1855.01.01.: Bécsben aláírják a koncessziós szerződést a Császári Udvar és a StEG nemzetközi konzorcium között
A szerződést Isac Pérrière bankár („Sociéte génerale du crédit mobilier de Paris”), György Sina báró („George Sina”), Daniel Eskeles báró és Rafael Galliera herceg (III. Napóleon császár közeli rokona) írják alá. A szerződést Ferenc József császár 1855.01.03-án ratifikálja. A szerződés fontosabb elemei:
1. Elkezdett vasútvonalak továbbépítésének koncesszióba adása, kb. 4.000 km-es új vasútvonal építése és üzemeltetése, biztosítva, hogy az állam a 90 éves koncesszió ideje alatt évi 5,2%-ban részesedik a teljes bevételből;
2. A Bécsi Gép- és Mozdonygyár, a Sobochlebeni, Brandeisli és Kladnói bányák, üzemek és területek, valamint a Bánsági bányák, erdők és kohászati üzemek megvásárlása.
3. Az 1853-as Császári dekrétum után érvényben maradt hűbéri jogok átruházása a Bánság nyolc bányászati körzetre: Újmoldova, Szászkabánya, Oravicabánya, Stájerlak, Boksánbánya, Resicabánya, Gladnabánya, valamint további 51 községre.
A tulajdonképpeni bányászati, ipari létesítmények közül említésre méltóak:
-        Oravicabányán és Csiklován: bányák, rézolvasztók és kovácsműhelyek;
-        Dognácskán: réz-, ezüst-, cink- és ólombányák, valamint a színesfémolvasztók;
-        Szászkabányán: réz- és vasércbányák valamint öntödék;
-        Újmoldován: rézbányák és rézolvasztók;
-        Stájerlekon: szénbányák;
-        Resicabányán: vaskohászati üzemek;
-        Ferencfalván: kovácsműhelyek;
-        Boksánbányán: vasfeldolgozó és rézkovácsoló műhelyek;
-        Vaskőn: vasércbányák;
-        Gládnabányán: kovácsműhelyek.
Az átadott területek 130.083 hektárt tettek ki, ebből 42.578 ha. mezőgazdasági terület és 87.505 ha. erdő.
A szerződés összértéke meghaladta a 200 millió Frankot (értékében egyenlő nagyságrendű a Szuezi-csatorna építési költségével) és, a szerződés keretében, a bánsági területeket 11.123.046 Frankra értékelték (ami mélyen a valós értéke alatt volt, amint azt a későbbi fejlemények be is bizonyították).
A szerződéskötést követően a társaság rögtön kibocsátott 200 Frankos névleges értékű részvényt is (összesen 550.000-et), ami 110 millió Frank alaptőkét jelentett. Ezt követte egy 300.000 részvényből álló, 500 Frank névértékű részvénycsomag.

1855.07.14.: Megkezdik a bánsági bányák, üzemek és területek átadását-átvételét
A Császári Udvart a Pénzügyminisztérium titkára, Karl Johann Hacheder elnök, az Oravicabányai Bányászati Igazgatóság igazgatója Frederich Reitz és Nikolaus Berghofer (írnok) képviselte, míg a StEG-et annak első bánsági igazgatója, Charles Dubocq.
Az elején a társaságot Párizsból, ahol az igazgatási tanács francia tagjai üléseztek, és Bécsből, ahol a társaság főigazgatósága székelt és a részvényesek küldöttgyűléseit is tartották,  irányították. 1868-ban Budapesten is nyitnak egy képviseletet, a magyar fennhatóság alá tartozó létesítmények igazgatásához. Ez a képviselet 1882-ben igazgatóság lesz, a neve is módosul (K.u.k. Privilegierte Österreichisch-Ungarische Staats-Eisenbahngesellschaft = Cs. és k. szabadalmazott osztrák-magyar államvasúttársaság) és a StEG lesz a következőkben a legnagyobb „adóbefizető” Magyarország területén.

