 9-én gróf Nákó Kálmán vette nőül. Lukács ága, az úgynevezett gyéri ág jelenleg is virágzik. Ez ág nevezetesebb sarjai; Dávid (szül. 1797, †1878) Torontál vármegye követe, majd alispánja, később főispánja. Fia Gyula jogtudor, 1848-49-ben honvédfőhadnagyként harcolt az erdélyi seregben és Segesvárnál megsebesült. Fia: Dénes a perjámosi járás főszolgabirája. Ferencz honvédezredes Lüders orosz tábornok túlnyomó serege ellen, 220 székellyel 3 napig védelmezte a kökösi hidat, mely védelemben valamennyi társával hősi halált halt. - László 17 éves korában küzdötte végig a szabadságharcot, mint Bocskay huszárfőhadnagy. A szőregi csatában két lovat lőttek ki alóla és bal térdébe golyót kapott. János (†1880.) sok ideig Torontál vármegye alispánja volt. Ferencz (szül. 1845, †1888.) a nagybecskereki kir. törvényszék elnöke. János vértes-kapitányként 1859-ben a solferinói és magentai csatákban tüntette ki magát. Kálmán honvéd-huszárezredes, Jenő pancsovai főszolgabíró, László földbirtokos, tartalékos huszárhadnagy, Andor földbirtokos. Címer: négyelt pajzs. 1. és 4. veres mező arany pajzsfővel, melyben mindkét oldalról kinyúló két összefont kékmezű kar látható. Alatta: zöld alapon gyertyát tartó ezüstoroszlán. 2. és 3. kékben négy (2: 2) hatágú aranycsillag között veres szív. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között könyöklő, kardot tartó, kékmezű kar. Takarók: veresezüst-kékarany.

Gyika (dézsánfalvi).
Konstantin Emanuel s nejétől Dadányi Anasztáziától született gyermekei György, Anna, Katalin, Mária és Aspásia 1813 jan. 15-én nyertek címeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Konstantin testvérével Jánossal együtt a kincstártól megvásárolta a dézsánfalvi nemesi birtokot, melyre I. Ferencz királytól 1817 aug. 8-án adománylevelet és Dézsánfalvi előnevet kaptak. János utódai közül Tivadar (†1862) Temes vármegye főszolgabirája. Szilárd (†1880) kir. tanácsos, Krassó vármegye alispánja. György (†1871) Temes vármegye főszolgabírója. Tivadar fia Iván, ennek fia Elemér, jelenleg Dézsánfalván, Szilárd fia Árpád szintén Dézsánfalván birtokos. György fia Imre ügyvéd, Magyarszákoson birtokos. Imre fia György, Milanóban alkonzul. Címer: hasított pajzs. Elül ezüstben, koronás zöldhalmon repülésre kész, csőrében fekete keresztet tartó, természetes színű sólyom. Hátul veresben ezüst ökörfej. Sisakdísz: pajzsbeli sólyom. Takarók: veres-ezüst.

Győry (márialaki).
János neje Szütt Ágnes, valamint Mihály, György, János és Gáspár nevű fiai 1638 május 11-én nyertek címeres nemeslevelet Rákóczi György erdélyi fejedelemtől, melyet 1639-ben Bihar vármegyének Nagyváradon tartott közgyűlésében hirdettek ki. E családból származik, Imre 1899-ben a csáki járás főszolgabirája.

Gyulai (marosnémethi és nádaskai gróf).
Magyarországból a XVII. században Erdélybe szakadt család, őse Ferencz váradi alkapitány 1651. A család főleg katonai pályán tűnt ki. Gy. Ferencz udvarhelyi főkapitány, valamint nejétől Kapy Máriától született Ferencz, István és Katalin nevű gyermekei 1694 jún. 2-án bárói rangot nyertek és ugyanő 1701 jan. 13-án gyermekeivel együtt grófi rangot. E család a XIX. század első felében Dugossello (Nyerő), Saravola (Sárafalva) és Nagyősz helységekben bírt földesúri joggal.

Gyürky (losonczi nemes és gróf).
A család őse István, aki gróf Forgách Ádámtól Losoncz városában egy házat kapván adományba, abba 1634-ben királyi beleegyezéssel beiktatták. György 1652-ben nyert címeres nemeslevelet. István, aki 1790-96-ban Nógrád vármegye első alispánja volt, 1800-ban megvette Gyarmatha egy részét, továbbá Balázsfalvát, Medvest, Girodát és Szinérszeget. 1806-ban királyi biztos, majd Torontál vármegye főispánja és v. b. t. t. lett (†1807). Fia: Pál (†1859) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t. és Krassó vármegye főispánja. Fiai: Ábrahám (szül. 1836, †1901) 1867 jan. 16-án grófi rangot nyert, melyet, 1874-ben Magyarországra is kiterjesztettek. Testvére Béla (szül. 1848), MÁV. főellenőr. Ábrahám fiai: Pál cs. és kir. kamarás, huszárfőhadnagy (szül. (1859, †1892), László (szül. 1860) Verseczváton birtokos, István (szül. 1864) cs. és kir. kamarás; Viktor (szül. 1870) Győröd és Verseczvát helységekben birtokos.

Hadik (Futaki gróf).
A család múltját a Bács-Bodrog vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül János (szül. 1863) v. b. t. t., volt belügyminiszteri államtitkár, neje, szül. gróf Zichy Alexandra révén, Nagyzsám helységben birtokos.

Hagymási (szent-giróthi és beregszói).
Régi család, mely előnevét a Temes vármegyében fekvő Beregszótól és a Zala vármegyei Szt. Giróthról (ma Szt. Grót) vette. Törzse a XV. sz. közepén élt H. István. Tagjai közül kitűntek: H. Miklós, Szörényi bán. Midőn Ulászló király 1491. békét kötött Miksa osztrák herceggel, az ennek pártján volt H. Miklós is kegyelmet nyert. Többek között megjelent az 1505-iki rákosi országgyűlésen. - Fia, H. János, budai várnagy vala. H. Kelemen, Izabella királynő és Petrovics Péter hű embere volt. 1556. a marosvásárhelyi országgyűlés őt küldte Lugosra, hogy Petrovicsot hívja vissza Erdélybe. Legnagyobb hírnevet szerzett H. Kristóf, kinek az előbb említett Kelemen valószínűleg testvére volt. Hosszasan, de sikertelenül küzdött Szeredy Györggyel, ki őt hatalmaskodással megfosztotta Sáros vármegyében lévő Makovica nevű várától és uradalmától. A Szapolyaiak pártjára állván, Huszt várának kapitánya lett (1557-1564). Midőn János Zsigmond 1566. Belgrádba ment Szolimán szultán üdvözlésére, erdélyi hadainak főparancsnokává H. Kristófot tette, ki ekkor is érdemeket szerzett a közrend és biztonság fenntartásában. A hálás fejedelem, ki kényes ügyekben gyakran vette igénybe tanácsát, máramarosi kamaragróffá is tette és Petrovics Péternek az Arad vármegyei Csúcsfaluban levő birtokait néki adományozta. 1571. megszerezte Békés Gáspárral és Csáky Mihállyal együtt, 30000 frt zálogösszeg fejében a Husz várához tartozó uradalmakat. (De már 1576. -a mint Békés irja - H. «nagy perfidiával és árulással» egymagának foglalta le a birtokot.) János Zsigmondnak halála után (végrendeletének is egyik végrehajtója volt), bár a székelyek nagy része őt magát óhajtotta erdélyi fejedelemnek, Békés Gáspár érdekében használta fel Erdélyben és Bécsben bírt befolyását. Utóbb azonban Báthory Istvánhoz csatlakozott; 1577. az erdélyi hadaknak élén találjuk, melyek arra voltak kirendelve, hogy Nagyvárad vidékén a nyugalmat megőrizzék. Úgy látszik, nemsokára ezután meghalt. Neje némelyek szerint Sanyiki Krisztina, mások szerint Bátthory Erzsébet vala. - H. Katalin (meghalt 1604.) előbb Varkocs Miklós, majd Bocskay István felesége volt. - H. János, Kristóf fia, Nádasdy Pál és Thurzó Gy. udvarnoka volt. 1632. Szt. Péternél, majd Kapornoknál vitézkedett a törökkel szemben. Kanizsánál hősi halállal esett el. Nagy birtokai voltak Huszton, Déván, Kőváron, Lugoson, Karánsebesen és másutt. - Miklós nevű fiában a H.-családnak magva szakadt. - H. Kristóf (a családban e néven a második) 1605. Bocskay István vitéz párthíve volt. Sopront is vívta ennek csapataival, de eredmény nélkül. 1620. kőszegi kapitány vala, kit Batthyányi Ferenc, meglepvén a várat, elfogott és Pozsonyba vitetett. - H. István H. Ferdinánd korában említtetett, mint szt. gróti kapitány. Az «új hit»-hez pártolt H.-ak többször zaklatták a kat. papokat és barátokat. V. ö. Rupp Jakab, Magyarország helyrajzi története I. köt. Szádeczky Lajos, Békés Gáspár. A család címere: a vért udvarában nyíllal nyakán átlőtt hattyú. A vért fölötti sisak koronáján ugyan oly hattyú áll, s a háttérben három zászló leng.

Haraszthi.
Régi család, mely a rokon Thétényi családdal együtt Zsigmond királytól 1405-ben kapja címeres levelét. Törzsük - mint a címeres levélben megneveztetik - Haraszthi János, ennek fia Jakab, ennek fiai: Péter, János és László, kik hárman Théténi Péter Buda vár al-várnagyával együtt nyerték a címert. Közös címerük egy dőlt pajzs, melynek arany udvarában két rézsútos fekete csikolat (duobus baradis nigris) rézsútosan látszik, az előtérben daru áll egy lábon. A pajzs fölött sisak áll, melyről fekete foszladék hullámzik le, a sisak fölött a foszladék arany-fekete, a sisakból daru-nyak annak fél testével emelkedik ki. Haraszti Rázmán 1416-ban Beregh vármegyében birta Gelénes, Papi, Barabasi, Csonka, Kyrvo, Harka és Jand helységet, melyek utóbb a Perényi, Sárkány, Dobó, Zekel, Czobor és Thurzó családra háromlottak. 1486-ban Haraszthi Ferencz Szörényi bán és Arad megyei főispán volt. Az 1489-ki országgyűlés megróvá őt Koszorú vára elvesztéséért. Mily roppant birtokai voltak Ferencznek, főleg a Bánságban, kitűnik abból, hogy ő 1518-ban a Vásárhelyi máskép Patkóczi kastéllyal, Bakófalva, Rakovazina, Balza, Borzos, Valfinecz, Rakócz, Babatin, Zarincz, Burgundia, Klenocz, Bozzia, Sulincz, Fagymagh, Dragovincz, Milolot, Aaghvásárhely, Opprisincz, Boilincz, Dragotincz, Batófalva, Bandia, Nyerges, Ochovitza, Ményes, Kuthnya, Illavincz, Gyertyános, Rekethés, Radovela Temes vármegyében, Zacha kastéllyal Hosszúpatak, F.-Bényes, A.-Bényes, Megyerts, Serked, a lugosi kerületben; - Koldofalva, Kuboast, Lugas máskép Bánkfalva, Balintz a lugosi kerületben; - Challya kastélylyal Külső- és Belső-Challya, Jáz, Pély, Pongrácz, Panád, Keresztúr, Kovácsi, Keű, Gyarak Orod vármegyében; - Palilesevel, Almaszegh, Sárfeű, Thosia, Gergelypertoja, Orod vármegyében; - Káposztás-Megyer, Berki, Szászhalom, Eűrkény Pest megyében; Ágas-egyháza Fejér vármegyében; - Kathlo, Solymos, Rakasach, Melchefalva, Sebes, Sz.-Lélek Temes vármegyében; - Saginova, Kaprivnó, Sumethacz, Cenlibrig, Verhogy, Kajniczi, Melkaváz és Benedikluk Pozsega vármegyében, jószágait hű szolgálataiért és 25,000 forintért bevallja lévai Cseh János fiának Zsigmondnak és nejének Haraszthy Katalinnak, és Bakos Mihálynak és ennek neje Haraszthy Annának, az ő leányainak, kiket Dóczy Zsófiától Dóczy László leányától nemzett. Ugyancsak említett Haraszthi Ferencz még előbb t. i. 1508-ban már némely javait bevallá nevezett két leányainak, és azok férjeiknek. Vele egy időben élt s testvére volt Haraszthi János, kinek leánya Anna Siraky Boldizsárhoz ment nőül, és kinek leánya Siraky Ilona Keszy Mátyásnak lőn felesége. Haraszthi család jelenleg is él Ung és Zemplén vármegyében, ez utóbbi e század elején Egresen közbirtokos. Ung megyében Haraszthy József rendszerinti esküdt. Ung megyében birtokos a család Mokcsán, honnan előnevét írja. Bihar megyében birtokos Mező-Telegden. A család egyik tagja mokcsai Haraszthy Ágoston, miután Éjszak-Amerikát beutazta volna, és hazajővén, „Utazás Éjszak-Amerikában“ című munkáját kiadá, - a Bánságban birtokát eladván, még 1848. előtt családostól Amerikában költözve, ott telepedett meg.

Harnoncourt gróf.
A család neve tulajdonkép De la Fontaine és d’Harnoncourt-Unverzagt. Ősi luxemburgi család, melyből Pál Bernát 1627. április 29-én birodalmi grófi rangot nyert. Hubert (szül. 1789. †1846.) Ebenfurt és Keglbrun bárója, Retz ura 1839 június 7-én kelt legfelsőbb engedéllyel akihalt gróf Unverzagt-család címerét és család nevét a saját családjával egyesítette. A család 1827. szeptember 29-én nyert honfiúsítást Csehországban. Fia Miksa Viktor (szül. 1820, †1867) cs. kir. kapitány. Fia Felix (szül. 1857.) cs. és kir. kamarás, a Máltai lovagrend tiszteletbeli lovagja, 1887 december 28-án vette nőül Écskai Lázár Mariannát (†1893.), családja utolsó sarját, kivel a nagykiterjedésű écskai uradalmat nyerte hozományul. Fia Felix (szül. 1891.) Címer: négy részre osztott pajzs, arany szívpajzzsal, abban két keresztbe fektetett kék zarándokbot fölött veres kagyló. A nagy paizs jobb felső osztálya: négyelt pajzs koronás arany szívpajzzsal, abban öt fekete lépcsőn felfelé kúszó, hátán és mellén halpikkelyekkel fedett fekete kutya, arany nyakövvel. 1. és 4. haránt négyelve, felül és alul feketében arany oroszlánfő. Két oldalt aranyban fekete liliom. 2. és 3. veresben balharánt fehér pólya. A nagy paizs bal felső osztálya: 1. és 4. veres mező ezüst pólyával vágva, abban haladó kétfarkú aranyoroszlán. 2. és 3. kékben ezüst szarvasfő; a 3. mezőben levő befelé fordulva. A nagy pajzs jobb és bal alsó osztálya egyszer vágva és hasítva és kék szívpajzzsal, abban három repülésre kész pacsirta. 1. és 4. aranyban a vágási vonalból kinövő aranykoronás fekete sas. 2. és 3. veresben három jobbharánt pólya. Hat sisak; sisakdíszek: (a két középső) I. balfelé fordult arany zászlót tartó veres oroszlán. Takaró: kékarany. II. pajzsbeli fekete kutya arany nyakörvvel, háta és melle halpikkelyekkel fedve, növekvően; takaró: veres-ezüst. A két jobb oldali III. kék aranytekercsből kiemelkedő ezüst szarvasfő. Takaró: kékarany. IV. nyílt szárny, a jobb oldali haránt négyelve, felül és alul feketében arany oroszlánfő. Két oldalt aranyban fekete liliom. A baloldali veresben balharánt ezüst pólya. A két baloldali: V. leveles aranykoronás, veres ruhás, szakállas férfialak, karok nélkül, ruháján három aranygombbal és aranygallérral. Takaró: veres-ezüst. VI. koronás kétfejű fekete sas. Takarók: veres-ezüst. Pajzstartók két kifelé fordult fehér vizslakutya aranyszegélyű bíborszínű nyakravalóval, nyelvét kilógatva.

Hatvany-Deutsch (hatvani).
Deutsch Bernát és József, akik 1861-1884-ben a szécsányi (Temesszécsény) és 1872-1894-ben a szépfalusi nemesi birtokok tulajdonosai voltak, 1879 jan. 15-én nyertek címeres nemeslevelet. Sándor, József, Károly és Béla 1897 máj. 12-én nemességük és Hatvani előnevük épségben tartása mellett, legfelsőbb engedéllyel a Hatvany-Deutsch családnevet vették fel. Sándor, József, Károly és Béla 1908 okt. 23-án báróságot nyertek.

Hauser báró.
Mátyás cs. kir. ezredes 1803 jún. 23-án nyert német-római birodalmi báróságot. Fia György (szül. 1784, †1828) cs. kir. alezredes. Ennek fiai: Bernát, Mátyás, Máté (szül. 1823) volt cs. kir. kormánybiztos, aki Deschán Juditot vette nőül, Magyarországon telepedett le. Fiai: Károly (szül. 1866) volt főispáni titkár, Torontál vármegye főszolgabirája, jelenleg ármentesítő társulati igazgató. Bernát (szül. 1872) és Lothár (szül. 1874) Szentandráson birtokosok. Címer: hasított kék pajzsban, elül zöld dombon álló, természetes színű hattyú. Hátul hatágú ezüst-csillag. Sisakdísz: pajzsbeli hattyú. Takarók mindkét oldalról kékezüst.

Házy (nemes-szákuli).

Házy János cs. k. alezredes Krassó megyei Szákul, Tinkova és Kavaran helységre 1812. sept. 27-én nyert királyi adomány-levelet, mely Krassó megyében azon évi nov. 5-én hirdettetett ki. - A család jelenleg is bírja a nevezett jószágokat. A tinkovai határban az Istvánhegyi vasgyárat alapíták, mely jelenleg a herceg Fürstenbergeké. Házy Frigyes birt Simándon is. Gyermekei: Eleonora és János; ez utóbbi Pesten 1836-ki április 10-én, kora 15-ik évében mint tanuló halt el. Most csak Házy Mihálynak, - kinek első neje aradi Török leány, - vannak gyermekei, kikhez a család fenntartásának reménye van kötve.

Heinrich (ómoraviczai).
Alajos és Ferencz 1827 jún. 1-én nyertek címeres nemeslevelet, hadi érdemeik jutalmául. Ferencz 1845 jún. 3-án családnevét Imrédyre változtatta. Jelenleg a családból két ág virágzik. A budapesti ágból Ferencz (†1896), fiai: Ferencz m. kir. udv. tanácsos, a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnöke, Aladár a III. osztályú vaskoronarend vitéze. A Temes vármegyei ág megalapítója Nándor (†1889), vlajkoveczi birtokos; fiai: István kir. közjegyző, Dezső (†1901), ennek fia Károly - és Árpád a fehértemplomi járás főszolgabirája, Elek budapesti ügyvéd. Címer: négyelt pajzs. 1. veresben zöld halmon álló, befelé fordult arany-oroszlán. 2. kékben ezüst-horgony. 3. kékben két ezüst-pólya fölött, leveles arany-korona. 4. veresben, zöld halmon álló arany-oroszlán. Sisakdísz: jobbról arannyal és veressel, balról kékkel és ezüsttel vágott nyílt szárny között, veres-fehér-zöld színű lobogó. Takarók: kékezüst-veresarany.

Hertelendy (hertelendi és vindornyalaki).
Ősi fészke Zala vármegye, hol a család 1524 óta bírta Vindornya-pusztát; adománylevelei azonban elveszvén, III. Károly király 1718-ban új adománylevelet adott az ősi birtokra. A család torontáli ágát József alapította, aki 1779-ben a vármegye főjegyzője lett. 1790-1803-ig. Torontál vármegye alispánja, majd kir. tanácsos és aranysarkantyús vitéz. Az 1790-92. évi országgyűléseken Torontál vármegye követe volt. 1803-ban megvásárolván a kincstártól Bocsár helységet, arra királyi adományt nyert. Neje Écskai Lázár Katalin volt, akitől három fia született: I. Károly (szül. 1786, †1857.) cs. kir. kamarás. Fia József (szül. 1833; †1891.) Torontál vármegye főispánja, a Szent István-rend kiskeresztese, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja. II. Ignácz (szül. 1789, †1856.) cs. kir. kamarás; Torontál vármegye főispánja. Fia Imre (szül. 1837.) a párdányi járás főszolgabirája. Fia: Ferencz (szül. 1879.) szintén párdányi járási főszolgabíró. III. Miksa (szül. 1792.) Torontál vármegye alispánja és követe (1832-36.) Fia: Gyula (†1885.) Címer: kékben, zöld alapon két szembenálló aranyoroszlán, ellenkező előlábaival arany koronát tartva, mely alatt kardot tartó páncélos kar, merőleges nyíllal átlőve. Sisakdísz fészkén ülő s fiait vérével tápláló szemközt fordult pelikán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Hiller (buttyini báró).
János Károly cs. kir. alezredes 1789 febr. 26-án nyert bárói rangot II. József császártól. 1792 okt. 25-én I. Ferencz király a magyar bárói méltóságot, 1816 ápr. 5-én pedig Buttyin helységet és a Buttyini előnevet adományozta neki. Fiai: Gündaker Ernő és József, Temes vármegyében telepedtek le. Utolsó fisarja Gündaker fia Ernő 1881-ben halt el. Nővérei Aurélia, Adél és Iphigenia, különösen a nőjótékonyság terén tűntek ki.

Hofbauer (felső-teszéri).
Ferencz, ügyvéd, 1817 aug. 14-én nyert címeres nemeslevelet. Egyik fia Lajos 1861-ben Arad vármegye főispáni helytartója volt. Fia Péter az 1879-1883. években Versecz város főpolgármestere, majd a temesvári kir. járásbíróság vezetője és kir. ítélőtáblai bíró.

Hollóssy (gertenyesi).
A család alapítója Korbuly Bogdán szamosújvári polgár, aki 1832 máj. 3-án családnevének Hollóssyra való átváltoztatása mellett nyert címeres nemeslevelet és Gertenyes helységre adományt. A nemeslevelet 1832 okt. 8-án hirdették ki Temes vármegyében. Fiai közül Mihály (szül. 1811, †1889) a csáki járás főszolgabirája; József (szül. 1824, †1892) 1848/49 honvédszázados, később a buziási járás főszolgabirája; Antal (szül. 1820, †1886) Végváron, később Törökszákoson volt főszolgabíró. Leánya: Kornélia (†1890 febr. 10.) a XIX. század hatvanas éveinek egyik ünnepelt művésznője, Krivinai Lonovich József főispán neje. Antal fia István (†1889) Lippán volt szolgabíró. Salamon fia Gyula (szül. 1861) volt központi járási főszolgabíró, jogtudor, jelenleg Temes vármegye főjegyzője. Címer: négyelt pajzs. 1. kékben egyenlő szárú arany-kereszt. 2. és 3. veresen aranymarkolatú görbe kardot tartó könyöklő páncélos kar. 4. kékben arany-gabonakéve. Sisakdísz: fészkében ülő kiterjesztett szárnyú gödény vérével fiait táplálva. Takarók: veresarany-kékezüst.

Horváth (samarjai).
Eredetileg Vas vármegyéből származó, de Pozsony, Veszprém, Pest és Torontál vármegyékben is elterjedt család. Samarjay János, neje Geistner Anna, gyermekeik: Ádám, László, Éva, Katalin, továbbá sógora Horváth György és gyermekei Márton, Ferencz és Helena 1672-ben kapnak címeres nemeslevelet, melyet Vas vármegyében 1676-ban hirdettek ki. 1741-ben Veszprém, majd Gömör, 1806-ban Komárom és később Pest és Torontál vármegyékben igazolták nemességüket. Tagjai közül Ferencz 1809-ben a Pozsony megyei nemesi felkelők között szerepel. Sámuel (†1864.) jegyző Nagytószegen. Ennek fia Károly 1864 óta nagytószegi megválasztott jegyző, az arany érdemkereszt tulajdonosa. Fia: Zoltán a nagykikindai járás főszolgabirája. Címer: kékben, zöld alapon, két egymással szemben ágaskodó fehér egyszarvú, lefelé nyúló és egymást keresztező szarvakkal. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: kékarany, veres-ezüst.

Igaz (tordai).
András, valamint fiai: Péter, András és György, 1669 febr. hó 13-án nyertek címeres nemeslevelet Apaffy Mihály fejedelemtől, melyet 1683 ápr. 8-án hirdettek ki Bihar vármegyében. György fia Pál Makóra költözött. Fia György (szül. 1800) Temes vármegyében szerzett birtokokat. Unokája Kálmán-Dezső (szül. 1860) 1897 okt. 4-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Jelenleg Széphely községben birtokos. Címer: Kékben, zöldalapon, jobb előlábában kardot, baljában aranyalmát tartó, természetes színű oroszlán. Sisakdísz: cölöpösen állított, hegyes tőrt tartó mezítelen kar. Takarók: veresezüst-kékarany.

Ivády (ivádi).
Heves vármegyéből származik. A családból Béla (szül. 1838) volt orsz. képviselő telepedett le Temes vármegyében, hol Fólya községben volt birtokos. Fiai közül Tihamér pénzügyminiszteri osztálytanácsos, Béla földmívelésügyi miniszteri titkár.

Ivuly (karánsebesi).

E család Karánsebesről, hol egy utca ma is Ivuly utca nevet visel, a török zaklatások elől vonult Hunyad vármegyébe, és ott Hátszeg vidéken és V.-Hunyad környékén több helységben ma is birtokos.

Izdénczy (monostori és komlósi báró).
Ősrégi család, melynek eredete még nincs tisztázva. Tagjai közül József (szül. 1733, †1811) udvari kancelláriai előadó, 1797-ben Monostorra nyert adományt, 1811 júl. 31-én bárói rangot. Fiai: János és József 1827-ben osztoztak a monostori birtokon, mely a család fiágának kihaltával, házasság útján, a gróf Woracziczky-család birtokába került.

