Miksai bányarendelet, (Maximilianische Bergordnung), Miksa királynak 1573. febr. 16. kihirdetett bányarendelete, mely hazánkban a régi bányajog átalakulására korszakot alkotó befolyással volt. Eredetileg csak a hét felsőmagyarországi bányaváros - Körmöc-, Új-, Selmec-, Beszterce-, Libet-, Baka- és Bélabánya - számára szólt, később - különböző időkben - Magyarország egyéb bányavidékeire s Erdélyre is kiterjesztetett. Technikai szempontból haladást képezett ugyan, de alkotmányos szempontból több kifogás alá esett, nemcsak már azért, hogy nem az akkor szokásos latin, de német nyelven adatott ki, hanem s főleg azért mert a bányászati főúri jogot nem a hazai törvények, hanem az alsó-ausztriai főhercegek privilégiumai alapján határozta meg. Az 1723. CVIII. t.-c. azért a M.-et számos utólagos pótrendeleteivel együtt csak a bányabíróságok magántörvényének (leges privatae) tekinti, midőn azt rendeli, hogy: «judicia Montanistica secundum privatas eorundem Leges, in suo esse manebunt». A M. bevezetésből és 46 cikkből áll, melyekhez különféle esküformulák után a körmöci és selmeci u. n. felvilágosító szabályok csatlakoznak.