Resicán a bázikus Siemens-Martin eljárásnak műfolyamata következő: Miután a pestet az éppen lecsapolt utolsó charge után a salaktól megtisztították és egyes megrongált helyeit bázikus anyaggal (dolomittal vagy magnezittal) kijavították, a csapoló nyílást dolomit-anyaggal elzárják és azonnal az új chargeot rakják be. A chargeok összetételét az anyagok kémiai analizálása alapján számítják ki és a nyert tapasztalatok után, helyesbítik, mert minden egyes pestmenet más-más összetételt kíván. Átlag 50% nyersvasat és 50% vashulladékot és ócska vasat vesznek, mihez még 8-10% mészkő és 3% más adalék kerül. Ha vasérceket is használnak, ekkor a nyers vas mennyisége 75%-ot tesz, az érceké, pedig 10%-ot. A charge egy részét e célra szerkesztett lapáttal, más részét, pedig kézzel helyezik be. A mészkövet a charge fölé egyenletesen terítik ki, hogy azt a salak egyenletesen oldhassa fel. A feloldott mészkő a salakot bázikussá teszi, mert az oxidált foszfor foszforsavas mész alakjában csak így köthető meg. A charge beolvasztása, a műfolyam viszonyai szerint, 3-6 órát kíván, ez idő alatt a szilíciumnak és foszfornak közel fele része a chargeból kiválik. Beolvasztás után a salakot eltávolítják, a szilícium, foszfor, mangán és szén pedig a fémfürdő folytonos és élénk felforrása mellett tovább válik ki, amit szükség esetében még vasoxidtartalmú agyagok (tiszta ércek, henger-reve stb.) hozzáadásával mozdítanak elő. Ha a charge a lágyság kívánt fokát elérte, melyet merítő próbákkal konstatálnak, ekkor a chargehoz ennek dezoxidációja céljából kis mennyiség ferromangánt adnak a pestbe és az ömledéket kellő melegen a készen tartott üstbe eresztik, ebből pedig a különböző ingot-formákba csapolják. Igen fontos a már említettük próbavétel, miért is a chargeot a próbavétel előtt jól összekeveredik. Próbának mintegy két kg. anyagot merítenek ki, ebből kis tuskót öntenek és ezt körülbelül 10-10 mm. oldalú rúddá kikovácsolják, mely utóbbit végre vörös izzó állapotban hideg vizben lehűtik. A rudat hajlító próbák alá vetik s ebbeli magatartásából ítélik meg a charge keménységi fokát. A savas bélésü kemencék a munka terének 0,1-0,1 méter vastag fészkét kovasavtartalmu (92-94%) tűzálló homokból, falát pedig jó minőségű kovatéglából készítik. Mielőtt a kemencét működésbe hoznák, fehér izzásig előmelegítik, ezután beadják a szintén előmelegített vasadagot, ha ez megömlött, beadják a második vasadagot és igy tovább. Például az első 1200 kg. nyersvas és 1600 kg. acélhulladék 1 óra 30 perc után, a második betét 1600 kg. acélsínvég 1 óra 30 perc után, a harmadik betét 1600 kg. acélsínvég 2 óra után, a negyedik betét 1600 kg. acélsínvég. Az utolsó betét megömlése után a salakot széles kampóval lefölözik és az ömledéket vasnyárssal megkavarván, 10-20 perc múlva hosszú nyelű kanállal az első próbát veszik, ezt a kokillából való kivétele után vörösizzó állapotában kinyújtják és ha kihűlt, törésének felszínéből és hajlíthatóságából minőségét meghatározzák, egyidejűleg salakpróbát is vesznek. Ha a próba keményebb acélra vall, mint aminőt gyártani akarnak, kovácsvasat vagy acélt, ha pedig lágyabb, mint kellene, tükrös vasat adagolnak be s ennek megömlése után újabb próbát vesznek. Ha a próba a kívánt minőséget mutatja, 50-100 kg. ferromangánt adnak a kemencébe, hogy az acélfürdő fémoxidjait elsalakíthassák, ekkor új próbát vesznek, ha ez is a kívánt minőségű acélt mutatja, a fürdőt lecsapolják. Mivel a ferromangán karbontartalma szaporítja az ömledék karbontartalmát (50 kg. ¹/₂ számmal), úgy osztják be a munkát, hogy az acélt csak oly fokig dekarbonizálják, hogy a ferromangán hozzáadásával éppen a kívánt minőségű acélt kaphassák. Amint látjuk, a Martin-acél gyártása teljesen a kezünkben van. A gyártmány jósága nem egy-két perctől függ, mint ezt a Bessemer- és Thomas-acél gyártásánál láttuk, hanem nyújtható addig, mígnem a próbák a kívánt eredményt mutatják. A Martin-acélgyártás műfolyama abban áll, hogy karbonban bővelkedő és szűkölködő vasfajták összeolvasztásával acélminőségű gyártmányt kapjunk, figyelembe véve természetesen azt a karbonveszteséget is, amely az adagok beolvasztásakor és a salak behatása következtében fellép. A leirt módon, gyártják a folyasztott kovácsvasat is, csakhogy a dekarbonizálással még tovább mennek. A lángállókban gyártott folyasztott acélt felhasználják öntésre is, csakhogy ez esetben alumíniummal v. ferromangánszilíciummal kell az ömledéket megtisztogatni. Az elsőt rendesen az öntőüstbe teszik, az utóbbit pedig a művelet befejeztekor megömlesztett állapotában a kemencébe eresztik.