Jagodics (kernécsai).
I. Spessoje (Spasszoje) pancsovai kereskedő 1824 szeptember 17-én nyert címeres nemeslevelet Kernécsai előnévvel és Kernyécsa helységre adományt. A család már 1819 óta birtokosa volt a kernyécsai (Krassó-Szörény várm.) nemesi birtoknak. A nemességszerző fiai közül: János (szül. 1788, †1842. Pancsova), Pál cs. kir. tanácsos (szül. 1812 Pancsova, †1895 Kernyécsa), ennek fia: Sándor, a m. kir. testőrség őrmestere, lovassági őrnagyi ranggal. János fiai: Szilárd (szül. 1817 Pancsova.) és II. Sándor (szül. 1832.), Szilárd fia: János (szül. 1851.), ennek egyetlen leánya Szabadhegyi Elemérhez ment nőül. Ugyane családból származik J. Bogumil földbirtokos, aki 1897 január 11-én nyert címeres nemeslevelet Kernyécsai előnévvel, a melyet még ugyanez évben hirdettetett ki Torontál vármegyében.

Jakabffy.

Lakhelye Zala és Krassó vármegye. Zala vármegyében Jakabffy Gergely 1837-1844-ben fő-számvevő. Krassó vármegyében Jakabffy Simon és testvérei Miklós és Kristóf Csanád vármegyétől 1793-ki júl. 27-én kelt nemesi bizonyítványukat azon évi nov. 5-én Krassó vármegyében kihirdetették. Simon Krassó vármegye alispánja s a magyar helytartó tanácsnál előadó volt. Testvére Miklós bírta Zsaguzsen helységet, melyre nézve neje gyermekeit Imrét és Gyulát fiúsítatta. Ezek 1841-ben statuáltattak a nevezett helységben, a midőn a királyi ember (homo regius) Frummer József volt, ki az iktatás második napján szélhűdés következtében hirtelen meghalván, az egész félbe maradt, s későbben új statutio tartatott. Másik testvére Kristóf 1836-ban főszolgabíró, 1848-ban alispán, majd cs. kir. tanácsos; gyermektelen, Lugoson él. Imrének és Gyulának gyermekei vannak.

Janits (klopodiai).
J. István 1845-ben nyert címeres nemes-levelet és Klopodia Temes vármegyei községre adományt. A család Felső-Elefánton, Béden és Menyhén birt földesúri joggal. A család tagjai századon át a honoracziórok közé tartoztak. E család sarja J. Imre (sz. 1856) megyei főszolgabíró, főjegyző, jelenleg országgyűlési képviselő. Címer: Ezüst gerendával, melyen három veres rózsa látható, felül veressel, alul kékkel vízszínt vágva. Felső udvarban arany nyíl, az alsóban hat arany gömb (?). Sisakdísz: természetes pávakiterjesztett farktollakkal.

Janitsáry (dragomirestyei).
E család a XVIII. század végén költözött Magyarországba s Komáromban telepedett le. Tagjai közül Miklós komáromi kereskedő 1844 okt. 24-én nyert címeres nemeslevelet Dragomirestyei előnévvel s egyúttal adományt Dragomirestye Krassó vármegyei helység negyedrészére. A címeres nemeslevelet 1845 dec. 1-én hirdették ki Temes vármegyében. A nemességszerző egyik fia Sándor 1860-ban megvásárolta Bresztováczot (ma Aga), mely 1898-ig volt birtokában. 1868-tól 1901-ig rövid megszakítással képviselte a rékasi kerületet az országgyűlésen, melynek két ízben korelnöke volt. (†1904 aug. 23-án.)

Jankó.
Pozsony vármegyéből, a Csallóközből származik. A család ősei, Ambrus és István 1626-ban kaptak nemességet. A család tagjai Pozsony, Győr és Komárom vármegyékben szerepeltek. István már 1697-ben fel volt véve a vármegyei nemesek névjegyzékébe. Idővel nagyon elterjedt. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból öt István, két János, két Ferencz és Mihály szerepel Pozsony vármegye nemesei között. A XIX. század első felében a család Bústelek (Felső-Csallóköz) helységben bírt földesúri joggal. Mihály a XIX. század elején Nagyfödémesen lakott s a vele szomszédos Jókán volt birtokos. Ennek fia István, traunaui lakos, 1831 július 4-én nyert nemesi bizonyságlevelet Pozsony vármegyétől, melyet 1833 január 14-én hirdetett ki Temes vármegyében. István később Németságon lakott. Mihály és fia András 1796-ban Pest vármegyében hirdettették ki nemességüket. A pozsonyi ágból Mihály 1837-ben főjegyző, 1846-ban első alispán, aki az 1843. évi országgyűlésen a vármegye követe volt. A csallóközi ág egyik sarja, Ágoston 1881-ben Torontálba költözött. 1903 óta Torontál alispánja. Címer: (színjelzés nélkül) hármas zöld halmon, három rózsát tartó oroszlán. Sisakdísz görbe kardot tartó oroszlán.

Jekelfalussy (jekelfalusi és margitfalvi).
Ősrégi Szepes vármegyei család, melynek leszármazását a Zemplén és Nógrád vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Tagjai közül Zoltán (szül. 1863.), cs. és kir. kamarás, a porosz Johannita-rend lovagja, a porosz kir. veressasrend középkeresztese, miniszteri tanácsos, Magyarszentmihályon birtokos.

Jenovay.
E család Arad és Pest vármegyékben volt birtokos s a kiskunságból 1863-ban telepedett Torontál vármegyébe. Tagjai közül: Egyed, 1766-ban aradi főbíró volt. Fiai azonban már elszármaztak Aradról Pestmegyébe, hol Miklós a XIX. század elején a kalocsai érseki uradalom jószágkormányzója volt. Ennek fia Antal, dorozsmai birtokos volt. Fia Imre, 1863-ban Ittebét szerezte meg. Ennek fia Zoltán, jelenleg ittebei birtokos. Címer: kékben zöld alapon álló, rövid tunikás solymár, mezítelen lábakkal és karokkal, jobbjában sólymot tartva, melynek csőrében két zöld olajág van, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: a pajzsbeli sólyom. Takarók: kékarany-veresezüst.

Jeszenszky (nagy-jeszeni).
Túrócz vármegye ősi családja. Bővebb adatait Szatmár vármegye monográfiájában közöltük. Dániel, Menyhért, Simon, Lőrincz, Boldizsár, Gáspár, Péter, Miklós és György 1563 máj. 7-én nemességújító címerlevelet nyertek I. Ferdinánd királytól. Györgytől a Temes vármegyébe költözött ág a következőleg származik le: fia Dániel, ezé Mátyás, ezé Pál, ezé Dániel, akinek Jeszenszky Zsuzsánnától 1731-ben született fia Dániel, ennek fia János (szül. 1778, Nagy-Jeszenben), fia Ferencz (szül. 1810) 1830 aug. 18-án hirdettette ki nemességét. 1832-ben tb. esküdt, 1835-ben tb. alügyész, 1841-ben alügyésznek, 1848-ban főügyésznek választották meg. 1849-ben a magyar kormány polgári biztosnak nevezte ki. 1867-ben vármegyei törvényszéki ülnök. Fia Béla (szül. 1844) a III. osztályú vaskoronarend vitéze, Temesvajkócz, Románszentmihály stb. községekben birtokos. A családból még négyen hirdettették ki nemességüket. Közülük János 1823-ben nyert nemesi bizonyítványt Túrócz vármegyétől. János István (XVI. sz.) Túrócz vármegyei szolgabíró testvérétől Györgytől származik, akinek unokája Dávid (1580) volt. Fia Béla, ennek utóda volt János, 1823-ban németszentpéteri, 1832-ben újaradi jegyző. Fia Ignácz (†1886) füvesi jegyző. Fiai János (szül. 1855) főszolgabíró, utóbb árvaszéki ülnök. Ignácz nagykikindai ág. ev. lelkész. Címer: aranyban, hármas zöld halom középsőjéből kiemelkedő lombos kőrisfa előtt, az első halmon álló, nyitott szájú, nyelvét kiöltő, lihegve hátratekintő fekete medve, melynek balszügyébe a pajzs baloldalából sűrű fellegekből előnyúló két férfikar kopját döf. Sisakdísz: Kőrisfát tartó pajzsbeli medve, növekvően. Takarók: feketekék-aranysárga.

Joannovics (dulleoi).
Joannovits Pál temesvári kereskedő 1801. szept. 25-én kelt címeres levél által nemesíttetett meg; s nemeslevele Krassó megyében 1802-ki ápril. 6-án hirdettetett ki. Címere vízszintesen kétfelé osztott pajzs, úgy hogy a pajzs tetejét egy harmadik háromszögű fehér osztály foglalja el,* melyben két kinyúló meztelen kar koronát tart. A jobboldali kék udvarban ezüsthorgony áll, a baloldali vörös mezőben arany eb ágaskodik. A pajzsfölötti sisak koronájából szintén ily arany eb nyúlik ki, első lábaival ezüsthorgonyt tartva, mely nyakába láncra van kötve. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról ezüst-vörös. E család bírja Krassó megyében Dulleo helységet. Joannovits András 1845-ben Krassó megye házi főpénztárnoka.

Joannovics (poganyesti).
Krassó-Szörény vármegyéből származik. Illés neje Sekullich Milicza, gyermekei István, András, Vaszzil, Eufemia és Ekattarina 1834 nov. 6-án nyertek címeres nemeslevelet. András 1845-ben Brassó vármegye főpénztárosa volt. Fia Mihály (†1882) Temesvárott telepedett le. Fiai: Milán, Szilárd és Sándor.

Joannovits (szabadfalvi).
Döme temesvári kir. ítélőtáblai bíró 1907 dec. hó 18-án fiaival, Jenővel és Emillel együtt magyar nemességet nyert. Címer: kékben zöld halmon egy aranykötésű és vágású „Corpus Juris” fekete felírású könyv, rajta egy szemközt álló, természetes színű barna bagoly. A pajzs felső jobb sarkában egy hatágú arany csillag, a balban pedig növekedő ezüst félhold. Sisakdísz: vörös nyelvét öltő, baljában két serpenyős arany mérleget, jobbjában aranymarkolatú egyenes kardot tartó, jobbra fordult arany oroszlán növekvően. Takarók: vörös-arany, kékezüst.

Joanovich (szentandrási).
A család a XVIII. század második felében Montenegróból származott be és Temes vármegyében telepedett le. Tagjai közül számosan magas papi méltóságokat viseltek a gör.-kel. szerb egyházban. György, temesvári főesperes, nagy föld- és pénzalapítványokat tett az egyház javára, saját költségén építtette a mehalai szerb templomot, melyben a főoltár alatt van eltemetve. Fia, Szilárd, az országos főpénztár első főpénztárosa (†1860). Ennek fia, Emil, 1861-ben Temes vármegyei esküdt, majd szolgabíró. †1870-ben. Ennek fia, Sándor, Temes vármegye főszolgabirája, főjegyzője, alispánja, utóbb Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánja, ki 1888-ban nőül vette Tiszabeői Hellebronth János Heves megyei nagybirtokos, 1848-iki honvéd huszárszázados leányát: Laurát. Gyermekeik: Judith, Kakati Bakos Géza dr. pestmegyei birtokos, tb. főszolgabíró, tart. huszárhadnagy neje; Emil tb. szolgabíró és Eszter. Címer: kékben hármas zöld halmon veres nyelvét kiöltő arany oroszlán, mindkét első lábában a pajzs jobboldala felé lobogó kétcsücskű ezüst zászlót tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli ezüst zászlót tartó oroszlán növekvően. Takaró: mindkét oldalon kék-arany. A pajzs alatt elhúzódó kék szalagon lapidaris aranybetűkkel írva: „nec dextra, nec sinistra, sed semper praecede”.

Jovanovics (antalfalvi).
Egyike azoknak a szerb családoknak, a melyek 1690 táján költöztek be Magyarországba s előbb a Maros mellékén telepedtek le, majd 1751-52-ben a marosi Határőrvidék feloszlatásakor, Iláncsát szállották meg. A családok egyikének sarja J. Gyula, nyug. cs. és kir. őrnagy, 1910 március 29-én nyert címeres nemeslevelet. Címer: kékkel és veressel vágott pajzsban, természetes szikla csúcsán, kiterjesztett szárnyú, aranykarmú és csőrű, veres nyelvét kiöltő barna koronás sas. Sisakdísz: két-két hatágú aranycsillaggal s középen egy aranyliliommal rakott, veres pólyával vágott, nyílt fekete szárny között kinövő, veres nyelvét kiöltő kétfarkú koronás aranyoroszlán, jobb előlábában aranymarkolatú görbe kardot, baljában török főt üstökénél fogva tart. Takarók: Fekete-arany, veres-ezüst.

Jovanovics (szolsiczai).
Szilárd szolsiczai földbirtokos 1896 márc. 6-án nyert címeres nemeslevelet, melyet 1897 okt. 4-én hirdettek ki Temes vármegyében. A nemességszerző 1890-ben szolgabíró volt, 1896-ban a moraviczai kerület orsz. képviselőnek választotta meg (†1900 febr. 19). Fiai: Miklós és Sándor huszártisztek.

Juhoss.
Szatmár vármegyében elterjedt család. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból István szerepel Szatmár vármegye nemesei között. Temes vármegyébe az újabb időben telepedett tagjai közül Gyula jelenleg Aga helységben birtokos.

Justh (neczpáli).
Első ismert őse Kussani Jodok, aki Véghles várát kapta 1453-ban adományul s annak kapitánya volt. Fia András, a Túrócz vármegyei Neczpált szerezte meg. A családot András fia Menyhért terjesztette tovább, aki Iktári Bethlen Hedviget bírta nőül. Jelenleg két ágra szakadt. Az egyik Túrócz vármegyében birtokos, a másik Csanád vármegyében telepedett le. Tagjai közül József cs. és kir. kamarás Móriczföldön birtokos.

Kacskovics (daruvári).
Trencsén vármegyéből származott család, a melytől annak igazolását nyerte, hogy (állítólag Mátyás királytól - 1465-ből - eredő) nemeslevele elveszett. József trencsénbeni jegyző, Bálint fiának, Jánosnak fia és fiai: János, József, Ferencz, Mihály és Benjámin 1814 szeptember 9-én kapnak címeres levelet. Vármegyénkkel az első összeköttetései a családnak még a század elején kezdődtek. József ekkor már számvevő volt a kéthelyi uradalomban. Mihály (szül. 1776) hirdettette ki nemességét 1815 november 6-án. Mint több uradalom ügyésze, tekintélyes helyet foglalt el a vármegyében, melynek táblabírája volt. Tevékeny munkálkodásával nagy gazdagságra tett szert. Feleségével, Svastics Mária Judittal (ház. 1808) nemzett gyermekei: Ignácz, Sándor-Vincze, Károly (szül. 1821), Mihály (szül. 1826) és Anna (Felsőeőri Nagyné). Ignácz (szül. 1817) 1843-ban kaposvári főszolgabíró, 1846-ban főjegyző; Sándor (szül. 1820) mocsádi földbirtokos felesége Erős Krisztina; Károly (szül. 1821) felesége Antal Petronella; Mihály (szül. 1826) utóbb béndeki birtokos, neje Goszthony Ida. Ferencz, Mihály bátyja, felesége Tamaskovics Borbála után Nógrád vármegyében birtokos, fiuk Ágoston (szül. 1791) szintén Somogyba szakadt, a hol nejével, Szalay Juliánnával Patalomban lesz birtokos, 1843-ban Kaposvárott lakik, mint ügyvéd. Fiaik: Boldizsár (1826-1909) és János (1829-1874), Benjámin előbb mernyei káplán, 1815-ben súri plébános. János, a címerszerző legidősebb fia, részt vett a napóleoni hadjáratokban, nyugalomba menvén, a lembergi katonai rokkantintézet felügyelője lett; Woycziechowska Magdolnától való leánya, Éva, 1820 előtt Hanke Antalné. E családból származott Kacskovics István is, Szabolcs vármegye táblabírája és a Semsey család jószágigazgatója, a ki 1836-ban Czinege (később Daruvári Daruváry) Ferencczel és Hoffmann (később Daruvári Reményi) Ignácczal a kamarától felkérte az akkor Temes, most Krassó-Szörény vármegyében fekvő Daruvárt. Azonban a reá eső vételárrészt, 22.384 frt 5 3/8-kr.-t le nem fizetvén, bekövetkezett halála után özvegye, Bárczy Teréz és gyermekeik: Anna Ferdinandy Mihályné, Mária Blaskovics Kálmánné, Imre, András és János cs. kir. hadnagy 1844-ben kénytelenek voltak a felkért harmadot a kincstár kezére visszabocsátani. Ebből az időleges daruvári birtoklásból ered az újabban felvett „Daruvári” előnév használata. Címere: négyelt pajzs, a jobb felsőben jobbra az alsó kék mezőben balra fordult, nyakán nyíllal elölről átlőtt, mindkét első lábával aranyhegyű rúdon balra lengő fehér zászlót tartó aranyoroszlán. A jobb alsó és bal felső ezüst mezőben leveles aranykoronán lángokból kiemelkedő főnix. Sisakdísz: a koronából kinövő jobbra fordult arany oroszlán. Takarók: kék-ezüst, vörös-arany.

Kalina (karánsebesi).
Címeres levele kelt 1652. márc. 6. (Kolosmon. conv. Arm. K. 1.; Gyfv. LR. XXVI/122.) - Vö. Siebm. 281., erd. 174.

Kapra (zsuppai).

Krassó vármegye adományos nemes családa. Kapra Konstantin 1821-ki aug. 23-án Salzburgban kelt kir. adománynál fogva I. Ferencz királytól nyerte Krassó megyei Zsuppa helységet, és azzal a nemességet, mely Krassó vármegyében 1822-ki júl. 15-én hirdettettek ki. Fia Kapra Sándor jelenleg is bírja Zsuppát.

Karátsonyi (beodrai gróf).
A család első ismert őse Gratianus volt, ki a családi hagyomány szerint Franciaországból származott és 1591-ben telepedett le a moldvaországi Badocsányban. Innen a család Erdélybe került, hol a Karátson nevet vette föl s egykorú okiratokban az új név mellett még a régit is ott találjuk zárójelben. A család birtokában levő ereklyék szerint a család már a beköltözés előtt is nemes volt és címerlevelét valószínűleg az egyik erdélyi fejedelemtől nyerte. Kristóf Gáspár (sz. 1652.) fia Kristóf a Szolnok-dobokai mikulai birtokért pereskedett. Az erdélyi fejedelmek és magyar királyok a család nemességét többször megerősítették. Így Mária Teréziakirálynő is, ki Kristóf és fivérei részére új nemeslevelet állított ki. Kristóf első fia Deodat (Bogdán) 1781-ben 103.000 forintért megvette a kincstártól Beodrát, melyre királyi adományt is nyert és a Karátsonyfalvi előnevet a Beodraival cserélte föl. Testvére Simon. - Adeodatus fiától Kristóftól származik a ma is virágzó nemesi ág, míg a grófi ágnak Lázár volt az őse. Lázár (sz. 1759.) Torontál vármegye alispánja és később országgyűlési követe. Körülbelül 300.000 forintra rúgó összeget adományozott jótékony célra, alapítványokat tett a Ludovikában és a francia háborúk idején 100 főből álló inszurrekciós csapatott állított ki; érdemei elismeréséül Ferencz király a grófi ranggal akarta megjutalmazni, hanem ő ehelyett inkább a nagy- és kiszsámi uradalmakat kérte donációba, melyeket meg is kapott. 1805-ben megvette gróf Draskovits Ferencztől Bánlakot, Dolaczot, Offszeniczát, Szókát és Partost. Leánya gróf Keglevich Sámuelhez ment nőül; fia Lajos (sz. 1793.), neje: Starhemberg Mária Lujza birodalmi grófnő. Ennek fia Guido (sz. 1817, †1885.) 1842-ben Temes vármegye főszolgabirája, 1848-ban honvédőrnagy, a pesti nemzetőrök parancsnoka; majd menekülnie kellett és birtokait elkobozták. Kegyelmet nyervén, 1867-ben a csákovai kerület országgyűlési képviselője, cs. kir. kamarás, v. b. t. t., az I. osztályú vaskoronarend vitéze stb., 1858 dec. 28-án birodalmi grófi rangot nyert, melyet 1874 márc. 14-én legfelsőbb elhatározással Magyarországra is kiterjesztettek. 1851-ben nőül vette Puchói és Csókai Marczibányi Mária csillagkeresztes és palotahölgyet. Leányai: Adrienne, Melanie, Guidobaldina, Mária, Ilma és Ilona. Fiai: Aladár (szül. 1859.), országgyűlési képviselő, cs. és kir. kamarás, a főrendiház tagja. Birtoka: Beodra. Jenő (szül. 1861.) Európának majdnem valamennyi államát és Afrika egy részét beutazta. A bánlaki hitbizományi uradalmat mintagazdasággá fejlesztette. 1890-ben cs. és kir. kamarássá nevezték ki. 1896 óta a zichyfalvai kerület alkotmánypárti képviselője és a vízügyi bizottság elnöke. Mielőtt megválasztották, tevékeny részt vett a főrendiház tanácskozásaiban; jelentős szerepe van a megyei életben is. 1896-ban budai palotájában fényes estélyt adott, melyen megjelent a király is egész udvartartásával és a Budapesten időző főhercegekkel. 1908 őszén pedig XIII. Alfonz spanyol király és neje Viktória Ena királyné tiszteletére adott estélyt, melyen részt vett királyunk is. Érdemeiért a v. b. t. t. címet nyerte. Ezenkívül a vaskorona- és a spanyol III. Károly-rend nagykeresztese, a souverain máltai lovagrend tb. lovagja, a Torontál megyei nemz. munkapárt társelnöke, a torontálvárm. közműv. egyesület elnöke, a bpesti önk. mentőegyesület elnöke s mint ilyen, megkapta a német császár hozzájárulásával a Deutsche Gesell. f. Samariter u. Rettungswesen-től az Esmarch orvosi érmet. Sokat áldoz jótékony és közhasznú célokra és a vármegye monográfiájának kiadhatását is 2000 koronás adományával mozdította elő. Felesége Andrássy Karolina grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy. 1907-ben a trónörökös őt választotta kíséretébe a spanyol király esküvőjére. Kamilló (szül. 1863, †1908.), cs. és kir. kamarás, 1895 óta a főrendiház örökös jogú tagja volt. A fent említett Kristóftól származik a nemesi ág. Fia: Bogdán. Ennek fia: I. László, 1827-ben Torontál vármegye szolgabírája, 1836-48-ig alispánja, 1843-ban országgyűlési követe, 1848-ban pedig főispánja. Antal 1848-ban országgyűlési képviselő (†1882.), I. László (†1869.). Fiai: Ferencz (†1881.) és II. László. Ferencz fia, Andor. A nemesi ág birtoka Beodra; a grófi ág ottani birtokait felparcellázták. Címer (grófi): négyelt pajzs, a 3. és 4. közé beékelt ötödik mezővel és vágott szívpajzzsal. Ebben fent vörösben koronás kétfejű arany sas, lent ezüstben fekete mérleg. A nagy pajzs 1. és 4. kékben szemközt fordult koronás szirén, halfarka jobbra (balra) hajlik, baljában (jobbjában) pedig balra (jobbra) ezüst kettős keresztet tart, másik kezét csípőjére illeszti; 2. veresben jobbra fordult, két hátsó lábán álló ezüst-bika, arany nyakövvel, arany szarvakkal, patákkal és farkkal. 3. Veresben egyenesen álló szemközt fordult medve, jobbjában vízszintesen tartott karddal, melynek hegyét baljával fogja. 5. Ezüstben ágaskodó, jobbra fordult kék párduc torkából és füleiből kitörő tűzzel, jobbjában babérkoszorús kivont kardot, baljában levágott török főt tartva. Grófi korona. Öt sisak. Sisakdíszek: 1. (középső) szívpajzsbeli sas. Takarók veresarany-veresezüst. 2. A pajzsbeli medve. Takarók: veres-ezüst. 3. Növekvő szirén. Takarók kékezüst. 4. Növekvő bika. Takarók: veres-ezüst. 5. Növekvő párduc. Takarók: kékezüst.

Kardos (kardosfalvi).
János 1763 nov. 29-én nyert nemesi bizonyságlevelet Trencsén vármegyétől, hol a család a XVIII. században jelentékenyen szétágazott. János Baranya vármegyében telepedett le, honnan fiai János és József Temes vármegyébe költöztek. József 1798-1814-ig Temes vármegye szolgabírája volt, 1801-ben hirdette ki a nemességét. Fia Imre 1825-1846-ig részint esküdtként, részint szolgabíróként szolgálta Temes vármegyét.

Karisch.

Karisch máskép Szerviczky Márton 1802-ben I. Ferencz királytól nyert címeres nemeslevelet. Címere négy részre osztott pajzs, egy közép koronás vérttel, melynek fehér udvarában fehér folyamban ponty úszkál, fölötte magas zöldes hegy emelkedik. A pajzs 1- és 4-ik osztályának kék mezejében magas fehér hegyen fészkén ülő fehér pellikán fiait melle vérével táplálja. A 2- és 3-ik osztály vörös udvarában természetes szinü, kettős farkú oroszlán hátulsó lábain állva, kiöltött nyelvvel, és kinyújtott első lábaival ragadmány után készülni látszik. A pajzs fölötti sisak koronájából kék mezű, vörös övű, panyókásan öltözött, és barna prémes, vörös kalpagú magyar vitéz emelkedik föl, jobbjában magyar nemzeti három színű zászlót tartva. Foszladék jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös. A család jelenleg inkább csak Szerviczky néven ismeretes, és Torontál megyében birtokos.

