Stephenson,
1. György, angol technikus, a lokomotív feltalálója, szül. Wylamban (Newcastle [Northumberland] mellett) 1781 jun. 8., megh. Taptonhouseban 1848 aug. 12. Mint gépészinas kezdte pályáját. Itt mutatta ki mechanikai talentumát egy szivattyúszerkezet célszerű berendezésével, amelyen képzett mérnökök hiába fáradoztak. Majd felvigyázó lett s ismételten kitüntette magát s 1814. építette az első használható lokomotívot. Egyidejűleg Sir Humphry Davyval bányamunkások számára biztonsági lámpát talált fel, amelynek folytán 1000 guinea tiszteletdíjban részesült. S. vezetése alatt készült az általános forgalomra szánt első vasút Stockton és Darlington közt, amely 1825. készült el. Ezen az útdarabon három, általa konstruált lokomotív közlekedett. A M. Peaseval (Darlington) együtt 1824. Newcastleben épített gépműhelyből kerültek ki Anglia, Amerika és Európa újonnan épülő vasútjai számára az első lokomotívok. A Tyne nagy vasúti hídján Newcastleben szobrot állítottak neki s a hidat S.-hídnak nevezték el. Tulajdonosa volt több kőszénbányának és a claycrossi nagy vasműveknek. V. ö. Smiles, The life of George S. (legújabb kiadás London 1884).
2. S. Róbert, az előbbinek fia, szül. Wilmingtonban 1803 okt. 16., megh. 1859 okt. 12-én. 15 éves korában a killingworthi vasműveknél volt alkalmazásban, ahonnan három évi praxis után az edingburgi egyetemre ment. Tanulmányai befejeztével atyja gépgyárába lépett. Támogatta atyját ennek mérnöki munkálataiban és vállalataiban, beutazta Amerikát, ahol Trevethiket, a közúti lokomotív feltalálóját a legnagyobb nyomorból mentette ki. Itt alapította a kolumbiai bányatársaságot. Ezen felül 10.000 márkás díjat nyert, amely lokomotívépítésre volt kitűzve. 1832. megbízatott a liverpool-birminghami vasút építésének vezetésével, amelyet a fennálló anyagi nehézségek dacára létesített, mire a blackwalli, norfolki, aylesburgi és egyéb vasútvonalak és jelentékeny hidak épültek felügyelete alatt. Mesterműve mégis a Britannia-híd volt. Nemsokára azután két csőhidat épített a Nílus fölé, az Alexandria és Kairó között általa létesített vasúton. 1853. Kanadába ment, hogy a Montreal melletti Lőrinc-folyamon épülendő hatalmas csőhíd munkálatait megindítsa, amely híd Kelet- s Nyugat-Kanada s az Egyesült-Államok közti közlekedési vonalon a Grand-Trunk-vasúttal mint utolsó kapocs hiányzott. Ez óriási híd befejezését (1859 dec.), mely jelenleg Viktoria-híd nevet visel, már nem érte meg. Élete végéig nemcsak Angliában, hanem a kontinens összes államaiban igen gyakran fordultak hozzá vasúti kérdésekben, mint legkiválóbb tekintélyhez. 1847. Whitby képviselőjének választották, de a parlamentben tevékeny részt nem vett. Nagy összegeket hagyott jótékony célokra. Nagy érdemei elismeréséül a Westminsterben temették el. Műve: A légköri vasút (London 1845). V. ö. Jeaffreson és Pole, Life of Robert S. (2 köt., u. o. 1864); Smiles, Lives of George and Robert S. (8. kiad. u. o. 1868).