1855.: A StEG átveszi a „Bruderlade”-t
A „Bruderlade” átvételével (az átvételi jegyzőkönyv első, ill. utolsó oldala) a StEG magára vállalta az összes ebből adódó feladatot is. Később, 1860-ban, a különböző szociális biztosítás egységesítése keretében létrehoznak egy „Intézetet” amely átveszi a beteg-, baleset-, nyugdíjbiztosítás intézését.

1855.: Folytatódik a hadianyag gyártása is, amely gyakorlatilag folyamatos volt, egészen az I. világháború végéig.

1856.: Dognácskára érkezik Kerpely Antal, aki tanulmányai elvégeztével, a bánya- és kohókezelésnél kapott alkalmazást

1857.: Elkezdik a Resicabányai Üzemek korszerűsítési munkálatait

1857.: Oravicán létrehozzák az első kémiai laboratóriumot
A laboratórium átvette a régebbi, a bányaigazgatóság idejében működő, kísérleti intézetet, amely főleg színesfémekkel foglalkozott. A "Resicabányai Üzemek" fejlődése, valamint az oravicai ipari tevékenység hanyatlása arra késztette a StEG-et, hogy 1880-ban ezt a laboratóriumot Resicabányára helyezze át. Ott a laboratórium főfeladata az volt, hogy vizsgálja és elemezze az összes beérkező és kimenő anyagot. A későbbiekben a laboratóriumot folyamatosan bővítették, korszerűsítették, kiegészítették egy fizikai méréseket végző és egy metallográfiai egységgel is, aminek köszönhetően Resicabánya ezen a területen is eleget tett a korszerű technológiai és minőségi követelményeknek.

1858.: Elkezdik a kohászati üzemek építését Aninán
Az építkezésnél figyelembe vették a Wissner-bizottság ajánlásait, és egy teljesen integrált üzem létrehozását tűzték ki célul. Az üzemek egységei: kohók, hengersorok, öntödék, kokszoló üzem, gépműhelyek, valamint energiaellátó egységek, raktárak, igazgatási épületek és lakóházak. Az igen jó minőségű vasérc (vaspát) kisebb mélységben volt a szénnél, és első becslések alapján kb. 3.6 millió tonnára számítottak.
Az "Aninai Vasművek" független egységek voltak, nem tartoztak a resicabányai igazgatás alá. Első két igazgatójuk: Bartholomäus Feschamps és Karl Hofgarttner. A vasmű termelése 1862-ben még csak kb. 2.000 tonna volt, de 1894-ben elérte a 34.000 tonnát. Az üzemek 1927-ig termeltek.
Érdekesség, hogy az 1864-ben épített öntöde (főleg öntöttvas-elemek részére) 1895-ben 7.700 tonnát termelt, meghaladva az akkori resicabányai öntöde termelését. Az ábrán az 1898-as év termelési adatai láthatók.
1885-ben felépítették a hengerműveket is, amelyek hasonlóan az öntödékhez, 1920 után leálltak.
A vasművek keretében működött egy Pernot típusú olvasztókemence (1875-1879 között) és egy kokszoló üzem (1913-1934 között).
Jelenleg a régi üzemből csak a csavargyár épülete maradt meg, amely 1872-ben épült, és egyike az ország legrégebbi ipari jellegű épületeinek.

1859.: Üzembe helyezik a tűzálló téglát gyártó műhelyt
Mivel a resicabányai üzemben igen sok olvasztó- és hőkezelő-kemence működött, elhatározták, hogy a szükséges tűzálló elemeket helyben gyártják, amit az is indokolt, hogy rendelkezésre állt a szükséges nyersanyag is (kvarc, dolomit, samott). Több átépítést és áthelyezést követően, a műhely jelenleg is termel (az ócskavas raktár közelében), főleg tűzálló téglát, grafit olvasztótégelyeket, kvarc- és samott-lisztet, saját használatra és értékesítésre is.

1859.: Elvégzik a StEG létesítményeinek első, teljes körű leltárát
A leltár szerint már működött 7 hengersor is, igen primitív technológiával és alacsony hatékonysággal.