Kászonyi (nagykászonyi).
A csikmegyei Nagykászonyból ered és onnét vette előnevét is. A család innen átszármazott Magyarországra, hol már a XIII. század elején Szatmár megyében lakott. 1617-ben Kászonyi Gergely II. Mátyástól kapta nemességét megerősítő oklevelét, melyet 1617 november 6-án a Szatmár megyei Csengeren ki is hirdettek. A család tagjai közül Sándor 1795 február 1-én lett Torontál vármegye második jegyzője. Ő vele származott a család Torontál vármegyébe. 1795 február 2-án publikálták ott a nemességét. 1804-ben vármegyei főjegyző lett. - II. Sándor Torontál vármegye alispánja 1822-1831. Országgyűlési követe 1807-ben, 1811-ben és 1825-ben. Királyi Consiliárius lett 1830 szeptember 3-án. Öcscse Dániel 1798-ban a nádori hivatalban, majd később az udvari Kancelláriában fogalmazó, 1816-ban Kassának provinciális királyi főbiztosa. Az 1797-i és az 1800-i nemesi fölkelések alkalmával báró Mészáros János generális adjutánsa volt. Fia Dániel, ismert regényíró és publicista. - III. Sándor 1829. évben vette donationális levél mellett a Torontál megyei gaádi birtokot. - József 18 éves korában a magyar nemesi testőrségnél gárdista, az osztrák hadseregnél őrnagy volt. A szabadságharcban mint Ferdinánd huszárezredbeli ezredes, majd mint a II. honvédhadtest parancsnoka küzdött. Részt vett Komárom várának védelmében, s midőn ez kapitulált, a többi emigránsokkal kiment és Párizsban, Londonban, Hamburgban tartózkodott. IV. Sándor 1884-ben elvette Csenei Vuchetich Ilonát. Gádi birtokos. Gyermekei Pál (sz. 1885) nezsényi jegyző. Richárd (sz. 1887-ben) megyei közigazgatási gyakornok.

Kászonyi (tótváradgyai).
Arad vármegyéből származik. András Arad vármegye főjegyzője, 1781-ben megvette a szécsányi nemesbirtokot a kincstártól, melyet 1804-ben királyi engedéllyel leányainak Francziskának férj. Végess Ernőnének és Annának férj. Alsó-Köröskényi Thúróczy János nyitrai alispán nejének engedett át. Thúróczy Jánosné halálával (1823) e birtokrész Tóth Károlyra és Thúróczy Tádéra szállott.

Kayser (gaádi).
Régi nemes család. Samú 1811-ben megvette Szkulyát (Szigetfalu). Ennek fia István s ennek unokája Albert és dédunokája Elek Gertenyesen birtokosok.

Kéler.
Zsigmond, Bártfa bírája, ennek fia Zsigmond, Jakab, Pál és Márton, és leányai Erzsébet, Anna és Mária 1699 dec. 11-én I. Lipót királytól nyertek címeres nemeslevelet, melyet 1700 nov. 20-án hirdettek ki Sáros megyében. E családhoz tartozik az 1885-ben elhalt Béla, volt híres zeneművész és zeneszerző, valamint a most is életben levő Kéler Zsigmond cs. és kir. altábornagy. E családnak sarja Ákos, Torontál vármegye főügyésze, kinek fia, Béla miniszteri segédfogalmazó, Torontál megyei főispáni titkár és Tasziló cs. és kir. tüzér-hadnagy. Címer: Négyelt pajzs, 1. és 4. kékben egy-egy pirosodó szőlőfürt, a 2. és 3. aranyszínű mező üres. Sisakdísz: kiemelkedő lombos platánfa. Takarók: kékarany-bíborezüst.

Kenessey (kenesei).
Veszprém vármegye régi nemesi családja, mely ott már a XVI. században birtokos volt. Temes vármegyében csak az utóbbi időben telepedett le, a midőn István nőül vette Sebestyén Margitot. Fia István jelenleg Móriczföldön birtokos. Címer: kékben, hármas zöld halmon jobb előlábában hegyes tőrt, baljában vérző török főt tartó kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: a pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Keresztes (bánkfalvi).
Erdélyből származik. 1662-ben nyert nemeslevelet Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől. Tagjai közül János 1774 okt. 1-én újított címeres levelet nyert. Fiai: János és Imre. János fia: Antal kisjenői kamarai tiszttartó. Fiai közül Antal (szül. 1806, †1892). 1844-ben hirdette ki nemességét Temes vármegyében. 1889-ben legfelsőbb engedéllyel adoptálta Szecsei Iván temesvári királyi törvényszéki bírót, aki azóta a Szecsei-Keresztes családi nevet viseli.

Kisfaludy (kisfaludi).
A család őse Miklós (1204-1239) csanádi és pozsonyi főispán, még II. Endre király uralkodása alatt szerzett birtokokat a mai Temes vármegye területén, melyeket részben Lőrincznek hagyományozott. Tőle származik a jelenleg is virágzó Kisfaludy-család. A tatárjárás alatt azonban elpusztultak a Temes megyei birtokok, melyek elvesztek a családra nézve. Hat évszázad multán a család új ága ismét letelepedett a vármegye területén. Gusztáv (szül. 1816, †1861) vasvármegyei esküdt; fiai: Zsigmond, Kálmán és Miklós a XIX. század hatvanas éveiben költöztek Temesvárra. Zsigmond és Kálmán (szül. 1845) ügyvédek Temesvárott. Miklós Temes vármegye aljegyzőjeként kezdte hivatalos pályáját és később a bírói pályára lépett. Zsigmond 1903-ban igazolta nemességét Vas vármegye nemesi igazolványa alapján.

Kiss (ittebei és eleméri).
K. másként Ákoncz Izsák fiai: Gergely, Lukács és Jakab 1760 október 7-én nyertek címeres nemeslevelet Mária Teréziakirálynőtől, melyet 1761-ben Csanád vármegyében hirdettek ki. Örmény eredetű család, mely Erzsébetvárosból szakadt a mai Torontál vármegyébe. II. Izsák a béliai uradalom bérlője, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával, 1782-ben Elemért és Ittebét vette meg a kincstártól és arra adományt nyert. Izsák fia Ágost, kinek Bogdanovics Annától született fiai: Gergely (†1815.) és Ernő (szül. 1799 június 13, vértanúhalált szenvedett Aradon 1849 október 6-án) az 1848-iki mozgalmak kitörésekor a Hannover-huszárezred parancsnoka volt s ebbeli minőségben kezdett akikindai szerb lázadás kitörésekor a magyar hadak élén szerepelni; több fényes diadalt aratott a szerbek fölött s egyik legdicsőbb fegyverténye Perlasz bevétele volt. Később 1849-ben altábornaggyá nevezték ki s egy ideig a hadügyminisztérium teendőit is ellátta; 1849 március 8-án a II. osztályú vitézségi érdemrendet kapta. Miklós 1844-től Katalinfalván volt birtokos. II. Izsák testvére Miklós, ennek fia Antal (1844.) Katalinfalván volt birtokos, 1810-20-ig Torontál vármegye alispánja volt. A család tagjai közül: Antal, Gergely és Ernő 1807 július 10-én az ittebei, Gergely és Ernő pedig 1807 július 10-én az Eleméri előnevet nyerték. Antal 1814 augusztus 19-én Ambrositz Károlyt, nemességének az előnév nélküli átruházásával fiává fogadta. Címer: hasított pajzs. Elől ezüstben a vágási vonalból kinövő fekete sas. Hátul: fehér pólyával vágott kék mezőben felül három hatágú aranycsillag, alól aranyoroszlán. Sisakdísz kivont kardot tartó veres mezű könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Klapka.
A család első ismert őse Károly (szül. 1756) Csehországból vándorolt be, II. József császár uralkodása alatt s a Délvidéken telepedett le, hol a tábori gyógytárak szervezésével volt megbízva. 1794-ben Temesvárott megvette a Fekete Sashoz címzett gyógyszertárt. Másodszülött fia József, 1805-ben a Temesvárott szervezett felkelőcsapat főhadnagya lett. 1819-ben Temesvár polgármestere, 1825-ben és 1832-36-ban a város orsz. követe. 1841 júl. 15-én magyar nemességet nyert V. Ferdinánd királytól. Fiai: József (szül. 1807, †1840), aki az atyjától alapított temesvári nyomdát vezette, - Nándor (szül. 1808, †1895) cs. és kir. vezérőrnagy, György (szül. 1820, †1892) 1848-49-iki honvédtábornok, Komárom várának hős parancsnoka.

Klobusiczky (klobusiczi).
Őse János, aki nejével Cziffery Dorottyával, továbbá fiával, Jánossal és testvérével Istvánnal együtt 1638 febr. 5-én Pozsonyban nyert címeres nemeslevelet. Tagjai közül János (szül. 1837) volt orsz. képviselő (†1911), Szigetfalun volt birtokos. Címer: veresben zöld hegyből két érett fürttel és zöld levelekkel rakott szőlőtőke emelkedik ki. Sisakdísz: jobbról veres-ezüsttel, balról ezüst-kékkel vágott szárny között kiemelkedő, kardot tartó oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Koczó.
A család a XIX. század elején telepedett le Torontál vármegyében. János Ignácz surjáni földesurat 1809-ben a vármegyei nemesek névsorába felvették.

Koich.
Jefta eszéki kereskedő 1783. jan. 24-én Féregyháza kincstári birtokot megvásárolván, arra II. József császártól adományt nyert. Ez adománylevelet I. Ferencz király 1802 szept. 16-án kelt elhatározásával megerősítette. Jefta fia György (†1823), ennek fia Péter 1844-ben eladta a féregyházi birtokot báró Sina Györgynek.

Kormos (balatonyi).
A család már 1437-ben birtokos volt Temes vármegyében. A szakadatlan leszármazás azonban csak az 1712-ben született Gáspártól hozható le, akinek utóda Béla (szül. 1838, †1901) budapesti kir. közjegyző, a Ferencz József-rend lovagja, Moraviczán (ma Temesmóra), Podporányban (Porányban) stb. volt birtokos.

Kormuth (remete-poganyesti).

Kormuth Antal 1838-ban május 8-án Csanád megyétől nyert nemesi bizonyítványát lakhelyén Krassó megyében 1841.-ki január 7.-ki közgyűlésben hirdetetté ki. Krassó megyéből ismét Arad megyébe költöztek, és birtokukat Remete-Poganyestet bírja Patyárszky György.

Koronghy (koronghi).
Spechner János temesvári polgármester, valamint nejétől Sprung Ernesztinától született Ernő-Mór, Mór-Károly, Henrik-Károly, Amália-Antonia-Erzsébet, Ágnes és Valeria-Johanna-Katalin nevű gyermekei 1837 febr. 9-én nyertek magyar nemességet, családnevüknek K-ra való átváltoztatása mellett. A címeres nemes levelet 1838-ban hirdették ki Temes vármegyében. A család Baraczházán birtokos.

Körtvélyessy (asguthi).
Ősrégi család, mely a Bogát-Radvány nemzetségből származik. Őse Lukács (1247) fia Ozsvát, kinek fia Miklós Körtvélyes és Hosszúmező helységéket bírta. Utóda János Sándor költözött Sáros vármegyéből Móriczföldre s az 1813 nov. 29-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét. 1828-ban szolgabíróvá, 1830-ban táblabíróvá, majd főszolgabíróvá választották meg. Fia Miklós (szül. 1831, †1895) kir. ítélőtáblai bíró. Fiai: Miklós (szül. 1868) és György (szül. 1870) jogtudor.

Kostyál (tarnói).
Túrócz vármegyéből származik, melytől 1839 jún. 18-án nyert nemesi bizonyítványt. Tagjai közül Antal (szül. 1838) Temesvárott telepedett le s egy ideig a temesvári ügyvédi kamara elnöke volt. Fiai közül Árpád közalapítv. jogügyi igazg. irodaigazgató, Béla volt cs. és kir. tüzérfőhadnagy, Imre cs. és kir. ezredorvos, Dezső volt. cs. és kir. tüzérfőhadnagy.

Kőszeghy (remetei).
Trencsén vármegyéből származik. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból László és Imre fordulnak elő Trencsén vármegye nemeseinek névsorában. Tagjai közül László (1800-1828 jan. 4.) csanádi püspök. Testvére János 1790-1795-ig Temes vármegye másod-, 1807-1809-ben első alispánja. Még Arad vármegyei aljegyzőként 1781-ben megvette a kincstártól a remetei uradalmat, melyre 1804-ben kir. megerősítő adománylevelet nyert. 1816-ban fiúsította leányát Judithot, aki Hanseni Deschán Zsigmond neje lett.

Kosztka,

melyről itt szólani akarunk, a VI. köt. 563. lapján van említve. E szerint a családnak, mely nagyobbára Veszprém vármegyében él, alapító törzs András, ki István és Zsuzsanna testvérével 1693. jún. 30-án I. Leopold királytól kapta címeres levelét; és ebben az itt látható címert, mely az idézett helyen leírva közöltetett. Nevezett Andrásnak fiai voltak: László, Ferencz-János és György. Ezek közül Ferencz-János 1736. évben táborkari hadbírónak (General-Landes-Auditor) iratik, és 1771-ben bánátusi administrátor. Ennek fiai 1. János-Teodor. 2. Mihály 3. és Ádám. Ezek közül János-Teodor 1771-ben bánsági igazgató főmérnök, a Béga csatorna terv kivivője, miért aranyéremmel díszítetett. Ennek fiai a) Ferencz őrnagy b) Jakab Arad megyei főmérnök, és Pál Krassó megyei volt főmérnök, már meghaltak. A legutóbbi Pálnak élő fiai közül Lajos lak. Pápán.

Kovácsics (rétháti).
A hagyomány szerint Horvátországból származik. Őse Bertalan, aki 1606 júl. 8-án nyert címeres nemeslevelet Rudolf királytól. Tagjai közül Gáspár (†1829) kincstári ügyész volt Kulán. Fia, Gyula főszolgabíró, nem tudván a nemességszerzőtől való leszármazását kétségtelenül igazolni, 1866 júl. 8-án nemességet nyert, melyet őfelsége 1868 dec. hó 1-én megerősített és ugyanekkor a Rétháti előnevet adományozta. Fia, Gyula Temes vármegye ny. árvaszéki elnöke, a várm. tűzoltó szövetség és a temesvári állatvédő egyesület elnöke, a vörös kereszt-egylet ügyvivő alelnöke, a vaskoronarend lovagja, rétháti közbirtokos. Ágost és Ferencz kir. járásbírák. Címer: négyelt pajzs. 1. veresben előlábaival ezüst horgonyt tartó, kiöltött nyelvű párduc. 2. kékben folyóvízből aranykoronás szőke hajú szirén emelkedik ki, ezüstnyíllal feszített arany ívét lövésre készen tartva: 3. kékben zöld hármas halom mindegyikén egy-egy zöld liliomszál, három fehér virággal. 4. veresben három egymás fölött vízszint fekvő ezüst nyíl. Sisakdísz: pajzsbeli szirén. Takarók: vörösezüst-kékezüst.

Kövér (rétháti).
Tódor 1781-ben vette meg a kincstártól Réthátat. I. Ferencz király 1804 aug. 17-én címeres nemeslevelet adományozott a családnak. Tagjai közül: János 1834-ben Temes vármegye helyettes alispánja. 1841-ben az udvari kancelláriához tb. titkárrá nevezték ki. Később a temesvári cs. kir. orsz. törvényszék elnöke, majd kir. hétszemélynök. Gábor (szül. 1836, †1888) volt orsz. képviselő. Lajos (szül. 1825, †1863) 1845-48-ig Temes várm. tb. alügyésze. 1848-ban honvéd lett. 1851 óta színműíróként szerzett magának elismerést, majd lapszerkesztő lett. Ákos Vingán kir. járásbíró.

Kukarics.
E család a XIX. század első felében Gádon bírt földesúri joggal.

Kussevich (blackói).
K. Szvetozár nyug. főispán 1882 január 23-án nyert magyar nemességet, annak fogadott fiára: Kussevich Tivadar, jelenlegi szombathelyi m. á. vasúti üzletvezetőségi igazgatóra való egyidejűleges átruházásával.

Kussevich (szamobori báró).
Varasd vármegyéből származik. K. Péter 1676 június 8-án nyert nemességmegerősítő címeres levelet I. Lipót királytól, melyet 1676-ban hirdettek ki a horvát tartománygyűlésen. Tagjai közül Emil 1857-ben cs. kir. altábornagy és hadtestparancsnok Zágrábban, aki 1864 június 4-én osztrák bárói rangot nyert, Szamobori előnévvel. Jelenleg a család Zágráb vármegyében él és a bárói ág Torontálban, Kőcse községben birtokos. Címer: (bárói) kékben zöld alapon két egymással szemközt fordult aranyfarkas, fogaikkal vérző bárányt marcangolva. Sisakdísz: jobb előlábával aranymarkolatú görbe kardot, baljában levágott török főt tartó aranyoroszlán növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Küttel.
Angol származású. A XVI. században Németországba vándorolt, honnan János Gál 1642-ben Kőszegre származott át. János Gál fia Ádám, ennek fia Sámuel, 1759 dec. 28-án magyar nemességet nyert Mária Terézia királynőtől. A nemességszerző szépunokája Károly 1840-ben telepedett le Temesvárott és itt 1841 júl. hó 1-én hirdettette ki nemességét. 1859-1861-ig és 1867-1872-ig Temesvár város polgármestere volt. Fiai: Samu (szül. 1860) kir. ítélőtáblai bíró. Árpád (szül. 1867) széphelyi községi főjegyző. Károly (szül. 1875) jogtudor ügyvéd.

Laczkovich (lőrinczkátai).
A család őse István 1579-ben nyert címeres nemeslevelet. Tagjai közül István 1692-ben Pest vármegye másodalispánja volt. Egyik unokája István 1779-ben Temes vármegye szolgálatába lépett s a verseczi járás főszolgabirája lett. 1782-ben megvette a kincstártól a szentgyörgyi birtokot, melyért utóbb Németremetét és Altringent kapta cserébe. 1790-ben Temes vármegye első alispánja lett. Fiai közül: István (szül. 1769, †1850) Temes vármegye táblabírája. János 1838-ban Temes vármegye másodalispánja, 1839-40-ben követe, majd a pesti váltótörvényszék ülnöke. János fia: Nep: János (szül. 1834, †1902) képviselőházi főterembiztos.

Landerer (füskúti).
Landerer János-Mihály pozsonyi nyomdász 1797-ben szerzett nemességet, és Temes megyei Füskút helységre kir. adományt. Fia Lajos pesti volt nyomdász Poszonyban született 1800. május 1-én. Címere: a pajzs közepéről jobbra és balra domború - rézsútosan levonuló két vonal által három udvarra osztott vért, a jobboldali arany udvarban egyfejű fekete sas kiterjesztett szárnyakkal látható; a baloldali ezüst udvarban vörös oroszlán ágaskodik, első jobb lábával nyitott könyvet tartva. A középső kék udvar alján zöld téren egy fehér folyam hullámzik, fölötte három arany csillag ragyog. A pajzs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között a leirt vörös oroszlán, körmei közt nyitott könyvvel látható. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös.

Lázár (écskai).
Őse L. Lukács bérlő, aki a délmagyarországi kincstári birtokok elárverezésekor, 1783-ban az écskai uradalmat vette meg a kincstártól. Fiai: János, aki 1791 május 10-én nyert címeres nemeslevelet, 1793-ban vette át az uradalom kezelését. Ő építtette az écskai templomot; Mihály és József 1804 november 9-én az écskai előnevet nyerték adományul. János Torontál vármegye alispánja volt, 1808-ban 5000 frtos alapítványt tett a Ludovika-Akadémiára. Fia Ágoston (†1837.), kinek neje Gyoroki Edelspacher Erzsébet volt. Ennek fia Zsigmond cs. kir. vezérőrnagy, cs. kir. kamarás, a Lipótrend lovagja (†1870 május 17-én), neje gyoroki Edelspacher Viktorin, kitől három leánya született: Mária (szül. 1867 †1893 január 10) gróf Harnoncourt-Unverzagt Felix neje lett, továbbá Zsigmondka és Viktorin. A fenti József a XIX. század harmincas és negyvenes éveiben Temesvárott lakott s Temes vármegye 1832-1841. évi szavazati joggal bíró nemeseinek névjegyzékeiben előfordul. (†1848 július 3.) Neje gyoroki Edelspacher Julia volt, kitől négy leánya született: Hermina, Vilma, Jozefa és Antonia. A család a XIX. század első felében Német-Écska, Oláh-Écska (mai Ecsehida), Jankahíd, Klekk (a mai Bégafő), Lázárföld, Zsigmondfalva és Lukácsfalva helységekben bírt földesúri joggal.

Lászlóffy.
Izsák a Vaskapunál elhelyezett sereg egyik századosa 1712 nov. 20-án nyert címeres nemeslevelet III. Károly királytól. Utóbb testvérének, Pálnak a fia: I. Deodat 1758-ban nyert nemességet Mária Teréziakirálynőtől. Ennek utóda László fegyverneki bérlő, kinek fia Emanuel (szül. 1811, †1858 Széphelyen) 1841-ben hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia, László (szül. 1842) cz. apát és verseczi esperes-plébános. A fenti László testvére Deodat, ennek fia Emanuel (szül. 1818), Krassó vármegye szolgabírája. Fiai: Emanuel (szül. 1865) földbirtokos, István (szül. 1867) Temes várm. tb. főjegyzője és Béla (szül. 1869) kir. törvényszéki bíró Temesvárott.

Lazarovits (nagy- és kis-szredistyei).
Szerbiából származik. 1803-ban telepedett le Kevevárán, Golub 1823-ban megvette a kincstártól Nagy-Szredistyét, 1839-ben pedig Kis-Szredistyét. V. Ferdinánd király e két helységre adománylevelet, 1841 júl. 29-én pedig címeres nemeslevelet állított ki részére. Fia, Vazul 1866-1869-ig Temes vármegye másodalispánja, 1876-ig pedig Temesvár város főispánja volt. Fia: György (†1879) Nagy-Szredistyén volt birtokos. Fia: Bazil Fedor (szül. 1869) Boszniában kerületi főnök.

Laitner (vecseházi.).
Laitner József és János 1809. mart. 31-én Krassó megyei Vecseháza helységre nyert királyi adománylevélnél fogva nemesítettek meg, és nemességük nevezett megyében 1810-ki október 22-én hirdettetett ki. Az adományszerzőnek fia József Krassó megyében szolgabíró volt, és szintén vannak gyermekei.

Liebenberg (zsittini).
Szintén honfiusitott család. Báró Liebenberg Károly az 1715-ki országgyűlésen a 135. törv. cikknél fogva honfiusitatott; és 1827-ben a 45-ik törv. cikkben ismét Emánuel, Károly, és Leopold nyertek magyarországi honfiusitást.

Lipthay (kisfaludi báró).
Liptó vármegye legrégibb családainak egyike, melynek családfája a XIII. század derekán élt Mylothig vihető vissza, aki 1263-1298-ban Likva helységet bírta, melyet fiai 1341-ben elcseréltek Lubelle helységért. Myloth fia Zaad volt, ennek fia Fülöp s ennek unokája Bálint (†1435 előtt), ki már a Lipthay nevet vette fel. Ennek fiai II. Miklós és Péter 1435-ben hadi érdemeikért a Borsod megyei Szemerét és a Heves megyei Andornak pusztát nyerték; ugyanők szerezték meg a Nógrád megyei Gerege és Kisfalud helységeket. II. Miklós utódai Kisfaludot kapták, a honnan a kisfaludi előnevet vették fel. Péter ága a XVI. században kihalt és Gerege birtok a Mocsáryak kezére jutott. II. Miklós unokája IV. Miklós János király híve volt. A család legnevezetesebb tagja Imre, Bars vármegye alispánja, 1619-ben törökországi követ (†1633). Fiai közül IV. György lévai kapitány (†1657.) terjesztette tovább a családot, kinek második nejétől, Dalmady Zsófiától és harmadik nejétől, Balogh Annától született fiai András és István terjesztették tovább a családot. András utóda Antal (szül. 1745 †1800) cs. kir. altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagja báróságot nyert s Lovrin és Gottlob helységeket donátióképen kapta. Fia Frigyes cs. kir. kamarás és százados, 1830 június 11-én magyar bárói rangot nyert, melyet 1830 augusztus 30-án hirdettek ki Torontál vármegyében. Frigyes Zsombolyai és Janovai Csekonics Karolinát vette nőül, kinek révén Gottlob (Kisősz) és Lovrin helységekben szerzett birtokokat. Fiai: Antal (szül. 1824, †1886 Lovrinban) és Béla (sz. 1827, †1899) 1848-49. honvédtiszt, volt országgyűlési képviselő, a Lipót-rend középkeresztese, a főrendiház tagja. Antal fia: Frigyes, Lovrinban birtokos, neje szül. gróf Lázár Margit. Címer: hasított pajzs; elől veresben, zöld alapon balra fordult természetes fekete medve. Első ballábában zöldleveles száron három fehér rózsát tart; hátul: kékben, zöld alapon magyar vitéz, aranyszegélyes veres ruhában, fején prémes, lelógó süveg, könyökben elvágott jobb karjával fanyelű, vashegyű fehér zászlót szorítva magához, baljában aranymarkolatú, kivont görbe kardot tartva. A pajzs fölött bárói korona. Pajzstartók: két arany griff.

Litsek (macsovai).

Veszprém és Krassó megyei nemes család. Ez utóbbi megyébe származott Litsek Antal, ki Veszprém vármegyétől 1828-ki okt. 6-án kiadott nemesi bizonyítványát Krassó vármegyében 1829-ben aug. 5-én hirdetetté ki. Fia Zsigmond Krassó megyei szolgabíró volt, és bírja Macsova helységet. Fiai vannak. Macsovai Litsek Jozefa, Pap János neje meghalt Közép-Iszkászon 1857. ápril. 18-án kora 43. korában.

Lonovics (krivinai).
A család jelenleg Heves, Krassó, Csanád és Pest megyében lakik. A család alapítója Lonovics József (szül. Miskolczon 1793. jún. 31-én) 1829-től egri kanonok, 1834-től csanádi püspök, és 1848-ba egri érsek, ki 1843-ki július 6-án Krassó vármegyei Krivina helységre királyi adományt nyert, testvére gyermekeire is kiterjedőt, mely kir. adomány Krassó vármegyében azon évi dec. 11-én hirdettetett ki.

