Oravica, Oravicabánya (m.), Oraviţa (r.), Orawitz, Orawitza (n.), nagyközség Krassó-Szörény vármegye oravicai j.-ban, (1891) 4115 német s oláh lak., a járási szolgabírói hivatalnak, két esperességnek, járásbíróságnak és adóhivatalnak, m. kir. bányakapitányságnak, kir. körjegyzőségnek, pénzügyőrbiztosságnak székhelye. Van takarékpénztára, népbankja (az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn), színháza, többféle közhasznú és jótékony egyesülete (közte az Arany-kör), tanonciskolája s több más közhasznú intézménye. O. egyik központja a dél-magyarországi bányászatnak, s az osztrák-magyar államvasút-társaság nagy uradalmának. E társaság 1854. vette meg a kincstártól a keveset jövedelmező bányatulajdont s azon rövid idő alatt hatalmas virágzásnak induló telepeket létesített; a régebben űzött nemesérc- és rézbányászat helyett inkább a vas- és kőszénbányászatot kezdé művelni; a szomszédos Román-Oravicán (2237 oláh és német lak.) zúzóművet, nagy ásványolaj-finomító gyárat, cementőrlő malmot, cementkemencét és gőzfűrészmalmot állított fel. Van ezen kívül itt ásó- és kapagyár, s némi barna- és delejvasércbányászat. O. a jaszenova-aninai hegyi vasút mentén, hegyes vidéken fekszik, s hozzátartozik Marillavölgy klimatikus gyógyhely.
A 2002.-es népszámlálás adatai szerint lakósainak száma 15.263, ebből: 14.341 román, 362 roma, 248 magyar, 239 német és 73 más nemzetiségű.