1861.: Üzembe helyeznek 3 faszéntüzelésű kohót

1863.12.15.: Átadják a forgalomnak az Oravica-Anina (hegyi) vasútvonalat
A munkálatok majdnem 16 évig tartottak és a vasútvonal Romániában az ötödik átadott vasútvonal és az első hegyi jellegű vonal. Műszaki kivitelezése és jellemzői az akkori teljesítmények legjobbjai közé tartoztak, és joggal nevezték el "Bánsági Simmering"-nek. További részleteket l. "TÖRTÉNETEK": "Az Oravica-Anina hegyi vasút története" alatt.

1863-1864.: A Berzaván felépítik a „Klause” gátat
A Ferencfalva fölött épített gátat a berzavai tutajokkal történő szállítás kiszolgálásához tervezték. A tutajok a „Länd” nevű városrészben „kötöttek ki”. Az útvonal hossza 38,8 km volt, a szintkülönbség meg 458 m, és ezt a tutajok kb. 6 óra alatt „teljesítették”. Az elején a fákat közvetlenül a gát környékén termelték ki, de amint a kitermelőhelyek egyre távolabb voltak, szükségessé vált a nagyobb távú szállítás. Ehhez 1892-1893-ban építettek egy 5.576 méteres kötélpályát.
A „Länd” területén a fát „kihalászták”, szárították, és 20-30 boksában szenesítették el. Az eljárást 1907-ig használták, amikor áttértek a retortaszén gyártására, de a koksz szélesebb körű alkalmazásának következtében lassan megszüntették a faszéntermelést.

1864.: Befejezik a Domán-Resicabánya közötti alagutat
Az alagutat a szénszállítás megoldására építették, 1853-1864 között. Hossza 2.772 m., lejtése Resicabánya felé 0.5‰ (max. 0.8‰), és „Ferenc József” névre „keresztelték”. Az alagútban levő vasútvonal nyomtáva 700 mm., és a szerelvények 60 üres vagy 30 szenet szállító (egyenként 600 kg) kiskocsiból álltak. Az elején lóvontatást használtak, később, 1876 után bányamozdonyokat. 1896-ban bevezették a villamos vontatást, mert már nem lehetett megfelelően biztosítani az alagút szellőztetését. Az alagutat 1923-ig használták szénszállításra, de csak jóval később, 1960-ban zárták le véglegesen (akkor még látható volt az áramvezetékek helye). Érdekesség, hogy az alagút Resicabánya felé eső részét jelenleg is használják (egy ideig „atombunker” címen, később a munkásőrség raktára volt).
A szénszállítás megoldását követően, üzembe helyezik a kokszolókemecéket is.

1864.: Elkezdődik a híd- és kazángyártás
Mivel a StEG prioritásai közé tartozott a vasutak építése és üzemeltetése, szükségessé vált azok infrastruktúrájának és mozgó állományának saját üzemeiben történő előállítása. Az első műhely a Berzava jobb partján volt, ott kazánokat, víztartályokat, váltókat, kis hidakat és más, egyszerűbb szerkezeteket gyártottak. 1870-ben kezdik az első vasúti hidak gyártását, az elsőt a Brno-Stadlau (Csehország) vonalon szerelték fel (ez volt az első acélhíd, amit Románia területén gyártottak). Az első években csak a Monarchia területén épített StEG által koncesszionált vasútvonalak részére gyártottak hidakat, de azért pár hidat a régi Románia területére is szállítottak, az ott elkezdett és be nem fejezett vasútvonalak részére.

1865.: Az üzemi lóvasutat továbbépítik, a kohók és a „Länd" között

1866.: A resicabányai üzemek saját távíróvonalat létesítenek
A távíróvonal a Resicabánya-Krasova-Oravica-Bécs útvonalon biztosította a kapcsolatot a társaság igazgatóságával. Később, 1884-ben a városi postahivatalt is rákapcsolták a távíróvonalra.