Lo-Presti báró.
Spanyolországból származik. A leszármazás az 1391-ben élt Pétertől hozható le. Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború következtében a család elvesztvén Szicíliában minden hivatalát, 1736-ban kénytelen volt onnan kivándorolni. Tagjai közül: Rókust 1739 ápr. 21-én az alsóausztriai urak rendjébe bevezették. Az 1764-65. évi országgyűlésen honfiúsították. Rókus harmadik fia Lajos (szül. 1767, †1832) 1799-ben megszerezte Mercyfalva és Zsadány birtokokat, a melyekre I. Ferencz király 1804 május 28-án adománylevelet állított ki számára. Lajos fiai: Lajos 1861-ben Temes várm. tb. főjegyzője, Árpád (szül. 1828, †1879) 1848-49-ben honvédszázados, majd őrnagy, Görgey futártisztje, Sósdián volt birtokos, melyet a család 1843-46-ban vásárolt meg.

Lovász (eötvenesi).
Régi, előkelő család, melynek egyik őse, Benedek, 1598-ban szerepel. Fia, István 1638-ban Borsod vármegye nemes lajstromában fordul elő. István fia Mihály (1666), Mihály fia István (1689), szolgabíró. Ennek fia Mihály 1725-ben Borsod vármegyében szerepel. Ennek fia István 1733-ban eladja kókai részbirtokát. Fiai: István 1770-ben Csongrád vármegye alispánja és Mihály (†1778) aradi kamarai praefectus, 1755-ben Eötvenesre nyert adományt. Fiai: Zsigmond 1779-ben Temes vármegye első alispánja, 1787-ben kerületi biztos, 1801-ben Keszinczre (Lippakeszi), 1802-ben Zádorlakra nyert adományt. Testvére Imre 1790-1808-ig Arad vármegye alispánja volt. Fia, Imre ifjúkorában halt el. Leánya: Amália gróf Zelenski Lászlóhoz ment nőül s ekként a család birtokai a gróf Zelenskiekre szállottak.

Lukács.
Lukács, Lázár és Gergely erzsébetvárosi lakosok 1762 jún. 3-án nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A nemességszerző Lázár idősebb fia Gergely 1797-ben vásárolta meg Bresztováczot (a mai Agát), de özvegye és fia Móricz 1826-ban eladták Gall Józsefnek. Lázár másik fia János (szül. 1779, †1837) Vizmát bírta. Fia, Ignácz (szül. 1811, †1890) Temes vármegye főjegyzője, kúriai tanácselnök, v. b. t. t. Fia: Antal (szül. 1842, †1910) főrendiházi tag, a Magyar Földhitelintézet igazgatója.

Macskási (tinkovai).
A család bölcsője a Temesi bánság, nevezetesen a karánsebesi kerület, hol a család első ismert törzse Struza kenézséget viselt I. Lajos király korában; e királytól kapnak Struzának fiai Román és László, továbbá Dienes fiátóli unokái Péter, Struban és Mihály, végre Iván fiától unokái Mihály, Dienes, és Zacharias a két Mutnok folyam tövében két helységet. 1411-ben Dienes, András, Farkas, Koszta, Iván, Macskási Mihálynak fia, és másik Mihály, Macskási Lászlónak fia az aradi káptalan által a karánsebesi kerületben fekvő Ruginocz, Leövdes, Toplocza, és Tinkova helységek határait járatják meg. Ez utóbbi helységről írja a család előnevét, és 1411-ben már Macskási névvel éltek. 1428. Macskási Román, és Mihály Galambócz vára ostromában, hol testvéreik elhullottak, - szerzett érdemeikért, Ruginocz, Levdös és Topolcza helységre Zsigmond királytól új királyi adományt nyertek.

Madarassy (gojzesti).

Előnevét Krassó megyei Gojzest helységről írja, melyre e században nyert adományt. E családból volt Madarassy Ferencz előbb egri kanonok 1814-től 1827-ig, utóbb pozsonyi prépost, majd septemvir, innen kancelláriai ref. tanácsos, és czímz. ansariai püspök. Meghalt 1838-ban aug. 3-án. Madarassy János az egri lyceumban jogtanár, és Heves megyei jegyző, utóbb könyvvizsgáló Budán, és helyt. tanácsos. Fiai Pál és Móricz.

Maithényi (kesselőkeői báró).
A Divék nemzetségből származik. Őse Baska a XIII. század végén élt. Az előnevet adó Kesselőkeői várat Gergely 1434-ben nyerte Zsigmond királytól. A családból jelenleg Béla báró Temesszőlősön birtokos.

Maldeghem gróf.
A család Németalföldről származik. A bárói rangot 1648 július 13-án nyerte de Leyschot előnévvel. A grófi rangot 1685 április 25-én von Stenuffel előnévvel II. Károly spanyol királytól kapta. 1820 november 22-én a bajorországi grófok közé vették fel. A család Törökkanizsán birtokos.

Malenicza (nagy-gáji).

Torontál megyei adományos újabb nemes család. Nagy Gáj helység, honnan a család előnevét írja, Torontál megyében fekszik, ezen kívül bírja a család Kis-Gájt is (Temes várm.) és Bozsurt (Krassó várm.) Malenicza Péter 1825-ben ezer forintot ad a Ludoviceára.

Malenicza (sztamorai).
József Temesvár város bírája, 1773 jan. 18-án nyert Mária Terézia királynőtől az osztrák örökös tartományokra kiterjedő nemességet, Sztamorai előnévvel. II. József császár 1782 nov. 9-én adománylevelet állított ki József és unokaöccse Péter részére, a nagygáji uradalomra, a melyhez Temes vármegyéből Kis-Gáj és Ballad tartoztak. I. Ferencz király megújította ezt az adományt József részére, kinek nem voltak fiúgyermekei. A családot M. Péter terjesztette tovább. Utódai közül: János 1848-ban Temes vármegye főszolgabirája volt.

Malonyay (mutniki).

1825-ki júl. 1-én kapta címeres nemes levelét, mely 1826. júl. 17-én Krassó vármegyében kihirdettetett. Közülük M. Pál Krassó megyében volt birtokos, és táblabíró, de már e megyében magtalanul kihalt. Nevezett Pál egy gyűlés alkalmával valakit megsérté, miért ügyészi keresetet rendeltek ellene, erre lefizette a 25 ftot, és kivett egy ezres bankjegyet, és fel állva annyiszor ismétlé sértését, ahány 25 ft foglaltatik az ezres bankóban. A pénz az akkor felállított gymnasiumnak rendeltetett adatni.

Manaszy (hodonyi nemes és báró).
A család Görögországból vándorolt be Erdélybe. Tagjai közül Iliades Nagyszebenben telepedett le. Fia, György 1813 jan. 8-án nyert címeres nemeslevelet, melyet 1813 máj. 8-án hirdettek ki. György megvásárolván a hodonyi nemesi birtokot, 1829 máj. hó 4-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. V. Ferdinánd király 1836. dec. 1-én állított ki Hodonyra adománylevelet s egyúttal a Hodonyi előnevet adományozta neki. György fia Szilárd (szül. 1804, †1877) udvari tanácsos. Fiai: György (szül. 1835, †1873) a kisbecskereki kerület orsz. képviselője, Gyula (szül. 1839, †1883), kinek Murányi Erzsébettől született fiai: György és Gyula. György volt orsz. képviselőt báró Barco Ede szolgálaton kívüli százados örökbefogadván, a részére 1903 jún. 25-én kelt legfelsőbb elhatározással adományozott magyar bárói méltóság Manaszy Barco Györgyre ruháztatott át. György Temesmurányban és Temesgyarmaton, Gyula Klopodián birtokos, a csáki kerület orsz. képviselője. Címer: ezüstben hármas fehérlő sziklacsúcs középsőjén Aesculap-bot, azon egy kiterjesztett szárnyú, balra fordult s visszafelé néző, természetes színű holló, csőrében fekete kereszttel. Két sisak. Sisakdíszek: I. pajzsbeli holló, takaró: feketeezüst. II. kék mezű könyöklő kar, markában a pajzsbeli Aesculap-bottal. Takaró: kékezüst.

Marczibányi (puchói és csókai).
Trencsén vármegyéből származik, hol már a XV. század közepén birtokos volt. 1469-ben új adományt nyert Puchóra. Lajos és János a XIX. század elején Csókát szerezték meg és csókai földesurakként 1802-1810-ben Torontál vármegye nemeseinek jegyzékébe felvétettek. A család a XIX. század első felében Csókán kívül még Czernabara, Imretelek, Monostor, Terján és Verbicza pusztákat bírta.

Marin (karánsebesi).

Karánsebesi Marin Péter, és atyafiai Marin Péter, István és Pál 1668-ban I. Leopold királytól nyertek címeres nemes levelet.

Markovits (zsénai).
Markovits József 1803-ban Krassó vármegyében Zséna helység egy részét nyerte királyi adományban, és ugyan akkor megnemesítetett. Címere négyfelé osztott pajzs, az 1. és 4-ik osztály vörös udvarában fehér hármas sziklán fehér griff ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 2. és 3. osztály kék udvarában öt arany csillag ragyog, négy a négy szögletben, ötödik az udvar közepén. A pajzs fölötti sisak koronájából a leírt fehér griff, emelkedik ki, kardot tartva. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék. Az adományszerző M. József kincstári praefectus volt Aradon, első neje Frummer Rozália, kitől fia József előbb Krassó megyei alispán utóbb kir. táblai ülnök, legutóbb a legfelsőbb törvényszék ülnöke. Gyermekei vannak. A szerző Józsefnek második nejétől gyermekei: Zseney Mór cs. kir. megyei törvényszéki ülnök Becskereken, Mária Bittó Ferenczné, Nina Sánka Lajosné (meghalt), Paulina Jakabffy Gergelyné. II. József bir Zsenán, Kricsován és Priszákon Krassó vármegyében.

Marsinay (marsinai).
Krassó vármegye kihalt nemes család, mely azon megyei Marsinai helységtől vette nevét, s mely még a karánsebesi vagy sebesi, halmosi és miháldi kerületekben birtokos és több azon vidéki előkelő családokkal rokon, elé fordul a XVI. század végén is. Neve gyakran Morsinay-nak is íratik. E családból volt Marsinay Sándor, kinek leánya Erzsébet Hunyadi Voyk Butinak hitvese és a halhatatlan Hunyadi János Magyarország kormányzójának pedig édes anyja volt. Sándornak atyafi, vagy unoka testvérei voltak Marsinay Ferencz, Sándor és Gáspár. Ezen három testvérek közül valószínűleg Ferencz volt az, kinek neje Gerlistyei Katalin vala, kitől született - s ez már bizonyos - Marsinay Ferencz, ennek fia György, ennek fia ismét Ferencz ki 1566. és 1569-ben hiteles okiratban mint fölperes említetik. Későbbi időkben nevezetesen a XVIII. század elején is találunk még marsinai Marsinay családra, melyből Marsinay Menyhért (élt 1640-ben) magát saját jegyzetei szerint az erdélyi (jobban krassói) Marsinay családból eredezteté. Ezen említett jegyzetek szerint ezen ágnak története és leágazása következő: Marsinay István Erdélyben élt, s ott halt meg, fia Bertalan, ki még Erdélyben Gyula-Fejérvár körül harcolt a törökkel, Magyarországra költözött, és itt nősült meg. Ugyan is a Zala megyében hét faluval bíró Ormándy Bálintnak árva leánya Anna Kaboldon egy Lisztinek gyámsága alatt növeltetvén, utóbb Balassa Istvánnak neje lett, majd megözvegyülvén Ormándy Anna, Malaczkára vonult, hol őt Marsinay Bertalan vette nőül, mivel pedig Marsinay Bertalan a Balassáknak hasznos és hűséges szolgálatokat tett, ezektől Detrekőn inscriptionalis birtokrészt nyert, melyre Rudolf király kir. beleegyezést adott. M. Bertalan meghalván, Detrekeőn a Sz.-Miklós egyház alá temettetett, neje pedig Ormándi Anna Nagy-Tapolcsányban a nagyoltár előtti sírboltban nyugszik. Bertalannak fia volt. Menyhért, ki 1615-ben adatott tanulásra, mire nagy kedve nem lévén, 1618-ban Balassa Zsuzsánnához adatott, hol másfél évig volt, midőn Balassa Zsuzsánna Pethe Györgyhöz férjhez menvén, Marsinay Menyhért is Pethe udvarába állott, és midőn Pethe a Bethlen pártiak által elfogatván, Szatmárra, Ecsedre, és Szamos-Ujvárra beljebbeztetett, oda is követé őt Menyhért; miután pedig Pethe megszabadult, Menyhért is oda hagyván e szolgálatát, Tornára Móricz Márton szolgálatába, innen nem sokára Szuhára Pálffy Jánoshoz állott, majd innen is Balassa Péter özvegyéhez, és innen is végre Becsbe utazott. 1623-ban Morvaországban Grőding védelmében vett részt. Utóbb Gutibona német ezredbe állott, és ezredével Komáromban, Szögyénben, Érsek-Ujvárott állomásozott. Végre II. Ferdinánd király hadseregébe állván, 1624-ben négy lóval szolgált, 1626-ban zászlótartó lett Radics őrnagy zászlóaljában, 1628-ban Lozi ezredben kapitány 1633. őrnagy, ugyan ez évben alezredes, 1636-ban a berlini csata után honnan 28 zászlót szolgáltatott át II. Ferdinandnak, és Major Koszta Svéd tábornokot is elfogta, - ezredessé emeltetett. Ezután Morvaországban szerzé a nezdeniczi uradalmat, s ott lakott 1639-ben, majd egy ideig Szakolczában, és ismét Nezdeniczén 1640. január 20-án II. Ferdinand király őt római sz. birodalmi és az örökös tartományokbéli nemességre emelte; és címerét is megbővíté, mi következő lett; t. i. négyfelé osztott pajzs az 1. és 4. osztály jobbról balra rézsútosan kétfelé oszlik, (az 1-ben jobbról ezüst udvarban két vízirányos szelemen látszik, a 4-ikben a bal oldalon vannak a szelemenek); az 1-ső osztályban balról és a 4-ikban jobbról arany udvarban félig kinyúló koronás egyfejű fekete sas látszik. A 2. és 3. osztály kék udvarában zöld halmon oroszlán ágaskodik, első jobb lábával zöld gallyat tartva. A pajzs fölötti jobb oldali sisak koronáján egyfejű koronás sas áll, a baloldali sisak koronájából a leírt oroszlán emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst-vörös. Menyhértnek fia Ferencz 1676. nov. 18-án I. Leopold királytól csehországi honfiusítást (incolatust) nyert.

Marsovszky (marsovai és jablonovei).
Trencsén vármegyéből származik. 1410-ben és 1411-ben nyert új adománylevelet ősi birtokaira. Zsigmond király 1430-ban Balázs fia Gáspár, továbbá atyja Balázs, testvérei Jablonovi Buthor Menyhért és Boldizsár, úgyszintén nagybátyjai Jablonoviczi Miklós és János részére címert adományozott. A család tagjai közül György 1756-1780-ig Csanád vármegye alispánja volt. Fia: Ferencz (†1834) Temes vármegye helyettes alispánja. Fia: Károly (1848) Temes vármegye esküdtje és közalapítványi uradalmi ispán.

Marton.
Vas vármegyéből származik, hol Meszlen községben volt birtokos. E helységre I. Rudolf és II. Ferdinánd királyoktól adományt nyert. Tagjai közül Gergely 1647-ben meszleni birtokosként szerepel. Az 1731 jún. 18-án Felső-Bükk községben tartott nemesi vizsgálat alkalmával Sopron vármegye rendei előtt igazolta nemességét. Az 1754-55. évi nemesi vizsgálatok alkalmával Sopron vármegyében újólag igazolván nemességét, a családból Lászlót, Istvánt és Sándort vették fel Sopron vármegye nemeseinek névsorába. Sopron vármegyéből a család Somogy vármegyébe költözött, hol 1839 aug. 1-én hirdettethette ki nemességét. Tagjai közül Andor jelenleg a Torontál vármegyei Gazdasági Egyesület főtitkára. Címer: (színjelzés nélkül) leveles koronán felugró ló. Sisakdísz: hatágú aranycsillag.

Medveczky (medveczei és kis-beszterczei).
Árva vármegyéből származik. Tagjai közül János (†1869) Temes várm. főszolgabirája, utóbb alispánja. Fia János kir. járásbíró volt Újaradon. Antal 1831-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fia: György vármegyei esküdt.

Meskó (felsőkubini).
Őse Györke, aki 1288-ban vette meg testvérével Ité-vel vagy Etével a revucsei birtokot Liptó vármegyében, melyet az unokáik 1355-ben cseréltek el Lajos királlyal Felső-Kubinért. Utóda Mátyás, 1754-ben Árva vármegye szolgabírája volt. Fia: Ezekiel (†1861), 1815-ben telepedett le Temes vármegyében. 1817-1829-ig esküdt, 1829-41-ig tb. szolgabíró és 1845-48-ig aladószedő volt. Fiai: Gyula 1848-49-ben a veres sipkás zászlóalj századosa, s a III. oszt. vitézségi érdemjel tulajdonosa, majd Temesvár város tanácsnoka. Kálmán 1848-49-ben Temes vármegye főszolgabirája és mehalai földbirtokos volt (†1888). Fia: Béla jogtudor, Temesvár város tanácsnoka. Címer: kékkel és veressel vágott pajzsban, felül a vágási vonalból kiemelkedő, dereka körül lombkoszorúval övezett vadember, kezeit csípőin tartva. Alul veresben fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal: Sisakdísz: kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán növekvően. Takarók (mindkét oldalról): kékarany.

Mihailovics (jazembinai).
M. Félix a zágrábi püspökség billédi uradalmának igazgatója és gyermekei 1842 jan. 7-én kaptak nemességet és a szepesmegyei jazembinai nemesi birtok felét adományul. Az adománylevelet 1842 dec. 5-én hirdették ki Torontál vármegyében.

Milecz (tarnói és draskóczi).
Ősrégi család, mely már 1258-ban új adományt nyert IV. Bélakirálytól, Túrócz vármegyében fekvő birtokaira. E családból származott József (szül. 1782, †1839) Temes vármegyébe költözött. 1814-ben tb. esküdt, 1820-ban alszolgabíró, 1832-ben tb. főszolgabíró lett. Fiai: Kálmán 1861-63-ig másodalispán; Géza 1861-ben várm. csendbiztos.

Missics (zamobori).
Atanáz lippai lakos, 1848 febr. 11-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében, Hont vármegye bizonyítványa alapján. Fia, János 1861-ben Temes vármegye másodalispánja 1868-69-ben és 1875-1884-ig Temesvár orsz. képviselője volt. Szilárd ügyvéd Lippán.

Mixich (alsó-lukaveczi).
Horvátországból származik. Egyike azon horvát nemeseknek, a melyeknek sarjai, mint a zágrábi püspökség hűbéresei 1801-ben telepedtek le a vármegye területén. A család tagjai közül László Zágráb vármegye bizonyítványa alapján 1820 aug. 1-én hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében. Ferencz és ennek fiai, Mátyás, György, Imre, Simon és Tamás, továbbá testvérének Milosnak és fiainak nemességét ugyancsak Zágráb vármegye bizonyítványa alapján, 1823 jún. 16-án hirdették ki. Tamás 1832 ápr. 2-án nemesi bizonyítványt nyer Torontál vármegyétől. A család jelenleg Csene helységben birtokos. Címer: négyelt pajzs. 1. és 4. aranyban zöld alapon, fehér lovon vágtató kék egyenruhás, veres magyar csizmás és barnaprémes veres dolmányos huszár, aranyszegélyű lótakarón ülve, jobb kezében kivont kard, melyre török fő van tűzve. 2. és 3. kékben jobb előlábában kivont kardot, baljában levágott török főt tartó arany oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny. Takarók: veresarany-kékarany.

Mocsonyi (foéni).
M. másként Popovics Péter, Konstantin, János és Naun 1783 febr. 28-án nyertek címeres nemeslevelet II. József császártól, melyet I. Ferencz király 1805 máj. 10-én megerősített. A megerősítő levelet 1827-ben hirdették ki Torontál vármegyében. A nemességszerzők atyja András 1782-ben Foen helységet vásárolta meg a kincstártól, hol a család 1848-ig földesúri joggal bírt. A nemességszerzők közül János (†1858.) terjesztette tovább a családot. Fiai közül: Péter 1843-ban Torontál vármegye országgyűlési követe, utóbb a cs. kir. semmítőszék tanácsosa volt. András 1845-ben Torontál vármegye főszolgabirája. Antal (†1889.) 1842-ben Sztáray János özvegyével szül. báró Brudern Jozéfával kötött házasságot. E házasságból született Zeno (†1905 jún 26.), kinek neje báró Nagyszalatnyai és Bacskói Fischer Mária volt és Viktor; Zeno fia, Antal jelenleg Fényben birtokos. Címer: alulról jövő befelé hajlott kék ék által három részre osztott pajzs. Az ékben szárnyas golyón egy merkúrbot. A jobb oldali aranymezőben a vágási vonalból kinövő veres nyelvű, csőrű és karmú fekete sas. A baloldali mező vágott. Felül veres pólyával és ezüsttel vágva; felül egy balra fordult holdsarló és egy hatágú aranycsillag. Alól fekete betűkkel: Foen. Alól kék pajzsfő alatt aranyban két veres jobbharánt pólya, fölötte három kiemelkedő és zöld levelű veres rózsa, arany maggal. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó arany oroszlán. Takarók: feketearany-kékezüst.

Molnár (parnói).
Zemplén vármegye előkelő családja. E családból János, fivére István és nővére Katalin 1637 május hó 3-án nyertek nemességújító címerlevelet III. Ferdinánd királytól. János fia János 1672-ben Parnóra, ennek fia Zsigmond pedig 1721-ben Gálszécsre nyert adományt. A családból István (szül. 1825, †1910) Zemplén vármegye főispánjának és a Szent István-rend középkeresztesének fia Viktor 1889-1906-ig Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánja volt, a főrendiház élethossziglani tagja, v. b. t. tanácsos, Klopodián volt birtokos, nővére Gizella, aki Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz ment nőül, szintén Klopodián birtokos. Fia ifj. Viktor orsz. képviselő. Címer: kékben, zöld hármas halmon, jobb előlábában kardot, baljában három piros rózsát tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán növekvően. Takarók (mindkétfelől): kékarany.

Mozer.
Krassó-Szörény megyei nemes család. - Leszármazás: N. Andrassics N. (Dubecz, Krassóm.); József * † Doklinban 1850-60 körül 1848 előtt Krassó megyében szolgabíró, majd közjegyző Kostialovszky Julia (* Lugoson); Lajos, Heiblein Róza; Gizella 1855; Anna Májer Ferencz körjegyző Királyhegyén; Károly bozovicsi jegyző; Ferencz Viktor * 1905 Furlog; Gizella * 1883 XII/23 Németbogsán; Kornél † Újmoldova

Muntyán (felső-lapugyi).
M. másként Petrovics János és Tamás mosniczai lakosok Temes vármegyének 1828 jan. 21-én tartott közgyűlésében hirdették ki nemességüket. János és Gergely pedig 1828 máj. 19-én. E család sarja Gyula (†1887) a Ferencz József-rend lovagja, a csáki járás főszolgabirája volt. Neje Nemespanni Ferenczy Ida.

Murányi (murány).
Kulterer József 1782 szept. 6-án nyert címeres nemeslevelet II. József császártól, aki egyúttal 61.710 frt lefizetése mellett neki adományozta a mai Temesmurányt. József fiai: József, Ignácz és Miksa kérelmére, I. Ferencz király 1798 júl. 27-én megújította II. József adománylevelét, melyet 1799. évi szept. hó 2-án hirdettek ki Temes vármegyében. A nemességszerző fiai közül József (†1825 előtt) Temes vármegye főpénztárnoka volt. Ignácz cs. kir. százados (†1824), Miklós (†1823) cs. kir. főhadnagy. Ignácz fia: Ignácz 1848 ápr. 4-én Temes vármegye másodalispánja. 1848-ban nevét legfelsőbb engedéllyel M-ra változtatta. 1861-ben első alispán lett, 1865-ben pedig Temes vármegye főispánja (†1869 jún. 22.).

Muslay (borosjenői).
Őse Simon Antal, aki 1565 szept. 2-án címeres nemeslevelet nyert. Ugyanő 1567-ben Szentendrén három kúriát s ugyanez év júl. 27-én Borosjenőt nyerte adományul. Fia Barnabás vette fel a M. nevet. E családból Antal (szül. 1743, †1826) 1804-1808-ig Temes vármegye főispáni helytartója. Fia, László 1808-ban Temes vármegye másodalispánja, 1820-ban első alispán. 1834-ben megvette Hernyákovát (a mai Aranyág község). Fia: László (szül. 1814, †1894) Temes várm. főszolgabirája volt.

Nagy.
A XIX. század első felében Gád helységben bírt földesúri joggal.

Nagy (eöttevényi).
A család 1625. évi okt. 30-án nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. E család sarja Ferencz ügyvéd, buziásfürdői lakos, az 1896 máj. 15-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét. Ferencz fia István Buziásfürdőn közalapítványi felügyelő.

Nagy (leleszi †).
Kihalt család. Ismeretes közülük Nagy Ambrús, ki 1475-ban temesi főispán és Temesvár kapitánya volt, midőn Nagy Albert kapitány-társával a törökön Szendrőnél diadalt nyertek.

Nákó (nagy-szentmiklósi) gróf.
Macedóniából származik, onnan a XVIII. század folyamán költözött Bécsbe, majd onnan Magyarországba. Kristóf és Cyrill bécsi lakosok, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával, előbb 1781-ben Nagyteremiát (most Máriaföld), 1782-ben pedig Nagyszentmiklóst vásárolták meg a kincstártól. Kristóf és Cyrill 1784 febr. 27-én nyertek címeres nemeslevelet, 1784 máj. 28-án pedig Nagyszentmiklósi előnevet. Ezt az adományt I. Ferencz király 1807 júl. 27-én megerősítette. Sándor (szül. 1785, †1848.) 1813 febr. 26-án grófi rangot nyert. Neje: gróf Tolnai Festetich Terézia, kitől egy fia született: Kálmán (szül. 1822, †1902.) a magyar főrendiház örökös jogú tagja, cs. kir. kamarás, 1887-től a nagyszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt. Fia: Sándor (szül. 1846. †1889 Arcoban.) fia: Sándor (szül. 1871.), 1901 óta a magyar főrendiház tagja, 1906-1910-ig Fiume és a magyar-horvát tengerpart kormányzója. v. b. t. t. 1896-ban Kisfaludi Lipthay Eszter bárónővel lépett házasságra. A nemesi ág utolsó férfisarja Nákó János, aki a XIX. század első felében 1848-ig Szerb-Csanád, Nákófalva, Konstantia és Komlós helységekben bírt földesúri joggal. 1840 ápr. 8-án kapott nemesi bizonyítványt Torontál vármegyéből, melyet Krassó vármegyében hirdettetett ki. Leánya: Mileva, férjezett Zurlo San Marco hercegné, Nagycsanád, Máriafölde stb. helységekben birtokos. Jótékonyságáról ismert és tisztelt úrnő, ki többek között Nagykomlóson 1891-ben leánynevelő intézetet építtetett és tart fenn, továbbá Nákófalván és Máriaföldén leányiskolát. Budapesten ő építtette s tartja fenn a »Jó Pásztor Háza« leány-javító intézetet; ugyanott építtette fel az »Irgalomház«-at, gyógyíthatatlan betegek számára, melyet a fővárosnak adott át. A honvéd katonai nevelő intézetekben is jelentékeny alapítványokat tett. Címer: négyelt pajzs szívpajzzsal; ebben kék mezőben fehér héjából kilátszó három (2:1) érett dió. A nagy pajzs: 1. aranyban a vágási vonalból kinövő fekete fél sas. 2. veresben arany bőségszaru, melyből gyümölcs és virág ömlik ki. 3. veresben balra ágaskodó aranyló. 4. aranyban, jobbra ágaskodó fehér ökör. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő aranyoroszlán előlábaival gyümölcsével megrakott, kitépett pamutfát (gossipium) tart. Takaró feketearany-kékezüst.

Nátl (nátly).
Sopron vármegyéből Ruszt helységből származik. Nátl Lipót, valamint fiai Lipót és Gergely, továbbá testvérei, János és György 1636 febr. 12-én nyertek címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, melyet Sopron vármegyében hirdettek ki. A család tagjai közül Lipót 1636-ban az Isolani-féle lovasezredben alkapitány. Ferencz 1763-ban Hont vármegyében esküdt. István 1758-63-ban huszárkapitány. Ferencz 1793-ban testőrtiszt. Máté 1815-ben plébános Temesgyarmatán. József, aki Újszentivánon lakott, 1847 máj. 25-én nyert nemesi bizonyságlevelet Hont vármegyétől, melyet 1847 szept. 22-én hirdettetett ki Temes vármegyében. I. József fia, II. József temesvári főpostaellenőr, 1848-49-ben országos posta-főigazgató. III. József posta- és távírda-főfelügyelő, Újszentivánon birtokos és Géza szintén. József Szegeden nagyiparos. Címer: kékben, zöld alapon aranymarkolatú egyenes kardot tartó kétfarkú oroszlán. Sisakdísz: jobbról veressel és ezüsttel, balról arannyal és kékkel vágott nyílt szárny között kinövő pajzsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Nemeshegyi (jabukai).
Néhai Adelsberg Zsigmond pesti polgár és nagykereskedő fiai József, Ignácz és Konstantin 1837. évi okt. 26-án nyertek címeres nemeslevelet, családnevüknek N-re való átváltoztatása mellett. A család 1836-ban megvásárolta a Jabuka (Almád) helységben lévő nemesi birtokot, melyet 1889-ig bírt.

Németh.
Jobbaházi. János és testvére István, az utóbbinak neje Királyi Zsuzsánna, 1639 ápr. 7-én nyertek címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Az egyik nemességszerző Németh István fiai János és Gergely voltak. János Felpéczről Söptére (Vasmegye) költözött; ennek fia János 1768-ban, a maga, mint Ferencz és István nevű fiai részére nemesi bizonyságlevelet nyert. Gergelytől Mihály és György származott. Mindketten felpéczi birtokosok voltak. Mihály Felpéczről Sopron vármegyébe, a Rábaközbe, Jobaházára költözött át, a hol birtokos volt. Az 1779. évi nemesi összeírásban Sopron vármegye birtokos nemesei között találjuk, neje Edvi Marinka volt. Fiai Mihály és János, ennek neje Kemenesszentmártoni és Pottyondi Pottyondy Erzsébet. János fia Pál, kinek neje Alsó-Káldi Káldy Klára volt, 1780 táján edvei (Sopron vármegye) birtokosként szerepel. Fia Lajos (szül. 1798, †1865.) edvi birtokos, volt nemzetőrségi főhadnagy, ennek neje Ócsai Torkos Ida, soproni lakos. Fia Antal (szül. 1846.) nyug. királyi ítélőtáblai bíró, ügyvéd, Torontál vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, Nagykikindán birtokos. A Jobbaházi előnév legfelsőbb helyről 1910-ben neki adományoztatott. Fiai: Jenő kir. albíró és Ödön cs. és kir. tart. tüzér-hadnagy és törvényszéki jegyző. Címer: négyelt pajzs. 1. és 4. veresben, arany markolatú kardot tartó páncélos kar. 2. és 3. aranyban, a vágási vonalból kinövő fekete sas. Sisakdísz: kinövő fölkantározott fehér ló. Takarók: kékarany-veresezüst.

Niamessny (almánfalvi).
Márton, György és Márta 1578 ápr. 13-án nyertek címeres nemeslevelet Rudolf királytól, melyet 1579-ben hirdettek ki Liptó vármegyében. A család egyik ága a XVII. század végén Bars vármegyéből Biharba költözött. Ez ágból származott Antal, a gyarmatharemetei urad. főtisztje, Temes várm. főadószedője (†1815), aki Temes vármegyében telepedett le. Fia, Ignácz Temesvár város tanácsnoka, az 1840-44-iki országgyűlésen követe. Fia, Gyula ügyvéd, Temes vármegye tb. főügyésze 1900-1904-ig a temesvári ügyvédi kamara elnöke. Ignácz testvére: György (szül. 1797, †1834) Temes vármegyei esküdt. Fiai: István (†1892) Temesvár város allevéltárnoka; Mihály (szül. 1834, †1901) kir. tanácsos, fehértemplomi kir. közjegyző. Fia, Mihály, Temes vármegye tb. főügyésze, orsz. képviselő. Címer: jobbról balra arannyal és veressel harántvágott pajzs jobboldali részében vörös nyelvét kiöltő, szaladó fehér vadászeb. A pajzs baloldali részében könyöklő páncélos kar, markában három arany búzakalász és aranyfürtös szőlővessző. Sisakdísz: három arany búzakalász és az aranyfürtös szőlővessző. Takarók: veresezüst-veresarany.

Niczky (niczki gróf).
A jász nemzetségből származik. Ősi fészke Sopron és Vas vármegye. Őse Ebed Comes, aki a XIII. század elején élt. A nemzetség egyik tagja János mester a XIV. század végén a N. nevet kezdte használni, mely később családi név lett. Tagjai közül Kristóf (szül. 1725, †1787 dec. 26.), aki 1765 nov. 5-én grófi rangot nyert, 1778-ban a délmagyarországi részek visszakebelezésére kiküldött bizottság elnöke, majd 1779-1785-ig Temes vármegye főispánja és temesi gróf lett. A grófi címer: négyelt pajzs, szívpajzzsal; ebben az ősi címer: fekete mezőben ágaskodó koronás arany oroszlán jobb első lábában kivont kardot tart; a nagy pajzs: 1. és 4. vörössel és kékkel vágva; fönt hatágú arany csillag (Verőcze címeréből, melynek N. Kristóf főispánja volt); lent három ezüst hullámos pólya (nejének, ki a pribéri Jankovich családból való volt, címeréből, az okl. szerint a Dráva, Száva és Kulpa folyókat jelenti). 2. és 3. arannyal és ezüsttel vágott; fönt kinövő, koronás fekete sas; lent zöld alapon ágaskodó koronás vörös griff; három sisak: sisakdíszek: 1. (középső) koronából kinövő sas balra fordulva; takaró: arany-vörös. 3. két, vörössel és ezüsttel váltakozva vágott elefántagyar közt, melynek öblös végükön, közepükön és tövükön egy-egy (az agyar osztályaival ellenkező színű, tehát ezüst-ezüstvörös, vörös-vörösezüst) strucctollal vannak megrakva, hatágú arany csillag; takaró: kék-ezüst; pajzstartók: két arany sárkány.

Nikolics (rudnai báró).
Szerb eredetű család, mely 1690 táján költözött Magyarországba. Első ismert (őse Nikola, máskép Nikolics Miklós; kinek fiai Emánuel, Péter, és Szlavon, 1694 márc. 26-án címeres nemeslevelet nyertek I. Lipót királytól. Péter dédunokája Nikola, máskép Nikolics János eszéki lakos részére Pest vármegye 1778 febr. 4-én nemesi bizonyságlevelet adott ki. Utóbb 1783 ápr. 18-án Nikolics János nemességét a legfelsőbb helyen is elismerték. János a délmagyarországi kincstári javak elárverezése alkalmával Ivánkovics Tódorral együtt 1782-ben megvette a rudnai birtokot s miután vevőtársát kielégítette, az egész uradalom egyedüli birtokosa lett. Gyermektelen lévén, 1804 aug. 10-én nevének és nemességének átruházásával örökbe fogadta Belcsics Jánost, mely alkalommal a rudnai uradalom birtokában megerősítést nyert. a királyi oklevél kiemeli ez alkalommal, hogy Nikolics János császári királyi asztalnok, aranysarkantyús vitéz, Torontál, Temes és Szerém vármegyék táblabírája, a török és a francia háborúk alatt tetemes áldozatokat hozott s a népfelkelési pénztárnak kamat nélküli kölcsönt adott. Örökbefogadott fia János (†1830) terjeszté tovább a családot. Fiai: János, Péter és Sándor 1840 máj. 21-én a Rudnai előnevet nyerték V. Ferdinánd királytól. Utóbb I. Ferencz József császár 1854 nov. 18-án Nikolics Jánost és fiait Milost, Feodort és Mihályt osztrák bárói rangra emelte. János (szül. 1810, †1880.) neje Obrenovits Erzsébet hercegnő (szül. 1816, †1848). Fiai: 1. Milos (†1863.), 2. Feodor (szül. 1836, †1903, febr. 27.) 1861-ben a párdányi, 1865-ben a zsombolyai választókerület országgyűlési képviselője, 1882-1886-ban Bosznia és Hercegovina országos kormányzójának polgári adlátusa, 1882-ben v. b. t. t., 1884 május 4-én az I. osztályú vaskorona-rend vitéze, 1886-1896 Nagykikinda város országgyűlési képviselője volt, 1890-1902-ben a karlóczai szerb kongresszuson, királyi biztosként vett részt. 1886 febr. 10-én kelt legfelsőbb elhatározással bárói rangját Magyarországra is kiterjesztették. Fia: Feodor (szül. 1871.) a magyar főrendiház örökös jogú tagja Rudnán birtokos. 3. Milán (†1840.) 4. Mihály (szül. 1841.) Maczedónia helységben birtokos. 1905-ben legfelsőbb engedéllyel örökbe fogadta Thierfelder Jánost, aki Obrenovi előnévvel osztrák bárói rangot nyert. 5. Mladen (†1849.) A bárói rangot nyert János testvérei: Péter (szül. 1817, †1878.) fia Iván és Sándor (szül. 1825, †1893.) a Temes-Begavölgyi vízszabályozó társ. igazgatója, majd Pancsova és Versecz városok főispánja. Fia: Sándor m. kir. belügym. titkár, a közig. bíróság elnöki titkára. Címer: (bárói) kékben aranymarkolatú görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: veres csőrű és lábú fehér galamb, csőrében hármas zöld olajágat tart. Takaró: kékarany. Jelmondat, kék szalagon, arany betűkkel: „Virtutum Nexu.”

Nikolits (kékesi).
Bazil 1797 máj. 21-én nyert címeres nemes levelet, melyet 1798 jan. 3-án tartott közgyűlésen hirdettetett ki. Fia, Dániel 1820-30-ban Temes vármegye szolgabírája, fiai Emil és Sándor 1848-ban és 1861-ben szolgabíró, majd postamester (†1869). Emil fia Emil posta és távírda főtiszt.

Novák.
A hagyomány szerint Nyitra vármegyéből származik, a honnan a XVII. század elején Erdélybe költözött. Kristóf, Jakab, Márton és Emánuel, továbbá Kristóf neje Kristoff Mária, Jakab neje Ötves Anna, Márton neje Tódor Ilona és Emánuel neje Dániel Anna 1753-ban nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A családból Ferencz petrományi jegyző 1829-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. 1830-ban János igazolta nemességét, 1834-ben pedig Danovák és Antal csáki lakosok. János 1830-1848-ig temesszécsényi községi jegyző volt. A szabadságharcban századosként vett részt a 36-ik honvédzászlóaljnál.

Nyéky.
Másként Knédly, 1817. évi júl. 18-án igazolta magyar nemességét. János sebesi tiszttartó, hadnagy volt az 1809. évi nemesi fölkelő seregben; fia Albert az 1838 ápr. 5-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét Temes vármegyében, Csanád vármegye bizonyságlevele alapján. Albert Klopodián volt birtokos; az 1848-iki országgyűlésen a moraviczai választókerületet képviselte. 1849-ben a verseczi járás főszolgabirája lett. Egyetlen leányát Leonát Parnói Molnár István Zemplén vármegye főispánja (1882-1901) vette nőül.

Odor.
Vas vármegyéből származik. Tagjai közül Samu 1846-48-ig Temes vármegye esküdtje, 1848-49-ben alszolgabíró. 1849-ben Vukovics Sebő kormánybiztos élelmezési polgári biztossá nevezte ki több vármegye területére. 1861-1889-ig Temes vármegye főszámvevője volt (†1904). Testvéröccse: Ferencz 1848-49-ben honvéd főhadnagy (†1862).

Ónossy (stomfai).
Mátyás 1842 júl. 28-án nyert címeres nemeslevelet V. Ferdinánd királytól, egyszersmind adományt a Stomfa mezővárosban levő nemesi birtok egy részére, Stomfai előnévvel. A nemeslevelét 1844-ben hirdették ki Temes vármegyében. Mátyás 1861-ben az orczifalvai, 1867-1883-ig a moraviczai kerületet képviselte.

Orbók (kökösi).

Székely származású; eredeti helyük Kökös helység Háromszéken, honnan előnevüket írják. Elszármaztak Erdélyben több megyébe, sőt Magyarországon is Krassó vármegyébe. Ismertebb tagjai a következők:

György 1790-ben Torda vármegye országgyűlési követe. Károly Torda vármegyében törv. széki ülnök és számvevő. Elek Doboka vármegyében alispán volt 1848-ig; ennek fia Sámuel 1846-ban adó-író biztos, néhány év előtt elhalt. Özvegye Miksa Katalin, most Szalánczi Lőrinczné. László és Erzsébet szintén Doboka megyében birtokosok. István Küküllő vármegyében törv. széki ülnök és számvevő 1837. körül. László és neje Vajna Ágnes Küküllő megyében birtokosok. Mózses Felső-Fejérben Héjásfalván bir. Orbok János Csík székből a Bánságban Krassó vármegyébe telepszik, ott a múlt század végén esküdt, utóbb főszolgabíró volt. Csík széktől 1796. okt. 4-én nemességéről kiadott bizonyítványát Krassó vármegyében 1797. május 8-án tartott közgyűlésben hirdetetté ki. Fiai közül Erneszt 1836-ban főszolgabíró, 1845-ben fő adószedő, bírt Kricsován, 1855-ben vadászat alkalmával véletlenül agyon lövetett. Ennek fiai Hugo a gazdaságnál, István katona. Ernesztnek testvérei János 1845-ben alszolgabíró, Károly ugyan akkor és ott esküdt.

Ormós (csicseri).
Ung vármegyéből származik. Már a XV. században Szabolcs vármegyében volt birtokos. Tagjai közül András 1409-1415-ig Szabolcs vármegye alispánja. Idővel átszármazott Zemplén vármegyébe, hol Agárdon volt birtokos. Ez ágból István Zemplén vármegyei esküdt fia Antal, 1774-ben nemesi bizonyítványt nyert Zemplén vármegyétől. Fiai: András (†1842) a buziási járás főszolgabirája és József Arad vármegye főszolgabirája. Az utóbbinak fia: Zsigmond (szül. 1813, †1894) 1838-ban Temes vármegye aljegyzője, 1848-ban a buziási járás főszolgabirája, 1849-ben a végvári kerület orsz. képviselője. 1861-ben Temes vármegye főjegyzője, 1876-1881-ig első alispánja, 1876-1889-ig Temes vármegye és Temesvár város főispánja. Testvére János (†1884). Ennek fia Zsigmond 1878-ban a, kisbecskereki kerület országgyűlési képviselője, 1883-1889-ig Temes vármegye alispánja (†1893). Fia: Zsigmond, kir. erdész.
     

Osztoics (nagy és kis-semlaki).
Boszniából származik, honnan Magyarországba költözött és Újvidéken telepedett le. O. Baziltól és nejétől Chrisztics Máriától született gyermekei: János, Péter, György, Erzsébet és Anna, továbbá János fiának unokái 1791 márc. 7-én nyertek címeres nemeslevelet II. Lipót királytól. János Szerém vármegye táblabírája, Péter Újvidék város pénztárnoka és György megszerezték a nagy- és kissemlaki uradalmat, a melyre I. Ferencz királytól adományt, 1802-ben pedig a Nagy és Kis-Schemlöki (így) előnevet nyerték. Ez adományleveleket 1803-ban hirdették ki Temes vármegyében. Tagjai közül: János (szül. 1792, †1856) Temes vármegye tiszti ügyésze, kir. udvarnok. Pál (szül. 1815, †1886) szkulyai birtokos. György, (szül. 1812, †1890) főszolgabíró. Péter (szül. 1823, †1910) 1848 előtt és 1867-1883-ig főszolgabíró. Gyermekei: Iván Verseczen ügyvéd. Neje szül. Rötth Ida Mezősomlyón birtokos. Zsigmond Szigetfalun urad. intéző. Pál (†1902). Jolán, Ferenczy Lajos temesvári főszolgabíró neje. Vilma, Baróthy Ferencz v. lippai főszolgabíró özvegye. Címer: négyelt pajzs. 1. aranyban jobbra néző fekete sas. 2. veresben ezüst-oroszlán. 3. veresben aranymarkolatú kardot tartó kékmezű balra fordult kar. 4. veresben ezüst buzogányt tartó kékmezű kar. A két alsó mező között ezüsték nyúlik fel a pajzs közepéig. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kiemelkedő pajzsbeli oroszlán. Takarók: feketearany-versezüst.

Ottlyk (ozoróczi és kochanóczi).
Egyike Magyarország legrégibb családainak. Őse Hodszlov (László), aki II. Endre királytól a keresztes hadjárat alatt szerzett érdemeiért az ozori birtokra nyert adományt, mely Trencsén vármegye mostani báni járásának legnagyobb részére kiterjed. A család később Zsigmond királytól az 1397 és 1410. években nyert adománylevelet. Györ ezredesnek Budavár visszavételekor tanúsított hősies magatartásáért I. Lipót király 1688. évi aug. 18-án, ősi nemességének megerősítése mellett, új címert adományozott. E Györgytől származik a jelenleg virágzó nemzedék. A családból Géza (szül. 1832, †1911) fia Péter (szül. 1858) Temes vármegyébe költözött és Őszényben telepedett le. Jelenleg a vármegye közgazdasági előadójaként tevékeny részt vesz a közügyekben. Testvérei közül: Iván (sz. 1858) földmív. min. államtitkár, cs. és kir. kamarás. Géza (szül. 1864) cs. és kir. kamarás, belügymin. osztálytanácsos. Címer: kékben, zöld alapon fehér turbános, kék kaftános, török lovas, fehér lovon, lándzsával egy pejlovon ülő veres ruhás magyar vitézre törve, aki felemelt lándzsával védekezik. Fölöttük ezüst félhold és hatágú aranycsillag között, arany L betű koronával. Sisakdísz: jobbjában görbe kardot, baljában vörös lobogót tartó medve, növekvően, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany-veresezüst.

Pálfy.
P. Imre 1795 ápr. 16-án nyert címeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet 1795 aug. 26-án hirdettek ki Torontál vármegyében. 1809-ben Gád helység egy részére nyert adományt, hol a család a XIX. század első felében földesúri joggal bírt.

Palikutya, jelenleg Palikutsevnyi.
A nemességet Palikutya János nyerte I. Ferencz királytól 1801. aug. 14-én Bécsben kelt armalis által, mely lakta helyén Krassó vármegyében 1802. ápril. 6-án kihirdettetett. Címere négy részre osztott pajzs, az 1. és 4. kék udvarban hármas zöld halmon daru (v. gólya) áll egy lábon, másik fölemelt lábával arany kalászt tart. A 2. és 3. vörös udvar közepén vízirányos ezüst szelemenen három kék rózsafej látszik. A pajzs fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sasszárny között páncélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A család bírta Krassó vármegyében Furluk és Dezestye helységet. A nemesség szerző Jánosnak három fia maradt Péter, János és Sándor, kik nevüket Palikucsevnyi alakban vették használatba, sőt újabb időben Palik-ucsevni alakban is találjuk írva. A nevezett fiak közül Péter Krassó vármegyének volt főszolgabirája, jelenleg az 1861. évi országgyűlés után Torontál vérmegye főispáni helytartójául neveztetett ki. Neje báró Bernáthffy leány. János cs. kir. kapitány; Sándor 1857-ben úrbéri törv. széki segéd; gyermekei vannak.

Papházy.
Popovics, másként Papházy Ephtimius zombori bíró nejétől, Kirkovics Erzsébettől született Áron, János, György, Miklós, Pulcheria, Zsófia, Katalin 1791 szept. 9-én nyertek címeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A családból György és János 1821 ápr. 30-án hirdettették ki nemességüket Krassó vármegyében. P. Eufrosina a XIX. század első felében Kékes és Székás helységekben bírt földesúri joggal.

Pausz (ohaba-lungai).

Pausz József újvidéki bíró 1810. aug. 10-én Bécsben kelt királyi adományt vett Krassó megyei Ohaba-Lunga helységre, melyről szóló adománylevelét Krassó vármegyében azon évi okt. 25-én kihirdetetté. Az adomány-szerzőnek fia István Krassó vármegye főbírája volt, és jelenleg is bírja Ohaba-Lungát. Ennek fiai János, Kálmán cs. kir. törvényszéki segéd.

Pejacsevich (verőczei gróf).
Szlavóniából származik. A XVIII. század elején nyert bárói rangot. Tagjai közül György, aki már bárónak címeztetik Bács vármegye jegyzőkönyvében, 1712-1719 Bács vármegye alispánja. Unokája Márk báró 1760-ban Szerém vármegye főispánja. Ennek fia János József, valamint fiai Zsigmond, Károly és Antal 1772 júl. 22-én grófi rangot nyertek. A családból Jánost 1803-1807-ben tordai földesúrként Torontál vármegye nemesei közé iktatták. Károly 1847 jún. 21-én nyert Verőcze vármegyétől nemesi bizonyítványt, melynek alapján Torontál vármegye nemeseinek névsorába iktatták. Tordát P. Zsigmond 1797-ben telepítette.

Petko.
Petko Sámuel özvegye és utódai 1756-ban M. Teréziától nyertek címeres nemes levelet. Címerük a pajzs kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, nyakán hátulról nyíllal átlőve; feje fölött növekvő ezüst félhold látszik. A pajzs fölötti sisak koronáján ezüst pelikán fészkel, fiait melle vérével táplálva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. Petko Sámuel (tán a följebbinek fia) Hont megyei Cseri helységbeli születés, 1763-ban Wittenbergában tanult, 1765-ben a Tiszántúl Berénken pappá avattatott. Petko János Krassó vármegye esküdtje, 1801. nov. 28-án Zólyom vármegyétől nyert nemesi bizonyítványát lakta helyén Krassó vármegyében 1802. évi ápr. 6-án tartott közgyűlésben kihirdetetté. Nevezett János utóbb főbíró volt. Utódai jelenleg is élnek, Béla alügyész, Lajos ügyvéd s többen; gyermekeik vannak. Bírtak volt Kricsován. - Békes megyében 1826-ban hirdettették ki nemességüket.

Petrikovics.
Ily nevű családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Bars vármegyében Pál özvegye, Nyitrában Pál és Trencsénben Pál, János, József, Miklós és István vannak felvéve. Trencsén vármegyében a megyei nemesi lajstromok szerint 1748-ban Pál fiai az alsó járásban, János és Miklós pedig Trencsén városában laktak. 1768-ban Szoblahóg, Borcsánban, 1803-ban pedig szintén Borcsánban és Trencsén városában találjuk e család tagjait. Békés vármegyében 1750-ben hirdettette ki nemességét. 1837-ben Trencsén városában találjuk e család tagjai közül Jánost, Ignáczot és id. János örököseit, úgymint Ferenczet hasonnevű fiával, Lászlót szintén hasonnevű fiával. Borcsánban laktak: János örökösei: Miklós, Tamás és Márton. Továbbá Lajos fiai: Antal és Lajos. E család sarja Petrikovics főmérnök Nagybecskereken.

Petrovics.
P. József a zágrábi püspökség hűbérese 1822-ben hirdettette ki nemességét a Pozsega vármegyétől 1822 márc. 27-én nyert bizonyítvány alapján. A család a XIX. század első felében Kanak és Idvornok (Törzsudvarnok) helységekben bírt földesúri joggal.