1868.: Üzembe helyezik az első Bessemer-konvertereket Resicabányán
Az első konvertereket a kohók tőszomszédságában építették, és 1875-ben újabb két, 8 tonnás konverterrel bővítették a létesítményt. A konverterezéshez a kohókból nyert folyékony öntöttvasat használtak, de használtak Boksánbányán és Dognácskán gyártott szilárd öntöttvasat is. Figyelemreméltó, hogy Resicabányán a Bessemer Henrik által feltalált Bessemer-konverterezést már 10 évvel annak első alkalmazása után használták, és a resicabányai volt a negyedik Európai üzem, ahol alkalmazták.

1869.: Felújítják a boksánbányai kohót

1868-1870.: Megépítik a Resicabánya-Szekul közötti üzemi vasútvonalat
A vonal hossza 12,3 km volt, és lóvontatással működött de, már 1871.07.26-án átalakították és üzembe helyezték a gőzmozdonyvontatásra.
Közben tovább bővítik az üzemen belüli vasútvonalakat is, amely hossza meghaladja a 15 kilométert, és a Berzava bal partján történő építkezések következtében hidat is építenek a két üzemrész összeköttetéséhez. Hosszú ideig ez a híd (amely jelenleg is üzemben van!) képezte az egyetlen összeköttetést a gépgyárak és a külvilág között.

1870.: Elkezdik a hengerművek átépítését, korszerűsítését
Egy új épületben helyezik el a vasúti kerékabroncs-hengersort és kovácsműhelyt (ennek 17.5 tonnás, Tyres típusú kalapácsa lett Resicabánya egyik jelképe, és itt volt található az 1200 tonnás kovácsolósajtó is). Ennek köszönhetően Resicabánya lett az első és legnagyobb vasúti kerékabroncsgyártó Kelet-Európában. 1875-1876 között felépítik, és üzembe helyezik a sínhengersort is.

1871.07.03.: 100 évesek a resicabányai üzemek
Az ünnepségek alkalmából felavattak egy emléktáblát is.

1871.: Elkezdik a Resicabánya-Várboksán-Vaskő üzemi vasútvonal építését
A vonal hossza 31,3 kilométer volt, keskeny nyomtávú (948 mm), és 1873.09.03-án adták át a forgalomnak, főleg a Boksán környéki bányák termékeinek szállítására.

1871.: Resicabányára hozzák az első gőzmozdonyt
A gőzmozdonyt a StEG bécsi üzemében gyártották és „Szekul” névre „keresztelték”.

1872.: Az első gőzmozdony gyártása Resicabányán
A gőzmozdonyt a bécsi gépgyár igazgatója, John Haswell (George Stephenson egyik munkatársa) tervezte, a „Szekul” típusú gőzmozdony mintájára. Ebből a StEG 52 típusú mozdonyból összesen hármat gyártottak, a belső, üzemi, keskeny nyomtávú vasút részére. A mozdonyok nevei: „Resicza” (most a "Resicai Mozdonymúzeumban" látható, és megmaradt - külön - a "gyári táblája", valamint a tervrajza is), „Bogsan” és „Hungaria”. Az 1873-ban Bécsben rendezett Világkiállításon kiállították az egyik resicabányai gőzmozdonyt is (pontosabban a "Hungaria"-t), amelyet mivel Resicabánya még nem volt csatlakoztatva a vasúthálózathoz, 18 ökörfogattal, fatalpakon vontattak (országúton) Oravicáig.
1878-ig összesen 7 gőzmozdonyt gyártottak, mind belső, üzemi szállítás céljára.
Megjegyzendő, hogy a régi képeken látható „2”-es a mozdony „rendszámát” jelenti (az „1”-es rendszámot a „Szekul” kapta, amelyet 1936-ban vontak ki a forgalomból).
A StEG által gyártott összes (ismert) gőzmozdony táblázata.