Petrovics (csudanoveczi).

Petrovics Vazul (Bazil) 1832. dec. 13-án kap kir. adománylevelet Krassó megyei Csudanovecz helységre, mely adomány-levél a nevezett megye előtt 1834. ápr. 24-én kihirdettetett. Csudanoveczet jelenleg is bírja a család.

Piacsek (herési és oláhsági).
Trencsin vármegye eredetileg címerleveles, utóbb birtokos család. A címeres nemes levelet Piacsek Miklós és György 1694. aug. 20-án I. Leopold királytól kapták, mely azon évi feria 5-ta post Dominicam 2-dam Epiphaniae Trencsin vármegye közgyűlésén kihirdettetett. Miklós, 1778. jan. 7-én Trencsin vármegyétől nemesi bizonyítványt vett ki, és azt lakta helyén Krassó vármegyében publicáltatta 1782. évi oktob. 15-én; a nevezett vármegyében 1788-ban alispán és kir. tanácsos volt, utóbb (1792.) a m. kir. udvari kancelláriánál udvari titoknok, innen nyugalmazva 1815-ben még élt, s egyszersmind kir. udvarnok volt. Előnevét Krassó megyei Herés-ről és Oláhság-ról irta, mely helységekre kir. adományt nyert. Fia Pál 1859-ben birja a nevezett községeket.Józsefnek Podhraczky Juliától fia közül János m. kir. testőr, Antal Trencsin vármegyében 1827-ben esküdt, 1832-ben alszolgabíró, 1837-ben főszolgabíró 1848-ig; a forradalom után 1850-52-ben Trencsin megyei cs. kir. törvényszéki elnök; birtokosa a nemes-podhragyai jószágnak. Testvére Károly 1838-41-ben Trencsin vármegyei főszolgabíró, a forradalom után 1852-ben Trencsin vármegye cs. kir. főnöke volt. Birtokos Klobusiczon. Egyetlen leánya Szidonia Sipeky Sándornak hitvese. A családból a papi pályán is kettőt találunk: János 1803-ban pozsonyi, 1808-ban esztergomi kanonok lett, meghalt Pozsonyban 1809. dec. 31-én. József szemczi plébános, született Talloson 1782. márc. 9-én. Flóris 1842-ben Nyitra megyében esküdt volt. A család címere - mint azt Piacsek János eszt. kanonok viselte - a pajzs kék udvarában hármas zöld halmon fekvő arany koronán könyöklő kar, kezével egy sas-szárnyat tartva. A pajzs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között fehér galamb áll, csőrében zöld gallyat tartva.

Pidoll (quintenbachi).
Lotharingiából származó család, a melyből Ferencz 1714 máj. 18-án lovagi rangot és Károly az 1832-36. évi országgyűléstől honfiúsítást nyert. Később a család tagjai közül Károly 1843-ban, János Mihály 1850-ben, Gusztáv. cs. kir. ezredes fia, Ferencz Frigyes 1859 jún. 24-én bárói rangra emeltetett. A család a XIX. század első felében Ferendia helységben bírt földesúri joggal.

Piret (de Bihain báró).
A család a brabanti Jodoigne vallon városból ered; régi nemességét Baydaels Károly János, az aranygyapjas rend címernöke 1783 márc. 31-én Brüsszelben kelt oklevéllel erősítette meg. Az 1827. évi 44. törvénycikkel báró P. de Bihain Lajos cs. kir. kamarás és vezérőrnagyot, leszármazóival együtt honfiúsították, minthogy azonban a honfiúsítási díjakat nem fizette le, 1830-ban ismét törölték. Az 1840. évi 50. törvénycikkel a szokásos kincstári díj elengedtetvén, P. Lajos cs. kir. kamarás, altábornagyot a Lipót-rend középkeresztesét, érdemei elismeréséül újból honfiúsították. E Lajos (szül. 1784, †1862 Eleméren) Zsombolyai és Janovai Csekonics Erzsébetet vette nőül, kivel Eleméren telepedett le. Fiai: 1. Lajos (szül. 1819, †1874) cs. kir. kamarás és altábornagy. 2. Jenő (szül. 1821, †1902). cs. kir. kamarás v. b. t. t., Albrecht főherceg főudvarmestere, a 9. számú dragonyos ezred tulajdonosa, a Szent István rend nagykeresztese. 3. Béla (szül. 1831) cs. és kir. kamarás és ezredes, a főrendiház örökös jogú tagja 1898 dec. 25-én a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapta. Neje: báró Orczy Leona, Györgyházán birtokos. Fiai: Lajos (szül. 1862) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös jogú tagja és Gyula (szül. 1874.) cs. és kir. kamarás. Címer: ezüstben, természetes lombos fa, gyökerestől, melyet két oldalt és alul egy-egy ötszirmú arannyal futtatott vörös-rózsa kísér. Sisakdísz: zöldezüst fonadékon a pajzsbeli fa. Takaró: zöldezüst.

Porcia (brugnerai és prátai herceg és gróf).
Friaulból származik. Első ismert őse Vecelletus 1179-ben, az aquilejai patriarcha hadvezére. Fiaí Gábor és Frigyes 1214-ben megosztozván az atyai örökségen, a Prata és a Porcia családokat alapították. Az újabb korban a családnak legfontosabb oklevele az 1689 nov. 19-én Augsburgban kelt császári decretum, mely gróf P. Antal Ferencznek, a német ág fejének hercegi rangot - elsőszülöttségi örökösödéssel - és a német-római birodalmi fejedelmek gyülekezetében tagsági jogot és szavazatot biztosított, a család birtokában levő Tettensee (Svábföldön) uradalmat hercegesített grófsággá emelte fejedelmi jogokkal. Az 1659. CXXXI. t-cz. P. János Ferdinánd, a későbbi herceg, az aranygyapjas rend vitéze, v. b. t. tanácsos, főkamarás és főudvarmester utódaival együtt honfiúsíttatott. A hercegi hitbizomány 1896-ban a magyarországi ág fejére, Lajos hercegre szállt át. Utána fia Aladár (szül. 1867 Belényes) a Karinthiában Spittal, Oberdrauburg, Flaschberg, Pittersberg, Goldenstein, Möderndorf, Grünburg és Weissbriach helységekre kiterjedő hitbizomány haszonélvezője. Fia: Ferdinánd (szül. 1891.). Lajos másodszülött fia és Aladár testvére: Lajos gróf (szül. 1875) Angyalkúton birtokos. Címer: kék pajzs arany pajzsfővel. Alatta hat (3:2:1) arányliliom: Két sisak. Sisakdíszek: I. fészkében ülő, fiait vérével tápláló ezüstpelikán. II. fekete szárny, a pajzsbeli liliomokkal megrakva. Takarók (mindkét oldalról): feketearany.

Pottyondy.
Sopron vármegyéből származik. Tagjai közül: Gáspár 1665-ben Vas vármegye főszolgabirája volt. László 1733-ban Vas vármegyében Nemes-Hollóson volt birtokos. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból András, János, László, György, Gáspár és Imre vannak Sopron vármegye nemeseinek jegyzékében felvéve. A XIX. század első felében e családból Anna Neuhof (Rigósfürdö) helységben bírt földesúri joggal.

Pozojevics (Pozoevics).
Egyike azoknak a családoknak, a melyek a zágrábi püspökség hűbérnökeiként a XIX. század első évtizedében telepedtek le Torontál vármegyében. A családtagok közül Miklós, Mátyás, János és Imre, továbbá György, József, János, Ferencz, Imre, Tamás, Gábor, Péter, másik József és Mátyás, úgyszintén Tamás, Jakab, Miklós, József, és Péter, végül János, József, Miklós, másik Miklós, Mátyás és Tamás 1821 jún. 18-án hirdettették ki nemességüket Torontál vármegyében Zágráb vármegye bizonyítványa alapján. A család jelenleg Klári községben birtokos.

Prónay (tót-prónai és blatniczai),
Túrócz vármegye legrégibb családainak egyike, melynek részletes adatait Pest vármegye monográfiájában közöltük. Tagjai közül Lajos (†1827) cs. kir. ezredes, fia Albert (szül. 1801, †1867) Pest vármegye főispáni helytartója, majd a hétszemélyes tábla bírája, 1838-ban Szépfalu helységnek volt a földesura. Az 1880-as években János Berekszó község egy részét bírta.
 
Nemesi

 
Bárói 

Pruzsinszky.
Trencsén, Nyitra és Liptó vármegyében elterjedt család. Tagjai közül: Miklós 1830-1848-ban Fólya községben bírt földesúri joggal.

Rácz (karánsebesi).
Temes vármegyéből származik, Lippa községből, honnan idővel Krassó- Szörény, Naszód és Szatmár vármegye Kővár vidékén is elterjedt. Rácz, másként Mihalyesku Gergely, 1667-ben Apaffy Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet nyert. Legutóbb 1834-ben igazolta nemességét Temes vármegyében. Tagjai közül Péter, előbb Kapnikbánya főorvosa, majd 1780 táján budapesti orvostanár. - Mihály, 1800 elején szentszéki ülnök, főesperes. - György, (megh. 1894-ben) kővárvidéki gör. kath. esperes, szentszéki ülnök, érseki titkár. - Demeter, 1840 körül balázsfalvi kanonok. - Jenő, (megh. 1907-ben) miskolci gyógyszerész. Címer: kékben, zöld alapon álló, vörös ruhás, sárga csizmás magyar vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: hiányzik. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Rácz (temesvári).

Doboka, Arad megyei család. János Maksai Évát vévén nőül, bírt Récze-Keresztúron, s tartozékaiban, e nejétől leánya Zsófia ködi Farkas János jogtanár neje; második neje volt Maksai Teréz, ettől fia Ádám, élt 1837-ben. Temesvári Rácz József k. kamarai ispán, Arad megyétől 1826. szept. 20-án kapott nemesi bizonyítványt, mely Krassó megyében 1839. ápril. 11-én hirdettetett ki. Utóbb (1857. tájban) kamarai titkár Temesvárott. Gyermekei vannak.

Radisics (radicsics, kutasi).
Boszniából származik. Márk szenttamási zászlótartó, neje Jancova Mária, valamint fiai György és Simon 1791-ben nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Az 1754-55. évi nemesi összeírásban Márk szerepel Bács-Bodrog nemesei között. István 1816-ban Bács-Bodrog vármegye szolgabírája volt. Tagjai közül: Jenő (szül. 1856) a budapesti iparművészeti múzeum igazgatója, Temesligeten birtokos. György, min. tan. és István oszt. tanácsos a földmivelésügyi minisztériumban. Címer: ezüstben, balharánt állított, hatágú aranycsillaggal díszített zöld hadilobogó. Sisakdísz: ezüsttel és zölddel váltakozva vágott két elefántormány. Takarók: zöldezüst-zöldarany.

Radonics.
Varasd vármegyéből származik. Tagjai közül István 1622-ben Varasd vármegye szolgabírája volt. A zágrábi püspökség hűbérnökeként 1802 táján telepedett le Torontál vármegyében. Címer: (színjelzés nélkül) természetes földön haladó kétfarkú oroszlán, jobb előlábával görbe kardot tartva. Sisakdísz: az oroszlán növekvően.

Rigyicsky (zgribestyei).

Krassó vármegyei adományos nemes család. A királyi adománylevelet Rigyitsky Pál és Izidor kapta Krassó megyei Zgribestye helységre 1837. június 15-én, mely azon megye közgyűlésen 1838. január 8-án hirdettetett ki. Izidor Torontál vármegyében lakik, s gyermekei vannak. Pál Krassó megyében székes s gyermektelen, Zgribestyén kívül bírja Nagy Zorlencz helységet.

Rogendorff (gróf).

Steyerországból származik. 1480 november 4-én birodalmi bárói rangot, 1521 május 3-án Rogendorff és Mollenburg előneveket nyert. 1669 április 12-én Csehország területére nyert honfiúsítást. 1686 április 16-án csehországi grófi rangot nyert. József, mint kanaki és idvarnoki hűbérnök, 1799-1802 között telepedett le Torontál vármegye területén. Ennek fia volt József Albert Ernő (szül. 1784, † 1842.), aki Petrovich József udvarnoki birtokos leányát vette nőül; ő telepítette Rogendorf (a mai Szőllősudvarnok) helységet, melynek területét Udvarnok határából hasíttatta ki 1840-ben. Fia: Róbert Dezső (szül 1833, † 1887.), kinek gyermekei: Andor (szül. 1854.) és Marcsa (szül. 1859). 1886-ban a család eladván Rogendorf birtokát, elköltözött a vármegyéből.
     

Rónay (zombori).
A R. Mihály levéltárában található adatok szerint a család első ismert őse Heinrich der Oexel 1322-ben szerepel, aki már az Ampfingen melletti ütközetben esett el. A XVI., XVII., XVIII. századokban Bajorországban két ágon (»Franke« és »Bajor«) virágzott az Oexel nemzetség, mely az idők folyamán egymásután római szentbirodalmi nemességet és báróságot és a frank ág 1790-ben birodalmi grófi rangot is nyert. Egy harmadik ág Tirolban élt; egyes családtagok Sziléziába vándoroltak; míg az egyik János Jakab a XVII. század vége felé Magyarországba költözött s itt 1714 május 10-én József Ignácz Ádám és Mária Rozina nevű gyermekeivel együtt, a magyar nemességet is megszerezte. Ezt 1717 május 29-én Komárom vármegyében, később több ízben Torontál vármegyében kihirdették. József Ignácz Ádám fia József Mátyás 1783 november 7-én Kiszomborra nyert királyi adományt; fiai 1805 szeptember 27-én új adománylevelet eszközöltek ki és ezt 1839 szeptember 9-én kihirdettették Torontál vármegyében. József, Mihály, Mária, Lajos és János 1846 február 26-án családnevüket legfelsőbb engedéllyel »Rónay«-ra változtatták át és hozzája a »Zombori« előnevet nyerték. Azóta a család »Zombori Rónay«-nak írja magát. A család tagjai között Komárom, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyékben több híres alispán, főispán és országgyűlési követ volt és a katonai pályán is többen szolgáltak. A jelenkori nemzedékből, a legidősebb ág legidősebb tagja Mihály (szül. 1871.) előbb tényleges huszártiszt volt, majd Temes megyei birtokára költözött s itt az ország egész Délvidékére kiterjedő intenzív közgazdasági tevékenységet fejt ki. Felesége római szentbirodalmi báró Leonhardi Marianne. Fivére Elemér (szül. 1874.) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, nőül véve gróf Béldi Klárát, Erdélyben telepedett le. László (sz. 1864.) Lajos (sz. 1821.) Torontál főispánja. Móricz 1871-1876-ig Torontál főispánja. János ágából: János (szül. 1809, †1867) 1861-ben országgyűlési képviselő. Fiai: István (†1902.), János (szül. 1837.) országgyűlési képviselő, Ernő (sz. 1852) orsz. képviselő, jelenleg a nagyszentmiklósi kerületet képviseli. Jenő (szül. 1854.), 1891-1902 Torontál vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, jelenleg 1910 óta a nagykomlósi kerületet képviseli. Címer: kékben, zöld alapon görbe kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: csőrében három árpakalászt tartó, repülésre kész galamb. Takarók: veresarany-kékezüst.

Roth (szepesbélai).
A nemességet fenti előnévvel 1913. máj. 16. R. Gergely, kúriai bírói címmel és jelleggel felruházott nagykikindai törvényszéki elnök nyerte. Kihirdette 1913. dec. 16. Torontál megye. - Címer: kék mezőben a pajzs alját elfoglaló két hullámos ezüst folyó által szelt zöld földön arany metszésű nyitott „Corpus juris” áll, melyre hegyével balra irányított pallos van fektetve, a Corpus jurison jobbra fordult fehér galamb áll s csőrében zöld babérágat tart; sisakdísz: növekvő oroszlán jobbjában kardot, baljában mérleget tart; takarók: kék-arany, kék-ezüst.

Rötth (gadóczi).
A középkorban Brassóban találjuk. 1496-ban György és neje mint brassói polgárok említtetnek. Ádám 1720-ban Komárom vármegye táblabírája, Sándor 1744-ben Fejér vármegye alispánja, Ignácz 1756-ban ugyanazon vármegye szolgabírája, János pedig 1806-ban esküdt. József a XIX. század első felében Féregyháza helység egy részét vette meg; 1839-ben a helység részben még örököseinek birtokában volt. László Temes vármegye alispánja volt, ennek fia László, kúriai bíró.

Sántha.
A család 1655 május 7-én nyert címeres nemeslevelet, melyet Pest vármegyében, hirdettek ki. A család Nagykőrösről származik, honnan idővel Bihar, majd Torontál vármegyébe elágazott. Tagjai közül Gyula 1875-ben telepedett le Doláczon, majd Iláncsára költözött. Fia Gyula jelenleg Párdányban birtokos. A családtagok közül István 1848 előtt hétszemélynök; Mihály 1848-49-ben huszárfőhadnagy; Antal 1848 előtt szolgabíró Pest vármegyében; Gábor 1880-ban kúriai bíró.

Schulpe (törökkanizsai).
Sch. Emil, dragonyos százados és nejétől, báró Nyáry Matildtól született fiai Vilmos és Alfonz, 1866 július 27-én nyertek címeres nemeslevelet, melyet I. Ferencz József, 1876 október 9-én megerősítvén, a Törökkanizsai előnevet adományozta nekik. A család Westfáliából származik s a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le Törökkanizsán. Tagjai közül a nemességszerzőn kívül, Vilmos és Alfonz törökkanizsai birtokosok, György, Pozsony megyében él és jóléti intézményeiről ismert szociológus. Címer: vágott pajzs alsó kék mezejében három hatágú aranycsillag alatt szarvaival fölfelé álló ezüst holdsarló. Felül: aranyban a vágási vonalból kiemelkedő, kiterjesztett szárnyú fekete sas, jobbjában a pajzsbeli csillagokkal és félholddal megrakott kék zászlót tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.

Schuster család.
Schuster Ignácz és Károly testvérek 1741. évi okt. 28-án Mária Terézia királyasszony által emeltettek nemességre. Címerük először vízirányosan kétfelé osztott pajzs, a felső vörös udvarban szögletesen helyezett három ezüst pénz látszik, közepén a negyedik arany pénz; - az alsó udvar függőlegesen két felé oszlik, a jobb oldali fekete udvarban ezüst pelikán fiait melle vérével táplálja, a baloldali kék udvarban szárnyas gömbön meztelen Fortuna áll, piros fátyollal takaródzva. A pajzs fölötti sisak koronáján fiait melle vérével tápláló ezüst pelikán áll. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról ezüst-kék.

Sebastiány (remete-poganyesti).
Krassó vármegyében A. és F. Remete helységet bírja újabb királyi adomány jogán, birtokos Poganyest helységben is. Közülük József 1848. előtt a m. kir. udvari kancellária titkára s több vármegye táblabírája. Bír a család újabb vétel útján Nógrád megyében Kürtösön is. Más ily nevű család ősei közül volt azon Sebastiani Kristóf s neje Dorottya, kiknek fiuk György Liptó megyében Tepliczen született, 1656-ban Wittebergában tanult, és végre radaczi evang. lelkész volt. Címere - mint itt a metszvény ábrázolja - négyfele osztott pajzs egy kisebb vérttel, melynek ezüst udvarában felemelt lábbal daru, (vagy gólya áll); a nagyobb pajzs 1. kék udvarában zöld talajon nagy fa emelkedik, a 2-ik udvar vízszintesen két részre oszlik, felső része vörös háttérben ezüst keresztet ábrázol, alsó része zöld, vörös, udvarban koronás oroszlán ágaskodik, kivont karddal, a 4. kék udvarban koronás griff ágaskodik és hasonlóan kivont kardot tart. A pajzs fölötti két koronás sisak áll, a jobb oldalából a leirt griff, a másikból a leírt oroszlán emelkedik föl. A pajzsot két oldalról foszladék díszit.

Sermage (szomszédvári és medvegradi gróf).
Franciaországból származik. S. Péter Troilus, 1720 december 9-én bárói rangot, 1749 december 9-én fiával, Péter Jánossal együtt grófi rangot s az 1764-65. évi XLVII. törvénycikkel honfiúsítást nyert. A család a XIX. század első felében Gyertyámos helységben bírt földesúri joggal.

Simonsich (Simoncsics, Simonchitz, Simontsits, vagy Simonchich; banjalukai és nahácsi).
Boszniából, Banjalukából származik. Mátyás és leszármazói 1565 október 20-án nyertek címeres nemeslevelet Miksa római német császár és magyar királytól. Ez adománylevelet III. Ferdinánd király 1647 június 15-én címerbővítéssel megújította. Az 1565. évi nemeslevelet 1622-ben, az 1647. évit pedig még ebben az évben Pozsony vármegyében hirdették ki. A család Pozsony vármegyében Nahácson telepedett le, mely községre adományt nyert, a mit Pozsony vármegyének Nagyszombatban tartott közgyűlésén, 1722-ben hirdettek ki. A család 1842-ben telepedett le Torontál vármegyében. Tagjai közül: Gyula (†1907) első osztályú főhadbiztos. Géza jelenleg kir. közjegyző Nagyszentmiklóson, Béla valkányi községi jegyző. Címer: I. (1565. évi) kékben zöld halmon, a pajzsfőben félkör alakban elhelyezett nyolc hatágú csillagtól kísért természetes oroszlán, jobb előlábával kivont kardot, baljával a kardot érintő ezüst holdsarlót tartva. Zárt sisak. Sisakdísz: cölöpösen állított, dárdát tartó, veres békóba zárt, természetes színű emberi kar. (Más adat szerint: cölöpösen állított páncélos kar gerellyel). Takarók: veresarany-veresezüst. Címer: II. (1647. évi) kékben hármas zöld halom koronás középsőjét átlépő, görbe kardot tartó, természetes színű oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő pajzsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
     

Sina (hódosi és kizdiai báró).
Boszniából származik. A XIX. század elején költözött Magyarországba. György Simon 1818 ápr. 3-án nyert magyar nemességet. Fiai György Simon (szül. 1782, †1856) és János (szül. 1804, †1869) 1831 júl. osztrák báróságot, melyet I. Ferencz király 1832 márc. 29-én Magyarországra is kiterjesztett. A család a XIX. század első felében Rittberg (Végvár), Kalácsa, Orczyfalva, Hodos és Kizdia helységekben bírt földesúri joggal. Bárói címer a 1832. március 29. oklevél szerint: Alulról jövő ékkel három udvarra osztott pajzs; jobbról arany mezőben az ék oldalából kijövő fekete félsas; balról vörös mezőben ágaskodó arany oroszlán, jobb első lábában három fehér virággal megrakott gyapotfát (gossipium) tart. Az ékben kék mezőben habokból kiemelkedő fekete szikla, fölötte szarvaival jobbra fordult ezüst félhold. Három sisak; sisakdíszek: I. (középső) két vörös közt egy ezüst strucctoll, 2. kétfejű fekete sas, 3. kinövő arany oroszlán, jobb első lábában arany markolatú kivont kardot tart. Takaró: j. arany-fekete, b. ezüst-vörös. Pajzstartók: két hátra néző arany oroszlán. Jelmondat kék szalagon ezüst betűkkel: Servare Intaminatum.

Sissányi.
Eredetileg: Hadsimihal-Sissani. H. Pál, neje Constantin Ágnes, fia János Pál és ennek neje, Papapoliso Klára, gyermekei: Pál, Miklós, Ágnes, Erzsébet, Konstantina, Mária, Anasztázia és Ilona, 1798 október 12-én nyertek címeres nemeslevelet és 1799 január 4-én az újbecsei előnevet. A címeres nemeslevelet 1799 április 22-én hirdették ki Torontál vármegyében. A család Törökbecsén bírt földesúri joggal, ezenkívül az övé volt a XIX. század első felében Borjas-puszta is.

Sivó.

Pest és Krassó megyei nemes család. Krassó megyében Sivó János 1830. júl. 30-án Bunya helységre nyert kir. adományt, mely 1832. évi aug. 6-án Krassó megye közgyűlésén is kihirdettetett  A család jelenleg is bírja Bunyát.

Somogyi (perlaki).
Mihály 1667. évi febr. 9-én nyert címeres nemeslevelet, melyet az 1667 jún. 24-ét megelőző hétfőn hirdettek ki. A család tagjai közül Henrik 1796-ban nemesség igazolási pert indított Sáros vármegyében. Temes vármegyében 1819 nov. 22-én hirdették ki a család nemességét. Gyula 1897-ben Temes vármegye főszolgabirája volt. Iván (†1907 május 23-án Temesvár) volt községi jegyző.

Stanislavits.
Bulgáriából származik. Stani-Slavich Miklós csanádi püspök és általa unokatestvére Antal, továbbá Mihály fiai Ferencz, Károly, József, György fia Antal, végül Gergely fiai István és György 1745 dec. 29-én nyertek címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A család tagjai közül György Arad vármegyei alispán fia János vingai városi aljegyző, 1832 jún. 18-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Címere balról jobbra rézsútosan vont ezüst pólya által, melyen P. R. E. F. betűk (pro Rege et Fide jelentéssel) olvashatók, két részre oszlik, a jobb oldali kék udvarban arany csillag ragyog, a baloldali vörös udvarban pej lovon páncélos, sisakos (melyen strucc tollak lengenek) vitéz nyargal, balkezével sárga zászlót lobogtatva. A pajzs fölötti sisak koronáján páncélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.

Sternthal (nagypéli).
Salamon temesvári lakos 1904. évi nov. 16-án nyert nemességet, melyet 1906 május 7-én hirdettek ki Temes vármegyében és 1906 okt. 24-én Aradon. Címer: alulról felfelé nyúló homorú kék ék által három részre osztott pajzs. Az ékben hullámzó víz partján, zöld alapon, természetes csonka torony, fölötte aranycsillag. A jobb oldali vörös mezőben, balharánt fekvő, hegyével kifelé fordult kaszaélen nyugvó arany-búzakéve, a baloldali aranymezőben jobbharánt fektetett vashorgonyra helyezett fogas vaskerék. Sisakdísz: csőrében zöld gallyat tartó repülésre kész galamb. Takarók: kékarany-kékezüst.

Susich (horvát kécsei).
Horvátországból eredő régi nemes család, Draskovich György Zágrábi püspök és topuszkoi apát 1564. évi junius hó 3. kelt adománylevelében Susich Mártont és fiait Miklóst és Istvánt, kiknek Prykrája praediumot adományozta, már a nobilis-eknek nevezi. Susich Miklós, aki Zamoborban kir. harmincados volt, 1587. felesége Orsolyával, fia János és leányai Katalin és Margittal, II. Rudolf-tól a horvát-szlavon karok és rendek által Varasdon tartott országgyűlésen 1588. évben kihirdetett címeres levelet kapta. A család később Horvátországban szétszéledt; egyik ág a Zágráb megyei Berkisevinára, a 19. század elején Torontál vármegyébe, innen Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyébe szakadt. János 1772. évi augusztus hó 5-én a Novakovich család investigationalis pörében mint nemességét igazoló tanú lett kihallgatva; ennek fia Márton a Zágráb megyei 1782. évi nemesi összeírásában van felvéve. 1910. évi április hó 29. Károly karánsebesi, István kőrösbányai kir. közjegyzőnek és testvérük László leszármazóinak régi magyar nemessége legf. helyen megerősíttetett s a horvát-kécsei előnév s a következő címer adományozása mellett: Álló csücskös talpon négyelt pajzs, melynek első vörös mezejében balra fordult, arany koronás ezüst griff ágaskodik, első jobb lábát előre nyújtva, baljában zöld olajágat tartva; a második és harmadik kék mezőben lebegő koronából felfelé nyúló arany zsinórzatú feketeruhás fél kar aranyzsinóron függő vörös pecsétes összegöngyölített oklevelet tart; a negyedik vörös mezőben jobbra fordult aranykoronás ezüst oroszlán ágaskodik, első jobb lábában aranymarkolatú görbe kivont kardot, baljában üstökénél fogva levágott törökfejet tartva. A jobbra fordult koronás nyílt sisak dísze két vörös sasszárny között a pajzsbeli feketeruhás fél kar. A sisak takarója jobbról kék-arany, balról veres-ezüst.

Sváby (svábóczi és tóthfalui).
Szepes vármegyéből származik. Első ismert ősei Detre és Leonhard, akik 1263-ban nyertek adományt Tóthfalura. Ezek egyikének utódai: György, Bálint és János, akik 1582-ben nyertek Rókusz helységre iktató parancsot és adománylevelet. Idővel átszármazott Külső-Szolnok vármegyébe, hol Dévaványán és Kéthalom-pusztán bírt földesúri joggal. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Károly van felvéve e családból Heves és Külső-Szolnok vármegye nemeseinek névsorába. Békés vármegyében Szent-Andráson és Csabacsüd-pusztán volt birtokos. Tagjai közül: János, tábornok (1802-1820). János Károly 1827-1859-ig gróf Blankenstein Károly uradalmi igazgatója. Fia Viktor 1850-79-ig a báró Baldacci-féle uradalom felügyelője Kéthalom-pusztán. Fia Gyula, állomásfőnök Nagykomlóson. A család jelenleg még Nógrád és Szepes vármegyékben is elterjedt. Nándor (†1910. Lőcsén), törvényszéki elnök. Gyula, Nógrádban, Lőrincziben orvos. Címer, melyet a Külső-Szolnok és Békés vármegyékbe szakadt ág használt: veresben zöld halmon álló páncélos sisakos vitéz, jobbjában nyílvesszőt, baljában levágott emberfőt tartva. Sisakdísz: kinövő pajzsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.

Szabó (eredetileg Kőrösy-Szabó).
A család 1690-ben nyert címeres nemeslevelet I. Lipót királytól, melyet Komárom, majd Pest vármegyében hirdettek ki 1698-ban. A család idővel átszármazott Bács-Bodrog, Temes és Krassó vármegyékbe. Torontál vármegyében 1849-ben telepedett le. Tagjai közül János 1848-49-ben honvéd tüzér őrnagy. Ferencz 1848-49-ben honvédszázados. Ödön jelenleg főszolgabíró Temes vármegyében. Ferencz kir. postamester Tamáslakán. Címer: kékben zöld alapon fehér lovon ülő, zöld attilás és nadrágos, fehér mentés, nyusztkalpagos vitéz, jobbjában görbe kardot tartva, melyen levágott turbános török fő van átütve. Sisakdísz: görbe kardot tartó páncélos könyöklő kar, a kardon átütött turbános fővel.

Szabó (kis-hindi).
I. Radosevics János, általa neje Szabó Anna, fia János, leányai Judit és Anna, testvére Ferencz és sógora Szabó György 1677 jún. 15-én nyertek címeres nemeslevelet. E családból Ferencz, Temes vármegye főszolgabirája 1783-ban Buchberg (Bükkhegy) helységet vásárolta meg a kincstártól, melyre II. József császártól adományt nyert. Nemességét 1793-ban hirdettette ki Temes vármegyében. Utódai közül Ferencz (szül. 1853) jelenleg is birtokos Bükkhegyen. Pál Temesvár város tanácsnoka. Címer: kékben, zöld alapon természetes színű oroszlán, jobbjában kivont kardot tartva. Sisakdísz: Arányzsinóros, veres ruhás magyar vitéz, sárga csizmában, fekete prémes tollas kalpagban, jobbjában kivont kardot tartva, balját csípőjén nyugtatja. A kardon átütött török fő. Takarók: kékarany-veresezüst.

Szabó II. (sóskúti).
György 1635 febr. 17-én nyert címeres nemeslevelet, melyet Túrócz vármegyében hirdettek ki. Utóda lehetett az a Sz. János főhadnagy, ki nem tudván igazolni nemességét, I. Ferencz királytól 1810-ben új címeres nemeslevelet nyert, a melyet 1811-ben hirdettek ki Temes vármegyében. Utódai közül: Antal 1823-ban a verseczi járás főszolgabirája, 1840-ben II. alispán, 1847-ben orsz. követ, 1861-1862-ben Temes vármegye főispáni helytartója. Fia: Miklós (szül. 1836, †1873 Vinga) 1848-ban nemzetőr, 1867 után Temes vármegye főszolgabirája.

Szalay (kis-kámoni).
Vas vármegyéből származik, a hol Kámon és Balogfa helységekben volt birtokos. Őse András 1623-ban nyert címeres nemes levelet. Tagjai közül: Géza Vejtén birtokos. Neje: Hertelendy Nandine H. Ferencz Temes vármegye és Temesvár sz. kir. város volt főispánjának leánya.

Szántó.
János vármegyei aljegyző 1838 jún. 20-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében Bihar vármegye bizonyságlevele alapján. Családja 1628 okt. 5-én nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Tagjai közül János 1848-ban Temes vármegye főjegyzője, 1863-66-ban II. alispánja. Fia: Dániel 1872-ben Temes vármegye főmérnöke. János jegyző Temesgyarmaton.

Szápáry (muraszombati, széchy-szigeti és szápári).
Veszprém vármegyéből származik. A XVI. század közepén tűnik fel. Tagjai közül Péter országbíró, 1690-ben bárói, Miklós és Péter testvérek Muraszombat örökös urai, az előbbinek fia István, az utóbbinak báró Balassa Teréziától született gyermekei: József Ádám, Péter Ignácz és Mária Terézia Erzsébet, 1722 december 28-án grófi rangot nyertek. A család tagjai közül: József (†1822), cs. kir. kamarás, Moson vármegye főispánja, II. József császár uralkodása alatt előbb Egrest, majd 1807-ben Nagy-Szent-Pétert (Rácz-Szent-Péter) vette meg a kincstártól. Halála után a torontáli birtokokat testvére Pál, majd ennek fia József, ennek halála után pedig Antal (szül. 1802, †1880) magyar királyi főajtónálló-mester, örökölte. Utána fiára: Gézára, magyar királyi főudvarmesterre, szállott (szül. 1828, †1898). Fia Pál, cs. és kir. kamarás, volt fiumei kormányzó, itteni birtokait eladta az aradi görögkeleti román egyháznak. A grófi címer: kék mezőben hármas fehérlő sziklacsúcs koronás középsőjéből kinövő fehér ruhás, szemközt fordult ifjú nőalak, szétszórt hajjal, jobbjában kivont kardot, baljában egy száron három vörös rózsát tart; a pajzsalakot fönt jobbról ezüst fogyó félhold, jobbról arany csillag kíséri. Sisakdísz: a pajzsalak. Takaró: ezüst-vörös, arany-kék.

Szent-Ivány (liptó-szent-iváni).
E család II. Endre király uralkodása alatt Csehországból származott be és férfitagjai hadvezérekként szerepeltek. 1286-ban IV. László király - az oklevél szövege szerint - mint cseh nemeseket, a magyar nemesek közé soroltatni rendelte. Első ismert őse Lőrincz, kit az 1263-ban kelt oklevél említ és kinek fia Bogomér, a hagyomány szerint, mint jeles hadvezér, 1241 június 24-én a beözönlő tatárok egy veszedelmes csoportját, az ú. n. Wesweres völgyébe csalta és ott annyira szétverte hogy egy időre további előnyomulásukat megakadályozta, miért is e nap emlékére IV. Béla király ugyanott kápolnát emeltetett Keresztelő Szent János tiszteletére. Azóta Weswerest a kápolna után Szent-Jánosnak, Szent-Ivánnak nevezték el és midőn azt Bogomér adományul nyerte, őt Szent-Iván urának nevezték, utódai pedig e nevet családnévnek tartották meg. A család Nógrád vármegyei ágának őse Farkas (1690.), kinek fiai közül Mihály terjesztette tovább ez ágat. Mihály (1790.) fiai: 1. József (1787. kincstári ügyész. 2. István (1760.) jezsuita. 3. Farkas Liptó vármegyei szolgabíró, kinek fia Farkas (szül. 1795, †1855.) Uhorszkán (Ipolymagyari) volt birtokos. 4. Ferencz (szül. 1731, †1823.) 1757-ben Nógrád vármegye tb. aljegyzője, 1763-ban főjegyzővé 1765-ban másod és 1769-ben első alispánná választották, 1772-ben személynöki ítélőmester, 1779-ben helytartói ítélőmester, 1785-ben kassai kerületi biztos és Sáros vármegye főispánja, 1798-ban főtárnokmester, 1802-ben országbíró és v. b. t. t., †1823 április 12-én Ipolyvarbón, a hol birtokos is volt. Fiai: 1. Márk (†1848.) Tolmácson volt birtokos. 2. János (szül. 1760, †1818.) 1802-ben helyettes és 1806-1818-ig első alispán, fia Anzelm 1818-1828-ig Nógrád vármegyében főszolgabíró, 1832-36-ban és 1839-ben orsz. követ, cs. és kir. kamarás. 3. Bonaventura a hétszemélyes tábla titkára, majd a m. kir. helytartótanács tanácsosa, cs. és kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz, (†1811.) 4. Medárd (†1823.) cs. és kir. kamarás; fiai: Károly Nógrádmarczaliban, László Ipolyvarbón, Ferencz 1848-ig esküdt, Szécsénykovácsiban volt birtokos. Fia Farkas (szül. 1830.) Apczon birtokos; fiai: Farkas (szül. 1861, Losoncz) cs. és kir. kamarás, birtokai Apcz, Ipolymagyari és Jobbágyi, Gomba; József (szül. 1867, †1901.) Apczon volt birtokos. Címer: kékben liliomos korona fölött cölöpös páncélos kar és kürt között hatágú aranycsillag. Sisakdísz: a pajzsalak. Takarók: kékezüst, vörös-arany. Pajzstartók: két bányász.

Szerényi (előbbi neve Solus).
Szerényi (előbb Solus) Ferencz 1840. julius 20-án Bécsben kelt királyi adományt nyert Krassó vármegyei Kricsova helység egy részére, mely adománylevél azon megyében 1841. okt. 12-én kihirdettetett. Nevezett Ferencz megyei főjegyző, 1847-ben országgyűlési követ, 1858-ban cs. kir. úrbéri törvényszéki tanácsos volt. Gyermekei vannak. Testvére Antal ott szolgabíró volt, mint menekült Új-Yorkban halt meg. Címere fekvő kivont karddal és írótollal két felé osztott pajzs, a felső vörös udvarbeli hármas halomból kiemelkedő ezüst kereszt I. Antal egykor, még mind urad. igazgatónak az egyházak iránti bőkezű gondoskodásával szerzett érdemeire céloz, az alsó kék mezőben pedig, valamint a pajzs fölötti sisak koronáján is egyik lábával kövecset tartó daru áll. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék.

Szerviczky.
Szervüszky Márk újvidéki lakos II. József király uralkodása alatt a kincstári jószágok elárverezése alkalmával Törökkanizsát vásárolta meg. 1783 november 7-én a »Törökkanizsai« előnevet nyerte, a mit I. Ferencz király 1799. március 29-én megerősített. 1795-ben Torontál vármegye nemeseinek névsorába vették fel. E családból származik Sándor, kinek nemességét 1843 június 6-án hirdették ki Torontálban, Bács vármegye bizonyítványa alapján. Címer: négyelt pajzs vágott szívpajzzsal. Abban felül ezüstben a pajzs jobb felső sarka felé emelkedő szőlőhegy, szőlőtőkékkel, alul természetes színű vízben természetes hal. A nagy pajzs: 1. és 4. kékben, hegy tetején kisdedeit vérével tápláló pelikán. 2. és 3. veresben, befelé fordult ágaskodó arany-oroszlán. Sisakdísz: kék dolmányos és kucsmás kinövő magyar vitéz, jobbjában nemzeti színű zászlót tart, balját csípőjére nyugtatja. Takarók: kékezüst-vörösarany.

Szirmay (karánsebesi).
Címeres levél kelt 1653. jan. 18. (Gyfv. LR. XXVI/115.) - Vö. Siebm. erd. 233.

Szőllősy (felsőszőllősi).
Ősi fészke a Nyitra vármegyei Felsőszőllős. Első ismert ősei: Busa fia Gáspár, Gyula fiai Csima, Sámuel, Altony, Csalló, Pál fia Mikó, Botka fiai János és Bene, továbbá István fia Miklós, Csolkez fiai Tamás és Batiz. Tamás 1294-ben homo regius Ivánka mesternek, a Forgáchok egyik ősének beiktatásánál. Benedek fia Marczel, Dénes fia Deés, Módos fiai Simon és Péter, Jakab fiai Ábrahám és Sándor, Ipse fiai Ipoly és Ipuna, végül Mató fia Bátor és Gál fia Sándor, akik 1285-ben osztoznak ősi birtokukon, Szőllősön. Ezek egyikének utóda lehetett Tamás - a XIV. század második felében - kinek fiaitól: Gáspártól (1414-1428.) és Dénestől (1424-1428.) a család két főága származik. Gáspár utóda Miklós (szül. 1572, †1630 táján) a Pozsony vármegyei Alsó-Csöpönyre költözött, házasság útján megszerezvén ezt a birtokot, melyet a XIX. század elején adott el a család. Miklóstól származik a család csöpönyi ága. Dénes utóda szintén Miklós (†1589. előtt), aki Kisherestyéni Gyepes Magdolnát bírta nőül, e házasság révén Felső-Elefántot szerezte s megalapítója lőn az elefánti ágnak, mely a XIX század elején kihalt. Pál 1463-ban Mátyás király kancelláriájának jegyzője; Mihály (az elefánti ágból) 1606 lovaskapitány Bocskay seregében és Sempte várának parancsnoka; János (az elefánti ág barsi mellékágából), 1606-1609-ben Barsmegye alispánja, országgyűlési követ, aki részt vett a zsitvatoroki békét megelőzőleg, a törökökkel folytatott békealkudozásokban. János (a csöpönyi ágból) 1632-ben Nyitra vármegye őrseregének kapitánya; János (az elefánti ágból), Rákóczi híve, 1709-10-ben Nyitra vármegye alispánja; László (a barsi mellékágból) szintén Rákóczi híve, aki szerepel a fejedelem és a szövetséges rendek 1705 szeptember 20-án, a szécsényi gyűlésen, kiállított szövetséglevelének aláírói között; Gáspár (a csöpönyi ágból, szül. 1720, †1781.), kinek anyja Grassalkovich Erzsébet Judith volt, 1773-1782 közt Pozsony vármegye alispánja; Ferencz (1754-1805.) az elefánti ág utolsó sarja, udvari kamarai tanácsos, József (a csöpönyi ágból, szül. 1796, †1844) udvari kamarai tanácsos. - Az ősi birtokot, Felsőszőllőst a XVIII. század elejéig bírta a család. A csöpönyi ágból János (szül. 1772.) telepedett le első ízben Torontál vármegyében, hol a komlósi járás szolgabírája volt. Mint szolgabíró, részt vett az 1809. évi nemesi felkelés szervezésében. Valószínűleg ő hívta meg Torontálba testvérének, Józsefnek (szül. 1753. †1806.) fiát Lajost, akitől a jelenleg virágzó torontáli ág származik. Lajos (szül. 1787. †1868.) ifjú éveit a szülői háznál Alsócsöpönyben töltötte. 1809-ben már Torontál vármegyében szerepel, hol a felkelt nemes sereg hadnagyává választották. Később vármegyei esküdt volt Törökkanizsán és Nagykikindán, majd adószedő. Fiai közül György (szül. 1814. †1870.) 1848-ig a kir. kamaránál szolgált. A szabadságharc után a temesvári első takarékpénztár szolgálatába lépett. Ernő (szül. 1818. †1887.) az 1839-40. évi országgyűlésen Fodor Károly gádi földbirtokos és országgyűlési követ mellett vett részt. 1842-ben megszerezte az ügyvédi diplomát és Torontál vármegye szolgálatába lépett, mint esküdt. 1848-ban szolgabíróvá választották. A szabadságharc után 1870-ig a begaszentgyörgyi uradalomban volt gazdatiszt, később haláláig a billédi érseki uradalom jószágigazgatója. Fiai: Gyula (szül. 1844. †1907.) mérnök. Lajos (szül. 1845, †1902.) részt vett az 1866. évi poroszok elleni hadjáratban, később gazdatiszt. István (szül. 1852) ügyvéd, Lugos város tiszti ügyésze. Kálmán (szül. 1857.), eleinte állami, később magánmérnök volt; 1911 óta Nagybecskerek város mérnöke. 1910-ben kiadta családja történetét.

Szőke.
Sz. Sámuel Arad vármegyei főjegyző 1831 július 29-én nyert címeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet még ugyanez év december 7-én hirdettek ki Arad vármegyében. Ugyanakkor Repszeg községre nyert királyi adományt s azóta a család az »Alsó-Repszegi« előnévvel él. Tagjai közül Sámuel 1831-ben Arad vármegye főjegyzője és táblabírája. Károly 1848-ban és 1861-ben Arad vármegye alispánja, majd 1848-ban és 1861-ben a pécskai kerület képviselője. II. Károly királyi ítélőtáblai bíró, Módoson lakik. Címer: ezüstben, aranysujtásos, kék ruhás, magas kucsmás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tartva, a kardon átütött török fővel. Sisakdísz: csőrében aranytollat tartó ezüstszürke sirály. Takarók: kékarany-veresezüst.

Sztojanovics.

Sz. Fülöp nagykikindai alesperes, neje Georgievics Erzsébet, gyermekei Sándor, Bazil, Arzén és Fruzsina 1792 július 26-án nyertek címeres nemeslevelet, melyet 1793 március 4-én hirdettek ki Torontál vármegyében.

Sztojánovits (latzunási báró).
Előkelő szerb eredetű család. Sz. János és neje Plavschits Eulália, kapta a nemességet és adományt Latzunás helységre 1835 máj. 8-án és az osztrák bárói rangot 1860 márc. 6-án. János (†1863) fia Mladen (szül. 1829 máj. 9, †1886 máj. 19), kinek neje Millutinovits Milofsky Constance bárónő; gyermekeik György (szül. 1864 Temesvárt), erményi nagybirtokos, volt orsz. képviselő és Iván (szül. 1866 Temesvárott), latzunási nagybirtokos, orsz. képviselő. Címer (bárói): kékben, zöld alapon, jobbra ugró szürke ló, rajta vörös nyeregszerszám és arannyal szegélyezett vörös nyeregtakaró. A lovon páncélos lovag ül, nyílt sisakján három veres strucctoll, mindkét kezével hosszú dárdáját az alapon hanyatt fekvő arany-zöld sárkány torkába döfi. A pajzsalakot fenn egy-egy hatágú aranycsillag kíséri. Sisakdísz: ezüsttel és kékkel, másfelől arannyal és kékkel vágott nyílt szárny között, aranymarkolatú kardot tartó könyöklő páncélos kar. Takarók: ezüst-kék, arany-kék. Pajzstartók: két aranyoroszlán. Jelmondat, kék szalagon, arany betűkkel: „Aude et fide.”

Tajnay (tajnai és tiszahegyesi).
Bars vármegyéből származik. Első ismert ősei T. Orbán és Mihály (1461-1471.), akik közül az utóbbi terjesztette tovább a családot. 1560-ban új adományt nyert I. Ferdinánd királytól. János és Antal I. Ferencz királytól 1796-ban nyertek adományt Tiszahegyes egy részére, amit 1796. szeptember 22-én hirdettek ki Torontál vármegyében. A XIX. század első felében Tiszahegyesen bírt földesúri joggal.

Tagányi (oszlányi).
János alezredes 1894 ápr. 3-án nyert címeres nemeslevelet. A nemességszerző kincstári erdőfőnök fia 1845 máj. 1-én Dentán született s ezredesként ment nyugalomba. Fia: Zoltán (szül. 1888) cs. és kir. huszárhadnagy. Címer: kékben zöld hármas halom. Középsőjén kardot tartó, könyöklő, páncélos kar. A kardon átütött török fővel. Sisakdísz: három arany búzakalász. Takarók: kékarany-veresezüst.

Tallián (vizeki nemes és báró).
Somogy vármegyéből származik; előnevét a Sopron megyei Vizekről (Vizenek) írja. A család régi oklevelei elpusztulván, Tallián János és gyermekei Miklós, Gergely, György, Ilona férj. Marossy Mihályné, úgyszintén János atyjának fivére és gyermekei Pál, Vitus János és sógoruk Mylosits gyermekei 1610 január 1-én nyertek II. Mátyás királytól új címeres nemeslevelet Vizeki előnévvel. A nemességszerző János fiai közül Gergely és György terjesztették tovább a családot. Gergely fiai: Gergely és Ádám külön ágak alapítói. Tagjai közül János Pál a hétszemélyes tábla nyugalmazott bírája, a II. osztályú vaskoronarend lovagja 1876. február 7-én osztrák bárói, 1897-ben magyar bárói rangot nyert »Bélaházi« előnévvel. Torontál vármegyébe András (†1876, Törökkanizsa) telepedett le és 1866 február 17-én hirdettette ki nemességét. Fia Béla (szül. 1851.) 1880-ban Torontál vármegye szolgabírája, főjegyzője, majd alispánja, 1886-tól Somogy, majd 1892-ben Békés és Csongrád vármegye főispánja, a képviselőház volt alelnöke (1899-1903.), majd földmívelésügyi miniszter (1903-1905.), 1902-ben a szerb nemzeti egyházi kongresszus királyi biztosa, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István rend kiskeresztese, a szerb királyi Takovarend nagy keresztjének és az arany koronás érdemkeresztnek tulajdonosa. 1896 óta a törökkanizsai kerület országgyűlési képviselője. 1911 dec. 24-én magyar bárói rangot nyert, örökös főrendiházi tagsági joggal; 1885-ben Varadiai Baich Máriával lépett házasságra. Jelenleg Törökkanizsán birtokos. Címer: kékben, zöld halmon, veres ruhás mellvértes, sisakos vitéz, jobbjában veres keresztes fehér zászlót tartva. Sisakdísz: veres keresztes fehér zászló. Takarók: veresezüst-kékarany.

Telbisz (óbesenyői).
Imre jogtudor, temesvári kir. közjegyző, mehalai és lovrini földbirtokos 1912-ben „Óbesenyői” előnévvel nemességet nyert. Baraczházi Capdebó Ida nejétől származó fia Imre, egyéves huszár-önkéntes.

Termatsits.
György volt zágrábi püspökségi gazdatiszt gyermekei: György-Antal, László, Sándor Kálmán, Karolin, Berta, Ida, Julia és Ágnes 1840 márc. 26-án nyertek címeres nemeslevelet, egyúttal pedig adományt Birdára. A nemeslevelet 1840 aug. 19-én hirdették ki Temes vármegyében.

Theodor (pestyerei).

Alapítója Theodor Konstantin, ki a m. kir. kincstártól vett Krassó megyei Pestyere helységre 1830. aug. 6-án kir. adományt nyert, ezzel nemességét Krassó megye előtt 1831. máj. 3-án kihirdetetté. Fia Theodor (vagy Theodory) György jelenleg is bírja Pestyere helységet.

Thúróczy (alsó-köröskényi).
Nyitra vármegye ősi családja, melynek adatait Nyitra vármegye monográfiájában közöltük. A szakadatlan leszármazás a XVI. század első felében élt Tamástól hozható le, akinek fia Lukács (1542-1560). Utóda János (1792-1804), neje Tótváradgyai Kászonyi Anna révén, a szécsányi (Temesszécsény) birtokrészt szerezte meg. Jánosnak nem lévén fiúgyermeke, Kászonyi Anna szécsányi birtokát János testvérének, Károlynak unokájára, Tádéra (szül. 1790, †1868) és Tóth Károlyra hagyta. A család ezenkívül még Keresztes helységben is birtokos volt. Címer: kékben, hármas zöld halmon álló páncélos, sisakos vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípőjére teszi. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő páncélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Timáry.
Heves vármegyéből származik. Márton, Pál és András 1654 júl. 8-án nyertek címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. András 1814-ben telepedett le Temes vármegyében, ahol esküdtté választották meg. Tagjai közül Imre (†1888) Topolyán volt birtokos. Ennek fia Béla Belgiumban él.