1874.06.29.: A "Kereszthegyen" felállítják az 1848-as emlékművet
Az üzemek fölé emelkedő hegyet a régiek még az „Ágyúhegy” néven emlegették, mert ott volt az a 18 fontos ágyú, amelyiknek köszönhetően december 16-án visszaverték a „Karánsebesi Határőrezred” első támadását. Az ágyú még 1900-ban is a hegyen volt, és ünnepek alkalmából „díszlövéseket” adtak le belőle.
1848. december 24-én azonban a város elesett, részben lerombolták/leégették (akkor égett el az üzemek archívuma is). Ennek a szomorú eseménynek kívánt emléket állítani a Herglotz család és a hegyen, az ágyú közelében egy szép fakeresztet állíttatott fel (a család vitte fel a hegyre). Sajnos pár év elteltével a szél és az eső annyira megrongálta a keresztet, hogy az összeomlott. A kereszten levő (összetört) Krisztus-szobrocskát használták a későbbi kereszt öntőformájaként. Ezt az újabb keresztet a „Resicabányai Üzemek” műhelyeiben gyártották, a költségeket adományokból fedezték (az adományozók listája kb. 400 nevet tartalmaz). Az új keresztet 1874. június 29-én szentelték fel, és elhelyeztek egy emléktáblát is.
A Kereszthegyen most is létező (részben megrongált) emlékműnél most is tartanak megemlékezéseket, vallási szertartásokat. Megemlítendő, hogy a „Resicai RMDSZ” szervezete minden évben a keresztnél ünnepli március 15-ét. L. még "DOKUMENTUMOK": "A Kereszthegy története" (német).

1874.09.03.: Átadják a Boksánbánya-Vojtek normál nyomtávú vasútvonalat
Mivel a „Resicabányai Üzemek”-nek nem volt vasúti összeköttetése a Monarchia vasúthálózatával, 1873 januárjában elkezdték a Boksánbánya-Vojtek, 47 kilométeres, vasútvonal építését, amely átadásával megoldódott a Temesvár-Vojtek-Boksánbánya, illetve az Oravicával és Aninával történő vasúti összeköttetés. Mivel Resicabánya-Boksánbánya között keskeny nyomtávú vasútvonal üzemelt, Boksánbányán a teljes rakományt át kellett rakni.
1892-ben a magyar állam visszavásárolta a StEG-től a Magyarország területén lévő vasúthálózatot, lehetővé vált a szabad áru- és utasforgalom ezeken a vasútvonalakon is.

1876.: Üzembe helyezik az első két Siemens-Martin kemencét
Az első két, 8 tonnás kemencét 1881-1882-ben két hasonló követte. Az elsők a Bessemer-konverterekkel voltak egy közös csarnokban, de a következő kettőt már külön csarnokban helyezték el, amelyben már öntődarut is használtak. 1886-ban áttértek a bázisos olvasztótér alkalmazásához, ami növelte a kemencék hatékonyságát és javította az acél minőségét.

1880.: Üzembe helyezik a negyedik kohót
A StEG által átvett 3 faszéntüzelésű kohó mellett felépítik, és üzembe helyezik a negyedik kohót is (a négy kohó keresztmetszete). Ennek magassága 20 m, kapacitása 280 m³, aminek következtében a napi öntöttvas-átlagtermelés elérte (1890-ig) a 110 t/nap mennyiséget. A vasércet Vaskőről, a faszenet a Resicabánya keleti peremén lévő boksákból, míg a mészkövet a „Kereszthegy” kőfejtőjéből szállították. Megjegyzendő, hogy Resicabányán már 1864-től gyártottak kokszot is, a Szekulon, és később a Dománban bányászott szénből.

1882.: Resicabányán elkezdik a közúti hidak gyártását
Az első Resicabányán gyártott közúti híd a Szegedi Tisza-híd.