Tokody.
Bertalan lippai kincstári ügyész és fia Ödön 1847. évi jún. 11-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében, Bihar vármegye bizonyítványa alapján. György kir. tanácsos három fia János, József és Imre 1821-ben Szentandrási előnevet és a szentandrási részjószágra adományt nyertek I. Ferencz királytól. A család Trencsén vármegyéből származik, honnan 1746 febr. 3-án nyert nemesi bizonyítványt. Jenő nyug. plébános Temesvárott lakik.

Tormássy (alsebesi).
Sáros vármegyéből származik. Lőrincz 1700-ban nyert címeres nemeslevelet. 1796-ban telepedett le Temes vármegyében, ahol Mélynádason volt birtokos. Tagjai közül Antal (†1827) 1809-ben a felkelt nemes seregben ezredes volt. Fiai: József, akit a fellázadt oláhok Mélynádason 1848-ban meggyilkoltak, 1830-ban Temes vármegye helyettes alispánja volt és Mihály (†1852). Fiai: Kálmán (†1873) 1848-ban szolgabíró, majd a honvédseregbe lépett s gróf Hadik Gusztáv honvédezredes segédtisztje lett. 1861-ben ismét szolgabírónak választották meg. Mihály 1848 ápr. 5-én alszolgabíró lett, 1861-ben a marosmelléki járás szolgabírája. A honvédség felállítása után a honvédseregbe lépett századosi ranggal, majd orsz. képviselővé választották (†1875). Fiai: Dezső (szül. 1861) cs. és kir. százados. Imre rendőrtisztviselő. Aladár jegyző volt Hódoson. Címer: ezüstben, hármas halom középsőjébe beszúrt kard fölött álló fekete griff, jobbjában két természetes szarvasagancs között barna keresztet, baljában három buzogányt tartva. Sisakdísz: szembenéző angyal növekvően, jobbjában két szarvasagancs között a pajzsbeli keresztet tartva. Takarók: veresezüst-ezüstveres.

Tóth (székelyi zékelyi).
Székelyi Tóth György, valamint fia Péter és ennek neje Szabó Katalin vitéz hadi tetteinek jutalmául 1634. évi dec. 30-án nyertek címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. E család adatait a Nyitra megyei kötetben ismertettük. Tagjai közül Károly (szül. 1793) Thuróczy Jánosné szül. Tótváradgyai Kászonyi Anna végrendelete következtében Szécsány (Temesszécsény) egy részét örökölte. Fia, Vilmos (szül. 1832 aug. 28-án Szécsány, †1898) v. b. t. t. 1871-73-ig belügyminiszter, 1879-1895-ig a közös számszék elnöke, a Lipót-rend nagykeresztese. Címer: kékben természetes rakott várfalból, két három-három lőréssel ellátott torony között kiemelkedő meztelen véres kar, kardot tart, a melyre levágott turbános török fő van tűzve. Sisakdísz: a pajzsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Tököly (kevermesi és vizesi).
Popovich Tökölly János, neje Jovith Fruzsina, gyermekei Bálint, János, Mihály, Ilona, testvére István, ennek neje Davidovich Anna, leánya Erzsébet, továbbá János és Gáspár, 1706 márc. 16-án nyertek címeres nemeslevelet I. József királytól. A nemességszerző a rácok élén részt vett a kurucok elleni hadjáratokban s 1708-ban fogságba is került, de csakhamar kiszabadult. 1724-ben új adományt nyert Kevermes és Vizes pusztákra, a melyeket már 1715 óta bírt. Tagjai közül Péter, előbb Csanád vármegye alispánja, majd főispánja, családjának utolsó fisarja (†1844) Román-Bencsek, Buzád, Németbencsek, Blumenthal, Fibis és Saroltavár helységekben bírt földesúri joggal. Címer: kékben, zöld alapon, balra néző, kétfejű fekete sassal díszített veres zászlót tartó kétfarkú aranyoroszlán mögött, fehér paripán ülő veres ruhás magyar vitéz, feketetollas kalpagban és fekete csizmákban, jobbjában a kantárt, baljában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: fehér strucctollak. Takarók: feketearany-veresezüst.

Török (telekesi).
Ősrégi család, melyből György utódai Pozsony és Nyitra vármegyékben telepedtek le. Ebből az ágból származott Imre, 1891-ben Csanád vármegye főügyésze, kinek első neje Szabó Anna, Szabó Antal Temes vármegye egykori alispánjának és főispánjának leánya volt. Fiai közül: Andor Temesvárott lakik, Zoltán Torontál vármegyében Feketetón gazdálkodik. Imre takarékpénztári tisztviselő Budapesten.

Trattner (petrózai).
Trattner János Tamás 1717-ben szül. Jahrsmansdorfban Günsnél Ausztriában szegény szülőktől, 1735-ben Bécsben nyomdásszá lett, 1748-ban ugyanott nyomdát állított, melynek utóbb kiterjesztése folytán Pesten, Zágráb, Linz, Triest, Innsbruck városokban fiok-intézeteit állítá fel, 18 könyv kereskedéssel a legelőkelőbb városokban, sőt Varsóban és Frankfurtban is, két papiros malma is volt. Hzg. Lichtensteintől megszerzé Ebergäszing uradalmát, mit utóbb eladott. Mária Terézia udvari nyomdásszá nevezte ki, I. Ferencz császár római birodalmi lovagi rendre emelte, II. Leopold királytól pedig 1791-ben magyar nemességet kapott ily címerrel: a pajzs négy felé oszlik, az 1. és 4-ik udvarban fekete oszlopon, melyek oldalán F. I. arany betű és szám ragyog, egy fekete sas szárny kiterjesztve lebeg, a 2. és 3-ik vörös udvarban arany nyaklós ezüst griff ágaskodik; a pajzs közepét koronás kisebb vért foglalja el, melyben zöld téren vörös csőrű kétfejű ezüst sas széterjesztett szárnyakkal áll. A pajzs fölötti sisak koronáján két koronás sisak áll, a jobb oldaliból egyes fekete sas szárny, a balból arany nyaklós ezüst griff emelkedik ki. Foszladék jobbról arany-fekete, balról ezüst vörös. E Trattner János Tamás meghalt 1798. máj. 13-án. Micsoda vérséges viszonyban állott ehhez a következő, nem tudjuk. Trattner Mátyás Vas megyében Felső-Eörben született. Fiatal korában Bécsbe a főlebb említett Trattner János Tamás nyomdájában tanult. Járt Párizsban. 1779-ben Budán az Egyetemi nyomda igazgatója lett. 1780-ban pedig Pesten magának állított nyomdát, melyet 1813-ig és fia halála után ismét 1824-27-ig igazgatott. A magyar irodalomra nézve nagy érdemeket szerzett, 1819. jun. 30-án pedig I. Ferencz királytól Krassó megyei Petróza helységre maga, és fia János Tamás, és rokona Károly mérnökkari kapitány és Spalatrói parancsnok részére kir. adományt nyert, mely 1822. márc. 22-én Bécsben újra kiadatott és azon évi szept. 30-án Krassó megyében kihirdettetett. Az akkor nyert címer következő: a négy felé osztott pajzs 1. és 4-ik udvarában zöld téren a kaptárt körül rajzó méhek láthatók, a 2. és 3-ik udvarban griff ágaskodik. Mátyásnak fia János-Tamás szintén pesti nyomdász, Szatmár és Krassó megyei táblabíró még atyja életében magtalanul meghalt 1824. márc. 14-én kora 34. évében. Mátyás maga meghalt 1828. feb. 16. kora 84. évében. Nejétől Pauer Erzsébettől nevezett elhalt fián kívül két leánya maradt: Karolina Zimburgné, meghalt 1838. ápril. 21-én kora 33. évében, és Mária, ki meghalt 1837. júl. 12-én kora 37. évében, ez neje volt patyi Károlyi István ügyvédnek, ki mintegy fiúsított neje után a Trattner-Károlyi nevét viselé, és az öröklött nyomdát haláláig igazgatá. Az említett Károly mérnöki kapitány utóbb altábornagy és osztályfőnök a hadsereg főparancsnokságnál, 1859-ben a vas korona rendet nyerte. Petróza helység utóbb a Gyika család tulajdonává vált.

Trifunátz.
T. Demeter 1816 június 21-én nyert címeres nemeslevelet »Báttfai« előnévvel, a mit 1816. szeptember 3-án hirdettek ki Torontál vármegyében.

Ullmann.
Mór fiai: Frigyes, Izidor, Adolf, Vilmos, Sámuel és Gábor 1825 dec. 2-án nyertek címeres nemeslevelet. A nemességszerző a XIX. század első felében Keresztes (Temeskeresztes) helységben bírt földesúri joggal.

Urbán (monyorói).
Arad vármegyéből származik. Gyula I. Ferencz királytól adománylevelet nyert Monyoróra, melyet 1845 november 17-én hirdettek ki Torontál vármegyében. Tagjai közül Iván (1900-1905.) és 1910 óta másodízben Arad vármegye és Arad szabad királyi város főispánja, Törökbecsén birtokos. Címer: kékben, zöld alapon szemközt álló páncélos, veres tollbokrétás, sisakos vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: egyenes kardot tartó könyöklő páncélos jobb kar. Takarók: kékezüst-veresarany.

Uzbasich (eredetileg Juzbasich).
Varasd vármegyéből Mihajlováczról származik. Egyike azoknak a családoknak, a melyeknek tagjai a zágrábi püspökség hűbérnökeiként 1801-ben telepedtek le Torontál vármegyében, ahol Kőcsén volt birtokos. Jelenleg Gáspár a csenei járás főszolgabirája, Kőcsén és Csenén birtokos. Címer: Kékben, zöld alapon álló magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: pajzsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörös-ezüst.

Várkonyi.
István Temes vármegye szolgabírája, 1735 okt. 3-án Heves és Külső-Szolnok vármegye bizonyítványa alapján hirdette ki nemességét. Fia: Ádám 1832-41. Temes vármegye főjegyzője, 1839-40-ben országgyűlési követe, 1841-45-ig a vármegye első alispánja volt.

Vinczehidy (vinczehidi).
A nemességet V. Izidor, a nagykikindai takarékpénztár igazgatója 1885 máj. 6-án kapta »Vinczehidi« előnévvel a nagykikindai magyarság politikai és kulturális mozgalmainak vezetéséért s különösen az ottani magyar gimnázium létesítése körüli kitartó és eredményes munkásságáért. Fia: Ernő (szül. 1870.) Torontál vármegye főjegyzője. Dezső (szül. 1877) ügyvéd. Címer: három természetes színű méhvel megrakott jobbharánt ezüst pólyával vágott pajzs felső kék mezejében, a pajzs szögletéből sugárzó aranynap. Az alsó vörös mezőben haladó aranyoroszlán. Sisakdísz: zárt veres kék szárny között kinövő aranyoroszlán. Takarók: kékezüst, veres-arany.

Vrányi (vrányi).

Új nemes család, melyből Vrányi Argirius megszerezvén a kir. kincstártól Krassó megyében Vrány helységet, arról nevet és előnevet kapott és egyszersmind a jószággal adományos nemességet 1826-ban. Nemessége Pest megyében 1826. aug. 31-én, Krassó megyében 1828. dec. 15-én hirdetetett. Fiai György Pesten, és Sándor kinek gyermekei vannak. Kostantin kereskedő. Nevezett helységet a család most is bírja.

Vuchetich (brinyi és csenei).
Horvátországból származik, hol már a XIV. században a nemesek között szerepel. 1820-ban, midőn horvátországi birtokaiért Csenére nyert adományt, Torontálban is meghonosodott, hol 1829 máj. 11-én hirdettette ki a nemességét. A magyar nemességet Pál drinji vajda és Kenéz, valamint fiai: György, Farkas és Péter, leánya Philoméla 1652 ápr. 29-én nyerték. Ezek egyikének utódai Lőrincz és Mihály, 1698 aug. 14-én Lipót királytól Briny nevű nemesi birtokra és tartozékaira adományt nyertek. Tagjai közül Farkas, az egyik címerszerző, Brinye vár kapitánya volt. Mileta a Napoleoni elleni hadjáratok alatt a maburgettói erődítvény parancsnoka. Miklós (†1823.) udvari káplán. György (†1843.) huszárkapitány; Mátyás (†1827.) egyetemi tanár. György (†1876.) zsombolyai járási főszolgabíró, később járásbíró. Miklós (1833.) árvaszéki elnök. Ferencz (†1889.) plebános. Endre (†1894.) ügyvéd, Alajos jelenleg nyug. aljárásbíró. István jogtudor, zágrábi kanonok (†1894). Sándor nyug. főispán. II. István nyug. ezredes. III. István honvédhuszárőrnagy. Lukács cs. és kir. őrnagy. János honvédszázados. IV. István honvédhadnagy. V. István perjámosi szolgabíró. Ödön billédi ügyvéd. Iván dr. módosi ügyvéd. VI. István Párdányi plébános. József nyug. vasúti titkár. Címer: vörösben két keresztbe fektetett kard elé állított aranyszélű kék pajzson »Pedes et eques« jelmondat. Sisakdísz: kétfarkú aranyoroszlán növekvően, jobbjában buzogányt tart. Takarók: kékarany-veresezüst.

Vukovics.
Száva újvidéki, Tódor és Sándor fiumei polgárok, valamint Száva nejétől Sakabent Zsófiától született Vuk, Katalin és Márta, továbbá Tódor neje Sumlyay Anna, végül Sándor nejétől Milidragovics Erzsébettől született István és Anna, 1791 június 3-án nyertek címeres nemeslevelet II. Lipót királytól. Szabbás, az újvidéki szerb gimnázium megalapítója, pedig 1802 dec. 9-én a Beregszov-i (így) előnevet. A családból 1838-ban Katalin Beregszó helységben bírt földesúri joggal. E család sarja: Sebő (szül. 1811, †1872-ben Londonban). Közpályáját Temes vármegyében kezdte aljegyzőként, majd szolgabíró s 1848-ban alispán lett; a szerb mozgalmak kitörése után pedig kormánybiztossá nevezték ki. 1849-ben Szemere Bertalan minisztériumában az igazságügyi tárcát vállalta el. Fia Gábor Krassó-Szörény megyében lakik. Címer: arannyal és veressel hasított pajzsláb fölött, a melyben elül egy veres csőrű és lábú fekete sas, hátul aranymarkolatú görbe kardot tartó arany oroszlán, kékben ezüst cölöp előtt álló aranyos ruhájú angyal veres fátyollal és arany szárnyakkal, tőle jobbra hat (1:2:2:1) ezüst holdsarló, balra pedig hatágú aranycsillag alatt ezüst holdsarló. Sisakdísz: természetes farkas növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.

Wimpffen.
Őse Domonkos Herman nürnbergi polgár 1555. aug. 18-án nyert címerlevelet. Wimpffen, másként Herman János Frigyes és János Detre testvérek pedig 1658 aug. 13-án birodalmi báróságot nyertek címerbővítéssel. Károly Ferencz Ede 1797-ben birodalmi grófi rangra emelkedett. Stájerországi birtokosként, 1819 ápr. 27-én az ottani rendek sorába vették fel, 1840 aug. 2-án pedig a tiroli tartományi urak sorába. Tagjai közül Ferencz Károly Ede (szül. 1776, †1842), második fia Viktor Egyed (szül. 1834, †1897) csász. és kir. udvari tanácsos, a csász. és kir. osztrák állami távírda vezérigazgatója, 1860-ban nőül vevén báró Sina Anasztáziát (sz. 1838, †1889), e házassággal a báró Sina-család összes Temes és Torontál vármegyei birtokait megszerezte. Fiai: Siegfried (szül. 1865) és Simon (sz. 1867) 1902 okt. 3-án magyar grófi rangot nyertek, örökös főrendiházi tagsággal. Siegfried jelenleg Alsóbencsek, Buzád, Felsőbencsek, Kisgye, Saroltavár és Temesfüves helységekben birtokos. Testvére Simon az óbébi uradalmat bírja. Címer (bárói): kékben, hármas zöld halmon egy ezüst kos, előlábaival aranykeresztet tartva: Sisakdísz: hét-hét (1:1:2:3) arany hársfalevéllel megrakott két veres szarv között kinövő pajzsbeli kos. Takaró: mindkét felől: veres-ezüst.

Wodianer (kapriorai).
Kereskedési üzlet folytán meggazdagodván, 1844-ben nemességre emeltetett, és pedig Wodianer Sámuel Krassó megyei Kapriora helységre Bécsben 1844. júl. 2-án kelt királyi adományt nyert, mely Krassó megyében 1845. jún. 11-én kihirdetve lőn. Sámuelnak fia Albert nőül vette borosjenői Aczél Zsófiát. Móricz nagykereskedő, a Duna gőzhajózási társulat administrátora 1857-ben Ferencz József rend kis keresztese, és bankkormányzói helyettes, mint a másod osztályú Vas korona lovagja e rendszabályai szerint 1863-ban ausztriai báróságot nyert. Albert báró, 1865-ben Nyitra megyéből országgyűlési képviselő lett. Címere jobbról balra vont szelemen által, melyben két dohánylevél látható, szegletes két udvarra oszlik, a jobb oldali alsó kék udvar alján a Dunán úszó csónakban három egyén ül, fölötte félhold ragyog, a baloldali felső vörös udvarban növő fekete egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal látható, fölötte két arany csillag ragyog. A pajzs fölötti sisak koronáján tarajos kakas áll. A pajzsot két oldalról foszladék veszi körül.

Woracziczky (woracziczki gróf, pabienitzi báró).
Ősi fészke a 803-ban épült Pabienicz vára, mely a XVIII. század első felében még romjaiban fennállott. Tagjai közül Ferencz Helfried, Adalbert és Lipót 1704 aug. 2-án Károly kerületi főnök Csehországban, 1726-ban cseh grófi rangot nyertek: Antal csász. és kir. alezredes 1738-ban nyert grófi rangot. A jelenleg élő nemzedék őse Antal, 1783 május 13-án nyert birodalmi grófi rangot, fiai a család két főágát alapították. János Antaltól (†1829 ápr. 7-én) származik a pabienitzi ág, Joakhimtól (szül. 1780, †1838) pedig a Woracziczky-Bissingen ág. Az utóbbi azonban kihalt. A fenti János fia Henrik (szül. 1825 március 22, †1899 dec. 3), 1853-ban nőül vevén báró Izdenczy Karolinát, Temes vármegyében Monostoron telepedett le. Fiai közül: György Henrik (szül. 1856) csász. és kir. kamarás stájerországi birtokos és a hitbizomány haszonélvezője. János (szül. 1857) cs. és kir. kamarás, orsz. képviselő, kinek neje Khuen-Belasi Sabine grófnő, csillagkeresztes hölgy, Majláthfalva és Monostor helységekben birtokos. Fiai: Olivér (szül. 1885) csász. és kir. tart. huszárhadnagy, cs. és kir. kamarás, fogalmazó a külügyminisztériumban. János Andor (szül. 1886) csász. és kir. kamarás, huszárhadnagy. Károly (szül. 1888) csász. és kir. alkonzul Sanghaiban, beosztva a pekingi nagykövetséghez.

Zelenski (zelankai gróf).
Ősi lengyel család, mely a Ciolek címert használja. A család a poseni tartományban és Galicziában volt birtokos. Tagjai közül Zelanka-Zelenski Ferencz bieczi várnagy 1801 március 5-én grófi rangot nyert. A család magyarországi ágát László (szül. 1809 június 29-én, †1863 július 14-én) csász. és kir. dzsidás százados és csász. és kir. kamarás alapította, aki 1846 ápr. 26-án nőül vevén Eötvenesi Lovász Amáliát (szül. 1825, 1907 február 5. Szacsal), Temesújfaluban telepedett le. E házasság révén a Lovász-család birtokai a Z. László gyermekeire szállottak. Fia: Róbert (szül. 1850) Temesújfaluban birtokos, ezenkívül Ötvenes, Sistarócz és több más községekben vannak birtokai. Róbert csász. és kir. kamarás, v. b. t. t., 1899 július 12-én magyar grófi rangot nyert örökös főrendiházi tagsággal. Nővére Matild (szül. 1852) csász. és kir. csillagkeresztes palotahölgy, Felsőszílvási báró Nopcsa Elekhez ment nőül. Birtokai: Újarad, Kisszentmiklós, Zádorlak és Lippakeszi. Címer: ezüstben, zöld halmon álló vörös bika. Grófi korona. Sisakdísz: a bika növekvően: Takarók: mindkét oldalról: veres-ezüst.

Zichy Ferraris gróf.
A család eredetét és leszármazását a Pozsony vármegyei kötetben ismertettük. A jelenleg virágzó nemzedék őse János (†1767.), kinek fia István (szül: 1722, †1769.) az oroszvári főágazat alapítója. Ennek második fia: Károly (szül. 1753 márc. 4., †1826 szept. 28-án.) Békés, majd Győr vármegye főispánja, 1783-ban kamarai tanácsos, 1785-től kamaraelnök, tárnokmester és v. b. t. t., majd 1787-től a m. kir. helytartótanács elnöke s 1788-tól országbíró, az aranygyapjas rend vitéze, 1808-tól kezdve pedig az államtanács tagja és az állami minisztérium elnöke. Kamarai tanácsosként 1783-ban kincstári birtokon telepítette Zichyfalvát. Fiai közül Ferencz altábornagy (szül. 1777, †1839.), nőül vevén gróf Ferraris Vilmát, az 1802. évi 32. törvénycikkel Magyarországon is honfiúsítást nyert és 1811. évi ápr. 12-én engedélyt kapott arra, hogy leszármazóival együtt a Zichy-Ferraris nevet viselje és a Ferraris címert a Zichy-címerrel egyesítse. Ferencz Nagytószeg, Kistószeg, Molydorf (Molyfalva), Szenthubert, Charleville (a mai Károlyliget), Seultourn (a mai Szentborbála) helységekben és Nagytóba pusztán bírt földesúri joggal. Fiai: Emanuel (szül: 1808, †1877.), Bódog (szül. 1810, †1885.) cs. kir. kamarás és Lajos (szül. 1814, †1859.). Bódog fiai: Viktor (szül. 1842, †1880.) Moson vármegye alispánja, majd Pest vármegye főispánja, aki Molyfalván, Nagytószegen és Kistószegen volt birtokos, a mely birtokait báró Billot Cirillnek adta el. Lajos (szül. 1844,) a főrendiház tagja. Emanuel (szül. 1852.) cs. és kir. kamarás. Budapesten lakik. Jelenleg a családból Ágost Torontálorosziban, Andor Pészakon birtokos, az utóbbi szintén a család oroszvári főágából származik. Ez ág alapítójának Istvánnak elsőszülött fia volt Ferencz (szül. 1751 febr. 17, †1812.), Békés, majd Pest-Pilis-Solt vármegye főispáni helytartója, 1788-ban Zemplén vármegye főispánja, majd főpohárnok-mester és Veszprém vármegye főispánja, aki a vedrődi ágazatot alapította. Tíz gyermeke közül Ferencz József, Károly és Edmund három vonalra osztották a vedrődi ágat. Ferencz József (szül. 1874, szept. 20-án Pozsonyban, †1861 aug. 15. Pozsonyban) kir. főajtónálló és Bihar vármegye főispánja alapította a seregélyesi vonalat. Fiai közül László (szül. 1799, †1868 jan. 9-én Pesten) cs. kir. kamarás, 1848 előtt m. kir. helytartósági tanácsos. Nejétől gróf Széchenyi Máriától született fia: László (szül. 1830, †1896.) cs. és kir. kamarás. Neje: gróf Széchenyi Ernesztin. Fia Andor (szül. 1858 nov. 13-án.) 1891 jún. 1-én Pozsonyban lépett házasságra Pészaki Bajzáth Mária csillagkeresztes hölggyel. E házasságból született Vera, Erzsébet, Magda és Dezső Antal (szül. 1904.). Címer I.: kékben, lebegő aranykoronából kiemelkedő, négy-négy ágú szarvasagancs között lebegő, egyenlő szárú ezüstkereszt. Sisakdísz: pajzsalak. Takarók: mindkét felől kékarany. Címer II.: Hasított pajzs. Elől a Zichy-címer kékben, aranyleveles koronából kiemelkedő négy-négy ágú szarvasagancs-pár között, a máltai kereszt. Hátul a Ferraris-címer: vágott pajzs, felül ezüstben kinövő kétfarkú természetes színű oroszlán. Alul veresben két aranypólya. A pajzs fölött grófi korona. Pajzstartók: két arany oroszlán.

Zoldy (zoldi).
Franges Simon écskai uradalmi bérlőtől és nejétől Vettich Erzsébettől született Péter, Simon, Nándor, Lipót, Mihály és Erzsébet családnevüknek Zoldyra való változtatásával, Zoldi előnévvel, 1845 Szent Jakab hava 10-én nyertek czímeres nemeslevelet V. Ferdinánd királytól. Mihály (szül. 1837.), aki Lázárföldön volt birtokos, 1910 máj. hó 13-án örökbe fogadta Küffer Húgó Béla cs. és kir. huszárkapitányt, akire nemességét és címerét is átruházta. Címer: kékben hármas zöld halom középsőjén nyugvó leveles aranykoronából kinövő arany griff, első lábaival három arany búzakalászt tartva. Sisakdísz: pajzsbeli griff. Takarók: mindkétfelől kékarany.

Zsiros.
L. Antalffy-Zsíros.

Források:
Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családai I-III. - Reiszig Ede: Torontál vármegye nemes családai - J. Siebmacher's allgem. Wappenbuch: Der Adel von Ungarn. - Stammbuch des blühenden und abgestorbenen Adels in Deutschland. - Nagy Iván: Magyarország családai I - XIII. k. - Magyar nemzetségi zsebkönyv: I. Főrangú családok, nemes családok. - Dr. Illéssy-Pettkó: Királyi könyvek. - Kempelen Béla: Magyar Nemesi Almanach. - Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der Grüflichen Häuser 1910. évf. - Turul 1883. - 1911. évf. - Nagy Iván családtört. értesítő I-III. - Végül Lendvai Miklós adatai Temes vármegye levéltárából.