1883-1885.: Resicabányán kísérleti jelleggel elkezdik a villamosenergia-termelést
Az üzemek átvételét követően kizárólag gőzgépeket használtak a különböző berendezések energiaellátásához. Jellemző egy, 1890-ben készült leltár, amely szerint 107 gőzgép működött, 9.556 LE-s összteljesítménnyel, a szükséges gőzt meg 92 kazán termelte (6.858 m²-es fűtőfelülettel). A fenti teljesítmény zömét a hengerművekben hasznosították, ami mutatja azok fontos szerepét az üzemeken belül.
A gőzenergia helyettesítésére már 1883-1885 között elkezdték vizsgálni a villamos hajtások alkalmazásának lehetőségét. Az első időben a villamosenergia-termeléshez gőzgépekkel hajtott egyenáramú generátorokat (dinamókat) használtak. Az első kísérletek sikereiből okulva, Aninán építenek egy első hőerőművet, amelyben egy Lang típusú gőzturbina egy ugyancsak Lang típusú háromfázisú, 750 kW-os és 5,5 kV-os generátort hajtott. A későbbi bővítések során még három hasonló típusú egységet szereltek be. Közben Resicabányán is üzembe helyeznek egy gáztüzelésű hőerőművet.
1909-1910 között üzembe helyeztek egy AEG típusú, 1.780 kW-os, 5,5 kV-os, 220 A-es és 1.250 fordulatszámú turbógenerátort is. 1916-ban összekapcsolták a resicabányai és aninai villamosenergia-rendszereket (l. „A Resicabánya-Anina közötti távvezeték”). Az utolsó fejlesztés keretében, 1918-ban, egy Persons típusú turbógenerátort helyeztek üzembe, 2.400 kW-os teljesítménnyel.
Resicabányán 1903-1904-ben építik fel a Grebla-vízerőművet Ganz típusú turbinákkal, és Siemens típusú, 1.000 kW-os generátorokkal.
Miután Ferencfalván megépítik a Breazova-víztározót (1,2 millió m³ kapacitással), ott is üzembe helyeznek egy Francis-turbinával hajtott, Ganz típusú, 350 kW-os generátort.
Az ipari célú villamos energia frekvenciája 20,8 Hz volt, amit igen hosszú ideig alkalmaztak.
Figyelemre méltó, hogy 1919-ben, az utolsó StEG-évben a villamosenergia-termelés elérte a 38 millió kWh-t.

1886.: Felépítik az új híd- és váltógyárat
A gyárat Joseph Spät tervezte, a Berzava bal partján építették, a csarnok végső hossza 240 m, szélessége 8, 18.5 és 8 m volt. A tervező utasítására 50 év után felülvizsgálták az épületet és kellemes meglepetésre az kifogástalan állapotban volt, beleértve a fából készült épületelemeket is. A híd- és váltógyár 1896-ban épített irodaháza jelenleg a legrégibb épület az UCMR („Resicai Gépgyártó Üzem”) területén.

1888-1890.: Felépítik az önálló gépgyárat
Az első gépműhely még a kohók szomszédságában volt, egy önálló csarnokban, felszereléséhez 26 szerszámgép is tartozott, és ez volt az egyetlen műhely Magyarország területén, amelyben 4-5.000 szerelt kereket gyártottak évente, mozdonyok és vasúti kocsik részére. Ebben a műhelyben gyártották az első 5 gőzmozdonyt is. Már 1883-ban a termelés egy részét áthelyezték Aninára (sínkötőelemek, szegecsek, kengyelek, csavarok).
Az új gépgyár méretei: hossza 140 m., szélessége 16.5 m., felszerelése 97 szerszámgép közös hajtórendszerrel, amelyet egy 120 LE-s gőzgép hajtott. A gépgyárban később is folyamatosan bővítették és korszerűsítették a szerszámgépparkot és a létszámot, így 1891-ben már 700 dolgozója volt. Amikor
1903-1904 között áttértek a hadianyaggyártásra, a két végén hozzáépítettek emeletes csarnokokat a löveggyártás szerszámgépei részére, és 1910-ben kiegészítették egy saját hőkezelőműhellyel is. Az első világháború kezdetén újabb bővítések voltak, ahol ágyúkat gyártottak és szereltek (500 ágyúcsövet és 1.250 lövegtalpat gyártottak). 1916-1917 között a szereltkerékgyártás részére felépítenek, és üzembe helyeznek egy különálló csarnokot, 3.600 m² alapterülettel, 46 szerszámgéppel (ebből 16 új) és 120 dolgozói létszámmal.
A gépgyárat 1960-1961-ben bontották le úgy, hogy előbb fölé építették az új „Nehézgépgyárat”.

1893.: Lebontják a régi kohókat, és két új kohót építenek

1894.10.20.: Bányaszerencsétlenség az aninai "Ronna-aknában"
Amint az a mellékelt, igen részletes cikkben is olvasható, a "Ronna-akna" a két "Thinfeld-aknában" torkollik. A robbanás reggel, az éjszakai váltás vége előtt, 3:30 órakor következett be és 39 halálos áldozatot követelt (a további, 31 súlyos sérültből később még 9-en meghaltak). A vizsgálat megállapította, hogy a kiváltó ok egy szakszerűtlenül előkészített robbantás volt. Szomorú tény, hogy ez volt addig a legsúlyosabb bányaszerencsétlenség Magyarországon.
Megjegyzések: Zsigmondy A. bányamérnök, csak névrokona Zsigmondi Vilmosnak. Másrészt a cikk igen jó, az aknában regisztrált "légnyomásdiagramokat" tartalmaz, valamint egy részletes térképet, amelyen a halottak    (1-25, 57-75) és a súlyosan sérültek (26-56) helyét is bejelölték.

1896.12.18.: Súlyos bányaszerencsétlenség a Resicabányai Üzemek bányájában
Amint az a mellékelt cikkből is kitűnik, a szénporrobbanás következtében kb. 80 bányász vesztette életét. A robbanás a "Szécheny-aknában" következett be, 18:30 óra körül, amikor az aknában a délutáni műszak 128 bányásza dolgozott. Az első robbanást rövid időn belül egy második, sokkal erősebb robbanás is követte. A cikk írásakor, december 27-én, még 35 eltűntet (valószínűsíthetően holtak) kerestek az aknában.

1905.: Üzembe helyezik az első (kohógázüzemű) hőerőművet

1905-1906.: Felépítik az új tűzálló anyagokat gyártó üzemet

1908.: Felépítik és átadják a „Resicabányai Üzemek” saját vasúti állomását
Az állomás épülete 1974-ig létezett.

1908.11.28.: Átadják a forgalomnak az Anina-Resicabánya vasútvonalat
Mivel a régi (vasúti) útvonalon a Resicabánya-Anina közötti távolság 224 km (!) volt, az üzemek közvetlenebb vasútvonal építését tervezték, de gazdasági okokból ehhez a MÁV nem adta hozzájárulását. Kompromisszumként megállapodás született a Resicabánya-Boksánbánya-Zsidovin-Oravica-Anina normál nyomtávú vasútvonal megépítéséről és üzemeltetéséről, amit a StEG 90 évre koncesszióba kapott. Ennek köszönhetően a Resicabány-Anina távolság (vasúton) 127 kilométerre csökkent (később, 1917-ben a MÁV ezt a vasútvonalat is visszavásárolta, de kedvezményes tarifarendszert biztosított a StEG részére).

1909.: A hengerművek jelentősebb korszerűsítése

1909.: Üzembe helyezik az első elektromos kemencét a nemesacélüzemben

1915.11.18.: A Ganz Rt. megbízást kap a Resicabánya-Anina közötti távvezeték kivitelezéséhez
A Ganz Rt. 1915.11.18-án kapta a távvezeték kivitelezésére vonatkozó megbízást, és azt rekord idő alatt, már 1916.09.20-án adta át (tehát 10 hónap alatt), ami egy igen jelentős teljesítmény volt. További részleteket l. "DOKUMENTUMOK": "A Resicabánya-Aninai távvezeték" alatt.

1920.02.13.: Megalakul az UDR, amely átveszi a StEG Bánsági üzemeit, telephelyeit, területeit